A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE
(második tanács)
2008. november 27.
F‑35/07. sz. ügy
Bettina Klug
kontra
Európai Gyógyszerügynökség (EMEA)
„Közszolgálat – Ideiglenes alkalmazottak – Határozott idejű szerződés meghosszabbításának elmaradása – Kedvezőtlen értékelő jelentés – Lelki zaklatás”
Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben B. Klug azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék kötelezze az Európai Gyógyszerügynökséget a 2002. február 7‑én öt évre kötött és 2002. július 1‑jén hatályba lépő munkaszerződés meghosszabbítására, a felperest ért nem vagyoni kár megtérítése címén 200 000 euró megfizetésére, valamint a felperes 2004. december 31‑től 2006. december 31‑ig terjedő időszakra vonatkozó értékelő jelentésének visszavonására és a Közszolgálati Törvényszék által hozandó határozat figyelembevételével új értékelő jelentés készítésére.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Kereset – Sérelmet okozó aktus – Fogalom – Az ideiglenes alkalmazotti szerződés lejárati idejére emlékeztető és a szerződés meghosszabbítását mellőző határozatként értelmezendő határozat
(Személyzeti szabályzat, 90. cikk, (2) bekezdés)
2. Tisztviselők – Ideiglenes alkalmazottak – Felvétel – Határozott idejű szerződés meghosszabbítása– Az adminisztráció mérlegelési jogköre
(Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 47. cikk)
3. Tisztviselők – Az adminisztráció segítségnyújtási kötelezettsége – Terjedelem – Az adminisztráció arra vonatkozó kötelezettsége, hogy kivizsgálja a lelki zaklatás tárgyában benyújtott panaszokat és hogy tájékoztassa a panaszost a panaszát követően tett intézkedésekről
(Személyzeti szabályzat, 24. cikk és 90. cikk, (1) bekezdés; az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 11. cikk)
1. A személyzeti szabályzat 90. cikke (2) bekezdésének értelmében vett, sérelmet okozó aktusnak minősül az adminisztráció olyan határozata, amelyet – mivel az emlékezteti az ideiglenes alkalmazottat az egyébként meghosszabbítható munkaszerződése lejártának időpontjára – az érintett kizárólag az említett szerződés meghosszabbításának megtagadásaként értelmezhet. Mivel ugyanis az ilyen határozat megfosztja az ideiglenes alkalmazottat a munkaviszonya valamely közösségi intézményen belül való fenntartásától, az jellegénél fogva az ezen alkalmazott érdekeinek – jogi helyzete lényeges megváltoztatásával történő –közvetlen és azonnali befolyásolására alkalmas jogi aktus.
(lásd a 43. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑160/04. sz., Potamianos kontra Bizottság ügyben 2008. október 15‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2008., I‑A‑2‑0000. o. és II‑A‑2‑0000. o.) 23. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑38/06. sz., Bianchi kontra ETF ügyben 2007. június 28‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2007., I-A-1-0000. o. és II‑A‑1‑0000. o.) 92–94. pontja.
2. Az ideiglenes alkalmazott határozatlan idejű szerződésének az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 47. cikke alapján és a szerződésben foglalt felmondási idő betartásával történő megszüntetése, valamint az ideiglenes alkalmazott határozott időre kötött szerződésének idő előtti megszüntetése a hatáskörrel rendelkező hatóság széles mérlegelési jogkörébe tartozik, következésképpen a közösségi bíróság felülvizsgálata az indokolási kötelezettség tiszteletben tartásának felülvizsgálatától függetlenül a nyilvánvaló hiba és a hatáskörrel való visszaélés hiányának vizsgálatára korlátozódik. Még inkább igaz ez akkor, amikor nem idő előtti megszüntetésről van szó, hanem az ideiglenes alkalmazott határozott időre kötött szerződése meghosszabbításának elmaradásáról, mivel a szerződés meghosszabbítása csupán egy egyszerű, azon feltételhez kötött lehetőség, hogy az megfeleljen a szolgálati érdeknek.
Ebben a tekintetben az illetékes hatóság – amennyiben az alkalmazott helyzetéről határoz – köteles figyelembe venni az összes olyan körülményt, amely döntését meghatározhatja, különösen pedig az érintett alkalmazott érdekét is. Ez következik ugyanis az adminisztráció gondoskodási kötelezettségéből, amely a személyzeti szabályzat és analógia alapján az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek által az intézmény és alkalmazottai közötti viszonyok tekintetében meghatározott kölcsönös jogok és kötelezettségek egyensúlyát tükrözi. Az érintett alkalmazott személyes érdekének figyelembevétele azonban nem vezethet annak tilalmához, hogy az illetékes hatóság ezen alkalmazott ellenkezése ellenére ne hosszabbítsa meg a határozott idejű szerződést, amennyiben azt a szolgálati érdek megkívánja.
Következésképpen a közösségi bíróság felülvizsgálatának az ideiglenes alkalmazott munkaszerződése meghosszabbításának elmaradását igazoló szolgálati érdek mérlegelésében elkövetett nyilvánvaló mérlegelési hiba, a hatáskörrel való visszaélés, valamint a közösségi intézményt a közte és valamely alkalmazottja közötti szerződés megújításáról való döntésekor terhelő gondoskodási kötelezettség sérelme megvalósulásának vizsgálatára kell korlátozódnia.
(lásd a 65–68. és 79. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 25/80. sz., De Briey kontra Bizottság ügyben 1981. február 26‑án hozott ítéletének (EBHT 1981., 637. o.) 7. pontja; C‑298/93. P. sz., Klinke kontra Bíróság ügyben 1994. június 29‑én hozott ítéletének (EBHT 1994., I‑3009. o.) 38. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑45/90. sz., Speybrouck kontra Parlament ügyben 1992. január 28‑án hozott ítéletének (EBHT 1992., II‑33. o.) 97. és 98. pontja; T‑51/91. sz., Hoyer kontra Bizottság ügyben 1994. március 17‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1994., I‑A‑103. o. és II‑341. o.) 36. pontja; T‑13/95. sz., Kyrpitsis kontra CES ügyben 1996. április 18‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1996., I‑A‑167. o. és II‑503. o.) 52. pontja; T‑123/95. sz., B kontra Parlament ügyben 1997. július 14‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1997., I‑A‑245. o. és II‑697. o.) 70. pontja; T‑223/99. sz., Dejaiffe kontra OHIM ügyben 2000. december 12‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2000., I‑A‑277. o. és II‑1267. o.) 51. és 53. pontja; T‑7/01. sz., Pyres kontra Bizottság ügyben 2003. február 6‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑37. o. és II‑239. o.) 50., 51. és 64. pontja; T‑258/03. sz., Mausolf kontra Europol ügyben 2005. március 1‑jén hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑45. o. és II‑189. o.) 49. pontja.
3. A személyzeti szabályzat 24. cikkében előírt segítségnyújtási kötelezettség, amely cikk az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 11. cikkének utalása értelmében az ideiglenes alkalmazottakra is alkalmazandó, többek között magában foglalja azt a kötelezettséget, hogy az adminisztráció alaposan, gyorsan és bizalmasan vizsgálja meg a lelki zaklatásra vonatkozó panaszokat, és tájékoztassa a panaszost a panaszát követően tett intézkedésekről.
E célból elégendő, ha az intézményétől védelmet igénylő tisztviselő vagy alkalmazott a személyzeti szabályzat 24. cikke alapján és ugyanezen szabályzat 90. cikke (1) bekezdésének megfelelően kérelmet nyújt be, amely legalább bizonyítékkezdeményt tartalmaz azon támadások valóságosságára vonatkozóan, amelyek célpontjának tekinti magát. Ilyen körülmények esetén a szóban forgó intézményre tartozik a megfelelő intézkedések meghozatala, így különösen a panasz alapjául szolgáló tényeknek a panaszossal folytatott együttműködésben történő megállapítására irányuló vizsgálat megindítása.
(lásd a 73., 74. és 76. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 18/78. sz., V. kontra Bizottság ügyben 1979. június 14‑én hozott ítéletének (EBHT 1979., 2093. o.) 15. pontja; 224/87. sz., Koutchoumoff kontra Bizottság ügyben 1989. január 26‑án hozott ítéletének (EBHT 1989., 99. o.) 15. és 16. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑5/92. sz., Tallarico kontra Parlament ügyben 1993. április 21‑én hozott ítéletének (EBHT 1993., II‑477. o.) 30. és 31. pontja.