Language of document :

A Törvényszék (kilencedik tanács) T-20/17 . sz., Magyarország kontra Európai Bizottság ügyben 2019. június 27-én hozott ítélete ellen az Európai Bizottság által 2019. augusztus 6-án benyújtott fellebbezés

(C-596/19 P. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: magyar

Felek

Fellebbező: Európai Bizottság (képviselők: Bottka V. és P.-J. Loewenthal, meghatalmazottak)

A többi fél az eljárásban: Magyarország, Lengyel Köztársaság

Kereseti kérelmek

Fellebbezésében az Európai Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság

semmisítse meg a Törvényszék (kilencedik tanács) T-20/17 sz., Magyarország kontra Bizottság ügyben 2019. június 27-én hozott ítéletét;

utasítsa el a Magyarország által a Törvényszékhez benyújtott kereseti kérelemben szereplő második és harmadik jogalapot, amelyekkel Magyarország az indokolási kötelezettség megsértésére és hatáskörrel való visszaélésre hivatkozik, valamint kötelezze Magyarországot az elsőfokú eljárás és a fellebbezési eljárás során felmerült valamennyi költség viselésére;

másodlagosan, az ügyet a még el nem bírált jogalapok tárgyában történő újabb határozathozatal céljából utalja vissza a Törvényszékhez, és az elsőfokú eljárás és a fellebbezési eljárás költségeiről egyelőre ne határozzon.

Jogalapok és fontosabb érvek

Első fellebbezési jogalapja keretében a Bizottság arra hivatkozik, hogy a Törvényszék megsértette az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdését annak megállapításával, hogy a magyar reklámadó progresszív adókulcs-szerkezete nem volt szelektív. Ezt három indokkal támasztja alá:

Először is, a megtámadott ítélet 78–83. pontjaiban a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a Bizottság helytelenül zárta ki a magyar reklámadó progresszív adókulcsait, amikor a referenciarendszert azonosította. A Törvényszék álláspontjával ellentétben a Bizottság által a határozatban követett megközelítés összhangban áll az ítélkezési gyakorlattal. Következésképpen a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot a referenciarendszer meghatározása során.

Másodszor, a megtámadott ítélet 84–90. pontjaiban a Törvényszék helytelenül állapította meg, hogy a Bizottság tévesen azonosította a reklámadó azon célkitűzését, amelynek fényében az összehasonlíthatóságot értékelni kell. A Bíróság következetes ítélkezési gyakorlata szerint az összehasonlíthatóság értékelése szempontjából csak az intézkedésnek az adó tárgya, azaz az adóztatandó tényállás által meghatározott adóügyi célkitűzése bír jelentőséggel. Más célkitűzések, mint például a teherviselő képesség, csak annak értékelése szempontjából relevánsak, hogy az adó által történő bármely különbségtétel objektíven igazolható-e, feltéve, hogy e célkitűzések az adó jellegének velejárói. Következésképpen téves jogalkalmazást jelent, hogy a Törvényszék a reklámadó állítólagos újraelosztási célkitűzésére hivatkozik az összehasonlíthatóság értékelése céljából.

Harmadszor, téves a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 91–105. pontjaiban kifejtett azon álláspontja, mely szerint a Bizottság tévedett, amikor úgy ítélte meg, hogy a redisztribúciós célkitűzés nem igazolja az árbevételen alapuló adó progresszív jellegét. A Törvényszék azon megállapítása, hogy a magyar reklámadó nem diszkriminatív, és redisztribúciós célt szolgál, arra a téves vélelemre támaszkodik, hogy a magas árbevételű vállalkozások szükségszerűen nyereségesebbek, mint az alacsonyabb árbevételt termelő vállalkozások. E téves vélelmet alapul véve a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor olyan célkitűzést fogadott el az adó által generált különbségtétel igazolására, amely nem tartozik az adó jellegéhez. Ezenkívül azáltal, hogy elfogadta ezt a téves vélelmet, a Törvényszék jogellenesen megfordította a bizonyítási terhet, és arra kötelezte a Bizottságot, hogy bebizonyítsa, hogy a magyar reklámadó által előírt progresszív adókulcsok nem igazolhatók annak állítólagos újraelosztási célkitűzésével.

Második fellebbezési jogalapja keretében a Bizottság arra hivatkozik, hogy a Törvényszék megsértette az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdését annak megállapításával, hogy az elhatárolt veszteségek 50%-ának levonhatósága nem volt szelektív. Először is, az intézkedés nincs összhangban azzal a referenciarendszerrel, amelynek állítólagosan a részét képezi, mivel lehetővé teszi veszteségek levonását árbevételen alapuló adó fizetésére köteles adózók számára, ami a vállalkozás nyereségességét nem tükrözi. Másodszor, a Törvényszék megállapításával ellentétben az intézkedés nem általános jellegű, és nem egy véletlenszerű körülménytől függ. Ellenkezőleg, a korábbi adóévre vonatkozó intézkedés kedvezményezettjei az adó bevezetésének időpontjában azonosíthatóak voltak.

____________