YVES BOT

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2018. február 6.(1)

C‑390/16. sz. ügy

Lada Dániel Bertold

ellen folytatott

büntetőeljárás

(a Szombathelyi Törvényszék [Magyarország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Az EUMSZ 82. cikk (1) bekezdése – A büntetőügyekben hozott bírósági ítéletek és határozatok kölcsönös elismerésének elve – 2009/315/IB kerethatározat és 2009/316/IB határozat – Európai Bűnügyi Nyilvántartási Rendszer (ECRIS) – 2008/675/IB kerethatározat – Valamely másik tagállamban korábban hozott büntetőítéletnek új büntetőeljárásban való figyelembevétele – E büntetőítélet elismerésére irányuló, a figyelembevétel alapját képező, előzetes nemzeti eljárás – Az összhangban álló értelmezés kötelezettsége – Az uniós jog elsőbbségének elve – A valamely kerethatározattal ellentétes nemzeti szabályozás alkalmazásának mellőzésére vonatkozó kötelezettség”

1.        A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem lényegében azt a kérdést veti fel, hogy a valamely tagállami bíróság által hozott büntetőítéletet az ezen ítélet elismerésére irányuló, egy másik tagállam bírósága által lefolytatott nemzeti eljárás keretében újra meg lehet‑e vizsgálni, és ezzel összefüggésben olyan felülvizsgálat tárgyát képezheti‑e, amely az említett ítélet annak érdekében történő megváltoztatásához – mégpedig a bűncselekmény másként való minősítéséhez vagy pedig a kiszabott büntetés megváltoztatásához – vezethet, hogy az az utóbbi tagállam büntető jogszabályaival összeegyeztethető legyen.

2.        E kérelem alapján a Bíróságnak a 2016. június 9‑i Balogh ítéletet(2) kell pontosítania. E kérelmet a Lada Dániel Bertolddal szemben egy osztrák bíróság által hozott jogerős bírósági határozat elismerésére irányuló, Magyarországon lefolytatott eljárás keretében terjesztették elő.

3.        Ez további képet tár elénk a külföldi büntetőítéletek kapcsán a magyar hatóságok által folytatott gyakorlatról. E gyakorlat szerint az Igazságügyi Minisztérium a valamely magyar állampolgár elleni büntetőítéletet meghozó más tagállami bíróságtól ezen ítélet megküldését kéri. Teszi ezt azért, hogy az adott ítélet magyarországi érvényének elismerése érdekében lefolytassa az eljárást. Az érintett ítélet a magyarországi elismeréssel úgy tekintendő, mintha magyar büntetőítélet lenne, amelyet bűnügyi nyilvántartásba vesznek.

4.        A 2016. június 9‑i Balogh ítéletében(3) a Bíróság megállapította, hogy bűnügyi nyilvántartásból származó információk tagállamok közötti cseréjének megszervezéséről és azok tartalmáról szóló, 2009. február 26‑i 2009/315/IB tanácsi kerethatározatot,(4) valamint a 2009/315 kerethatározat 11. cikke alkalmazásában az Európai Bűnügyi Nyilvántartási Információs Rendszer (ECRIS) létrehozásáról szóló, 2009. április 6‑i 2009/316/IB tanácsi határozatot(5) úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan különleges eljárást bevezető nemzeti szabályozás alkalmazása, amely más tagállam bírósága által hozott, valamely személyt bűncselekmény elkövetése miatt elítélő jogerős bírósági határozatnak a nemzeti bíróság általi elismerésére irányul.

5.        A jelen ügyben a Bíróságnak ki kell egészítenie az ugyanezen nemzeti elismerési eljárásra vonatkozó, 2016. június 9‑i Balogh ítéletben(6) megállapítottakat, ez alkalommal az Európai Unió más tagállamaiban hozott ítéleteknek egy új büntetőeljárásban való figyelembevételéről szóló, 2008. július 24‑i 2008/675/IB tanácsi kerethatározatot(7) értelmezve. E kerethatározat második alkalommal történő értelmezéséről van szó; az első értelmezés a 2017. szeptember 21‑i Beshkov ítélet(8) alapjául szolgált, amely már lehetővé tette a Bíróság számára, hogy a más tagállamokban hozott büntetőítéletek elismerésére irányuló nemzeti eljárás uniós joggal való összeegyeztethetőségét értékelje.

6.        A 2009/315 kerethatározat és a 2008/675 kerethatározat szorosan összekapcsolódnak, abban a tekintetben, hogy az első célja, hogy megkönnyítse a tagállamok között a valamely tagállamban elítélt személyre vonatkozó bűnügyi nyilvántartásból származó információk cseréjét, a második pedig ebből következően lehetővé teszi az ily módon feltárt elítélés vagy elítélések figyelembevételét. A tagállamok közötti információáramlás hatékonyabbá tétele csak kevés haszonnal jár, ha a tagállamok a kapott információkat nem tudják figyelembe venni. Ráadásul ahhoz, hogy a külföldi büntetőítéleteket egy új büntetőeljárásban figyelembe lehessen venni, az is szükséges, hogy a tagállamok közötti információcsere hatékonyabb legyen.

7.        A jelen ügy alkalmat ad a Bíróságnak azon indokok kifejtésére, amelyek alapján a tagállamok nem tarthatják fenn a más tagállamban hozott büntetőítéletek elismerésére irányuló olyan nemzeti eljárásokat, amelyek során felülvizsgálják e határozatokat, és adott esetben azokat érdemben módosítják a saját büntető jogszabályaikhoz való igazításuk érdekében. Többek között kifejtem azokat az indokokat, amelyek alapján ezen ítéleteknek a 2008/675 kerethatározat szerint megkövetelt figyelembevétele egy új büntetőeljárásban nem függhet az ezen ítéletek elismerésére irányuló nemzeti eljárások előzetes lefolytatásától.

8.        A kérdést előterjesztő bíróság által azzal kapcsolatban kifejezett kételyeket illetően, hogy a nemzeti eljárás keretében hivatkozni lehet‑e a kerethatározatokra valamely ezekkel ellentétes nemzeti jogszabály alkalmazásának mellőzése érdekében, kifejtem – a 2017. június 29‑i Popławski ítélet(9) alapjául szolgáló ügyben előterjesztett indítványom mentén – azokat az indokokat, amelyek alapján úgy vélem, hogy az uniós jog elsőbbségének elve annak elismerésére kötelez, hogy a kerethatározatokra hivatkozni lehet az alkalmazás mellőzése érdekében.

I.      Jogi háttér

A.      Az uniós jog

1.      A 2009/315 kerethatározat

9.        A 2009/315 kerethatározat (2), (3), (5) és (17) preambulumbekezdése a következőket mondja ki:

„(2)      […] a Tanács 2000. november 29‑én intézkedési programot fogadott el a büntetőügyekben hozott bírósági határozatok kölcsönös elismerése elvének végrehajtásáról […]. E kerethatározat hozzájárul a program 3. intézkedésében meghatározott célok eléréséhez […].

(3)      A kölcsönös bűnügyi jogsegélyről készített első értékelés végső jelentése […] felszólította a tagállamokat, hogy a kölcsönös jogsegély megkönnyítése érdekében – szükség esetén egységes formanyomtatványok használatával – egyszerűsítsék a dokumentumok államok közötti továbbításának eljárásait.

[…]

(5)      A bűnügyi nyilvántartásban szereplő információk tagállamok közötti cseréjének javítása érdekében minden, e céllal létrehozott projekt üdvözlendő […]. A […] nyert [tapasztalat] igazolta az ítéletekre vonatkozó információk tagállamok közötti kölcsönös cseréje további előtérbe helyezésének fontosságát.

[…]

(17)      […] A kölcsönös megértés javítását szolgálja egy olyan »egységes európai formátum« létrehozása, amely egységes, elektronikus és az automatikus fordítást megkönnyítő formában teszi lehetővé az információcserét. […]”

10.      A kerethatározat célját meghatározó 1. cikk értelmében:

„E kerethatározat célja:

a)      azon módszerek meghatározása, amelyek szerint az a tagállam, amelyben egy másik tagállam állampolgárával szemben ítéletet hoztak (a továbbiakban: az ítélethozatal szerinti tagállam), az ítélettel kapcsolatos információt továbbítja az elítélt személy állampolgársága szerinti tagállamnak (a továbbiakban: a személy állampolgársága szerinti tagállam);

b)      a személy állampolgársága szerinti tagállam ezen információk megőrzésével kapcsolatos kötelezettségének meghatározása, valamint azon módszerek megállapítása, amelyeket e tagállamnak be kell tartania a bűnügyi nyilvántartásból származó információkra irányuló megkeresés megválaszolásakor;

c)      az e kerethatározat, valamint a 11. cikk (4) bekezdésében említett későbbi határozat alapján az ítéletekkel kapcsolatos információk tagállamok közötti cseréjét szolgáló számítógépes rendszer megalkotását és fejlesztését lehetővé tevő keret megállapítása.”

11.      Az említett kerethatározatnak „Az ítélethozatal szerinti tagállam kötelezettségei” című 4. cikke a következőképpen rendelkezik:

„[…]

(2)      Az ítélethozatal szerinti tagállam központi hatósága a lehető legkorábban tájékoztatja a többi tagállam központi hatóságait az említett tagállamok állampolgáraival szemben a területén hozott, a bűnügyi nyilvántartásba felvételre került ítéletekről.

[…]

(3)      A bűnügyi nyilvántartásban szereplő információk későbbi módosítására vagy törlésére vonatkozó információt az ítélethozatal szerinti tagállam központi hatósága haladéktalanul továbbítja a személy állampolgársága szerinti tagállam központi hatóságának.

(4)      A (2) és (3) bekezdés értelmében információkat szolgáltató tagállam a személy állampolgársága szerinti tagállam központi hatóságának – ez utóbbi kérésére egyedi esetben – megküldi az ítéletek és későbbi intézkedések egy példányát, valamint minden egyéb lényeges információt annak érdekében, hogy az megvizsgálhassa bármilyen nemzeti szintű intézkedés szükségességét.”

12.      A 2009/315 kerethatározat „Az állampolgárság szerinti tagállam kötelezettségei” című 5. cikkének (1) bekezdése kimondja:

„A személy állampolgársága szerinti tagállam központi hatósága a 11. cikk (1) és (2) bekezdésével összhangban, ismételt továbbítás céljából, megőriz valamennyi, a 4. cikk (2) és (3) bekezdése alapján hozzá továbbított információt.”

13.      E kerethatározat „Formátum, valamint az ítéletekre vonatkozó információcsere megszervezésének és megkönnyítésének egyéb módjai” című 11. cikke a következőket írja elő:

„(1)      A 4. cikk (2) és (3) bekezdésének megfelelő információtovábbítás esetén az ítélethozatal szerinti tagállam központi hatósága a következő információkat továbbítja:

a)      azon információk, amelyeket mindig továbbítani kell […] (kötelező információk):

i.      az elítélt személyre vonatkozó információk (teljes név, születési idő, születési hely, nem, állampolgárság és – adott esetben – előző név/nevek);

ii.      az ítélet jellegére vonatkozó információk (az ítélet dátuma, a bíróság megnevezése, a határozat jogerőre emelkedésének időpontja);

iii.      az ítélet alapjául szolgáló bűncselekményre vonatkozó információk ([a] bűncselekmény elkövetésének időpontja, a bűncselekmény megnevezése vagy jogi minősítése, valamint az alkalmazandó jogi rendelkezésekre történő hivatkozás); valamint

iv.      az ítélet tartalmára vonatkozó információk, így az ítéletet, valamint a kiegészítő büntetéseket, biztonsági intézkedéseket és a büntetés‑végrehajtást módosító későbbi határozatokat is;

b)      azon információk, amelyeket a bűnügyi nyilvántartásba való bejegyzéskor kell továbbítani (nem kötelező információk):

i.      az elítélt személy szüleinek neve;

ii.      az ítélet ügyiratszámára vonatkozó információ;

iii.      a bűncselekmény elkövetési helyére vonatkozó információ; és

iv.      az ítéletből fakadó eltiltásokra vonatkozó információ;

c)      azon információk, amelyeket csak akkor kell továbbítani a központi hatóságnak, ha azok rendelkezésre állnak (kiegészítő információk):

i.      az elítélt személy személyazonosító száma […];

ii.      ujjlenyomat, amelyet az adott személytől vettek; és

iii.      adott esetben álnév és/vagy felvett név/nevek.

A központi hatóság a bűnügyi nyilvántartásba felvett egyéb információkat is továbbíthat az ítéletekkel kapcsolatban.

(2)      A személy állampolgársága szerinti központi hatóságnak [helyesen: állampolgársága szerinti tagállam központi hatóságának] valamennyi, az 5. cikk (1) bekezdésének megfelelően kapott és az (1) bekezdés a) és b) pontjában felsorolt típusú információt tárolnia kell a 7. cikknek megfelelő ismételt továbbítás céljából. Ugyanezen célból az említett központi hatóság tárolhatja az (1) bekezdés c) pontjában és a második albekezdésben felsorolt típusú információkat.

(3)      […]

Az e cikk (7) bekezdésében megállapított határidő lejártát követően a tagállamok központi hatóságai elektronikus úton, egységes formátumban adják át egymásnak ezeket az információkat.

(4)      A (3) bekezdésben említett formátumot, valamint a tagállamok központi hatóságai közötti, ítéletekkel kapcsolatos információcsere megszervezésének és megkönnyítésének egyéb módjait a […] Tanács állapítja meg.

Az ilyen egyéb módok magukban foglalják:

a)      valamennyi olyan mód meghatározását, amely megkönnyítheti a továbbított információk megértését és automatikus lefordítását;

[…]”

2.      A 2009/316 határozat

14.      A 2009/316/EK irányelv (2), (6) és (12) preambulumbekezdése a következőket mondja ki:

„(2)      Az Európa Tanácsnak a kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló, 1959. április 20‑i egyezménye alapján jelenleg nem cserélődnek hatékonyan a tagállamok állampolgáraira más tagállamokban kiszabott ítéletekre vonatkozó információk. Ennélfogva szükség van az ilyen információcsere hatékonyabb és hozzáférhetőbb eljárásaira […] uniós szinten.

[…]

(6)      E határozat célja a [2009/315] kerethatározat végrehajtása annak érdekében, hogy megalkossa és fejlessze az ítéletekkel kapcsolatos információk tagállamok közötti cseréjét szolgáló informatikai rendszert. […] Egységes formátumot kell […] kialakítani, amely lehetővé teszi az információk egységes, elektronikus és az automatikus fordítást megkönnyítő formában történő cseréjét, valamint létrehozza a tagállamok központi hatóságai közötti, ítéletekkel kapcsolatos elektronikus információcsere megszervezésének és megkönnyítésének bármely egyéb módját.

[…]

(12)      A bűncselekmények és szankciók, valamint intézkedések kategóriáit tartalmazó, e határozatban található referenciatáblázatoknak elő kell segíteniük az automatizált fordítást, és lehetővé kell tenniük a kódrendszer alkalmazásával továbbított adatok kölcsönös megértését. […]”

15.      A 2009/316 határozat célját meghatározó 1. cikk értelmében:

„E határozat létrehozza az Európai Bűnügyi Nyilvántartási Információs Rendszert (ECRIS).

E határozat létrehozza továbbá a bűnügyi nyilvántartásból származó információk elektronikus úton történő cseréje egységes formátumának elemeit, különösen az ítélet alapjául szolgáló bűncselekményre vonatkozó információk és az ítéletek tartalmára vonatkozó információk tekintetében […].”

16.      E határozat „Európai Bűnügyi Nyilvántartási Információs Rendszer (ECRIS)” című 3. cikkének (1) bekezdése az alábbiakat írja elő:

„Az ECRIS decentralizált információtechnológiai rendszer, amely az egyes tagállamok bűnügyi nyilvántartási adatbázisain alapul, és a következő elemek alkotják:

a)      a közös protokolloknak megfelelően kidolgozott, összeköttetést biztosító szoftver, amely lehetővé teszi a tagállamok bűnügyi nyilvántartási adatbázisai közötti információcserét;

[…]”

17.      A 2009/316 határozatnak „Az információtovábbítás formátuma” című 4. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)      A [2009/315] kerethatározat 4. cikkének (2)–(3) bekezdése és 7. cikke szerint továbbított információban a bűncselekmény megnevezésével és jogi minősítésével, valamint az alkalmazandó jogi rendelkezéssel kapcsolatosan a tagállamoknak a továbbított információban szereplő minden egyes bűncselekményre vonatkozóan meg kell adniuk az A. mellékletben található, bűncselekményeket felsoroló táblázat megfelelő kódját. […]

A tagállamok a megvalósítás szintjét és az elkövetői minőséget, valamint – amennyiben alkalmazható – a büntetőjogi felelősséget kizáró vagy korlátozó okokat vagy a visszaesést illetően rendelkezésre álló információkat is nyújthatnak.

(2)      A [2009/315] kerethatározat 4. cikkének (2) és (3) bekezdése és 7. cikke szerint továbbított információban az ítélet tartalmával, beleértve a büntetéssel, valamint bármely mellékbüntetéssel, biztonsági intézkedésekkel és a büntetés végrehajtását módosító lehetséges későbbi határozatokkal kapcsolatosan a tagállamoknak a továbbított információban szereplő minden egyes szankcióra vagy intézkedésre vonatkozóan meg kell adniuk a megfelelő alkategória kódját, a B. melléklet szankciókat és intézkedéseket felsoroló táblázata alapján. […]

A tagállamoknak adott esetben a B. mellékletben szereplő paraméterekben előírt szankció, illetve intézkedés jellegével és/vagy végrehajtásának feltételeivel kapcsolatosan rendelkezésre álló információt is kell szolgáltatniuk. […]”

3.      A 2008/675 kerethatározat

18.      A 2008/675 kerethatározat (2), (5)–(8) és (13) preambulumbekezdése a következőket mondja ki:

„(2)      A Tanács 2000. november 29‑én, a tamperei Európai Tanács következtetéseinek megfelelően intézkedési programot fogadott el a büntetőügyekben hozott határozatok kölcsönös elismerése elvének megvalósítására vonatkozóan […], amely előírja, az »azon elvet meghatározó egy vagy több eszköz elfogadását, amely szerint egy tagállam bírósága számára lehetővé kell tenni a más tagállamok bíróságai által büntetőeljárásban hozott jogerős ítéletek figyelembevételét az elkövető büntetett előéletének értékelésekor, visszaesői minőségének megállapításakor, valamint a büntetések típusának és végrehajtásuk megfelelő módjának meghatározásakor«.

[…]

(5)      Meg kell erősíteni azt az elvet, amely szerint a tagállamok kötelesek a saját bíróságaik által, a nemzeti jogszabályokkal összhangban hozott büntetőítéletekkel azonos hatályt fűzni a más tagállamokban hozott büntetőítéletekhez, függetlenül attól, hogy a nemzeti jog azokat a hatályokat eljárásjogi, anyagi jogi vagy ténykérdésnek tekinti‑e. E kerethatározatnak azonban nem célja a nemzeti jogszabályok által a korábbi büntetőítéletekre vonatkozóan meghatározott következmények harmonizálása, és a más tagállamokban hozott korábbi büntetőítéletek figyelembevételére vonatkozó kötelezettség csak a korábbi nemzeti büntetőítéletek nemzeti jog szerinti figyelembevételének mértékéig él.

(6)      Más eszközökkel ellentétben e kerethatározatnak nem célja a más tagállamokban hozott bírósági ítéletek egy adott tagállamban való végrehajtása, célja sokkal inkább annak elősegítése, hogy egy adott tagállamban hozott korábbi büntetőítélethez egy másik tagállamban folyó új büntetőeljárás során következmények kapcsolódhassanak, a korábbi nemzeti büntetőítéletekhez e másik tagállam joga szerint kapcsolódó következmények mértékéig. Következésképpen ez a kerethatározat nem tartalmaz kötelezettséget az ilyen korábbi büntetőítéletek figyelembevételére vonatkozóan például olyankor, amikor az alkalmazandó eszközök alapján szerzett információ nem elégséges, vagy nemzeti büntetőítéletre nem lett volna lehetőség azon cselekmény esetében, amelyre a korábbi büntetőítéletet kiszabták, vagy a korábban kirótt szankció ismeretlen a nemzeti jogrend számára.

(7)      A valamely más tagállamban hozott büntetőítéletek hatálya azonos kell legyen a nemzeti határozatok hatályával a büntetőeljárás tárgyalás előtti szakaszában, a tárgyalás és a büntetés végrehajtása során.

(8)      Ha a valamely tagállamban zajló büntetőeljárás során egy másik tagállam korábbi büntetőítéletére vonatkozó információ áll rendelkezésre, lehetőség szerint el kell kerülni, hogy az érintett személy kedvezőtlenebb bánásmódban részesüljön annál, mintha a korábbi ítélet nemzeti ítélet lett volna.

[…]

(13)      E kerethatározat tiszteletben tartja a más tagállamban korábban hozott büntetőítéletek figyelembevételéhez szükséges nemzeti eljárások és megoldások sokféleségét. A korábbi büntetőítéletek felülvizsgálati lehetőségének kizárása nem gátolja a tagállamokat abban, hogy szükség esetén határozatot hozzanak arról, hogy az ilyen korábbi büntetőítéletekhez ugyanolyan jogi hatály fűződik. Ugyanakkor az ilyen határozat meghozatalához kapcsolódó eljárások – a megkövetelt időre és eljárásokra vagy alaki követelményekre tekintettel – nem tehetik lehetetlenné azt, hogy a másik tagállamban korábban hozott büntetőítéletekhez ugyanolyan jogi hatály fűződjék.”

19.      E kerethatározat 1. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„E kerethatározat célja azon feltételek meghatározása, amelyek alapján egy bizonyos személy elleni a tagállamban indult büntetőeljárás során, az ugyanezen személlyel szembeni más tagállamban, eltérő cselekmények alapján hozott korábbi büntetőítéleteket figyelembe veszik.”

20.      Az említett kerethatározat „Valamely más tagállamban hozott büntetőítéletnek egy új büntetőeljárásban való figyelembevétele” című 3. cikke a következőket írja elő:

„(1)      Minden tagállam biztosítja, hogy a valamely személy ellen folytatott büntetőeljárás folyamán az ugyanazon személy ellen más cselekmények miatt más tagállamban hozott olyan büntetőítéleteket, amelyekkel kapcsolatban a kölcsönös jogsegélyről vagy a bűnügyi nyilvántartásból származó információk cseréjéről szóló hatályos eszközök értelmében információkat szereztek, a korábbi nemzeti büntetőítéletekkel azonos mértékben figyelembe veszik, és hogy azokhoz a korábbi nemzeti büntetőítéletekével megegyező hatály fűződik, összhangban a nemzeti jogszabályokkal.

(2)      Az (1) bekezdést alkalmazni kell a tárgyalás előtti szakasz, a tárgyalás és a büntetőítélet végrehajtása során, különösen az alkalmazandó eljárási szabályok tekintetében, ideértve az ideiglenes letartóztatásra, a bűncselekmény meghatározására, a büntetés típusára és mértékére, valamint a határozat végrehajtására vonatkozó szabályokat is.

(3)      A más tagállamokban hozott korábbi büntetőítéleteknek az (1) bekezdésben előírtak szerinti figyelembevétele nem járhat a korábbi büntetőítéleteknek vagy a végrehajtásukkal kapcsolatos határozatoknak az új eljárást folytató tagállam általi megváltoztatásával, visszavonásával vagy felülvizsgálatával.

(4)      A (3) bekezdéssel összhangban az (1) bekezdés nem alkalmazandó annyiban, amennyiben a korábbi büntetőítélet az új eljárást folytató tagállam nemzeti ítélete lett volna, és a korábbi büntetőítélet figyelembevétele – a tagállam nemzeti jogával összhangban – a korábbi büntetőítélet vagy a végrehajtásával kapcsolatos határozatok megváltoztatását, visszavonását vagy felülvizsgálatát eredményezte volna [helyesen: annyiban, amennyiben megállapítható, hogy ha a korábbi büntetőítélet az új eljárást folytató tagállam nemzeti ítélete lett volna, a korábbi büntetőítélet figyelembevétele – a tagállam nemzeti jogával összhangban – a korábbi büntetőítélet vagy a végrehajtásával kapcsolatos határozatok megváltoztatását, visszavonását vagy felülvizsgálatát eredményezte volna].

[…].”

B.      A magyar jog

1.      A nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló törvény

21.      A nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nbjt.) 46. §‑a a következőképpen szól:

„(1)      A külföldi ítélet érvénye elismerésének alapjául szolgáló értesítéseket, illetve a szabadságvesztés‑büntetés, a szabadságelvonással járó intézkedés […] végrehajtásának átadása iránti külföldi megkereséseket az igazságügyért felelős miniszter fogadja, és […] megküldi a bíróságnak. […]

[…]

(2)      Az Európai Unió más tagállamának erre kijelölt központi hatósága által megküldött ítéletek elismerési eljárását a tagállami ítéletről szóló tájékoztatásban meghatározott mentesítés beálltának idejéig meg kell indítani.

(3)      Ha e törvény másképp nem rendelkezik, a bíróság eljárására a Be. különleges eljárásokról szóló XXIX. Fejezetének általános szabályait […] kell alkalmazni.”

22.      Az Nbjt. IV. Fejezetének „Külföldi ítélet érvényének elismerése” című 1. Címében található 47. §‑a értelmében:

„(1)      A külföldi bíróság jogerős ítélete a magyar bíróság ítéletével azonos érvényű, ha az elkövetővel szemben külföldön folyamatban volt eljárás, valamint a kiszabott büntetés, illetve alkalmazott intézkedés nem ellentétes a magyar jogrenddel.

[…]

(3)      Ha a magyar bíróság a külföldi ítélet érvényét elismerte, úgy kell tekinteni, hogy a cselekményt a magyar bíróság jogerősen elbírálta.

[…].”

23.      Végezetül e törvény 48. §‑a a következőképpen rendelkezik:

„(1)      A bíróságot határozatának meghozatalánál köti a külföldi bíróság által megállapított tényállás.

(2)      A bíróság eljárása során megállapítja, hogy az elítéléshez a magyar törvény alapján milyen jogkövetkezmények fűződnek. Ha a külföldi bíróság ítéletében kiszabott büntetés vagy intézkedés nem teljes mértékben egyeztethető össze a magyar törvénnyel, a bíróság határozatában a magyar törvény szerint állapítja meg az alkalmazandó büntetést vagy intézkedést úgy, hogy az a lehető legnagyobb mértékben megfeleljen annak a büntetésnek vagy intézkedésnek, amelyet a külföldi bíróság kiszabott, és – a végrehajtásra vonatkozó kérelem esetén – ennek megfelelően rendelkezik e büntetés vagy intézkedés végrehajtásáról.

(3)      Az alkalmazandó büntetés vagy intézkedés megállapításánál a bűncselekmény elkövetésekor hatályban lévő törvény szerint kell eljárni; ha az alkalmazandó büntetés vagy intézkedés megállapításakor hatályban lévő magyar törvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új törvényt kell alkalmazni.

(4)      Ha a külföldi bíróság az ítéletében több bűncselekmény miatt halmazati büntetést szabott ki, és az ítélettel elbírált cselekmények valamelyike a magyar jog szerint nem bűncselekmény, vagy egyébként nem ismerhető el, a bíróság a határozatában e cselekmény mellőzésével, az ítélet alapjául szolgáló további tényállás(ok) figyelembevételével, a [Büntető Törvénykönyvnek(10)] a büntetés kiszabására vonatkozó szabályai szerint állapítja meg a büntetést.

(5)      Ha a külföldi bíróság által kiszabott szabadságvesztés végrehajtási módját vagy tartamát illetően nem egyeztethető össze a magyar törvénnyel, a bíróság a magyar törvény szerint az ítélet alapjául szolgáló tényállás szerinti bűncselekményre a magyar Btk. által előírt büntetési tétel keretein belül, a büntetés kiszabására vonatkozó szabályok figyelembevételével állapítja meg a büntetést, annak tartamát, ideértve a végrehajtási mód meghatározására, valamint a feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó szabályokat is. Ha a külföldi bíróság által kiszabott szabadságvesztés tartama rövidebb, mint ami – a Btk.‑nak a büntetés enyhítésére vonatkozó szabályaira is figyelemmel – a magyar törvény alapján megállapítható lenne, akkor a bíróság által megállapított szabadságvesztés tartama megegyezik a külföldi bíróság által kiszabott tartammal. A bíróság által megállapított büntetés nem lehet hosszabb a külföldi bíróság által kiszabott büntetés tartamánál.

(6)      Ha a külföldi bíróság olyan szabadságvesztést szabott ki, amely tartamának meghatározott részét rendelte végrehajtani, és a fennmaradó rész végrehajtását az ítélkező külföldi bíróság felfüggesztette, a bíróság az ilyen szabadságvesztést úgy ismeri el, mintha a végrehajtandó szabadságvesztésből az elítéltet feltételes szabadságra bocsátották volna. Ebben az esetben a feltételes szabadságra bocsátás időpontjának meghatározásakor a Btk. 38. § (2) bekezdésétől, valamint – ha a feltételes szabadságnak a Btk. 39. § (1) bekezdés szerinti tartama meghaladná a külföldi bíróság ítéletében meghatározott felfüggesztés tartamát – a Btk. 39. § (1) bekezdésétől el lehet tekinteni. Ebben az esetben a feltételes szabadság tartama megegyezik a külföldi bíróság ítéletében megállapított felfüggesztés tartamával, a büntetést pedig a feltételes szabadság így megállapított utolsó napjával kell kitöltöttnek tekinteni.

(7)      A bíróság a külföldi ítélet érvényének elismeréséről értesíti a bűnügyi nyilvántartó szervet.

[…]”.

2.      A büntetőeljárásról szóló 1998. évi törvény

24.      A magyar büntetőeljárás‑jogban az ún. különleges eljárások keretében a büntetőjogi főkérdések jogerős eldöntése után, a főkérdéssel szorosan összefüggő járulékos büntetőjogi kérdésekben határoznak, vagyis egyszerűsített eljárásokról van szó.

3.      A bűnügyi nyilvántartási rendszerről, az Európai Unió tagállamainak bíróságai által magyar állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartásáról, valamint a bűnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásáról szóló 2009. évi XLVII. törvény

25.      A bűnügyi nyilvántartási rendszerről, az Európai Unió tagállamainak bíróságai által magyar állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartásáról, valamint a bűnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásáról szóló 2009. évi XLVII. törvény III. Fejezete „Az Európai Unió tagállamainak bíróságai által magyar állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartása” címet viseli.

26.      E törvény 31. §‑a szerint:

„Az […] Unió tagállamainak bíróságai által magyar állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartásában (a továbbiakban: tagállami ítéletek nyilvántartása) szereplő adatok kezelésének célja az […] Unió más tagállamában magyar állampolgárral szemben hozott, bűnösséget megállapító jogerős ítéletekben (a továbbiakban: tagállami ítélet) foglalt adatoknak:

a)      tagállamok közötti – az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködés keretében folytatott – kölcsönös cseréjének elősegítése,

b)      az elítélttel szemben más bűncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúja miatt folytatott büntetőeljárásban való figyelembevétele.”

27.      Az említett törvény 32. §‑a értelmében:

„A tagállami ítéletek nyilvántartásában annak a magyar állampolgárnak az adatait kell nyilvántartani, akinek bűnösségét az Európai Unió más tagállamának bírósága jogerősen megállapította.”

28.      Ugyanezen törvény 33. §‑a szerint:

„(1)      A tagállami ítéletek nyilvántartása a tagállami ítéletben szereplő, az Európai Unió más tagállamának kijelölt központi hatósága által megküldött alábbi adatokat tartalmazza:

a)      az érintett személyazonosító adatait,

b)      az ítélet keltét, jogerőre emelkedésének időpontját, valamint az ítéletet hozó bíróság megnevezését,

c)      az ítélet alapjául szolgáló bűncselekmény megnevezését, a bűncselekmény jogi minősítését, a bűncselekmény elkövetésének időpontját,

d)      a büntetésekre, az intézkedésekre és azok végrehajtására vonatkozó adatokat.

[…].”

II.    Az alapügy tényállása és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

29.      Lada Dániel Bertold magyar állampolgárt a Landesgericht Wiener Neustadt (bécsújhelyi regionális bíróság, Ausztria) a 2016. január 8‑án kelt jogerős ítéletével nagyobb értékű dologra elkövetett betöréses lopás kísérletének vétsége miatt 14 hónap szabadságvesztésre ítélte. Ez a bíróság megállapította, hogy 11 hónapot a vádlott a büntetésből letölteni köteles, míg a szabadságvesztés 3 hónapnyi részének végrehajtását felfüggesztette.

30.      Az említett bíróság ítéletét nyilvános főtárgyaláson hozta, ahol a vádlott személyesen, de előzetes letartóztatásban jelen volt. Védekezésében védő segítette, anyanyelvét tolmács útján gyakorolhatta.

31.      Az Igazságügyi Minisztérium kérésére a Landesgericht Wiener Neustadt (bécsújhelyi regionális bíróság) megküldte az ügyben hozott ítéletet és a szükséges adatok összefoglalóját.

32.      A Minisztérium a német nyelvű iratokat a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező Szombathelyi Törvényszékre továbbította, az Nbjt. 46. §‑a szerinti „külföldi ítélet érvénye elismerési eljárásának” lefolytatása végett.

33.      A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy ezen eljárás kezdetén meg kell vizsgálni többek között, hogy a külföldi eljárásban az alapvető jogokat és az 1998. évi Be. által előírt alapvető rendelkezéseket betartották‑e.

34.      Ezek alapján ez a bíróság a továbbított iratokat megvizsgálta, és magyar nyelvre lefordíttatta. Az eljárás folyamán védőt rendelt ki Lada D. B. részére, és megállapította, hogy a terheltnek a Landesgericht Wiener Neustadt (bécsújhelyi regionális bíróság) általi elítélése a magyar bűnügyi nyilvántartásban nem, de az ECRIS‑ben megtalálható. Továbbá megállapította, hogy a szabadságvesztés‑büntetés végrehajtása folyamatban van.

35.      Az említett bíróság kifejti, hogy a Landesgericht Wiener Neustadt (bécsújhelyi regionális bíróság) Lada D. B.‑vel szemben meghozott ítélete magyarországi érvényének elismeréséhez egy újonnan indítandó különleges eljárást kell lefolytatni. Ennek keretében az elítélt személy által elkövetett bűncselekményeket – a külföldön már elbírált tényálláshoz kötötten – az elkövetéskor vagy az elbíráláskor hatályos magyar Büntető Törvénykönyv szerint kell megítélni.

36.      A jelen elismerési eljárás szempontjából a kérdést előterjesztő bíróság pontosítja, hogy mind az elkövetés, mind az elbírálás – a külföldi ítélet érvényének elismerése – időszakában már a 2012. évi C. törvény a hatályos Btk., amely szerint a külföldön elkövetett és ítélettel elbírált cselekményeket az elismerési eljárás során a magyar jog szerint újra minősíteni kell.

37.      A kérdést előterjesztő bíróság hozzáteszi, hogy az ily módon megállapított bűncselekmények vonatkozásában a külföldi ítélet rendelkezéseit az alkalmazandó magyar Btk. szerint – akár más nemű, mértékű büntetés formájában – újra meg kell határozni.

38.      A kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy az Nbjt. 46–48. § rendelkezései alapján gyakorlatilag a külföldi ítélet hazai érvényének elismerési eljárása a külföldi büntetőbíróság ítéletével már elbírált cselekmények – tényálláshoz kötött – újra való értékelését, minősítését és magyar joghátrányok kiszabását (megállapítását) kellene, hogy jelentse. Ezzel az érintett bíróság mintegy a külföldi ítéletet a magyar jog szerint transzformálná, átminősítené, átalakítaná és új joghátrányt, esetleg új rendelkezéseket alkalmazna. Az Nbjt. 46–48. §‑ai értelmében a magyar bíróság ezáltal – azonos tényállás mellett – a hazai jog szerint akár más bűncselekményekben is kimondhatja a terhelt bűnösségét, és akár más büntetést és intézkedést is alkalmazhat, mint a külföldi eljárásban.

39.      A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy ez a különleges eljárás kérdéseket vet fel, amennyiben úgy tűnik, hogy a magyar jog a kölcsönös elismerés uniós elsődleges jogban rögzített elvét figyelmen kívül hagyja. Erről tanúskodik az Nbjt. 47. §‑ának (3) bekezdése, amely – tudniillik – azt írja elő, hogy „[h]a a magyar bíróság a külföldi ítélet érvényét elismerte, úgy kell tekinteni, hogy a cselekményt a magyar bíróság jogerősen elbírálta”. Úgy tűnik tehát, hogy a magyar jogból az következik, hogy a valamely más tagállam bírósága által hozott ítélet a terhelt szempontjából csak akkor jelenthet elítélést és az ítélet egyéb következményeinek Magyarországon való alkalmazhatóságát, ha annak hazai érvényét magyar bíróság ebben a különleges eljárásban elismerte. Másképpen fogalmazva, a magyar jog azt sugallja, hogy a külföldi ítélet csak akkor vehető figyelembe Magyarországon, ha annak hazai érvényét magyar bíróság ebben a különleges eljárásban elismerte.

40.      A kérdést előterjesztő bíróság továbbá megjegyzi, hogy a különleges elismerési eljárás a külföldi ítéletnek nem pusztán automatikus letükrözését jelenti. Ezen eljárásban ugyanis az illetékes magyar bíróság a külföldi ítéletben meghatározottól eltérő büntetési nemet és mértéket, akár súlyosabb büntetéssel fenyegetett bűncselekményben való elismerést is megállapíthat. Új határozattal ismeri el tehát a külföldi ítélet érvényét. A kérdést előterjesztő bíróság szerint ez a helyzet a külföldi ítélet nem tökéletes hazai tükrözésének minősül, vagy egyszerűen ugyanazon személy ugyanazon cselekményei vonatkozásában egy másik uniós tagállamban hozott másik ítélettel jár, hiszen új, a magyar jog szerinti bűncselekményekben kell ezen különleges eljárásban kimondani bűnösnek a terheltet, amiről a hazai bűnügyi nyilvántartást is értesíteni kell. Ez felveti az elismerés iránti különleges eljárás ne bis in idem elvével való összeegyeztethetőségének kérdését, amelyet a Benelux Gazdasági Unió államai, a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Francia Köztársaság kormánya között a közös határaikon történő ellenőrzések fokozatos megszüntetéséről szóló, 1985. június 14‑i Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény(11) 54. cikkének és az Európai Unió Alapjogi Chartája(12) 50. cikkének értelmezésével lehet feloldani.

41.      A kérdést előterjesztő bíróság pontosítja, hogy az Nbjt. a külföldi ítélet érvényének elismerését szabályozó rendelkezéseinek célja, hogy a külföldi elítélést a magyar bűnügyi nyilvántartásba fel lehessen venni, ha annak érvényét elismerte a magyar bíróság. A jövőben az így elismert ítélet alkalmasint megalapozhatja az elítélt visszaesőkénti vagy akár többszörös visszaesőkénti besorolását.

42.      A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi továbbá, hogy a magyar jog olyan helyzetet teremt, hogy az elítélt tekintetében az eljárás lefolytatása után a magyar bűnügyi nyilvántartásban a hazai elismert bűncselekmények és büntetés kerül feltüntetésre, míg az ECRIS továbbra is a külföldi elítélés szerinti adatokat tartalmazza.

43.      A kérdést előterjesztő bíróság végezetül pontosítja, hogy konkrétan nem a valamely más tagállamban hozott ítéletben meghatározott joghátrányok magyarországi végrehajtásáról van szó, illetve hogy, amennyiben erről lenne szó, a lefolytatandó eljárás egy másik jogszabályon alapulna, mégpedig az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2012. évi CLXXX. törvényen.(13)

44.      A kérdést előterjesztő bíróság számára felmerül a kérdés, hogy az ilyen elismerési eljárás összeegyeztethető‑e az uniós joggal, különös tekintettel a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés terén irányadó kölcsönös elismerés elvére, valamint az uniós elsődleges jogban meghatározott ne bis in idem elvére.

45.      A kérdést előterjesztő bíróság által a jelen ügyben előterjesztett kérdésekre tekintettel 2016. szeptember 13‑án az a határozat született, hogy a kérdést előterjesztő bíróságot tájékoztatni kell a 2016. június 9‑i Balogh ítéletről,(14) amelyben a Bíróság akként határozott, hogy a 2009/315 kerethatározatot és a 2009/316 határozatot úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás alkalmazása, amely valamely más tagállam bírósága által hozott, valamely személyt bűncselekmény elkövetése miatt elítélő jogerős határozatnak a nemzeti bíróság általi elismerésére vonatkozóan különleges eljárást vezet be.

46.      A Bírósághoz 2016. október 12‑én érkezett levelében a Szombathelyi Törvényszék úgy határozott, hogy az előzetes döntéshozatalra utalást hatályában fenntartja, és pontosította, hogy a fent hivatkozott, 2016. június 9‑i Balogh ítélet(15) alapjául szolgáló tényállás csupán a magyar elismerési eljárásban a terheltet megillető anyanyelvhasználattal kapcsolatban felmerülő fordítási és tolmácsolási költségekre vonatkozott.

47.      Ez a bíróság továbbá megjegyzi, hogy ez az ítélet nem teremtett egységes gyakorlatot a magyar bíróságok körében. Így egyes bíróságok – a kerethatározat uniós jogban felmutatott sajátos jellemzőire tekintettel – továbbra is lefolytatták a különleges eljárásokat mindaddig, amíg a magyar jogszabályokat nem módosítják. Más bíróságok azonban megszüntették az eljárást, arra várva, hogy egy egységes joggyakorlat kialakuljon. A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy amennyiben a magyar szabályozásnak az uniós elsődleges joggal való összeegyeztethetetlensége állapítandó meg, az eljáró magyar bíróságok automatikusan mellőzhetik e szabályozás alkalmazását, és a büntetőügyekben hozott bírósági határozatok kölcsönös elismerésének elve hatékonyan érvényesülhet.

48.      Egyébiránt annak elemzése, hogy az elismerésre irányuló különleges eljárás megfelel‑e a kölcsönös elismerés elvének, a kérdést előterjesztő bíróság szerint a 2016. június 9‑i Balogh ítéletben(16) vizsgáltaknál sokkal messzemenőbb kérdések vizsgálatát teszi szükségessé. A jelen ügyben konkrétan azt is vizsgálni kellene, hogy tehet‑e olyan intézkedéseket a nemzeti bíróság, amelyek a külföldi ítéletet meghozó bíróság döntéséhez képest bármilyen változtatást eredményeznek ezen ítéletben.

49.      A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi továbbá, hogy a magyar jogszabályokban meghatározott, az elismerésre irányuló különleges eljárás még nem képezte a ne bis in idem elve szempontjából vizsgálat tárgyát. Márpedig ezt az eljárást meg kellene vizsgálni ezen elv, illetve a kölcsönös elismerés elve szempontjából, mivel az illetékes magyar bíróság ebben az eljárásban a külföldön már elbírált bűncselekményeket a hatályos magyar jog szerint minősíti, és a külföldi ítéletben kiszabott joghátrányokhoz képest – a magyar különleges eljárás szabályai szerint – más büntetést és egyebeket is alkalmazhat. Ezáltal előfordulhat, hogy egészen más bűncselekményeket állapítanak meg ugyanazon tényállás mellett a külföldi és a magyar határozatban. Nem is beszélve a büntetésekről, bár a Magyarországon kiszabott büntetés a külföldinél súlyosabb nem lehet.

50.      A kérdést előterjesztő bíróság továbbá úgy véli, hogy a szóban forgó eljárás szempontjából a 2008/675 kerethatározat releváns, mivel a Lada D. B.‑vel szemben hozott külföldi ítélet csakis akkor vehető figyelembe egy későbbi büntetőeljárásban, ha az már az elismerésre irányuló különleges eljárás tárgyát képezte.

51.      E körülmények között a Szombathelyi Törvényszék úgy határozott, hogy fenntartja az előzetes döntéshozatal céljából előterjesztett alábbi kérdéseket:

„(1)      Az Európai Unió működéséről szóló Szerződés 67. és 82. cikkének rendelkezéseit úgy kell‑e értelmezni, hogy az kizárja nemzeti jogszabályon nyugvó, a külföldi ítélet érvényének hazai »elismerésére«, transzformálására irányuló nemzeti büntetőeljárás, vagy más eljárás lefolytatását – amely által a külföldi ítéletet olyannak kell tekinteni, mintha azt a hazai bíróság hozta volna – azon terhelt vonatkozásában, akinek a büntetőügyét a külföldi ítélettel az Európai Unió egy másik tagállamának nemzeti bírósága már jogerősen és véglegesen elbírálta?

(2)      Az Európai Unió Alapjogi Chart[ájának] 50. cikkében, [valamint] a Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló Egyezmény 54. cikkében megfogalmazott »ne bis in idem« elvével – a Tanács 2008. július 24‑i 2008/675/IB kerethatározata[…] fényében – vajon összeegyeztethető‑e egy uniós tagállamban [– jelesül más tagállamban, ugyanazon személy ugyanazon cselekménye vonatkozásában –] lefolytatott és véglegesen lezárt büntetőeljárás kapcsán […] [a külföldi elítélés] magyarországi »érvényének elismerése érdekében« a magyar 1996. évi XXXVIII. törvény 46. §‑[á]tól a 48. §‑[á]ig terjedő szabályozáson nyugvó eljárás, amely ténylegesen nem a határozat végrehajtására, hanem annak jövőbeli büntetőeljárásokban való figyelembevételének megalapozására irányul?”

III. Elemzés

52.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett – véleményem szerint együttesen vizsgálandó – két kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy a magyar jog szerinti, a külföldi ítéletek érvényének elismerésére irányuló különleges eljárás összeegyeztethető‑e az uniós joggal, konkrétabban pedig az EUMSZ 67. cikkben és az EUMSZ 82. cikkben meghatározott kölcsönös elismerés elvével, a 2008/675 kerethatározattal, illetve a Charta 50. cikkében és a Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény 54. cikkében megfogalmazott ne bis in idem elvével.

53.      Ezeket a kérdéseket az a nemzeti bíróság terjesztette elő, amely a magyar jogrend értelmében hatáskörrel és illetékességgel rendelkezik a Landesgericht Wiener Neustadt (bécsújhelyi regionális bíróság) által Lada D. B.‑vel szemben hozott büntetőítélet érvényének elismerése iránti, az Nbjt. 46–48. §‑ában meghatározott különleges eljárás lefolytatására.

54.      Meg kell jegyezni, hogy a külföldi ítélet érvényének elismerésére irányuló eljárás lefolytatása a jelen ügyben nem az ítéletben kiszabott büntetés Magyarországon történő végrehajtása érdekében történik, sem pedig azért, hogy ezt az ítéletet a Lada D. B. ellen Magyarországon folyamatban lévő újabb büntetőeljárásban figyelembe vegyék.

55.      Az Nbjt. 46–48. §‑a a külföldi bíróságok által hozott jogerős büntetőítéleteknek az illetékes magyar bíróságok általi különleges előzetes elismerési eljárását vezeti be, amelynek célja, hogy az e büntetőítéleteket elismerő határozatnak ugyanolyan hatályt biztosítsanak, mint a valamely magyar bíróság által hozott büntetőítéletnek.

56.      A kérdést előterjesztő bíróság ismertetése szerint ez az eljárás az érintett külföldi büntetőítélet felülvizsgálatát jelenti, amely az elítélés alapjául szolgáló bűncselekmény másként való minősítéséhez, valamint a kiszabott büntetés megváltoztatásához vezethet, amennyiben azok a magyar büntető jogszabályokkal nem összeegyeztethetőek.

57.      A valamely más tagállami bíróság által hozott büntetőítélet érvényének elismerésére irányuló különleges eljárásban a jogerős büntetőítélettel elítélt személy ellen nem folytatnak le újabb büntetőeljárást, amely ugyanazon cselekmény miatt újabb elítéléshez vezethetne. Ez az eljárás – amelyben az illetékes magyar bíróság nem értékeli újra a tényállást, sem pedig a terhelt büntetőjogi felelősségének mértékét – a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárással egyívású, és inkább arra irányul, hogy a külföldi ítéletben kiszabott jogkövetkezményt úgy alakítsa át, hogy az megfeleljen a magyar büntetőjogi jogszabályoknak. Ennélfogva a ne bis in idem elve, amely annak elkerülésére irányul, hogy a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségen belül azt a személyt, akinek az ügyét jogerősen elbírálták, a szabad mozgáshoz való jog gyakorlása következtében ugyanazon cselekmény alapján több szerződő államban is büntetőeljárás alá lehessen vonni(17), véleményem szerint nem releváns a jelen ügy szempontjából.

58.      Amint azt korábban megjegyeztem, a Bíróságnak már volt alkalma kimondani a 2016. június 9‑i Balogh ítéletben,(18) hogy a 2009/315 kerethatározatot és a 2009/316 határozatot akként kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az elismerésre irányuló, magyar különleges eljárás lefolytatása. Pontosabban azt állapította meg, hogy az ítélethozatal szerinti tagállam bírósága által meghozott büntetőítéletnek a bűnügyi nyilvántartásba való, a személy állampolgársága szerinti tagállam központi hatósága általi felvételének közvetlenül az e büntetőítéletekre vonatkozó információknak – az ECRIS‑en keresztül – kód formájában történő, az ítélethozatal szerinti állam központi hatósága általi továbbítása alapján kell megtörténnie(19). E feltételek mellett e bejegyzés nem függhet az említett büntetőítéletek bíróság általi elismerésére vonatkozó olyan eljárás előzetes lefolytatásától, mint a magyar különleges eljárás, attól pedig még kevésbé, hogy a büntetőítéletet továbbítják‑e elismerés céljából a terhelt állampolgársága szerinti tagállamnak.(20)

59.      A Bíróság a 2017. szeptember 21‑i Beshkov ítéletben(21) az elismerésre irányuló, bolgár különleges eljárással kapcsolatban is állást foglalt. Megállapította, hogy a 2008/675 kerethatározatot úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, hogy a valamely tagállam bírósága által korábban hozott büntetőítélet valamely másik tagállamban való figyelembevételének az legyen a feltétele, hogy ez utóbbi tagállam illetékes bíróságai előzetes nemzeti elismerési eljárást folytassanak le ezen ítéletre vonatkozóan.

60.      A Bíróság mindkét ítéletben megállapította, hogy a külföldi ítéletek érvényének elismerésére irányuló ilyen nemzeti eljárások a 2009/315 kerethatározat, a 2009/316 határozat és a 2008/675 kerethatározat jogalapját képező EK 31. cikket felváltó EUMSZ 82. cikk (1) bekezdésében előírt, a büntetőügyekben hozott bírósági ítéletek és határozatok kölcsönös elismerésének elvébe ütköznek(22). Ezzel az elvvel ellentétes különösen az, ha a valamely másik tagállamban hozott büntetőítéletet – nemzeti elismerési eljárás címén – felülvizsgálják.(23)

61.      A Bíróság által e két ítéletben képviselt álláspontra tekintettel joggal merül fel a kérdés, hogy a Bíróságot mely okok vezetik arra, hogy ismételten állást foglaljon a külföldi ítéletek érvényének elismerésére irányuló ilyen nemzeti eljárások uniós büntetőjoggal való összeegyeztethetőségével kapcsolatban, holott ez a kérdés az említett két ítélet alapján véglegesen és teljes egészében megválaszoltnak tekinthető. Véleményem szerint ez három okra vezethető vissza.

62.      Először is úgy tűnik, hogy a magyar kormány által az írásbeli észrevételeiben szolgáltatott magyarázatok kétségbe vonják a 2016. június 9‑i Balogh ítélet(24) Bíróság általi indokolásának alapjául vett előfeltevést, vagyis azt, hogy a más tagállami bíróságok által magyar állampolgárokkal szemben hozott büntetőítéletek magyar bűnügyi nyilvántartásba vételének szükségszerű előfeltétele a magyar elismerési különleges eljárás lefolytatása. A Bíróság ebből az előfeltevésből kiindulva értelmezte a 2009/315 kerethatározatot és a 2009/316 határozatot; mindkét jogi norma célja az, hogy elősegítse a különböző uniós tagállamokban meghozott büntetőítéletekkel kapcsolatos információk gyors cseréjét, éppen ezért ezekkel ellentétes az olyan nemzeti elismerési eljárás, amelynek lefolytatása az információk magyar bűnügyi nyilvántartásba vételének előfeltétele.

63.      A magyar kormány ugyanis az írásbeli észrevételeiben lényegében azt fejti ki, hogy a bűnügyi nyilvántartási rendszerről, az Európai Unió tagállamainak bíróságai által magyar állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartásáról, valamint a bűnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásáról szóló 2009. évi XLVII. törvény értelmében a tagállami ítélet – amennyiben azt a tagállami hatóság megfelelő formában, a nyilvántartásba vételéhez megfelelő tartalommal kitöltve megküldte – minden külön eljárás nélkül bejegyzésre kerül a bűnügyi nyilvántartó szerv által vezetett, a tagállami bíróságok által magyar állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartásába. Ezek szerint a magyar kormány úgy ítéli meg, hogy a magyar jogszabály lényegében eleget tesz a 2009/315 kerethatározat rendelkezéseinek. E magyarázatokból következően a más tagállamok bíróságai által hozott ítéletek nyilvántartásba vételétől függetlenül az ezen ítéletek érvényének elismerésére irányuló különleges eljárást le kell folytatni.

64.      Mindazonáltal az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban szereplő tényezők inkább azt az előfeltevést igazolják, hogy az elismerési különleges eljárást előzetesen kell lefolytatni, mégpedig a magyar állampolgárokkal szemben hozott külföldi büntetőítéletek magyar bűnügyi nyilvántartásba vétele érdekében.

65.      E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozott Nbjt. 48. §‑ának (7) bekezdésére utalok vissza, amely előírja, hogy „[a] bíróság a külföldi ítélet érvényének elismeréséről értesíti a bűnügyi nyilvántartó szervet”. Ráadásul a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a magyar jog szerinti új – vagyis az elismerésre irányuló különleges eljárásban másként minősített – bűncselekményekről értesíteni kell a hazai bűnügyi nyilvántartást.(25) E bíróság továbbá az eljárás folyamán megállapította, hogy a Landesgericht Wiener Neustadt (bécsújhelyi regionális bíróság) Lada D. B.‑vel szemben hozott büntetőítélete a magyar bűnügyi nyilvántartásban nem, de az ECRIS‑ben megtalálható. Az említett bíróság végezetül pontosítja, hogy az Nbjt. IV. Fejezetének 1. Címében foglalt rendelkezések célja, hogy a külföldi elítélést a magyar bűnügyi nyilvántartásba fel lehessen venni, ha annak érvényét elismerte a magyar bíróság.(26) E tényezőkből arra következtetek, hogy valamely külföldi ítélet magyar bűnügyi nyilvántartásba vételére az ítélet érvényének különleges eljárásban történő elismerését követően kerül sor.

66.      Egyébiránt, amint azt a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, az elismerési különleges eljárásban az illetékes magyar bíróság – azonos tényállás mellett – a hazai jog szerint akár más bűncselekményekben is kimondhatja a terhelt bűnösségét, és akár más büntetést és intézkedést is alkalmazhat, mint a külföldi eljárásban.(27) A kérdést előterjesztő bíróság e tekintetben megjegyzi, hogy az elismerési különleges eljárás lefolytatása olyan helyzetet teremt, hogy az elítélt tekintetében ezen eljárást követően a magyar bűnügyi nyilvántartásban a hazai bűncselekmények és büntetés kerül feltüntetésre, míg az ECRIS továbbra is a külföldi elítélés szerinti adatokat tartalmazza.(28)

67.      Az ECRIS‑ben szereplő és a magyar bűnügyi nyilvántartásban foglalt információk ilyen eltérése ellentétes a 2009/315 kerethatározattal és a 2009/316 határozattal létrehozott, a különböző uniós tagállamokban meghozott büntetőítéletekkel kapcsolatos információk cseréjére és megőrzésére irányuló rendszerrel.

68.      Azon kérdés megválaszolása, hogy a más tagállam bírósága által hozott büntetőítéletek érvényének elismerésére irányuló különleges eljárást az elítélés magyar bűnügyi nyilvántartásba vétele érdekében kell‑e lefolytatni, mindenképpen a nemzeti jog értelmezését teszi szükségessé, amely nem tartozik a Bíróság hatáskörébe.(29)

69.      Egyébiránt, ami az Igazságügyi Minisztériumnak tulajdonítható azon gyakorlatot illeti, hogy a külföldi büntetőítélet neki történő továbbítását kéri az elítélés magyar bűnügyi nyilvántartásba vételét megelőzően, emlékeztetni kell arra, hogy ez a gyakorlat ellentétes a 2009/315 kerethatározattal és a 2009/316 határozattal felállított rendszerrel. Ezek ugyanis a különböző uniós tagállamokban meghozott büntetőítéletekkel kapcsolatos információk cseréjére irányuló gyors és hatékony rendszert alakítanak ki.(30) A tagállamok központi hatóságai ezeket az információkat – a továbbított információkban szereplő minden egyes bűncselekményre és szankcióra vonatkozó megfelelő kód formájában – az ECRIS‑en keresztül adják át egymásnak(31). Ennélfogva a más tagállam bírósága által hozott büntetőítéletnek a terhelt állampolgársága szerinti tagállam központi hatósága számára történő továbbítására csak akkor kerül sor, ha a különleges körülmények azt megkívánják, és az nem követelhető meg szisztematikusan az említett büntetőítéletnek ezen tagállam bűnügyi nyilvántartásába való felvétele érdekében(32). E tekintetben megjegyzem, hogy a jelen eljárásban a magyar kormány egyetlen olyan körülményre sem hivatkozott, amely a Landesgericht Wiener Neustadt (bécsújhelyi regionális bíróság) ítéletének az Igazságügyi Minisztérium részére történő továbbítását indokolhatná.

70.      A fentiekre tekintettel azt javasolom, hogy a Bíróság a 2016. június 9‑i Balogh ítélet(33) 28–35., illetve 41–55. pontjában kifejtett okfejtését tartsa fenn. A magam részéről fenntartom az ugyanezen ügyre vonatkozóan előterjesztett indítványom 36–67. pontjában kifejtett és itt hivatkozott álláspontomat.(34)

71.      Másodszor, mind a kérdést előterjesztő bíróság, mind pedig a magyar kormány szembesíti az elismerésre irányuló különleges eljárást a 2008/675 kerethatározat rendelkezéseivel. E tekintetben a Bíróságnak nyújtott magyarázatokból kitűnik, hogy ezen eljárásnak az illetékes magyar bíróságok általi lefolytatása olyan előzetes formalitás, amely a más tagállami bíróság által hozott korábbi büntetőítéletnek egy újabb büntetőeljárásban való figyelembevételéhez szükséges. A magyar kormány e tekintetben hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az elítélést ezen elismerési különleges eljárás keretében a magyar büntetőjogi jogszabályokhoz igazítsák. Ezen előzetes hozzáigazítás nélkül az említett elítélés nem vehető figyelembe a külföldi büntetőítéletben elítélt személlyel szemben alkalmasint indítandó jövőbeli büntetőeljárásokban.

72.      Amint korábban említettem, Lada D. B. ellen nincs újabb büntetőeljárás folyamatban Magyarországon, éppen ezért a jelen esetben kétségesnek tűnhet a 2008/675 kerethatározat relevanciája, amelynek célja az 1. cikkének (1) bekezdése értelmében „azon feltételek meghatározása, amelyek alapján egy bizonyos személy elleni, a tagállamban indult büntetőeljárás során, az ugyanezen személlyel szembeni más tagállamban, eltérő cselekmények alapján hozott korábbi büntetőítéleteket figyelembe veszik”(35). E tekintetben a helyzet eltér T. Beshkov helyzetétől, aki ellen újabb büntetőeljárást indítottak Bulgáriában, amelynek folyamán felmerült az osztrák bíróság által hozott korábbi büntetőítélet figyelembevétele.(36)

73.      Mindemellett egyértelmű, hogy az elismerési különleges eljárás – bármilyen körülmények közt folytatják is le – ellentétes a 2008/675 kerethatározattal létrehozott rendszerrel, amennyiben a kerethatározat által meg nem határozott olyan előzetes formalitásnak minősül, amitől e kerethatározat alkalmazása függ. Másképpen fogalmazva, a magyar jogalkotó ezt az eljárást úgy hozta létre, mint amely a külföldi büntetőítéletek esetleges jövőbeli büntetőeljárásokban való figyelembevételének előkészítését szolgálja. Úgy tűnik tehát, hogy a magyar hatóságok képzetében elválaszthatatlan a 2008/675 kerethatározat végrehajtásától. Következésképpen ahhoz, hogy a kérdést előterjesztő bíróság az alapjogvitában dönteni tudjon, különösen pedig, hogy meghatározza, hogy le kell‑e folytatnia az elismerési nemzeti eljárást, hasznosnak bizonyul, ha a Bíróság – lényegében – emlékeztet arra, amit a 2017. szeptember 21‑i Beshkov ítélet(37) 35–38. és 40. pontjában megállapított, vagyis arra, hogy a 2008/675 kerethatározatot úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, hogy a valamely tagállam bírósága által korábban hozott büntetőítélet valamely másik tagállamban való figyelembevételének az legyen a feltétele, hogy ez utóbbi tagállam illetékes bíróságai előzetes nemzeti elismerési eljárást folytassanak le ezen ítéletre vonatkozóan. A magam részéről hivatkozom az említett ügyben előterjesztett indítványom 27–31. pontjára.(38)

74.      A cseh és a magyar kormány állításaival ellentétben a 2008/675 kerethatározat (13) preambulumbekezdését nem úgy kell érteni, hogy a tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy egy másik tagállam bírósága által hozott büntetőítéletre vonatkozóan nemzeti elismerési eljárást folytassanak le annak érdekében, hogy azt egy újabb büntetőeljárásban figyelembe lehessen venni.

75.      Amint azt az Európai Bizottság a 2008/675 kerethatározat tagállamok általi végrehajtásáról az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz benyújtott jelentésében megjegyzi, e kerethatározat „jelentős többletértéket képvisel az európai igazságszolgáltatási térségen belüli büntetőjogi rendszerek és bírósági határozatok iránti kölcsönös bizalom előmozdítása tekintetében, mivel ösztönzi olyan igazságügyi kultúra kialakulását, amelyben főszabály szerint figyelembe kell venni a más tagállamokban hozott korábbi büntetőítéleteket”(39). Ebből a célból e kerethatározat (5) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 3. cikkének (1) bekezdése annak biztosítására kötelezi a tagállamokat, hogy a valamely személy ellen egy tagállamban indított újabb büntetőeljárás esetében az ugyanezen személlyel szemben más cselekmények miatt valamely más tagállamban hozott olyan korábbi büntetőítéleteket, amelyekkel kapcsolatban a kölcsönös jogsegélyről vagy a bűnügyi nyilvántartásból származó információk cseréjéről szóló hatályos eszközök értelmében információkat szereztek, egyfelől ugyanolyan mértékben vegyék figyelembe, mint amennyire a korábbi nemzeti büntetőítéleteket a nemzeti jog alapján figyelembe veszik, és másfelől, hogy azokhoz ugyanolyan hatály fűződjön, mint amilyen e jog szerint ez utóbbi büntetőítéletekhez fűződik.

76.      A 2008/675 kerethatározatot tehát az egyenértékűség elve vezéreli.(40) Ennek az elvnek megfelelően egy másik tagállam bírósága által korábban hozott ítélet figyelembevétele csak akkor kötelező egy új büntetőeljárásban eljáró nemzeti bíróság számára, amennyiben ez a figyelembevétel egy tisztán belső jogi helyzetben lehetséges.

77.      Ez a követelmény egyértelműen kapcsolódik a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség megvalósításához, és ezáltal a kölcsönös elismeréshez, amely nemcsak a külföldi határozat figyelembevételét írja elő, hanem annak tiszteletben tartását is.

78.      Következésképpen, figyelembe véve e korábbi külföldi határozatot, a később döntést hozó bíróság nem változtathatja azt meg. A 2008/675 kerethatározat 3. cikkének (3) bekezdése rögzíti ezt az alapelvet. A végső fokon eljáró bíróságnak tehát egyszerűen csak azokat a – nemzeti joga szerinti – jogkövetkezményeket kell kapcsolnia e határozathoz, amelyek egy korábbi nemzeti határozathoz fűződnének.

79.      Amint azt a Bíróság a 2017. szeptember 21‑i Beshkov ítéletében(41) pontosította, mivel mind a kerethatározat 3. cikkének (3) bekezdése, mind pedig annak (13) preambulumbekezdése kifejezetten kizárja a felülvizsgálatot, a más tagállamokban korábban hozott büntetőítéleteket ekképpen úgy kell figyelembe venni, ahogyan azokat meghozták.(42)

80.      Következésképpen – ellentétben azzal, amit a cseh és a magyar kormány állít – noha az említett (13) preambulumbekezdés azt is tartalmazza, hogy e kerethatározat tiszteletben tartja a más tagállamban korábban hozott büntetőítéletek figyelembevételéhez szükséges nemzeti eljárások és megoldások sokféleségét, és nem gátolja a tagállamokat abban, hogy szükség esetén határozatot hozzanak arról, hogy az ilyen büntetőítéletekhez ugyanolyan jogi hatály fűződik, az ilyen határozat meghozatala mindenesetre nem jelentheti az alapügyben szóban forgóhoz hasonló, előzetes nemzeti elismerési eljárás lefolytatását.(43)

81.      Összegezve, bár a 2008/675 kerethatározat (13) preambulumbekezdése nem gátolja a tagállamokat abban, hogy szükség esetén határozatot hozzanak arról, hogy a korábbi büntetőítéletekhez ugyanolyan jogi hatály fűződik, erre csak akkor kerülhet sor, ha ez a határozat tiszteletben tartja a kerethatározat 3. cikkének (3) bekezdésében említett szabályt, vagyis hogy ez nem járhat a büntetőítélet felülvizsgálatával.

82.      E tekintetben nagy különbség van aközött, hogy a korábbi külföldi ítéletet felülvizsgáló határozatot hoznak, amely ennélfogva a bűncselekmény másként való minősítését és az ezen ítéletben kiszabott büntetés megváltoztatását eredményezheti, vagy pedig a külföldi ítélet újabb büntetőeljárásban való figyelembevételének konkrét módját megállapító, vagy akár azon okokat kifejtő határozatot hoznak, amelyek alapján az adott ügyben nincs lehetőség a figyelembevételre.

83.      Az első megoldás közvetlenül sérti a kölcsönös elismerés elvét, míg a második megoldás – éppen ellenkezőleg – ezen elv konkrét érvényesítésébe illeszkedik.

84.      A 2008/675 kerethatározat (13) preambulumbekezdésében foglalt megjegyzések egyetlen célja véleményem szerint az, hogy a tagállamok számára mérlegelési mozgásteret hagyjon azon konkrét módok meghatározásában, hogy a más tagállamban hozott korábbi büntetőítéleteket a bíróságaik hogyan veszik figyelembe. Pontosítani kell ugyanakkor, hogy a 2008/675 kerethatározat nem harmonizálja a korábbi büntetőítéletekre vonatkozóan meghatározott következményeket.(44) A kölcsönös elismerés elvének alkalmazása következtében egy másik tagállamban hozott büntetőítéletnek ugyanolyan érvényűnek kell lennie és ugyanolyan következményekkel kell járnia, mint egy korábbi nemzeti büntetőítéletnek. Más szavakkal élve, e kerethatározat felállítja a másik tagállamban hozott büntetőítélet és a nemzeti büntetőítélet közötti „megfelelőség elvét”(45). Ezzel szemben az említett kerethatározat a nemzeti jogszabályokra bízza az ezen elv alkalmazása következményeinek meghatározását, ami azt jelenti, hogy egyáltalán nem áll szándékában a korábbi büntetőítéletekkel kapcsolatban az egyes tagállamokban megállapított következményeket harmonizálni, amelyeket továbbra is kizárólag a nemzeti jog szabályoz(46). Harmonizálás hiányában tehát a tagállamok a nemzeti jogukban eltérő jogkövetkezményeket határoznak meg, amelyek ráadásul eltérő módon és a büntetőeljárás eltérő szakaszaiban alkalmazandók.

85.      E tekintetben a Bizottság a kerethatározat‑javaslat indokolásában megállapította, hogy a korábbi büntetőítéletek az egyes nemzeti jogrendszerekben nagyon eltérő következményekkel járnak. Néhány tagállamban egy korábbi büntetőítélet a hatáskörrel rendelkező hatóságok mérlegelési jogkörébe tartozó pusztán ténybeli elem, amelyet a határozathozatalkor figyelembe vesznek. Más tagállamokban a visszaesés tág értelemben jogi szabályozást nyert, amely a korábbi elítéléshez olyan meghatározott jogkövetkezményeket fűz, amelyek a hatáskörrel rendelkező hatóságok mérlegelési jogkörén kívül esnek. A visszaesés szabályozása tekintetében a Bizottság rámutat, hogy a tagállamoknak meg kellene határozniuk, hogy mely feltételek esetén fűződnek egy másik tagállamban hozott büntetőítélethez azonos következmények. A visszaesés nemzeti jogi szabályozásai ugyanis gyakran közvetlenül a büntetőjogi tényállás és a büntetések belső jogban kialakított szerkezetéhez kapcsolódnak; többek között minden olyan esetben, amikor a különös visszaesés jogilag szabályozott.(47)

86.      E magyarázatok fényében a 2008/675 kerethatározat (13) preambulumbekezdése tehát nem értelmezhető akként, hogy az lehetővé teszi a valamely más tagállamban hozott büntetőítélet érvényének elismerésére irányuló olyan nemzeti eljárás lefolytatását, mint amely az alapügy tárgyát képezi. Egy ilyen kiterjesztő értelmezés ellentétben állna az ítéletek kölcsönös elismerésének elvével. E kerethatározat (13) preambulumbekezdésének igen megszorító feltételei egyébiránt azt bizonyítják, hogy a korábbi külföldi büntetőítélethez azonos joghatásokat fűző – ezen ítéletek felülvizsgálatára ki nem terjedő – határozat tagállamok általi meghozatalának lehetőségével kivételes, eseti jelleggel lehet élni, mégpedig olyan egyértelmű helyzetekben, amelyekben ez az említett preambulumbekezdésben meghatározott rövid időn belül megoldható.

87.      A fenti megfontolásokból azt a következtetést vonom le, hogy a 2008/675 kerethatározattal létrehozott rendszerrel ellentétes az, ha valamely tagállam a más tagállamok bíróságai által hozott büntetőítéletek kapcsán olyan nemzeti elismerési eljárást ír elő, amelyben e határozatok olyan felülvizsgálat tárgyát képezik, amely azt eredményezheti, hogy a határozatokat az ezen tagállam büntető jogszabályaihoz történő igazítás végett megváltoztatják. E tekintetben emlékeztetek arra, hogy a magyar jog szerinti, elismerésre irányuló különleges eljárás a más tagállam bírósága által hozott jogerős határozat tárgyát képező bűncselekmény másként való minősítéséhez és a kiszabott büntetésnek a magyar büntető jogszabályokhoz történő igazításához vezethet.

88.      Igaz ugyan, hogy a magyar kormány a Bíróságnak kifejtette, hogy a 2016. június 9‑i Balogh ítéletet(48) követően az a döntés született, hogy a külföldi ítéletek érvényének elismerésére irányuló különleges eljárást nem szisztematikus jelleggel folytatják le.(49) Hangsúlyozni kell azonban, hogy – bár némiképp súlyosító körülménynek minősül – önmagában nem az eljárás szisztematikus jelleggel történő lefolytatása indokolja az említett eljárás 2008/675 kerethatározattal való összeegyeztethetetlenségének megállapítását. Ezt az összeegyeztethetetlenséget az teszi egyértelművé, hogy ez az eljárás, jóllehet csakis akkor folytatják le, ha a más tagállam bírósága által hozott korábbi büntetőítéletben elítélt személlyel szemben ténylegesen megindítják az újabb büntetőeljárást, egyrészt a korábbi büntetőítélet figyelembevételének előfeltételét képező formalitásnak minősül, másrészt pedig ezen büntetőítélet felülvizsgálatával jár, amely a magyar büntető jogszabályokhoz történő igazítás végett annak megváltoztatását eredményezheti.

89.      Meg kell jegyezni, hogy a 2008/675 kerethatározattal létrehozott rendszer ezzel kapcsolatban alapvetően eltér a kölcsönös elismerés elvének büntetőügyekben hozott, szabadságvesztés‑büntetéseket kiszabó vagy szabadságelvonással járó intézkedéseket alkalmazó ítéleteknek az Európai Unióban való végrehajtása céljából történő alkalmazásáról szóló, 2008. november 27‑i 2008/909/IB kerethatározattal(50) felállított rendszertől. Míg az előbbi ugyanis nem teszi lehetővé a külföldi büntetőítéleteknek az újabb büntetőeljárásban való figyelembevétel érdekében történő átalakítását, az utóbbi a 8. cikkében szigorú feltételeket szab a kibocsátó államban hozott büntetőítéletnek a végrehajtó állam illetékes hatóságai által történő átalakítására, amely feltételek az említett hatóságokat terhelő azon elvből eredő kötelezettség alóli egyetlen kivételt képezik, amely szerint a részére továbbított ítéletet el kell ismernie, és a büntetést végre kell hajtania, amelynek időtartama és jellege megfelel az e kibocsátó államban hozott ítéletben meghatározottaknak(51). A külföldi büntetőítélet átalakításának lehetőségére azonban a magyar kormány a jelen ügyben egyáltalán nem hivatkozhat, mivel vitán felül áll, hogy nem a Landesgericht Wiener Neustadt (bécsújhelyi regionális bíróság) által Lada D. B.‑vel szemben hozott büntetőítélet végrehajtása érdekében történő elismerésre irányuló különleges eljárás lefolytatásáról van szó.

90.      Végezetül hangsúlyozom, hogy egy olyan eljárás léte, mint amelyet a magyar hatóságok – akár szisztematikus jelleggel, akár nem – a külföldi büntetőítélet nemzeti bűnügyi nyilvántartásba vétele előtt lefolytatnak, a 2009/315 kerethatározattal és a 2009/316 határozattal létrehozott rendszerben célszerűtlennek tűnik, ennélfogva pedig ellentétben áll azokkal. E két jogi norma elsősorban a tagállamok bűnügyi nyilvántartásai szempontjából közös információkat rendezi. A kérdés önmagától leegyszerűsödik, ha a bűnügyi nyilvántartás alapvető hasznát tartjuk szem előtt.

91.      A bűnügyi nyilvántartás léte lehetővé teszi az igazságügyi hatóságok számára annak megismerését, hogy az adott jogalanyt már elítélték‑e, vele szemben milyen büntetést szabtak ki, illetve hogy milyen bűncselekményt követett el, ami alkalmasint lehetővé teszi az esetleges visszaesés megállapítását vagy kizárását, és a kiszabott büntetés végrehajtásáról történő meggyőződést.

92.      A bűnügyi nyilvántartásba vétel önmagában nem jelenti a büntetőítélet figyelembevételét, sem pedig annak végrehajtását. Az igazságügyi hatóság egy újabb eljárás folyamán a bűnügyi nyilvántartásba betekintve látja, hogy szerepel‑e ott olyan elítélés, amelyet figyelembe kell vennie, vagy amelynek végrehajtását el kell rendelnie. Csakis ebben az esetben merülhet fel – adott esetben – az újabb büntetőeljárást lefolytató bíróság előtt a 2008/675 kerethatározat alkalmazásának kérdése a büntetőítélet figyelembevételével kapcsolatban, vagy pedig a 2008/909 kerethatározat alkalmazásának kérdése a végrehajtással kapcsolatban.

93.      Harmadszor, a kérdést előterjesztő bíróság az uniós elsődleges jog, mégpedig az EUMSZ 82. cikk (1) bekezdésének értelmezésére kéri a Bíróságot, amely rendelkezés felállítja a büntetőügyekben hozott bírósági ítéletek és határozatok kölcsönös elismerésének elvét, hangsúlyt fektetve arra, hogy a nemzeti bíróságok tehát az ezen joggal ellentétben álló magyar szabályozás alkalmazását mellőzhetik, amit azonban nem tehetnének meg, ha a Bíróság csupán a kerethatározatokat értelmezné, és a nemzeti szabályozás e kerethatározatokkal való összeegyeztethetetlenségét hangsúlyozná.(52) Így felmerül az arra vonatkozó kérdés, hogy a nemzeti bíróságok előtt mennyiben lehet a kerethatározatokra hivatkozni az ellentétes nemzeti szabályozás alkalmazásának mellőzése érdekében.

94.      Számomra egyértelműnek tűnik, hogy a magyar különleges eljárás homlokegyenest ellentétes az EUMSZ 82. cikk (1) bekezdése szerinti kölcsönös elismerés elvével. Amint ugyanis azt a Bizottság helyesen megjegyzi, ez az eljárás gátolja a más tagállamokban hozott ítéletek automatikus elismerését, mivel ezen ítéletek elismerése helyett egy nemzeti határozattal való felváltásukat írja elő, ahhoz hogy a magyar jogrend szerint joghatás kiváltására alkalmasak legyenek. Az Nbjt. 47. §‑ának (3) bekezdése e tekintetben világosan fogalmaz, amennyiben úgy rendelkezik, hogy „[h]a a magyar bíróság a külföldi ítélet érvényét elismerte, úgy kell tekinteni, hogy a cselekményt a magyar bíróság jogerősen elbírálta”. Hozzá kell tenni, hogy az illetékes magyar bíróság által az elismerési különleges eljárásban hozott határozat alkalmasint magában foglalhatja a külföldi ítélet magyar jognak való megfeleltetés érdekében történő kiigazítását. Az Nbjt. 48. §‑ának (2)–(6) bekezdése erről tesz tanúságot.

95.      A Bíróság ennélfogva dönthet úgy, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak adandó válaszát az EUMSZ 82. cikk (1) bekezdésére összpontosítja. Ez a cikk állítja fel ugyanis a büntetőügyekben hozott bírósági ítéletek és határozatok kölcsönös elismerésének elvét, és ez a cikk váltotta fel azt az EU 31. cikket, amelyen mind a 2009/315 kerethatározat és 2009/316 határozat, mind pedig a 2008/675 kerethatározat nyugszik.

96.      A Bíróság azonban nem ezt az utat választotta a 2016. június 9‑i Balogh ítéletében(53) és a 2017. szeptember 21‑i Beshkov ítéletében,(54) hogy csak ezt a kettőt említsem, amelyekben a büntetőügyekben hozott bírósági ítéletek és határozatok kölcsönös elismerésének elvét ugyan megemlítve, az ezen elvet érvényesítő uniós másodlagos jogi normák értelmezésével foglalkozik.

97.      Véleményem szerint ezt az utat kell követni, hiszen az uniós másodlagos jog e normái pontosítják a büntetőügyekben hozott bírósági ítéletek és határozatok kölcsönös elismerése elvének alkalmazására vonatkozó – a büntetőeljárás egyes szakaszainak sajátosságait szem előtt tartó – feltételeket és korlátokat, éppen ezért szükség lehet arra, hogy a Bíróság ezekkel kapcsolatban felvilágosítást adjon.

98.      Ugyanakkor a Bíróságnak azt is pontosítania kell, hogy a nemzeti bíróságoknak milyen következményeket kell fűzniük a nemzeti szabályozás kerethatározattal való összeegyeztethetetlenségének megállapításához, különösen pedig világosan ki kell mondania, hogy e bíróságok az uniós jog elsőbbségének elve értelmében kötelesek mellőzni az ellentétes nemzeti szabályozás alkalmazását, ha azzal találják szemben magukat, hogy az ilyen nemzeti szabályozást lehetetlen az uniós másodlagos jogi normával összeegyeztethető módon értelmezni.

99.      Ezzel a kérdéskörrel már foglalkoztam a 2017. június 29‑i Popławski ítélet(55) alapjául szolgáló ügyben ismertetett indítványomban. Ezen ítélet kapcsán a rechtbank Amsterdam (amszterdami bíróság, Hollandia) – többek között ezzel a kérdéssel – ismételten a Bírósághoz fordult a folyamatban lévő Popławski ügyben (C‑573/17). A Bíróság számára tehát több lehetőség is kínálkozik annak pontosítására, hogy amennyiben valamely nemzeti bíróság úgy értékeli, hogy a nemzeti jogának valamely kerethatározatnak megfelelő értelmezése lehetetlennek bizonyul, e bíróságnak mellőznie kell e jogi norma alkalmazását.

100. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az a megállapítás, amely szerint a kerethatározatoknak nem lehet közvetlen hatályuk, nem szoríthatja háttérbe azt a tényt, hogy az EU 34. cikk (2) bekezdésének b) pontja(56) értelmében a kerethatározatok az elérendő célokat illetően kötelezőek a tagállamokra, azonban a forma és az eszközök megválasztását a nemzeti hatóságokra hagyják.(57) Ezenkívül a Bíróság következetes ítélkezési gyakorlata szerint a tagállamok a kerethatározatból eredő kötelezettségeik teljesítésének biztosítása érdekében megteszik a megfelelő általános vagy különös intézkedéseket(58).

101. A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából különösen az következik, hogy a kerethatározatnak az igazságügyi hatóságokra – a nemzeti bíróságokat is ideértve – nézve kötelező jellege miatt a nemzeti jogot a kerethatározatnak megfelelően kell értelmezni. A nemzeti jog uniós joggal összhangban álló értelmezésének e követelménye ugyanis az EUM‑Szerződés rendszeréből következik, amennyiben lehetővé teszi a nemzeti bíróságoknak, hogy az előttük folyamatban lévő ügyek elbírálása során hatáskörüknek megfelelően biztosítsák az uniós jog teljes érvényesülését(59).

102. Tény, hogy a nemzeti jog összhangban álló értelmezése elvének vannak bizonyos korlátai. Így a nemzeti bíróság azon kötelezettségének, miszerint nemzeti joga irányadó szabályainak értelmezésekor és alkalmazásakor a kerethatározat tartalmát figyelembe kell vennie, a jog általános elvei, így különösen a jogbiztonság elve és a visszaható hatály tilalma képezik a korlátait. Ezekkel az elvekkel ellentétes többek között, ha e kötelezettség a kerethatározat alapján, a tagállamban a végrehajtása érdekében elfogadott törvénytől függetlenül, a kerethatározat rendelkezéseit megsértő személyek büntetőjogi felelősségének kimondását vagy súlyosítását eredményezné.(60) Ráadásul az összhangban álló értelmezés elve nem szolgálhat a nemzeti jog contra legem értelmezésének alapjául(61).

103. Az összhangban álló értelmezés elve ugyanakkor megköveteli, hogy a nemzeti bíróságok hatáskörük keretei között tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a belső jog egészére tekintettel és a belső jogban elfogadott értelmezési módszerek alkalmazásával biztosítsák a szóban forgó kerethatározat teljes érvényesülését, és annak céljával összhangban álló eredményre jussanak(62). E vonatkozásban a Bíróság már kimondta, hogy az összhangban álló értelmezés követelménye a nemzeti bíróságok azon kötelezettségével jár, hogy adott esetben módosítaniuk kell az állandó ítélkezési gyakorlatot, amennyiben az a belső jognak valamely kerethatározat céljaival összeegyeztethetetlen értelmezésén alapul.(63) A Bíróság így kimondta, hogy amennyiben a nemzeti bíróság úgy véli, hogy valamely belső jogi rendelkezés kerethatározattal összhangban álló értelmezése azért lehetetlen, mert köti e rendelkezésnek a legfelsőbb nemzeti bíróság által ítéletében adott értelmezése, e bíróság köteles a kerethatározat teljes érvényesülését akként biztosítani, hogy szükség esetén – bírói hatalmánál fogva – mellőzi a legfelsőbb nemzeti bíróság értelmezése szerinti alkalmazását, amennyiben ezen értelmezés nem egyeztethető össze az uniós joggal.(64)

104. Az összhangban álló értelmezésnek a nemzeti bíróságokat terhelő kötelezettségére vonatkozó pontosításokat követően emlékeztetni kell arra, hogy végső soron a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak értékelése, hogy a nemzeti joga, különösen pedig az Nbjt. 46–48. §‑a értelmezhető‑e a 2009/315 kerethatározattal és a 2008/675 kerethatározattal összhangban álló módon.

105. Mivel nem biztos, hogy a kérdést előterjesztő bíróság a nemzeti jogát az uniós joggal összhangban tudja értelmezni, számomra szükségesnek tűnik annak meghatározása – arra az esetre, ha egy ilyen összhangban álló értelmezés nem lehetséges –, hogy a nemzeti bíróságnak milyen konkrét következtetéseket kell levonnia abból, hogy az Nbjt. 46–48. §‑a nem áll összhangban a 2009/315 kerethatározattal és a 2008/675 kerethatározattal.

106. Főszabály szerint amennyiben a szóban forgó nemzeti rendelkezések összhangban álló értelmezése nem lehetséges, a nemzeti bíróság köteles azok alkalmazását mellőzni az uniós jog maradéktalan alkalmazása érdekében.

107. Ebben a tekintetben meg kell állapítani, hogy bár a Bíróságnak már állást kellett foglalnia az EU‑Szerződésnek a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködésről szóló VI. címe keretében elfogadott eszközök jogi hatályával kapcsolatban, a 2005. június 16‑i Pupino ítéletben(65) azonban arra szorítkozott, hogy az összhangban álló értelmezés elvét kiterjesztette ezekre az eszközökre, és elismerte, hogy a kerethatározat ebben a tekintetben egy irányelvhez hasonlítható.

108. Azonban a Bíróság még nem foglalt állást abban a kérdésben, hogy ha egy nemzeti jogszabály nem áll összhangban valamely kerethatározattal, ez alapján a nemzeti bíróság köteles‑e ezt a nemzeti szabályt mellőzni, amennyiben az nem lehet összhangban álló értelmezés tárgya.

109. Ahogyan azt a Kozłowski ügyre(66) vonatkozó, 2008. április 28‑án ismertetett indítványomban megjegyeztem, azok az okok, amelyek miatt a 1964. július 15‑i Costa ítéletben(67) a Bíróság kimondta, hogy a tagállamok – azután, hogy szabadon hozzájárultak egyes jogosítványaiknak a Közösségre való átruházásához – a kötelező közösségi aktusokkal szemben nem érvényesíthetnek semmiféle belső jogi szabályt, a kerethatározatra is érvényesek. Véleményem szerint a kerethatározat a többi kötelező közösségi jogi aktushoz hasonlóan elsőbbséget élvez minden belső jogi rendelkezéssel szemben, még az alkotmányi vagy alaptörvényi rendelkezésekkel szemben is. Ennélfogva az uniós jog elsőbbségének elve alapján a nemzeti bíróság köteles biztosítani az uniós jog teljes érvényesülését, „szükség esetén – bírói hatalmánál fogva – mellőzve a nemzeti jogszabályok közösségi joggal ellentétes rendelkezéseinek alkalmazását”(68).

110. Több megfontolás szól az elsőbbség elvének a harmadik pillér keretében elfogadott kerethatározatok tekintetében történő elismerése mellett.(69)

111. Az első megfontolás a szövegen alapul. Ebben a tekintetben meg kell állapítani, hogy a kerethatározatok közvetlen hatályának hiányával kapcsolatos kivételt leszámítva az uniós jogalkotó a kerethatározatok rendszerét az irányelvek rendszeréről mintázta, előírva azt, hogy a kerethatározatok „az elérendő célokat illetően kötelezőek a tagállamokra, azonban a forma és az eszközök megválasztását a nemzeti hatóságokra hagyják”(70). Mivel a kerethatározatok határozott egyedisége arra korlátozódik, hogy azoknak nincs közvetlen hatályuk,(71) a továbbiakban semmi nem indokolja ezen eszközök elsőbbségének kizárását azzal az indokkal, hogy a kormányközi együttműködés területéhez tartoznak.

112. A második megfontolás a nemzeti bíróság azon kötelezettségének a Bíróság általi elismerésével kapcsolatos, hogy az összhangban álló értelmezés módszerét kell alkalmaznia annak érdekében, hogy biztosítsa a kerethatározatok teljes érvényesülését, és annak céljával összhangban álló eredményre jusson.

113. Kétségtelen, hogy az összhangban álló értelmezés elve alkalmazásának igazolása érdekében a Bíróság nem az elsőbbség elvére, hanem a lojális együttműködés elvére támaszkodott. A Bíróság tehát kimondta, hogy ez utóbbi elvnek, mely többek között azt jelenti, hogy a tagállamok az Európai Unió jogából eredő kötelezettségeik teljesítésének biztosítása érdekében megteszik a megfelelő általános vagy különös intézkedéseket, vonatkoznia kell a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködésre, mely egyébként teljes egészében a tagállamok és az intézmények közötti együttműködésen alapul.(72) Az érvelés e logikája már megjelent az 1984. április 10‑i von Colson és Kamann ítéletben(73) is, mivel a Bíróság ebben többek között az összhangban álló értelmezésre vonatkozó kötelezettséget a tagállamok azon feladatából vezette le, hogy megtegyék a megfelelő általános és különös intézkedéseket az uniós jogból eredő kötelezettségeik teljesítésének biztosítása érdekében, kifejtve, hogy ez a kötelezettség a tagállamok minden hatóságára vonatkozik, beleértve hatáskörük keretén belül az igazságszolgáltatás szerveit is.(74)

114. Mindazonáltal az összhangban álló értelmezés követelménye, amellyel kapcsolatban a Bíróság az állandó ítélkezési gyakorlat szerint megállapította, hogy az „az EUM‑Szerződés rendszeréből következik, amennyiben lehetővé teszi a nemzeti bíróságoknak, hogy az előttük folyamatban lévő ügyek elbírálása során hatáskörüknek megfelelően biztosítsák az uniós jog teljes érvényesülését”(75), az uniós jog hatékony érvényesülésének követelményéből, valamint az uniós jognak a tagállamok nemzeti jogával szembeni elsőbbsége biztosításának szükségességéből ered.(76) Ezenkívül az összhangban álló értelmezés elvének a lojális együttműködés elvén keresztül történő elismerése szükségszerűen az uniós jog elsőbbségének – bár mögöttes módon történő – elismerését feltételezi. Hogyan tudja ugyanis az uniós jogból eredő lojális együttműködés kötelezettsége igazolni azt, hogy a nemzeti bíróságnak az uniós joggal összhangban módosítania kell a nemzeti jogának jelentését, ha ezt a kötelezettséget nem úgy tekintik, hogy az elsőbbséget élvez a nemzeti bíróság azon kötelezettségével szemben, hogy a jogvitát a saját nemzeti joga szerint döntse el?

115. A harmadik megfontolás a szerződésekhez csatolt, az átmeneti rendelkezésekről szóló (36.) jegyzőkönyvben előírt átmeneti időszak végéből következő jogi háttér fejlődéséhez kapcsolódik. E jegyzőkönyv 10. cikkének (3) bekezdése értelmében az (1) bekezdésben foglalt átmeneti rendelkezés a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének időpontját követő öt év elteltével, azaz 2014. november 30‑tól kezdődően már nem fejt ki joghatást. A harmadik pillérnek az EUM‑Szerződés harmadik részének a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségre vonatkozó V. címében foglalt területre történő végérvényes beolvadása „közösségi értelmezést” tesz szükségessé.(77) E tekintetben meg kell jegyezni, hogy míg a korábbi EU 35. cikknek megfelelően a Bíróság hatásköre az együttműködés kormányközi jellegét tükrözte a harmadik pillér keretében, addig a Bíróságnak ezen időpontot követően automatikus és kötelező hatásköre van előzetes döntéshozatali ügyekben, mivel már nincs alárendelve egy olyan nyilatkozatnak, amelynek értelmében minden egyes tagállam elismerte ezt a hatáskört, és megjelölte a Bírósághoz fordulni jogosult nemzeti bíróságokat. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a 2005. június 16‑i Pupino ítéletben(78) a Bíróság „[az] EU 35. cikken alapuló előzetes döntéshozatali hatáskörének jelentőségére” támaszkodott annak igazolása érdekében, hogy a magánszemélyek számára el kell ismerni azt a jogot, hogy kerethatározatokra hivatkozhatnak a tagállami bíróságok előtt a nemzeti jog összhangban álló értelmezése érdekében.(79) Egy azzal azonos hatáskör elismerése, mint amellyel a Bíróság az első pillér keretében rendelkezett, e két pillér közötti határozott konvergenciára irányuló folyamatot mutat, amely igazolja azt, hogy a kerethatározatok joghatásait az irányelvek joghatásaihoz hasonlítsuk, kivéve természetesen a közvetlen hatályt, amely kifejezetten ki van zárva.

116. Az előző megfontolásokból azt a következtetést vonom le, hogy a kerethatározat célja az elsőbbség elvének értelmében az, hogy elsőbbséget élvezzen valamennyi olyan belső jogi rendelkezéssel szemben, amely azzal ellentétes.

117. Fontosnak tűnik továbbá emlékeztetni arra, amit a Bíróság az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13‑i 2002/584/IB tanácsi kerethatározat(80) értelmezésére vonatkozó, 2013. február 26‑i Melloni ítéletben(81) erősen hangsúlyozott, mégpedig hogy „[a]z állandó ítélkezési gyakorlatból […] az következik, hogy az uniós jog elsőbbségének elve értelmében, amely az uniós jogrend lényeges jellemzője […], az, hogy egy tagállam nemzeti jogi – akár alkotmányi szintű – rendelkezésekre hivatkozik, nem befolyásolhatja az uniós jog által ezen tagállam területére kifejtett hatást”(82).

118. A „kizáró hatályra történő hivatkozás” lehetőségének a „helyettesítő” közvetlen hatályról való lekapcsolására vonatkozó elgondolás(83) alapján úgy vélem, hogy a kerethatározat közvetlen hatályának hiánya nem jelenti azt, hogy a nemzeti bíróság nem köteles arra, hogy az uniós joggal összeegyeztethetetlen belső jogi rendelkezéseket mellőzze. Ez a kötelezettség ugyanis közvetlenül abból ered, hogy az uniós jog elsőbbséget élvez azon nemzeti rendelkezésekkel szemben, amelyek a teljes érvényesülését akadályozzák.

119. A fenti megfontolások véleményem szerint elsősorban az EU 34. cikk (2) bekezdésének c) pontja alapján elfogadott határozatokra érvényesek, ideértve a 2009/316 határozatot.

120. Következésképpen az a véleményem, hogy a nemzeti bíróság feladata, hogy a belső jog egészére figyelemmel és a belső jogban elfogadott értelmezési módszereket alkalmazva – amennyire csak lehetséges a 2009/315 kerethatározat, a 2009/316 határozat és a 2008/675 kerethatározat szövegének és céljának fényében – értelmezze az alapügyben szóban forgó nemzeti rendelkezéseket. Amennyiben az ilyen értelmezés lehetetlennek bizonyul, a nemzeti bíróságnak mellőznie kell az uniós joggal ellentétes nemzeti rendelkezések alkalmazását.

IV.    Végkövetkeztetés

121. A fenti megfontolásokra tekintettel azt javasolom a Bíróságnak, hogy a Szombathelyi Törvényszék (Magyarország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő választ adja:

1)      A bűnügyi nyilvántartásból származó információk tagállamok közötti cseréjének megszervezéséről és azok tartalmáról szóló, 2009. február 26‑i 2009/315/IB tanácsi kerethatározatot, valamint a 2009/315 kerethatározat 11. cikke alkalmazásában az Európai Bűnügyi Nyilvántartási Információs Rendszer (ECRIS) létrehozásáról szóló, 2009. április 6‑i 2009/316/IB tanácsi határozatot úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan eljárást bevezető nemzeti szabályozás alkalmazása, amely más tagállam bírósága által hozott, valamely személyt bűncselekmény elkövetése miatt elítélő jogerős bírósági határozatnak a nemzeti bíróság általi elismerésére irányul.

2)      E kerethatározat és e határozat értelmében az ítélethozatal szerinti tagállam bírósága által meghozott büntetőítéletnek a bűnügyi nyilvántartásba való, a személy állampolgársága szerinti tagállam központi hatósága általi felvételének közvetlenül az e büntetőítéletekre vonatkozó információknak – az ECRIS‑en keresztül – kód formájában történő, az ítélethozatal szerinti állam központi hatósága általi továbbítása alapján kell megtörténnie. E feltételek mellett e bejegyzés nem függhet az említett büntetőítéletek bíróság általi elismerésére vonatkozó olyan eljárás előzetes lefolytatásától, mint amilyen az alapeljárásban szóban forgó különleges eljárás, attól pedig még kevésbé, hogy a büntetőítéletet továbbítják‑e elismerés céljából a terhelt állampolgársága szerinti tagállamnak.

3)      Az Európai Unió más tagállamaiban hozott ítéleteknek egy új büntetőeljárásban való figyelembevételéről szóló, 2008. július 24‑i 2008/675/IB tanácsi kerethatározatot úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, hogy a valamely tagállam bírósága által korábban hozott büntetőítélet valamely másik tagállamban való figyelembevételének az legyen a feltétele, hogy ez utóbbi tagállam illetékes bíróságai előzetes nemzeti elismerési eljárást folytassanak le ezen ítéletre vonatkozóan.

4)      A nemzeti bíróság feladata, hogy a belső jog egészére figyelemmel és a belső jogban elfogadott értelmezési módszereket alkalmazva – amennyire csak lehetséges a 2009/315 kerethatározat, a 2009/316 határozat és a 2008/675 kerethatározat szövegének és céljának fényében – értelmezze az alapügyben szóban forgó nemzeti rendelkezéseket. Amennyiben az ilyen értelmezés lehetetlennek bizonyul, a nemzeti bíróságnak mellőznie kell az uniós joggal ellentétes nemzeti rendelkezések alkalmazását.

1      Eredeti nyelv: francia.

2      C‑25/15, EU:C:2016:423.

3      C‑25/15, EU:C:2016:423.

4      HL 2009. L 93., 23. o.

5      HL 2009. L 93., 33. o.

6      C‑25/15, EU:C:2016:423.

7      HL 2008. L 220., 32. o.

8      C‑171/16, EU:C:2017:710.

9      C‑579/15, EU:C:2017:503. 2017. február 15‑én ismertetett indítvány (Popławski, C‑579/15, EU:C:2017:116).

10      A továbbiakban: Btk.

11      HL 2000. L 239., 19. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 2. kötet, 9. o.

12      A továbbiakban: Charta.

13      Mindemellett a magyar kormány az írásbeli észrevételeiben pontosítja, hogy ugyanezt az elismerési eljárást kell lefolytatni a valamely más tagállam bírósága által hozott büntetőítélet Magyarországon történő végrehajtása iránti megkeresés esetén is.

14      C‑25/15, EU:C:2016:423.

15      C‑25/15, EU:C:2016:423.

16      C‑25/15, EU:C:2016:423.

17      Lásd ebben az értelemben: 2016. június 29‑i Kossowski ítélet (C‑486/14, EU:C:2016:483, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

18      C‑25/15, EU:C:2016:423.

19      2016. június 9‑i Balogh ítélet (C‑25/15, EU:C:2016:423, 48. pont).

20      2016. június 9‑i Balogh ítélet (C‑25/15, EU:C:2016:423, 49. pont).

21      C‑171/16, EU:C:2017:710.

22      2016. június 9‑i Balogh ítélet (C‑25/15, EU:C:2016:423, 54. pont); 2017. szeptember 21‑i Beshkov ítélet (C‑171/16, EU:C:2017:710, 36. pont).

23      2017. szeptember 21‑i Beshkov ítélet (C‑171/16, EU:C:2017:710, 36. pont).

24      C‑25/15, EU:C:2016:423.

25      Lásd az előzetes döntéshozatalra utaló határozat 28. pontját.

26      Lásd az előzetes döntéshozatalra utaló határozat 30. pontját.

27      Lásd az előzetes döntéshozatalra utaló határozat 32. pontját.

28      Lásd az előzetes döntéshozatalra utaló határozat 33. pontját.

29      Lásd ebben az értelemben: 2017. június 29‑i Popławski ítélet (C‑579/15, EU:C:2017:503, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

30      2016. június 9‑i Balogh ítélet (C‑25/15, EU:C:2016:423, 52. pont).

31      2016. június 9‑i Balogh ítélet (C‑25/15, EU:C:2016:423, 44. pont).

32      2016. június 9‑i Balogh ítélet (C‑25/15, EU:C:2016:423, 46. pont).

33      C‑25/15, EU:C:2016:423.

34      C‑25/15, EU:C:2016:29.

35      Kiemelés tőlem.

36      Lásd: 2017. szeptember 21‑i Beshkov ítélet (C‑171/16, EU:C:2017:710).

37      C‑171/16, EU:C:2017:710.

38      C‑171/16, EU:C:2017:386.

39      COM(2014) 312 final, 12. o.

40      Lásd e kerethatározat (5)–(7) preambulumbekezdését.

41      C‑171/16, EU:C:2017:710.

42      Lásd: 2017. szeptember 21‑i Beshkov ítélet (C‑171/16, EU:C:2017:710, 37. pont).

43      Lásd analógia útján: 2017. szeptember 21‑i Beshkov ítélet (C‑171/16, EU:C:2017:710, 38. pont).

44      Lásd a 2008/675 kerethatározat (5) preambulumbekezdését.

45      Az Európai Unió más tagállamaiban hozott ítéleteknek egy új büntetőeljárásban való figyelembevételéről szóló, tanácsi kerethatározat‑javaslat (COM(2005) 91 végleges, indokolás, 3. pont; a továbbiakban: kerethatározat‑javaslat).

46      Lásd a kerethatározat‑javaslatot (indokolás, 5. pont).

47      Lásd a kerethatározat‑javaslatot (5. és 6. pont).

48      C‑25/15, EU:C:2016:423.

49      A magyar kormány a tárgyaláson megjegyezte, hogy ezt a fejlődési irányt egy új törvény rögzíti, amely 2018. január 1‑jén lép hatályba.

50      HL 2008. L 327., 27. o.

51      Lásd: 2016. november 8‑i Ognyanov ítélet (C‑554/14, EU:C:2016:835, 36. pont).

52      Lásd a kérdést előterjesztő bíróság által a Bíróság tájékoztatáskérésére adott válasz (1) és (5) pontját. Lásd továbbá a jelen indítvány 47. pontját.

53      C‑25/15, EU:C:2016:423.

54      C‑171/16, EU:C:2017:710.

55      C‑579/15, EU:C:2017:503. 2017. február 15‑én ismertetett indítvány (Popławski, C‑579/15, EU:C:2017:116).

56      Az Amszterdami Szerződéssel megállapított szövege alapján.

57      Lásd: 2017. június 29‑i Popławski ítélet (C‑579/15, EU:C:2017:503, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

58      Lásd: 2017. június 29‑i Popławski ítélet (C‑579/15, EU:C:2017:503, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

59      Lásd: 2017. június 29‑i Popławski ítélet (C‑579/15, EU:C:2017:503, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

60      Lásd: 2017. június 29‑i Popławski ítélet (C‑579/15, EU:C:2017:503, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

61      Lásd: 2017. június 29‑i Popławski ítélet (C‑579/15, EU:C:2017:503, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

62      Lásd: 2017. június 29‑i Popławski ítélet (C‑579/15, EU:C:2017:503, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

63      Lásd: 2017. június 29‑i Popławski ítélet (C‑579/15, EU:C:2017:503, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

64      Lásd: 2017. június 29‑i Popławski ítélet (C‑579/15, EU:C:2017:503, 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

65      C‑105/03, EU:C:2005:386.

66      C‑66/08, EU:C:2008:253.

67      6/64, EU:C:1964:66.

68      Lásd: 2016. július 5‑i Ognyanov ítélet (C‑614/14, EU:C:2016:514, 34. pont).

69      Lásd ebben az értelemben: Lenaerts, K. és Corthaut, T., „Of birds and hedges: the role of primacy in invoking norms of EU law”, European Law Review, Sweet and Maxwell, London, 2006, 287–315. o. Lásd ezzel ellentétben: Peers, S., „Salvation outside the church: judicial protection in the third pillar after the Pupino and Segi judgments”, Common Market Law Review, 44. szám, Issue 4, Wolters Kluwer Law and Business, Alphen aan den Rijn, 2007, 883–929. o., különösen a 920. o., aki megállapítja, hogy az elsőbbség és a közvetlen hatály elvének a harmadik pillérben történő alkalmazása azt jelentené, hogy mellőzik a szerződések megalkotóinak szándékait. Ez a szerző elismeri azonban, hogy az uniós jog elsőbbségének a harmadik pillérben történő elismerése erősíti a hatékonyság elvét, és nem sérti kifejezetten a szerződések szövegét (917. o.).

70      Az EU 34. cikk (2) bekezdésének b) pontja az Amszterdami Szerződéssel megállapított szövege alapján.

71      Prechal, S. és Marguery, T. a kerethatározatok közvetlen hatályának hiányát „apró sajátosságnak” minősíti: „La mise en œuvre des décisions‑cadres une leçon pour les futures directives pénales?”, L’exécution du droit de l’Union, entre mécanismes communautaires et droits nationaux, Bruylant, Brüsszel, 2009, 225–251. o., különösen pedig a 250. o.

72      Lásd: 2005. június 16‑i Pupino ítélet (C‑105/03, EU:C:2005:386, 42. pont).

73      14/83, EU:C:1984:153.

74      Lásd: 1984. április 10‑i von Colson et Kamann ítélet (14/83, EU:C:1984:153, 26. pont).

75      Lásd a közelmúltból: 2016. január 28‑i BP Europa ítélet (C‑64/15, EU:C:2016:62, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

76      Lásd ebben az értelemben: Simon, D., „La panacée de l’interprétation conforme: injection homéopathique ou thérapie palliative?” De Rome à Lisbonne: les juridictions de l’Union européenne à la croisée des chemins – Mélanges en l’honneur de Paolo Mengozzi, Bruylant, Brüsszel, 2013, 279–298. o. A szerzők úgy vélik, hogy „a »Szerződés rendszerének szerves részét képező elvvel« összhangban álló értelmezésre vonatkozó kötelezettség előtérbe kerülése egyenesen következik az uniós jognak a tagállamok nemzeti jogával szembeni elsőbbségéből” (282. o.). Hozzáteszi, hogy „az uniós jog általában vett elsőbbségével és nem csak a különösen az irányelvek átültetésével való kapcsolatot mutatja az »eurokonform« értelmezés biztosításával kapcsolatos kötelezettség, amely nemcsak az átültetést megvalósító jogi aktus, hanem a nemzeti jog egésze tekintetében fennáll, függetlenül attól, hogy az az irányelv előtt vagy azt követően keletkezett” (283. o.).

77      Prechal, S. és Marguery, T., „La mise en œuvre des décisions‑cadres une leçon pour les futures directives pénales?”, L’exécution du droit de l’Union, entre mécanismes communautaires et droits nationaux, Bruylant, Brüsszel, 2009, 225–251. o., különösen pedig a 232. o.

78      C‑105/03, EU:C:2005:386.

79      2005. június 16‑i Pupino ítélet (C‑105/03, EU:C:2005:386, 37. és 38. pont).

80      HL 2002. L 190., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 34. o.

81      C‑399/11, EU:C:2013:107.

82      Lásd ezen ítélet 59. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.

83      Ezzel a különbségtétellel kapcsolatban lásd többek között: Simon, D., „L’invocabilité des directives dans les litiges horizontaux: confirmation ou infléchissement?”, Revue Europe, 3. szám, LexisNexis, Párizs, 2010. Lásd még: Dougan, M., „When worlds collide! Competing visions of the relationship between direct effect and supremacy”, Common Market Law Review, 44. szám, Issue 4, Wolters Kluwer Law and Business, Alphen aan den Rijn, 2007, 931–963. o.