AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE
(második tanács)
2013. szeptember 16.
F‑92/11. sz. ügy
Carla Faita
kontra
Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB)
„Közszolgálat – Lelki zaklatás – Segítségnyújtás iránti kérelem – Határozat indokolása”
Tárgy: Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke értelmében alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben C. Faita egyrészt a Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) 2011. június 14‑i, az általa 2011. február 14‑én benyújtott panaszt elutasító határozata megsemmisítését, másrészt, az EGSZB arra való kötelezését kéri, hogy az állítólagosan elszenvedett nem vagyoni kár jogcímén fizessen meg számára 15 000 euró összeget.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. C. Faita maga viseli a saját költségeit és köteles viselni az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság részéről felmerült költségek háromnegyedét. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság köteles a költségei egynegyedének a viselésére.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Az adminisztráció segítségnyújtási kötelezettsége – Segítségnyújtás iránti kérelem – Fogalom – A személyzeti szabályzat 24. cikkére alapozott határozathozatal vagy kártérítés megítélése iránti kérelem – A kérelem szerinti magatartás abbahagyása – Hatás hiánya
(Személyzeti szabályzat, 24. cikk)
2. Köztisztviselői kereset – Az eljáráshoz fűződő érdek – Az állítása szerint lelki zaklatás áldozatává váló tisztviselő segítségnyújtás iránti kérelem elutasításával szembeni keresete – Az eljáráshoz fűződő érdek fennmaradása
(Személyzeti szabályzat, 91. cikk)
3. Köztisztviselői kereset – Jogalapok – Lelki zaklatás fennállására alapított jogalap – A releváns ténybeli körülmények összességének figyelembevételére vonatkozó kötelezettség
4. Bírósági eljárás – Keresetlevél – Alaki követelmények – A felhozott jogalapok rövid ismertetése
5. Köztisztviselői kereset – Előzetes közigazgatási panasz – Elutasító határozat – Az adminisztráció azon kötelezettségének hiánya, hogy lecserélje a vitatott aktus indokolását
(Személyzeti szabályzat, 90. cikk)
6. Tisztviselők – Az adminisztráció segítségnyújtási kötelezettsége – Hatály – Terjedelem – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok
(Személyzeti szabályzat, 24. cikk)
7. Tisztviselők – Lelki zaklatás – Fogalom – Az állítólagos áldozat előléptetése – A zaklatás megvalósulását ki nem záró körülmény
(Személyzeti szabályzat, 12a. cikk)
8. Tisztviselők – Lelki zaklatás – Fogalom – Az értékelő jelentésben szereplő osztályzatok és értékelések – A zaklatás megvalósulását meg nem alapozó bizonyítékok
(Személyzeti szabályzat, 12a. cikk)
9. Tisztviselők – Az adminisztráció segítségnyújtási kötelezettsége – Teljesítés lelki zaklatással kapcsolatban – Az állítólagos áldozat azon kötelezettsége, hogy betartsa az adott intézmény belső szabályai szerinti, a segítségnyújtás iránti kérelem benyújtására irányadó eljárást – Hiány
(Személyzeti szabályzat, 24. cikk)
10. Tisztviselők – Az adminisztráció segítségnyújtási kötelezettsége – Hatály – Terjedelem – Korlátok
(Személyzeti szabályzat, 24. cikk)
11. Tisztviselők – Lelki zaklatás – Fogalom – Az egységvezetőt helyettesítő feladatköréből felmentett tisztviselő – Zaklatást nem megvalósító tényállás
(Személyzeti szabályzat, 12a. cikk)
1. Nem kizárólag azt a kérelmet kell segítségnyújtás iránti kérelemnek minősíteni, amelyet a magát pillanatnyilag tisztviselői minősége és az általa ellátott feladatok miatt őt vagy családját érő fenyegetés, becsületsértés, rágalmazás, illetve személye vagy vagyona elleni támadás áldozatának tartó tisztviselő nyújtott be, hanem a tisztviselők minden arra irányuló kérelmét is, hogy a kinevezésre jogosult hatóság a személyzeti szabályzat 24. cikkével kapcsolatos okból határozatot hozzon vagy kártérítést fizessen számukra, akkor is, ha a felróható magatartást már abbahagyták.
(lásd a 48. pontot)
Hivatkozás:
a Közszolgálati Törvényszék F‑95/09. sz., Skareby kontra Bizottság ügyben 2011. február 8‑án hozott ítéletének 25. és 26. pontja.
2. Az állítása szerint lelki zaklatás áldozatává váló tisztviselőnek vagy volt tisztviselőnek, aki bíróság előtt megtámadja a segítségnyújtás iránti kérelem érdemi vizsgálatának az intézmény általi megtagadását, főszabály szerint fennáll az eljáráshoz fűződő érdeke, még akkor is, ha a hivatkozott tényállás már megszűnt és ha nem kéri az állítólagos zaklatásból származó kár megtérítését vagy a lelki zaklatás feltételezett elkövetőjével szemben fegyelmi eljárás indítását, továbbá a szerinte a zaklatáshoz hozzájáruló valamely aktus megsemmisítését, mivel a lelki zaklatás megvalósulásának az adminisztráció általi esetleges elismerése önmagában kedvező hatással járhat a zaklatást elszenvedő személy felépülésére irányuló gyógykezelésben. E tekintetben azon körülmény, hogy az állítólagos áldozatot a keresetindítás előtt nyugdíjazták, nem fosztja meg őt az eljáráshoz fűződő érdekétől.
(lásd az 55. pontot)
Hivatkozás:
a Közszolgálati Törvényszék fent hivatkozott Skareby kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 26. pontja.
3. Az állítólagos lelki zaklatásra vonatkozó kereset vizsgálatának keretében az uniós bíróságnak az ártó magatartás megvalósulásának mérlegelése céljából számításba kell vennie a releváns ténybeli körülmények összességét. A határozat olyan ténybeli elem, amely bizonyíthatja az ilyen magatartást, amelyet a többiekkel együtt kell számításba venni, anélkül hogy meg kellene vizsgálni annak jogszerűségét vagy azt, hogy esetében a keresetindítási határidő lejárta nem képez annak akadályát, hogy a bíróság megállapítsa a zaklatás megvalósulását. Annál is inkább igaz ez, mivel lehetséges, hogy a hátrányos megkülönböztetésre csupán azt követően derül fény teljes mértékben, hogy lejár az azon határozattal szembeni kereset megindításának határideje, amely határozatban a hátrányos megkülönböztetés megjelenik.
(lásd az 57. pontot)
Hivatkozás:
a Közszolgálati Törvényszék F‑68/09. sz., Barbin kontra Parlament ügyben 2011. február 15‑én hozott ítéletének 109. pontja.
4. A kereset elfogadhatóságához elegendő, ha a felperes által kifejtett érvelésből legalább az egyik kereseti kérelem alátámasztására előterjesztett valamely jogalap beazonosítható a szokásos gondossággal eljáró személy számára. Ha a felperes álláspontját alátámasztó több jogalap is könnyedén beazonosítható, a kereset nem nyilvánítható elfogadhatatlannak.
(lásd a 61. pontot)
5. Ha a határozat indokolása releváns, tekintve, hogy az adminisztráció nem köteles állást foglalni a tisztviselő által kérelmében előadott összes érvvel kapcsolatban, az adminisztrációnak az ezen határozat ellen benyújtott panasszal kapcsolatos határozathozatal során nincs oka eltérni ezen indokolástól azáltal, hogy az indokolást az előzőtől eltérő új indokolással váltja fel.
(lásd a 66. pontot)
6. A segítségnyújtás iránti kérelem ügyében eljáró adminisztráció által hozott intézkedéseknek az uniós bíróság általi felülvizsgálata annak a kérdésnek a vizsgálatára korlátozódik, hogy az érintett intézmény érvényes jogalapra támaszkodott‑e, különösen hogy megmaradt‑e az ésszerű határokon belül, és nem követett‑e el nyilvánvaló tévedést mérlegelési jogkörének gyakorlása során. E tekintetben elegendő, ha a kinevezésre jogosult hatóság által előadott jogalapok egyike érvényes és elegendő ahhoz, hogy a határozat jogszerű legyen.
A segítségnyújtás iránti kérelmet közigazgatási vizsgálat megindítása nélkül elutasító határozat jogszerűségét illetően a bíróságnak e határozat megalapozottságát azon bizonyítékok fényében kell vizsgálnia, amelyeket a határozathozatal kapcsán az adminisztráció tudomására hoztak, különösen amelyeket az érintett a segítségnyújtás iránti kérelmében közölt.
(lásd a 85. és 98. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑154/05. sz., Lo Giudice kontra Bizottság ügyben 2007. október 25‑én hozott ítéletének 137. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat;
a Közszolgálati Törvényszék F‑113/07. sz., Šimonis kontra Bizottság ügyben 2011. április 14‑én hozott ítéletének 69. és 70. pontja.
7. Azon körülmény alapján, hogy a tisztviselőt előléptették, még nem zárható ki, hogy felettese részéről zaklatás vagy ártó magatartás áldozata lett volna, főként ha a tisztviselő előléptetéséről felettesének véleménye ellenére határoztak.
(lásd a 89. pontot)
8. Azon tény alapján, hogy a tisztviselő értékelő jelentései nem negatívak, még nem zárható ki a vele szembeni zaklatás vagy ártó magatartás megvalósulása, mivel az ilyen magatartás az értékelési eljáráson kívül is megnyilvánulhat. Ugyanis még az értékelő jelentésben található akár negatív vagy pozitív osztályzatokat vagy értékeléseket sem lehet arra vonatkozó bizonyítéknak tekinteni, hogy a jelentés lelki zaklatás céljából készült.
(lásd a 90. pontot)
Hivatkozás:
a Közszolgálati Törvényszék F‑15/07. sz., K kontra Parlament ügyben 2008. december 2‑án hozott ítéletének 39. pontja.
9. Az a körülmény, hogy a tisztviselő nem követte az intézmény belső szabályai szerint zaklatás esetén alkalmazandó eljárást, nem képezi akadályát annak, hogy a kinevezésre jogosult hatóság az adminisztrációhoz benyújtott segítségnyújtás iránti kérelem keretében felhozott állítások valódiságát vizsgálja. A végrehajtási intézkedés ugyanis kizárólag a személyzeti szabályzatban biztosított valamely jognak a tisztviselő általi gyakorlásához adhatja meg a kereteket anélkül, hogy szűkítené annak hatályát, így az érintett intézmény nem teheti az említett tisztviselő segítségnyújtás iránti kérelem benyújtásához való jogának gyakorlását függővé egy, a személyzeti szabályzatban nem szereplő belső eljárástól. Különösen mivel, noha kívánatos igénybe venni az általános végrehajtási rendelkezései által létrehozott belső eljárásokat, az ilyen rendelkezések fennállása nem foszthatja meg a tisztviselőket a személyzeti szabályzatból eredő azon említett joguktól, hogy valamely aktussal szemben panasszal éljenek vagy az uniós bíróság előtt terjesszenek elő keresetet a létező belső eljárások előzetes kimerítése nélkül.
(lásd a 91. pontot)
Hivatkozás:
a Közszolgálati Törvényszék F‑138/06. és F‑37/08. sz., Meister kontra OHIM ügyben 2009. május 18‑án hozott ítéletének 138–140. pontja.
10. Még ha a kinevezésre jogosult hatóság köteles is fellépni a szolgálat rendjével és nyugalmával összeegyeztethetetlen esemény bekövetkeztekor, nem köteles vizsgálatot lefolytatni bizonyítékokat vagy legalábbis bizonyítékkezdeményt nélkülöző egyszerű kijelentések alapján. A lehetségesen érintett személyek jogainak védelme érdekében ugyanis az említett hatóságnak meg kell győződnie arról, hogy a vizsgálat megindítása előtt rendelkezik‑e az esetleges gyanúit alátámasztó bizonyítékokkal. Következésképpen a személyzeti szabályzat 24. cikkére alapozott kérelmet benyújtó tisztviselőnek kell azon támadások valódiságával kapcsolatos bizonyítékkezdeményt szolgáltatnia, amely áldozatának álltja magát. Az intézménynek csak az ilyen bizonyítékok megléte esetén kell megtennie a megfelelő intézkedéseket.
(lásd a 97. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 224/87. sz., Koutchoumoff kontra Bizottság ügyben 1989. január 26‑án hozott ítéletének 15. és 16. pontja;
az Európai Unió Törvényszéke T‑308/10. sz., Bizottság kontra Nanopoulos ügyben 2012. július 12‑én hozott ítéletének 152. pontja.
11. Az a körülmény, hogy az egységvezető úgy dönt, hogy egy adott tisztviselő távollétei alatt többé nem helyettesíti őt, nem képezi a részéről megnyilvánuló lelki zaklatás vagy ártó magatartás bizonyítékát, tekintve, hogy minden egységvezető szabadon megválaszthatja azt a tisztviselőt vagy alkalmazottat, aki távollétei alatt helyettesíti őt, mivel a személyzeti szabályzat értelmében továbbra is ő felelős elsődlegesen az egységért. E tekintetben az a körülmény, hogy a tisztviselő bizonyos szolgálati időt eltöltött az egység keretében vagy magas besorolási fokozatban van, semmilyen jogot nem biztosít számára ahhoz, hogy személyügyi igazgatással kapcsolatos feladatokat, és még kevésbé ahhoz, hogy vezetői feladatot lásson el.
(lásd a 100. pontot)