Language of document :

2018. október 3-án benyújtott kereset – Lengyel Köztársaság kontra Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa

(C-626/18. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: lengyel

Felek

Felperes: Lengyel Köztársaság (képviselő: B. Majczyna meghatalmazott)

Alperesek: Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Bíróság:

semmisítse meg a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelv módosításáról szóló, 2018. június 28-i (EU) 2018/957 európai parlamenti és tanácsi irányelv1 1. cikke 2. pontjának a) alpontját, 1. cikke 2. pontjának b) alpontját, valamint 3. cikkének (3) bekezdését;

az Európai Parlamentet és az Európai Unió Tanácsát kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

Másodlagosan, ha a Bíróság álláspontja szerint az (EU) 2018/957 irányelv vitatott rendelkezéseit – a lényeges tartalmának módosítása nélkül – nem lehet különválasztani az irányelv többi részétől, a Lengyel Köztársaság azt kéri, hogy a Bíróság az (EU) 2018/957 irányelvet teljes egészében semmisítse meg.

Jogalapok és fontosabb érvek

A Lengyel Köztársaság a 2018/957 irányelv vitatott rendelkezéseivel szemben a következő jogalapokra hivatkozik:

1) arra alapított jogalap, hogy az Unión belüli szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó, az EUMSZ 56. cikk alapján tiltott korlátozást vezettek be a tagállamok olyan állampolgárai tekintetében, akik nem abban a tagállamban vannak letelepedve mint a szolgáltatást igénybe vevő személy:

a) a tagállamok arra való kötelezése által, hogy a kiküldetésben lévő munkavállalók számára garantálják a díjazást, ideértve a túlmunka díjazását is, amely díjazást azon tagállam nemzeti joga és/vagy gyakorlata alapján kell meghatározni, amelynek a területén a munkavállaló kiküldetésben tartózkodik (1. cikk 2. pontjának a) alpontja),

b) a tagállamok arra való kötelezése által, hogy a kiküldetésben lévő munkavállalók számára főszabály szerint minden alkalmazandó, foglalkoztatásra vonatkozó feltételt garantáljanak – amely feltételeket azon tagállam nemzeti joga és/vagy gyakorlata alapján kell meghatározni, amelynek a területén a munkavállaló kiküldetésben tartózkodik – abban az esetben, ha valamely munkavállaló kiküldetésének tényleges időtartama, vagy az ugyanazt a feladatot ellátó egymást követő munkavállalók kiküldetésének összesített időtartama meghaladja a 12 hónapot, illetve – amennyiben a szolgáltató indokolással ellátott értesítést nyújt be – a 18 hónapot (az 1. cikk 2. pontjának b) alpontja),

2) arra alapított jogalap, hogy megsértették az EUMSZ 53. cikk (1) bekezdését és az EUMSZ 62. cikket, mivel e rendelkezések alapján olyan intézkedéseket fogadtak el, amelyeknek nem célja az önálló vállalkozói tevékenység folytatásának megkönnyítése (a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás megkönnyítése), hanem amelyek ellentétesek ezzel a céllal,

3) arra alapított jogalap, hogy megsértették az EUMSZ 53. cikk (1) bekezdésének az EUMSZ 62. cikknek és az EUMSZ 58. cikk (1) bekezdésének együttesen értelmezett rendelkezéseit, mivel a vitatott irányelv rendelkezéseit a közúti szállítási ágazatra alkalmazták (a 3. cikk (3) bekezdése).

A Lengyel Köztársaság különösen arra hivatkozik, hogy a kiküldetésben lévő munkavállalók díjazására vonatkozó vitatott rendelkezések fő célja, hogy a szolgáltatók terheinek növelése révén korlátozzák a szolgáltatásnyújtás szabadságát, és ez által megszüntessék a székhelyük szerinti államban alkalmazandó alacsonyabb munkabérekből eredő versenyelőnyüket. A bevezetett módosítások a határokon átnyúló tevékenységet folytató szolgáltatók hátrányos megkülönböztetését eredményezik. Ezeket a módosításokat nem indokolják közérdeken alapuló kényszerítő körülmények, és kiváltképpen nem a munkavállalók szociális védelmén és a tisztességes versenyen alapuló okok. E módosítások ezenkívül az arányosság követelményét is sértik.

____________

1 HL L 173., 16. o.