AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE

(második tanács)

2013. szeptember 19.

F‑83/08. sz. ügy

Johan Gheysens

kontra

az Európai Unió Tanácsa

„Közszolgálat – Kisegítő szerződéses alkalmazott – Alkalmazási feltételek – Feladatcsoport – A feladatok típusai és a feladatcsoportok közötti megfelelés – Az alkalmazás időtartama”

Tárgy:      Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amellyel J. Gheysens azon határozat megsemmisítését kéri, melyben az Európai Unió Tanácsának munkaszerződés megkötésére jogosult hatósága (a továbbiakban: AHCC) a besorolását a III. feladatcsoport 11. besorolási fokozata 1. fizetési osztályában határozta meg, és a szerződése tartamát két évre korlátozta.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék az Európai Unió Tanácsa által hozott, J. Gheysens alkalmazásának feltételeit megállapító határozatot megsemmisíti annyiban, amennyiben az J. Gheysens besorolását a III. feladatcsoportban határozza meg. A Közszolgálati Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja. Az Európai Unió Tanácsa maga viseli saját költségeit, továbbá köteles viselni a J. Gheysens részéről felmerült költségek háromnegyedét. J. Gheysens maga viseli saját költségeinek egynegyedét.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Szerződéses alkalmazottak – Felvétel – A különböző csoportokhoz sorolható feladatok értékelése – A kinevezésre vagy a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok

(Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 80. cikk, (2) bekezdés)

2.      Tisztviselők – Kisegítő alkalmazottak és szerződéses alkalmazottak – Felvétel – Állandó álláshely ideiglenes betöltésére irányuló szerződés kötése – Feltételek

(Személyzeti szabályzat, 1a. cikk, (1) bekezdés), az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 2–5. cikk, 51., 53. és 88. pont)

1.      Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 80. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy a szerződéses alkalmazottak a teljesítendő feladatoknak megfelelően négy feladatcsoportba sorolhatók. Az említett cikk (2) bekezdése meghatározza a feladatcsoportokba tartozó feladatokat. Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 80. cikke (2) bekezdésének rendelkezései imperatív jellegűek a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság számára, azonban e rendelkezés az intézmények számára széles mérlegelési jogkört biztosít. A mérlegelési jogkör behatárolása végett az említett alkalmazási feltételek 80. cikkének (3) bekezdése kimondja, hogy minden intézmény – a személyzeti szabályzati bizottsággal folytatott konzultációt követően – meghatározza az egyes feladattípusokkal járó feladatokat és hatásköröket. Figyelembe véve azt a széles mérlegelési jogkört, amellyel az uniós intézmények, szervek és ügynökségek rendelkeznek az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 80. cikkének (2) bekezdésében szereplő különböző csoportokhoz sorolható feladatok megítélésében, az említett csoportok közötti feladatmegosztás tiszteletben tartásának a Közszolgálati Törvényszék által gyakorolt felülvizsgálatának arra a kérdésre kell korlátozódnia, hogy a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság ésszerű határok között maradt‑e és mérlegelési jogkörét nem nyilvánvalóan helytelenül gyakorolta‑e. Ebben az összefüggésben annak megállapítása, hogy az adminisztráció nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, amely indokolttá tenné az ezen értékelés alapján hozott határozat megsemmisítését, azt feltételezi, hogy a bizonyítékok, amelyeket a felperesnek kell előterjesztenie, elegendők ahhoz, hogy az adminisztráció által elfogadott tények értékelését hihetőségétől megfosszák.

E tekintetben annak eldöntéséhez, hogy az alkalmazott által elvégzendő feladatokra tekintettel a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, amikor egy bizonyos feladatcsoportba sorolta be, meg kell állapítani, hogy az említett feladatok a szóban forgó feladatcsoportba tartoznak‑e. Mivel a szerződéses alkalmazott besorolására a munkaszerződése megkötésekor kerül sor, figyelembe kell venni valamennyi olyan feladatot, amelyet a szerződése értelmében az alkalmazott ellátni hivatott, és nem kizárólag azon feladatokat, amelyeket ellátott, amennyiben a szerződő intézmény valamilyen okból bizonyos feladatok ellátását nem bízta rá a szerződés érvényességi ideje során.

(lásd a 29–31. és 33–35. pontot)

Hivatkozás:

a Közszolgálati Törvényszék F‑32/06. sz., de la Cruz és társai kontra Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség ügyben 2007. október 4‑én hozott ítéletének 64. pontja; F‑61/05. sz., Dalmasso kontra Bizottság ügyben 2008. április 24‑én hozott ítéletének 53. pontja; F‑63/11. sz., Macchia kontra Bizottság ügyben 2012. június 13‑án hozott ítéletének 49. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat, mely ítélettel szemben T‑368/12. P. ügyszám alatt fellebbezés van folyamatban az Európai Unió Törvényszéke előtt.

2.      A személyzeti szabályzat 1a. cikke (1) bekezdésének és az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 2–5. cikkének együttes olvasatából az következik, hogy az intézményeknél fennálló állandó álláshelyeket főszabály szerint tisztviselőknek kell betölteniük, ezért csak kivételképpen lehetséges, hogy ilyen álláshelyeket szerződéses alkalmazottak töltsenek be. Így, az említett alkalmazási feltételek 2. cikkének b) és d) pontjában kifejezetten szerepel, hogy állandó álláshely betölthető ideiglenes alkalmazott alkalmazásával, azonban azt is leszögezi, hogy ez csak ideiglenesen történhet. Egyébiránt ezen alkalmazási feltételek 3. cikkének b) pontja és 3b. cikke első bekezdésének b) pontja előírja, hogy az adminisztráció alkalmazhat bizonyos állandó álláshelyen lévő tisztviselők vagy ideiglenes alkalmazottak helyettesítésére kisegítő alkalmazottakat és kisegítő szerződéses alkalmazottakat a tisztviselők intézményen belüli ideiglenes álláshelyre helyezése lehetőségeinek megvizsgálása után. Ugyanakkor egyfelől az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 51. és 53. cikke, másfelől e feltételek 88. cikke pontosítja, hogy ezen alkalmazottak munkaszerződéseit határozott időre szólóan kell megkötni, és ezzel egyidejűleg korlátozza a munkaszerződés meghosszabbításának lehetőségeit, valamint ezen alkalmazás tényleges időtartamát. Ezáltal ezen alkalmazottak alkalmazása átmeneti jelleget ölt, ami meg is felel a tárgyának, a feladataikat ideiglenesen ellátni képtelen tisztviselők helyettesítésének. Ugyanis csak tisztviselő tölthet be véglegesen egy, a költségvetési álláshelyjegyzékben szereplő, nem ideiglenes jellegű álláshelyet.

(lásd a 61–64. pontot)

Hivatkozás:

az Európai Unió Törvényszéke T‑325/09. P. sz., Adjemian és társai kontra Bizottság ügyben 2011. szeptember 21‑én hozott ítéletének 78–80. pontja.