A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kilencedik tanács)
2019. február 7.(*)
„Európai uniós védjegy – Törlési eljárás – SWEMAC európai uniós szóvédjegy – A SWEMAC Medical Appliances AB korábbi nemzeti cégnév vagy kereskedelmi név – Viszonylagos kizáró ok – Belenyugvás általi jogvesztés – A 207/2009/EK rendelet 53. cikke (1) bekezdésének c) pontja (jelenleg az (EU) 2017/1001 rendelet 60. cikke (1) bekezdésének c) pontja) – Összetéveszthetőség – A 207/2009 rendelet 54. cikkének (2) bekezdése (jelenleg a 2017/1001 rendelet 61. cikkének (2) bekezdése) – A 207/2009 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése (jelenleg a 2017/1001 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése) – Első ízben a Törvényszék előtt hivatkozott bizonyítékok”
A T‑287/17. sz. ügyben,
a Swemac Innovation AB (székhelye: Linköping [Svédország], képviseli: G. Nygren ügyvéd)
felperesnek
az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviseli: J. Crespo Carrillo, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó fél a Törvényszék előtti eljárásban:
a SWEMAC Medical Appliances AB (székhelye: Täby [Svédország], képviseli: P. Jonsell ügyvéd),
az EUIPO ötödik fellebbezési tanácsának a Swemac Innovation és a SWEMAC Medical Appliances közötti törlési eljárás tárgyában 2017. február 24‑én hozott határozatával (R 3000/2014‑5. sz. ügy) szemben benyújtott keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (kilencedik tanács),
tagjai: S. Gervasoni elnök, K. Kowalik‑Bańczyk és C. Mac Eochaidh (előadó) bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2017. május 8‑án benyújtott keresetlevélre,
tekintettel az EUIPO‑nak a Törvényszék Hivatalához 2017. augusztus 17‑én benyújtott válaszbeadványára,
tekintettel a beavatkozó félnek a Törvényszék Hivatalához 2017. október 17‑én benyújtott válaszbeadványára,
tekintettel a 2017. november 28‑i, eljárást felfüggesztő határozatra,
tekintettel a felperesnek a Törvényszék Hivatalához 2018. március 2‑án benyújtott levelére,
tekintettel arra, hogy a felperes és az alperes az eljárás írásbeli szakaszának befejezéséről való értesítést követő háromhetes határidőn belül nem kérte tárgyalás tartását, és mivel ennek nyomán a Törvényszék – eljárási szabályzata 106. cikkének (3) bekezdése alapján – úgy határozott, hogy a keresetről az eljárás szóbeli szakaszának mellőzésével határoz,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 2007. október 2‑án a felperes, a Swemac Innovation AB, európai uniós védjegybejelentést nyújtott be az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalához (EUIPO) a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.) módosított változata alapján (amely rendeletnek később helyébe lépett a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet [HL 2009. L 78., 1. o.], amely rendeletet szintén módosítottak, majd végül azt felváltotta az európai uniós védjegyről szóló, 2017. június 14‑i (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet [HL 2017. L 154., 1. o.]).
2 A lajstromoztatni kívánt védjegy a SWEMAC szómegjelölés volt.
3 A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 10. és 42. osztályba tartozó árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban tették, amelyek ezen osztályok tekintetében az alábbi leírásnak felelnek meg:
– 10. osztály: „Sebészeti és orvosi készülékek és műszerek”;
– 42. osztály: „Sebészeti és orvosi készülékekhez és műszerekhez kapcsolódó kutatás és fejlesztés”.
4 A bejelentést a Közösségi Védjegyértesítő 2008. február 25‑i 9/2008. számában tették közzé, és a SWEMAC szómegjelölést 2008. szeptember 4‑én a fenti 3. pontban említett áruk és szolgáltatások tekintetében 006326117. szám alatt európai uniós védjegyként lajstromozták.
5 2013. szeptember 3‑án a beavatkozó fél, a SWEMAC Medical Appliances AB, a vitatott védjegy részleges törlése iránti kérelmet nyújtott be a 207/2009 rendelet 53. cikke (1) bekezdésének c) pontjával (jelenleg a 2017/1001 rendelet 60. cikke (1) bekezdésének c) pontja) összefüggésben értelmezett 8. cikkének (4) bekezdése (jelenleg a 2017/1001 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése) alapján, a fenti 3. pontban említett valamennyi áru és szolgáltatás vonatkozásában.
6 A törlés iránti kérelme alátámasztásaként a beavatkozó fél a svéd SWEMAC Medical Appliances AB (a továbbiakban: korábbi megjelölés) cégnévre hivatkozott, amelyet vállalkozásként 1997. december 12‑én jegyeztek be „elsősorban orvosi műszerek, és azokkal kapcsolatos berendezések tervezése, gyártása és értékesítése, valamint e termékekkel összeegyeztethető tevékenységek” tekintetében, és amelyet cégnévként 1998. február 10‑én jegyeztek be. A beavatkozó fél úgy érvel, hogy fennáll az összetévesztés veszélye. Bizonyítékokat nyújtott be a korábbi megjelölés kereskedelmi forgalomban történő használatának alátámasztására.
7 2014. szeptember 25‑én a törlési osztály a törlés iránti kérelmet teljes egészében elutasította, azzal az indokkal, hogy a beavatkozó fél nem bizonyította, hogy a korábbi megjelölés svédországi használata a törlés iránti kérelem benyújtásának időpontjában nem csupán helyi jelentőségű volt, valamint hogy következésképpen a 207/2009 rendelet 8. cikkének (4) bekezdésében megállapított feltételek nem teljesültek.
8 2014. november 24‑én a beavatkozó fél a 207/2009 rendelet 58–64. cikke alapján (jelenleg a 2017/1001 rendelet 66–71. cikke) fellebbezést nyújtott be az EUIPO‑hoz a törlési osztály határozata ellen. E fellebbezés keretében kiegészítő bizonyítékokat nyújtott be a korábbi megjelölés használatát illetően.
9 Az EUIPO ötödik fellebbezési tanácsa 2017. február 24‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) helyt adott a fellebbezésnek, hatályon kívül helyezte a törlési osztály határozatát, és törölte a vitatott védjegyet a fenti 3. pontban hivatkozott áruk és szolgáltatások tekintetében.
10 A fellebbezési tanács először is úgy találta, hogy a beavatkozó fél bizonyította, hogy teljesíti a 207/2009 rendelet svéd szabályozással együttesen értelmezett 8. cikkének (4) bekezdésében előírt feltételeket.
11 Másodszor, a fellebbezési tanács azt állapította meg, hogy fennáll az összetévesztés veszélye. E tekintetben kiemelte a szóban forgó áruk és szolgáltatások nagy fokú hasonlóságát, amennyiben azok vagy azonosak, vagy nagymértékben hasonlók, illetve a korábbi megjelölés és a vitatott védjegy nagy fokú hasonlóságát, amennyiben mindkettő tartalmazza a „swemac” megkülönböztető és domináns elemet.
12 Harmadszor, a fellebbezési tanács megvizsgálta, hogy az ütköző megjelölések esetleges párhuzamos jelenléte csökkentheti‑e a megállapított összetéveszthetőséget, és arra a következtetésre jutott, hogy ezen együttélés nem nyert bizonyítást a vitatott védjegy használatára, illetve az összetéveszthetőség hiányán alapuló együttélésre vonatkozó bizonyítékok hiánya miatt.
13 Negyedszer, a fellebbezési tanács elutasította a felperesnek azon érvét, amely a 207/2009 rendelet 54. cikkének (2) bekezdése (jelenleg a 2017/1001 rendelet 61. cikkének (2) bekezdése) szerinti belenyugvás általi jogvesztésen alapult.
A felek kérelmei
14 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot, és teljes mértékben állítsa vissza a vitatott védjegy érvényességét, beleértve a szóban forgó áruk és szolgáltatások vonatkozásában;
– a beavatkozó felet kötelezze a felperes részéről az EUIPO és a fellebbezési tanács előtt felmerült 1000 euró költség viselésére;
– az EUIPO‑t és a beavatkozó felet kötelezze a felperes részéről a Törvényszék előtt felmerült költségek viselésére.
15 Az EUIPO azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– kötelezze a fellebbezőt a költségek viselésére.
16 A beavatkozó fél azt kéri, hogy a Törvényszék:
– hagyja helyben a megtámadott határozatot, és állapítsa meg a vitatott védjegy törlését;
– a felperest kötelezze a beavatkozó fél részéről a Törvényszék és az EUIPO előtti eljárás során felmerült költségek viselésére.
A jogkérdésről
Azon bizonyítékok elfogadhatóságáról, amelyeket első ízben a Törvényszékhez nyújtottak be
17 Az EUIPO vitatja a kereset A.2., A.3., A.9., A.10., A.11., A.12., A.13. és A.14. mellékleteinek elfogadhatóságát. Ezen bizonyítékokat ugyanis az EUIPO előtti eljárás egyik szakaszában sem terjesztették elő. A szóban forgó mellékleteket a felperes annak bizonyítása érdekében nyújtotta be, hogy már a vitatott védjegy bejelentésének benyújtását megelőzően „jogot szerzett e védjegyre vonatkozóan” (A.2. és A.3. melléklet), valamint hogy 2009 és 2016 között megszakítás nélkül használta a vitatott védjegyet a sebészeti és orvosi készülékek és műszerek tekintetében (A.9. melléklet), illetve a leányvállalata új cégnevének bejegyzésével kapcsolatos késedelemnek (A.11. melléklet), és az ütköző megjelölések együttélésének (A.12., A.13. és A.14. melléklet) bizonyítása érdekében. Végül, az A.10. mellékletet a felperes azon álláspontjának alátámasztására nyújtotta be, mely szerint nem állt fenn az összetévesztés veszélye.
18 Meg kell állapítani, hogy figyelembe véve a 207/2009 rendelet 65. cikke (jelenleg a 2017/1001 rendelet 72. cikke) szerinti kereset célját, a Törvényszéknek nem az a feladata, hogy az ilyen kereset keretében az először hozzá benyújtott dokumentumok alapján a tényállás körülményeit újból megvizsgálja (lásd: 2017. február 9‑i International Gaming Projects kontra EUIPO – adp Gauselmann [TRIPLE EVOLUTION] ítélet, T‑82/16, nem tették közzé, EU:T:2017:66, 16. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
19 A jelen ügyben a fenti 17. pontban említett dokumentumokat először a Törvényszékhez benyújtott kereset keretében terjesztették elő. Ennélfogva ezeket – az A.10. melléklet kivételével – mint elfogadhatatlanokat el kell ezeket utasítani, anélkül hogy szükség lenne a bizonyító erejük vizsgálatára.
20 Az A.10. melléklet tartalmazza a Marknadsdomstolen (kereskedelmi bíróság, Svédország) egy határozatát. A Törvényszék megállapítja, hogy e határozat egyik bekezdésének fordítását a keresetlevél 28. pontja tartalmazza a Törvényszék eljárási szabályzata 46. cikkének (2) bekezdésével összhangban. Emlékeztetni kell arra, hogy sem a feleket, sem magát a Törvényszéket nem akadályozza semmi abban, hogy az európai uniós jog értelmezése során a nemzeti ítélkezési gyakorlat elemeire támaszkodjanak. A nemzeti bírósági határozatok egyes elemeire való hivatkozás lehetőségére nem vonatkozik az az ítélkezési gyakorlat, amely szerint a Törvényszékhez benyújtott kereset a fellebbezési tanácsok által hozott határozatok jogszerűségének az első ízben előtte benyújtott bizonyítékok fényében történő vizsgálatára irányul, mivel a fellebbezési tanácsoknak itt nem azt róják fel, hogy nem vettek tekintetbe bizonyos, nemzeti bírósági határozatban szereplő ténybeli elemeket, hanem egyes határozatokra hivatkoznak egy arra alapított jogalap alátámasztásául, hogy a fellebbezési tanácsok megsértették az európai uniós védjegyről szóló 207/2009 rendelet egyik rendelkezését (lásd ebben az értelemben: 2006. július 12‑i Vitakraft‑Werke Wührmann kontra OHIM – Johnson’s Veterinary Products [VITACOAT] ítélet, T‑277/04, EU:T:2006:202, 70. és 71. pont)..
21 Amennyiben a felperes a keresetlevélének 28. pontjában a fenti 20. pontban említett nemzeti bíróság határozatának egy adott bekezdésére hivatkozik, annak érdekében, hogy a jelen ügyben analógia útján érveljen, e határozat nem tekinthető kifejezett bizonyítéknak (lásd ebben az értelemben: 2005. november 24‑i ARTHUR ET FELICIE ítélet, T‑346/04, EU:T:2005:420, 20. pont; 2005. december 8‑i Castellblanch kontra OHIM – Champagne Roederer [CRISTAL CASTELLBLANCH] ítélet, T‑29/04, EU:T:2005:438, 16. pont). Így a fenti 20. pontban és e pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében az A.10. melléklet elfogadható.
Az ügy érdeméről
22 Keresete alátámasztásaként a felperes két jogalapra hivatkozik, amelyek lényegében először is a 207/2009 rendeletnek az ugyanezen rendelet 8. cikkének (4) bekezdésével, és a védjegyekről szóló svéd szabályozással együttesen értelmezett 53. cikke (1) bekezdése c) pontjának megsértésén, és másodszor a 207/2009 rendeletnek az ugyanezen rendelet 8. cikkének (4) bekezdésével együttesen értelmezett 54. cikke (2) bekezdésének megsértésén alapulnak.
Az első, a 207/2009 rendeletnek az ugyanezen rendelet 8. cikkének (4) bekezdésével, és a védjegyekről szóló svéd szabályozással együttesen értelmezett 53. cikke (1) bekezdése c) pontjának megsértésére alapított jogalapról
23 Az első jogalap keretében a felperes lényegében azt állítja, hogy a 207/2009 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének b) pontjában előírt feltétel, amely szerint „a megjelöléshez fűződő jogok alapján a jogosult megtilthatja a későbbi védjegy használatát”, nem teljesül, és ennélfogva az e rendelet 53. cikke (1) bekezdésének c) pontjára alapított törlés iránti kérelemnek nem lehet helyt adni. A fellebbezési tanács tévesen állapította meg, hogy fennállt az összetévesztés veszélye, hiszen a felperesnek korábban fennálltak jogai, a vitatott védjegy és a korábbi megjelölés régóta együtt élt, és a beavatkozó fél tudott arról, hogy a felperes él e korábbi jogokkal, amelyeket a keresetlevélben különböző módon minősít: cégnévnek, nem lajstromozott védjegynek, védjegynek, megjelölésnek, kereskedelmi névnek vagy kereskedelmi megjelölésnek.
24 Elsősorban, a felperes úgy érvel, hogy jóllehet a beavatkozó fél a vitatott védjegy lajstromozását megelőzően szerzett a korábbi megjelöléshez fűződő jogokat, a felperes még korábban szerzett ilyen jogot a vitatott védjegy megkülönböztető elemét magában foglaló Swemac Orthopaedics AB cégnévhez fűződően, valamint egy nem lajstromozott SWEMAC védjegyhez fűződően.
25 E tekintetben egyfelől keresetlevélében előadja, hogy a Swemac Orthopaedics AB cégnevet a 100%‑os tulajdonában lévő leányvállalata és az e nevet viselő vállalkozás között létrejött szerződés alapján szerezte meg, melyet 1998. február 11‑én írtak alá, de amely 1997. december 30‑án lépett hatályba. E szerződés értelmében a leányvállalata megszerezte az átadó társaság cégértékét, valamint cégnevét. Ezért a felperes szerint e cégnévhez való jogot attól az időponttól érvényesítheti, amikor az átadó társaság azt eredetileg 1995. december 22‑én bejegyezte. A felperes azt állítja, hogy cégnevét „jelenlegi cégnevének” első, 1995. évi bejegyzésétől megszakítás nélkül használja, és hogy a swemac megnevezést ő és jogelődje 1991 óta használják.
26 Másfelől, a felperes előadja, hogy a vitatott védjegy 2007. október 2‑i bejelentésének napján a vitatott védjegyet kereskedelmi tevékenységei keretében már legalább 1998 decembere óta használta, azaz azon időponttól fogva, hogy a cégnevet és cégértéket a fenti 25. pontban leírtak szerint megszerezte. A felperes megszakítás nélküli használatra, továbbá a „védjegyhez” fűződő, 1995‑re visszanyúló jogokra hivatkozik, és arra, hogy „védjegyét/cégnevét” mind lajstromozás nélkül (az uniós védjegybejelentés benyújtását megelőzően), mind a lajstromozást követően használta, legalább 2001‑től; ez alapján fordulhatott elő, hogy a törlési kérelmet megelőző tizenhárom éven át „a védjeggyel párhuzamosan volt jelen az érintett piacon és az érintett vásárlóközönség körében”. A felperes azzal is érvel, hogy a SWEMAC védjegyét már legalább 2004 óta használja.
27 Másodsorban, a felperes azt állítja, hogy még ha a beavatkozó fél a korábbi jogok jogosultja is, ami nem így van, nem lenne semmilyen joga arra, hogy megtiltsa a vitatott védjegy használatát, a 2010. évi svéd védjegytörvénynek a használattal létrejövő jogokat érintő 1. fejezetének 7. és 8. cikke, valamint e törvény ugyanezen fejezetének a passzivitással foglalkozó 15. cikke értelmében.
28 E tekintetben kiemeli a fenti 24. és 25. pontban említett cégnévhez és egy Svédországban nem lajstromozott védjegyhez fűződő korábbi jogát, e nem lajstromozott védjegy hosszú időre visszanyúló korábbi használatát és a hosszú ideig tartó passzivitást, amelyet a beavatkozó fél tanúsított a „védjegye/cégneve” felperes általi használatát illetően. A felperes kifejti, hogy kereskedelmi tevékenységét legalább 1998 óta folytatja, és hogy ő és a beavatkozó fél ugyanabban az épületben működött 1998 és 2008 között. Ezért tehát vélelmezni kell, hogy a beavatkozó fél tudatában volt annak, hogy a felperes „az első naptól kezdve” használata „a védjegyet”, különösen mivel e két társaság az eredeti vállalkozás, a Swemac Orthopaedics szétválásának eredményeként jött létre, és hasonló kereskedelmi szegmensben tevékenykednek Svédországban, egy viszonylag kis méretű piacon. Ezért a beavatkozó fél semmi esetre sem hivatkozhat arra, hogy nem tudta, hogy a felperes használja a „védjegyét/megjelölését”.
29 A felperes megjegyzi továbbá, hogy még akkor is, ha akkoriban nem kérte védjegye lajstromozását, a beavatkozó fél soha nem vitatta az EUIPO előtt a szóban forgó megjelölések hosszú időre visszanyúló párhuzamos jelenlétét, sem azt, hogy a felperes tevékenyen részt vett az érintett piacon, és használta a cégnevét és a nem lajstromozott SWEMAC védjegyet, amint az összetéveszthetőségről sem tett említést a törlési kérelme benyújtásának időpontjáig.
30 Harmadsorban, a felperes azt állítja, hogy nem áll fenn összetévesztés veszélye.
31 E tekintetben egyfelől több tényezőt is kiemel. Először is, az érintett vásárlóközönség magasan képzett sebészekből és tájékozott felhasználókból áll, amelyek különleges figyelmet fordítanak a beszállító kiválasztására. Másodszor, a szóban forgó árukat és szolgáltatásokat kórházak és egészségügyi intézmények szerzik be és veszik igénybe. Harmadszor, a szóban forgó áruk drágák, 100 000–150 000 euróba kerülnek, és azokhoz oktatási és képzési szolgáltatások járulnak, amelyeket az értékesítést, továbbá a termék leszállítását és használatát megelőzően teljesítenek, emellett ellenőrzési és karbantartási szolgáltatások kísérik őket. Negyedszer, a termékeket soha nem értékesítik szabad forgalomban, sem harmadik személyek vagy laikusok számára, azokat közbeszerzési eljárásban, ajánlattételi felhívások útján adják el.
32 Másfelől, a felperes rámutat arra, hogy a korábbi háborítatlan párhuzamos jelenlét hozzájárulhat az összetéveszthetőség mérsékléséhez. Azt állítja, hogy két másik tényezőt is figyelembe kell venni, és „meg kell engedni a párhuzamos jelenlétet a jövőre nézve”. Először is, a szóban forgó áruk és szolgáltatások vevői igen hozzáértő, tájékozott szakemberek, akik ismerik a piacot és az ott tevékenykedő vállalkozásokat. Másodszor, a felperes régóta jelen van a piacon, ott jól ismert, és tartós kapcsolatokat alakított ki. Úgy véli, hogy minden kétséget kizáróan bebizonyította, hogy védjegyét, a SWEMAC‑ot már legalább 2004 óta használja. Azt állítja, hogy a beavatkozó fél és ő maga is tudnak párhuzamos jelenlétükről és egymás kereskedelmi tevékenységeiről 1998 óta, ami el kell oszlasson minden esetleges kétséget azt illetően, hogy a beavatkozó fél „egyértelmű hozzájárulását adta”, vagy hogy 1998 óta mellőzött minden fellépést, noha tisztában volt a felperes létével és kereskedelmi tevékenységével, és azzal is, hogy a felperes védjegyként vagy cégnévként használja a „swemac” kifejezést.
33 Az EUIPO és a beavatkozó fél vitatja a felperes érveit.
– Előzetes észrevételek
34 A 207/2009 rendelet 53. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerint az európai uniós védjegyet az EUIPO‑hoz benyújtott kérelem alapján törölni kell az ugyanezen rendelet 8. cikkének (4) bekezdésében említett korábbi jog alapján, ha arra nézve teljesülnek ez utóbbi bekezdésben megállapított feltételek.
35 E rendelkezéseknek megfelelően egy nem lajstromozott védjegynek vagy más megjelölésnek a jogosultja akkor kérheti egy európai uniós védjegy törlését, ha ez a megjelölés együttesen teljesíti a következő négy feltételt: először is kereskedelmi forgalomban kell használni; másodszor a helyi jelentőségűt meghaladó mértékűnek kell lennie; harmadszor a megjelölésre alkalmazandó tagállami jog szerint a megjelöléshez fűződő jogokat az európai uniós védjegybejelentés bejelentési napjánál korábban kell megszerezni; negyedszer az e megjelöléshez fűződő jogok alapján a jogosult megtilthatja a későbbi védjegy használatát. Így, ha egy megjelölés nem teljesíti a fenti feltételek valamelyikét, akkor a 207/2009 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése értelmében a védjegynek nem minősülő kereskedelmi forgalomban használt megjelölésen alapuló törlési kérelem nem lehet eredményes (lásd ebben az értelemben: 2009. március 24‑i Moreira da Fonseca kontra OHIM – General Óptica [GENERAL OPTICA] ítélet, T‑318/06–T‑321/06, EU:T:2009:77, 32. és 47. pont; 2017. szeptember 21‑i, Repsol YPF kontra EUIPO – basic (BASIC) ítélet, T‑609/15, EU:T:2017:640, 25. pont).
36 Az első két feltétel, vagyis a hivatkozott megjelölés használatára és annak – a helyi jelentőségűt meghaladó – mértékére vonatkozó feltétel magából a 207/2009 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének a szövegéből következik, következésképpen azokat az uniós jogra tekintettel kell értelmezni. A 207/2009 rendelet tehát a megjelölések használata és jelentősége tekintetében egységes szabályokat állít fel, amelyek megfelelnek az e rendelet által bevezetett rendszer alapját képező elveknek (2009. március 24‑i GENERAL OPTICA ítélet, T‑318/06–T‑321/06, EU:T:2009:77, 33. pont; 2017. szeptember 21‑i, BASIC ítélet, T‑609/15, EU:T:2017:640, 26. pont).
37 Ugyanakkor a „ha az irányadó tagállami jogszabályok szerint” kifejezésből következik, hogy az ezt követően a 207/2009 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének a) és b) pontjában felsorolt két másik feltétel a rendelet által előírt olyan feltételeknek tekinthető, amelyeket az előbbiekkel ellentétben, a hivatkozott megjelölés tekintetében irányadó jog által előírt szempontokra tekintettel kell értékelni. Ezen, a hivatkozott megjelölés tekintetében irányadó jogra történő utalás indokolt, tekintettel arra, hogy a 207/2009 rendelet elismeri annak lehetőségét, hogy az európai uniós védjegyrendszeren kívüli megjelölésekre lehessen hivatkozni valamely európai uniós védjeggyel szemben. Következésképpen kizárólag a hivatkozott megjelölés tekintetében irányadó jog alapján állapítható meg, hogy e megjelölés korábbi‑e a közösségi védjegynél, és hogy ez indokolhatja‑e a későbbi védjegy használatának megtiltását (2009. március 24‑i GENERAL OPTICA ítélet, T‑318/06–T‑321/06, EU:T:2009:77, 34. pont; 2017. szeptember 21‑i, BASIC ítélet, T‑609/15, EU:T:2017:640, 27. pont).
38 A 207/2009 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének b) pontjában szereplő negyedik feltétel alkalmazása érdekében figyelembe kell venni többek között a hivatkozott nemzeti szabályozást és az érintett tagállamban hozott bírósági határozatokat. Ennek alapján a korábbi megjelölés jogosultjának kell bizonyítania azt, hogy a szóban forgó megjelölés a hivatkozott tagállam jogának hatálya alá tartozik, és hogy megtilthatja a későbbi védjegy használatát (2011. március 29‑i Anheuser‑Busch kontra Budějovický Budvar ítélet, C‑96/09 P, EBHT, EU:C:2011:189, 189. és 190. pont; 2013. április 18‑i Peek & Cloppenburg kontra OHIM – Peek & Cloppenburg [Peek & Cloppenburg] ítélet, T‑507/11, nem tették közzé, EU:T:2013:198, 21. pont; 2016. január 28‑i Gugler France kontra OHMI – Gugler (GUGLER) ítélet, T‑674/13, nem tették közzé, EU:T:2016:44, 37. pont). Nem csupán annak bizonyítása terheli őt az EUIPO előtt, hogy fennállnak az általa alkalmazni kért nemzeti jogszabály által ahhoz megkövetelt feltételek, hogy valamely korábbi jog alapján megtilthassa az európai uniós védjegy használatát, hanem az is, hogy az EUIPO elé terjessze azokat a bizonyítékokat is, amelyek alátámasztják e jogszabály tartalmát (lásd: 2017. április 5‑i EUIPO kontra Szajner ítélet, C‑598/14 P, EU:C:2017:265, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
39 A (2017/1001 rendelet kiegészítéséről szóló és a (EU) 2017/1430 felhatalmazáson alapuló rendeletet hatályon kívül helyező, 2018. március 5‑i (EU) 2018/625 felhatalmazáson alapuló rendelet [HL 2018. L 104., 1. o.] által hatályon kívül helyezett) közösségi védjegyről szóló 40/94/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 1995. december 13‑i 2868/95/EK bizottsági rendelet (HL 1995. L 303., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 189. o.), és pontosabban a 2868/95 rendelet 37. szabálya b) pontjának ii. alpontja (jelenleg a 2018/625 rendelet 12. cikke (2) bekezdésének a) pontja) úgy rendelkezik, hogy egy európai uniós védjegy törlésére irányuló, az EUIPO‑hoz a 207/2009 rendelet 56. cikke (jelenleg a 2017/1001 rendelet 63. cikke) alapján benyújtott kérelemnek tartalmaznia kell a 207/2009 rendelet 53. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján benyújtott kérelem esetében a kérelemben hivatkozott okokat illetően a törlési kérelem alapjául szolgáló jogra vonatkozó adatokat, és – szükség esetén – azokat az adatokat, amelyek igazolják, hogy a kérelmező a korábbi jogra törlési okként hivatkozhat. Az e szabályban foglalt feltételek teljesítéséhez nem elegendő, hogy a 207/2009 rendelet 8. cikkének (4) bekezdéséből eredő jogokra hivatkozó fél egyszerűen felsorolja vagy elvontan megadja a nemzeti rendelkezések alkalmazási feltételeit, hanem e félnek konkrétan igazolnia kell a jelen esetben, hogy megfelel ezen alkalmazási feltételeknek (lásd ebben az értelemben: 2016. június 29‑i Universal Protein Supplements kontra EUIPO – H Young Holdings (animal) ítélet, T‑727/14 és T‑728/14, nem tették közzé, EU:T:2016:372, 26. és 38. pont).
40 Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a korábbi megjelölés jogosultjának csak azt kell bizonyítania, hogy rendelkezik a későbbi védjegy használata megtiltásának a jogával, és nem követelhető meg tőle annak bizonyítása, hogy e jogot olyan értelemben gyakorolta, hogy a korábbi megjelölés jogosultja ténylegesen elérhette az ilyen használat megtiltását (2011. március 29‑i Anheuser‑Busch kontra Budějovický Budvar ítélet, C‑96/09 P, EU:C:2011:189, 191. pont; 2013. április 18‑i Peek & Cloppenburg ítélet, T‑507/11, nem tették közzé, EU:T:2013:198, 22. pont; 2016. január 28‑i GUGLER ítélet, T‑674/13, nem tették közzé, EU:T:2016:44, 38. pont).
41 Mivel az EUIPO illetékes szervezeti egységeinek határozata azzal a hatással járhat, hogy megfosztja a védjegyjogosultat a számára korábban biztosított jogtól, az ilyen határozat hatálya szükségszerűen magában foglalja, hogy az azt meghozó szervezeti egység szerepe ne a törlést kérelmező által hivatkozott nemzeti jog puszta jóváhagyásának szerepére korlátozódjon (2014. március 27‑i OHIM kontra National Lottery Commission ítélet, C‑530/12 P, EU:C:2014:186, 43. pont; 2017. április 5‑i EUIPO kontra Szajner ítélet, C‑598/14 P, EU:C:2017:265, 36. pont). Másodszor, ami közelebbről az EUIPO‑t terhelő kötelezettségeket illeti, a Bíróság kimondta, hogy amennyiben az európai uniós védjegy törlése iránti kérelem valamely nemzeti jogszabály alapján védelmet élvező korábbi jogon alapul, elsősorban az EUIPO illetékes szervezeti egységeinek feladata értékelni az említett jogszabály tartalmának megállapítása érdekében a kérelmező által előterjesztett bizonyítékok bizonyító erejét és hatályát (2011. július 5‑i Edwin kontra OHIM ítélet, C‑263/09 P, EU:C:2011:452, 51. pont; 2014. március 27‑i OHIM kontra National Lottery Commission ítélet, C‑530/12 P, EU:C:2014:186, 35. pont).
42 Továbbá a 207/2009 rendelet 65. cikke (1) és (2) bekezdésének (jelenleg a 2017/1001 rendelet 72. cikke (1) és (2) bekezdése) megfelelően a Törvényszék hatáskörrel rendelkezik a kérelmező által hivatkozott nemzeti jogszabály tartalmának alátámasztása érdekében előterjesztett bizonyítékok tekintetében az EUIPO által elvégzett értékelés jogszerűségi szempontból történő, teljes körű felülvizsgálatára (lásd: 2017. április 5‑i EUIPO kontra Szajner ítélet, C‑598/14 P, EU:C:2017:265, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
43 Egyébként, a Bíróság kimondta, hogy amennyiben a nemzeti jognak a szóban forgó eljárással összefüggésben történő alkalmazása azt eredményezheti, hogy a védjegyjogosult elveszít valamely számára biztosított jogot, rendkívül fontos, hogy az alkalmazandó nemzeti jog bizonyítékai címén előterjesztett dokumentumok esetleges hiányosságai ellenére a Törvényszék ne veszítse el a hatékony felülvizsgálat gyakorlásának tényleges lehetőségét. Ennek érdekében a Törvényszéknek tehát képesnek kell lennie arra, hogy – az előterjesztett dokumentumokon túlmenően – megvizsgálja a törlést kérelmező fél által hivatkozott jogszabályok tartalmát, alkalmazási feltételeit és hatályát. Következésképpen a Törvényszék által gyakorolt felülvizsgálatnak eleget kell tennie a hatékony bírói jogvédelem elve követelményeinek (2014. március 27‑i OHIM kontra National Lottery Commission ítélet, C‑530/12 P, EU:C:2014:186, 44. pont; 2017. április 5‑i EUIPO kontra Szajner ítélet, C‑598/14 P, EU:C:2017:265, 38. pont).
44 A fenti megfontolásokra tekintettel kell megvizsgálni a megtámadott határozat jogszerűségét, mivel a fellebbezési tanács megállapítása szerint a beavatkozó fél bizonyította, hogy teljesülnek a 207/2009 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének b) pontjában foglalt, a svéd szabályozással összefüggésben értelmezett feltételek, és így a fellebbezési tanács azt a következtetést vonta le, hogy a vitatott védjegyet törölni kell.
45 A jelen ügyben a fellebbezési tanács úgy ítélte meg a megtámadott határozat 39. pontjában, hogy a svéd jog védi a Svédországban kereskedelmi forgalomban használt, nem lajstromozott védjegyeket és más bevett megjelöléseket az azonos vagy hasonló áruk vagy szolgáltatások tekintetében használt azonos vagy hasonló megjelölésekkel szemben, ha fennáll az összetévesztés veszélye. Egyfelől, a svéd védjegytörvény 1. fejezetének 8. cikke úgy rendelkezik, hogy a kereskedelmi név vagy más kereskedelmi megjelölés jogosultja kizárólagos jogokat élvez a kereskedelmi nevet vagy megjelölést mint kereskedelmi szimbólumot illetően. Másfelől, e törvény 2. fejezete 8. cikke első bekezdésének 2. pontjában előírja, hogy a védjegy nem lajstromozható, ha azonos vagy hasonló egy azonos vagy hasonló árukat vagy szolgáltatásokat jelölő korábbi kereskedelmi szimbólumhoz, amennyiben fennáll az összetévesztés veszélye, beleértve a védjegy használója és a kereskedelmi szimbólum jogosultja közötti, a védjegy használata következtében kialakuló asszociáció veszélyét. Végül, a szóban forgó törvény 2. fejezete 9. cikkének 1. pontjában előírja, hogy a védjegybejelentés elutasításának a 8. cikk első bekezdésének 1–3. pontjában említett indokait a kereskedelmi forgalomban használt, lajstromozott kereskedelmi névre is alkalmazni kell.
46 A fellebbezési tanács szerint, noha a svéd védjegytörvény 2. fejezete 9. cikkének 1. pontja a védjegy lajstromozásának egy lajstromozott kereskedelmi név alapján történő elutasításáról szól, ezt a rendelkezést analógia útján alkalmazni lehetne arra, hogy megtiltsák e védjegy használatát. E tekintetben a fellebbezési tanács a 2014. október 21‑i Szajner kontra OHIM – Forge de Laguiole (LAGUIOLE) ítélet (T‑453/11, EU:T:2014:901) 37. pontjára hivatkozott.
47 A fellebbezési tanács ezért megvizsgálta, hogy fennáll‑e Svédországban a svéd védjegytörvény 2. fejezete 8. cikke első bekezdésének 2. pontja értelmében vett összetévesztés veszélye, és arra a következtetésre jutott, hogy e veszély fennáll. A fellebbezési tanács ezt követően megvizsgálta egyrészt, hogy – amint azt a felperes azt állítja – a jelen ügy tárgyát képező ütköző megjelölések párhuzamos jelenléte mérsékelheti‑e az összetéveszthetőséget, másrészt hogy a beavatkozó féllel szemben fel kell‑e hozni a 207/2009 rendelet 54. cikkének (2) bekezdésében előírt belenyugvási határidő leteltét. Végezetül, a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy nem állapítható meg a megjelölések párhuzamos jelenléte, és hogy a felperes nem hivatkozhat a 207/2009 rendelet 54. cikkének (2) bekezdésére.
48 A Törvényszék megállapítja, hogy a jelen keresetében a felperes nem vitatja a fellebbezési tanács azon megállapításait, amelyek szerint a korábbi megjelölést kereskedelmi forgalomban használták a helyi jelentőségűt meghaladó mértékben, és hogy a korábbi megjelöléshez való jogot a vitatott védjegy bejelentésének napja előtt szerezték meg. Továbbá nem vitatja a fellebbezési tanács által a megtámadott határozat 40. pontjában elfogadott azon következtetést, mely szerint a svéd védjegytörvény 2. fejezete 9. cikkének 1. pontja analógia útján alkalmazható arra, hogy egy lajstromozott kereskedelmi név alapján megtiltsák a későbbi védjegy használatát.
49 Ebből az következik, hogy a vita középpontjában egyfelől az a kérdés áll, hogy az a tény, hogy a felperes hivatkozhat egy, a korábbi megjelölésnél régebbi jogra, azt jelenti‑e, amint azt a felperes állítja, hogy a beavatkozó fél nem jogosult arra, hogy megtiltsa a későbbi európai uniós védjegy használatát, így a 207/2009 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének b) pontjában előírt feltétel nem teljesül, másfelől pedig az, hogy a korábbi megjelölés és a vitatott védjegy között fennáll‑e az összetévesztés veszélye.
– A korábbi jogról
50 Jóllehet az EUIPO‑nak a törlési eljárásban bizonyosságot kell szereznie arról, hogy a törlési kérelem alapjául szolgáló korábbi jog fennáll, a 207/2009 rendelet nem rendelkezik úgy, hogy az EUIPO‑nak eközben vizsgálnia kellene a törlés vagy a megszűnés indokait, amelyek ezt a korábbi jogot érvényteleníthetik (lásd: 2005. május 25‑i TeleTech Holdings kontra OHIM – Teletech International [TELETECH GLOBAL VENTURES] ítélet, T 288/03, EU:T:2005:177, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
51 A 207/2009 rendelet ezenkívül nem rendelkezik úgy, hogy egy védjegy, amelynek elsőbbségi napja megelőzi a törlési kérelem alapjául szolgáló és a megtámadott európai uniós védjeggyel azonos korábbi védjegy elsőbbségének napját, érvényessé teheti ezt az európai uniós védjegyet még akkor is, ha ez utóbbinál viszonylagos törlési ok áll fenn (2005. május 25‑i TELETECH GLOBAL VENTURES ítélet, T‑288/03, EU:T:2005:177, 29. pont).
52 Azt is meg kell jegyezni, hogy ha a megtámadott védjegy jogosultja korábbi joga alapján érvényteleníthet egy törlési kérelem alapjául szolgáló korábbi védjegyet, ilyen szándéka esetén az adott ügyben az illetékes nemzeti hatósághoz vagy bírósághoz kell fordulnia a törlési kérelem alapjául szolgáló védjegy törlése végett (2005. május 25‑i TELETECH GLOBAL VENTURES ítélet, T‑288/03, EU:T:2005:177, 33. pont).
53 A felszólalási eljárással kapcsolatos állandó ítélkezési gyakorlat szerint az, hogy a vitatott védjegy jogosultja a korábbi védjegynél is régebbi nemzeti védjegy jogosultja is, önmagában semmilyen kihatással nem jár, minthogy az uniós szintű felszólalási eljárásnak nem tárgya a nemzeti szintű összeütközések rendezése (lásd ebben az értelemben: 2005. április 21‑i PepsiCo kontra OHIM – Intersnack Knabber‑Gebäck [RUFFLES] ítélet, T‑269/02, EU:T:2005:138, 26. és 28. pont; 2014. december 12‑i Comptoir d’Épicure kontra OHIM – A‑Rosa Akademie [da rosa] ítélet, T‑405/13, nem tették közzé, EU:T:2014:1072, 45. pont).
54 Egy nemzeti védjegy érvényességét ugyanis nem lehet európai uniós védjegybejelentési eljárás keretében vitatni, hanem kizárólag az érintett tagállamban lefolytatott törlési eljárás keretében (2002. október 23‑i Matratzen Concord kontra OHIM – Hukla Germany [MATRATZEN] ítélet, T‑6/01, EU:T:2002:261, 55. pont). Továbbá, bár az EUIPO feladata annak vizsgálata, hogy a felszólaló által előterjesztendő bizonyítékok alapján a felszólalás alátámasztására felhozott nemzeti védjegy létezik‑e, nem köteles döntést hozni arról az összeütközésről, amely e védjegy és valamely másik védjegy között nemzeti szinten áll fenn, és amely a nemzeti hatóságok hatáskörébe tartozik (2005. április 21‑i RUFFLES ítélet, T‑269/02, EU:T:2005:138, 26,. pont; lásd még ebben az értelemben: 2005. május 25‑i TELETECH GLOBAL VENTURES ítélet, T‑288/03, EU:T:2005:177, 29. pont; 2007. december 13‑i Xentral kontra OHIM – Pages jaunes [PAGESJAUNES.COM] ítélet, T‑134/06, EU:T:2007:387, 36. pont).
55 Ennélfogva, amíg a korábbi nemzeti védjegy tényleges oltalmat élvez, valamely ennél korábbi nemzeti lajstromozás vagy másik korábbi jog fennállása nem döntő a közösségi védjegybejelentés elleni felszólalás keretében, még akkor sem, ha a bejelentett közösségi védjegy azonos a felperes korábbi nemzeti védjegyével vagy a felszólalás alapjául szolgáló nemzeti védjegynél korábbi másik joggal (lásd ebben az értelemben: 2005. március 1‑jei Fusco kontra OHIM – Fusco International [ENZO FUSCO] ítélet, T‑185/03, EU:T:2005:73, 63. pont).
56 Így a Törvényszéknek már alkalma volt kimondani, hogy még ha feltételezzük is, hogy a doménnevekhez fűződő korábbi jogok korábbi nemzeti lajstromozással egyenértékűnek tekinthetők, semmiképpen nem a Törvényszék feladata, hogy a korábbi nemzeti védjegy és a doménnevekhez fűződő korábbi jogok közötti összeütközésről döntsön, mivel az ilyen összeütközés nem tartozik a Törvényszék hatáskörébe (2007. december 13‑i PAGESJAUNES.COM ítélet, T‑134/06, EU:T:2007:387, 37. pont).
57 A fenti 50–56. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatot analógia útján kell alkalmazni a jelen ügyben. Az EUIPO fenti 41. pontban említett kötelezettségei és a Törvényszék fenti 42. és 43. pontban hivatkozott szerepe ellenére meg kell állapítani, hogy sem az EUIPO‑nak, sem a Törvényszéknek nem feladata, hogy egy korábbi megjelölés és egy másik cégnév vagy nem lajstromozott védjegy közötti, nemzeti szintű összeütközésben döntsön egy európai uniós védjegy törlése iránti eljárás keretében.
58 Következésképpen a korábbi jog kérdését a vitatott európai uniós védjegy lajstromozásával összefüggésben kell vizsgálni, és nem azon állítólagos korábbi jogok kapcsán, amelyekkel a vitatott európai uniós védjegy jogosultja, a jelen esetben a felperes rendelkezhetett a beavatkozó féllel szemben, amint arra helyesen mutatott rá mind az EUIPO, mind a beavatkozó fél a válaszbeadványában. Ezért az egyetlen, a jelen ügynek a kimenetele szempontjából figyelembe veendő korábbi jog a korábbi megjelölés.
59 Ezt a megállapítást nem cáfolja meg a felperesnek a svéd védjegytörvény 1. fejezetének 7., 8. és 15. cikkére alapított érvelése.
60 A Törvényszék ugyanis rámutat arra, hogy a svéd védjegytörvény 1. fejezetének 7. cikke, amelynek címe „A bevett piaci jelenléthez kötődő kizárólagos jogok”, első bekezdésében úgy rendelkezik, hogy egy kereskedelmi szimbólumhoz kapcsolódó kizárólagos jogok lajstromozás nélkül megszerezhetők, ha a szimbólum bevett a piacon. E cikk második bekezdése kimondja, hogy a kereskedelmi szimbólum bevettnek tekinthető a piacon, ha azt az érintett vásárlóközönség jelentős része az országban úgy ismeri, mint amely az e szimbólummal ellátott árukra vagy szolgáltatásokra utal. A svéd védjegytörvény 1. fejezetének 15. cikke, amelynek címe „A passzivitás következményei (a piacon bevett kereskedelmi szimbólumok)” pedig előírja, hogy a piacon bevett kereskedelmi szimbólumokhoz fűződő jogok párhuzamosan jelen vannak azon kereskedelmi szimbólummal kapcsolatos korábbi jogokkal, amely azonosnak vagy hasonlónak tekinthető a 10. cikk értelmében, amennyiben a korábbi jogok jogosultja észszerű határidőn belül nem hozott intézkedéseket a későbbi kereskedelmi szimbólum használatának megakadályozása érdekében.
61 Márpedig, bár a felperes azt állítja, hogy hivatkozhat megszakítás nélküli használatra és a „védjeggyel” és a „swemac” elemet tartalmazó cégnévvel kapcsolatos jogokra, amelyek a korábbi megjelölés lajstromozását megelőző, különböző korábbi időszakokra nyúlnak vissza (1991, 1995, 1998. december, 2001, 2004), nem terjesztett elő erre vonatkozó bizonyítékokat. Amint azt a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 62. és 64. pontjában kifejtette, és amint azt lényegében az EUIPO és a beavatkozó fél állítja, a felperes az EUIPO fórumai előtt nem szolgáltatott bizonyítékot a vitatott védjegy vagy más, a „swemac” elemet tartalmazó megjelölés használatáról. Az általa első ízben a Törvényszék előtt benyújtott dokumentumok nem vehetők figyelembe, amint az a fenti 19. pontban kifejtésre került. A felperes tehát egyáltalán nem bizonyította konkrétan, hogy megfelel a svéd védjegytörvény 1. fejezetében foglalt, általa hivatkozott rendelkezések alkalmazási feltételeinek. Pontosabban semmilyen módon nem bizonyította a korábbi megjelölés lajstromozása előtt vagy után, hogy az állítólagos korábbi joga a svéd védjegytörvény 1. fejezete 7. és 15. cikkének hatálya alá tartozna, azaz azt, hogy az bevett a piacon, vagy hogy az érintett vásárlóközönség jelentős része a megfelelő áruk és szolgáltatások jelzéseként ismeri.
62 Egyébiránt a Törvényszék megjegyzi, hogy a felperes nem szolgált pontosítással az általa hivatkozott, illetve a fellebbezési tanács által alkalmazott rendelkezések közötti kölcsönhatásról. Ezen túlmenően semmilyen módon nem pontosította azon állítását, miszerint az átadó vállalkozás eredeti bejegyzésétől, azaz 1995. december 22‑től megilletné a Swemac Orthopaedics AB cégnévhez kapcsolódó jog. Végül, még ha feltételezzük is, hogy a felperes és a beavatkozó fél egyaránt az Orthopaedics Swemac társaság szétválásának eredményeként jött létre, a felperes azt sem fejtette ki, hogy a svéd jog mennyiben biztosít számára jogi elsőbbséget a „swemac” elemet illetően.
63 Következésképpen el kell utasítani a felperes érvelését, amely lényegében arra hivatkozik, hogy a svéd védjegytörvény 1. fejezetének 7., 8. és 15. cikke úgy értelmezendő, hogy a beavatkozó fél nem jogosult arra, hogy megtiltsa a vitatott védjegy használatát.
64 Egyébiránt a felperes nem vonta kétségbe a fellebbezési tanácsnak a megtámadott határozat 40. pontjában szereplő azon megállapítását, miszerint a svéd védjegytörvény 2. fejezete 9. cikkének 1. pontját analógia útján lehetne alkalmazni arra, hogy egy lajstromozott kereskedelmi név alapján megtiltsák egy későbbi védjegy használatát.
65 Mindenesetre a felperes nem fejtette ki, hogy a svéd védjegytörvény 1. fejezetének 7., 8. és 15. cikke miként érvényteleníti a fellebbezési tanács azon, a megtámadott határozat 40. és 41. pontjában megfogalmazott, hallgatólagos ideiglenes következtetését, miszerint, ha fennáll az összetéveszthetőség, a korábbi megjelölés alapján megtiltható a lajstromba vétel, és analógia útján a későbbi védjegy használata.
66 Ebből következik, hogy helyt kell adni a fellebbezési tanács által a megtámadott határozat 40. és 41. pontjában megfogalmazott azon hallgatólagos ideiglenes következtetésnek, mely szerint a svéd jog védi a korábbi megjelölést az azonos vagy hasonló áruk vagy szolgáltatások esetén használt azonos vagy hasonló megjelölésekkel szemben, ha fennáll az összetéveszthetőség.
– Az összetéveszthetőségről
67 A Törvényszék megállapítja, hogy a felperes nem vitatja a fellebbezési tanács azon megközelítését, miszerint a fellebbezési tanács megvizsgálta, hogy fennáll‑e Svédországban a svéd védjegytörvény 2. fejezete 8. cikke első bekezdésének 2. pontja értelmében vett összetéveszthetőség. Továbbá nem vitatja e tanács következtetéseit, amelyek szerint az érintett vásárlóközönség egészségügyi szakemberekből áll, akiknek a figyelme fokozott, tekintettel különösen a szóban forgó áruk és szolgáltatások jellegére és költséges voltukra. Azt sem vitatja, hogy – amint azt a beavatkozó fél is megjegyezte –, a vitatott védjegy és a korábbi megjelölés nagy fokú hasonlóságot mutat, és hogy az érintett áruk és szolgáltatások vagy azonosak, vagy nagymértékben hasonlók. Ezt a megközelítést és a következtetéseket, amelyeket végeredményében nem vitattak, helyben kell hagyni.
68 A felperes azonban azt állítja, hogy a védjegyek párhuzamos jelenléte, a felperes hosszú időre visszanyúló piaci jelenléte, az, hogy az érintett vásárlóközönség nagymértékben hozzáértő, tájékozott szakemberekből áll, valamint az, hogy a szóban forgó árukat és szolgáltatásokat közbeszerzési eljárások keretében vásárolják meg, csökkenti az összetéveszthetőséget.
69 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint fennáll az összetéveszthetőség, ha a vásárlóközönség azt hiheti, hogy a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások ugyanattól a vállalkozástól vagy gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozásoktól származnak. Ugyanezen ítélkezési gyakorlat szerint az összetéveszthetőséget átfogóan kell értékelni, az alapján, hogy az érintett vásárlóközönség milyen képet alkot a megjelölésekről és a szóban forgó árukról vagy szolgáltatásokról, és figyelembe kell venni valamennyi, az adott ügyre jellemző tényezőt, különösen a megjelölések és a jelölt áruk vagy szolgáltatások hasonlósága közötti kölcsönös függőséget (lásd: 2003. július 9‑i Laboratorios RTB kontra OHIM – Giorgio Beverly Hills [GIORGIO BEVERLY HILLS] ítélet, T‑162/01, EBHT, EU:T:2003:199, 30–33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
70 Még ha nem is vitatott, hogy a fenti 3. pontban említett árukat és szolgáltatásokat közbeszerzési eljárásban, ajánlattételi felhívások útján értékesítik, e körülmény alapján nem zárható ki teljes mértékben az összetéveszthetőség. A vitatott védjegy használata ugyanis nem korlátozódik azokra a helyzetekre, amikor a szóban forgó árukat forgalmazzák, hanem érinthet más helyzeteket is, amikor a szóban forgó szakemberek szóban vagy írásban utalnak ezen árukra vagy szolgáltatásokra, például a használatuk során, vagy az e használatra vonatkozó, és többek között az említett áruk és szolgáltatások előnyeire és hátrányaira vonatkozó beszélgetések alkalmával (lásd ebben az értelemben: 2014. szeptember 26‑i Koscher + Würtz kontra OHIM – Kirchner & Wilhelm [KW SURGICAL INSTRUMENTS] ítélet, T‑445/12, EU:T:2014:829, 80. pont).
71 A jelen esetben, amint az a fenti 67. pontban megállapításra került, nem vitatott, hogy az ütköző megjelölésekkel ellátott áruk és szolgáltatások vagy azonosak, vagy nagymértékben hasonlók. Az sem vitatott, hogy a vitatott védjegy és a korábbi megjelölés nagy fokú hasonlóságot mutat. Ennél fogva, amint azt a beavatkozó fél állítja, nem zárható ki az összetéveszthetőség, még az érintett vásárlóközönség fokozott figyelmét tekintetbe véve sem (lásd ebben az értelemben: 2012. május 22‑i Retractable Technologies kontra OHIM – Abbott Laboratories [RT] ítélet, T‑371/09, nem tették közzé, EU:T:2012:244, 43. pont).
72 Végül, a Marknadsdomstolen (kereskedelmi bíróság) A.10. mellékletben szereplő határozatának a felperes által hivatkozott bekezdése sem tudja megcáfolni a fenti 71. pontban említett következtetést, sem a megtámadott határozatot. E bekezdésben az említett bíróság megjegyzi, hogy „megállapítást nyert, hogy a szóban forgó árukat kizárólag közbeszerzési szerződések keretében értékesítették”, és hogy „[ilyen] vásárlással összefüggésben úgy tűnik, nem áll fenn az összetéveszthetőség a kereskedelmi eredet vonatkozásában”. Igaz, hogy a 207/2009 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének b) pontjában említett negyedik feltétel alkalmazásához figyelembe kell venni az érintett tagállamban hozott bírósági határozatokat, amint arra a fenti 38. pont emlékeztet. Azonban egyfelől meg kell jegyezni, hogy e bekezdésre anélkül hivatkoznak, hogy bármilyen információt szolgáltatnának annak eljárási és ténybeli hátteréről. A Törvényszék ezért nincs abban a helyzetben, hogy értékelni tudja, hogy az e bekezdésből levonandó tanulságok kiterjednek‑e a szóban forgó ügy eljárási és ténybeli hátterére is. Másfelől meg kell állapítani, hogy ez a bekezdés nem vonja kétségbe a fellebbezési tanács általi ténymegállapításokat, és nem is bizonyítja az érintett vásárlóközönség vitatott védjeggyel kapcsolatos ismereteit. Végül, nem bizonyítja az ütköző megjelölések semmilyen párhuzamos jelenlétét, és azt sem, hogy a svéd vásárlóközönség nem keveri össze az e megjelölésekkel ellátott áruk és szolgáltatások kereskedelmi eredetét, amikor azokkal találkozik.
73 Ennélfogva nem bizonyított, hogy a fellebbezési tanács tévesen állapította meg a megtámadott határozat 58. pontjában, hogy fennáll az összetéveszthetőség a szóban forgó áruk és szolgáltatások kereskedelmi eredete tekintetében.
74 A felperesnek az ütköző megjelölések feltételezett svédországi párhuzamos jelenlétére alapított érvelését illetően rá kell mutatni arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint, noha nem teljességgel kizárt, hogy a korábbi védjegyek egyidejű jelenléte a piacon esetleg csökkenti a két ütköző védjegy között fennálló összetéveszthetőséget, ezt az eshetőséget csak akkor kell figyelembe venni, ha az EUIPO előtti eljárás során a vitatott európai uniós védjegy jogosultja kellően bizonyította, hogy az említett párhuzamos jelenlét azon alapul, hogy az érintett vásárlóközönség tudatában nem áll fenn a jogosult által hivatkozott korábbi védjegyek és a törlési kérelem alapjául szolgáló korábbi védjegy közötti összetéveszthetőség, és azzal a feltétellel, hogy a szóban forgó korábbi védjegyek és az ütköző védjegyek azonosak (lásd ebben az értelemben: 2009. szeptember 3‑i Aceites del Sur‑Coosur kontra Koipe ítélet, C‑498/07 P, EU:C:2009:503, 82. pont; 2005. május 11‑i Grupo Sada kontra OHIM – Sadia [GRUPO SADA] ítélet, T‑31/03, EU:T:2005:169, 86. pont; 2013. április 10‑i Höganäs kontra OHIM – Haynes [ASTALOY] ítélet, T‑505/10, nem tették közzé, EU:T:2013:160, 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ezenkívül, mivel az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a két védjegy párhuzamos jelenlétének kellően hosszú idejűnek kell lennie ahhoz, hogy az befolyásolhassa az érintett vásárlóközönségben keltett képzetet, a párhuzamos jelenlét időtartama szintén lényeges körülménynek minősül (lásd a 2015. június 30‑i La Rioja Alta kontra OHIM – Aldi Einkauf [VIÑA ALBERDI] ítélet, T‑489/13, EU:T:2015:446, 80. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
75 A jelen esetben, amint az a fenti 61. pontban megállapításra került, a felperes nem nyújtott be az EUIPO fórumai előtt a vitatott védjegy vagy a „swemac” elemet tartalmazó megjelölés használatára utaló bizonyítékot. A felperes által első ízben a Törvényszék előtt annak érdekében bemutatott dokumentumok, hogy bizonyítsa a piaci jelenlétét és a védjegy, a cégnév vagy a „swemac” elemet tartalmazó jel használatát, nem vehetők figyelembe, amint az a fenti 19. pontban említésre került. A felperes olyan bizonyítékokat sem nyújtott be, amelyek igazolták volna a vitatott védjegy vagy a „swemac” elemet tartalmazó megjelölés érintett vásárlóközönség általi ismertségét, például közvéleménykutatásokat, fogyasztói vagy más nyilatkozatokat, noha e bizonyítást oly módon is elvégezhette, hogy erre utaló körülmények együttesére hivatkozik (lásd ebben az értelemben: 2015. június 30‑i VIÑA ALBERDI ítélet, T‑489/13, EU:T:2015:446, 80. pont; 2017. július 13‑i AIA kontra EUIPO – Casa Montorsi [MONTORSI F. & F.] ítélet, T‑389/16, EU:T:2017:492, 71. pont; lásd még ebben az értelemben analógia útján: 2005. május 25‑i TELETECH GLOBAL VENTURES ítélet, T‑288/03, EU:T:2005:177, 100. pont).
76 Következésképpen a fellebbezési tanács jogosan állapította meg a megtámadott határozat 62. és 64. pontjában, hogy a felperes nem bizonyította sem az ütköző megjelölések párhuzamos jelenlétét, sem pedig azt, hogy a svéd vásárlóközönség nem keveri össze ezeket a megjelöléseket, ha azokkal találkozik.
77 Ennélfogva mint megalapozatlant el kell utasítani a felperesnek a szóban forgó megjelölések állítólagos párhuzamos jelenlétére alapított érvét.
78 Ebből következik, hogy az első, a 207/2009 rendeletnek az ugyanezen rendelet 8. cikkének (4) bekezdésével, és a védjegyekről szóló svéd jogszabállyal együttesen értelmezett 53. cikke (1) bekezdése c) pontjának megsértésére alapított jogalapot el kell utasítani mint megalapozatlant.
A második, a 207/2009 rendeletnek az ugyanezen rendelet 8. cikkének (4) bekezdésével együttesen értelmezett 54. cikke (2) bekezdésének megsértésére alapított jogalapról
79 A második jogalappal a felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanács hibát vétett, amikor a belenyugvás általi jogvesztést értékelte, mert ezt nemcsak a vitatott védjegy lajstromozásának napja kapcsán, hanem a beavatkozó félnek azon „hallgatólagos, tájékozott hozzájárulásához” viszonyítva is vizsgálni kell, amellyel megengedte a felperes számára, hogy a „védjegyét” vagy „megjelölését” használja a piacon.
80 Az EUIPO és a beavatkozó fél vitatja a felperes érveit.
81 Elsősorban, amint az a fenti 58. pontban megállapítást nyert, az ügy kimenetele szempontjából figyelembe veendő jogok kizárólag a korábbi megjelölés és a vitatott védjegy. Mivel a vitatott védjegy európai uniós védjegy, az esetleges belenyugvás általi jogvesztésre alkalmazandó rendelkezés ennélfogva a 207/2009 rendelet 54. cikkének (2) bekezdése.
82 A 207/2009 rendelet 54. cikkének (2) bekezdése értelmében: ha a 8. cikk (2) bekezdése szerinti korábbi nemzeti védjegy vagy a 8. cikk (4) bekezdése szerinti más korábbi megjelölés jogosultja öt egymást követő éven át eltűrte egy későbbi európai uniós védjegynek abban a tagállamban történő használatát, amelyben a korábbi védjegy vagy a más korábbi megjelölés oltalom alatt áll, noha tudomása volt e használatról, a továbbiakban az őt megillető korábbi védjegyre vagy más korábbi megjelölésre hivatkozva nem kérheti a későbbi védjegy törlését olyan áruk, illetve szolgáltatások tekintetében, amelyekkel kapcsolatban a későbbi védjegyet használták, kivéve ha a későbbi európai uniós védjegyet rosszhiszeműen jelentették be lajstromozásra.
83 Másodsorban, emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében négy feltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy a belenyugvás határideje megkezdődjön a korábbi védjeggyel azonos, vagy ahhoz az összetéveszthetőségig hasonló későbbi védjegy használata esetén. Először is a későbbi védjegynek lajstromozott védjegynek kell lennie, másodszor bejelentésének a jogosultja részéről jóhiszeműen kell történnie, harmadszor a későbbi védjegy használat tárgya kell, hogy legyen abban a tagállamban, amelyben a korábbi védjegyet lajstromozták, és végül negyedszer a korábbi védjegy jogosultjának tudomása kell, hogy legyen a későbbi védjegynek a lajstromozását követő használatáról (lásd: 2016. április 20‑i Tronios Group International kontra EUIPO – Sky [SkyTec] ítélet, T 77/15, EU:T:2016:226, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
84 Ezen ítélkezési gyakorlatból az is kitűnik, hogy a 207/2009 rendelet 54. cikke (2) bekezdésének célja az, hogy szankcionálja valamely korábbi védjegy olyan jogosultját, aki egy későbbi európai uniós védjegy használatát egymást követő öt éven át eltűrte, noha tudomása volt e használatról, azzal, hogy a továbbiakban nem kérheti e későbbi védjegy törlését, továbbá nem szólalhat fel a későbbi védjegy használata ellen. E rendelkezés célja egyensúlyba hozni a védjegyjogosultnak a védjegy alapvető funkciójának a biztosításában fennálló érdekét, valamint a többi gazdasági szereplő azon érdekét, hogy olyan megjelölések álljanak rendelkezésükre, amelyek alkalmasak áruik és szolgáltatásaik jelölésére. E célkitűzés azzal jár, hogy ezen alapvető funkció biztosítása érdekében a korábbi védjegy jogosultja fel kell, hogy tudjon lépni az övével azonos vagy ahhoz hasonló későbbi védjegy használata ellen. Ugyanis a korábbi védjegy jogosultjának csupán a későbbi európai uniós védjegy használatáról való tudomásszerzését követően nyílik lehetősége arra, hogy e használatot ne tűrje, az ellen tehát fellépjen, vagy a későbbi védjegy törlését kérje, és ennélfogva a belenyugvás határideje is csak akkor veszi kezdetét (lásd: 2016. április 20‑i SkyTec ítélet, T‑77/15, EU:T:2016:226, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
85 Ezért a belenyugvás határideje is akkor veszi kezdetét, amikor a korábbi védjegy jogosultja tudomást szerez a későbbi európai uniós védjegy használatáról annak lajstromozását követően (lásd: 2016. április 20‑i SkyTec ítélet, T‑77/15, EU:T:2016:226, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat)
86 Helyénvaló a fenti 83. és 85. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatot analógia útján alkalmazni a védjegytől eltérő korábbi nemzeti megjelölésre vonatkozó jelen ügyre is.
87 A Törvényszék megállapítja, hogy a jelen ügyben nem vitatott, hogy a vitatott védjegyet 2008. szeptember 4‑én lajstromozták és a törlés iránti kérelmet 2013. szeptember 3‑án nyújtották be, vagyis a lajstromba vétel után kevesebb mint öt évvel.
88 Következésképpen, amint arra az EUIPO és a beavatkozó fél is hivatkozik egyfelől, a vitatott védjegy használatára nem kerülhetett sor e védjegy lajstromozásának napja előtt. Másfelől, a belenyugvás határideje is csak akkor kezdődhetett, amikor a beavatkozó fél, a korábbi megjelölés jogosultja tudomást szerzett a későbbi európai uniós védjegy, azaz a vitatott védjegy használatáról, annak lajstromozását követően. A belenyugvási idő tehát nem kezdődhetett a felperes egy nem lajstromozott védjegyének vagy cégnevének esetleges használatától számítva.
89 Ennélfogva a fellebbezési tanács helyesen állapította meg a megtámadott határozat 71. pontjában, hogy a felperes nem hivatkozhatott a 207/2009 rendelet 54. cikkének (2) bekezdésében előírt belenyugvásra.
90 Harmadsorban és mindenesetre meg kell jegyezni – amint azt a fellebbezési tanács lényegében kifejtette a megtámadott határozat 72. és 73. pontjában, és amint azt a beavatkozó állítja –, hogy az ítélkezési gyakorlat megköveteli, hogy a későbbi védjegy jogosultja bizonyítsa, hogy a korábbi védjegy jogosultja ténylegesen tudomással bírt az említett védjegy használatáról, mivel ennek hiányában utóbbi nem tudna fellépni a későbbi védjegy használata ellen (2016. április 20‑i SkyTec ítélet, T‑77/15, EU:T:2016:226, 33. pont; lásd továbbá ebben az értelemben: 2011. szeptember 22‑i Budějovický Budvar ítélet, C‑482/09, EU:C:2011:605, 46. és 47. pont, valamint Trstenjak főtanácsnok Budějovický Budvar ítéletre vonatkozó indítványa, C‑482/09, EU:C:2011:46, 82. pont).
91 Meg kell jegyezni továbbá, hogy a belenyugvás ezen indoka akkor alkalmazható, ha a korábbi védjegy jogosultja a használatot tudatosan „hosszabb időn át eltűrte”, ami azt jelenti, hogy „szándékosan” vagy „a tények ismeretében” (2016. április 20‑i SkyTec ítélet, T‑77/15, EU:T:2016:226, 33. pont; lásd még ebben az értelemben és analógia útján: 2011. szeptember 22‑i Budějovický Budvar ítélet, C‑482/09, EU:C:2011:605, 46. és 47. pont, valamint Trstenjak főtanácsnok Budějovický Budvar ítéletre vonatkozó indítványa, C‑482/09, EU:C:2011:46, 82. pont)
92 A jelen ügyben azonban, amint az a fenti 61. pontban is megállapításra került, ahogy azt megalapozottan jegyzi meg a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 62. és 73. pontjában, és amint arra az EUIPO és a beavatkozó fél hivatkozik, a felperes nem bizonyította a vitatott védjegy használatát Svédországban, sem pedig azt, hogy a beavatkozó fél tudatában volt ennek a feltételezett használatnak.
93 A fentiek összességéből az következik, hogy a fellebbezési tanács nem sértette meg a 207/2009 rendelet 54. cikk (2) bekezdését, amikor a megtámadott határozat 71. és 73. pontjában úgy ítélte meg, hogy a felperes nem hivatkozhat erre a rendelkezésre.
94 Következésképpen a második jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.
95 Mivel a felperes által felhozott jogalapok egyike sem megalapozott, a keresetet teljes egészében el kell utasítani.
A költségekről
96 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
97 A jelen ügyben az EUIPO és a beavatkozó fél kérte a felperesnek a jelen eljárás költségeinek viselésére való kötelezését. Mivel a felperes pervesztes lett, a felperest az EUIPO és a beavatkozó fél kérelmének megfelelően kötelezni kell a részükről a Törvényszék előtti eljárásban felmerült költségek viselésére.
98 A fentiekben foglaltakon túl a beavatkozó fél azt kérte, hogy a Törvényszék a felperest kötelezze az EUIPO előtti igazgatási eljárásban felmerült költségek viselésére. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az eljárási szabályzat 190. cikkének (2) bekezdése értelmében a feleknél a fellebbezési tanács előtti eljárással kapcsolatban szükségszerűen felmerült költségeket megtérítendő költségeknek kell tekinteni. Ez azonban nem vonatkozik a törlési osztály előtti eljárás során felmerült költségekre. Ennélfogva a beavatkozó fél az iránti kérelmének, hogy a Törvényszék kötelezze a felperest mint pervesztest az EUIPO előtti igazgatási eljárás költségeinek viselésére, kizárólag azon költségek vonatkozásában lehet helyt adni, amelyek a beavatkozó részéről a fellebbezési tanács előtti eljárással kapcsolatban szükségszerűen merültek fel (lásd ebben az értelemben: 2015. február 10‑i Boehringer Ingelheim International kontra OHIM – Lehning entreprise [ANGIPAX] ítélet, T‑368/13, nem tették közzé, EU:T:2015:81, 98. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2017. március 30‑i Apax Partners UK kontra EUIPO – Apax Partners Midmarket [APAX PARTNERS] ítélet, T‑209/16, nem tették közzé, EU:T:2017:240, 49. pont).
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (kilencedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Törvényszék a Swemac Innovation AB‑t kötelezi a költségek viselésére, beleértve az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) fellebbezési tanácsa előtti eljárásban a SWEMAC Medical Appliances AB részéről szükségszerűen felmerült költségeket is.
Gervasoni | Kowalik‑Bańczyk | Mac Eochaidh |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2019. február 7‑i nyilvános ülésen.
Aláírások