A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE
(harmadik tanács)
2010. február 24.
F‑89/08. sz. ügy
P
kontra
Európai Parlament
„Közszolgálat – Ideiglenes alkalmazottak – Európai Parlament – Elbocsátás –Bizalomvesztés”
Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben P a következőket kéri: elsősorban az ideiglenes alkalmazotti szerződését felmondó, 2008. április 15‑i parlamenti határozat megsemmisítését, másodsorban visszaható hatályú visszahelyezését, harmadsorban díjazásának 2008. július 15‑ig való kifizetését, negyedsorban az elbocsátásáról szóló határozat következtében véleménye szerint őt ért nem vagyoni és szakmai károk megtérítését, ötödsorban a Parlament kötelezését a költségek viselésére.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A felek maguk viselik a saját költségeiket.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Ideiglenes alkalmazottak – Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 2. cikke c) pontjának hatálya alá tartozó ideiglenes alkalmazottak – A Parlament valamely képviselőcsoportjához beosztott ideiglenes alkalmazott
(Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 2. cikk, c) pont)
2. Tisztviselők – Ideiglenes alkalmazottak – Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 2. cikke c) pontjának hatálya alá tartozó ideiglenes alkalmazottak – A Parlament valamely képviselőcsoportjához beosztott ideiglenes alkalmazott
(Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 2. cikk, c) pont)
3. Tisztviselők – Ideiglenes alkalmazottak – Elbocsátásról szóló határozat – Indokolási kötelezettség – Terjedelem
(Személyzeti szabályzat, 25. cikk, második bekezdés, és 90. cikk, (2) bekezdés; az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 2. cikk, c) pont)
4. Megsemmisítés iránti kereset – Jogalapok – Hatáskörrel való visszaélés – Fogalom
5. Tisztviselők – Az adminisztráció gondoskodási kötelezettsége – Terjedelem – Korlátok
(Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 2. cikk, c) pont)
6. Tisztviselők – Kereset – Tárgy – Az adminisztrációval szembeni meghagyás – Elfogadhatatlanság
(EK 233. cikk; személyzeti szabályzat, 91. cikk)
1. A védelemhez való jog tiszteletben tartása a közösségi jog alapvető elve, amelyet külön szabályozás hiányában is biztosítani kell minden olyan eljárásban, amely valamely személlyel szemben indult, és e személynek sérelmet okozó aktussal zárulhat. Ezen elv értelmében az érintett számára a határozat meghozatalát megelőzően biztosítani kell, hogy a határozat elfogadásának alapjául szolgáló tények és körülmények valóságára és helytállóságára vonatkozó álláspontját ténylegesen ismertetni tudja.
A védelemhez való jog megsértésére alapított jogalapra azonban nem lehet hivatkozni a Parlament valamely politikai csoportja mellé kirendelt tisztviselő kirendelését megszüntető határozat esetén. A politikai csoport mellett végzett feladatok sajátos jellegére és az ilyen politikai környezetben a kölcsönös bizalom fenntartásának szükségességére tekintettel ilyen esetben az érintettnek a tevékenysége beszüntetéséről szóló határozat meghozatala előtti meghallgatása nem kötelező.
E kivétel vonatkozik minden olyan esetre, amelyben a „bizalmi viszony” fenntartásának szükségessége merül fel, vagyis az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 2. cikkének c) pontja alapján felvett összes ideiglenes alkalmazott esetében, ha szerződésüket a bizalom elvesztése miatt szüntetik meg, mivel a bizalmi viszony az e rendelkezésben szereplő ideiglenes alkalmazotti szerződések lényeges eleme. Így az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 2. cikkének c) pontja szerinti szerződést bizalomvesztés miatt megszüntető határozat meghozatalának az érintett előzetes meghallgatása nem előfeltétele.
(lásd a 29–33. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 44/69. sz., Buchler kontra Bizottság ügyben 1970. július 15‑én hozott ítéletének (EBHT 1970., 733. o.) 9. pontja; 234/84. sz., Belgium kontra Bizottság ügyben 1986. július 10‑én hozott ítéletének (EBHT 1986., 2263. o.) 27. pontja; C‑458/98. P. sz., Industrie des poudres sphériques kontra Tanács ügyben 2000. október 3‑án hozott ítéletének (EBHT 2000., I‑8147. o.) 99. pontja; C‑288/96. sz., Németország kontra Bizottság ügyben 2000. október 5‑én hozott ítéletének (EBHT 2000., I‑8237. o.) 99. pontja; C‑111/02. P. sz., Parlament kontra Reynolds ügyben 2004. április 29‑én hozott ítéletének (EBHT 2004., I‑5475. o.) 50–60. pontja; C‑344/05. P. sz., Bizottság kontra De Bry ügyben 2006. november 9‑én hozott ítéletének (EBHT 2006., I‑10915. o.) 37. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑45/90. sz., Speybrouck kontra Parlament ügyben 1992. január 28‑án hozott ítéletének (EBHT 1992., II‑33. o.) 94. pontja; T‑406/04. sz., Bonnet kontra Bíróság ügyben 2006. október 17‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑213. o. és II‑A‑2‑1097. o.) 79. pontja.
2. A Parlament elnökségének a független képviselőket érintően 2004. október 26‑án módosított, a kinevezésre jogosult hatóságra ruházott hatáskörről és a munkaszerződések kötésére jogosult hatóságról szóló 2004. május 3‑i határozata 4. cikkének rendelkezései szerint az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 2. cikkének c) pontja szerinti ideiglenes alkalmazottak szerződései vonatkozásában a Parlament főtitkára gyakorolja a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság jogkörét, amely ideiglenes alkalmazottakat az említett független képviselők melletti feladatok ellátására vesznek fel. Következésképpen a Parlament főtitkára jogosult a független képviselők mellett feladatot teljesítő ideiglenes alkalmazott elbocsátásáról szóló határozat meghozatalára. Ugyanakkor a politikai csoportok diszkrecionális jogkörrel rendelkeznek a mellettük feladatot teljesítő munkatársak kiválasztása során, valamint azok szerződésének megszüntetése esetében.
Ami a parlamenti csoportot létrehozni nem képes függetleneket illeti, az ő esetükben egy tisztviselő, a „független képviselők koordinátora” gondoskodik a független képviselők közötti, valamint a független képviselők és a parlamenti képviselőcsoportok vagy a Parlament igazgatási szervei közötti kapcsolattartásról. E koordinátor kezeli a független képviselők rendelkezésére bocsátott közös forrásokat is, így neki kell biztosítania a független képviselők mellé beosztott ideiglenes alkalmazottakra vonatkozóan az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek alkalmazását.
A szóban forgó ideiglenes alkalmazottak feladataikat elsődlegesen egyetlen képviselő mellett látják el, aki az ő közvetlen hivatali felelősük. Ő írja alá többek között a kiküldetési rendelvényeket. Következésképpen, noha a gyakorlatban a független képviselők „csoportjának” mindennapi ügyviteli működését biztosító ideiglenes alkalmazott szükségszerűen ellát a közvetlen hivatali felettesén kívül más független képviselőket érintő feladatokat is, a bizalmi viszonynak közte és a közvetlen hivatali felettese között kell fennállnia. Így ha az alkalmazott és annak közvetlen hivatali felettese közötti bizalmi viszony megszűnik, a független képviselők koordinátora elbocsátási kérelmet küld a Parlament főtitkárának, és a Parlament főtitkára e kérelem alapján hozza meg az elbocsátásról szóló határozatot. Amennyiben e határozat az alkalmazott hivatali felettesének bizalomvesztésén alapul, azt nem lehet csupán amiatt megsemmisíteni, hogy a bizalomvesztés csak a független képviselők egyikét érinti.
(lásd a 39–43., 45. és 46. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság a fent hivatkozott Parlament kontra Reynolds ügyben hozott ítéletének 50. pontja.
3. Semmilyen kényszerítő indok alapján nincs lehetőség az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek értelmében vett ideiglenes alkalmazottaknak – különösen ha határozatlan időre szóló szerződéssel rendelkeznek – az indokolatlan elbocsátás elleni védelemből történő kizárására, illetve – amennyiben szerződésük határozott időre szól – a szerződés lejárta előtt történő elbocsátásukra. A megfelelő védelem biztosítása céljából lehetővé kell tenni egyrészt, hogy az érdekelt felek megbizonyosodhassanak jogos érdekeik tiszteletben tartásáról vagy azok megsértéséről, és mérlegelhessék a jogorvoslat lehetőségét, másrészt hogy a bíróság gyakorolhassa felülvizsgálati hatáskörét, amelyhez viszont el kell ismerni, hogy az illetékes hatóságot indokolási kötelezettség terheli.
Ha az elbocsátásról szóló határozat meghozatalának a bizalomvesztés az indoka, akkor az érintettnek nem állnak rendelkezésére olyan eljárási garanciák, mint a közigazgatási eljárás során a meghallgatáshoz való jog. Ebből következően az indokolási kötelezettség és annak adminisztráció általi betartása minősül az egyetlen garanciának, amely legalábbis e határozat meghozatalát követően lehetővé teszi az érintett számára, hogy érdemben érvényesítse a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeket az említett határozat jogszerűségének vitatása érdekében.
Mindazonáltal a bizalmi viszony, azaz egy személyes természetű viszony megszűnése nem feltétlenül objektív tényeken alapul. Így a bizalmi viszony megszűnésére vonatkozó egyszerű megállapítás is elegendő lehet az elbocsátó határozat elfogadásának indokolásaként. Ennélfogva, ha valamely elbocsátó határozat csak ezen a megállapításon alapul, akkor a határozat indokolásával kapcsolatban csak korlátozottan lehet megkövetelni a bizalmi viszony megszűnését feltáró vagy megindokló ténybeli körülmények pontos bemutatását.
Ez azonban nem változtat azon, különösen a Parlament független képviselőihez beosztott ideiglenes alkalmazottakat illetően, hogy a bizalomvesztésen alapuló elbocsátó határozat indokolásának szükségszerűen tartalmaznia kell a megfelelő adatokat azon személy vonatkozásában, akivel szemben a bizalmi viszony megszűnt. A szóban forgó alkalmazott ugyanis ezáltal meggyőződhet arról, hogy a határozat a közvetlen hivatali felettesére vonatkozik, azaz arra a független képviselőre, akivel szemben a bizalmi viszonynak fenn kell állnia.
A nem kellően indokolt határozat esetén az alkalmazottnak nem feladata, hogy e határozat indokairól saját maga tájékozódjon. Ennélfogva, ha valamely határozat nincs kellően megindokolva, az adminisztráció – annak érdekében, hogy a bíróság a pert megelőző eljárásban elutasítsa az erre az elégtelen indokolásra alapított jogalapot – nem hivatkozhat arra a körülményre, hogy e határozat indokolása a szóban forgó alkalmazott személyzeti aktájában hozzáférhető volt. Mindazonáltal, ha a személyzeti szabályzat 90. cikke (2) bekezdése értelmében az alkalmazott által előterjesztett panasznak magából a szövegéből is kitűnik, hogy az alkalmazott a személyzeti aktájába való betekintés útján tudomást szerzett a határozat indokolásáról, túlzás lenne ezt a határozatot megsemmisíteni azon – jóllehet kifogásolható – körülmény miatt, hogy az intézmény nem fejtette ki világosan az indokolást a panasz elutasításában.
(lásd a 69–74., 77. és 81–83. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑237/00. sz., Reynolds kontra Parlament ügyben 2005. december 8‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑385. o. és II‑1731. o.) 95. pontja; T‑404/06. P. sz., ETF kontra Landgren ügyben 2009. szeptember 8‑án hozott ítélete (EBHT 2009., II‑2841. o.).
a Közszolgálati Törvényszék F‑1/05. sz., Landgren kontra ETF ügyben 2006. október 26‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑1‑123. o. és II‑A‑1‑459. o.) 73. és 74. pontja.
4. Valamely jogi aktus csak akkor jogellenes a hatáskörrel való visszaélés miatt, ha objektív, releváns és egybehangzó bizonyítékok alapján nyilvánvaló, hogy azt kizárólag vagy legalábbis elsősorban a hivatkozott céltól eltérő cél elérése vagy az ügy körülményei esetére a Szerződés által kifejezetten előírt eljárás megkerülése érdekében fogadták el.
(lásd a 87. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 8/57. sz., Groupement des hauts fourneaux és aciéries belges kontra Főhatóság ügyben 1958. június 21‑én hozott ítéletének (EBHT 1958., 223., 256. és azt követő oldalak); C‑342/03. sz., Spanyolország kontra Tanács ügyben 2005. március 10‑én hozott ítéletének (EBHT 2005., I‑1975. o.) 64. pontja; C‑310/04. sz., Spanyolország kontra Tanács ügyben 2006. szeptember 7‑én hozott ítéletének (EBHT 2006., I‑7285. o.) 69. pontja.
5. Az adminisztrációnak az alkalmazottaival szembeni gondoskodási kötelezettsége a kölcsönös jogok és kötelezettségek közötti egyensúlyt tükrözi, amelyet a személyzeti szabályzat hozott létre a hatóság és annak alkalmazottai közötti viszonyokban. Ez az egyensúly többek között magában foglalja, hogy a hatóság a tisztviselője helyzetéről való döntéshozatal során tekintettel van a döntést befolyásoló összes körülményre, és így nemcsak a szolgálati érdeket, hanem az érintett tisztviselő érdekeit is figyelembe veszi. A kölcsönös bizalom azonban az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 2. cikkének c) pontja szerinti ideiglenes alkalmazotti szerződések lényeges eleme. Következésképpen kivételes körülményektől eltekintve az adminisztráció cselekvésének gondoskodási kötelezettségből eredő esetleges korlátai bizalomvesztés esetén nem akadályozhatják meg a bizalomvesztésre alapozott, elbocsátásról szóló határozat elfogadását.
(lásd a 112. és 113. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 33/79. és 75/79. sz., Kuhner kontra Bizottság ügyben 1980. május 28‑án hozott ítéletének (EBHT 1994., 1677. o.) 22. pontja; C‑298/93. P. sz., Klinke kontra Bíróság ügyben 1994. június 29‑én hozott ítéletének (EBHT 1994., I‑3009. o.) 38. pontja;
az Elsőfokú Bíróság a fent hivatkozott Speybrouck kontra Parlament ügyben hozott ítéletének 94. pontja; a fent hivatkozott Bonnet kontra Bíróság ügyben hozott ítéletének 47. pontja.
6. A közösségi bíróságnak nem feladata, hogy a személyzeti szabályzat 91. cikke alapján indított keresetek keretében meghagyást intézzen az Unió intézményeihez. Egyrészt ugyanis nyilvánvalóan nincs jogköre arra, hogy meghagyást intézzen az említett intézményekhez, másrészt valamely aktus megsemmisítése esetén az intézmény feladata, hogy megtegye az ítélet végrehajtásához szükséges intézkedéseket.
(lásd a 120. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑373/00., T‑27/01., T‑56/01. és T‑69/01. sz., Tralli kontra EKB ügyben 2002. június 27‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑97. o. és II‑453. o.) 42. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.