A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE

(első tanács)

2009. február 3.

F‑40/08. sz. ügy

Daniela Paula Carvalhal Garcia

kontra

az Európai Unió Tanácsa

„Közszolgálat – Volt tisztviselők – Díjazás – Iskoláztatási támogatás – Az ellátás nyújtásának megtagadása – Késedelmesen benyújtott kereset – Nyilvánvaló elfogadhatatlanság”

Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben D. P. Carvalhal Garcia többek között azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg a Tanács főtitkárhelyettesének 2007. november 16‑i határozatát, amely elutasítja a felperesnek az azon iskoláztatási támogatást megszüntető határozattal szemben előterjesztett panaszát, amelyben a lánya után részesült.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant elutasítja. A felperes viseli az eljárás összes költségét.

Összefoglaló

Eljárás – Indokolt végzéssel hozott határozat – Feltételek – Nyilvánvalóan elfogadhatatlan vagy jogilag nyilvánvalóan megalapozatlan kereset – Késedelmesen előterjesztett előzetes közigazgatási panasz

(A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 76. cikk; személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

Nyilvánvalóan elfogadhatatlan kereset esetében az eljárás folytatása nélkül, indokolt végzéssel való határozathozatalnak a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzatának 76. cikkében biztosított lehetősége nem kizárólag azokra az esetekre vonatkozik, amikor olyan mértékben nyilvánvaló és szembeszökő ezen elfogadhatósági szabályok megsértése, hogy az elfogadhatóság mellett semmilyen komoly érv nem hozható fel, hanem azokra az esetekre is, amikor az ítélkező testület az akta áttekintésekor úgy véli, hogy az ügy iratai alapján rendelkezik a szükséges ismeretekkel, és teljességgel meg van győződve a kereset elfogadhatatlanságáról, többek között mivel a kereset figyelmen kívül hagyja az állandó ítélkezési gyakorlat által megfogalmazott követelményeket, ezenkívül álláspontja szerint ebben a vonatkozásban a tárgyalás tartása semmilyen új tény feltárására nem alkalmas. Ebben az esetben a kereset indokolt végzéssel való elutasítása nemcsak a pergazdaságosságot szolgálja, hanem a feleket is megkíméli azoktól a költségektől, amelyekkel a tárgyalás tartása járna.

Ez a helyzet akkor is, amikor valamely tisztviselő a sérelmet okozó aktussal szemben egyszerű kérelmet, nem pedig panaszt nyújt be, vagy tisztán megerősítő aktussal szemben nyújt be – határidőn belül – panaszt, vagy a panasza elutasítását követően késedelmesen nyújt be keresetet, azon állandó ítélkezési gyakorlat ellenére, amely szerint a kereset elfogadhatóságának feltétele a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikke szerinti előzetes közigazgatási eljárás szabályszerű lefolytatása különösen a határidők tekintetében, jóllehet e szabály imperatív, mivel a határidőkről sem a felek, sem a bíróság nem rendelkezhetnek.

A menthető tévedés fogalmát, amely e határidők alól esetleg kivételt vagy azoktól való eltérést biztosíthat, megszorítóan kell értelmezni, és az csak kivételes körülményekre vonatkozhat, így különösen azokra, amikor az érintett intézmény olyan jellegű magatartást tanúsított, amely a jóhiszemű és egy átlagosan tájékozott személytől megkövetelt gondosságot tanúsító jogalany menthető tévedését okozta. Nem ez a helyzet akkor, ha az adminisztráció a panasz előterjesztőjének levelet küld egyértelműen megjelölve a hatályos, akár szigorú, szabályok alkalmazására vonatkozó kötelezettségét, és tájékoztatja, hogy ügyét újból szakértők elé fogja utalni, nem beszéli le azonban az érintettet a sérelmet okozó aktus vagy az elutasító határozat vitatására rendelkezésre álló jogorvoslatok igénybevételétől, és nem okoz félreértést az e jogorvoslati lehetőségekhez tartozó keresetindítási határidők tekintetében, illetve nem sugallja azt, hogy e határidőket meg lehet hosszabbítani.

Pusztán az a tény, hogy a felperes saját értelmezést ad a tényállásnak, valamint az elfogadott aktusok és a küldött levelek jogi jellegének, nem tekinthető a menthető tévedésre való hallgatólagos hivatkozásnak, ellenkező esetben a Közszolgálati Törvényszéknek csaknem minden olyan ügyben, ahol az elfogadhatatlanság kérdése felmerül, és ahol a felperes értelmezése nem fogadható el, meg kellene vizsgálnia, hogy fennáll‑e menthető tévedés.

(lásd a 13., 14., 16–21. és 23–25. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 227/83. sz., Moussis kontra Bizottság ügyben 1984. július 12‑én hozott ítéletének (EBHT 1984., 3133. o.) 12. pontja; C‑154/99. P. sz., Politi kontra Európai Képzési Alapítvány ügyben 2000. június 29‑én hozott ítéletének (EBHT 2000., I‑5019. o.) 15. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑34/91. sz., Whitehead kontra Bizottság ügyben 1992. május 11‑én hozott végzésének (EBHT 1992., II‑1723. o.) 18. pontja; T‑112/94. sz., Moat kontra Bizottság ügyben 1995. február 15‑én hozott végzésének (EBHT‑KSZ 1995., I‑A‑37. o. és II‑135. o.) 20. pontja; T‑6/94. sz., A kontra Parlament ügyben 1996. április 24‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1996., I‑A‑191. o. és II‑555. o.) 52–54. pontja; T‑312/00. sz., Tavares kontra Bizottság ügyben 2001. március 30‑án hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2001., I‑A‑75. o. és II‑367. o.) 23. pontja; T‑186/01. sz., Robert kontra Parlament ügyben 2003. április 10‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑131. o. és II‑631. o.) 52., 53., 54. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat, valamint 55. és 56. pontja; T‑95/04. sz., Lavagnoli kontra Bizottság ügyben 2006. május 17‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑121. o. és II‑A‑2‑569. o.) 41. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑87/06. sz., Manté kontra Tanács ügyben 2007. március 27‑én hozott végzésének (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 16. és 18. pontja.