AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK VÉGZÉSE
(első tanács)
2016. július 20.
F‑57/12. DEP. sz. ügy
Luigi Marcuccio
kontra
Európai Bizottság
„Közszolgálat – Eljárás – Költségek megállapítása”
Tárgy: Az Európai Bizottság által a Közszolgálati Törvényszék 2013. október 7‑i Marcuccio kontra Bizottság ítéletét (F‑57/12, EU:F:2013:148), valamint a Közszolgálati Törvényszék 2012. augusztus 3‑i Marcuccio kontra Bizottság ítéletét (F‑57/12 R, EU:F:2012:115) követően benyújtott, költségek megállapítása iránti kérelem.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék az F‑57/12. sz., Marcuccio kontra Bizottság ügyben L. Marcuccio által az Európai Bizottságnak megtérítendő költségek – ideértve az F‑57/12. R. sz. ügyben az ideiglenes intézkedés iránti eljárással összefüggésben felmerült költségeket is – teljes összegét 4750 euróban állapítja meg. Az említett összeget a jelen végzés közlésétől a fizetés napjáig terjedő időszakra vonatkozó késedelmi kamat terheli, amelynek mértéke az Európai Központi Bank által a fő refinanszírozási műveleteknél az esedékesség hónapjának első napján alkalmazott kamatláb három és fél százalékponttal növelt összege.
Összefoglaló
1. Bírósági eljárás – Költségek – Megállapítás – Megtérítendő költségek – A feleknél szükségszerűen felmerült költségek – Fogalom – Intézmény által az ügyvédjének fizetett munkadíj – Bennfoglaltság
(A Bíróság alapokmánya, 19. cikk, (1) bekezdés, I. melléklet, 7. cikk, (1) bekezdés; a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 105. cikk, c) pont)
2. Bírósági eljárás – Költségek – Megállapítás – A kérelmező által benyújtandó konkrét adatokon vagy azok hiányában az uniós bíróság méltányos mérlegelésén alapuló költségmegállapítás – Az ügyvéd díjazásának átalányjellege – A bíróság mérlegelési jogkörére gyakorolt hatás hiánya
(A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 105. cikk, c) pont)
1. A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata 105. cikkének c) pontjából következik, hogy a megtérítendő költségek egyrészt a Közszolgálati Törvényszék előtt az eljárással kapcsolatban felmerült, másrészt a szükségszerűen felmerült költségekre korlátozódnak.
A megtérítendő költségek megállapításakor a Törvényszék figyelembe veszi az ügy összes körülményét a költségek megállapításáról hozott végzés meghozataláig, beleértve a költségek megállapításával kapcsolatos eljárás szükségszerűen felmerült költségeit is.
E tekintetben, ahogyan az a Bíróság alapokmánya 19. cikkének első bekezdéséből – amely az említett alapokmány 7. cikkének első bekezdése alapján a Törvényszék előtti eljárás során is alkalmazandó – kitűnik, az uniós intézmények igénybe vehetik ügyvéd segítségét. Ez utóbbi díjazása tehát az eljárással kapcsolatban szükségszerűen felmerült költségek fogalma alá tartozik, anélkül, hogy az intézménynek bizonyítania kellene, hogy e segítség objektíve igazolt volt. Következésképpen, bár az a tény, hogy a Bizottság az alapeljárásban és az ideiglenes intézkedés iránti eljárásban két meghatalmazott és egy külső ügyvéd közreműködésével járt el, nincsen hatással ezen költségek esetlegesen megtéríthető jellegére – mivel e költségek nem zárhatók ki eleve –, befolyással lehet az eljárással kapcsolatban felmerült, behajtandó költségek végső összegének meghatározására.
(lásd a 26., 29. és 30. pontot)
Hivatkozás:
az Európai Unió Törvényszéke: 2012. március 23‑i Kerstens kontra Bizottság végzés, T‑498/09 P‑DEP, EU:T:2012:147, 15. és 20. pont; 2013. május 28., Marcuccio kontra Bizottság végzés, T‑278/07 P‑DEP, EU:T:2013:269, 14. pont;
Közszolgálati Törvényszék: 2010. április 26‑i Schönberger kontra Parlament végzés, F‑7/08 DEP, EU:F:2010:32, 23. pont.
2. Az uniós bíróságnak nincs felhatalmazása a felek által saját ügyvédeiknek fizetendő tiszteletdíj megállapítására, csupán azon összeget határozzák meg, amelynek erejéig e díjazás a költségek viselésére kötelezett féllel megtéríttethető. A költségek megállapítására irányuló kérelem elbírálásakor az uniós bíróságnak nem kell figyelembe vennie sem az ügyvédek tiszteletdíját meghatározó nemzeti díjszabást, sem az érintett fél által meghatalmazottaival vagy tanácsadóival e tekintetben kötött megállapodást.
Ezenkívül a díjszabásra vonatkozó uniós rendelkezések hiányában a bíróságnak szabadon kell mérlegelnie az adott ügy körülményeit, figyelembe véve a jogvita tárgyát és jellegét, az uniós jog szempontjából vett jelentőségét, valamint az ügy összetettségét, az ügyben közreműködő meghatalmazottak vagy tanácsadók által a peres eljárással összefüggésben végzett munka mennyiségét, valamint a jogvita által a felek számára képviselt gazdasági érdeket.
Az eljárással kapcsolatban ténylegesen felmerült költségek szükségszerű jellegének az említett szempontok alapján történő megítélése érdekében a kérelmezőnek pontos adatokat kell adnia. Ugyanígy a díjazás átalányjellege sem befolyásolja a Törvényszéket a költségek címén megtérítendő összeg megállapításában, mivel a bíróság az állandó ítélkezési gyakorlatában kialakult kritériumokra és meghatározott, a felek által benyújtandó konkrét adatokra támaszkodik. Bár az ilyen adatok hiánya nem képezi akadályát annak, hogy a Törvényszék méltányos mérlegelés alapján állapítsa meg a megtérítendő költségek összegét, ilyen hiány esetén ugyanakkor szükségszerűen szigorúan kell értékelnie a kérelmező követeléseit.
(lásd a 27., 28., 33. és 37. pontot)
Hivatkozás:
Bíróság: 2004. február 17‑i DAI kontra ARAP és társai végzés, C‑321/99 P‑DEP, EU:C:2004:103, 23. pont;
az Európai Unió Törvényszéke: 2011. március 31‑i Tetra Laval kontra Bizottság végzés, T‑5/02 DEP és T‑80/02 DEP, EU:T:2011:129, 68. pont; 2013. május 28‑i Marcuccio kontra Bizottság végzés, T‑278/07 P‑DEP, EU:T:2013:269, 16. pont;
Közszolgálati Törvényszék: 2009. november 10‑i X kontra Parlament végzés, F‑14/08 DEP, EU:F:2009:149, 22. pont; 2010. április 26‑i Schönberger kontra Parlament végzés, F‑7/08 DEP, EU:F:2010:32, 24. pont; 2011. szeptember 27‑i De Nicola kontra EBB, F‑55/08 DEP, EU:F:2011:155, 40. és 41. pont.