C–327/18. PPU. sz. ügy
RO
(a High Court [Írország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal – Sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárás – Büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés – Európai elfogatóparancs – 2002/584/IB kerethatározat – A végrehajtás megtagadásának okai – EUSZ 50. cikk – Olyan tagállam igazságügyi hatóságai által kibocsátott elfogatóparancs, amely megindította az Európai Unióból való kilépésre vonatkozó eljárást – Az ezen állam és az Unió között a kilépést követően fennálló kapcsolatokra alkalmazandó szabályozást érintő bizonytalanság”
Összefoglaló – A Bíróság ítélete (első tanács), 2018. szeptember 19.
1. Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló kerethatározat – Az elítélt vagy gyanúsított személyeknek a kibocsátó igazságügyi hatóságok részére történő átadása – Az alapvető jogok és jogelvek tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettség – Olyan tagállam hatóságai által kibocsátott elfogatóparancs, amely megindította az Unióból való kilépésre vonatkozó eljárást – Annak kockázata, hogy a keresett személyt az alapvető jogaitól és az elfogatóparancsról szóló kerethatározaton alapuló jogaitól megfosztják – A végrehajtó igazságügyi hatóság általi vizsgálat – Terjedelem
(EUSZ 2. cikk és EUSZ 6. cikk; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 4. cikk; a 2009/299 kerethatározattal módosított 2002/584 tanácsi kerethatározat, 1. cikk, (3) bekezdés, és 15. cikk, (2) bekezdés)
2. Tagállamok – Az Európai Unióból való kilépés – Következmények – Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló kerethatározat – Elfogatóparancs kilépő tagállam általi kibocsátása – A kilépés bejelentésének a végrehajtó tagállam kötelezettségeire gyakorolt hatása – A kibocsátó tagállam Unióból való kilépése előtti hiány
(EUSZ 50. cikk; az Európai Unió Alapjogi Chartája; a 2009/299 kerethatározattal módosított 2002/584 tanácsi kerethatározat)
1. Lásd a határozat szövegét.
(lásd: 37–42., 49., 50. pont)
2. Az EUSZ 50. cikket úgy kell értelmezni, hogy az, hogy valamely tagállam bejelenti az Európai Unióból e cikk alapján való kilépésre vonatkozó szándékát, önmagában nem jár azzal a következménnyel, hogy abban az esetben, ha e tagállam valamely személy ellen európai elfogatóparancsot bocsát ki, a végrehajtó tagállamnak meg kell tagadnia ezen európai elfogatóparancs végrehajtását, vagy el kell halasztania annak végrehajtását azon jogi szabályozás meghatározásának az időpontjáig, amely a kibocsátó tagállamban az Európai Unióból való kilépését követően alkalmazandó lesz. Abban az esetben, ha nem állnak fenn komoly és bizonyítékokkal alátámasztott okok annak feltételezésére, hogy az említett európai elfogatóparancs által érintett személy esetében felmerül annak a veszélye, hogy a kibocsátó tagállamnak az Európai Unióból való kilépését követően megfosztják az Európai Unió Alapjogi Chartájában és a 2009. február 26‑i 2009/299/IB tanácsi kerethatározattal módosított, az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13‑i 2002/584/IB tanácsi kerethatározatban elismert jogaitól, a végrehajtó tagállam ezen európai elfogatóparancs végrehajtását nem tagadhatja meg, amíg a kibocsátó tagállam az Európai Unió tagja. Ebben a kontextusban meg kell állapítani, hogy az ilyen bejelentés nem jár azzal a hatással, hogy felfüggeszti az uniós jog alkalmazását abban a tagállamban, amely bejelentette az Unióból való kilépésre vonatkozó szándékát, és így e jog, amelynek a kerethatározat rendelkezései, valamint az annak alapját képező kölcsönös bizalom és elismerés elve a részét képezik, továbbra is teljes mértékben hatályban marad e tagállamban az Unióból való tényleges kilépés időpontjáig. Következésképpen, amint a főtanácsnok az indítványának a 70. pontjában megállapította, az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló ügyben annak eldöntéséhez, hogy végre kell‑e hajtani az európai elfogatóparancsot, szükséges az, hogy e döntés meghozatalakor a végrehajtó igazságügyi hatóság feltételezhesse, hogy az átadás által érintett személy tekintetében a kibocsátó tagállam lényegében alkalmazni fogja az átadást követő időszakra vonatkozóan a kerethatározatban biztosított jogok tartalmát az említett tagállamnak az Unióból való kilépését követően. Ez a feltételezés lehetséges abban az esetben, ha a kibocsátó tagállam nemzeti joga lényegében tartalmilag magában foglalja e jogokat, többek között amiatt, hogy az említett tagállamnak az Unióból való kilépését követően is fennmarad a részessége olyan nemzetközi egyezményekben, mint a kiadatásról szóló 1957. december 13‑i európai egyezmény és az EJEE. A végrehajtó igazságügyi hatóságok csak az ennek ellenkezőjére utaló konkrét valószínűsítő körülmények fennállása esetén tagadhatják meg az európai elfogatóparancs végrehajtását.
(lásd: 45., 61., 62. pont és a rendelkező rész)