A Törvényszék (kilencedik tanács) T-547/19. sz., , Sarantis Sarantos kontra Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és Európai Bizottság ügyben 2019. december 11-én hozott végzése ellen Archimandritis Sarantis Sarantos, Protopresvyteros Ioannis Fotopoulos,
Protopresvyteros Antonios Bousdekis,
Protopresvyteros Vasileios Kokolakis,
Estia Paterikon Meleton,
Christos Papasotiriou és
Charalampos Andralis
által 2020. február 14-én benyújtott fellebbezés
(C-84/20. P. sz. ügy)
Az eljárás nyelve: görög
Felek
Fellebbezők: Archimandritis Sarantis Sarantos,
Protopresvyteros Ioannis Fotopoulos,
Protopresvyteros Antonios Bousdekis,
Protopresvyteros Vasileios Kokolakis,
Estia Paterikon Meleton,
Christos Papasotiriou,
Charalampos Andralis,
(képviselő: C. Papasotiriou ügyvéd)
A többi fél az eljárásban: Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa
A fellebbezők kérelmei
A fellebbezők azt kérik, hogy a Bíróság:
hozzon határozatot 2019. július 31-i keresetük tárgyában, anélkül, hogy a megtámadott végzést visszautalná a Törvényszék elé;
helyezze hatályon kívül az Európai Unió Törvényszéke kilencedik tanácsának 2019. december 11-i, a 923557. számon nyilvántartásba vett, fent említett keresetre vonatkozó végzését, és e keresetnek teljes egészében adjon helyt;
semmisítse meg a 2019. június 20-i (ΕU) 2019/1157 rendeletet1 ;
az ellenérdekű feleket kötelezze az eljárás költségeinek a viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
Fellebbezésük alátámasztásául a fellebbezők két jogalapra hivatkoznak:
Első fellebbezési jogalap, amellyel a fellebbezők arra hivatkoznak, hogy a megtámadott végzés, amennyiben keresetüket mint elfogadhatatlant elutasította, és főként amennyiben kimondta, hogy „(…) a megtámadott rendelet a természetes személy felpereseket nem bizonyos sajátos minőségük vagy valamely, őket más személyekhez képest jellemző ténybeli helyzet, hanem - ténylegesen vagy potenciálisan meghatározatlan számú személy által vallott - meggyőződésük folytán érinti. Következésképpen az említett felpereseket a megtámadott rendelet nem érinti személyükben az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében”, megsértette az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdését, az Európai Unió Bírósága Alapokmányának 19. cikkét, az arányosság elvét, az Európai Unió Alapjogi Chartájának (2000/C 364/01) preambulumát, valamint 47. cikkét és 52. cikkének (1) bekezdését, az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkének (1) és (4) bekezdését (külön-külön, valamint a 2. sz. Jegyzőkönyvvel összefüggésben értelmezve az arányosság elvének alkalmazása vonatkozásában), továbbá a vonatkozó ítélkezési gyakorlatot. Ekként a fellebbezők fellebbezésükkel arra hivatkoznak, hogy a megtámadott rendelet sérti emberi jogaikat, köztük az Európai Unió Alapjogi Chartája által biztosított alapvető jogokat (emberi méltóság, vallási meggyőződés, a vallásszabadságért való fellépéshez való jog, az emberi élet és szabadság, a személyes adatok és azok kezeléséhez való kifejezett hozzájáruláshoz való jog), így a rendelet őket közvetlenül és személyükben érinti, és, a megsértett jogoknak mint alapvető emberi jogoknak magának a jellege folytán jogosultak arra, hogy az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése alapján megsemmisítés iránti keresetet nyújtsanak be a Törvényszékhez, amely az Uniónak a rendeletek érvénytelenségének felülvizsgálatára az alapvető emberi jogok megsértése esetén közvetlenül köteles bírói fóruma.
Második fellebbezési jogalap, amellyel a fellebbezők arra hivatkoznak, hogy a Törvényszék, amely a megtámadott végzésben a hatodik felperes Christos Papasotiriou ügyvéd Törvényszék előtti képviseletét elfogadhatatlannak nyilvánította, mégpedig azért, mert „(…) a hatodik felperes nem vette igénybe képviselete céljából harmadik személy ügyvéd szolgálatait, hanem saját nevében járt el, saját maga aláírva a keresetlevelet és az eljárási szabályzat 51. cikkének (2) bekezdésében említett, jogosultságra vonatkozó igazolás alapján saját ügyvédi jogállására hivatkozva”, tévesen, contra legem értelmezte az Európai Unió Bírósága Alapokmányának 19. cikkét, és megsértette az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkét és az arányosság elvét, valamint az ennek garantálása érdekében elfogadott uniós jogi rendelkezéseket.
____________
1 Az uniós polgárok személyazonosító igazolványai és a szabad mozgás jogával élő uniós polgárok és azok családtagjai részére kiállított tartózkodási okmányok biztonságának megerősítéséről szóló, 2019. június 20-i (EU) 2019/1157 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2019. L 188, 67. o.).