A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (ötödik tanács)
2019. március 21.(*)
„Tagállami kötelezettségszegés – 1999/31/EK irányelv – A 14. cikk b) és c) pontja – Hulladéklerakás – Meglévő hulladéklerakók – Jogsértés”
A C‑498/17. sz. ügyben,
az EUMSZ 258. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt 2017. augusztus 17‑én
az Európai Bizottság (képviselik: G. Gattinara, F. Thiran és E. Sanfrutos Cano, meghatalmazotti minőségben)
felperesnek
az Olasz Köztársaság (képviseli: G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: G. Palatiello, avvocato dello Stato)
alperes ellen
benyújtott keresete tárgyában,
A BÍRÓSÁG (ötödik tanács),
tagjai: E. Regan tanácselnök (előadó), C. Lycourgos, Juhász E., M. Ilešič és I. Jarukaitis bírák,
főtanácsnok: Y. Bot,
hivatalvezető: R. Schiano tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2018. november 22‑i tárgyalásra,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az Európai Bizottság keresetlevelében azt kéri, hogy a Bíróság állapítsa meg, hogy az Olasz Köztársaság azáltal, hogy nem tett meg minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy a hulladéklerakókról szóló, 1999. április 26‑i 1999/31/EK tanácsi irányelv (HL 1999. L 182., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 4. kötet, 228. o.) 7. cikke g) pontjának, valamint 13. cikkének megfelelően a lehető leghamarabb lezárják azon hulladéklerakókat, amelyek az ezen irányelv 8. cikke alapján nem kaptak engedélyt a működés folytatására, illetve azáltal, hogy nem tette meg a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a működés folytatásához szükséges engedélyt megszerző hulladéklerakók megfeleljenek az említett irányelvnek – ide nem értve az irányelv I. mellékletének 1. pontjában megjelölt követelményeket –, nem teljesítette az ezen irányelv 14. cikkének b) és c) pontja alapján fennálló kötelezettségeit a következő hulladéklerakókkal kapcsolatban: Avigliano (Serre Le Brecce település), Ferrandina (Venita település), Genzano di Lucania (Matinella település), Latronico (Torre település), Lauria (Carpineto település), Maratea (Montescuro település), Moliterno (Tempa La Guarella település), Potenza két hulladéklerakója (Montegrosso‑Pallareta település), Rapolla (Albero in Piano település), Roccanova (Serre település), Sant’Angelo Le Fratte (Farisi település), Campotosto (Reperduso település), Capistrello (Trasolero település), Francavilla (Valle Anzuca), L’Aquila (Ponte delle Grotte település), Andria (D’Oria G.& C. Snc), Canosa (CO.BE.MA), Bisceglie (CO.GE.SER), Andria (F.lli Acquaviva), Trani (BAT‑Igea Srl), Torviscosa (Caffaro gazdasági társaság), Atella (Cafaro település), Corleto Perticara (Tempa Masone település), Marsico Nuovo (Galaino település), Matera (La Martella település), Pescopagano (Domacchia település), Rionero in Volture (Ventaruolo település), Salandra (Piano del Governo település), San Mauro Forte (Priati település), Senise (Palomabara település), Tito (Aia dei Monaci település), Tito (Valle del Forno település), Capestrano (Tirassegno település), Castellalto (Colle Coccu település), Castelvecchio Calvisio (Termine település), Corfinio (Cannucce település), Corfinio (Case querceto település), Mosciano S. Angelo (Santa Assunta település), S. Omero (Ficcadenti település), Montecorvino Pugliano (Parapoti település), Bartolomeo in Galdo (Serra Pastore település), Trivigano (korábban Cava Zof) és Torviscosa (La Valletta település).
Jogi háttér
2 A 1999/31 irányelv „Általános cél” című 1. cikke értelmében:
„(1) Ez az irányelv a [hulladékokról szóló, 1975. július 15‑i 75/442/EGK tanácsi irányelvben (HL 1975. L 194., 39. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 23. o.)], és különösen annak 3. és 4. cikkében foglalt követelményeknek való megfelelés végett azt a célt tűzi ki, hogy a hulladékokra és hulladéklerakókra vonatkozó szigorú működési és műszaki követelmények útján olyan intézkedésekről, eljárásokról és iránymutatásokról rendelkezzék, amelyek, amennyire lehetséges, megakadályozzák vagy csökkentik a hulladék lerakásából eredő környezetre gyakorolt negatív hatásokat, különösen a felszíni vizek, a talajvíz, a talaj és a levegő szennyezését, és a globális környezetre gyakorolt negatív hatásokat, beleértve az üvegházhatást, valamint minden ezekből eredő, az emberi egészséget veszélyeztető tényezőt, a hulladéknak a lerakóban való elhelyezésétől kezdve a hulladéklerakó teljes életciklusa alatt.
(2) A hulladéklerakók műszaki jellemzőit illetően ez az irányelv tartalmazza a [környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló, 1996. szeptember 24‑i 96/61/EK tanácsi irányelv (HL 1996. L 257., 26. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 3. kötet, 80. o.)] hatálya alá tartozó lerakókra vonatkozó műszaki követelményeket, abból a célból, hogy a[z ezen] irányelvben leírt általános követelmények konkrét megfogalmazást nyerjenek. Ha ennek az irányelvnek a követelményeit betartják, a 96/61/EK irányelv idevágó követelményei is teljesültnek tekintendők.”
3 A 1999/31 irányelv „Engedélykérelem” című 7. cikke a következőket írja elő:
„A tagállamok intézkedéseket tesznek annak érdekében, hogy a hulladéklerakó létesítésére vonatkozó engedély iránti kérelem legalább az alábbiakra vonatkozó adatokat kötelezően tartalmazza:
[…]
g) a lezárással és az utógondozással kapcsolatos eljárások terve;
[…]”
4 Ezen irányelvnek „Az engedély megadásának feltételei” című 8. cikke kiköti az alábbiakat:
„A tagállamok intézkedéseket tesznek annak elérésére, hogy:
a) az illetékes hatóság csak akkor adjon ki engedélyt hulladéklerakó létesítésére, ha az alábbi feltételek teljesülnek:
i. A 3. cikk (4) és (5) bekezdésének sérelme nélkül a hulladéklerakó projekt megfelel az ezen irányelvben foglalt, rá vonatkozó követelményeknek, beleértve a mellékletekben foglalt követelményeket is;
ii. a hulladéklerakó telep vezetését olyan természetes személy látja el, akinek műszaki felkészültsége megfelelő a telep vezetésére; a hulladéklerakó üzemeltetői és dolgozói számára a szakmai és műszaki fejlődés és képzés biztosított;
iii. a hulladéklerakót úgy üzemeltetik, hogy a balesetek megelőzésére és azok következményeinek mérséklésére a szükséges intézkedéseket megteszik;
iv. a kérelmező az ártalmatlanítás [helyesen: hulladéklerakás] megkezdése előtt pénzügyi biztosíték letételével vagy a tagállamok által meghatározandó más, egyenértékű módon megfelelően gondoskodott vagy gondoskodni fog annak biztosításáról, hogy teljesíti az ezen irányelv rendelkezései szerint kiadott engedélyből következő kötelezettségeit, beleértve az utógondozást, és követi a 13. cikkben előírt lezárási eljárást. Ezt a biztosítékot vagy egyenértékű megfelelőjét mindaddig visszatartják, amíg azt a telepnek a 13. cikk d) bekezdése szerinti fenntartása és utógondozási műveletei megkívánják. A tagállamok saját döntésük szerint kimondhatják, hogy ezt az albekezdést az inerthulladék‑lerakókra nem kell alkalmazni;
b) a hulladéklerakó projekt legyen összhangban a 75/442/EGK irányelv 7. cikkében meghatározott vonatkozó hulladékkezelési tervvel vagy tervekkel;
c) hulladéklerakó üzemeltetésének megkezdése előtt az illetékes hatóság ellenőrzi a telepet annak biztosítására, hogy az megfeleljen az engedélyben rögzített vonatkozó feltételeknek. Ez semmilyen módon nem csökkenti az engedélyben megnevezett üzemeltető felelősségét.”
5 Az 1999/31 irányelv „Lezárás és utógondozási eljárások” című 13. cikke a következőket tartalmazza:
„A tagállamok biztosítják, hogy adott esetben az engedélynek megfelelően:
a) a hulladéklerakónak vagy a hulladéklerakó egy részének bezárási eljárását megindítsák,
i. amikor az engedélyben megszabott vonatkozó feltételek teljesülnek; vagy
ii. az illetékes hatóságtól kapott felhatalmazással, az üzemeltető kezdeményezésére; vagy
iii. az illetékes hatóság megindokolt határozata alapján;
b) egy hulladéklerakót vagy annak egy részét azután lehessen véglegesen lezártnak tekinteni, hogy az illetékes hatóság elvégezte az utolsó helyszíni ellenőrzést, értékelte mindazokat a jelentéseket, amelyeket az üzemeltető benyújtott, és az üzemeltető tudomására hozta a lezárásra vonatkozó jóváhagyását. Ez semmilyen módon nem csökkenti az engedélyben megnevezett üzemeltető felelősségét.
[…]”
6 Ezen irányelvnek a „Meglévő hulladéklerakók” című 14. cikke a következőket írja elő:
„A tagállamok intézkedéseket tesznek annak biztosítására, hogy az ezen irányelv átvételekor [helyesen: átültetésekor] engedéllyel rendelkező vagy működő hulladéklerakók működésüket csak akkor folytathassák, ha az alább leírt lépéseket a lehető leghamarabb, de legkésőbb a 18. cikk (1) bekezdésében meghatározott időponttól számított nyolc éven belül megteszik:
a) a 18. cikk (1) bekezdésében meghatározott időponttól számított egyéves időtartamon belül a hulladéklerakó üzemeltetője elkészíti, és az illetékes hatóságnak jóváhagyás végett benyújtja a telep felülvizsgálati [helyesen: fejlesztési] tervét, amely tartalmazza a 8. cikkben felsorolt adatokat, és minden olyan korrekciós intézkedést, amely az üzemeltető megítélése szerint szükséges az ezen irányelvben foglalt követelmények betartásához, kivéve az I. melléklet 1. pontja szerinti követelményeket;
b) a fejlesztési terv bemutatását követően az illetékes hatóságok a bemutatott terv és ezen irányelv alapján végleges határozatot hoznak arról, hogy a működés folytatható‑e. A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket ahhoz, hogy azokat a lerakókat, amelyek a működés folytatásához szükséges engedélyt a 8. cikk szerint nem kapták meg, a 7. cikk g) pontjának és a 13. cikknek megfelelően a lehető legrövidebb időn belül lezárják;
c) az illetékes hatóság a jóváhagyott fejlesztési terv alapján engedélyezi a szükséges munkálatokat, és megszab egy átmeneti időszakot, amely alatt a tervet meg kell valósítani. A 18. cikk (1) bekezdésében megadott időpontot követő nyolc éven belül valamennyi meglévő hulladéklerakónak meg kell felelnie az ezen irányelvben foglalt követelményeknek, kivéve az I. melléklet 1. pontjának követelményeit;
d) i. veszélyeshulladék‑lerakókra a 4., 5. és 11. cikket és a II. mellékletet a 18. cikk (1) bekezdésében meghatározott időpontot követő egy év után kell alkalmazni;
ii. veszélyeshulladék‑lerakókra a 6. cikket a 18. cikk (1) bekezdésében megadott időpontot követő három év után kell alkalmazni.”
7 Az irányelv „Átvétel” [helyesen: Átültetés] címet viselő 18. cikkének (1) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:
„A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az irányelvnek legkésőbb a hatálybalépésétől számított két éven belül megfeleljenek. Erről haladéktalanul értesítik a Bizottságot.
[…]”
8 Az 1999/31 irányelv a 19. cikke értelmében 1999. július 16‑án lépett hatályba.
A pert megelőző eljárás
9 Az olasz hatóságokkal folytatott egyeztetéseket követően a Bizottság 2012. február 28‑án az EUMSZ 258. cikk alapján felszólító levelet küldött az Olasz Köztársaságnak, amelyben 102 olyan meglévő hulladéklerakót sorolt fel, amely e tagállamban az 1999/31 irányelv 14. cikkét megsértve működik.
10 Az olasz hatóságok 2012. május 11‑i és június 8‑i levelükben 46, az említett 14. cikk értelmében vett meglévő hulladéklerakót soroltak fel.
11 2012. november 22‑én a Bizottság indokolással ellátott véleményt bocsátott ki, amelyre az Olasz Köztársaság 2013. január 24‑én, március 3‑án és július 4‑én válaszolt.
12 Az olasz hatóságok által adott válaszokban szereplő egyes pontatlanságokra tekintettel, a 2014. december 2‑i Bizottság kontra Olaszország ítélet (C‑196/13, EU:C:2014:2407) meghozatalát követően, amelyben a Bíróság megállapította, hogy az Olasz Köztársaság többek között az 1999/31 irányelv 14. cikke értelmében vett egyes meglévő hulladéklerakók tekintetében megsértette az EUMSZ 260. cikk (1) bekezdését, a Bizottság 2015. június 19‑én indokolással ellátott kiegészítő véleményt küldött, amelyben tisztázta a jelen ügy tárgyát képező jogsértési eljárás és az ezen ítélethez vezető eljárás közötti különbséget. A Bizottság ebben a dokumentumban ismertette, hogy az utóbbi eljárás az illetékes hatóságok arra irányuló kötelezettségét érinti, hogy a szóban forgó hulladéklerakókra vonatkozóan az 1999/31 irányelv 14. cikkének megfelelően az ezen hulladéklerakók működésének folytatásának engedélyezése vagy a hulladéklerakók lezárása tárgyában határozatot hozzanak. A Bizottság kifejtette, hogy a jelen ügy tárgyát képező eljárás ezzel szemben a „befejezési” kötelezettségekre, vagyis az érintett tagállam által már elfogadott, azon intézkedések végrehajtására irányuló kötelezettségekre vonatkozik, amelyeknek az érintett hulladéklerakótól függően a hulladéklerakó működésének folytatásának engedélyezése, valamint a hulladéklerakó lezárása is tárgyát képezheti. A Bizottság szerint ezek a befejezési kötelezettségek tehát az érintett hulladéklerakótól függően az irányelv 14. cikke b) pontja második mondatának megfelelően a hulladéklerakó lezárásához szükséges intézkedések végrehajtását, valamint az annak biztosításához szükséges intézkedések elfogadását is magukban foglalják, hogy a hulladéklerakó – amennyiben működésének folytatására az irányelv 14. cikkének c) pontja alapján engedélyt kapott – megfeleljen az irányelvnek.
13 Az indokolással ellátott kiegészítő véleményt követően a Bizottság 2015. október 19‑ig adott határidőt az Olasz Köztársaságnak a válaszadásra, amelynek az Olasz Köztársaság 2015. október 20‑i, 2016. szeptember 9‑i, január 13‑i és április 12‑i levelével tett eleget.
14 2016. szeptember 9‑i válaszában az Olasz Köztársaság teljes, régiókra lebontott felsorolást adott a meglévő hulladéklerakókról, és megemlített négy másik meglévő hulladéklerakót is, amelyek azonban nem képezik a jelen eljárás tárgyát, mivel nem szerepeltek a felszólító levélben.
15 Az Olasz Köztársaság által az indokolással ellátott kiegészítő véleményre 2017. január 13‑án és április 12‑én adott válaszokra tekintettel a Bizottság közölte, hogy hat hulladéklerakót megfeleltettek az 1999/31 irányelvnek.
16 Mivel azonban úgy ítélte meg, hogy 44 hulladéklerakó még mindig nem felel meg az 1999/31 irányelvnek, a Bizottság a jelen kereset megindításáról határozott.
A keresetről
A felek érvei
17 A Bizottság emlékeztet rá, hogy az 1999/31 irányelv 14. cikke alapján a tagállamoknak meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a meglévő hulladéklerakók, vagyis azok, amelyek 2001. július 16. előtt engedélyt kaptak vagy már működtek, 2009. július 16. után csak akkor folytathassák működésüket, ha az ezen irányelv 14. cikkének b) és c) pontjában foglalt intézkedéseket a lehető leghamarabb végrehajtották. Ez a cikk tehát átmeneti szabályozást ír elő annak érdekében, hogy a meglévő hulladéklerakókat mielőbb összhangba hozzák az említett irányelvben foglalt követelményekkel.
18 A Bizottság pontosítja, hogy a jelen jogsértési eljárás csak azokra a befejezési kötelezettségekre vonatkozik, amelyek az 1999/31 irányelv 14. cikke b) pontja második mondatának megfelelően a meglévő hulladéklerakók lezárásához szükséges intézkedések legkésőbb 2009. július 16‑ig történő végrehajtására vagy a működésének folytatására az említett irányelv 14. cikkének c) pontja alapján engedélyt szerző, meglévő hulladéklerakóknak az irányelvben foglalt követelményeknek való megfeleltetéséhez szükséges intézkedések végrehajtására irányulnak.
19 Először is azokkal a meglévő hulladéklerakókkal kapcsolatban, amelyek az 1999/31 irányelv 14. cikke b) pontjának második mondata alapján nem kaptak engedélyt a működés folytatására, az irányelv 7. cikke g) pontjának és 13. cikkének megfelelően az Olasz Köztársaságnak a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2009. július 16‑ig meg kellett hoznia az ezek lezárásához szükséges intézkedéseket.
20 Másodszor, azokkal a meglévő hulladéklerakókkal kapcsolatban, amelyek engedélyt kaptak a működés folytatására, az említett irányelv 14. cikkének c) pontja úgy rendelkezik, hogy ha a fejlesztési tervet jóváhagyták, és így a működés folytatására vonatkozó engedélyt megadták, akkor az illetékes hatóságnak biztosítania kell, hogy valamennyi meglévő hulladéklerakó legkésőbb 2009. július 16‑ig megfeleljen az ugyanezen irányelvben foglalt követelményeknek.
21 A Bizottság ebben az összefüggésben arra mutat rá, hogy az olasz hatóságok által hozott intézkedések nem teljesen egyértelműek, mivel egyes esetekben első lépésben úgy döntöttek, hogy elfogadják a fejlesztési tervet, és ezzel engedélyezték az adott hulladéklerakó működésének folytatását, majd második lépésben a hulladéklerakó lezárásáról döntöttek. A „fejlesztés” szót olyan hulladéklerakók esetében is használták, amelyeknek a lezárásáról hoztak döntést. A jelen keresettel érintett 44 hulladéklerakóból 22 hulladéklerakó esetében ezért nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy lezárásról vagy a működés folytatásáról van‑e szó.
22 A Bizottság mindegyik esetben rámutat, hogy a szóban forgó 44 hulladéklerakó esetében vagy nem hajtották végre az indokolással ellátott kiegészítő véleményben meghatározott 2015. október 19‑i időpontig a működésüket folytató hulladéklerakóknak az 1999/31 irányelvnek való megfeleltetéséhez szükséges munkálatokat, vagy nem hozták meg – az ezen irányelv 14. cikkének b) és c) pontjával ellentétesen – az azoknak a hulladéklerakóknak a lezárásához szükséges intézkedéseket, amelyek működési engedélyét nem hosszabbították meg.
23 Az Olasz Köztársaság vitatja a Bizottság álláspontját. Az Olasz Köztársaság azzal kapcsolatban, hogy megszegte volna a meglévő hulladéklerakók megfeleltetéséről vagy lezárásáról szóló határozat meghozatalára vonatkozóan az említett irányelv 14. cikkének b) és c) pontjában előírt kötelezettséget, és hogy az olasz hatóságok által hozott határozatok nem egyértelműek, egyrészt rámutat arra, hogy az illetékes hatóságok a 22 hulladéklerakó közül 18 esetében végleges határozatot hoztak a lezárásról, a Pugliában található többi négy hulladéklerakóval kapcsolatban pedig az irányelvben foglalt rendelkezéseknek való megfeleltetést előíró, végleges határozat született, másrészt a Bizottság által megnevezett 22 többi hulladéklerakót illetően előadja, hogy a Bizottság nem az illetékes hatóságok által hozott végleges lezárási intézkedések érvényességét vitatja, hanem csupán a lezárási munkálatoknak a 2009. július 16‑ában meghatározott határidő lejárta előtti befejezésére irányuló kötelezettség megszegését.
24 Az illetékes hatóságok számos esetben első lépésben az érintett hulladéklerakó fejlesztését írták elő, és engedélyezték a működését, majd második lépésben a hulladéklerakó végleges lezárásáról döntöttek, mert az előírt határidőn belül nem sikerült a megfeleltetés, vagy pedig mert leállt a működés. Az érintett hulladéklerakó végleges lezárása ebben az esetben a fejlesztési tervet és a lezárási tervet is jóváhagyó, egységes jogi aktusban foglalt rendelkezések végrehajtásával valósult meg, ami magyarázatot ad az olasz hatóságok által hivatkozott határozatok állítólagos kétértelműségére, amely szerintük azonban csak formális jellegű.
A Bíróság álláspontja
25 Az 1999/31 irányelv 14. cikke értelmében a tagállamok kötelesek intézkedéseket tenni annak biztosítására, hogy az ezen irányelv átültetésekor – azaz legkésőbb 2001. július 16‑án – engedéllyel rendelkező vagy már működő hulladéklerakók működésüket csak akkor folytathassák, ha az e cikkben említett valamennyi intézkedést a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2009. július 16‑ig megteszik.
26 A Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy az említett 14. cikk eltérést megengedő, átmeneti szabályozást ír elő annak érdekében, hogy az ilyen hulladéklerakókat megfeleltessék az új környezetvédelmi követelményeknek (2016. február 25‑i Bizottság kontra Spanyolország ítélet, C‑454/14, nem tették közzé, EU:C:2016:117, 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
27 Konkrétan az 1999/31 irányelv 14. cikkének b) pontja azt követeli meg, hogy egyrészt az illetékes hatóság a felülvizsgálati terv és ezen irányelv alapján végleges határozatot hozzon arról, hogy a működés folytatható‑e, másrészt hogy a tagállamok megtegyék a szükséges intézkedéseket ahhoz, hogy a lehető legrövidebb időn belül lezárják azokat a lerakókat, amelyek a működés folytatásához szükséges engedélyt az említett irányelv 8. cikke szerint nem kapták meg.
28 Az 1999/31 irányelv 14. cikkének c) pontja lényegében azt írja elő, hogy az illetékes hatóság a jóváhagyott fejlesztési terv alapján engedélyezi a szükséges munkálatokat, és megszab egy átmeneti időszakot, amely alatt a tervet meg kell valósítani, valamint hogy 2009. július 16. előtt valamennyi meglévő hulladéklerakónak meg kell felelnie az ezen irányelvben foglalt követelményeknek.
29 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az említett irányelv alapján fennálló kötelezettségek megszegését a tagállamban az indokolással ellátott véleményben meghatározott határidő lejártakor fennálló helyzet alapján kell megítélni, és a későbbi változásokat a Bíróság nem veheti figyelembe (2018. október 18‑i Bizottság kontra
Románia ítélet, C‑301/17, nem tették közzé, EU:C:2018:846, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
30 A jelen esetben az indokolással ellátott kiegészítő véleményben meghatározott időpont, azaz 2015. október 19. tekinthető releváns időpontnak.
31 Kétségtelen, hogy az Olasz Köztársaság megtette a szükséges intézkedéseket ahhoz, hogy lezárják azokat a lerakókat, amelyek nem kapták meg a működés folytatásához szükséges engedélyt, illetve ahhoz, hogy az illetékes hatóságok által jóváhagyott lerakók fejlesztési tervének megfelelően elvégezzék a szükséges munkálatokat.
32 A felek azonban nem vitatják, hogy először is a következő hulladéklerakókat nem zárták le 2015. október 19‑ig az 1999/31 irányelvnek megfelelően, és a jelen kereset benyújtásának időpontjáig nem feleltették meg az irányelvnek: Avigliano (Serre Le Brecce település), Ferrandina (Venita település), Genzano di Lucania (Matinella település), Latronico (Torre település), Lauria (Carpineto település), Maratea (Montescuro település), Moliterno (Tempa La Guarella település), Potenza (Montegrosso‑Pallareta település), Rapolla (Albero in Piano település), Sant’Angelo Le Fratte (Farisi település), Capistrello (Trasolero település), Francavilla (Valle Anzuca), L’Aquila (Ponte delle Grotte település), Canosa (CO.BE.MA), Torviscosa (Caffaro gazdasági társaság), Corleto Perticara (Tempa Masone település), Marsico Nuovo (Galaino település), Matera (La Martella település), Rionero in Volture (Ventaruolo település), Salandra (Piano del Governo település), Senise (Palomabara település), Tito (Aia dei Monaci település), Tito (Valle del Forno település), Capestrano (Tirassegno település), Castellalto (Colle Coccu település), Castelvecchio Calvisio (Termine település), Corfinio (Cannucce település), Corfinio (Case querceto település), Mosciano S. Angelo (Santa Assunta település), S. Omero (Ficcadenti település), Montecorvino Pugliano (Parapoti település) és Torviscosa (La Valletta település).
33 Másodszor, a felek a tárgyaláson megerősítették, hogy 2017 és 2018 folyamán, azaz 2015. október 19. után végezték el a következő hulladéklerakóknak az említett irányelvnek való megfeleltetéséhez szükséges munkálatokat: Andria (D’Oria G.), Bisceglie (CO.GE.SER), Andria (F.lli Acquaviva), Trani (BAT‑Igea), Atella (Cafaro település), Pescopagano (Domacchia település), Tito (Valle del Forno település).
34 Harmadszor, az Olasz Köztársaság a tárgyaláson azt állította, hogy a következő hulladéklerakókat megfeleltették az 1999/31 irányelvnek: Potenza (Montegrosso‑Pallareta település), Roccanova (Serre település), Campotosto (Reperduso település), San Mauro Forte (Priati település), San Bartolomeo in Galdo (Serra Pastore település) és Trivigano (korábban Cava Zof). Még ha azonban abból is indulunk ki, hogy a Bizottság tudomást szerezhetett az Olasz Köztársaság által a tárgyalást megelőző napon benyújtott, annak bizonyítására irányuló dokumentumokról, hogy ezeket a hulladéklerakókat valóban megfeleltették az irányelvnek – amit egyébként a Bizottság vitat –, rá kell mutatni, hogy nem vitatott, hogy erre a megfeleltetésre – amennyiben bizonyítást nyer – 2015. október 19‑ét követően került sor.
35 Végül az Olasz Köztársaság által annak magyarázatául előadott érvekkel kapcsolatban, hogy nem tett eleget az 1999/31 irányelv alapján fennálló kötelezettségeinek, meg kell jegyezni, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a tagállamok nem hivatkozhatnak belső jogrendjükre az uniós jogból eredő kötelezettségek és határidők megsértésének igazolása céljából (2018. október 18‑i Bizottság kontra
Románia ítélet, C‑301/17, nem tették közzé, EU:C:2018:846, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
36 Meg kell tehát állapítani, hogy a Bizottság által benyújtott kereset megalapozott.
37 A fenti megfontolások összességére tekintettel azt kell megállapítani, hogy az Olasz Köztársaság azáltal, hogy nem tett meg minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy az 1999/31 irányelv 7. cikke g) pontjának, valamint 13. cikkének megfelelően a lehető leghamarabb lezárják azon hulladéklerakókat, amelyek az ezen irányelv 8. cikke alapján nem kaptak engedélyt a működés folytatására, illetve azáltal, hogy nem tette meg a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a működés folytatásához szükséges engedélyt megszerző hulladéklerakók megfeleljenek az említett irányelvnek – ide nem értve az irányelv I. mellékletének 1. pontjában megjelölt követelményeket –, nem teljesítette az 1999/31 irányelv 14. cikkének b) és c) pontja alapján fennálló kötelezettségeit a következő hulladéklerakókkal kapcsolatban: Avigliano (Serre Le Brecce település), Ferrandina (Venita település), Genzano di Lucania (Matinella település), Latronico (Torre település), Lauria (Carpineto település), Maratea (Montescuro település), Moliterno (Tempa La Guarella település), Potenza két hulladéklerakója (Montegrosso‑Pallareta település), Rapolla (Albero in Piano település), Roccanova (Serre település), Sant’Angelo Le Fratte (Farisi település), Campotosto (Reperduso település), Capistrello (Trasolero település), Francavilla (Valle Anzuca), L’Aquila (Ponte delle Grotte település), Andria (D’Oria G.), Canosa (CO.BE.MA), Bisceglie (CO.GE.SER), Andria (F.lli Acquaviva), Trani (BAT‑Igea), Torviscosa (Caffaro gazdasági társaság), Atella (Cafaro település), Corleto Perticara (Tempa Masone település), Marsico Nuovo (Galaino település), Matera (La Martella település), Pescopagano (Domacchia település), Rionero in Volture (Ventaruolo település), Salandra (Piano del Governo település), San Mauro Forte (Priati település), Senise (Palomabara település), Tito (Aia dei Monaci település), Tito (Valle del Forno település), Capestrano (Tirassegno település), Castellalto (Colle Coccu település), Castelvecchio Calvisio (Termine település), Corfinio (Cannucce település), Corfinio (Case querceto település), Mosciano S. Angelo (Santa Assunta település), S. Omero (Ficcadenti település), Montecorvino Pugliano (Parapoti település), San Bartolomeo in Galdo (Serra Pastore település), Trivigano (korábban Cava Zof) és Torviscosa (La Valletta település).
A költségekről
38 A Bíróság eljárási szabályzata 138. cikkének (1) bekezdése alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Az Olasz Köztársaságot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:
1) Az Olasz Köztársaság azáltal, hogy nem tett meg minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy a hulladéklerakókról szóló, 1999. április 26‑i 1999/31/EK tanácsi irányelv 7. cikke g) pontjának, valamint 13. cikkének megfelelően a lehető leghamarabb lezárják azon hulladéklerakókat, amelyek az ezen irányelv 8. cikke alapján nem kaptak engedélyt a működés folytatására, illetve azáltal, hogy nem tette meg a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a működés folytatásához szükséges engedélyt megszerző hulladéklerakók megfeleljenek az említett irányelvnek – ide nem értve az irányelv I. mellékletének 1. pontjában megjelölt követelményeket –, nem teljesítette az 1999/31 irányelv 14. cikkének b) és c) pontja alapján fennálló kötelezettségeit a következő hulladéklerakókkal kapcsolatban: Avigliano (Serre Le Brecce település), Ferrandina (Venita település), Genzano di Lucania (Matinella település), Latronico (Torre település), Lauria (Carpineto település), Maratea (Montescuro település), Moliterno (Tempa La Guarella település), Potenza két hulladéklerakója (Montegrosso‑Pallareta település), Rapolla (Albero in Piano település), Roccanova (Serre település), Sant’Angelo Le Fratte (Farisi település), Campotosto (Reperduso település), Capistrello (Trasolero település), Francavilla (Valle Anzuca), L’Aquila (Ponte delle Grotte település), Andria (D’Oria G.&C. Snc), Canosa (CO.BE.MA), Bisceglie (CO.GE.SER), Andria (F.lli Acquaviva), Trani (BAT‑Igea Srl), Torviscosa (Caffaro gazdasági társaság), Atella (Cafaro település), Corleto Perticara (Tempa Masone település), Marsico Nuovo (Galaino település), Matera (La Martella település), Pescopagano (Domacchia település), Rionero in Volture (Ventaruolo település), Salandra (Piano del Governo település), San Mauro Forte (Priati település), Senise (Palomabara település), Tito (Aia dei Monaci település), Tito (Valle del Forno település), Capestrano (Tirassegno település), Castellalto (Colle Coccu település), Castelvecchio Calvisio (Termine település), Corfinio (Cannucce település), Corfinio (Case querceto település), Mosciano S. Angelo (Santa Assunta település), S. Omero (Ficcadenti település), Montecorvino Pugliano (Parapoti település), San Bartolomeo in Galdo (Serra Pastore település), Trivigano (korábban Cava Zof) és Torviscosa (La Valletta település).
2) A Bíróság az Olasz Köztársaságot kötelezi a költségek viselésére.
Aláírások