A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE
(első tanács)
2008. február 19.
F‑49/07. sz. ügy
R
kontra
az Európai Közösségek Bizottsága
„Közszolgálat – Tisztviselők – Kereset – Kártérítési kereset – A próbaidő eltöltésének feltételei – A próbaidő meghosszabbítása – Véglegesítés – Elfogadhatatlanság”
Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben R többek között azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék elsőként nyilvánítsa nemlétezőnek vagy semmisítse meg teljes próbaidejét, valamint az ezen időszak alatt keletkezett valamennyi iratot, másodszor részben semmisítse meg a próbaidejének végén készült, 2004. május 18‑án véglegesített értékelő jelentést, harmadszor semmisítse meg a személyzeti és igazgatási főigazgató 2005. július 20‑i határozatát, amellyel az elutasítja a segítségnyújtás iránt 2004. november 11‑én benyújtott kérelmét, végül kötelezze a Bizottságot, hogy fizessen neki 2 500 000 eurót azon kár megtérítéseként, amely állítása szerint őt érte.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet – mint elfogadhatatlant – elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.
Összefoglaló
1. Eljárás – A keresetek elfogadhatósága – A keresetlevél benyújtásának időpontjában hatályos szabályok alapján történő értékelés
(A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 78. cikk)
2. Eljárás – Keresetlevél – Alaki követelmények
(Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 44. cikk, 1. §, c) pont)
3. Tisztviselők – Kereset – Sérelmet okozó aktus – Fogalom – Előkészítő aktus
(Személyzeti szabályzat, 34., 90. és 91. cikk)
4. Tisztviselők – Kereset – Előzetes közigazgatási panasz – Határidők
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
1. Jóllehet a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzatának 78. cikkében megfogalmazott szabály – amely szerint a Törvényszék a keresetet mint elfogadhatatlant végzéssel elutasíthatja, amennyiben valamelyik fél külön beadványban azt kéri – olyan eljárási szabály, amelyet a hatálybalépésének időpontjától alkalmazni kell a Törvényszék előtt folyamatban lévő valamennyi jogvitára, ez nem vonatkozik azokra a jogszabályokra, amelyek alapján a Törvényszék, e cikket alkalmazva, megvizsgálja, hogy a kereset elfogadható‑e, vagy sem, és amelyek kizárólag a kereset előterjesztésének időpontjában már hatályban lévő szabályok lehetnek.
(lásd a 33. pontot)
2. Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 44. cikke 1 §‑ának c) pontja értelmében a keresetlevélnek tartalmaznia kell a jogvita tárgyát, ami magában foglalja azt, hogy e tárgy kellően pontosan legyen meghatározva ahhoz, hogy lehetővé tegye az alperesnek, hogy e tekintetben eredményesen hozhassa fel védekezési jogalapjait, és hogy a Törvényszék megértse a felperes kérelmeinek tárgyát.
Azokat a kérelmeket, amelyek arra irányulnak, hogy a Törvényszék nyilvánítsa nemlétezőnek a tisztviselő teljes próbaidejét, valamint az ezen időszak alatt keletkezett valamennyi aktust, azonban nem határozzák meg, hogy melyek ezek az aktusok, kellő meghatározottság hiányában elfogadhatatlannak kell nyilvánítani. A megtámadott határozatok magas száma nem menti fel a kereset benyújtóját azon kötelezettség alól – hanem éppen arra kötelezi –, hogy kellően pontosan megjelöljön minden általa vitatott határozatot, lehetővé téve azok azonosítását.
(lásd a 49. és 50. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑146/95. sz., Bernardi kontra Parlament ügyben 1996. július 11‑én hozott ítéletének (EBHT 1996., II‑769. o.) 25. pontja; T‑192/96. sz., Lebedef kontra Bizottság ügyben 1998. július 14‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑363. o. és II‑1047. o.) 33. pontja.
3. Olyan aktusok vagy határozatok esetén, amelyek kidolgozása több szakaszban, különösen pedig belső eljárás során történik, csak azon intézkedések minősülnek megtámadható aktusoknak, amelyek az eljárás lezárásaként rögzítik az intézmény végleges álláspontját, a végső határozat előkészítésére irányuló közbenső intézkedések azonban nem. Következésképpen a tisztviselők keresetei esetében a határozatok előkészítő aktusai nem minősülnek a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése értelmében vett sérelmet okozó aktusnak.
Különösen a tisztviselő próbaideje alatt a személyzeti szabályzat 34. cikkének alapján hozott intézkedéseknek csak az a célja, hogy lehetővé tegyék a kinevezésre jogosult hatóságnak, hogy az ügy ismeretében a próbaidő végén döntsön arról, hogy a próbaidős tisztviselőt véglegesíteni lehet‑e, vagy sem. Ezen intézkedések tehát előkészítő aktusok. Ez vonatkozik különösen a próbaidőt lezáró jelentésre és a próbaidő értékeléséről szóló közbenső jelentésre. A próbaidő meghosszabbításáról szóló határozat esetében is ez a helyzet.
(lásd az 54. és 55. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 60/81. sz., IBM kontra Bizottság ügyben 1981. november 11‑én hozott ítéletének (EBHT 1981., 2639. o.) 10. pontja; C‑147/96. sz., Hollandia kontra Bizottság ügyben 2000. június 22‑én hozott ítéletének (EBHT 2000., I‑4723. o.) 26. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑324/02. sz., McAuley kontra Tanács ügyben 2003. december 17‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑337. o. és II‑1657. o.) 28. pontja; T‑394/03. sz., Angeletti kontra Bizottság ügyben 2006. április 11‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑95. o. és II‑A‑2‑441. o.) 36. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑27/06. és F‑75/06. sz., Lofaro kontra Bizottság egyesített ügyekben 2007. május 24‑én hozott végzésének (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 57–61. és 68. pontja.
4. A személyzeti szabályzat 90. és 91. cikkében előírt határidők, mivel azok célja a jogi helyzetek biztonságának biztosítása, közrendi jellegűek, és kötelezőek a felekre és a bíróságra. Ennélfogva a tisztviselő azáltal, hogy a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdése értelmében kérelmet nyújt be a kinevezésre jogosult hatósághoz, nem élesztheti fel a saját javára a keresetindítási határidő lejártakor véglegessé vált határozat elleni keresetindítási jogot.
A jogerőssé vált határozat felülvizsgálatára irányuló kérelem benyújtását azonban kétségtelenül igazolni lehet valamely új és lényeges tény felmerülésével. Az érintett ténynek alkalmasnak kell lennie arra, hogy lényegesen megváltoztassa azon személy helyzetét, aki ilyen határozat felülvizsgálatát akarja elérni. Nem ez a helyzet akkor, ha az érintett azzal érvel, hogy az őt érintő dokumentumok adminisztráció általi közlése új és lényeges ténynek minősül, anélkül hogy megjelölné e dokumentumok tartalmát és bizonyítaná, hogy az említett dokumentumok közlése mennyiben változtatta meg lényegesen a helyzetét.
(lásd a 78–80. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 231/84. sz., Valentini kontra Bizottság ügyben 1985. szeptember 26‑án hozott ítéletének (EBHT 1985., 3027. o.) 14. pontja; 232/85. sz., Becker kontra Bizottság ügyben 1986. november 13‑án hozott ítéletének (EBHT 1986., 3401. o.) 10. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑495/93. sz., Carrer és társai kontra Bíróság ügyben 1994. szeptember 22‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1994., I‑A‑201. o. és II‑651. o.) 20. pontja; T‑42/97. sz., Lebedef kontra Bizottság ügyben 1998. július 14‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑371. o. és II‑1071. o.) 25. pontja; T‑186/98. sz., Inpesca kontra Bizottság ügyben 2001. február 7‑én hozott ítéletének (EBHT 2001., II‑557. o.) 51. pontja.