A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE (első tanács)
2007. szeptember 10.
F‑146/06. sz. ügy
Michael Alexander Speiser
kontra
Európai Parlament
„Közszolgálat – Ideiglenes alkalmazottak – Díjazás – Külföldi munkavégzési támogatás – Elkésett panasz – Nyilvánvaló elfogadhatatlanság”
Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben A. Speiser az Európai Parlament főtitkársága 2006. szeptember 11‑i, a felperes külföldi munkavégzési támogatás megítélésének megtagadása miatt benyújtott panaszát elutasító határozatának megsemmisítése.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet – mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant – elutasítja. A felperes maga viseli saját költségei egyharmadát. Az Európai Parlament maga viseli saját költségeit, és köteles viselni a felperes költségeinek kétharmadát.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Kereset – Előzetes közigazgatási panasz – Határidők
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk; az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 46. cikk)
2. Eljárás – Költségek – Ellentételezés – Kivételes indokok
(Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 87. cikk, 3. §, első bekezdés; 2004/752 tanácsi határozat, 3. cikk, (4) bekezdés)
1. A tisztviselő vagy ideiglenes alkalmazott nem kerülheti meg a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikkében a panasz és a kereset benyújtására előírt határidőket azáltal, hogy a határidőn belül meg nem támadott korábbi határozatot kérelem előterjesztése útján kérdőjelezi meg, mivel kizárólag új, lényeges tények felmerülése igazolhatja a jogerőssé vált határozat felülvizsgálata iránti kérelmet.
Nem tekinthető a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikkében előírt imperatív határidőktől való eltérést lehetővé tevő új ténynek az a körülmény, hogy az érdekelt tisztviselő vagy ideiglenes alkalmazott kérelmére az adminisztráció utólag újból megvizsgálta az ügyet abból a célból, hogy az érdekeltnek további felvilágosítást adjon. E tekintetben az adminisztráció levele, amely szerint a korábbi elutasító döntés változatlan marad, csupán e korábbi határozat megerősítése, következésképpen nem járhat újabb keresetindítási határidő megindulásának hatásával.
(lásd a 22. és 27. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 127/84. sz., Esly kontra Bizottság ügyben 1985. május 15‑én hozott ítéletének (EBHT 1985., 1437. o.) 10. pontja; 153/85. sz., Trenti kontra EGSZB ügyben 1986. július 10‑én hozott ítéletének (EBHT 1986., 2427. o.) 13. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑144/03. sz., Schmit kontra Bizottság ügyben 2005. május 4‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑101. o. és II‑465. o.) 147. pontja; T‑358/03. sz., Krahl kontra Bizottság ügyben 2005. szeptember 7‑én hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑215. o. és II‑993. o.) 52. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat;
a Közszolgálati Törvényszék F‑11/05. sz., Chassagne kontra Bizottság ügyben 2006. június 29‑én hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑1‑65. o. és II‑A‑1‑241. o.) 24. pontja.
2. Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 87. cikkének 3. §‑a értelmében az Elsőfokú Bíróság kivételes okból elrendelheti a költségeknek a felek közötti megosztását.
E tekintetben a felperes tisztviselő eljárási költségeinek az alperes intézmény és a felperes közötti megosztását igazoló kivételes oknak minősül az a tény, hogy az előzetes panasz elkésettsége miatt elutasított kereset esetén az adminisztráció – legalább részben – okozója a panasz elkésettségének, mivel arra biztatta a felperest, hogy olyan megerősítő aktussal szemben nyújtson be panaszt, amely a felperesnek nem okozott sérelmet.
Emellett, bár vitathatatlan, hogy valamely fél bármikor hivatkozhat a kereset elfogadhatóságára vonatkozó imperatív szabályra, kevéssé tűnik összeegyeztethetőnek a jóhiszeműség elvével – amelynek a közösségi intézmények és tisztviselőik közötti kapcsolatokat uralnia kell – hogy valamely intézmény azon aktus megerősítő jellegére hivatkozzon a bíróság előtt, amelyre nézve a tisztviselő számára azt a téves benyomást keltette, hogy panasz tárgyává tehető.
(lásd a 30–33. pontot)