A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)
2019. május 23.(*)(i)
„Előzetes döntéshozatal – Fogyasztóvédelem – 1999/44/EK irányelv – A leszállított fogyasztási cikk nem szerződésszerű állapota – 3. cikk – A fogyasztónak a fogyasztási cikk térítésmentesen, észszerű határidőn belül, jelentős kényelmetlenség nélkül történő szerződésszerű állapota helyreállításához való joga – Azon hely meghatározása, ahol a fogyasztónak az eladó rendelkezésére kell bocsátania a távértékesítésben vásárolt fogyasztási cikket annak szerződésszerű állapota helyreállítása érdekében – A fogyasztási cikk szerződésszerű állapota »térítésmentes« helyreállításának fogalma – A fogyasztónak a szerződéstől való elállásra vonatkozó joga”
A C‑52/18. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Amtsgericht Norderstedt (norderstedti helyi bíróság, Németország) a Bírósághoz 2018. január 29‑én érkezett, 2017. december 27‑i határozatával terjesztett elő a
Christian Fülla
és
a Toolport GmbH
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (első tanács),
tagjai: J.‑C. Bonichot tanácselnök, C. Toader, A. Rosas, L. Bay Larsen és M. Safjan (előadó) bírák,
főtanácsnok: N. Wahl,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– a német kormány képviseletében T. Henze, M. Hellmann, J. Möller és A. Berg, meghatalmazotti minőségben,
– a francia kormány képviseletében D. Colas, J. Traband és A.‑L. Desjonquères, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében N. Ruiz García és M. Noll‑Ehlers, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2019. január 15‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló, 1999. május 25‑i 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 1999. L 171., 12. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 4. kötet, 223. o.) 3. cikkének értelmezésére irányul.
2 E kérelmet a Christian Fülla és a Toolport GmbH, német jog szerinti társaság között egy sátor árának visszatérítése iránt azon okból benyújtott kérelem tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő, hogy Ch. Fülla élt az adásvételi szerződéstől való elállás jogával.
Jogi háttér
Az uniós jog
3 Az 1999/44 irányelv (1) és (10)–(12) preambulumbekezdése értelmében:
„(1) mivel az [EK 153. cikk] (1) és (3) bekezdése elrendeli, hogy a Közösségnek a[z EK 95. cikk] alapján elfogadott intézkedések foganatosításán keresztül hozzá kell járulnia a fogyasztóvédelem magas szintjének eléréséhez;
[…]
(10) mivel abban az esetben, ha a fogyasztási cikk nem felel meg a szerződésnek, a fogyasztó számára biztosítani kell a jogot, hogy a szerződésnek megfelelő állapot térítésmentes helyreállítását követelje, választva az áru kijavítása vagy kicserélése között, vagy ezek meghiúsulása esetén árleszállítást követeljen vagy a szerződést felbonthassa;
(11) mivel a fogyasztó először az áru kijavítását vagy kicserélését követelheti az eladótól, kivéve ha az ilyen orvoslás nem lehetséges vagy aránytalan; mivel az orvoslás aránytalan voltát objektív alapon kell megállapítani; ugyanis az orvoslás aránytalannak tekintendő, ha annak alkalmazása más orvoslási módszerrel összehasonlítva észszerűtlen költségekkel jár; mivel a költségek akkor észszerűtlenek, ha az egyik orvoslási módszer költségei jelentős mértékben meghaladják a másik orvoslási módszer költségeit.
(12) mivel a szerződésnek való megfelelés hibája esetén az eladó egyezség formájában mindenkor felajánlhatja a fogyasztónak bármelyik rendelkezésre álló orvoslási lehetőséget; mivel a fogyasztónak kell eldöntenie, hogy az eladó javaslatát elfogadja‑e, vagy elutasítja”.
4 Ezen irányelv „Hatály és fogalommeghatározások” című 1. cikkének (1) bekezdése előírja:
„Ezen irányelv célja a fogyasztási cikkek adásvételének egyes vonatkozásait szabályozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítése a fogyasztóvédelem egységes minimális szintjének biztosítása érdekében a belső piac keretében.”
5 Az említett irányelv „Szerződésszerűség” című 2. cikkének (1) bekezdése a következőket mondja ki:
„Az eladó köteles a fogyasztónak az adásvételi szerződésnek megfelelő fogyasztási cikket átadni.”
6 Ugyanezen irányelvnek „A fogyasztó jogai” című 3. cikkének szövege a következő:
„(1) Az eladó felel a fogyasztóval szemben a fogyasztási cikk átadásának időpontjában meglévő minden hibáért.
(2) A szerződésnek való megfelelés hibája [helyesen: hiánya] esetén a fogyasztó jogosult akár a (3) bekezdésnek megfelelően a fogyasztási cikk szerződésszerű állapotának kijavítás vagy kicserélés formájában történő térítésmentes helyreállítására, akár az (5) és (6) bekezdésnek megfelelően kérheti a vételár megfelelő leszállítását, vagy az adott fogyasztási cikk vonatkozásában elállhat a szerződéstől.
(3) A fogyasztó az eladótól először a fogyasztási cikk térítésmentes kijavítását vagy kicserélését követelheti, kivéve ha ez lehetetlen vagy aránytalan.
Az orvoslást aránytalannak kell tekinteni, ha az az eladónak más orvoslási módszerrel összehasonlítva észszerűtlen költséget okoz, figyelembe véve:
– a fogyasztási cikk hibátlan állapotbani értékét,
– a hiba jelentőségét,
és
– azt, hogy az alternatív orvoslási módszer a fogyasztónak okozott jelentős kényelmetlenség nélkül végrehajtható‑e.
A kijavítást vagy kicserélést észszerű határidőn belül, a fogyasztót érő jelentős kényelmetlenség nélkül kell elvégezni, figyelembe véve a fogyasztási cikk természetét és a fogyasztó által megkívánt célját.
(4) A (2) és (3) bekezdésben említett »térítésmentesség« fogalma magában foglalja a fogyasztási cikk szerződésszerű állapota helyreállításának szükséges költségeit, különösen a postaköltséget, a munkadíjat és az anyagköltséget.
(5) A fogyasztó a vételár megfelelő csökkentését kérheti vagy elállhat a szerződéstől, ha
– nem jogosult sem a fogyasztási cikk kijavítására, sem a kicserélésére,
vagy
– az eladó a hibát észszerű határidőn belül nem orvosolta,
vagy
– az eladó a hibát nem a fogyasztót érő jelentős kényelmetlenség nélkül orvosolta.
(6) Csekély mértékű hiba esetén a fogyasztó nem állhat el a szerződéstől.”
7 Az 1999/44 irányelv „Nemzeti jog és minimális védelem” című 8. cikkének (2) bekezdése ekképp rendelkezik:
„A fogyasztók magasabb szintű védelme érdekében a tagállamok az ezen irányelv hatálya alá tartozó területen a Szerződéssel összeegyeztethető szigorúbb rendelkezéseket is elfogadhatnak vagy tarthatnak hatályban.”
A német jog:
8 Az 1999/44 irányelvet a Bürgerliches Gesetzbuch (polgári törvénykönyv, a továbbiakban: BGB) módosításával ültették át a német jogba. A BGB‑nek „A teljesítés helye” című 269. §‑a értelmében:
„(1) Amennyiben a szolgáltatás helye nincs meghatározva, és az a körülményekből, különösen a kötelmi jogviszony természetéből nem tűnik ki, a szolgáltatás teljesítésének azon a helyen kell történnie, ahol a kötelmi jogviszony keletkezésének időpontjában az adós lakhelye volt.
(2) Amennyiben a kötelmi jogviszony az adós kereskedelmi vagy ipari tevékenységének gyakorlása keretében keletkezett, és amennyiben az utóbbi kereskedelmi vagy ipari létesítménye az adós lakóhelyétől eltérő helyen volt, a lakóhely helyett e létesítmény helyét kell alkalmazni.
(3) Önmagában abból a tényből, hogy az adós vállalta a szállítási költségeket, nem lehet arra következtetni, hogy a rendeltetési helyen kell a szolgáltatást teljesíteni.”
9 A BGB „Utólagos teljesítés” című 439. §‑ának az alapügyre alkalmazandó változata előírta:
„(1) A vevő utólagos teljesítésként választása szerint a hiba kijavítását vagy egy hibátlan dolog szolgáltatását követelheti.
(2) Az utólagos teljesítés érdekében felmerülő kiadások, különösen a szállítási, továbbítási, munka‑ és anyagköltségek, az eladót terhelik.
(3) Az eladó az utólagos teljesítés vevő által választott módját megtagadhatja, ha az csak aránytalan költségek árán teljesíthető. E vonatkozásban különösen a dolog hibátlan állapotban képviselt értékét, a hiba súlyát, és azt kell figyelembe venni, hogy az utólagos teljesítés másik módjára való áttérés nem jelentősen hátrányos‑e a vevőre nézve. A vevő joga ilyen esetben az utólagos teljesítés másik módjára korlátozódik; ez nem érinti az eladó arra vonatkozó jogát, hogy az első mondatban foglalt feltételek fennállása esetén ezt is megtagadja.
(4) Amennyiben az eladó az utólagos teljesítés érdekében hibátlan dologgal teljesít, a vevőtől a 346–348. § rendelkezései alapján a hibás dolog visszaadását követelheti.”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
10 2015. július 8‑án Ch. Fülla a Toolporttól telefonon keresztül egy ötször hat méteres sátrat vásárolt.
11 Miután e sátrat Ch. Fülla lakcímére szállították, ez utóbbi megállapította, hogy az nem szerződésszerű állapotban van, és azt kérte a Toolporttól, hogy lakóhelyén állítsák helyre annak szerződésszerű állapotát. Nem küldte vissza a sátrat a Toolportnak, és nem is ajánlotta fel, hogy visszaküldi. A Toolport nem fogadta el Ch. Fülla e sátorra vonatkozó minőségi kifogásait, mivel azokat megalapozatlannak tartotta. Ugyanakkor a Toolport nem közölte Ch. Füllával, hogy a sátrat székhelyére kell szállítani, és azt sem ajánlotta fel, hogy viseli a szállítási költségeket.
12 A felek ebben a szakaszban nem vitatták a sátor szerződésszerű állapota helyreállításának helyét. Ezenfelül a felek között megkötött szerződés erre vonatkozólag semmit nem ír elő.
13 E körülmények között Ch. Fülla a szerződés megszüntetését kérte, valamint a sátor vételárának visszatérítését a sátor visszaküldése ellenében.
14 Mivel a Toolport nem tett eleget e kérésnek, Ch. Fülla keresetet nyújtott be az Amtsgericht Norderstedthez (norderstedti helyi bíróság, Németország).
15 Az e bíróság előtt folyó eljárás keretében a Toolport első ízben hivatkozott arra, hogy a vitatott fogyasztási cikk szerződésszerű állapota helyreállításának helye saját székhelye.
16 A kérdést előterjesztő bíróság szerint a vitatott fogyasztási cikk szerződésszerű állapota helyreállítása helyének meghatározása alapvető azon kérdés tekintetében, hogy Ch. Fülla biztosította‑e a Toolport számára annak lehetőségét, hogy kijavítsa vagy kicserélje e fogyasztási cikket, illetve biztosított‑e számára „észszerű határidőt” az 1999/44 irányelv 3. cikkének (5) bekezdése értelmében, annak érdekében, hogy e rendelkezés alapján el lehessen állni a szerződéstől.
17 E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság előadja, hogy a német jogrendben valamely fogyasztási cikk szerződésszerű állapota helyreállításának helyét a BGB 269. §‑ának alkalmazásával kell meghatározni, amely rendelkezés értelmében elsődlegesen az a hely a döntő, amelyben a felek megállapodtak. A helyre vonatkozó szerződéses megállapodás hiányában a konkrét eset körülményeit kell figyelembe venni, különösen a szóban forgó kötelem jellegét. Ha ezekből nem vonható le végleges következtetés, valamely fogyasztási cikk szerződésszerű állapota helyreállításának helye az a hely, ahol az adós lakóhelye, illetve kereskedelmi vagy ipari létesítménye a kötelmi jogviszony keletkezésekor volt.
18 Következésképpen a kérdést előterjesztő bíróság kiemeli, hogy a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország) ítélkezési gyakorlatának fényében a BGB 269. §‑át úgy kell értelmezni, hogy a jelen ügyben, a fogyasztó a szóban forgó fogyasztási cikket annak szerződésszerű állapota helyreállítása céljából köteles az eladó székhelyén kell annak rendelkezésére bocsátani.
19 Mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróság kétségei vannak a tekintetben, hogy ez az értelmezés összeegyeztethető‑e az 1999/44 irányelvvel, és rámutat, hogy a szóban forgó fogyasztási cikk jellemzőire tekintettel a szállítás megszervezése azzal a kockázattal jár, hogy az az ezen irányelv 3. cikkének (3) bekezdése értelmében vett „jelentős kényelmetlenséget” jelenthet a fogyasztó számára.
20 Az említett bíróság szerint valamely fogyasztási cikk szerződésszerű állapota helyreállításának helye akkor képes a fogyasztó lehető legszélesebb körű védelmét biztosítani, ha ez az a hely, ahol e fogyasztási cikk található. E megközelítés lehetővé teszi az eladó számára, hogy maga szervezze meg e fogyasztási cikk vizsgálatát a leghatékonyabb módon. Az eladó ily módon az adásvétel tárgyát ott vizsgálhatná meg, ahol az található, vagy azt – saját költségére és saját útmutatásai szerint – megküldethetné.
21 Ezzel szemben valamely fogyasztási cikk szerződésszerű állapota helyreállítása helyének az egyes esetek körülményeitől függő meghatározását e bíróság szerint ki kellene zárni, mivel az jogi bizonytalansághoz vezet, legalábbis a fogyasztó tekintetében.
22 A kérdést előterjesztő bíróság arra is keresi a választ, hogy valamely fogyasztási cikk szerződésszerű állapota helyreállítása ingyenességének az 1999/44 irányelv 3. cikke (3) bekezdése első albekezdésében rögzített elvbe beletartozik‑e a fogyasztó azon joga, hogy az eladótól e fogyasztási cikknek az eladó székhelyére a célból történő szállítása költségei megelőlegezését kérje, hogy az kijavítsa vagy kicserélje e fogyasztási cikket.
23 E körülmények között az Amtsgericht Norderstedt (norderstedti helyi bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) Úgy kell‑e értelmezni az 1999/44/EK irányelv 3. cikke (3) bekezdésének harmadik albekezdését, hogy a fogyasztónak egy távollévők között kötött szerződés alapján megvásárolt fogyasztási cikk kijavításának vagy kicserélésének a lehetővé tételét minden esetben azon a helyen kell felajánlania a vállalkozás számára, ahol a fogyasztási cikk található?
2) Amennyiben az első kérdésre adott válasz nemleges:
Úgy kell‑e értelmezni az 1999/44 irányelv 3. cikke (3) bekezdésének harmadik albekezdését, hogy a fogyasztónak egy távollévők között kötött szerződés alapján megvásárolt fogyasztási cikk kijavításának vagy kicserélésének a lehetővé tételét minden esetben a vállalkozás székhelyén kell felajánlania a vállalkozás számára?
3) Amennyiben a második kérdésre adott válasz nemleges:
Milyen kritériumok határozhatók meg az 1999/44 irányelv 3. cikke (3) bekezdésének harmadik albekezdése alapján azon hellyel kapcsolatban, ahol a fogyasztónak egy távollévők között kötött szerződés alapján megvásárolt fogyasztási cikk kijavításának vagy kicserélésének a lehetővé tételét a vállalkozás számára fel kell ajánlania?
4) Amennyiben a fogyasztónak egy távollévők között kötött szerződés alapján megvásárolt fogyasztási cikk megvizsgálását és az utólagos teljesítés lehetővé tételét – mindig vagy a konkrét esetben – a vállalkozás székhelyén kell annak felajánlania a vállalkozás számára:
Összeegyeztethető‑e az 1999/44 irányelv 3. cikke (3) bekezdésének az irányelv 3. cikkének (4) bekezdésével összefüggésben értelmezett első albekezdésével, hogy a fogyasztónak meg kell előlegeznie az oda‑ és/vagy visszaszállítás költségeit, vagy a »térítésmentes kijavítás« kötelezettségéből az következik, hogy e költségeket az eladó köteles megelőlegezni?
5) Amennyiben az a hely, ahol a fogyasztónak egy távollévők között kötött szerződés alapján megvásárolt fogyasztási cikk megvizsgálását vagy a kicserélésének lehetővé tételét fel kell ajánlania a vállalkozás számára – mindig vagy a konkrét esetben – a vállalkozás székhelyén van, és a fogyasztó általi megelőlegezés összhangban áll az 1999/44 irányelv 3. cikke (3) bekezdésének az irányelv 3. cikkének (4) bekezdésével összefüggésben értelmezett első albekezdésével:
Úgy kell‑e értelmezni az 1999/44/EK irányelv 3. cikke (3) bekezdésének az irányelv 3. cikke (5) bekezdésének második francia bekezdésével összefüggésben értelmezett harmadik francia bekezdését, hogy nem jogosult a szerződéstől való elállásra az a fogyasztó, aki a vállalkozásnak csupán bejelentette a hibát, anélkül hogy felajánlotta volna, hogy a fogyasztási cikket a vállalkozás székhelyére szállítja?
6) Amennyiben az a hely, ahol a fogyasztónak egy távollévők között kötött szerződés alapján megvásárolt fogyasztási cikk megvizsgálását vagy a kicserélésének lehetővé tételét fel kell ajánlania a vállalkozás számára –mindig vagy a konkrét esetben – a vállalkozás székhelyén van, azonban a fogyasztó általi megelőlegezés nem áll összhangban az 1999/44 irányelv 3. cikke (3) bekezdésének az irányelv 3. cikkének (4) bekezdésével összefüggésben értelmezett első albekezdésével:
Úgy kell‑e értelmezni az 1999/44 irányelv 3. cikke (3) bekezdésének az irányelv 3. cikke (5) bekezdésének második francia bekezdésével összefüggésben értelmezett harmadik albekezdését, hogy nem jogosult a szerződéstől való elállásra az a fogyasztó, aki a vállalkozásnak csupán bejelentette a hibát, anélkül hogy felajánlotta volna, hogy a fogyasztási cikket a vállalkozás székhelyére szállítja?”
Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságáról
24 A német kormány szerint kétségbe vonható az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatósága, mivel sem a tényállás bemutatása, sem pedig a nemzeti jogi rendelkezések releváns rendelkezéseinek bemutatása nem eléggé részletezett, és az előterjesztett kérdések relevanciája a jogvita megoldása szempontjából nem vezethető le a puszta tényekből.
25 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a Bíróság – főszabály szerint – köteles határozatot hozni, amennyiben az előterjesztett kérdések az uniós jog értelmezésére vonatkoznak. Ebből következik, hogy az uniós jogra vonatkozó kérdések releváns voltát vélelmezni kell. A nemzeti bíróságok által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem Bíróság általi elutasítása csak abban az esetben lehetséges, amennyiben nyilvánvaló, hogy az uniós jog értelmezése, amelyet a nemzeti bíróság kért, nem függ össze az alapeljárás tényállásával vagy tárgyával, illetve ha a szóban forgó probléma hipotetikus jellegű, vagy a Bíróság nem rendelkezik azon ténybeli és jogi elemek ismeretével, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a feltett kérdésekre hasznos választ adjon (2018. március 7‑i flightright és társai ítélet, C‑274/16, C‑447/16 és C‑448/16, EU:C:2018:160, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
26 A jelen ügyben, egyfelől, az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban az alapügy tényeinek kifejtése – amely tényeket a jelen ítélet 10–15. pontja ismertet –, valamint a releváns, a jelen ítélet 8–9. pontjában említett nemzeti jogi háttér bemutatása kellőképpen egyértelmű és teljes ahhoz, hogy lehetővé tegye a Bíróság számára, hogy hasznos választ adhasson az előterjesztett kérdésekre.
27 Másfelől, amint az a jelen ítélet 16–22. pontjából is következik, a kérdést előterjesztő bíróság kifejti azokat az indokokat, amelyek arra indították, hogy a Bíróságtól kérje a fogyasztó jogai terjedelmének értelmezését az 1999/44 irányelv 3. cikkének alapján, az alapeljárás keretében, különösen pedig a jogvita megoldása szempontjából azon hely meghatározásának szükségességét, ahol a fogyasztónak egy távértékesítés keretében vásárolt fogyasztási cikket az eladó rendelkezésére kell bocsátania annak szerződésszerű állapota helyreállítása céljából.
28 Ebből az következik, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadható.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Az első három kérdésről
29 Első három kérdésével, amelyeket célszerű együtt vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy úgy kell‑e értelmezni az 1999/44 irányelv 3. cikkének (3) bekezdését, hogy az a hely, ahol a fogyasztónak egy távértékesítés keretben beszerzett fogyasztási cikket az e rendelkezés értelmében vett szerződésszerű állapot helyreállítása céljából az eladó rendelkezésére kell bocsátania, mindig az a hely‑e, ahol e fogyasztási cikk található, vagy nemleges válasz esetén, mindig az a hely, ahol az eladó székhelye található, illetve nemleges válasz esetén milyen kritériumok következnek e rendelkezésből e hely meghatározása tekintetében.
30 Előzetesen arra kell emlékeztetni, hogy az 1999/44 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése értelmében a fogyasztói cikk átadásának időpontjában a fogyasztási cikk szerződésnek való megfelelése hibája esetén a fogyasztó ezen irányelv 3. cikkének (3) bekezdése alapján jogosult akár a fogyasztási cikk szerződésszerű állapotának kijavítás vagy kicserélés formájában történő helyreállítására, akár az e cikk (5) és (6) bekezdésének megfelelően kérheti e fogyasztási cikk vételárának megfelelő leszállítását, vagy elállhat a szerződéstől (lásd ebben az értelemben: 2008. április 17‑i Quelle ítélet, C‑404/06, EU:C:2008:231, 27. pont).
31 Ezen irányelv 3. cikke (3) bekezdésének első és harmadik albekezdése előírja, hogy a fogyasztó az eladótól először a fogyasztási cikk kijavítását vagy kicserélését követelheti, mindkét esetben térítésmentesen, kivéve ha ez lehetetlen vagy aránytalan. E tekintetben bármely javítást vagy kicserélést észszerű határidőn belül, a fogyasztót érő jelentős kényelmetlenség nélkül kell elvégezni, figyelembe véve a fogyasztási cikk természetét és a fogyasztó által megkívánt célját.
32 E tekintetben meg kell állapítani, hogy bár az 1999/44 irányelv 3. cikkének (3) bekezdése nem határozza meg azt a helyet, ahol a nem szerződésszerű fogyasztási cikket az eladó rendelkezésére kell bocsátani annak kijavítása vagy kicserélése céljából, e rendelkezés ugyanakkor előír bizonyos olyan feltételeket, amelyek e fogyasztási cikk szerződésszerű állapota helyreállításának kereteit szabják meg. Ily módon bármely javítást vagy cserét térítésmentesen, észszerű határidőn belül és a fogyasztónak okozott jelentős kényelmetlenség nélkül kell elvégezni. Ebben a hármas követelményben fejeződik ki az uniós jogalkotó azon nyilvánvaló szándéka, hogy a fogyasztók számára hatékony védelmet biztosítson (2011. június 16‑i Gebr. Weber és Putz ítélet, C‑65/09 és C‑87/09, EU:C:2011:396, 52. pont).
33 Ebből az következik, hogy annak a helynek, ahol a nem szerződésszerű fogyasztási cikket az eladó rendelkezésére kell bocsátani annak kijavítása vagy kicserélése céljából, alkalmasnak kell lennie arra, hogy biztosítsa a szerződésszerű állapotnak az említett hármas követelménynek megfelelő helyreállítását.
34 Ennek megfelelően, ami először is a fogyasztási cikk szerződésszerű állapotának „térítésmentes” helyreállítását illeti – ami kizárja az eladó bármely pénzügyi követelését e követelmény végrehajtása során, akár a nem szerződésszerű fogyasztási cikk kijavításáról, akár annak kicseréléséről legyen szó, és aminek célja az. hogy megvédje a fogyasztót azon pénzügyi terhektől, amelyek elriaszthatják attól, hogy e védelem hiányában jogait érvényesítse (lásd ebben az értelemben: 2008. április 17‑i Quelle ítélet, C‑404/06, EU:C:2008:231, 34. pont) –, meg kell állapítani, hogy az nem függhet attól a helytől, ahol a fogyasztónak a távértékesítéssel vásárolt fogyasztási cikket az eladó rendelkezésére kell bocsátania annak szerződésszerű állapota helyreállítása érdekében.
35 Nyilvánvaló, hogy az 1999/44 irányelv 3. cikke (3) bekezdésének első és második albekezdése értelmében az eladó megtagadhatja a fogyasztási cikk térítésmentes kijavítását vagy kicserélését, ha az lehetetlen vagy aránytalan, amennyiben az az eladónak más orvoslási módszerrel összehasonlítva észszerűtlen költséget okoz. Mindazonáltal azok az ezen irányelv 3. cikke (3) bekezdésének első és második albekezdésében felsorolt kritériumok, amelyek lehetővé teszik az ilyen költségek észszerűtlen jellegének értékelését, arra az értékre vonatkoznak, amellyel a fogyasztási cikk rendelkezne, ha szerződésszerű lenne, illetve a hiba jelentőségére, valamint arra, hogy az alternatív orvoslási módszer a fogyasztónak okozott jelentős kényelmetlenség nélkül végrehajtható‑e, és ezek attól függetlenül alkalmazandók, hogy melyik az a hely, ahol a fogyasztónak a távértékesítésben vásárolt fogyasztási cikket az eladó rendelkezésére kell bocsátania annak szerződésszerű állapota helyreállítása céljából.
36 Másodsorban azon követelményt illetően, hogy a fogyasztási cikk szerződésszerű állapotának helyreállítása „észszerű határidőn” belül történjen, meg kell állapítani, hogy a fogyasztási cikk szerződésszerű állapota e helyreállításának gyorsasága azon helytől függően változhat, ahol a fogyasztónak e cikket az említett célból az eladó rendelkezésére kell bocsátania.
37 Amint ugyanis arra a főtanácsnok is rámutatott indítványának 60. pontjában, ha a fogyasztási cikk az eladó székhelye szerintitől eltérő országban van, az eladónak sok időre lehet szüksége ahhoz, hogy megszervezze e cikk vizsgálatát az e helyen történő kijavítása vagy kicserélése érdekében. Ebben az esetben nem zárható ki, hogy a fogyasztási cikknek az eladó székhelyén történő rendelkezésre bocsátása szerződésszerű állapotának gyorsabb helyreállítását biztosíthatja.
38 Ezzel szemben, ha az eladó már rendelkezik szervizhálózattal, illetve a fogyasztási cikk helyén szállítási hálózattal, a cikk szerződésszerű állapotának helyreállítása gyorsabb lehet, ha az eladó ezt a cikket ezen a helyen vizsgálja meg, illetve maga szervezi meg az e cikk székhelyére történő szállítását.
39 Harmadsorban, az 1999/44 irányelv 3. cikke (3) bekezdésének harmadik albekezdése megköveteli, hogy a fogyasztási cikk szerződésszerű állapotának helyreállítását „a fogyasztót érő jelentős kényelmetlenség nélkül kell elvégezni, figyelembe véve a fogyasztási cikk természetét és a fogyasztó által megkívánt célját”.
40 Ebből egyfelől az következik, hogy az a hely, ahol a fogyasztási cikket az eladó rendelkezésére kell bocsátani szerződésszerű állapotának helyreállítása céljából, nem lehet úgy kiválasztani, hogy az semmiféle kényelmetlenséget ne jelentsen a fogyasztó számára, mivel e rendelkezésre bocsátás általában időbeli, valamint a cikk csomagolásával és feladásával kapcsolatos bizonyos erőfeszítésekkel jár a fogyasztó tekintetében, a jelentős kényelmetlenséget azonban, amint azt a főtanácsnok is kiemelte indítványának 68. pontjában, úgy kell érteni, mint olyan terhet, amely elriaszthatja az átlagos fogyasztót attól, hogy érvényesítse jogait.
41 E tekintetben ugyanis figyelembe kell venni azt a tényt, hogy az 1999/44 irányelv 3. cikkének az a célja, hogy megfelelő egyensúlyt teremtsen a fogyasztó és az eladó érdekei között azáltal, hogy az előbbi – mint gyengébb szerződéses fél – számára teljes körű és hatékony védelmet biztosít az eladó szerződéses kötelezettségeinek hibás teljesítésével szemben, lehetővé téve ugyanakkor az ezen utóbbi által felhozott gazdasági jellegű megfontolások figyelembevételét (2011. június 16‑i Gebr. Weber és Putz ítélet, C‑65/09 és C‑87/09, EU:C:2011:396, 75. pont).
42 Másfelől, annak értékeléséhez, hogy a fogyasztási cikk szerződésszerű állapotának helyreállítása keretében valamely helyzet jelentős kényelmetlenséget okoz‑e az átlagos fogyasztónak, figyelembe kell venni a fogyasztási cikk természetét és a fogyasztó által megkívánt célját.
43 Ily módon, bizonyos esetekben, mind a fogyasztási cikk természete, különösen annak jelentős súlya, nagy terjedelme, különleges törékenysége, vagy a feladásához kapcsolódó különösen bonyolult követelménye okán, valamint az átlagfogyasztó által megkívánt célja, különösen előzetes beüzemelése okán a cikknek az eladó székhelyére történő küldése e fogyasztó számára az 1999/44 irányelv 3. cikke (3) bekezdésének harmadik albekezdésével ellentétes jelentős kényelmetlenséget jelenthet.
44 Ezzel szemben más esetekben feltételezhető, hogy a kompakt fogyasztási cikkeknek, amelyek nem igényelnek sem speciális karbantartást, sem különös szállítási módot, az eladó székhelyére történő küldése nem jelenthet jelentős kényelmetlenséget az említett fogyasztó számára.
45 Következésképpen az a hely, ahol a fogyasztónak a távértékesítésben vásárolt fogyasztási cikket az eladó rendelkezésére kell bocsátania annak szerződésszerű állapota helyreállítása céljából, és amelynek ezenfelül biztosítani kell, hogy a szerződésszerű állapot e helyreállítása térítésmentesen, észszerű határidőn belül és a fogyasztó számára jelentős kényelmetlenség nélkül történjen, az egyes konkrét esetek körülményeitől függ.
46 E tekintetben a jogbiztonságra vonatkozó megfontolásokat illetően emlékeztetni kell arra, hogy az 1999/44 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése és 8. cikkének (2) bekezdése értelmében ezen irányelv célja a fogyasztóvédelem egységes minimális szintjének biztosítása az általa szabályozott jogterületen. ennek megfelelően e rendelkezésekből egyrészt az következik, hogy a tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy nemzeti szabályozásaikban előírják azt a helyet vagy azokat a helyeket, ahová a fogyasztónak a távértékesítésben vásárolt fogyasztási cikket annak szerződésszerű állapota helyreállítása céljából az eladó rendelkezésére kell bocsátania, azzal a feltétellel, hogy azok megfelelnek az említett irányelv 3. cikkének (3) bekezdésében rögzített követelményeknek. Másrészt a tagállamok olyan szigorúbb rendelkezéseket is elfogadhatnak, illetve hatályban tarthatnak a fogyasztók védelme magasabb szintjének biztosítása érdekében, mint például a fogyasztási javak bizonyos kategóriáira vonatkozó különös szabályok.
47 A nemzeti jog értelmezésére hivatott bíróságnak az ily módon elfogadott nemzeti jog alkalmazása során figyelembe kell vennie e jog szabályainak összességét és az e jog által elfogadott értelmezési módszereket kell alkalmaznia azért, hogy azt a lehető legnagyobb mértékben az 1999/44 irányelv szövege és célja alapján értelmezze, annak érdekében, hogy elérje az irányelv által meghatározott eredményt, és ily módon megfeleljen az EUMSZ 288. cikk harmadik bekezdésének. Az összhangban álló értelmezés e követelménye a nemzeti bíróságok azon kötelezettségével jár, hogy adott esetben módosítaniuk kell az állandó ítélkezési gyakorlatot, amennyiben az a nemzeti jognak az ezen irányelv céljaival összeegyeztethetetlen értelmezésén alapul (2016. április 19‑i DI ítélet, C‑441/14, EU:C:2016:278, 31. és 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
48 A fenti megfontolásokra figyelemmel az első három kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1999/44 irányelv 3. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a tagállamoknak hatáskörükben áll azon hely meghatározása, ahol a fogyasztónak az eladó rendelkezésére kell bocsátania valamely, távértékesítésben vásárolt fogyasztási cikket annak az e rendelkezés értelmében vett szerződésszerű állapota helyreállítása céljából. E helynek alkalmasnak kell lennie arra, hogy biztosítsa a fogyasztási cikk szerződésszerű állapotának térítésmentes, észszerű határidőn belüli, és a fogyasztó számára jelentős kényelmetlenséget nem okozó helyreállítását, a fogyasztási cikk természetére és a fogyasztó által megkívánt céljára figyelemmel. E tekintetben a nemzeti bíróság köteles az 1999/44 irányelvvel összhangban álló értelmezést adni, még akkor is, ha adott esetben módosítania kell az állandó ítélkezési gyakorlatot, ha az a nemzeti jognak az ezen irányelvvel összeegyeztethetetlen értelmezésén alapul.
A negyedik kérdésről
49 Negyedik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy úgy kell‑e értelmezni az 1999/44 irányelv 3. cikkének (2)–(4) bekezdését, hogy a fogyasztónak a távértékesítésben vásárolt fogyasztási cikk szerződésszerű állapota „térítésmentes” helyreállításához való jogába beletartozik az eladó azon kötelezettsége, hogy a szerződésszerű állapot e helyreállítása érdekében megelőlegezze az e fogyasztási cikknek a székhelyére történő szállítása költségeit.
50 Ezen irányelv 3. cikkének (4) bekezdése értelmében a „térítésmentes” fogalma a fogyasztási cikk szerződésszerű állapota helyreállításának szükséges költségeit, különösen a postaköltséget, a munkadíjat és az anyagköltséget foglalja magában.
51 Amint az a jelen ítélet 34. pontjában említett ítélkezési gyakorlatból is következik, valamely fogyasztási cikk szerződésszerű állapotának helyreállítására irányuló e kötelezettségnek – amelyet az uniós jogalkotó a fogyasztó számára az 1999/44 irányelv által biztosított fogyasztóvédelem alapvető elemévé kívánt tenni – az a célja, hogy megvédje a fogyasztót pénzügyi terhek olyan kockázatától, amelyek elriaszthatják attól, hogy ilyen védelem hiányában jogait érvényesítse (lásd ebben az értelemben: 2008. április 17‑i Quelle ítélet, C‑404/06, EU:C:2008:231, 33. és 34. pont).
52 Ugyanakkor, amint az a jelen ítélet 41. pontjában már említésre került, ez az irányelv nemcsak a fogyasztó érdekeit védi azzal, hogy teljes és hatékony védelmet garantál számára az eladó szerződéses kötelezettségeinek nem megfelelő teljesítésével szemben, hanem ezen érdekeket egyensúlyba kívánja hozni az eladó által hivatkozott gazdasági természetű megfontolásokkal (lásd ebben az értelemben: 2011. június 16‑i Gebr. Weber és Putz ítélet, C‑65/09 és C‑87/09, EU:C:2011:396, 75. pont.
53 E megfontolásokra figyelemmel meg kell állapítani, hogy az eladó azon kötelezettsége, hogy szisztematikusan megelőlegezze valamely nem szerződésszerű, távértékesítésben vásárolt fogyasztási cikknek a székhelyére történő szállítása költségeit, egyfelől megnövelheti az e cikk szerződésszerű állapota helyreállításához szükséges időt, az észszerű határidőn belüli helyreállítás kárára. Különösen akkor van erről szó, amikor az eladó nem szolgáltat a visszaküldéshez szükséges előre bérmentesített jegyeket, és kénytelen átutalni ezt az előleget. Másfelől, az ilyen kötelezettség túl nagy költségeket róhat az eladóra, különösen abban az esetben, ha a vizsgálatot követően derül ki, hogy a termék nem hibás.
54 E körülményekre figyelemmel a fogyasztó és az eladó érdekeinek az 1999/44 irányelv által célzott kiegyensúlyozása nem követeli meg, hogy a fogyasztási cikk szerződésszerű állapota helyreállításának térítésmentességére vonatkozó kötelezettség az eladó azon kötelezettségén túl, hogy visszatérítse a fogyasztó számára e cikknek a székhelyére történő szállítása költségeit, magában foglalja az eladó azon kötelezettségét is, hogy e költségeket szisztematikusan megelőlegezze a fogyasztó számára.
55 Figyelemmel erre, ugyanezen kiegyensúlyozás a fogyasztó védelmének érdekében megköveteli, hogy – amint az a jelen ítélet 34. és 40. pontjából is következik – a fogyasztó által megelőlegezett szállítási költségek nem minősülnek olyan jellegű tehernek, amely elriaszthatja az átlagos fogyasztót jogai érvényesítésétől. E tekintetben, annak vizsgálata során, hogy ez a teher olyan jellegű‑e, hogy elriaszthatja az ilyen fogyasztót jogainak érvényesítésétől, a nemzeti bíróságnak – amint azt a főtanácsnok is kiemelte indítványának 86. pontjában – figyelembe kell vennie a konkrét ügy sajátos körülményeit, különösen az olyan elemeket, mint például a szállítási költségek, a nem szerződésszerű fogyasztási cikk értéke, illetve a fogyasztó azon jogi vagy ténybeli lehetősége, hogy érvényesítse jogait abban az esetben, ha az eladó nem térítette vissza a fogyasztó által megelőlegezett szállítási költségeket.
56 A fenti megfontolásokra figyelemmel a negyedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1999/44 irányelv 3. cikkének (2)–(4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a fogyasztónak a távértékesítésben vásárolt fogyasztási cikk szerződésszerű állapota „térítésmentes” helyreállításához való jogába nem tartozik bele az eladó azon kötelezettsége, hogy a szerződésszerű állapot e helyreállítása érdekében megelőlegezze az e fogyasztási cikknek a székhelyére történő szállítása költségeit, feltéve hogy az a tény, hogy e költségeket e fogyasztó előlegezi meg, nem jelent olyan jellegű terhet, amely elriaszthatja attól, hogy érvényesítse jogait, aminek vizsgálata a nemzeti bíróság feladata.
Az ötödik és hatodik kérdésekről
57 Ötödik és hatodik kérdésével – amelyeket célszerű együttesen vizsgálni – a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy úgy kell‑e értelmezni az 1999/44 irányelv 3. cikke (3) bekezdésének és 3. cikke (5) bekezdése második francia bekezdésének együttes rendelkezését, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetben a fogyasztó, aki értesítette az eladót a távértékesítésben vásárolt fogyasztási cikk nem szerződésszerű állapotáról, anélkül azonban, hogy e cikket az eladó rendelkezésére bocsátotta volna annak székhelyén a cikk szerződésszerű állapotának helyreállítása céljából, jogosult a szerződéstől való elállásra azon okból, hogy a hibát észszerű határidőn belül nem orvosolták.
58 E tekintetben meg kell állapítani, hogy ezen irányelv 3. cikkének (3) és (5) bekezdése rögzíti a hiba orvoslása azon módozatainak egyértelmű felsorolását, amelyekhez a fogyasztónak joga van, ha a fogyasztási cikk állapota nem szerződésszerű.
59 Ily módon, az említett irányelv 3. cikke (3) bekezdésének első albekezdése értelmében a fogyasztónak először is ahhoz van joga, hogy az eladótól a fogyasztási cikk kijavítását vagy kicserélését kérje, feltéve hogy az nem lehetetlen vagy aránytalan.
60 A fogyasztó csak abban az esetben állhat el a szerződéstől ugyanezen irányelv 3. cikke (5) bekezdésének értelmében, ha nem jogosult a nem szerződésszerű fogyasztási cikk kijavítására vagy kicserélésére, illetve az eladó a hibát észszerű határidőn belül e módokon nem észszerű határidőn belül vagy nem a fogyasztót érő jelentős kényelmetlenség nélkül orvosolta, kivéve ha az 1999/44 irányelv 3. cikke (6) bekezdésének megfelelően a fogyasztási cikk hibája csekély mértékű.
61 E tekintetben, mivel az 1999/44 irányelv 3. cikkének (3) és (5) bekezdéséből ezen irányelv (10) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezve az következik, hogy a szerződő felek érdekében az irányelv a szerződésnek az először előírt két orvoslási módszer révén történő teljesítését részesíti előnyben a szerződés felbontásával szemben (lásd ebben az értelemben: 2011. június 16‑i Gebr. Weber és Putz ítélet, C‑65/09 és C‑87/09, EU:C:2011:396, 72. pont), az említett irányelv e vonatkozásban a fogyasztási cikk nem szerződésszerű állapotának esetére bizonyos tevőleges kötelezettségeket ír elő úgy a fogyasztóval, mint az eladóval szemben.
62 Ily módon az 1999/44 irányelv 3. cikke (3) bekezdésének első albekezdése értelmében annak a fogyasztónak, aki a fogyasztási cikk szerződésszerű állapotának helyreállítását kívánja, megfelelő lehetőséget kell biztosítania az eladó számára, hogy az helyreállíthassa ezt az állapotot. Ennek érdekében tájékoztatnia kell az eladót e nem szerződésszerű állapotról, valamint az orvoslás általa választott módjáról, nevezetesen a fogyasztási cikk kijavításáról, illetve kicseréléséről. Ezenfelül a fogyasztónak a meg nem felelő fogyasztási cikkeket az eladó rendelkezésére kell bocsátania.
63 Az eladónak a maga részéről el kell véreznie az esetleges javítást vagy cserét, térítésmentesen, észszerű határidőn belül és a fogyasztónak okozott jelentős kényelmetlenség nélkül, és csak akkor jogosult ennek megtagadására, ha ez lehetetlen vagy aránytalan lenne. Amint az a jelen ítélet 60. pontjából következik, a fogyasztó kizárólag akkor állhat el a szerződéstől, ha az eladó e tekintetben nem teljesítette az 1999/44 irányelv 3. cikkének (3) bekezdésében előírt kötelezettségeit.
64 A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság előadja, hogy az alapügy felei nem állapodtak meg abban a helyben, és nem is vitatták meg azt, ahol a szóban forgó fogyasztási cikket az eladó rendelkezésére kellett volna bocsátani szerződésszerű állapotának helyreállítása céljából. Ezzel szemben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból az tűnik ki, hogy Ch. Fülla tájékoztatta az eladót, a Toolportot e fogyasztási cikk hibáiról, és azt kérte e társaságtól, hogy lakóhelyén állítsa helyre az említett fogyasztási cikk szerződésszerű állapotát, ami azonban a Toolport semmiféle cselekményét nem váltotta ki. Ez utóbbi azonban első alkalommal csak a kérdést előterjesztő bíróság előtti eljárásban adta elő, hogy ugyanezen fogyasztási cikket a székhelyén kellett volna rendelkezésére bocsátani. A kérdést előterjesztő bíróság szerint, tekintettel a vitatott fogyasztási cikk jellemzőire, annak az eladó telephelyére történő szállítása megszervezése a fogyasztó számára az ezen irányelv 3. cikke (3) bekezdésének értelmében vett „jelentős kényelmetlenség” kockázatával járt volna.
65 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a fogyasztó, aki egyértelműen tájékoztatta az eladót a távértékesítésben vásárolt azon fogyasztási cikk nem szerződésszerű állapotáról, amelynek az eladó székhelyére történő szállítása jelentős kényelmetlenség kockázatával járt volna számára, aki a lakóhelyén bocsátotta az eladó rendelkezésére e fogyasztási cikket szerződésszerű állapota helyreállítása érdekében anélkül, hogy az eladótól válaszként információt kapott volna arról a helyről, ahol e fogyasztási cikket a rendelkezésére kellett volna bocsátania annak szerződésszerű állapota helyreállítása vagy bármely erre irányuló megfelelő lépés érdekében, továbbá aki e tény okán nem bocsátotta az említett eladó rendelkezésére e fogyasztási cikket a szóban forgó helyen, eleget tett az 1999/44 irányelv 3. cikke (3) bekezdésének első albekezdéséből eredő gondossági kötelezettségének (lásd ebben az értelemben: 2015. június 4‑i Faber ítélet, C‑497/13, EU:C:2015:357, 61–63. pont).
66 Ezzel szemben az eladó azon kötelezettsége, hogy észszerű határidőn belül orvosolja valamilyen módon a hibát, aminek elmaradása az 1999/44 irányelv 3. cikke (5) bekezdésének második francia bekezdése értelmében feljogosítja a fogyasztót a szerződéstől való elállásra, nem tekinthető teljesítettnek, ha az eladó semmiféle megfelelő intézkedést nem tesz meg legalább annak érdekében, hogy megvizsgálja a nem szerződésszerű fogyasztási cikket, a fogyasztónak az arra vonatkozó tájékoztatását is beleértve, hogy mely helyen kell az eladó rendelkezésére bocsátania a nem szerződésszerű fogyasztási cikket annak szerződésszerű állapotának helyreállítása érdekében.
67 A fenti megfontolásokra figyelemmel az ötödik és a hatodik kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1999/44 irányelv 3. cikke (3) bekezdését 3. cikke (5) bekezdésének második francia bekezdésével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetben a fogyasztó, aki értesítette az eladót a távértékesítésben vásárolt azon fogyasztási cikk nem szerződésszerű állapotáról, amelynek az eladó székhelyére történő szállítása számára jelentős kényelmetlenség kockázatával járna, és aki e fogyasztási cikket a lakóhelyén bocsátotta az eladó rendelkezésére annak szerződésszerű állapota helyreállítása érdekében, jogosult a szerződéstől való elállásra, a hiba észszerű határidőn belül történő orvoslása elmaradásának okán, ha az eladó semmiféle megfelelő intézkedést nem tett az említett fogyasztási cikk szerződésszerű állapotának helyreállítása érdekében a fogyasztó azon helyre vonatkozó tájékoztatását is beleértve, ahol ugyanezen fogyasztási cikket az eladó rendelkezésére kell bocsátani a szerződésszerű állapot e helyreállítása céljából. E tekintetben a nemzeti bíróság feladata, hogy az 1999/44 irányelvvel összhangban álló értelmezéssel biztosítsa e fogyasztó számára a szerződéstől való elállásának jogát.
A költségekről
68 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:
1) A fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló, 1999. május 25‑i 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a tagállamoknak hatáskörükben áll azon hely meghatározása, ahol a fogyasztónak az eladó rendelkezésére kell bocsátania valamely, távértékesítésben vásárolt fogyasztási cikket annak az e rendelkezés értelmében vett, szerződésszerű állapota helyreállítása céljából. E helynek alkalmasnak kell lennie arra, hogy biztosítsa a fogyasztási cikk szerződésszerű állapotának térítésmentes, észszerű határidőn belüli, és a fogyasztó számára jelentős kényelmetlenséget nem okozó helyreállítását, a fogyasztási cikk természetére és a fogyasztó által megkívánt céljára figyelemmel. E tekintetben a nemzeti bíróság köteles az 1999/44 irányelvvel összhangban álló értelmezést adni, még akkor is, ha adott esetben módosítania kell az állandó ítélkezési gyakorlatot, ha az a nemzeti jognak az ezen irányelvvel összeegyeztethetetlen értelmezésén alapul.
2) Az 1999/44 irányelv 3. cikkének (2)–(4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a fogyasztónak a távértékesítésben vásárolt fogyasztási cikk szerződésszerű állapota „térítésmentes” helyreállításához való jogába nem tartozik bele az eladó azon kötelezettsége, hogy a szerződésszerű állapot e helyreállítása érdekében megelőlegezze e fogyasztási cikknek a székhelyére történő szállítása költségeit, feltéve hogy az a tény, hogy e költségeket e fogyasztó előlegezi meg, nem jelent olyan jellegű terhet, amely elriaszthatja attól, hogy érvényesítse jogait, aminek vizsgálata a nemzeti bíróság feladata.
3) Az 1999/44 irányelv 3. cikke (3) bekezdését 3. cikke (5) bekezdésének második francia bekezdésével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetben a fogyasztó, aki értesítette az eladót a távértékesítésben vásárolt azon fogyasztási cikk nem szerződésszerű állapotáról, amelynek az eladó székhelyére történő szállítása számára jelentős kényelmetlenség kockázatával járna, és aki e fogyasztási cikket a lakóhelyén bocsátotta az eladó rendelkezésére annak szerződésszerű állapota helyreállítása érdekében, jogosult a szerződéstől való elállásra, a hiba észszerű határidőn belül történő orvoslása elmaradásának okán, ha az eladó semmiféle megfelelő intézkedést nem tett az említett fogyasztási cikk szerződésszerű állapotának helyreállítása érdekében, a fogyasztó azon helyre vonatkozó tájékoztatását is beleértve, ahol ugyanezen fogyasztási cikket az eladó rendelkezésére kell bocsátani a szerződésszerű állapot e helyreállítása céljából. E tekintetben a nemzeti bíróság feladata, hogy az 1999/44 irányelvvel összhangban álló értelmezéssel biztosítsa e fogyasztó számára a szerződéstől való elállásának jogát.
Aláírások
i A jelen szöveg 56. pontjában, valamint rendelkező részének 2. pontjában az első elektronikus közzétételt követően nyelvi módosítás történt.