Language of document : ECLI:EU:C:2018:1021

A BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (nagytanács)

2018. december 17.(*)(i)

[A 2019. július 2‑i végzéssel kijavított szöveg]

„Ideiglenes intézkedés iránti eljárás – EUMSZ 279. cikk – Ideiglenes intézkedések iránti kérelem – Az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése – Az Európai Unió Alapjogi Chartája – 47. cikk – Hatékony bírói jogvédelem – Bírói függetlenség”

A C‑619/18. R. sz. ügyben,

az Európai Bizottság (képviselik: K. Banks, H. Krämer és S. L. Kaleda, meghatalmazotti minőségben)

felperesnek

a Lengyel Köztársaság (képviselik: B. Majczyna, K. Majcher és S. Żyrek, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

támogatja:

Magyarország (képviseli: Fehér M. Z., meghatalmazotti minőségben)

beavatkozó fél,

az EUMSZ 279. cikk és a Bíróság eljárási szabályzata 160. cikkének (2) bekezdése alapján ideiglenes intézkedések iránt 2018. október 2‑án benyújtott kérelme tárgyában,

A BÍRÓSÁG (nagytanács),

tagjai: K. Lenaerts elnök, R. Silva de Lapuerta elnökhelyettes (előadó), A. Arabadjiev, A. Prechal, M. Vilaras, T. von Danwitz, C. Toader, F. Biltgen, K. Jürimäe és C. Lycourgos tanácselnökök, L. Bay Larsen, D. Šváby, C. G. Fernlund, C. Vajda és S. Rodin bírák,

E. Tanchev főtanácsnok meghallgatását követően,

meghozta a következő

Végzést

1        Ideiglenes intézkedés iránti kérelmével az Európai Bizottság annak elrendelését kéri a Bíróságtól, hogy a Lengyel Köztársaság a Bíróságnak az ügy érdemében történő ítélethozataláig:

–        függessze fel a 2017. december 8‑i ustawa o Sądzie Najwyższym (a legfelsőbb bíróságról szóló törvény; Dz. U. 2018., 5. tétel) 37. cikke (1)–(4) bekezdése és 111. cikke (1) és (1a) bekezdése, továbbá a 2018. május 10‑i ustawa o zmianie ustawy – Prawo o ustroju sądów powszechnych, ustawy o Sądzie Najwyższym oraz niektórych innych ustaw (a rendes bíróságok szervezetéről szóló törvény, a legfelsőbb bíróságról szóló törvény és egyes más törvények módosításáról szóló törvény; Dz. U. 2018., 1045. tétel, a továbbiakban: módosító törvény) 5. cikke rendelkezéseinek (a továbbiakban együtt: vitatott nemzeti rendelkezések) végrehajtását, valamint az e rendelkezések alapján tett összes intézkedés alkalmazását;

–        tegye meg az annak biztosításához szükséges összes intézkedést, hogy a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság, Lengyelország) vitatott nemzeti rendelkezések által érintett bírái továbbra is a 2018. április 3‑ig, vagyis a legfelsőbb bíróságról szóló törvény hatálybalépéséig betöltött álláshelyükön teljesíthessenek szolgálatot, ezzel együtt pedig ugyanazon jogállással rendelkezzenek, valamint ugyanazon jogok és foglalkoztatási feltételek illessék meg őket, mint amilyenekben 2018. április 3‑ig részesültek;

–        tartózkodjon minden olyan intézkedéstől, amely a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) vitatott nemzeti rendelkezések által érintett bírái helyére nevez ki bírákat, továbbá tartózkodjon minden, e bíróság új első elnökének kinevezésére vagy az új első elnök kinevezéséig az első elnök helyett az említett bíróság vezetésével megbízott személy kijelölésére irányuló intézkedéstől, és

–        a Bíróság által hozott, a kért ideiglenes intézkedéseket elrendelő végzés közlését követően legkésőbb egy hónappal, majd havi rendszerességgel tájékoztassa a Bizottságot minden olyan intézkedésről, amelyet annak érdekében tesz, hogy teljes mértékben eleget tegyen e végzésnek.

2        A Bizottság az uniós jog alkalmazása keretében a hatékony bírói jogvédelemhez való jogot érintő súlyos és helyrehozhatatlan sérelem közvetlen kockázata folytán a Bíróság eljárási szabályzata 160. cikkének (7) bekezdése alapján azt is kérte, hogy a Bíróság az előző pontban említett ideiglenes intézkedéseket még azt megelőzően rendelje el, hogy az alperes előterjesztette volna az észrevételeit.

3        E kérelmeket a Bizottság által az EUMSZ 258. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt 2018. október 2‑án benyújtott azon kereset (a továbbiakban: kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset) keretében terjesztették elő, amely annak megállapítására irányul, hogy a Lengyel Köztársaság egyrészt azáltal, hogy a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bíráinak nyugdíjkorhatárát leszállította, és ezt az intézkedést a hivatalban lévő, e bíróságra 2018. április 3. előtt kinevezett bírákra alkalmazta, másrészt pedig azáltal, hogy e bíróság bírái aktív szolgálatának az újonnan megállapított nyugdíjkorhatáron túli meghosszabbítására vonatkozóan a Lengyel Köztársaság elnöke számára diszkrecionális jogkört biztosított, nem teljesítette az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének és az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 47. cikkének együttesen értelmezett rendelkezéseiből eredő kötelezettségeit. E keresetet C‑619/18. szám alatt vették nyilvántartásba.

4        A 2018. október 19‑i Bizottság kontra Lengyelország végzésben (C‑619/18 R, nem tették közzé, EU:C:2018:852) a Bíróság elnökhelyettese az eljárási szabályzat 160. cikkének (7) bekezdése alapján ideiglenesen, a jelen ideiglenes intézkedés iránti eljárást befejező végzés meghozataláig helyt adott az ideiglenes intézkedések iránti kérelemnek.

5        Az eljárási szabályzat 161. cikkének (1) bekezdése alapján a Bíróság elnökhelyettese a jelen ügyet a Bíróság elé utalta, amely ezen ügy jelentőségére tekintettel az eljárási szabályzat 60. cikkének (1) bekezdése alapján a nagytanács elé utalta azt.

6        A Bíróság elnöke a 2018. október 30‑i határozatban megengedte Magyarország számára, hogy a Lengyel Köztársaság kérelmeinek támogatása végett az eljárás szóbeli szakaszába beavatkozzon.

7        A Bíróság elnöke a 2018. november 15‑i Bizottság kontra Lengyelország végzésben (C‑619/18, EU:C:2018:910) akként határozott, hogy a C‑619/18. sz. ügyet az Európai Unió Bírósága alapokmányának 23a. cikke és az eljárási szabályzat 133. cikke szerinti gyorsított eljárásban kell elbírálni.

8        A nagytanács előtt 2018. november 16‑án tartott meghallgatás során a Bíróság meghallgatta mind a peres felek, mind pedig Magyarország szóbeli észrevételeit.

 A jogi hátér

 A lengyel alkotmány

9        [A 2019. július 2‑i végzéssel kijavítva] A lengyel alkotmány 183. cikkének (3) bekezdése akként rendelkezik, hogy a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) első elnökét hat évre nevezik ki.

 A legfelsőbb bíróságról szóló törvény

10      A legfelsőbb bíróságról szóló törvény 37. cikkének (1)–(4) bekezdése így rendelkezik:

„(1)      A [Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság)] bírái a 65. életévük betöltésének napján nyugállományba kerülnek, kivéve ha a [65.] életév betöltése előtt legkorábban tizenkét hónappal, legkésőbb pedig hat hónappal olyan nyilatkozatot tesznek, amelyben kifejezésre juttatják, hogy továbbra is el kívánják látni feladataikat, továbbá ha a valamely bírói álláshelyre pályázó személyekre irányadó feltételeknek megfelelően kiállított olyan igazolást mutatnak be, amely tanúsítja, hogy egészségi állapotuknál fogva alkalmasak a bírói tisztség további betöltésére, és ha a Lengyel Köztársaság elnöke engedélyezi, hogy a [Sąd Najwyższyn (legfelsőbb bíróságon)] továbbra is ellássák hivatali feladataikat.

(1a)      Az engedély megadása előtt a Lengyel Köztársaság elnöke kikéri a nemzeti igazságszolgáltatási tanács állásfoglalását. A nemzeti igazságszolgáltatási tanács az attól a naptól számított 30 napos határidőn belül küldi meg az állásfoglalását a Lengyel Köztársaság elnökének, amikor az elnök felhívta e tanácsot az állásfoglalásra. Ha a nemzeti igazságszolgáltatási tanács a második mondatban megállapított határidőn belül nem küldi meg az állásfoglalását, azt kedvezőnek kell tekinteni.

(1b)      A nemzeti igazságszolgáltatási tanács az (1a) bekezdés szerinti állásfoglalás elfogadása során figyelembe veszi a bírósági szervezetrendszer érdekét vagy valamely jelentős társadalmi érdeket, különösen a [Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság)] tagjainak észszerű beosztását vagy a [Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság)] bizonyos tanácsainak munkaterhéből eredő szükségleteket.

(2)      Az (1) bekezdés szerinti nyilatkozatot és igazolást a [Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság)] első elnökéhez kell benyújtani, aki azokat állásfoglalásával együtt haladéktalanul továbbítja a Lengyel Köztársaság elnökének. A [Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság)] első elnöke a saját nyilatkozatát és igazolását a [Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság)] kollégiumának állásfoglalásával együtt közli a Lengyel Köztársaság elnökével.

(3)      A Lengyel Köztársaság elnöke a nemzeti igazságszolgáltatási tanács (1a) bekezdés szerinti állásfoglalása beérkezésének napjától vagy annak a határidőnek a lejártától számított három hónapos határidőn belül engedélyezheti a [Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság)] bírája számára a feladatainak további ellátását, amelyen belül ezt az állásfoglalást közölni kell. Ha az első mondatban megállapított határidőn belül nem kerül sor az engedély megadására, a bírót a 65. életéve betöltésének napjától nyugállományban lévőnek kell tekinteni. Ha a [Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság)] valamely bírája a megbízatásának meghosszabbítására irányuló eljárás befejezését megelőzően betölti az (1) bekezdésben megállapított életévet, az említett eljárás lezárásáig továbbra is hivatalban marad.

(4)      Az (1) bekezdés szerinti engedély megadása három évre szól, amely időtartam egy alkalommal meghosszabbítható. A (3) bekezdésben foglalt rendelkezések megfelelően alkalmazandók. Minden olyan bíró, akinek engedélyezték, hogy a [Sąd Najwyższyn (legfelsőbb bíróságon)] továbbra is ellássa a feladatait, a 65. életévének betöltésétől bármikor nyugállományba vonulhat; ennek érdekében nyilatkozatot kell benyújtania a [Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság)] első elnökéhez, aki azt haladéktalanul továbbítja a Lengyel Köztársaság elnökének. A [Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság)] első elnöke közvetlenül a Lengyel Köztársaság elnökéhez nyújtja be a nyilatkozatát.”

11      E törvény 111. cikkének (1) és (1a) bekezdése szerint:

„(1)      A [Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság)] azon bírái, akik a jelen törvény hatálybalépésének időpontjában betöltötték a 65. életévüket, vagy akik az e hatálybalépéstől számított három hónapos határidőn belül betöltik azt, az e három hónapos határidő lejártát követő naptól nyugállományba kerülnek, kivéve ha a jelen törvény hatálybalépésétől számított egy hónapos határidőn belül előterjesztik a 37. cikk (1) bekezdése szerinti nyilatkozatot és igazolást, továbbá ha a Lengyel Köztársaság elnöke engedélyezi számukra, hogy a [Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság)] bírájaként továbbra is ellássák feladataikat. A 37. cikk (2)–(4) bekezdésében foglalt rendelkezések megfelelően alkalmazandók.

(1a)      A [Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság)] azon bírái, akik a jelen törvény hatálybalépésétől számított három hónapos határidő lejártát követően és az e hatálybalépéstől számított tizenkét hónapos határidő lejártát megelőzően betöltik a 65. életévüket, tizenkét hónappal e hatálybalépést követően nyugállományba kerülnek, kivéve ha e határidőn belül előterjesztik a 37. cikk (1) bekezdése szerinti nyilatkozatot és igazolást, továbbá ha a Lengyel Köztársaság elnöke engedélyezi számukra, hogy a [Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság)] bírájaként továbbra is ellássák feladataikat. A 37. cikk (1a)–(4) bekezdésében foglalt rendelkezések megfelelően alkalmazandók.”

12      A legfelsőbb bíróságról szóló törvény 2018. április 3‑án lépett hatályba.

 A módosító törvény

13      A módosító törvény 5. cikkének szövege a következő:

„A Lengyel Köztársaság elnöke állásfoglalás céljából haladéktalanul továbbítja a nemzeti igazságszolgáltatási tanácsnak a [legfelsőbb bíróságról] szóló törvény 37. cikkének (1) bekezdése és 111. cikkének (1) bekezdése szerinti azon nyilatkozatokat, amelyeket a jelen törvény hatálybalépéséig még nem vizsgált meg. A nemzeti igazságszolgáltatási tanács az attól a naptól számított 30 napos határidőn belül fogadja el az állásfoglalását, amikor a Lengyel Köztársaság elnöke felhívta e tanácsot az állásfoglalásra. A Lengyel Köztársaság elnöke a nemzeti igazságszolgáltatási tanács állásfoglalása beérkezésének napjától vagy annak a határidőnek a lejártától számított 60 napos határidőn belül engedélyezheti a [Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság)] bírája számára a feladatainak további ellátását, amelyen belül ezt az állásfoglalást közölni kell. A [legfelsőbb bíróságról] szóló, a jelen törvénnyel módosított törvény 37. cikkének (2)–(4) bekezdésében foglalt rendelkezések megfelelően alkalmazandók.”

 A jogvita előzményei

 A vitatott nemzeti rendelkezések végrehajtása keretében tett intézkedések

14      2018. július 3‑án 72 bíró teljesített szolgálatot a Sąd Najwyższyn (legfelsőbb bíróságon), akik közül ezen időpontig 27‑en töltötték be a 65. életévüket.

15      2018. július 4‑én e 27 bíró közül tizenötöt arról értesítettek, hogy a vitatott nemzeti rendelkezések alapján nyugállományba helyezik őket, mivel közülük tizenegyen nem kérték az aktív bírói szolgálatuk meghosszabbítását, négyen pedig késedelmesen terjesztettek elő olyan nyilatkozatot, amelyben kifejezésre juttatják, hogy továbbra is el kívánják látni feladataikat. A nyugállományba helyezett tizenöt bíró között szerepel a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) első elnöke, akinek a megbízatása a lengyel alkotmány értelmében 2020. április 30‑án járt volna le, amit megerősített a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bíráinak teljes ülése által 2018. június 28‑án egyhangúlag elfogadott határozat.

16      A Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) tizenkét további olyan bírája, akik 2018. július 3‑ig betöltötték a 65. életévüket, a legfelsőbb bíróságról szóló törvény 37. cikkének (1) bekezdése szerinti olyan nyilatkozatot terjesztettek elő, amelyben kifejezésre juttatják, hogy továbbra is el kívánják látni feladataikat. 2018. július 12‑én a nemzeti igazságszolgáltatási tanács öt kedvező állásfoglalást és hét kedvezőtlen állásfoglalást fogadott el, amelyek közül kettő a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) két tanácselnökét érintette a hivatalban maradásukat illetően. A nemzeti igazságszolgáltatási tanács kedvezőtlen állásfoglalásával érintett hét bíró közül négy jogorvoslattal élt ezen állásfoglalással szemben, és kérték, hogy a nemzeti igazságszolgáltatási tanács indokolja meg az említett állásfoglalást.

17      Mivel kétségei voltak azzal kapcsolatban, hogy a legfelsőbb bíróságról szóló törvény összeegyeztethető‑e különösen a bírák elmozdíthatatlanságának követelményével és a függetlenségük biztosításával, a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) a 2018. augusztus 2‑i határozatával az EUMSZ 267. cikk alapján, a jelenleg is folyamatban lévő C‑522/18. sz., Zakład Ubezpieczeń Społecznych ügyben előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordult a Bírósághoz, amely kérelem többek között az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének és a Charta 47. cikkének értelmezésére vonatkozik a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bírái nyugdíjkorhatárának a nemzeti jogalkotó általi leszállításával és ezen intézkedésnek a hivatalban lévő bírákra történő alkalmazásával összefüggésben. Ugyanezen határozatban felfüggesztette a legfelsőbb bíróságról szóló törvényben foglalt rendelkezések alkalmazását addig, amíg határozatot hoz azt követően, hogy megkapta a Bíróság által az említett előzetes döntéshozatal iránti kérelemre adott választ.

18      Ugyanezen a napon a Lengyel Köztársaság elnökének hivatala közölte, hogy a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) „megfelelő jogi alap nélkül hozta meg” a legfelsőbb bíróságról szóló törvényben foglalt rendelkezések alkalmazásának felfüggesztéséről szóló határozatot, továbbá hogy „e határozat a Lengyel Köztársaság elnöke és bármely egyéb szerv vonatkozásában nem fejt ki hatásokat”, ezenkívül pedig „nem jár joghatással”.

19      2018. szeptember 11‑én a Lengyel Köztársaság elnöke egyrészt akként határozott, hogy a jelen végzés 16. pontjában említett tizenkét bíró közül ötnek engedélyezi, hogy három évig továbbra is ellássák feladataikat, másrészt pedig közleményben bejelentette, hogy a hét további bíró – köztük a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) jelen végzés ugyanezen pontjában említett két tanácselnöke – 2018. szeptember 12‑én nyugállományba kerül. E közleményben a Lengyel Köztársaság elnöke ezenkívül jelezte, hogy a határozataira nem voltak hatással azok a jogorvoslatok, amelyeket a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bizonyos bírái a nemzeti igazságszolgáltatási tanács által a hivatalban maradásukkal kapcsolatban elfogadott kedvezőtlen állásfoglalással szemben terjesztettek elő, mivel a határozathozatalhoz nem volt szükség ilyen állásfoglalásra. Másfelől közölte, hogy a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bíráinak hivatalban maradásával kapcsolatos határozatait nem kellett megindokolni.

20      2018. szeptember 12‑én a Lengyel Köztársaság elnöke aláírta azokat a határozatokat, amelyek megtagadják a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) előző pontban említett hét bírája aktív bírói szolgálatának meghosszabbítását. E határozatok a legfelsőbb bíróságról szóló törvény 111. cikkének (1) bekezdésén alapulnak, amelynek alkalmazását a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) jelen végzés 17. pontjában említett határozata felfüggesztette.

21      Ugyanezen a napon tárgyalásra került sor a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) olyan ítélkező testülete előtt, amelynek a vitatott nemzeti rendelkezések által érintett két bíró is tagja volt. Ez az ítélkező testület kijelentette, hogy e bírák továbbra is elláthatják feladataikat, mivel e rendelkezések alkalmazását a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) jelen végzés 17. pontjában említett határozata felfüggesztette.

 A Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) új bíráinak kinevezésére irányuló eljárások

22      2018. március 29‑én a Lengyel Köztársaság elnöke megemelte a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bírói álláshelyeinek teljes számát, amely 93‑ról 120‑ra nőtt. 2018. június 29‑én 44 bírói álláshelyet hirdettek meg a Sąd Najwyższyn (legfelsőbb bíróságon).

23      A 2018. július 20‑i ustawa o zmianie ustawy – Prawo o ustroju sądów powszechnych oraz niektórych innych ustaw (a rendes bíróságok szervezetéről szóló törvény és egyes más törvények módosításáról szóló törvény; Dz. U. 2018., 1443. tétel) módosította a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) első elnökének kiválasztására vonatkozó átmeneti eljárás szabályait. Különösen, e törvény 110‑ről 80‑ra csökkentette a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) azon bíráinak számát, akiknek egyetértésüket kell kifejezniük ezen eljárás megindításához. Másfelől e törvény korlátozta a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bírói álláshelyeire pályázó személyek által a nemzeti igazságszolgáltatási tanács állásfoglalásai ellen benyújtott jogorvoslatok halasztó hatályát. Az említett törvény 2018. augusztus 9‑én lépett hatályba, és alkalmazandó a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bíráinak kinevezésére irányuló azon eljárásokra, amelyeket ezen időpontot megelőzően indítottak meg.

24      2018. augusztus 28‑án a Lengyel Köztársaság elnöke újabb bírói álláshelyeket hirdetett meg a Sąd Najwyższyn (legfelsőbb bíróságon), köztük e bíróság első elnökének álláshelyét.

25      2018. augusztus 20. és 28. között a nemzeti igazságszolgáltatási tanács összeállította a pályázatok azon végleges jegyzékét, amelyet a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bíráinak kinevezése céljából a Lengyel Köztársaság elnöke elé kell terjeszteni.

26      2018. szeptember 20‑án a Lengyel Köztársaság elnöke akként határozott, hogy tíz bírót kinevez a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) fegyelmi ügyekben eljáró tanácsára.

27      A Bíróság rendelkezésére álló adatokból kitűnik, hogy 2018. október 10‑én a Lengyel Köztársaság elnöke hivatalos formában is megerősítette 27 új bíró kinevezését a Sąd Najwyższyre (legfelsőbb bíróságra).

 Az ideiglenes intézkedés iránti kérelemről

28      Az eljárási szabályzat 160. cikkének (3) bekezdése akként rendelkezik, hogy az ideiglenes intézkedés iránti kérelmekben meg kell jelölni „a jogvita tárgyát, a sürgősségre okot adó körülményeket, valamint azokat a ténybeli és jogi alapokat, amelyek első látásra valószínűsítik a kért ideiglenes intézkedés szükségességét”.

29      Így az ideiglenes intézkedésről határozó bíró csak akkor rendelhet el valamely ideiglenes intézkedést, ha annak szükségességét a ténybeli és jogi alapok első látásra valószínűsítik (fumus boni iuris), és az olyan értelemben sürgős, hogy azt a kérelmező érdekeiben bekövetkező súlyos és helyrehozhatatlan kár megakadályozásához kell elrendelni annak érdekében, hogy hatását már az alapkeresetről való döntés előtt kifejtse. Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró adott esetben a fennálló érdekeket is mérlegeli. Az ily módon támasztott feltételek konjunktívak, vagyis ha e feltételek közül bármelyik nem teljesül, az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet el kell utasítani (2017. november 20‑i Bizottság kontra Lengyelország végzés, C‑441/17 R, EU:C:2017:877, 29. és 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

 A fumus boni iurisról

30      A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a fumus boni iurisra vonatkozó feltétel akkor teljesül, ha az ideiglenes intézkedések elrendelését kérő fél által az érdemi kereset alátámasztására felhozott jogalapok közül legalább az egyik első látásra nem tűnik teljesen megalapozatlannak. Ez a helyzet áll fenn többek között akkor, ha az előadott jogalapok egyike olyan összetett jogi kérdés fennállására világít rá, amelynek a megoldása nem egyértelmű, és ezért alapos vizsgálatot igényel, amelyet az ideiglenes intézkedésről határozó bíró nem tud elvégezni, hanem annak az érdemi eljárás tárgyát kell képeznie, vagy ha a felek közötti jogvita olyan jelentős vitás jogi kérdést tár fel, amelynek megoldása nem nyilvánvaló (a Bíróság elnökhelyettesének 2018. július 20‑i EKB kontra Lettország végzése, C‑238/18 R, nem tették közzé, EU:C:2018:581, 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

31      A jelen esetben a fumus boni iuris fennállásának alátámasztása érdekében a Bizottság a kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset keretében is felhozott két jogalapra hivatkozik, amelyek közül az első azon alapul, hogy a legfelsőbb bíróságról szóló törvényben foglalt, a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bírái nyugdíjkorhatárának leszállításáról szóló rendelkezések (a továbbiakban: a nyugdíjkorhatár leszállításáról szóló rendelkezések) sértik a bírák elmozdíthatatlanságának elvét, amennyiben azok a hivatalban lévő azon bírákra is alkalmazandók, akiket 2018. április 3. előtt neveztek ki, a második pedig azon alapul, hogy a legfelsőbb bíróságról szóló törvény azon rendelkezései, amelyek e bíróság bírái aktív szolgálatának az újonnan megállapított nyugdíjkorhatáron túli meghosszabbítására vonatkozó diszkrecionális jogkört biztosítanak a Lengyel Köztársaság elnöke számára, sértik a bírói függetlenség elvét. A Bizottság következésképpen úgy véli, hogy a vitatott nemzeti rendelkezések ellentétesek az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének és a Charta 47. cikkének együttesen értelmezett rendelkezései értelmében a Lengyel Köztársaságra háruló kötelezettségekkel.

32      Az első jogalap keretében a Bizottság mindenekelőtt hangsúlyozza, hogy a legfelsőbb bíróságról szóló törvény hatálybalépését megelőzően, vagyis 2018. április 3. előtt a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bíráinak nyugdíjkorhatára 70 évben volt megállapítva, továbbá hogy e törvény e korhatárt leszállította 65 évre oly módon, hogy átmeneti rendelkezések megállapítása nélkül előírta, hogy e leszállítást azonnal alkalmazni kell e bíróságnak nem csupán azon bíráira, akiket ezen időpontot követően neveztek ki, hanem azon 72 bíróra is, akik az említett időpontban hivatalban voltak.

33      A Bizottság továbbá kiemeli, hogy a nyugdíjkorhatár leszállításáról szóló rendelkezések alkalmazása folytán már nyugállományba került a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) 22 bírája, ezen belül tizenöt bíró – köztük az első elnök – 2018. július 4‑én, hét bíró pedig – köztük két tanácselnök – 2018. szeptember 12‑én, ami nagyjából 30%‑át jelenti a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) azon bíráinak, akik a legfelsőbb bíróságról szóló törvény hatálybalépésekor hivatalban voltak.

34      A Bizottság végül úgy véli, hogy a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bírái nyugdíjkorhatárának leszállítása és e leszállításnak a legfelsőbb bíróságról szóló törvény hatálybalépésekor hivatalban lévő bírákra történő alkalmazása e bírák aktív bírói szolgálati idejének csökkentéséhez vezet. Így az említett bíráknak a nyugdíjkorhatár hirtelen leszállítása folytán történő nyugállományba helyezése ugyanezen bírák de facto visszahívásának minősül, amely ellentétes a bírák elmozdíthatatlanságának elvével.

35      A második jogalap keretében a Bizottság kiemeli, hogy a legfelsőbb bíróságról szóló törvény értelmében a Lengyel Köztársaság elnökének kell engedélyeznie a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bírái által teljesített aktív bírói szolgálatnak a 65. életéven túli meghosszabbítását, továbbá hogy ezt az engedélyt egy alkalommal lehet megújítani. Ezen engedély megadására vonatkozó feltételeket illetően a Bizottság hangsúlyozza többek között egyrészt azt, hogy a Lengyel Köztársaság elnökének ki kell kérnie a nemzeti igazságszolgáltatási tanács állásfoglalását, amelynek ugyanakkor nincs kötelező ereje, másrészt pedig, hogy a Lengyel Köztársaság elnöke diszkrecionális jogkörben hozza meg a határozatát, amellyel szemben nincs helye jogorvoslatnak.

36      A Bizottság kiemeli azt is, hogy a Lengyel Köztársaság elnöke 2018. szeptember 11‑én engedélyezte a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) öt olyan bírája számára, akik a legfelsőbb bíróságról szóló törvény hatálybalépéséig betöltötték a 65. életévüket, hogy három éven keresztül továbbra is ellássák feladataikat.

37      A Bizottság álláspontja szerint annak, hogy nincsenek olyan kritériumok, amelyek alapján a Lengyel Köztársaság elnöke a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bírái által teljesített aktív bírói szolgálatnak a 65. életéven túli meghosszabbításáról dönt, az e határozat feletti bírói felülvizsgálat hiányával együtt az a hatása, hogy a bírói függetlenséget sértő túlzott diszkrecionális jogkört biztosítanak a Lengyel Köztársaság elnöke részére, figyelembe véve különösen a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bíráit érintő azon befolyást és nyomásgyakorlást, amely a Lengyel Köztársaság elnökére ekként ráruházott jogkörből ered.

38      A Bíróság által a bírói függetlenségre vonatkozóan kialakított ítélkezési gyakorlatból, így különösen a 2018. február 27‑i Associação Sindical dos Juízes Portugueses ítéletből (C‑64/16, EU:C:2018:117) és a 2018. július 25‑i Minister for Justice and Equality (Az igazságszolgáltatási rendszer hiányosságai) ítéletből (C‑216/18 PPU, EU:C:2018:586) kiindulva, amelyekből kitűnik, hogy a bírói függetlenség megőrzése alapvető fontosságú az uniós jog hatálya alá tartozó területeken a hatékony bírói jogvédelemhez való jog tiszteletben tartásának biztosítása szempontjából, a Bizottság azt állítja, hogy a Lengyel Köztársaság a vitatott nemzeti rendelkezések elfogadásával megsértette az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének és a Charta 47. cikkének együttesen értelmezett rendelkezései alapján rá háruló azon kötelezettséget, hogy biztosítsa az uniós jog értelmében vett hatékony bírói jogvédelemhez való jog tiszteletben tartását.

39      Először is meg kell állapítani, hogy a Bizottság által felhozott jogalapok felvetik azt a kérdést, hogy mi az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében és a Charta 47. cikkében foglalt rendelkezések pontos érvényesülési köre azzal összefüggésben, amikor valamely tagállam a bírósági szervezetrendszerének kialakításával kapcsolatos hatáskörét gyakorolja. Olyan összetett jogi kérdésről van szó, amely vita tárgyát képezi a felek között, továbbá amelynek a megoldása nem egyértelmű, és ezért alapos vizsgálatot igényel, amelyet az ideiglenes intézkedésről határozó bíró nem tud elvégezni.

40      Másodszor, anélkül hogy e szakaszban határozni kellene a felek által a kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset keretében felhozott érvekről, ami kizárólag az ügy érdeméről határozó bíróság hatáskörébe tartozik, meg kell állapítani, hogy tekintettel a Bizottság által előadott tényállási elemekre, valamint a Bíróság ítélkezési gyakorlatára, így különösen a 2018. február 27‑i Associação Sindical dos Juízes Portugueses ítéletre (C‑64/16, EU:C:2018:117) és a 2018. július 25‑i Minister for Justice and Equality (Az igazságszolgáltatási rendszer hiányosságai) ítéletre (C‑216/18 PPU, EU:C:2018:586), a Bizottság által a két jogalapja keretében előadott érvek első látásra nem tűnnek teljesen megalapozatlannak.

41      Ezen ítélkezési gyakorlat értelmében ugyanis minden tagállamnak biztosítania kell, hogy az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése értelmében „az uniós jog által szabályozott területeken” a jogorvoslati rendszeréhez tartozó, az uniós jog értelmében vett „bíróságnak” minősülő fórumok teljesítik a hatékony bírói jogvédelem követelményeit (2018. július 25‑i Minister for Justice and Equality [Az igazságszolgáltatási rendszer hiányosságai] ítélet, C‑216/18 PPU, EU:C:2018:586, 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

42      Márpedig e jogvédelem biztosítása érdekében az említett fórumok függetlenségének megőrzése alapvető fontosságú, amint azt a Charta 47. cikkének második bekezdése megerősíti, amely a hatékony jogorvoslathoz való alapvető joghoz fűződő követelmények sorában említi a „független” bírósághoz való fordulást (2018. július 25‑i Minister for Justice and Equality [Az igazságszolgáltatási rendszer hiányosságai] ítélet, C‑216/18 PPU, EU:C:2018:586, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

43      A jelen esetben nem vitatott a felek között, hogy előfordulhat, hogy Sąd Najwyższynek (legfelsőbb bíróságnak) az uniós jog alkalmazásával vagy értelmezésével összefüggő kérdésekről kell határoznia. Ebből következik, hogy az az uniós jog értelmében vett „bíróságként” az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése értelmében „az uniós jog által szabályozott területeken” a lengyel jogorvoslati rendszerhez tartozik, következésképpen pedig eleget kell tennie a hatékony bírói jogvédelem követelményeinek.

44      Márpedig első látásra nem zárható ki, hogy a vitatott nemzeti rendelkezések sértik az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének és a Charta 47. cikkének együttesen értelmezett rendelkezései értelmében a Lengyel Köztársaságra háruló azon kötelezettséget, hogy az uniós jog hatálya alá tartozó területeken hatékony bírói jogvédelmet biztosítson.

45      Különösen, a felek érveire tekintettel felmerülnek olyan összetett jogi kérdések, amelyek az ügy érdeméről határozó bíróság általi alapos vizsgálatot igényelnek, mint például különösen az, hogy a bírák elmozdíthatatlanságának biztosítása megköveteli‑e, mint azt a Bizottság állítja, hogy a nyugdíjkorhatár leszállításáról szóló rendelkezések ne legyenek alkalmazandók a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) azon bíráira, akiket e rendelkezések hatálybalépését megelőzően már kineveztek oda, vagy az, hogy mennyiben sértheti a bíróságok függetlenségének elvét a végrehajtói hatalom körébe tartozó szerv azon határozatban való közreműködése, amely ezen újonnan megállapított nyugdíjkorhatáron túl is hivatalban tartja az ilyen bírákat, vagy azokat, akiket e hatálybalépést követően neveznek ki az említett bíróságra.

46      Az eddigi megfontolásokból következik, hogy a Bizottság által a kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset keretében felhozott jogalapok a jelen végzés 30. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében első látásra nem tűnnek teljesen megalapozatlannak.

47      E következtetést nem vonhatják kétségbe a Lengyel Köztársaság által előadott érvek.

48      Először is, nem lehet helyt adni annak az érvnek, amely szerint a Bizottság ideiglenes intézkedések iránti kérelme nem minősül első látásra megalapozottnak, mivel a Bíróságnak első alkalommal kell egy olyan tagállam ellen irányuló, kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetről határoznia, amely a legfelső szintű nemzeti igazságszolgáltatási fórum szervezetével kapcsolatos rendelkezéseket fogadott el.

49      Az a körülmény ugyanis, hogy a Bíróságnak első alkalommal kell az alapkeresethez hasonló tárgyú, kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetről határoznia, nem zárhatja ki a fumus boni iuris fennállását. Épp ellenkezőleg, a Bizottság által előadott kifogások újszerűsége megerősíteni látszik a jelen végzés 39. pontjában tett megállapítást.

50      Másodszor, nem lehet helyt adni azon érvnek sem, amely szerint egyrészt, a Bizottság az ideiglenes intézkedések iránti kérelme keretében nem ismételheti meg a kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset keretében előadott érveket, másrészt pedig a jogvitában részt vevő felek álláspontjának nagyon pontos elemzése szükséges annak mérlegeléséhez, hogy ezen érvek akár első látásra megalapozottak‑e.

51      Az ugyanis, hogy a Bizottság által az ideiglenes intézkedések iránti kérelmének alátámasztása érdekében előadott érvelés megfelel a kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset keretében kifejtett érvelésnek, nem akadályozza meg, hogy a fumus boni iurisra vonatkozó feltételt teljesítettnek lehessen tekinteni, mivel – amint az kitűnik a jelen végzés 30. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatból – e feltétel éppen azt követeli meg, hogy az ideiglenes intézkedésről határozó bíró első látásra mérlegelje a jogvita érdemét illetően felhozott jogalapokat annak megállapítása érdekében, hogy e kereset esetében nem lehet nyilvánvalóan esélytelennek minősíteni azt, hogy annak helyt adjanak.

52      Ezenkívül a Lengyel Köztársaság által hivatkozott azon körülmény, amely szerint a felek álláspontjának nagyon pontos elemzése szükséges annak mérlegeléséhez, hogy az e felek által a jogvita érdemét illetően előadott érvelés akár első látásra megalapozott‑e, alátámasztja olyan jogvita fennállását, amelynek a megoldása nem nyilvánvaló, következésképpen pedig megerősíti, hogy a jelen végzés 30. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében teljesül a fumus boni iurisra vonatkozó feltétel.

53      Harmadszor, nem megalapozott az az érv, amely szerint egyrészt, a Bizottság által felhozott jogalapok keretében előadott érvek indokolásának hiánya folytán lehetetlen megvizsgálni, hogy az említett jogalapok első látásra megalapozottak‑e, másrészt pedig ezek az érvek kizárólag feltételezéseken alapulnak.

54      A Bizottság ugyanis kellően kifejtette azokat a ténybeli és jogi alapokat, amelyek első látásra igazolják az ideiglenes intézkedések elrendelését. Másfelől a Bizottság részletes magyarázatokkal szolgált mind a vitatott nemzeti rendelkezések tartalmáról, mind pedig azokról az indokokról, amelyek alapján úgy ítéli meg, hogy ezek e rendelkezések ellentétesek az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése és a Charta 47. cikke értelmében a Lengyel Köztársaságra háruló kötelezettségekkel.

55      A Lengyel Köztársaság azon érve tekintetében, amely szerint a Bizottság által felhozott jogalapok csupán feltételezéseken alapulnak, egyrészt az első jogalapot illetően meg kell állapítani, hogy a Bizottság világosan kifejtette, hogy milyen jellegű az a kapcsolat, amelyet a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bírái nyugdíjkorhatárának leszállítására irányuló intézkedésnek a hivatalban lévő, e bíróságra 2018. április 3. előtt kinevezett bírákra történő alkalmazása és a Lengyel Köztársaság azon kötelezettségének megsértése között szándékozik felállítani, hogy biztosítsa, hogy az említett bíróság megfeleljen az uniós jog hatálya alá tartozó területeken a hatékony bírói jogvédelem szerves részét képező követelményeknek.

56      Másrészt, a második jogalapot illetően meg kell állapítani, hogy a Bizottság e jogalapban nem azt állítja, hogy a Lengyel Köztársaság elnöke a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bírái által teljesített aktív bírói szolgálatnak a 65. életéven túli meghosszabbításával kapcsolatos határozathozatalra irányuló jogkörét arra fogja használni, hogy e bírákra nyomást gyakoroljon, hanem azt, hogy a vitatott nemzeti rendelkezések azáltal, hogy ilyen jogkört biztosítanak a Lengyel Köztársaság elnökének, lehetővé teszik számára az ilyen nyomásgyakorlást.

57      A Lengyel Köztársaság végül azt állítja, hogy más tagállamokban, így például Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királyságában vagy a Francia Köztársaságban, valamint magán a Bíróságon is, léteznek a Lengyel Köztársaságban fennállóhoz hasonló olyan szabályok, amelyek értelmében a bírák által teljesített aktív bírói szolgálat meghosszabbításával kapcsolatos határozat meghozatala kizárólag az érintett tagállam kormányának hatáskörébe tartozik. A Lengyel Köztársaság említést tesz az olaszországi bírák nyugdíjkorhatárát érintő különböző módosításokról is. A Lengyel Köztársaság szerint az, hogy a Bizottság e nemzeti szabályokat nem kifogásolta, azt bizonyítja, hogy a jelen esetben nem teljesül a fumus boni iurisra vonatkozó feltétel.

58      E tekintetben ugyanakkor elegendő megállapítani, hogy a jelen eljárás szempontjából a Lengyel Köztársaság nem hivatkozhat a vitatott nemzeti rendelkezésekhez hasonló szabályok állítólagos létezésére annak alátámasztása érdekében, hogy a jelen esetben nem teljesül a fumus boni iurisra vonatkozó feltétel.

59      Az eddigi megfontolásokra tekintettel meg kell állapítani, hogy a jelen esetben teljesül a fumus boni iurisra vonatkozó feltétel.

 A sürgősségről

60      A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az ideiglenes intézkedés iránti eljárás célja a jövőbeli végleges határozat teljes érvényesülésének biztosítása annak elkerülése érdekében, hogy a Bíróság által nyújtott jogvédelemben hézag keletkezhessen. E cél elérése érdekében kell az ideiglenes intézkedés iránti kérelem sürgősségét annak alapján megítélni, hogy az ideiglenes döntés meghozatala szükséges‑e azért, hogy elkerülhető legyen, hogy az ideiglenes védelmet kérő félnek súlyos és helyrehozhatatlan kára keletkezzen. E félnek kell bizonyítania, hogy nem várhat az ügy érdemében folytatott eljárás befejezéséig anélkül, hogy ilyen kár érné (a Bíróság elnökhelyettesének 2018. január 10‑i Bizottság kontra RW végzése, C‑442/17 P(R), nem tették közzé, EU:C:2018:6, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Az ilyen súlyos és helyrehozhatatlan kár megállapításához nem szükséges megkövetelni a kár bekövetkezésének teljes bizonyossággal történő bizonyítását. Elegendő, ha a kár megfelelő valószínűséggel előrelátható (a Bíróság elnökhelyettesének 2014. április 8‑i Bizottság kontra ANKO végzése, C‑78/14 P‑R, EU:C:2014:239, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

61      Ezenkívül az ideiglenes intézkedésről határozó bírónak – egyedül a sürgősség mérlegelése érdekében és anélkül, hogy ez részéről bármilyen állásfoglalást jelentene az ideiglenes intézkedést kérelmező fél által az ügy érdemét illetően előadott kifogások megalapozottsága tárgyában – feltételeznie kell, hogy e kifogások alkalmasak arra, hogy azoknak helyt adjanak. Ugyanis azon súlyos és helyrehozhatatlan kár, amelynek valószínűsíthető bekövetkezését bizonyítani kell, az a kár, amely – amennyiben az ügy érdemében a Bíróság helyt ad a keresetnek – adott esetben a kért ideiglenes intézkedés elrendelésének elutasításából eredne (a Bíróság elnökhelyettesének 2018. július 20‑i EKB kontra Lettország végzése, C‑238/18 R, nem tették közzé, EU:C:2018:581, 64. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

62      Következésképpen a jelen esetben a Bíróságnak a sürgősség mérlegelése szempontjából feltételeznie kell, hogy a vitatott nemzeti rendelkezések és az alkalmazásukra irányuló intézkedések alkalmasak a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) függetlenségének veszélyeztetésére, ezáltal pedig ellentétesek lehetnek az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének és a Charta 47. cikkének együttesen értelmezett rendelkezései értelmében a Lengyel Köztársaságra háruló azon kötelezettséggel, hogy az uniós jog hatálya alá tartozó területeken hatékony bírói jogvédelmet biztosítson.

63      E mérlegelés szempontjából másfelől figyelembe kell venni azt, hogy a vitatott nemzeti rendelkezések már elkezdték kifejteni a hatásaikat, mint az kitűnik a jelen végzés 14–21. pontjából. Egyrészt ugyanis a nyugdíjkorhatár leszállításáról szóló rendelkezéseknek a hivatalban lévő, a Sąd Najwyższyre (legfelsőbb bíróságra) 2018. április 3. előtt kinevezett bírákra történő alkalmazása azt eredményezte, hogy nyugállományba került e bíróság 22 bírája, köztük az első elnök és két tanácselnök, másrészt pedig a Lengyel Köztársaság elnökét a bírói feladatok ellátásának meghosszabbításával kapcsolatban megillető jogkörre vonatkozó rendelkezések alkalmazása folytán a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) azon tizenkét bírája közül, akik a feladataik további ellátására vonatkozó szándékukat kifejező nyilatkozatot tettek, a Lengyel Köztársaság elnökének határozata értelmében jelenleg öt bíró részesül e feladatok ellátásának meghosszabbításában, míg a többi hét bírót arról értesítették, hogy 2018. szeptember 12‑től nyugállományba kerülnek.

64      A sürgősségre vonatkozó feltétel vizsgálata magában foglalja annak vizsgálatát, hogy a vitatott nemzeti rendelkezéseknek a kötelezettségszegés megállapítása iránt indított kereset tárgyában a Bíróság által hozott ítélet (a továbbiakban: érdemi ítélet) kihirdetéséig történő alkalmazása alkalmas‑e arra, amint azt a Bizottság állítja, hogy súlyos és helyrehozhatatlan kárt okozzon az európai uniós jogrend vonatkozásában.

65      E tekintetben, amint azt a jelen végzés 41. és 42. pontja is felidézte: annak érdekében, hogy a jogalanyok uniós jogból eredő jogainak bírói jogvédelme biztosított legyen, az uniós jog által szabályozott területeken a tagállamok jogorvoslati rendszeréhez tartozó, az uniós jog értelmében vett „bíróságnak” minősülő fórumok függetlenségének megőrzése alapvető fontosságú.

66      A nemzeti bíróságok függetlensége különösen elengedhetetlen azon igazságügyi együttműködési rendszer megfelelő működéséhez, amelyet az EUMSZ 267. cikkben szabályozott előzetes döntéshozatali mechanizmus megtestesít, amennyiben – a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatának megfelelően – e mechanizmust csak olyan, az uniós jog alkalmazásáért felelős fórum hozhatja működésbe, amely többek között ezen, függetlenségre vonatkozó feltételt teljesíti (2018. július 25‑i Minister for Justice and Equality [Az igazságszolgáltatási rendszer hiányosságai] ítélet, C‑216/18 PPU, EU:C:2018:586, 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

67      A bíróságok függetlenségének megőrzése a polgári és büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés területén az Unió által elfogadott intézkedések keretében is alapvető jelentőségű. Ezek az intézkedések ugyanis a tagállamok közötti, az egymás igazságszolgáltatási rendszere iránti, kölcsönösen érvényesülő különös bizalmon alapulnak, ezáltal pedig abból az előfeltevésből indulnak ki, amely szerint a többi tagállam bíróságai megfelelnek a hatékony bírói jogvédelem követelményeinek, amelyek között szerepel többek között az említett bíróságok függetlensége (lásd analógia útján: 2018. július 25‑i Minister for Justice and Equality [Az igazságszolgáltatási rendszer hiányosságai] ítélet, C‑216/18 PPU, EU:C:2018:586, 58. pont).

68      Következésképpen az, hogy a vitatott nemzeti rendelkezések alkalmazása folytán előfordulhat, hogy a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) függetlensége nem lesz biztosítva az érdemi ítélet kihirdetéséig, alkalmas arra, hogy súlyos és helyrehozhatatlan kárt okozzon az uniós jogrend, ennek következtében pedig a jogalanyok uniós jogból eredő jogai, valamint az EUSZ 2. cikkben meghatározott, az Unió alapját képező értékek, így különösen a jogállamiság vonatkozásában.

69      Másfelől emlékeztetni kell arra, hogy a legfelső szintű nemzeti igazságszolgáltatási fórumok az uniós jog nemzeti szintű végrehajtása szempontjából meghatározó szerepet játszanak a tagállamaik igazságszolgáltatási rendszerében, vagyis valamely legfelső szintű nemzeti igazságszolgáltatási fórum függetlenségének esetleges megsértése az érintett tagállam igazságszolgáltatási rendszerének egészére hatással lehet.

70      Ezenkívül a jelen végzés 68. pontjában említett súlyos kár helyrehozhatatlannak is bizonyulhat.

71      Egyrészt ugyanis, végső fokon eljáró bíróságként a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) olyan határozatokat hoz – ideértve az uniós jog alkalmazásával járó ügyeket is –, amelyek anyagi jogerővel rendelkeznek, és amelyek ennélfogva visszafordíthatatlan hatásokat válthatnak ki az uniós jogrend vonatkozásában.

72      A Lengyel Köztársaság által állított azon körülmény, amely szerint a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) nem dönt az elé kerülő ügyek érdeméről, semmiben nem változtatja meg e mérlegelést, mivel – mint azt a Bíróság előtti meghallgatás során a Lengyel Köztársaság is megerősítette – a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) gondoskodik az ítélkezési gyakorlat jogszerűségének és egységességének tiszteletben tartásáról, ideértve azt az esetet is, amikor az uniós jog végrehajtásaképpen elfogadott nemzeti szabályokat alkalmaz, vagyis a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) által e szabályokra vonatkozóan adott értelmezés kötelező azokra az alsóbb fokú bíróságokra, amelyeknek utóbb el kell bírálniuk az e bíróság által hozzájuk visszautalt ügyeket.

73      Másrészt, a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) határozatainak az alsóbb fokú nemzeti bíróságokkal szembeni kötelező ereje folytán az, hogy a vitatott nemzeti rendelkezések alkalmazása esetén előfordulhat, hogy e bíróság függetlensége nem lesz biztosítva az érdemi ítélet kihirdetéséig, alááshatja a tagállamok és a bíróságaik által a Lengyel Köztársaság igazságszolgáltatási rendszerébe, következésképpen pedig a jogállamiság e tagállam általi tiszteletben tartásába vetett bizalmat.

74      Ilyen körülmények között fennáll annak kockázata, hogy sérülnek a tagállamok közötti kölcsönös bizalom és kölcsönös elismerés elvei, amelyek azon az előfeltevésen alapulnak, amely szerint minden tagállam osztozik az összes többi tagállammal az Unió alapjául szolgáló számos olyan közös értékben, mint például a jogállamiság (lásd analógia útján: 2018. július 25‑i Minister for Justice and Equality [Az igazságszolgáltatási rendszer hiányosságai] ítélet, C‑216/18 PPU, EU:C:2018:586, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

75      Márpedig, mint azt a Bizottság is kiemeli, ezen elvek megkérdőjelezése súlyos és helyrehozhatatlan hatásokat válthat ki az uniós jogrend szabályszerű működése vonatkozásában, különösen a polgári és büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés területén, amely a tagállamok részéről annak kapcsán fennálló különösen magas szintű bizalmon alapul, hogy az igazságszolgáltatási rendszereik összhangban vannak a hatékony bírói jogvédelem követelményeivel.

76      Az ugyanis, hogy a vitatott nemzeti rendelkezések alkalmazása folytán előfordulhat, hogy a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) függetlensége nem lesz biztosítva az érdemi ítélet kihirdetéséig, azt eredményezheti, hogy a tagállamok megtagadják a Lengyel Köztársaság bíróságai által hozott határozatok elismerését és végrehajtását, ami súlyos és helyrehozhatatlan kárt okozhat az uniós jogrend vonatkozásában.

77      E tekintetben, a Lengyel Köztársaság állításával ellentétben, a lengyel igazságszolgáltatási rendszerbe vetett bizalom elvesztésének kockázata nem fiktív vagy hipotetikus, hanem igenis valós. Erről tanúskodik a 2018. július 25‑i Minister for Justice and Equality (Az igazságszolgáltatási rendszer hiányosságai) ítélet (C‑216/18 PPU, EU:C:2018:586) alapjául szolgáló ügyben benyújtott azon előzetes döntéshozatal iránti kérelem, amelyet a lengyel bíróságok által kibocsátott európai elfogatóparancsok végrehajtására irányuló eljárásban a High Court (felsőbíróság, Írország) terjesztett elő azon aggodalma folytán, hogy a Lengyel Köztársaság bíróságainak függetlenségét érintő, az igazságszolgáltatási rendszer vonatkozásában e tagállam által megkezdett jogalkotási reformból, így különösen a vitatott nemzeti rendelkezések elfogadásából eredő állítólagos rendszerszintű hiányosságok következtében azon személynek, akivel szemben európai elfogatóparancsot bocsátottak ki, a lengyel igazságügyi hatóságok részére történő átadás esetén sérül a független bírósághoz forduláshoz való alapvető joga és ezáltal a Charta 47. cikkének második bekezdésében rögzített tisztességes eljáráshoz való joga.

78      Következésképpen meg kell állapítani, hogy a Bizottság bizonyította, hogy az általa kért ideiglenes intézkedések elrendelésének megtagadása esetén a vitatott nemzeti rendelkezéseknek az érdemi ítélet meghozataláig való alkalmazása súlyos és helyrehozhatatlan kárt okozhat az uniós jogrend tekintetében.

79      E következtetést nem kérdőjelezhetik meg a Lengyel Köztársaság által a sürgősség hiányának alátámasztására előadott érvek.

80      Először is a Lengyel Köztársaság azzal érvel, hogy a Bizottság a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárást több mint hat hónappal a legfelsőbb bíróságról szóló törvény elfogadását követően indította meg, és csupán két nappal azelőtt, hogy a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bíráinak a vitatott nemzeti rendelkezések alapján nyugdíjba kellett vonulniuk, ami bizonyítja, hogy nem teljesül a sürgősségre vonatkozó feltétel.

81      Mindazonáltal nyilvánvaló, hogy a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás megindítása előtt a Bizottság elindította „A jogállamiság megerősítésére irányuló új uniós keret” című, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak címzett, 2014. március 11‑i (COM(2014) 158 final) bizottsági közleményben előírt mechanizmusokat.

82      E tekintetben 2017. december 20‑án, a legfelsőbb bíróságról szóló törvénynek a Lengyel Köztársaság elnöke általi aláírása napján a Bizottság elfogadta a lengyelországi jogállamiságról, valamint az (EU) 2016/1374, (EU) 2017/146 és (EU) 2017/1520 ajánlások kiegészítéséről szóló (EU) 2018/103 ajánlást (HL 2018. L 17., 50. o.), valamint az [EUSZ 7. cikk] (1) bekezdése szerinti indokolással ellátott javaslatot a lengyelországi jogállamiságról (COM(2017) 835 final), amelyekben ezen intézmény kifejtette többek között, hogy a vitatott nemzeti rendelkezések milyen problémákat vetnek fel a bírák függetlenségével kapcsolatban, ahogyan azt a kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetben megismételte.

83      Egyébiránt a 2018/103 ajánlásban a Bizottság felhívta a lengyel hatóságokat arra, hogy három hónapos határidőn belül oldják meg a feltárt problémákat és tájékoztassák a Bizottságot az e célból foganatosított intézkedésekről. A Bizottság azt is leszögezte, hogy kész konstruktív párbeszédet folytatni a lengyel kormánnyal. Az e kormánnyal több alkalommal folytatott eszmecserét követően a Bizottság azonban úgy döntött, hogy az általa felvetett kérdésekkel kapcsolatos kielégítő eredmények hiányában kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet indít.

84      Végül rá kell mutatni, hogy a jelen végzés 81. pontjában említett közleményben létrehozott eljárásnak megfelelően a 2018/103 ajánlás Bizottság általi elfogadását meg kellett előznie a jogállamiságot fenyegető rendszerszintű veszély esetleges fennállására vonatkozó értékelésnek, valamint a Lengyel Köztársasággal folytatott párbeszédnek, amely lehetővé tette a Bizottság számára, hogy közölje aggályait, e tagállam számára pedig, hogy azokra választ adjon. Egyértelmű tehát, hogy a Bizottság már a legfelsőbb bíróságról szóló törvény elfogadásához vezető jogalkotási eljárás idején lépéseket tett a Lengyel Köztársaságnál a kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset tárgyát képező kérdésekkel kapcsolatban.

85      Végezetül rá kell mutatni arra, hogy a kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset, amelyhez a jelen ideiglenes intézkedés iránti kérelem kapcsolódik, nem csupán a legfelsőbb bíróságról szóló törvényt érinti, hanem a módosító törvényt is, amelyet 2018. május 10‑én fogadtak el, vagyis kevesebb mint két hónappal azelőtt, hogy a Bizottság felszólító levelet küldött a Lengyel Köztársaságnak e két törvénynek az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésével és a Charta 47. cikkével való összeegyeztethetőségét illetően.

86      Ilyen körülmények között a Lengyel Köztársaság nem hivatkozhat arra, hogy a Bizottság több mint hat hónapot várt a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás megindítása előtt.

87      Másodszor, a vitatott nemzeti rendelkezésekhez hasonló, más tagállamokban alkalmazandó szabályok állítólagos létezése nem vehető figyelembe a kért ideiglenes intézkedések elrendelése sürgősségének értékelése tekintetében.

88      Harmadszor ugyancsak nem fogadható el a Lengyel Köztársaság által a Bíróság előtti meghallgatás során hivatkozott azon a körülmény, hogy a C‑619/18. sz. ügyben gyorsított eljárást alkalmaznak, ezért nem áll fenn a kért ideiglenes intézkedések elrendelését igazoló sürgősség.

89      Ugyanis elegendő e tekintetben rámutatni arra, hogy azon körülmény, hogy az érdemi ítéletet gyorsított eljárásban fogják meghozni, nem alkalmas arra, hogy megelőzze a jelen végzés 78. pontjában említett súlyos és helyrehozhatatlan kár ezen ítélet kihirdetése előtti bekövetkezését.

90      A fentiek összességére tekintettel meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben teljesül a sürgősségre vonatkozó feltétel.

 Az érdekek mérlegeléséről

91      Megállapítható, hogy az ideiglenes intézkedés iránti eljárások többségében mind a kért végrehajtás felfüggesztésének elrendelése, mind annak megtagadása valamilyen mértékben kivált bizonyos végleges hatásokat, és az ideiglenes intézkedésről határozó bíró feladata, hogy mérlegelje a lehetséges megoldások mindegyikével együtt járó kockázatokat (a Bíróság elnökének 1998. június 25‑i Holland Antillák kontra Tanács végzése, C‑159/98 P(R), EU:C:1998:329, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Konkrétan ez magában foglalja többek között annak megvizsgálását, hogy azon fél érdeke, aki a vitatott nemzeti rendelkezések felfüggesztésére irányuló ideiglenes intézkedések elrendelését kéri, előrébb való‑e, vagy sem, mint az e rendelkezések azonnali alkalmazásához fűződő érdek. E vizsgálat során meg kell határozni, hogy az, ha e rendelkezéseket esetleg hatályon kívül helyezik azt követően, hogy a Bíróság helyt ad az alapkeresetnek, lehetővé teszi‑e azon helyzet visszafordítását, amely e rendelkezések azonnali végrehajtása esetén jött volna létre, és fordítva, a felfüggesztés mennyiben akadályozná az említett rendelkezések által követett célok megvalósítását abban az esetben, ha a keresetet érdemben elutasítanák (lásd analógia útján: a Bíróság elnökhelyettesének 2018. január 10‑i Bizottság kontra RW végzése, C‑442/17 P(R), nem tették közzé, EU:C:2018:6, 60. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

92      A Bizottság szerint a jelen ügyben az Unió általános érdekeit érintő sérelem volna a legerősebb. A Bizottság ezzel kapcsolatban azt állítja, hogy amennyiben a Bíróság nem rendelné el a kért ideiglenes intézkedéseket, majd helyt adna a kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetnek, az rendszerszinten sértené az uniós jogrend megfelelő működését, míg ha a Bíróság elrendelné ezen intézkedéseket, majd elutasítaná e keresetet, az csupán a vitatott nemzeti rendelkezések hatásának egyszerű elhalasztásával járna.

93      A vitatott nemzeti rendelkezések azonnali alkalmazásához fűződő érdekének alátámasztása érdekében a Lengyel Köztársaság vitatja először is, hogy a Bizottság által kért ideiglenes intézkedések elérhetik a követett célt, vagyis annak biztosítását, hogy a kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetnek való helyt adás esetén az érdemi ítélet végrehajtható legyen, így a kért ideiglenes intézkedések elrendelését nem igazolja az Unió Bizottság által hivatkozott általános érdeke.

94      Közelebbről, ami elsősorban a vitatott nemzeti rendelkezések alkalmazásának felfüggesztésére irányuló ideiglenes intézkedést illeti, a Lengyel Köztársaság mindenekelőtt azt állítja, hogy a legfelsőbb bíróságról szóló törvény 37. cikkének – amely főként a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bírái új nyugdíjkorhatárának meghatározásáról szól – felfüggesztése kizárólag azzal járna, hogy joghézagot keletkeztetne a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bírái nyugdíjkorhatárának meghatározása tekintetében. Továbbá a legfelsőbb bíróságról szóló törvény 37. cikkének a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bírái aktív szolgálatának a 65. életévükön túli meghosszabbítására vonatkozó eljárást szabályozó rendelkezései felfüggesztésének nincs kihatása az érdemi ítélet végrehajtásának lehetőségére, mivel e bíróság nyugállományba helyezéssel érintett következő bírái csupán közel két év elteltével érik el a 65. életévüket. Egyébiránt, mivel a legfelsőbb bíróságról szóló törvény 111. cikkének (1) bekezdése, amely azon bírákra vonatkozik, akik 65. életévüket 2018. április 3. és 2018. július 3. között töltötték be, már kiváltotta joghatásait, lehetetlen eleget tenni e rendelkezés és bármely más, annak végrehajtása érdekében hozott intézkedés alkalmazása felfüggesztésének, mivel ideiglenes intézkedés nem lehet visszaható hatályú. Végül a legfelsőbb bíróságról szóló törvény 111. cikkének a 65. életévüket 2018. július 4. és 2019. április 3. között betöltő bírákra vonatkozó (1a) bekezdése alkalmazásának felfüggesztése azzal járna, hogy az e rendelkezéssel érintett egyetlen bíró a legfelsőbb bíróságról szóló törvény 37. cikkének (1) bekezdése alapján vonulna nyugdíjba, vagyis anélkül, hogy átmeneti időszakban részesülhetne annak érdekében, hogy kifejezze azon szándékát, hogy továbbra is el kívánja látni feladatait.

95      A Lengyel Köztársaság érvei azonban a Bizottság által az ideiglenes intézkedés iránti jelen eljárásban kért ideiglenes intézkedések természetének és hatásainak téves értelmezésén alapulnak. Ugyanis az ilyen ideiglenes intézkedések elrendelése magában foglalja e tagállam azon kötelezettségét, hogy azonnal felfüggessze a vitatott nemzeti rendelkezések alkalmazását, ideértve azon rendelkezéseket, amelyek hatályon kívül helyezték vagy felváltották a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bíráinak nyugdíjkorhatárát szabályozó korábbi rendelkezéseket, így e korábbi rendelkezések ismét alkalmazandóvá válnak az érdemi ítélet kihirdetéséig. Így a valamely rendelkezés alkalmazásának felfüggesztésére irányuló ideiglenes intézkedés végrehajtása magában foglalja az e rendelkezés hatálybalépése előtti jogi helyzet visszaállításának biztosítására irányuló kötelezettséget, vagyis a jelen ügyben a vitatott nemzeti rendelkezések által hatályon kívül helyezett vagy felváltott nemzeti rendelkezésekben előírt jogi szabályozás visszaállítását.

96      Másodsorban ami a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) vitatott nemzeti rendelkezések alapján nyugállományba helyezett bíráinak visszahelyezésére irányuló ideiglenes intézkedést illeti, a Lengyel Köztársaság azt állítja, hogy ezen intézkedés végrehajtása nem biztosítja az érdemi ítélet teljes hatékonyságát. Ugyanis mivel az említett intézkedés kizárólag az érdemi ítélet kihirdetéséig alkalmazandó, a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) hivatalukba ideiglenesen visszahelyezett bíráinak ezen ítélethirdetést követően ismét nyugdíjba kellene vonulniuk a vitatott nemzeti rendelkezések alkalmazásával. Másfelől a vitatott nemzeti rendelkezésekkel érintett bírák ideiglenes visszahelyezése visszaható hatályú intézkedések elfogadását foglalná magában, noha ideiglenes intézkedés nem lehet visszaható hatályú.

97      E tekintetben egyrészt ami a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) vitatott nemzeti rendelkezések alapján nyugállományba helyezett bíráinak hivatalukba történő ideiglenes visszahelyezése céljából elfogadandó intézkedések állítólagos visszaható hatályát illeti, elegendő rámutatni arra, hogy ahogyan az a jelen végzés 95. pontjából kitűnik, a Lengyel Köztársaság e visszahelyezésre irányuló kötelezettsége az elrendelt ideiglenes intézkedések azonnali hatását képezi, amely intézkedések magukban foglalják az említett rendelkezések és az azokat végrehajtó intézkedések alkalmazásának felfüggesztésére vonatkozó kötelezettséget, vagyis a jelen ügyben az érintett bírák nyugállományba helyezését elrendelő intézkedések felfüggesztését, és az e rendelkezések hatálybalépése előtti helyzet visszaállításának biztosítására vonatkozó kötelezettséget.

98      Másrészt a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) kért ideiglenes intézkedések révén átmenetileg visszahelyezett bíráinak kizárólag akkor kell, adott esetben, az érdemi ítélet kihirdetésekor nyugdíjba vonulniuk a vitatott nemzeti rendelkezések alkalmazásával, ha ezen ítélet elutasítja a kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet.

99      Harmadsorban, ami a Lengyel Köztársaság arra való kötelezésére irányuló ideiglenes intézkedést illeti, hogy tartózkodjon a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) nyugállományba helyezett bíráinak megüresedett álláshelyére bírák kinevezésére irányuló minden intézkedéstől, a Lengyel Köztársaság azzal érvel, hogy ezen ideiglenes intézkedés nem szükséges az érdemi ítélet hatékonyságának biztosításához, mivel a lengyel jogban előírt mechanizmusok mindenképpen lehetővé teszik annak biztosítását, hogy a vitatott nemzeti rendelkezésekkel érintett bírákat visszahelyezzék a nyugállományba helyezésük előtt betöltött állásukba. Ugyanis mivel a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bírói álláshelyei nem névre szólóak, a vitatott nemzeti rendelkezések alapján nyugállományba helyezett bírák visszahelyezhetők akár üres bírói álláshelyekre, akár adott esetben, ha a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bírói álláshelyei be volnának töltve az érdemi ítélet kihirdetésekor, olyan új álláshelyekre, amelyek létrehozásáról a Lengyel Köztársaság elnöke diszkrecionális jogkörben rendeleti úton dönthet.

100    Mindazonáltal a Lengyel Köztársaság állításaival ellentétben az e tagállam által említett mechanizmusok nem szüntetik meg a Bizottság által hivatkozott kockázatot.

101    Ugyanis egyrészt az a tény, hogy a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bírói álláshelyei nem névre szólóak, a Lengyel Köztársaság állításával ellentétben növeli annak kockázatát, hogy a nyugállományba helyezett bírákat ne lehessen visszahelyezni azon állásukba, amelyet nyugállományba helyezésük előtt betöltöttek, abban az esetben, ha az e bíróság új bíráinak kinevezési eljárásait ismét lefolytatják. Mivel a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) betöltendő bírói álláshelyei egy általános állomány részét képezik, és azokat a kinevezési eljárások révén sorra töltik be, nem biztosítható, hogy a vitatott nemzeti rendelkezésekkel érintett bírák az érdemi ítélet kihirdetésekor azon állásba kerülnek vissza, amelyet nyugállományba helyezésük előtt betöltöttek.

102    Másrészt feltételezve, hogy a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bírói álláshelyei számának a Lengyel Köztársaság elnöke általi, rendeleti úton történő növelése új álláshelyek létrehozásával jár azon tanácsokban, amelyekben a vitatott nemzeti rendelkezések alkalmazásával nyugállományba helyezett bírák feladataikat ellátták, az új álláshelyek ily módon való létrehozásából nem vezethető le, hogy a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) első elnöke és a jelen végzés 16. pontjában említett két tanácselnöke számára biztosított, hogy a nyugállományba helyezésük előtt betöltött állásukba helyezik őket vissza. Ugyanis e bíróság bírái kinevezési eljárásának gyorsasága miatt, amelyről az eseményeknek a jelen végzés 22–26. pontjában említett sorrendje tanúskodik, ezen álláshelyeket az érdemi ítélet kihirdetésének időpontjáig betölthetik.

103    Végül az a tény, hogy a Bíróság elnökhelyettesének 2018. október 19‑i Bizottság kontra Lengyelország végzését (C‑619/18 R, nem tették közzé, EU:C:2018:852) követően a bíráknak a Sąd Najwyższyre (legfelsőbb bíróságra) történő kinevezésére irányuló eljárások jelenleg fel vannak függesztve, nem szünteti meg a Bizottság által hivatkozott kockázatot. Ugyanis hangsúlyozni kell, hogy az e végzésben elrendelt és többek között a vitatott nemzeti rendelkezések alkalmazásának felfüggesztésére, az azokkal érintett bíráknak a nyugállományba helyezésük előtt betöltött álláshelyre történő visszahelyezésére, valamint az említett érintett bírák álláshelyére új bírák és a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) új első elnökének kinevezésére irányuló eljárások befagyasztására irányuló intézkedések az említett végzés rendelkező része értelmében „a jelen ideiglenes intézkedés iránti eljárást lezáró végzés kihirdetéséig” érvényesek. Ebből következik, hogy amennyiben az ezen eljárást lezáró jelen végzés nem rendeli el a Bizottság által kért ideiglenes intézkedéseket, semmiféle garancia nem volna arra, hogy a szóban forgó kinevezési eljárásokat nem folytatják.

104    Ilyen körülmények között meg kell állapítani, hogy a Lengyel Köztársaság érvelése nem teszi lehetővé annak alátámasztását, hogy a kért ideiglenes intézkedéseket nem igazolja az Unió Bizottság által hivatkozott általános érdeke.

105    Másodszor a Lengyel Köztársaság egy sor érvet sorakoztat fel a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) megfelelő működéséhez fűződő érdeke elsőbbségének bizonyítása érdekében, melyek azt hivatottak igazolni, hogy a Bizottság által kért ideiglenes intézkedéseket ne rendeljék el.

106    Elsősorban a Lengyel Köztársaság olyan körülmények fennállására hivatkozik, amelyek rendkívül nehézzé teszik a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) nyugállományba helyezett bíráinak visszahelyezését. A Lengyel Köztársaság többek között azzal érvel, hogy e visszahelyezés jogszabályi beavatkozást követel meg a lengyel hatóságoktól, valamint járulékos jellegű általános rendelkezések elfogadását, ami nem egyeztethető össze a lengyel alkotmánnyal.

107    Ezt az érvet el kell utasítani. Ahogyan az a jelen végzés 95. és 97. pontjában szerepel, a Bizottság által kért ideiglenes intézkedések végrehajtása magában foglalja a Lengyel Köztársaság azon kötelezettségét, hogy azonnal felfüggessze a vitatott nemzeti rendelkezések és az azokat végrehajtó intézkedések alkalmazását, amelyből pedig azon kötelezettség fakad, hogy az érdemi ítélet meghozataláig a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bíráinak nyugdíjkorhatárára vonatkozó korábbi rendelkezéseket alkalmazza és visszaállítsa a vitatott nemzeti rendelkezések hatálybalépése előtti helyzetet.

108    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az uniós jogból eredő kötelezettségek nemteljesítésének igazolása végett a tagállam nem hivatkozhat kifogásként belső jogrendszerének rendelkezéseire, gyakorlatára vagy helyzeteire (2018. július 4‑i Bizottság kontra Szlovákia ítélet, C‑626/16, EU:C:2018:525, 60. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

109    Másodsorban a Lengyel Köztársaság arra hivatkozik, hogy a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) nyugállományba helyezett bíráinak aktív bírói szolgálatba való ideiglenes visszahelyezése jelentősen nagyobb rendszerkockázatot jelent, mint e bírák nyugállományban maradása. Közelebbről, egy előzetesen meg nem határozott időre tisztségébe visszahelyezett bíró helyzete a Lengyel Köztársaság szerint azon kockázattal jár, hogy e bíró függetlensége az érdemi ítélet kihirdetéséig nem garantált.

110    Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy a Lengyel Köztársaság semmiféle olyan tényre nem hivatkozott, amely alátámasztaná ilyen kockázat fennállását.

111    Harmadsorban a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) azt állítja, hogy a vitatott nemzeti rendelkezésekkel érintett bírák ideiglenes visszahelyezése jelentősen bonyolítaná a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) munkájának szervezését. A Lengyel Köztársaság megjegyzi többek között, hogy e bíróságon az ügyek elbírálásának átlagos időtartama hét hónap, így az érdemi ítélet kihirdetését megelőző időszakban az ideiglenesen visszahelyezett bírák egyetlen ügyet sem tudnának teljes egészében elbírálni.

112    Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) munkájának megfelelő szervezésére vonatkozó e körülmény, noha lényeges, nem élvezhet előnyt az Unió azon általános érdekével szemben, hogy e bíróság a függetlenségének tiszteletben tartását garantáló feltételek között működjön.

113    Negyedsorban a Lengyel Köztársaság arra hivatkozik, hogy lehetetlen végrehajtania az arra való kötelezésére irányuló ideiglenes intézkedést, hogy tartózkodjon a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) nyugállományba helyezett bíráinak megüresedett álláshelyére bírák kinevezésére irányuló minden intézkedéstől, mivel a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bírói álláshelyei nem névre szólóak. Másfelől a Lengyel Köztársaság megjegyzi, hogy a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) tanácsaiban megüresedett állásokra való kinevezések blokkolása sértené azon személyek jogait, akik e bíróságon pályáztak bírói álláshelyre.

114    E tekintetben meg kell állapítani, hogy a jelen végzés 108. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlaton túlmenően az ilyen ideiglenes intézkedés elrendeléséhez kapcsolódó szervezeti nehézségek és a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bírói álláshelyeire pályázó személyeket érő kellemetlenségek nem élvezhetnek előnyt az Uniónak a jogrendje megfelelő működéséhez fűződő általános érdekével szemben.

115    A jelen végzés 91. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően elvégzett vizsgálat arra mutat, hogy az Uniónak a jogrendje megfelelő működéséhez fűződő általános érdekének súlyos és helyrehozhatatlan sérelme forogna kockán az érdemi ítéletre várva, ha nem rendelnék el a Bizottság által kért ideiglenes intézkedéseket, míg a kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetnek helyt adnának.

116    Ezzel szemben a Lengyel Köztársaságnak a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) megfelelő működéséhez fűződő érdeke nem sérülhet ilyen módon a Bizottság által kért ideiglenes intézkedések elrendelése esetén, ha a kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet elutasítanák, mivel ezen elrendelés csupán azzal a hatással járna, hogy korlátozott ideig fenntartaná a legfelsőbb bíróságról szóló törvény elfogadása előtti jogi szabályozás alkalmazását.

117    Ilyen körülmények között azt a következtetést kell levonni, hogy a fennálló érdekek mérlege a Bizottság által kért ideiglenes intézkedések elrendelése felé billen.

118    A fentiek alapján helyt kell adni a Bizottság jelen végzés 1. pontjában szereplő ideiglenes intézkedés iránti kérelmének.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:

1)      A Lengyel Köztársaság köteles azonnal és a C619/18. sz. ügy érdemében történő ítélethozatalig:

–        felfüggeszteni a 2017. december 8i ustawa o Sądzie Najwyższym (a legfelsőbb bíróságról szóló törvény) 37. cikke (1)–(4) bekezdése és 111. cikke (1) és (1a) bekezdése, továbbá a 2018. május 10i ustawa o zmianie ustawy – Prawo o ustroju sądów powszechnych, ustawy o Sądzie Najwyższym oraz niektórych innych ustaw (a rendes bíróságok szervezetéről szóló törvény, a legfelsőbb bíróságról szóló törvény és egyes más törvények módosításáról szóló törvény) 5. cikke rendelkezéseinek végrehajtását, valamint az e rendelkezések alapján tett összes intézkedés alkalmazását;

–        megtenni az annak biztosításához szükséges összes intézkedést, hogy a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság, Lengyelország) említett rendelkezések által érintett bírái továbbra is a 2018. április 3ig, vagyis a legfelsőbb bíróságról szóló törvény hatálybalépéséig betöltött álláshelyükön teljesíthessenek szolgálatot, ezzel együtt pedig ugyanazon jogállással rendelkezzenek, valamint ugyanazon jogok és foglalkoztatási feltételek illessék meg őket, mint amilyenekben 2018. április 3ig részesültek;

–        tartózkodni minden olyan intézkedéstől, amely a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) ezen rendelkezések által érintett bírái helyére nevez ki bírákat, továbbá tartózkodjon minden, e bíróság új első elnökének kinevezésére vagy az új első elnök kinevezéséig az első elnök helyett az említett bíróság vezetésével megbízott személy kijelölésére irányuló intézkedéstől, és

–        az ezen intézkedéseket elrendelő végzés közlését követően legkésőbb egy hónappal, majd havi rendszerességgel tájékoztatni az Európai Bizottságot minden olyan intézkedésről, amelyet annak érdekében tesz, hogy teljes mértékben eleget tegyen e végzésnek.

2)      A Bíróság a költségekről jelenleg nem határoz.

Aláírások


*      Az eljárás nyelve: lengyel.


i      A jelen szöveg 91. és 93. pontjában az első elektronikus közzétételt követően nyelvi módosítás történt.