A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített első tanács)

2018. december 14.(*)

„Közös kül‑ és biztonságpolitika – A terrorizmus leküzdése érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott korlátozó intézkedések – A pénzeszközök befagyasztása – Annak lehetősége, hogy harmadik ország hatósága a 2001/931/KKBP közös álláspont értelmében vett hatáskörrel rendelkező hatóságnak minősüljön – A pénzeszközök befagyasztására vonatkozó határozatok ténybeli alapja – Indokolási kötelezettség – Mérlegelési hiba – A hatékony bírói jogvédelemhez való jog – Védelemhez való jog – A tulajdonhoz való jog”

A T‑400/10. RENV. sz. ügyben,

a Hamász (székhelye: Doha [Katar], képviseli: L. Glock ügyvéd)

felperesnek

az Európai Unió Tanácsa (képviselik: B. Driessen, M. Bishop és A. Sikora‑Kalėda, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

támogatják:

a Francia Köztársaság (képviselik: D. Colas és F. Fize, meghatalmazotti minőségben),

az Európai Bizottság (képviselik kezdetben: F. Castillo de la Torre, M. Konstantinidis és R. Tricot, később: F. Castillo de la Torre, L. Baumgart és C. Zadra, meghatalmazotti minőségben)

beavatkozó felek,

először a terrorizmus elleni küzdelem érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedésekről szóló 2580/2001/EK tanácsi rendelet 2. cikke (3) bekezdésében meghatározott listán szereplő személyek, csoportok és szervezetek számára szóló tanácsi értesítés (HL 2010. C 188., 13. o.), a terrorizmus elleni küzdelemre vonatkozó különös intézkedések alkalmazásáról szóló 2001/931/KKBP közös álláspont 2., 3. és 4. cikkének hatálya alá tartozó személyek, csoportok és szervezetek listájának naprakésszé tételéről szóló, 2010. július 12‑i 2010/386/KKBP tanácsi határozat (HL 2010. L 178., 28. o.), valamint a terrorizmus elleni küzdelem érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedésekről szóló 2580/2001/EK rendelet 2. cikke (3) bekezdésének végrehajtásáról és az 1285/2009/EU végrehajtási rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. július 12‑i 610/2010/EU tanácsi végrehajtási rendelet (HL 2010. L 178., 1. o.) felperest érintő részében való megsemmisítése, másodszor a terrorizmus leküzdésére vonatkozó különös intézkedések alkalmazásáról szóló 2001/931/KKBP közös álláspont 2., 3. és 4. cikkének hatálya alá tartozó személyek, csoportok és szervezetek listájának naprakésszé tételéről szóló, 2011. január 31‑i 2011/70/KKBP tanácsi határozat (HL 2011. L 28., 57. o.), valamint a terrorizmus leküzdése érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedésekről szóló 2580/2001/EK rendelet 2. cikke (3) bekezdésének végrehajtásáról és a 610/2010 végrehajtási rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. január 31‑i 83/2011/EU tanácsi végrehajtási rendelet (HL 2011. L 28., 14. o.) felperest érintő részében való megsemmisítése, harmadszor a terrorizmus leküzdésére vonatkozó különös intézkedések alkalmazásáról szóló 2001/931/KKBP közös álláspont 2., 3. és 4. cikkének hatálya alá tartozó személyek, csoportok és szervezetek listájának naprakésszé tételéről szóló, 2011. július 18‑i 2011/430/KKBP tanácsi határozat (HL 2011. L 188., 47. o.), valamint a terrorizmus leküzdése érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedésekről szóló 2580/2001/EK rendelet 2. cikke (3) bekezdésének végrehajtásáról, valamint a 610/2010 és a 83/2011 végrehajtási rendeletek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. július 18‑i 687/2011/EU tanácsi végrehajtási rendelet (HL 2011. L 188., 2. o.) felperest érintő részében való megsemmisítése, negyedszer a terrorizmus leküzdésére vonatkozó különös intézkedések alkalmazásáról szóló 2001/931/KKBP közös álláspont 2., 3. és 4. cikkének hatálya alá tartozó személyek, csoportok és szervezetek listájának naprakésszé tételéről és a 2011/430 határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. december 22‑i 2011/872/KKBP tanácsi határozat (HL 2011. L 343., 54. o.; helyesbítés: HL 2014. L 201., 40. o.), valamint a terrorizmus leküzdése érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedésekről szóló 2580/2001/EK rendelet 2. cikke (3) bekezdésének végrehajtásáról, valamint a 687/2011 végrehajtási rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. december 22‑i 1375/2011/EU tanácsi végrehajtási rendelet (HL 2011. L 343, 10. o.; helyesbítés: HL 2014. L 201., 39. o.) felperest érintő részében való megsemmisítése, ötödször a terrorizmus elleni küzdelemre vonatkozó különös intézkedések alkalmazásáról szóló 2001/931/KKBP közös álláspont 2., 3. és 4. cikkének hatálya alá tartozó személyek, csoportok és szervezetek listájának naprakésszé tételéről és a 2011/872 határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. június 25‑i 2012/333/KKBP tanácsi határozat (HL 2012. L 165., 72. o.), valamint a terrorizmus elleni küzdelem érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedésekről szóló 2580/2001/EK rendelet 2. cikke (3) bekezdésének végrehajtásáról, valamint az 1375/2011 végrehajtási rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. június 25‑i 542/2012/EU tanácsi végrehajtási rendelet (HL 2012. L 165., 12. o.) felperest érintő részében való megsemmisítése, hatodszor a terrorizmus elleni küzdelemre vonatkozó különös intézkedések alkalmazásáról szóló 2001/931/KKBP közös álláspont 2., 3. és 4. cikkének hatálya alá tartozó személyek, csoportok és szervezetek listájának naprakésszé tételéről és a 2012/333 határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. december 10‑i 2012/765/KKBP tanácsi határozat (HL 2012. L 337., 50. o.), valamint a terrorizmus elleni küzdelem érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedésekről szóló 2580/2001/EK rendelet 2. cikke (3) bekezdésének végrehajtásáról, valamint az 542/2012 végrehajtási rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. december 10‑i 1169/2012/EU tanácsi végrehajtási rendelet (HL 2012. L 337., 2. o.) felperest érintő részében való megsemmisítése, hetedszer a terrorizmus leküzdésére vonatkozó különös intézkedések alkalmazásáról szóló 2001/931/KKBP közös álláspont 2., 3. és 4. cikkének hatálya alá tartozó személyek, csoportok és szervezetek listájának naprakésszé tételéről, módosításáról és a 2012/765 határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. július 25‑i 2013/395/KKBP tanácsi határozat (HL 2013. L 201., 57. o.; helyesbítés: HL 2014. L 200., 24. o.), valamint a terrorizmus leküzdése érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedésekről szóló 2580/2001/EK rendelet 2. cikke (3) bekezdésének végrehajtásáról, valamint az 1169/2012 végrehajtási rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. július 25‑i 714/2013/EU tanácsi végrehajtási rendelet (HL 2013. L 201., 10. o.; helyesbítés: HL 2014. L 200., 24. o.) felperest érintő részében való megsemmisítése, nyolcadszor a terrorizmus leküzdésére vonatkozó különös intézkedések alkalmazásáról szóló 2001/931/KKBP közös álláspont 2., 3. és 4. cikkének hatálya alá tartozó személyek, csoportok és szervezetek listájának naprakésszé tételéről és módosításáról, valamint a 2013/395 határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. február 10‑i 2014/72/KKBP tanácsi határozat (HL 2014. L 40., 56. o.; helyesbítés: HL 2014. L 200., 25. o.), valamint a terrorizmus leküzdése érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedésekről szóló 2580/2001/EK rendelet 2. cikke (3) bekezdésének végrehajtásáról, valamint a 714/2013 végrehajtási rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. február 10‑i 125/2014/EU tanácsi végrehajtási rendelet (HL 2014. L 40., 9. o.; helyesbítés: HL 2014. L 200., 24. o.) felperest érintő részében való megsemmisítése, kilencedszer a terrorizmus elleni küzdelemre vonatkozó különös intézkedések alkalmazásáról szóló 2001/931/KKBP közös álláspont 2., 3. és 4. cikkének hatálya alá tartozó személyek, csoportok és szervezetek listájának naprakésszé tételéről és módosításáról, valamint a 2014/72 határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. július 22‑i 2014/483/KKBP tanácsi határozat (HL 2014. L 217., 35. o.), valamint a terrorizmus elleni küzdelem érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedésekről szóló 2580/2001/EK rendelet 2. cikke (3) bekezdésének végrehajtásáról, valamint a 125/2014 végrehajtási rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. július 22‑i 790/2014/EU tanácsi végrehajtási rendelet (HL 2014. L 217., 1. o.) felperest érintő részében való megsemmisítése, tizedszer pedig a terrorizmus elleni küzdelemre vonatkozó különös intézkedések alkalmazásáról szóló 2001/931/KKBP közös álláspont 2., 3. és 4. cikkének hatálya alá tartozó személyek, csoportok és szervezetek jegyzékének naprakésszé tételéről szóló, 2017. augusztus 4‑i (KKBP) 2017/1426 tanácsi határozat (HL 2017. L 204., 95. o.), valamint a terrorizmus elleni küzdelem érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedésekről szóló 2580/2001/EK rendelet 2. cikke (3) bekezdésének végrehajtásáról, valamint az (EU) 2017/150 végrehajtási rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2017. augusztus 4‑i (EU) 2017/1420 tanácsi végrehajtási rendelet (HL 2017. L 204., 3. o.) felperest érintő részében való megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített első tanács),

tagjai: I. Pelikánová elnök, V. Valančius, P. Nihoul (előadó), J. Svenningsen és U. Öberg bírák,

hivatalvezető: P. Cullen tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2018. július 11‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

I.      A jogvita előzményei és a jelen kereset benyújtását követő tények

A.      Az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának 1373. (2001) sz. határozata

1        2001. szeptember 28‑án az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa elfogadta a terrorizmus leküzdése, különösen a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem érdekében kialakított széles körű stratégiák megállapításáról szóló 1373. (2001) sz. határozatát. E határozat 1. pontjának c) alpontja többek között azt írja elő, hogy valamennyi államnak haladéktalanul be kell fagyasztania azon személyek – továbbá az ilyen személyek tulajdonában vagy ellenőrzése alatt álló szervezetek, az ilyen személyek és szervezetek nevében vagy irányítása alatt eljáró személyek és szervezetek – pénzeszközeit, vagyoni értékeit vagy gazdasági erőforrásait, akik terrorcselekményeket követnek el vagy kísérelnek meg elkövetni, illetve ilyen cselekmények elkövetésének részesei vagy elősegítői.

2        Az említett határozat nem rendelkezik azon személyek, szervezetek, illetve csoportok listájáról, akikre, illetve amelyekre e korlátozó intézkedéseket alkalmazni kell.

B.      Az Európai Unió joga

3        Mivel az Európai Unió Tanácsa úgy ítélte meg, hogy az 1373. (2001) sz. határozat végrehajtásához szükséges az Európai Unió fellépése, 2001. december 27‑én elfogadta a terrorizmus leküzdésére vonatkozó különös intézkedések alkalmazásáról szóló 2001/931/KKBP közös álláspontot (HL 2001. L 344., 93. o.; magyar nyelvű különkiadás 18. fejezet, 1. kötet, 217. o.; helyesbítés: HL 2014. L 200., 23. o.). Közelebbről a 2001/931 közös álláspont 2. cikke előírja a terrorcselekményekben részt vevő és az említett közös álláspont mellékletében szereplő listán felsorolt személyek, csoportok és szervezetek pénzeszközeinek, vagyoni értékeinek, illetve gazdasági erőforrásainak befagyasztását.

4        Ugyanezen a napon, a 2001/931 közös álláspontban ismertetett intézkedések uniós szintű végrehajtása érdekében a Tanács elfogadta a terrorizmus leküzdése érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedésekről szóló 2580/2001/EK rendeletet (HL 2001. L 344., 70. o.; magyar nyelvű különkiadás 18. fejezet, 1. kötet, 207. o.; helyesbítés: HL 2014. L 200., 23. o.), valamint a 2580/2001 rendelet 2. cikkének (3) bekezdésében előírt lista létrehozásáról szóló 2001/927/EK határozatot (HL 2001. L 344., 83. o.).

5        A „Hamas‑Izz al‑Din al‑Qassem (a Hamász fegyveres szárnya)” név a 2001/931 közös állásponthoz és a 2001/927 határozathoz mellékelt listákon szerepelt. E két jogi aktust a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (6) bekezdése, valamint a 2580/2001 rendelet 2. cikkének (3) bekezdése alapján rendszeresen naprakésszé tették, és a „Hamas‑Izz al‑Din al‑Qassem (a Hamasz fegyveres szárnya)” név továbbra is szerepelt az említett listákon.

6        2003. szeptember 12‑én a Tanács elfogadta a 2001/931 közös álláspont naprakésszé tételéről szóló 2003/651/KKBP közös álláspontot (HL 2003. L 229., 42. o.), valamint a 2580/2001 rendelet 2. cikke (3) bekezdésének végrehajtásáról és a 2003/480/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló 2003/646/EK határozatot (HL 2003. L 229., 22. o.). Az e jogi aktusokhoz csatolt listákra felvett szervezet neve „Hamász (idetartozik a Hamas‑Izz al‑Din al‑Qassem)”.

7        E szervezet neve a későbbi jogi aktusokhoz csatolt listákon is szerepelt.

C.      A megtámadott jogi aktusok

1.      A 2010. júliusi jogi aktusok

8        2010. július 12‑én a Tanács elfogadta a 2001/931 közös álláspont 2., 3. és 4. cikkének hatálya alá tartozó személyek, csoportok és szervezetek listájának naprakésszé tételéről szóló 2010/386/KKBP határozatot (HL 2010. L 178., 28. o.), valamint a 2580/2001 rendelet 2. cikke (3) bekezdésének végrehajtásáról és az 1285/2009/EU végrehajtási rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 610/2010/EU végrehajtási rendeletet (HL 2010. L 178., 1. o.) (a továbbiakban együttesen: 2010. júliusi jogi aktusok).

9        A „Hamász (idetartozik a Hamas‑Izz al‑Din al‑Qassem)” neve továbbra is szerepelt az e jogi aktusokhoz csatolt listákon (a továbbiakban: 2010. júliusi vitatott listák).

10      2010. július 13‑án a Tanács közzétette az Európai Unió Hivatalos Lapjában a 2580/2001 rendelet 2. cikke (3) bekezdésében meghatározott listán szereplő személyek, csoportok és szervezetek számára szóló értesítést (HL 2010. C 188., 13. o.; a továbbiakban: 2010. júliusi értesítés).

11      Ezen értesítéssel a Tanács többek között arról tájékoztatta az érintett személyeket és szervezeteket, hogy először megállapította, hogy továbbra is érvényesek azok az okok, amelyek alapján nevüket felvette a 2580/2001 rendelet alapján elfogadott listákra, ily módon úgy döntött, hogy továbbra is fenntartja a 2010. júliusi vitatott listákon a nevüket, másodszor, hogy engedélyt kérhetnek a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságoktól a befagyasztott pénzeszközök bizonyos szükségletekre történő felhasználására, harmadszor, hogy kérelmet nyújthatnak be, hogy a Tanács adjon indokolást arról, hogy milyen okkal tartotta fenn nevüket az említett listákon, negyedszer, hogy bármikor kérelmet nyújthatnak be a Tanácshoz, hogy az bírálja felül a nevüknek a kérdéses listákra való felvételéről szóló határozatot, ötödször, hogy ahhoz, hogy a kérelmeket a 2001/931 közös álláspont 1. cikke (6) bekezdésének megfelelő következő felülvizsgálatkor figyelembe lehessen venni, azokat az említett értesítés közzétételétől számított két hónapon belül be kell nyújtani, hatodszor, hogy lehetőségük van keresetet indítani az uniós bíróság előtt.

12      A felperes nem reagált erre az értesítésre.

2.      A 2011. januári jogi aktusok

13      Az Európai Unió Hivatalos Lapjában 2010. november 20‑án közzétett értesítéssel a Tanács arról tájékoztatta a 610/2010 végrehajtási rendelet által érintett személyeket, csoportokat és szervezeteket, hogy a nevüket tartalmazó listára vonatkozóan új, releváns információk kerültek a Tanács birtokába, valamint hogy ennek megfelelően módosította az indokolást. Az említett értesítés szerint az értesítés közzétételétől számított két héten belül kérelmet lehetett benyújtani a Tanácshoz, hogy szolgáltasson indokolást.

14      2010. december 10‑i levelében a Tanács, amelynek a jelen kereset ugyanezen év szeptember 12‑i benyújtása folytán rendelkezésére állt a felperes ügyvédjének címe, közölte ezen ügyvéddel azokat az indokokat, amelyek miatt fenn kívánta tartani a felperes nevét a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó listákon és tájékoztatta, hogy az e levél keltétől számított egy hónapon belül észrevételeket tehet a listán való fenntartást illetően, valamint bármilyen dokumentumot benyújthat hozzá.

15      A felperes nem nyilatkozott ezen értesítéssel, valamint ezen levéllel kapcsolatban.

16      2011. január 31‑én a Tanács elfogadta a 2001/931 közös álláspont 2., 3. és 4. cikkének hatálya alá tartozó személyek, csoportok és szervezetek listájának naprakésszé tételéről szóló 2011/70/KKBP határozatot (HL 2011. L 28., 57. o.), valamint a 2580/2001 rendelet 2. cikke (3) bekezdésének végrehajtásáról és a 610/2010 végrehajtási rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 83/2011/EU végrehajtási rendeletet (HL 2011. L 28., 14. o.) (a továbbiakban együttesen: 2011. januári jogi aktusok). A „Hamász (idetartozik a Hamas‑Izz al‑Din al‑Qassem)” neve továbbra is szerepelt az e jogi aktusokhoz csatolt listákon (a továbbiakban: 2011. januári vitatott listák).

17      2011. február 2‑i levelével a Tanács közölte a felperes ügyvédjével a „Hamász (idetartozik a Hamas‑Izz al‑Din al‑Qassem)” nevének a 2011. januári vitatott listákon való fenntartását alátámasztó indokolást.

18      Ez az indokolás a következőképpen épült fel.

19      A Tanács először összefoglalta a „Hamász (idetartozik a Hamas‑Izz al‑Din al‑Qassem)” tevékenységeinek történetét. Közelebbről e szervezet számos, a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (3) bekezdése értelmében terrorcselekménynek minősülő merényletet követett el izraeli célpontok ellen 1988 és 2010 között.

20      Másodszor, a Tanács rámutatott arra, hogy a „Hamas‑Izz al‑Din al‑Qassem” vonatkozásában 2001 folyamán két határozatot hoztak Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királyságának hatóságai, valamint két határozatot az Amerikai Egyesült Államok hatóságai.

21      Az Egyesült Királyság hatóságai által hozott első határozat a Secretary of State for the Home Departmenttől (belügyminiszter, a továbbiakban: Home Secretary) származott. E 2001. március 29‑i határozatot a UK Terrorism Act 2000 (az Egyesült Királyság 2000. évi terrorizmusról szóló törvénye) alapján fogadták el, és az a terrorcselekményekben részt vevő szervezetnek tekintett Hamas‑Izz al‑Din al‑Qassem betiltásáról szólt (a továbbiakban: a Home Secretary határozata). Az Egyesült Királyság hatóságai által hozott második határozat a UK Treasurytől (pénzügyminiszter) származott. E 2001. december 6‑i határozattal a UK Treasury befagyasztotta a Hamas‑Izz al‑Din al‑Qassem vagyonát, és ilyen tartalmú utasításokat adott a Terrorism (United Nations Measures) Order 2001 (a terrorizmusról szóló 2001. évi rendelet [ENSZ‑intézkedések]) 4. cikke által ráruházott hatáskörök alapján. A Tanács rámutatott arra, hogy a Home Secretary határozatát egy nemzeti kormányzati bizottság rendszeresen felülvizsgálta, valamint hogy a UK Treasury határozatának alapját képező rendelet olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek az említett határozat bírósági felülvizsgálatával és az azzal szemben benyújtható keresettel kapcsolatosak.

22      Az Egyesült Államok hatóságainak a határozatai közül az egyik egy kormányhatározat, amely a Hamászt a módosított US Immigration and Nationality Act (az Egyesült Államoknak a bevándorlásról és az állampolgárságról szóló törvénye) 219. szakasza alapján „külföldi terrorista szervezetnek” minősíti, a másik pedig olyan határozat, amely a Hamászt az Executive Order n^o 13224 (13224. sz. elnöki rendelet) alapján „kifejezetten nemzetközi terrorista szervezetként” jelöli meg (a továbbiakban együtt: amerikai határozatok). A Tanács megjegyezte, hogy az Egyesült Államok jogszabályai alapján az első minősítés bírósági felülvizsgálat, míg a második minősítés bírósági közigazgatási és felülvizsgálat tárgya lehetett.

23      A Tanács e határozatokat a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (4) bekezdése értelmében vett „hatáskörrel rendelkező hatóságok határozatainak” minősítette.

24      Harmadszor, a Tanács megállapította, hogy e határozatok továbbra is hatályban vannak, és úgy vélte, hogy a Hamásznak (idetartozik a Hamas‑Izz al‑Din al‑Qassem) a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó listára történt felvételét igazoló indokok továbbra is érvényesek.

25      2011. február 2‑i levelében a Tanács jelezte először, hogy a felperes bármikor nyújthat be hozzá a 2011. januári vitatott listák felülvizsgálatára irányuló kérelmet a 2580/2001 rendelet 2. cikkének (3) bekezdése és a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (6) bekezdése alapján, másodszor, hogy ahhoz, hogy a kérelmeket a 2001/931 közös álláspont 1. cikke (6) bekezdésének megfelelő következő felülvizsgálat során figyelembe lehessen venni, azokat az említett levél keltétől számított két hónapon belül be kell nyújtani, harmadszor, hogy a felperesnek lehetősége van keresetet indítani az uniós bíróság előtt, negyedszer pedig, hogy engedélyt kérhet a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságoktól a befagyasztott pénzeszközök bizonyos szükségletekre történő felhasználásához.

3.      A 2011. júliusi jogi aktusok

26      2011. május 30‑án a Tanács egy levelet küldött a felperes ügyvédjének, amelyben arról tájékoztatta, hogy a 2580/2001 rendelet által előírt korlátozó intézkedések tárgyát képező személyek, csoportok és szervezetek listájának létrehozását illetően új, releváns információk kerültek a birtokába, és hogy ebből következően módosította az indokolást. Háromhetes határidőt biztosított a felperes részére észrevételei megtételére.

27      A felperes nem reagált erre a levélre.

28      2011. július 18‑án a Tanács elfogadta a 2001/931 közös álláspont 2., 3. és 4. cikkének hatálya alá tartozó személyek, csoportok és szervezetek listájának naprakésszé tételéről szóló 2011/430/KKBP határozatot (HL 2011. L 188., 47. o.), valamint a 2580/2001 rendelet 2. cikke (3) bekezdésének végrehajtásáról, valamint a 610/2010 és a 83/2011 végrehajtási rendeletek hatályon kívül helyezéséről szóló 687/2011/EU végrehajtási rendeletet (HL 2011. L 188., 2. o.) (a továbbiakban együttesen: 2011. júliusi jogi aktusok). A „Hamász (idetartozik a Hamas‑Izz al‑Din al‑Qassem)” neve továbbra is szerepelt az e jogi aktusokhoz csatolt listákon (a továbbiakban: 2011. júliusi vitatott listák).

29      2011. július 19‑i levelével a Tanács közölte a felperes ügyvédjével a „Hamász (idetartozik a Hamas‑Izz al‑Din al‑Qassem)” nevének a 2011. júliusi vitatott listákon való fenntartását alátámasztó indokolást, jelezve először, hogy a felperes bármikor nyújthat be hozzá az e listák felülvizsgálatára irányuló kérelmet a 2580/2001 rendelet 2. cikkének (3) bekezdése és a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (6) bekezdése alapján, másodszor, hogy ahhoz, hogy a kérelmeket a 2001/931 közös álláspont 1. cikke (6) bekezdésének megfelelő következő felülvizsgálat során figyelembe lehessen venni, azokat az említett levél keltétől számított két hónapon belül be kell nyújtani, harmadszor, hogy a felperesnek lehetősége van keresetet indítani az uniós bíróság előtt, negyedszer pedig, hogy engedélyt kérhet a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságoktól a befagyasztott pénzeszközök bizonyos szükségletekre történő felhasználásához.

30      Az említett indokolás megegyezett a 2011. januári jogi aktusokra vonatkozóval, azzal a különbséggel, hogy törölték a UK Treasury határozatára való hivatkozást.

31      A felperes nem reagált erre a levélre.

4.      A 2011. decemberi jogi aktusok

32      2011. november 15‑én a Tanács egy levelet küldött a felperes ügyvédjének, amelyben arról tájékoztatta, hogy a 2580/2001 rendelet által előírt korlátozó intézkedések tárgyát képező személyek, csoportok és szervezetek listájának létrehozását illetően új, releváns információk kerültek a birtokába, és hogy ebből következően módosította az indokolást. Kéthetes határidőt biztosított részére észrevételei megtételére.

33      A felperes nem reagált erre a levélre.

34      2011. december 22‑én a Tanács elfogadta a 2001/931 közös álláspont 2., 3. és 4. cikkének hatálya alá tartozó személyek, csoportok és szervezetek listájának naprakésszé tételéről és a 2011/430 határozat hatályon kívül helyezéséről szóló 2011/872/KKBP határozatot (HL 2011. L 343., 54. o.; helyesbítés: HL 2014. L 201., 40. o.) és a 2580/2001 rendelet 2. cikke (3) bekezdésének végrehajtásáról, valamint a 687/2011 végrehajtási rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 1375/2011/EU végrehajtási rendeletet (HL 2011. L 343., 10. o.; helyesbítés: HL 2014. L 201., 39. o.) (a továbbiakban együttesen: 2011. decemberi jogi aktusok). A „Hamász (idetartozik a Hamas‑Izz al‑Din al‑Qassem)” neve továbbra is szerepelt az e jogi aktusokhoz csatolt listákon (a továbbiakban: 2011. decemberi vitatott listák).

35      2012. január 3‑i levelével a Tanács közölte a felperes ügyvédjével a „Hamász (idetartozik a Hamas‑Izz al‑Din al‑Qassem)” nevének a 2011. decemberi vitatott listákon való fenntartását alátámasztó indokolást, jelezve először, hogy a felperes bármikor nyújthat be hozzá az e listák felülvizsgálatára irányuló kérelmet a 2580/2001 rendelet 2. cikkének (3) bekezdése és a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (6) bekezdése alapján, másodszor, hogy ahhoz, hogy a kérelmeket a 2001/931 közös álláspont 1. cikke (6) bekezdésének megfelelő következő felülvizsgálat során figyelembe lehessen venni, azokat 2012. február 29. előtt be kell nyújtani, harmadszor, hogy a felperesnek lehetősége van keresetet indítani az uniós bíróság előtt, negyedszer pedig, hogy engedélyt kérhet a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságoktól a befagyasztott pénzeszközök bizonyos szükségletekre történő felhasználásához.

36      Ebben az indokolásban a Tanács 2011‑ben bekövetkezett három új ténnyel egészítette ki a felperes (idetartozik a Hamas‑Izz al‑Din al‑Qassem) terrorista szervezetként való minősítése szempontjából figyelembe vett tényállást.

37      A felperes nem reagált erre a levélre.

5.      A 2012. júniusi jogi aktusok

38      2012. június 25‑én a Tanács elfogadta a 2001/931 közös álláspont 2., 3. és 4. cikkének hatálya alá tartozó személyek, csoportok és szervezetek listájának naprakésszé tételéről és a 2011/872 határozat hatályon kívül helyezéséről szóló 2012/333/KKBP határozatot (HL 2012. L 165., 72. o.), valamint a 2580/2001 rendelet 2. cikke (3) bekezdésének végrehajtásáról, valamint az 1375/2011 végrehajtási rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 542/2012/EU végrehajtási rendeletet (HL 2012. L 165., 12. o.) (a továbbiakban együttesen: 2012. júniusi jogi aktusok). A „Hamász (idetartozik a Hamas‑Izz al‑Din al‑Qassem)” neve továbbra is szerepelt az e jogi aktusokhoz csatolt listákon (a továbbiakban: 2012. júniusi vitatott listák).

39      2012. június 26‑i levelével a Tanács közölte a felperes ügyvédjével a „Hamász (idetartozik a Hamas‑Izz al‑Din al‑Qassem)” nevének a 2012. júniusi vitatott listákon való fenntartását alátámasztó indokolást, jelezve először, hogy a felperes bármikor nyújthat be hozzá az e listák felülvizsgálatára irányuló kérelmet a 2580/2001 rendelet 2. cikkének (3) bekezdése és a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (6) bekezdése alapján, másodszor, hogy ahhoz, hogy a kérelmeket a 2001/931 közös álláspont 1. cikke (6) bekezdésének megfelelő következő felülvizsgálat során figyelembe lehessen venni, azokat 2012. augusztus 27. előtt be kell nyújtani, harmadszor, hogy a felperesnek lehetősége van keresetet indítani az uniós bíróság előtt, negyedszer pedig, hogy engedélyt kérhet a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságoktól a befagyasztott pénzeszközök bizonyos szükségletekre történő felhasználásához.

40      Ez az indokolás megegyezett a 2011. decemberi jogi aktusokra vonatkozó indokolással.

41      A felperes nem reagált erre a levélre.

6.      A 2012. decemberi jogi aktusok

42      2012. december 10‑én a Tanács elfogadta a 2001/931 közös álláspont 2., 3. és 4. cikkének hatálya alá tartozó személyek, csoportok és szervezetek listájának naprakésszé tételéről és a 2012/333 határozat hatályon kívül helyezéséről szóló 2012/765/KKBP határozatot (HL 2012. L 337., 50. o.) és a 2580/2001 rendelet 2. cikke (3) bekezdésének végrehajtásáról, valamint az 542/2012 végrehajtási rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 1169/2012/EU végrehajtási rendeletet (HL 2012. L 337., 2. o.) (a továbbiakban együttesen: 2012. decemberi jogi aktusok). A „Hamász (idetartozik a Hamas‑Izz al‑Din al‑Qassem)” neve továbbra is szerepelt az e jogi aktusokhoz csatolt listákon (a továbbiakban: 2012. decemberi vitatott listák).

43      2012. december 11‑i levelével a Tanács közölte a felperes ügyvédjével a „Hamász (idetartozik a Hamas‑Izz al‑Din al‑Qassem)” nevének a 2012. decemberi vitatott listákon való fenntartását alátámasztó indokolást, jelezve először, hogy a felperes bármikor nyújthat be hozzá az e listák felülvizsgálatára irányuló kérelmet a 2580/2001 rendelet 2. cikkének (3) bekezdése és a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (6) bekezdése alapján, másodszor, hogy ahhoz, hogy a kérelmeket a 2001/931 közös álláspont 1. cikke (6) bekezdésének megfelelő következő felülvizsgálat során figyelembe lehessen venni, azokat 2013. február 11. előtt be kell nyújtani, harmadszor, hogy a felperesnek lehetősége van keresetet indítani az uniós bíróság előtt, negyedszer pedig, hogy engedélyt kérhet a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságoktól a befagyasztott pénzeszközök bizonyos szükségletekre történő felhasználásához.

44      Ez az indokolás megegyezett a 2012. júniusi jogi aktusokra vonatkozó indokolással.

45      A felperes nem reagált erre a levélre.

7.      A 2013. július jogi aktusok

46      2013. július 25‑én a Tanács elfogadta a 2001/931 közös álláspont 2., 3. és 4. cikkének hatálya alá tartozó személyek, csoportok és szervezetek listájának naprakésszé tételéről és a 2012/765 határozat hatályon kívül helyezéséről szóló 2013/395/KKBP határozatot (HL 2013. L 201., 57. o.; helyesbítés: HL 2014. L 200., 24. o.) és a 2580/2001 rendelet 2. cikke (3) bekezdésének végrehajtásáról, valamint az 1169/2012 végrehajtási rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 714/2013/EU végrehajtási rendeletet (HL 2013. L 201., 10. o.; helyesbítés: HL 2014. L 200., 24. o.) (a továbbiakban együttesen: 2013. júliusi jogi aktusok). A „Hamász (idetartozik a Hamas‑Izz al‑Din al‑Qassem)” neve továbbra is szerepelt az e jogi aktusokhoz csatolt listákon (a továbbiakban: 2013. júliusi vitatott listák).

47      2013. július 26‑i levelével a Tanács közölte a felperes ügyvédjével a „Hamász (idetartozik a Hamas‑Izz al‑Din al‑Qassem)” nevének a 2013. júliusi vitatott listákon való fenntartását alátámasztó indokolást, jelezve először, hogy a felperes bármikor nyújthat be hozzá az e listák felülvizsgálatára irányuló kérelmet a 2580/2001 rendelet 2. cikkének (3) bekezdése és a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (6) bekezdése alapján, másodszor, hogy ahhoz, hogy a kérelmeket a 2001/931 közös álláspont 1. cikke (6) bekezdésének megfelelő következő felülvizsgálat során figyelembe lehessen venni, azokat 2013. szeptember 10. előtt be kell nyújtani, harmadszor, hogy a felperesnek lehetősége van keresetet indítani az uniós bíróság előtt, negyedszer pedig, hogy engedélyt kérhet a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságoktól a befagyasztott pénzeszközök bizonyos szükségletekre történő felhasználásához.

48      Ez az indokolás megegyezett a 2012. decemberi jogi aktusokra vonatkozó indokolással.

49      A felperes nem reagált erre a levélre.

8.      A 2014. februári jogi aktusok

50      2014. február 10‑én a Tanács elfogadta a 2001/931 közös álláspont 2., 3. és 4. cikkének hatálya alá tartozó személyek, csoportok és szervezetek listájának naprakésszé tételéről és módosításáról, valamint a 2013/395 határozat hatályon kívül helyezéséről szóló 2014/72/KKBP határozatot (HL 2014. L 40., 56. o.; helyesbítés: HL 2014. L 200., 25. o.) és a 2580/2001 rendelet 2. cikke (3) bekezdésének végrehajtásáról, valamint a 714/2013 végrehajtási rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 125/2014/EU végrehajtási rendeletet (HL 2014. L 40., 9. o.; helyesbítés: HL 2014. L 200., 24. o.) (a továbbiakban együttesen: 2014. februári jogi aktusok). A „Hamász, (idetartozik a Hamas‑Izz al‑Din al‑Qassem)” neve továbbra is szerepelt az e jogi aktusokhoz csatolt listákon (a továbbiakban: 2014. februári vitatott listák).

51      2014. február 11‑i levelével a Tanács közölte a felperes ügyvédjével a „Hamász (idetartozik a Hamas‑Izz al‑Din al‑Qassem)” nevének a 2014. februári vitatott listákon való fenntartását alátámasztó indokolást, jelezve először, hogy a felperes bármikor nyújthat be hozzá az e listák felülvizsgálatára irányuló kérelmet a 2580/2001 rendelet 2. cikkének (3) bekezdése és a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (6) bekezdése alapján, másodszor, hogy ahhoz, hogy a kérelmeket a 2001/931 közös álláspont 1. cikke (6) bekezdésének megfelelő következő felülvizsgálat során figyelembe lehessen venni, azokat 2014. február 28. előtt be kell nyújtani, harmadszor, hogy a felperesnek lehetősége van keresetet indítani az uniós bíróság előtt, negyedszer pedig, hogy engedélyt kérhet a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságoktól a befagyasztott pénzeszközök bizonyos szükségletekre történő felhasználásához.

52      Ez az indokolás megegyezett a 2013. júliusi jogi aktusokra vonatkozó indokolással.

53      A felperes nem reagált erre a levélre.

9.      A 2014. júliusi jogi aktusok

54      2014. július 22‑én a Tanács elfogadta a 2001/931 közös álláspont 2., 3. és 4. cikkének hatálya alá tartozó személyek, csoportok és szervezetek listájának naprakésszé tételéről és módosításáról, valamint a 2014/72 határozat hatályon kívül helyezéséről szóló 2014/483/KKBP határozatot (HL 2014. L 217., 35. o.) és a 2580/2001 rendelet 2. cikke (3) bekezdésének végrehajtásáról, valamint a 125/2014 végrehajtási rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 790/2014/EU végrehajtási rendeletet (HL 2014. L 217., 1. o.) (a továbbiakban együttesen: 2014. júliusi jogi aktusok). A „Hamász (idetartozik a Hamas‑Izz al‑Din al‑Qassem)” neve továbbra is szerepelt az e jogi aktusokhoz csatolt listákon (a továbbiakban: 2014. júliusi vitatott listák).

55      2014. július 23‑i levelével a Tanács közölte a felperes ügyvédjével a „Hamász (idetartozik a Hamas‑Izz al‑Din al‑Qassem)” nevének a 2014. júliusi vitatott listákon való fenntartását alátámasztó indokolást, jelezve először, hogy a felperes bármikor nyújthat be hozzá az e listák felülvizsgálatára irányuló kérelmet a 2580/2001 rendelet 2. cikkének (3) bekezdése és a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (6) bekezdése alapján, másodszor, hogy ahhoz, hogy a kérelmeket a 2001/931 közös álláspont 1. cikke (6) bekezdésének megfelelő következő felülvizsgálat során figyelembe lehessen venni, azokat 2014. szeptember 30. előtt be kell nyújtani, harmadszor, hogy a felperesnek lehetősége van keresetet indítani az uniós bíróság előtt, negyedszer pedig, hogy engedélyt kérhet a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságoktól a befagyasztott pénzeszközök bizonyos szükségletekre történő felhasználásához.

56      Az indokolást a Tanács azzal egészítette ki, hogy egy 2012. július 18‑i határozat fenntartotta a felperes külföldi terrorista szervezetként való minősítését, amelyre az Egyesült Államok bevándorlásról és állampolgárságról szóló törvényének 219. szakaszán alapuló amerikai határozattal került sor.

57      A felperes nem reagált erre a levélre.

10.    A 2017. augusztusi jogi aktusok

58      2017. augusztus 4‑én a Tanács elfogadta a 2001/931 közös álláspont 2., 3. és 4. cikkének hatálya alá tartozó személyek, csoportok és szervezetek jegyzékének naprakésszé tételéről szóló (KKBP) 2017/1426 határozatot (HL 2017. L 204., 95. o.) és a 2580/2001 rendelet 2. cikke (3) bekezdésének végrehajtásáról, valamint az (EU) 2017/150 végrehajtási rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) 2017/1420 végrehajtási rendeletet (HL 2017. L 204., 3. o.) (a továbbiakban együttesen: 2017. augusztusi jogi aktusok). A „Hamász (idetartozik a Hamas‑Izz al‑Din al‑Qassem)” neve továbbra is szerepelt az e jogi aktusokhoz csatolt listákon (a továbbiakban: 2017. augusztusi vitatott listák).

59      2017. augusztus 7‑i levelével a Tanács közölte a felperes ügyvédjével a „Hamász (idetartozik a Hamas‑Izz al‑Din al‑Qassem)” nevének a 2017. augusztusi vitatott listákon való fenntartását alátámasztó indokolást, jelezve először, hogy a felperes bármikor nyújthat be hozzá az e listák felülvizsgálatára irányuló kérelmet a 2580/2001 rendelet 2. cikkének (3) bekezdése és a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (6) bekezdése alapján, másodszor, hogy ahhoz, hogy a kérelmeket a 2001/931 közös álláspont 1. cikke (6) bekezdésének megfelelő következő felülvizsgálat során figyelembe lehessen venni, azokat 2017. szeptember 4. előtt be kell nyújtani, harmadszor, hogy a felperesnek lehetősége van keresetet indítani az uniós bíróság előtt, negyedszer pedig, hogy engedélyt kérhet a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságoktól a befagyasztott pénzeszközök bizonyos szükségletekre történő felhasználásához.

60      Ez az indokolás jelentősen módosult az előző jogi aktusok indokolásaihoz képest.

61      A felperes nem reagált erre a levélre.

II.    Az eljárás és a felek kérelmei a visszautalást megelőzően

62      A Törvényszék Hivatalához 2010. szeptember 12‑én benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.

63      Keresetlevelében a felperes azt kérte, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a 2010. júliusi értesítést;

–        semmisítse meg a 2010. júliusi jogi aktusokat;

–        a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

64      A Törvényszék Hivatalához 2010. december 21‑én benyújtott iratával az Európai Bizottság kérte, hogy a Tanács kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson a jelen eljárásba. 2011. február 7‑i végzésével a Törvényszék második tanácsának elnöke engedélyezte ezt a beavatkozást.

65      A 2011. február 17‑i levélben – amelyet a Törvényszék Hivatalához ugyanezen a napon nyújtottak be – a felperes hivatkozott a 2011. januári jogi aktusokra, valamint a 2011. február 2‑i levélre. A felperes jelezte, hogy fenntartja a keresetlevelében az e „jogi aktusokkal” szemben megjelölt jogalapokat, valamint hogy a válaszban ki fogja fejteni kifogásait a 2011. február 2‑i levélben közölt, nevének a 2011. januári vitatott listákon történő fenntartására vonatkozó indokokkal kapcsolatban.

66      Miután a többi felet meghallgatták, a Törvényszék a Hivatalának 2011. június 15‑i, a felperesnek címzett levelével engedélyezte az utóbbi számára, hogy a válaszában a 2011. januári jogi aktusok tekintetében kiigazítsa keresetének jogalapjait és kereseti kérelmeit, adott esetben a 2011. február 2‑i levélben szereplő indokok fényében. A Törvényszék ellenben nem engedélyezte a felperes számára azt, hogy kiigazítsa kereseti kérelmeit a 2011. február 2‑i levél tekintetében. A válasz benyújtásának határidejét 2011. július 27‑ében határozták meg.

67      A 2011. július 27‑i levélben a felperes úgy hivatkozott a 2011. júliusi jogi aktusokra, valamint a 2011. július 19‑i levélre, mint amelyek az eredetileg megtámadott jogi aktusokat váltják fel. Megállapította, hogy e jogi aktusok közzététele vagy kézbesítése új két hónapos keresetindítási határidőt indított, és megjelölte azokat az indokokat, amelyek miatt nem nyújtott be választ.

68      A 2011. július 27‑i levelet a határidő válasz benyújtása érdekében történő meghosszabbítása iránti kérelemként csatolták az ügy irataihoz.

69      A Törvényszék Hivatalának 2011. szeptember 16‑i leveleivel a Törvényszék tájékoztatta a feleket arról a határozatáról, hogy nem ad helyt e határidő‑hosszabbítás iránti kérelemnek, valamint 2011. november 2‑ában állapította meg a Bizottság beavatkozási beadványának a benyújtására nyitva álló határidőt.

70      2011. szeptember 28‑án a felperes a Törvényszék Hivatalához kiegészítő beadványt nyújtott be. A felperes ebben a beadványban megjelölte, hogy „kiterjeszti megsemmisítés iránti kérelmeit [a 2011. júliusi jogi aktusokra]”, amennyiben azok őt (idetartozik a Hamas‑Izz al‑Din al‑Qassem) érintik. A felperes arra is rámutatott, hogy az eredeti keresetlevélre, a 2011. február 17‑i levélre, valamint a kiegészítő beadványra tekintettel a jelen keresetet ezentúl úgy kell tekinteni, hogy az a 2010. júliusi jogi aktusok, a 2011. januári jogi aktusok és a 2011. júliusi jogi aktusok ellen irányul. A felperes hozzátette, hogy a 2010. júliusi értesítéssel szemben előterjesztett kérelmeket szintén fenntartja, valamint pontosította, hogy a megsemmisítés iránti kérelmei a szóban forgó jogi aktusokat kizárólag az őt érintő részükben érintik.

71      2011. október 28‑án a Bizottság benyújtotta beavatkozási beadványát.

72      A Törvényszék 2011. december 8‑i határozatával a kiegészítő beadványt az ügy irataihoz csatolták.

73      A 2011. december 20‑i levéllel a Törvényszék arról tájékoztatta a feleket, hogy a 2011. januári jogi aktusokkal szembeni megsemmisítés iránti kereset határidejének – a kiegészítő beadvány benyújtását megelőző – lejártára tekintettel az e jogi aktusokkal szemben előterjesztett keresettel kapcsolatos kérelmek kiigazítása – amely önmagában elfogadható, mivel azt már kérték és a jogilag megkövetelt módon a felperes 2011. február 17‑i levelével teljesítették – csak az e fél által kizárólag az ezen jogi aktusokkal szembeni megsemmisítés iránti kereset határidejének lejárta előtt – azaz a keresetlevélben – felhozott jogalapokra és érvekre tekintettel kerül megvizsgálásra.

74      A Törvényszék 2012. február 17‑ben állapította meg a Tanácsnak és a Bizottságnak a 2011. januári jogi aktusokkal szembeni kereseti kérelmek kiigazításával kapcsolatos észrevételeik benyújtására nyitva álló határidőt, és 2012. március 5‑ben – amelyet 2012. április 3‑ra hosszabbítottak meg – az ugyanezen felek által a kiegészítő beadvánnyal kapcsolatos észrevételeik benyújtására nyitva álló határidőt.

75      A Törvényszék Hivatalához 2012. február 1‑jén benyújtott levélben a felperes kiigazította kereseti kérelmeit a 2011. decemberi jogi aktusok figyelembevétele érdekében, amennyiben azok őt (idetartozik a Hamas‑Izz al‑Din al‑Qassem) érintik.

76      A Törvényszék Hivatalához 2012. február 13‑án, illetve február 16‑án benyújtott iratokkal a Bizottság, illetve a Tanács a Törvényszék felhívására előterjesztette a 2011. januári jogi aktusokkal szembeni kereseti kérelmek kiigazításával kapcsolatos észrevételeit, amennyiben azok a felperest (idetartozik a Hamas‑Izz al‑Din al‑Qassem) érintik.

77      A Törvényszék Hivatalához 2012. április 3‑án benyújtott iratokkal a Tanács és a Bizottság a Törvényszék felhívására előterjesztette a kiegészítő beadvánnyal kapcsolatos észrevételeit.

78      A Törvényszék Hivatalához 2012. június 28‑án benyújtott irattal a felperes a Törvényszék felhívására előterjesztette a Tanács és a Bizottság 2012. április 3‑i észrevételeire válaszul adott észrevételeit.

79      A Törvényszék Hivatalához 2012. július 10‑én benyújtott iratban a felperes módosította kereseti kérelmeit a 2012. júniusi jogi aktusok tekintetbevétele érdekében, amennyiben azok a „Hamászt (idetartozik a Hamas‑Izz al‑Din al‑Qassem)” érintik.

80      A Törvényszék Hivatalához 2012. július 20‑án és 23‑án benyújtott iratokkal a Bizottság és a Tanács a Törvényszék felhívására előterjesztette a 2012. júniusi jogi aktusokkal szembeni kereseti kérelmek kiigazításával kapcsolatos észrevételeit.

81      A Törvényszék Hivatalához 2012. szeptember 5‑én és 6‑án benyújtott iratokkal a Bizottság és a Tanács a Törvényszék felhívására válaszolt a felperes 2012. június 28‑i észrevételeire.

82      A Törvényszék Hivatalához 2013. február 11‑én benyújtott levélben a felperes kiigazította kereseti kérelmeit a 2012. decemberi jogi aktusok tekintetbevétele érdekében, amennyiben azok őt (idetartozik a Hamas‑Izz al‑Din al‑Qassem) érintik.

83      A Törvényszék Hivatalához 2013. március 11‑én és 13‑án benyújtott iratokkal a Bizottság és a Tanács a Törvényszék felhívására előterjesztette a 2012. decemberi jogi aktusokkal szembeni kereseti kérelmek kiigazításával kapcsolatos észrevételeit.

84      A 2013. szeptember 24‑i levélben a felperes kiigazította a 2013. júliusi jogi aktusokkal szembeni jelen kereset kérelmeit, amennyiben azok a Hamászt (idetartozik a Hamas‑Izz al‑Din al‑Qassem) érintik.

85      A 2013. október 4‑i levélben a Törvényszék felhívta a Tanácsot – amely e kérelemnek a 2013. október 28‑i irattal eleget tett –, hogy mutasson be bizonyos dokumentumokat, valamint a tárgyalásra tekintettel bizonyos kérdéseket tett fel a feleknek.

86      A Törvényszék Hivatalához 2013. október 28‑án és 30‑án benyújtott iratokkal a Tanács és a Bizottság a Törvényszék felhívására előterjesztette a 2013. júliusi jogi aktusokkal szembeni kereseti kérelmek kiigazításával kapcsolatos észrevételeit.

87      2014. február 28‑án a felperes kiigazította a jelen kereset kérelmeit a 2014. februári jogi aktusok tekintetbevétele érdekében, amennyiben azok a Hamászt (idetartozik a Hamas‑Izz al‑Din al‑Qassem) érintik.

88      A Törvényszék Hivatalához 2014. március 4‑én és 5‑én benyújtott iratokkal a Bizottság és a Tanács a Törvényszék felhívására előterjesztette a 2014. februári jogi aktusokkal szembeni kereseti kérelmek kiigazításával kapcsolatos észrevételeit.

89      2014. szeptember 21‑én a felperes kiigazította kereseti kérelmeit a 2014. júliusi jogi aktusok tekintetbevétele érdekében, amennyiben azok a Hamászt (idetartozik a Hamas‑Izz al‑Din al‑Qassem) érintik.

90      A Törvényszék Hivatalához 2014. október 23‑án és november 3‑án benyújtott iratokkal a Tanács és a Bizottság a Törvényszék felhívására előterjesztette a 2014. júliusi jogi aktusokkal szembeni kereseti kérelmek kiigazításával kapcsolatos észrevételeit.

91      A fenti megfontolásokból következően a felperes a jelen keresettel azt kérte, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a 2010. júliusi értesítést, valamint a 2010 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusokat, amennyiben azok a felperest (idetartozik a Hamas‑Izz al‑Din al‑Qassem) érintik;

–        a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

92      A Bizottság által támogatott Tanács azt kérte, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

93      2014. december 17‑i Hamász kontra Tanács ítéletével (T‑400/10, a továbbiakban: eredeti ítélet, EU:T:2014:1095) a Törvényszék:

–        elfogadhatatlannak nyilvánította a 2010. júliusi értesítés megsemmisítése iránti kérelmet;

–        megsemmisítette a 2010 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusokat, amennyiben azok a felperest (idetartozik a Hamas‑Izz al‑Din al‑Qassem) érintették;

–        a 2014. júliusi jogi aktusok joghatásait az említett ítélet kihirdetésétől számított három hónapig, vagy – ha az Európai Unió Bírósága alapokmánya 56. cikkének első bekezdésében előírt határidőn belül fellebbezést nyújtanak be – a Bíróság e fellebbezéssel kapcsolatos határozathozataláig fenntartotta;

–        a Tanácsot saját költségein kívül a felperes költségeinek viselésére kötelezte, azzal, hogy a Bizottság maga viseli saját költségeit.

94      E döntés céljából a Törvényszék helyt adott a 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusok ellen irányuló negyedik és hatodik jogalapnak, amelyek a helyzetnek az idő múlása folytán történő változása elégtelen figyelembevételén, valamint az indokolási kötelezettség megsértésén alapultak. A Törvényszék az eredeti ítélet 101. és 125. pontjában megállapította, hogy a felperes által a 2005‑től elkövetett terrorista cselekmények listája, amely a 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusok indokolásában szerepel, meghatározó szerepet játszott pénzeszközei befagyasztásának a Tanács általi fenntartása tekintetében. A Törvényszék az eredeti ítélet 110. és 127. pontjában megállapította, hogy minden olyan új terrorista cselekményre való hivatkozást, amelyet a Tanács a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (6) bekezdése szerinti felülvizsgálat alkalmával az indokolásába illesztett, meg kell vizsgálni, valamint arra a hatáskörrel rendelkező hatóság által elfogadott nemzeti határozatnak kell vonatkoznia. A Törvényszék, miután többek között az eredeti ítélet 109. és 131. pontjában megállapította, hogy a Tanács a felperes által a 2005‑től elkövetett terrorista cselekmények listájára vonatkozó állításait nem ilyen határozatokra alapozta, hanem a sajtóból és az internetről általa megszerzett információkra, megsemmisítette a 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusokat.

95      Az eredeti ítélet 141. pontjában a Törvényszék a 2010. júliusi és a 2011. januári jogi aktusokat is megsemmisítette, azzal az indokkal, hogy azok ugyanúgy nem tartalmaznak a hatáskörrel rendelkező hatóságok határozataira történő hivatkozást a felperesnek felrótt tények tekintetében, így tehát az indokolási kötelezettség ugyanazon megsértésével járnak.

96      A Bíróság Hivatalához 2015. február 20‑án benyújtott beadványával a Tanács fellebbezést nyújtott be az eredeti ítélettel szemben, amelyet C‑79/15. P. számon vettek nyilvántartásba.

97      A Bíróság Hivatalához 2015. május 11‑én érkezett beadványával a Francia Köztársaság kérte, hogy a Tanács kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson. A Bíróság engedélyezte ezt a beavatkozást.

98      2017. július 26‑i Tanács kontra Hamász ítéletében (C‑79/15 P, a továbbiakban: a fellebbezés tárgyában hozott ítélet, EU:C:2017:584) a Bíróság hatályon kívül helyezte az eredeti ítéletet.

99      A fellebbezés tárgyában hozott ítéletben a Bíróság megállapította, hogy:

–        a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor megállapította, hogy az amerikai határozatok és/vagy a belügyminiszter határozata önmagukban nem minősülnek kellő alapnak a 2010 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusok alátámasztásához (33. pont);

–        a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a Tanács megsértette a 2001/931 közös álláspont 1. cikkét azáltal, hogy a 2010 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusok indokolásában a hatáskörrel rendelkező hatóságok által elfogadott nemzeti határozatoktól eltérő más forrásokra hivatkozott (50. pont);

–        ebből következően a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a Tanács megsértette indokolási kötelezettségét (53. pont).

100    Mivel a Törvényszék a 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusok megsemmisítésére vonatkozóan a felperes által előterjesztett kérelemnek csupán a negyedik és a hatodik jogalapjáról határozott, és mivel a Törvényszék előtt hivatkozott többi jogalap részben a tények értékelésére vonatkozó kérdéseket vetett fel, a Bíróság a fellebbezés tárgyában hozott ítéletben visszautalta az ügyet a Törvényszék elé, a költségekről pedig nem határozott (56. pont).

III. Az eljárás és a felek kérelmei a visszautalást követően

101    A Törvényszék elé visszautalt ügyet annak Hivatala T‑400/10 RENV. számon vette nyilvántartásba, és azt 2017. szeptember 27‑én az első tanácsnak osztották ki.

102    A Törvényszék Hivatalához 2017. szeptember 3‑án, október 4‑én, illetve október 5‑én benyújtott iratokkal a felperes, a Tanács, illetve a Bizottság előterjesztette az eljárás folytatásával kapcsolatos észrevételeit, a Törvényszék eljárási szabályzata 217. cikke (1) bekezdésének megfelelően.

103    Észrevételeiben a felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a 2010 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusokat, amennyiben azok őt (idetartozik a Hamas‑Izz al‑Din al‑Qassem) érintik;

–        a Tanácsot kötelezze az összes költség viselésére, ideértve a Bíróság előtti eljárásban felmerült költségeket is.

104    Észrevételeiben a Bizottság és a Tanács azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet, mint nyilvánvalóan megalapozatlant;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

105    A Hivatalhoz 2017. október 3‑án benyújtott külön irattal a felperes az eljárási szabályzat 86. cikke alapján a keresetlevél kiigazítása iránti beadványt terjesztett elő a 2017. augusztusi jogi aktusok figyelembevétele céljából.

106    A Törvényszék Hivatalához 2017. október 27‑én és november 23‑án benyújtott iratokkal a Tanács és a Bizottság a Törvényszék felhívására előterjesztette a keresetlevél kiigazítása iránti 2017. október 3‑i beadvánnyal kapcsolatos észrevételeit.

107    A Bizottság által támogatott Tanács azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetlevél kiigazítása iránti beadványt mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant;

–        másodlagosan utasítsa el azt mint megalapozatlant;

–        a felperest kötelezze a Tanács részéről az elsőfokú eljárás során, a fellebbezési eljárás során és a visszautalást követő jelen eljárásban felmerült költségeinek viselésére.

108    2018. március 27‑én a Törvényszék (első tanács) az eljárási szabályzat 89. cikkének megfelelően írásbeli kérdéseket intézett a felekhez és felhívta őket bizonyos dokumentumok benyújtására. A felek e felhívásnak az előírt határidőn belül eleget tettek.

109    2018. május 15‑én a Törvényszék engedélyezte a felperesnek, hogy ismertesse észrevételeit a Tanács által adott válaszokat illetően. A felperes az előírt határidőn belül válaszolt.

110    Az első tanács javaslatára a Törvényszék az eljárási szabályzat 28. cikke alapján úgy határozott, hogy az ügyet a kibővített első tanács elé utalja.

111    A Törvényszék a 2018. július 11‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előadásait és a Törvényszék által feltett kérdésekre adott válaszait.

IV.    A jogkérdésről

A.      A kereset tárgyával, valamint a felperes 2012. június 28‑i észrevételeinek hatályával és elfogadhatóságával kapcsolatos előzetes megfontolások

1.      A 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusokra vonatkozó kereseti kérelmek kiigazítása iránti kérelmekről

112    Ahogy az a tényállásból kitűnik, a 2011. januári, júliusi és decemberi, a 2012. júniusi és decemberi, a 2013. júliusi, valamint a 2014. februári és júliusi jogi aktusok egymást követően hatályon kívül helyezték és felváltották a 2010. júliusi jogi aktusokat.

113    A felperes egymást követően úgy igazította ki eredeti kereseti kérelmeit, hogy keresete e különböző jogi aktusoknak a megsemmisítésére vonatkozott.

114    Egyébiránt kifejezetten fenntartotta a hatályon kívül helyezett jogi aktusok megsemmisítésére vonatkozó kereseti kérelmeit.

115    Az eljárási szabályzat 86. cikkének (1) bekezdése szerint, ha a megsemmisíteni kért jogi aktus helyébe azonos tárgyú másik jogi aktus lép, vagy azt módosítja, a felperes az eljárás szóbeli szakaszának befejezését megelőzően ezen új körülmény figyelembevétele érdekében kiigazíthatja a keresetlevelet. Ugyanezen rendelkezés (2) bekezdésének megfelelően ezt a kérelmet az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdésében előírt határidőn belül kell benyújtani.

116    A jelen ügyben a keresetlevél kiigazítására irányuló, a fenti 112. pontban hivatkozott kérelmek olyan jogi aktusokra vonatkoznak, amelyek hatályon kívül helyezték és felváltották azokat a jogi aktusokat, amelyek megsemmisítését korábban a keresetben kérték. Ezenfelül azokat a visszautalást megelőző eljárás szóbeli szakaszának lezárása előtt nyújtották be, 2014. november 20‑án, az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdésében előírt határidőn belül. A keresetlevél kiigazítása iránti kérelmek tehát elfogadhatók.

117    A pénzeszközök befagyasztására vonatkozó egymást követő intézkedésekkel szemben előterjesztett keresetek tárgyában az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően és a Bizottság által a 2010. júliusi jogi aktusokkal kapcsolatos beavatkozási beadványában előadottakkal ellentétben a felperes megőrzi a későbbi határozattal hatályon kívül helyezett és felváltott, korlátozó intézkedéseket előíró határozat megsemmisítéséhez fűződő érdekét, amennyiben valamely intézmény jogi aktusának hatályon kívül helyezése nem jelenti annak jogellenessége elismerését, és ex nunc hatással jár, eltérően a megsemmisítési ítélettől, amelynek értelmében a megsemmisített jogi aktust visszamenőleg törlik a jogrendből, mintha soha nem létezett volna (2006. december 12‑i Organisation des Modjahedines du peuple d’Iran kontra Tanács ítélet, T‑228/02, EU:T:2006:384, 35. pont; lásd még: 2008. október 23‑i People’s Mojahedin Organization of Iran kontra Tanács ítélet, T‑256/07, EU:T:2008:461, 45–48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2009. szeptember 30‑i Sison kontra Tanács ítélet, T‑341/07, EU:T:2009:372, 47. és 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

118    Ebből következően a felperes megőrzi eljáráshoz fűződő érdekét a 2010 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusok tekintetében, noha azokat az eljárás során hatályon kívül helyezték, és helyükbe más jogi aktusok léptek.

119    A jelen kereset tehát elfogadható, amennyiben az a 2010 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusokra vonatkozik.

2.      A 2010. júliusi értesítés megsemmisítése iránti kérelem elfogadhatóságáról

120    A Bizottság által támogatott Tanács azt kifogásolja, hogy a 2010. júliusi értesítés megsemmisítése iránti kérelem elfogadhatatlan, mivel az a személyek és szervezetek arra való felhívására korlátozódik, hogy gyakorolják jogaikat, anélkül, hogy kihatna jogi helyzetükre. Ennélfogva nem minősül az ítélkezési gyakorlat által értelmezett EUMSZ 263. cikk értelmében vett megtámadható jogi aktusnak.

121    Az EUMSZ 263. cikk első bekezdésének megfelelően kereset tárgyát képezhetik azon jogi aktusok, amelyek „harmadik személyekre joghatással jár[nak]”.

122    Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint csak azok az intézkedések minősülnek a megsemmisítés iránti kereset tárgyát képezhető jogi aktusoknak, illetve határozatoknak, amelyek olyan kötelező joghatásokat váltanak ki, amely joghatások a felperes érdekeit érintik, jelentősen módosítva annak jogi helyzetét (lásd: 2012. május 14‑i Sepracor Pharmaceuticals [Írország] kontra Bizottság ítélet, C‑477/11 P, nem tették közzé, EU:C:2012:292, 50. és 51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

123    A jelen esetben a felperes nevének a 2010. júliusi vitatott listákon történő fenntartása a 2010. júliusi jogi aktusokkal történt.

124    Amint az a fenti 11. pontból következik, a Hivatalos Lapban a 2010. júliusi jogi aktusok elfogadásának a napját követő napon közzétett 2010. júliusi értesítés célja kizárólag azon személyek és szervezetek tájékoztatása volt, akiknek, illetve amelyeknek a pénzeszközei az e jogi aktusok végrehajtása miatt továbbra is befagyasztás hatálya alatt állnak, mégpedig a számukra biztosított azon lehetőségekről, hogy kérhetik a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságoktól a befagyasztott pénzeszközök bizonyos szükségletek érdekében való felhasználásának engedélyezését, hogy kérhetik a Tanácstól nevük 2010. júliusi vitatott listákon történt fenntartásának az indokolását, hogy kérhetik ezen intézménytől a fenntartásra vonatkozó határozatának a felülvizsgálatát, végül pedig hogy az uniós bíróság előtt keresetet terjeszthetnek elő.

125    E körülmények között a 2010. évi értesítés nem váltott ki olyan kötelező joghatásokat, amelyek a felperes érdekeit érinthetik, jelentősen módosítva annak jogi helyzetét.

126    A keresetet tehát elfogadhatatlannak kell nyilvánítani annyiban, amennyiben az a 2010. évi értesítést érinti.

3.      A felperes 2012. június 28‑i észrevételeinek hatályáról és elfogadhatóságáról

127    2012. június 28‑án a felperes a Törvényszék felhívására válaszul benyújtotta a Tanácsnak és a Bizottságnak a kiegészítő beadvánnyal kapcsolatos, 2012. április 3‑i észrevételeire vonatkozó észrevételeit.

128    Mivel a felperes észrevételeinek a „válasz” címet adta, a Tanács 2012. szeptember 6‑i észrevételeiben arra hivatkozott, hogy a felperes számára nem engedélyezhető a keresetlevél benyújtásával eredetileg kezdeményezett ügy egészére vonatkozó válasz benyújtása, amely ügy vonatkozásában az előírt határidőn belül nem nyújtott be választ.

129    A Tanács úgy vélte, hogy az ügy érdemére vonatkozó beadványok váltásának a felperes által a kiegészítő beadvány, a Tanács által pedig az e beadvánnyal kapcsolatos észrevételei benyújtásával kellett volna befejeződnie.

130    Meg kell állapítani, hogy nem vitatott, hogy a felperesnek a Törvényszék felhívására benyújtott 2012. június 28‑i észrevételei nem minősülhetnek a jelen ügyben a Törvényszék eljárási szabályzata 83. cikkének (1) bekezdése értelmében vett válasznak.

131    Ahogy ugyanis az a fenti 67–70. pontból következik, a felperes a jelen ügyben nem nyújtott be választ az előírt határidőn belül, és a Törvényszék által a felperes 2011. július 27‑i leveléből következtetett, a válasz benyújtására nyitva álló határidő meghosszabbítása iránti kérelmet elutasították.

132    Ettől még noha a 2012. június 28‑i észrevételek nem vehetők figyelembe a jelen kereset keretében, amennyiben az a 2010. júliusi és 2011. januári jogi aktusok megsemmisítésére vonatkozik (lásd ez utóbbi tekintetben a fenti 73. pontot), az észrevételek elfogadhatók a 2011. júliusi jogi aktusoknak a megsemmisítése iránti kérelem esetében (amelyet a kiegészítő beadvány benyújtásával terjesztettek elő) – amennyiben ezen észrevételek a kiegészítő beadványnak a 2011. júliusi jogi aktusokkal szemben benyújtott új jogalapjaival kapcsolatos tanácsi észrevételekre válaszolnak –, valamint a Tanács későbbi jogi aktusainak a megsemmisítése iránti kérelmek esetében.

133    A Törvényszék egyébként pontosan azért hívta fel a felperest észrevételek benyújtására, mivel szükségesnek ítélte számára annak lehetővé tételét, hogy válaszoljon e tekintetben a Tanácsnak a kiegészítő beadvánnyal kapcsolatos 2012. április 3‑i észrevételeire.

134    Végül e 2012. június 28‑i észrevételek 1. pontjának megfogalmazásából is kitűnik, hogy az észrevételek célja kizárólag a Tanácsnak a kiegészítő beadvánnyal kapcsolatos 2012. április 3‑i észrevételeire történő válaszadás.

135    A 2012. június 28‑i észrevételek hatályára vonatkozó e pontosításokra tekintettel el kell utasítani a Tanácsnak az említett észrevételek elfogadhatóságával kapcsolatos kifogásait.

4.      A 2017. augusztusi jogi aktusokra vonatkozó kereseti kérelmek kiigazítása iránti kérelemről

136    2017. október 3‑i kiigazítási beadványával a felperes azt kérte, hogy a keresetet terjesszék ki a 2017. augusztusi jogi aktusokra.

137    Az e beadvánnyal kapcsolatos észrevételeiben a Tanács kifejtette, hogy e kérelem elfogadhatatlan egyrészt azért, mivel ellentétben az eljárási szabályzat 86. cikkének (1) bekezdésében előírtakkal, amelyre ugyanezen szabályzat 218. cikke visszautal, a keresetlevél kiigazítására az eljárás szóbeli szakaszának befejezését követően, 2014. november 21‑én került sor, másrészt pedig azért, mivel a 2017. augusztusi jogi aktusok nem váltották fel a jelen ügyben vitatott jogi aktusokat.

138    A tárgyalás során a Tanács kijelentette, hogy ezen elfogadhatatlansági kifogás kapcsán a Törvényszék értékelésére hagyatkozik.

139    Mindenesetre meg kell jegyezni, hogy mivel hivatalból vizsgálandó kérdésről van szó, a kereset elfogadhatóságát a Törvényszék hivatalból vizsgálhatja (lásd ebben az értelemben: 2006. február 22‑i Standertskjöld‑Nordenstam és Heyraud kontra Bizottság ítélet, T‑437/04 és T‑441/04, EU:T:2006:62, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

140    Az eljárási szabályzat 218. cikke szerint abban az esetben, ha a Bíróság hatályon kívül helyezi a Törvényszék ítéletét és visszautalja hozzá az ügyet döntéshozatalra, a Törvényszék előtt a visszautaló határozat alapján indult eljárást az ugyanezen szabályzat 217. cikkében foglalt rendelkezések sérelme nélkül – az esettől függően – az említett szabályzat III. címének, illetőleg IV. címének rendelkezései szerint kell lefolytatni.

141    Mivel az eljárási szabályzat IV. címe a szellemi tulajdonjogokkal kapcsolatos eljárásokról szól, a jelen ügyben az eljárási szabályzat III. címére kell hivatkozni. Az eljárási szabályzat e III. címében a 86. cikk (1) bekezdése két feltételt ír elő a keresetlevél kiigazítása iránti kérelem elfogadhatósága érdekében. Egyrészt a keresetlevél kiigazítását az eljárás szóbeli szakaszának befejezése előtt kell kérni. Másrészt a kiigazítási iránti kérelemmel érintett jogi aktusoknak egy vagy több olyan jogi aktus helyébe kell lépniük, illetve módosítaniuk kell azokat, amelyek megsemmisítését korábban kérték.

142    Anélkül, hogy dönteni kellene az első feltételt illetően, rá kell mutatni arra, hogy a második feltétel a jelen ügyben nem teljesül. A 2017. augusztusi jogi aktusokkal hatályon kívül helyezett jogi aktusokat ugyanis sem a keresetlevél, sem pedig a korábban benyújtott kiigazítási beadványok nem érintették.

143    A felperes előadja, hogy eltérő következtetést kellene levonni a 2016. január 28‑i Klyuyev kontra Tanács ítélet (T‑341/14, EU:T:2016:47, 33. pont) alapján, amelyben a Törvényszék helyt adott egy hasonló helyzetben előterjesztett kiigazítás iránti kérelemnek.

144    E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a felperes által hivatkozott ítélet e kérdést illetően nem releváns, mivel az említett ügyben a jelen ügytől eltérően teljesült az eljárási szabályzat 86. cikkében előírt második feltétel, tekintettel arra, hogy a kiigazítási beadványban érintett jogi aktusok módosították az eljárást megindító iratban ténylegesen megtámadott jogi aktusokat.

145    E körülményekből az következik, hogy a felperes által 2017. október 3‑án benyújtott, a keresetlevél kiigazítása iránti kérelmet el kell utasítani mint elfogadhatatlant.

B.      A 2010. júliusi jogi aktusok megsemmisítése iránti kérelemről

146    A 2010. júliusi jogi aktusok megsemmisítése iránti kérelmének alátámasztása érdekében a felperes a keresetlevélben négy jogalapra hivatkozik, amelyek közül az első nyilvánvaló értékelési hibán, a második a védelemhez való jog megsértésén, a harmadik a tulajdonhoz való jog megsértésén, a negyedik pedig az indokolási kötelezettség megsértésén alapul.

1.      A pénzeszközök befagyasztására vonatkozó intézkedések felperesre való alkalmazhatóságával kapcsolatos nyilvánvaló értékelési hibára alapított első jogalapról

147    Első jogalapjában a felperes előadja, hogy az államokhoz és a törvényes kormányokhoz hasonlóan alapvetően kizárt a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó listákra való felvételének lehetősége.

148    E tekintetben a felperes hangsúlyozza, hogy legitimitása az urnáknál leadott szavazatokon alapul, egy jelenleg hatalmon lévő politikai pártnak minősül, valamint 2007‑ben egy nemzeti egységkormányban vett részt: e három körülmény azt jelenti, hogy esetében is alkalmazni kell az államok és a törvényes kormányok kapcsán elismert kivételt.

149    A Bizottság által támogatott Tanács vitatja e jogalap megalapozottságát.

150    Rá kell mutatni arra, hogy a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (1) bekezdése szerint a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó intézkedéseket a terrorcselekményekben részt vevő személyekre, csoportokra és szervezetekre kell alkalmazni.

151    A 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (3) bekezdése úgy határozza meg a „terrorcselekmény” fogalmát, hogy az olyan szándékos cselekmény, amely jellege vagy összefüggései révén súlyos kárt okozhat egy országnak vagy egy nemzetközi szervezetnek, és amelyet a nemzeti jog bűncselekményként határoz meg, amennyiben abból a célból követik el, hogy a lakosságot komolyan megfélemlítsék, vagy egy kormányt vagy egy nemzetközi szervezetet jogellenes módon arra kényszerítsenek, hogy az valamilyen cselekményt megtegyen vagy ne tegyen meg, vagy súlyosan megingassák vagy lerombolják egy ország vagy egy nemzetközi szervezet alapvető politikai, alkotmányos, gazdasági vagy társadalmi felépítését.

152    Azon cselekmények között, amelyeket úgy tekintenek, mint amelyeket abból a célból követnek el, hogy súlyosan megingassák vagy lerombolják egy ország vagy egy nemzetközi szervezet alapvető politikai, alkotmányos, gazdasági vagy társadalmi felépítését, a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (3) bekezdése többek között hivatkozik a személy élete elleni merényletekre, amelyek halált okozhatnak, a személy testi épsége elleni merényletekre, az emberrablásra vagy túszszedésre, valamint a fegyverek gyártására, birtoklására, megszerzésére, szállítására, rendelkezésre bocsátására vagy felhasználására.

153    E rendelkezésekből az következik, hogy a 2001/931 közös álláspont szerint az annak meghatározása szempontjából releváns körülmény, hogy a közös álláspontban szereplő szabályokat alkalmazni kell‑e egy személyre vagy szervezetre, az általuk elkövetett cselekményekhez kapcsolódik, nem pedig e személy vagy szervezet jellegéhez.

154    E körülmények között a felperes által hivatkozott körülményeket, vagyis a hatalom birtoklását a választások eredményeként, a szervezet politikai jellegét, illetve a kormányban való részvételt nem lehet olyan körülményeknek tekinteni, amelyek lehetővé teszik a 2001/931 közös álláspontban szereplő szabályok alkalmazása alóli mentesülést.

155    Mindenesetre még ha fel is tételezzük, hogy megalapozott a felperes azon érve, amely szerint a 2001/931 közös álláspontban előírt, a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó intézkedések nem alkalmazhatók az államokra vagy a törvényes kormányokra, a felperes nincs olyan helyzetben, amely lehetővé teszi számára azt, hogy az ezen állítólagos kivétel alkalmazására hivatkozzon.

156    A felperes ugyanis nem minősül a nemzetközi jog értelmében vett államnak, mivel ezt a fogalmat e jogágban területi egységek, nem pedig a felperes által létrehozotthoz hasonló szervezetek megjelölésére használják.

157    A törvényes kormánynak minősülés adott esetben biztosít a kormányok számára bizonyos védelmet, anélkül azonban, hogy kiterjedhetne azokra a csoportokra vagy szervezetekre, amelyek – amint azt a felperes állítja ‑ e kormányokba az egyes tagjaikat delegálják (lásd analógia útján: 2014. október 16‑i LTTE kontra Tanács ítélet, T‑208/11 és T‑508/11, EU:T:2014:885, 69. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

158    E körülmények között az első jogalapot el kell utasítani mint megalapozatlant.

2.      A védelemhez való jog megsértésére alapított második jogalapról

159    Második jogalapjával a felperes előadja, hogy a Tanács megsértette a védelemhez való jog tiszteletben tartásának elvét, mivel a 2010. júliusi jogi aktusok elfogadását megelőzően elmulasztotta vele közölni a terhére megállapított körülményeket és nem tette lehetővé számára, hogy az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, 1950. november 4‑én Rómában aláírt európai egyezmény (a továbbiakban: EJEE; kihirdette: az 1993. évi XXXI. tv.) 6. cikke (3) bekezdésének és az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikke (2) bekezdése a) pontjának megfelelően meghallgassák.

160    A Bizottság által támogatott Tanács vitatja a jogalap megalapozottságát.

161    E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a védelemhez való jog tiszteletben tartásának elve által megkövetelt kötelezettségek meghatározása céljából meg kell különböztetni egyrészt valamely személy vagy szervezet nevének a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó listára való felvételét, másrészt pedig a felvétel fenntartását.

162    Amikor a Tanács első alkalommal veszi fel valamely személy vagy szervezet nevét a 2580/2001 rendelet 2. cikkének (3) bekezdésében érintett listára, nem köteles előzetesen közölni az érintett személlyel vagy szervezettel azokat az indokokat, amelyekre alapítani kívánja a felvételt (lásd ebben az értelemben: 2011. december 21‑i Franciaország kontra People’s Mojahedin Organization of Iran ítélet, C‑27/09 P, EU:C:2011:853, 61. pont).

163    E szabály indoka az, hogy a hatékonyság érdekében az ilyen határozatnak meglepetésszerű hatással kell rendelkeznie (lásd ebben az értelemben: 2011. december 21‑i Franciaország kontra People’s Mojahedin Organization of Iran ítélet, C‑27/09 P, EU:C:2011:853, 61. pont).

164    Ezért az első felvétel során főszabály szerint elegendő, ha a határozat meghozatalával egyidejűleg, vagy közvetlenül utána közlik az érintett személlyel vagy szervezettel az azt megalapozó indokokat, ebben az időpontban téve lehetővé számára a meghallgatást (lásd ebben az értelemben: 2011. december 21‑i Franciaország kontra People’s Mojahedin Organization of Iran ítélet, C‑27/09 P, EU:C:2011:853, 61. pont).

165    Eltérő a helyzet a valamely személy vagy szervezet nevét az ilyen listán fenntartó határozatok esetében, mivel ilyenkor már nincs szükség meglepetésszerű hatásra.

166    Az ítélkezési gyakorlat szerint az ilyen határozatok esetében a kötelezettségek attól függően különböznek, hogy az indokolás tartalmaz‑e új bizonyítékokat.

167    Új bizonyítékok fennállása esetén az intézkedés elfogadását megelőzően közölni kell az érintett személlyel vagy szervezettel az őt terhelő bizonyítékokat, lehetővé téve számára az azokkal kapcsolatos meghallgatást (lásd ebben az értelemben: 2011. december 21‑i Franciaország kontra People’s Mojahedin Organization of Iran ítélet, C‑27/09 P, EU:C:2011:853, 63. pont; 2016. július 28‑i Tomana és társai kontra Tanács és Bizottság ítélet, C‑330/15 P, nem tették közzé, EU:C:2016:601, 67. pont).

168    Ezzel szemben e kötelezettség nem alkalmazandó ilyen bizonyítékok hiányában (lásd ebben az értelemben: 2013. szeptember 13‑i Makhlouf kontra Tanács ítélet, T‑383/11, EU:T:2013:431, 43. és 44. pont; 2017. szeptember 18‑i Uganda Commercial Impex kontra Tanács ítélet, T‑107/15 és T‑347/15, nem tették közzé, EU:T:2017:628, 97. pont), mivel ebben az esetben az érintett személy vagy szervezet feltételezhetően ismeri a korábbi indokokat és volt lehetősége észrevételei előadására.

169    A jelen ügyben úgy tűnik, hogy a 2010. júliusi jogi aktusok az utóbbi kategóriába tartoznak, mivel az e jogi aktusokat alátámasztó indokok nem különböznek a 2009. december 22‑én elfogadott jogi aktusokhoz, vagyis a 2001/931 közös álláspont 2., 3. és 4. cikkének hatálya alá tartozó személyek, csoportok és szervezetek listájának naprakésszé tételéről szóló 2009/1004/KKBP tanácsi határozathoz (HL 2009. L 346., 58. o.), valamint a 2850/2001 rendelet 2. cikke (3) bekezdésének végrehajtásáról és az 501/2009/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 1285/2009/EU tanácsi végrehajtási rendelethez (HL 2009. L 346., 39. o.) kapcsolódó indokolásban hivatkozott indokoktól, amely végrehajtási rendeletet az 1285/2009 végrehajtási rendeletre vonatkozó, a Hivatalos Lapban 2009. december 23‑án közzétett értesítés (HL 2009. C 315., 11. o.; a továbbiakban: 2009. decemberi értesítés) bocsátott a felperes rendelkezésére.

170    A 2009. decemberi értesítést illetően fontos arra emlékeztetni, hogy a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó intézkedések rendelkező részének és általános indokolásának a Hivatalos Lapban történő közzétételét elegendőnek tekintették, figyelemmel arra, hogy az érintett személyekkel és szervezetekkel szemben felhozott kifogások részletekbe menő közzététele nemcsak közérdeken alapuló kényszerítő megfontolásokba ütközhetne, hanem sérthetné jogos érdekeiket is, azzal ugyanakkor, hogy e határozat külön és konkrét indokolását bármely más megfelelő módon kell formába önteni és az érintettek tudomására hozni (lásd ebben az értelemben: 2006. december 12‑i Organisation des Modjahedines du peuple d’Iran kontra Tanács ítélet, T‑228/02, EU:T:2006:384, 147. pont).

171    A korlátozó intézkedések esetében e másik lehetőségnek főszabály szerint egyedi közlésből kell állnia, mivel az ilyen intézkedések lényeges mértékben kihatással lehetnek az érintett személyekre vagy szervezetekre, és alkalmasak arra, hogy alapvető jogaik gyakorlását korlátozzák (lásd ebben az értelemben: 2009. október 14‑i Bank Melli Iran kontra Tanács ítélet, T‑390/08, EU:T:2009:401, 86. pont).

172    E tekintetben a Tanács előadja, hogy nem tudott egyedi közlést teljesíteni, mivel nem állt módjában olyan cím azonosítása, amelyre levelet lehetett volna küldeni a felperesnek. Egyébként az utóbbi soha nem küldött részére kapcsolattartási címet és soha nem kereste meg annak érdekében, hogy magyarázatot kapjon nevének a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó listákra való felvételét illetően.

173    Ennek kapcsán a felperes ügyvédje a tárgyaláson a Törvényszék által neki feltett kérdésekre válaszul kifejtette, hogy nem tudott ilyen címet közölni a Tanáccsal, mivel biztonsági okokból ő maga sem rendelkezett azzal.

174    A Bizottság megjegyezte, hogy a felperes még a Törvényszék előtt indított eljáráshoz sem közölt semmilyen valós címet.

175    E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy konkrét és pontos indokolásnak az azon személyek és szervezetek részére való egyedi közlésére irányuló kötelezettség, akikkel, illetve amelyekkel szemben korlátozó intézkedéseket hoztak, lényegében a Hivatalos Lapban közzétett értesítés kiegészítésére irányul, mivel az utóbbi tájékoztatja az érintett személyeket vagy szervezeteket arról, hogy velük szemben korlátozó intézkedéseket fogadtak el, és felhívja őket, hogy kérjék ezen intézkedések indokolásának közlését, megadva a pontos címet, amelyre e kérelmet el lehet küldeni. Az érintett személyek vagy szervezetek egyedi értesítése tehát nem az egyetlen olyan eljárás, amelyet a velük szemben hozott intézkedésekről való tájékoztatásuk érdekében alkalmaznak.

176    Az ítélkezési gyakorlatból egyebekben kitűnik, hogy a korlátozó intézkedések indokolásával kapcsolatos egyedi értesítésre irányuló kötelezettség nem alkalmazandó minden esetben, hanem csak akkor, ha az lehetséges (lásd ebben az értelemben: 2014. július 16‑i Hassan kontra Tanács ítélet, T‑572/11, EU:T:2014:682, 37. pont).

177    Márpedig a jelen ügyben úgy tűnik, hogy a felperes címe még a jelen eljárásban is ismeretlen, mivel a felperes által a Törvényszék részére nyújtott összes információ csak egy város és egy ország nevére korlátozódik, mindemellett pedig ezek az adatok is kétszer változtak a keresetlevél benyújtása óta (Bejrút, Libanon, majd Damaszkusz, Szíria, végül Doha, Katar).

178    A tárgyaláson egyébként a felperes azt állította, hogy mivel az Unió rendelkezik külföldi képviselők hálózatával, a Tanácsnak voltak eszközei arra, hogy azonosítsa azt a címet, amelyre egyedi közlést lehetett küldeni, és ezen intézményt, nem pedig őt magát terhelte az ezzel kapcsolatos kezdeményezés, mivel a 2010. júliusi jogi aktusokban elfogadott intézkedések a felperes tekintetében kedvezőtlen hatásokat válthattak ki.

179    E kérdést illetően rá kell mutatni arra, hogy az intézmények számára a fenti 176. pontban felidézett korlátok között előírt azon kötelezettség, hogy egyedi közlést tegyenek, nem eredményezheti a felperes mentesítését minden olyan lépés alól, amely lehetővé teszi a jogi helyzetéről való tájékozódást és különösen a vele szemben megfogalmazott kifogások azonosítását. Amint az a fenti 4. és 5. pontból kitűnik, a felperes neve 2001 decembere óta szerepel a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó listákon. Mivel a felperes tudta, hogy a Tanácson belül tárgyalások folynak nevének az e listákon való fenntartását illetően, lehetősége volt arra, hogy megtegye ezen intézménynél az ahhoz szükséges lépéseket, hogy pontos és konkrét információkat szerezzen az őt érintő intézkedéseket igazoló indokokról, adott esetben jogi képviselőt kijelölve képviseletének biztosítása érdekében – amint azt egyébként meg is tette a Törvényszék előtt az általa kezdeményezett eljárások során –, valamint a Bírósághoz benyújtott fellebbezés során képviseletének biztosítása érdekében. Mivel nem élt ezzel a lehetőséggel, a felperes a Tanáccsal szemben nem hivatkozhat saját tétlenségének következményeire.

180    A Tanács tehát a védelemhez való jog tiszteletben tartása elvének megsértése nélkül kapcsolhatta a 2009. december 9‑i jogi aktusok Hivatalos Lapban történő közzétételéhez egy olyan értesítés közzétételét, amely felhívta a felperest arra, hogy kérje tőle az e jogi aktusokra vonatkozó indokolást, anélkül, hogy egyedi közlést küldött volna, mivel az ügy körülményei között nem tűnt lehetségesnek az ilyen értesítés közlése.

181    E körülmények a között a második jogalapot el kell utasítani mint megalapozatlant.

3.      A tulajdonhoz való jog megsértésére alapított harmadik jogalapról

182    Harmadik jogalapjával a felperes előadja, hogy a pénzeszközök 2010. júliusi jogi aktusok általi befagyasztása sérti az Alapjogi Charta 17. cikke és az EJEE kiegészítő jegyzőkönyvének 1. cikke által garantált tulajdonhoz való jogot. E tekintetben hivatkozik a 2008. szeptember 3‑i Kadi és Al Barakaat International Foundation kontra Tanács és Bizottság ítéletre (C‑402/05 P és C‑415/05 P, EU:C:2008:461), valamint a 2009. június 11‑i Othman kontra Tanács és Bizottság ítéletre (T‑318/01, EU:T:2009:187).

183    Az e kérdés kapcsán a Bizottság által támogatott Tanács vitatja e jogalap megalapozottságát.

184    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az alapvető jogok, többek között a tulajdonhoz való jog nem élvez abszolút védelmet az uniós jogban. E jogok gyakorlása korlátozásoknak vethető alá, azzal a feltétellel, hogy először e korlátozásokat ténylegesen az Unió által elérni kívánt közérdekű célok igazolják, másodszor pedig azok e célok vonatkozásában nem jelentenek aránytalan és elviselhetetlen beavatkozást, amely e jogok tartalmát veszélyeztetné (lásd ebben az értelemben: 2012. november 15‑i Al‑Aqsa kontra Tanács és Hollandia kontra Al‑Aqsa ítélet, C‑539/10 P és C‑550/10 P, EU:C:2012:711, 121. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

185    Az első feltételt illetően emlékeztetni kell arra, hogy a 2580/2001 rendeletben és a 2001/931 közös álláspontban foglalt szabályok szerint a terrorizmus finanszírozásában részt vevőként meghatározott személyek és szervezetek pénzeszközeinek, vagyoni értékeinek és egyéb gazdasági erőforrásainak a befagyasztása közérdekű célkitűzést követ, mivel a nemzetközi béke és biztonság terrorcselekményekkel történő fenyegetése elleni küzdelem keretébe illeszkedik (lásd ebben az értelemben: 2012. november 15‑i Al‑Aqsa kontra Tanács és Hollandia kontra Al‑Aqsa ítélet, C‑539/10 P és C‑550/10 P, EU:C:2012:711, 123. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

186    A második feltételt illetően rá kell mutatni arra, hogy a pénzeszközök befagyasztását szervező intézkedések ‑ különösen a felperes nevének a 2010. júliusi vitatott listákon való fenntartása – nem tűnnek aránytalan, elviselhetetlen, illetve az alapvető jogok vagy egyes alapvető jogok tartalmát veszélyeztető intézkedéseknek.

187    Az ilyen típusú intézkedések ugyanis szükségesek egy demokratikus társadalomban a terrorizmus elleni küzdelem érdekében (lásd ebben az értelemben: 2008. október 23‑i People’s Mojahedin Organization of Iran kontra Tanács ítélet, T‑256/07, EU:T:2008:461, 129. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

188    Ezenfelül a pénzeszközök befagyasztását szervező intézkedések nem abszolút jellegűek, hanem rendelkeznek arról a lehetőségről egyrészt, hogy engedélyezzék a befagyasztott pénzeszközök felhasználását alapvető szükségletek fedezésére vagy bizonyos kötelezettségvállalások teljesítésére, másrészt pedig hogy sajátos feltételek mellett különleges jogosítványokat biztosítsanak pénzeszközök, egyéb vagyoni értékek vagy egyéb gazdasági erőforrások befagyasztásának feloldására (lásd: 2012. november 15‑i Al‑Aqsa kontra Tanács és Hollandia kontra Al‑Aqsa ítélet, C‑539/10 P és C‑550/10 P, EU:C:2012:711, 127. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

189    Ezenkívül a személyek és szervezetek nevének a pénzeszközök befagyasztását előíró listákon való fenntartása időszakos felülvizsgálat tárgyát képezi annak biztosítása érdekében, hogy azokat a személyeket és szervezeteket, akik, illetve amelyek már nem felelnek meg a listán való szereplés feltételeinek, töröljék arról (2012. november 15‑i Al‑Aqsa kontra Tanács és Hollandia kontra Al‑Aqsa ítélet, C‑539/10 P és C‑550/10 P, EU:C:2012:711, 129. pont).

190    E körülményeket nem érinti a felperes által hivatkozott ítéletekben kialakított ítélkezési gyakorlat.

191    Ezekben az ítéletekben a Bíróság igazolatlan korlátozást állapított meg azzal az indokkal, hogy a korlátozó intézkedéseket az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa rendelte el a felperessel szemben, anélkül, hogy azt megillették volna olyan eljárási garanciák, amelyek lehetővé teszik számára, hogy előterjessze észrevételeit az Egyesült Nemzetek ezen intézkedések elfogadásáért felelős hatóságai előtt, vagy pedig az Unión belül az említett intézkedéseket a tagállamok területén végrehajtó Tanács előtt.

192    Ez a helyzet eltér a jelen ügyet jellemző helyzettől, amelyben a 2010. júliusi jogi aktusok nem egy eredeti listára vételre vonatkoznak, nem az Egyesült Nemzetek határozatán alapulnak, illetve amelyben a 2009. decemberi értesítés közzététele folytán a felperesnek volt lehetősége arra, hogy ismertesse észrevételeit a rá nézve terhelő bizonyítékokat illetően (lásd a fenti 170–180. pontot).

193    E körülmények között a harmadik jogalapot el kell utasítani mint megalapozatlant.

4.      Az indokolási kötelezettség megsértésére alapított negyedik jogalapról

194    Negyedik jogalapjával a felperes azt kifogásolja, hogy a Tanács a Hivatalos Lapban közzétett 2010. júliusi vitatott aktusokban nem szerepeltette a nevének a 2010. júliusi vitatott listákon való fenntartásának indokait.

195    A Bizottság által támogatott Tanács vitatja e jogalap megalapozottságát.

196    E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy 2010. július 13‑án a Tanács a Hivatalos Lapban közzétette egyrészt a 2010. júliusi jogi aktusok rendelkező részét és általános indokait, másrészt pedig a 2010. júliusi értesítést, amely felhívta az érintett személyeket és szervezeteket, hogy kérjék tőle az e jogi aktusokra vonatkozó indokolást.

197    Amint az a fenti 170. pontban szerepelt, már megállapításra került, hogy korlátozó intézkedések esetén a Tanács az indokolási kötelezettség és a védelemhez való jog tiszteletben tartása elvének megsértése nélkül korlátozhatta a korlátozó intézkedéseket tartalmazó jogi aktusok Hivatalos Lapban történő közzétételét a rendelkező részre és az ezen intézkedéseket alátámasztó általános indokolásra, tekintettel arra, hogy a külön és konkrét indokolást bármely más megfelelő módon kell formába önteni és az érintettek tudomására hozni.

198    E körülmények között a Tanács a felperes állításával ellentétben nem volt köteles arra, hogy a Hivatalos Lapban közzétett 2010. júliusi jogi aktusokban szerepeltesse elfogadásuk sajátos és konkrét indokait.

199    A felperes ugyanakkor kifejti, hogy a 2010. júliusi jogi aktusokra vonatkozó indokolást közölni kellett volna vele, nem pedig a Hivatalos Lapban közzétett értesítésben szerepeltetni. Hangsúlyozza azt is, hogy ez az értesítés nehezen volt számára hozzáférhető, mivel nem utalt rá kifejezetten. Végül előadja, hogy az említett értesítés két hónapra csökkentette azt az időszakot, amelynek során a 2010. júliusi jogi aktusok indokolását lehetett kérni a Tanácstól, ami nem volt észszerű határidő.

200    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy – amint az a fenti 176–180. pontból kitűnik – mivel a Tanács nem rendelkezett a felperes pontos címével, akadályoztatva volt a 2010. júliusi jogi aktusok indokolásával kapcsolatos egyedi közlés megtételében, ezért szorítkozhatott a 2010. júliusi értesítés közzétételére.

201    Egyébként azt, hogy a 2010. júliusi értesítés nem tartalmazta kifejezetten az általa érintett személyek és szervezetek nevét, önmagában nem lehet az indokolási kötelezettség megsértésének tekinteni, mivel ez az értesítés visszautalt a 2010. júliusi rendeletre, amelyben e nevek szerepeltek.

202    Végül nem helytálló az, hogy a 2010. júliusi értesítés szerint az érintett jogi aktusok indokolásának megszerzésére irányuló kérelmet az értesítés közzétételét követő két hónapon belül kellett benyújtani. Ellentétben a felperes állításával, a 2010. júliusi értesítés nem korlátozta két hónapra azt a határidőt, amelyen belül a 2010. júliusi jogi aktusok indokolását kérni lehetett, hanem kizárólag azt emelte ki, hogy a Tanács a 2001/931 közös álláspont 1. cikke (6) bekezdésének megfelelően rendszeresen felülvizsgálja a pénzeszközök befagyasztását előíró listákat, valamint hogy ha az érintett személyek és szervezetek felülvizsgálat iránti kérelmet nyújtanának be és azt kívánják, hogy azt a következő felülvizsgálat során bírálják el, akkor a kérelmet az említett értesítés közzétételétől számított két hónapon belül kell benyújtani a Tanácshoz.

203    A fenti megfontolásokra figyelemmel meg kell állapítani, hogy a Tanács tiszteletben tartotta az indokolási kötelezettséget, így a negyedik jogalapot el kell utasítani mint megalapozatlant.

5.      Következtetés

204    A fenti megfontolásokra figyelemmel el kell utasítani a keresetet a 2010. júliusi jogi aktusokat érintő részében.

C.      A 2011. januári jogi aktusok megsemmisítése iránti kérelemről

205    A fenti 73. pontból következik, hogy a 2011. januári jogi aktusok megsemmisítése iránti kérelmének alátámasztása érdekében a felperes ugyanazokra a megsemmisítési jogalapokra hivatkozik, mint amelyeket a 2010. júliusi jogi aktusokkal szemben hozott fel.

1.      A nyilvánvaló értékelési hibára alapított első jogalapról

206    Mivel az első jogalap megegyezik a 2010. júliusi jogi aktusokkal szemben felhozott jogalappal és e jogalap értékelése nem függ e jogi aktusok elfogadásának sajátos körülményeitől, azt el kell utasítani ugyanazon okok miatt, mint amelyeket a Törvényszék a fenti 150–157. pontban fejtett ki.

207    Az első jogalapot tehát el kell utasítani.

2.      A védelemhez való jog tiszteletben tartása elvének megsértésére alapított második jogalapról

208    E második jogalapban a felperes úgy véli, hogy megsértették a védelemhez való jog tiszteletben tartásának elvét, mivel a 2011. januári jogi aktusok megalapozása érdekében a terhére megállapított bizonyítékokat nem közölték vele e jogi aktusok elfogadása előtt.

209    A Bizottság által támogatott Tanács vitatja e jogalap megalapozottságát.

210    A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a 2011. januári jogi aktusok elfogadását megelőzően a Tanács közzétett a 2010. november 20‑i Hivatalos Lapban egy értesítést, amelyben jelezte a 610/2010 rendelettel érintett személyek és szervezetek számára, hogy új információkat követően módosította e rendelet indokolását és felhívta e személyeket és szervezeteket, hogy kérjék tőle ezt az indokolást (lásd a fenti 13. pontot).

211    A fenti 176–180. pontban megállapításra került, hogy az 1285/2009 végrehajtási rendelet indokolása felperessel való egyedi közlésének elmaradását az ügy körülményeire tekintettel nem lehet a védelemhez való jog tiszteletben tartása megsértésének tekinteni. Szükségképpen ugyanennek kell vonatkoznia a 2011. januári jogi aktusok indokolására is.

212    A felperes kiemeli, hogy a Tanács a fenti 14. pontban hivatkozott 2010. december 10‑i levéllel közölte ügyvédjével azt az indokolást, amely miatt fenn kívánta tartani a nevét a 2011. januári vitatott listákon. Álláspontja szerint e levelet neki, nem pedig az ügyvédjének kellett volna elküldeni, aki nem kapott meghatalmazást az ilyen levelek átvételére.

213    A tárgyaláson ezzel kapcsolatban feltett kérdéssel összefüggésben a Tanács elismerte, hogy e levelet a felperes ügyvédjének küldte el a felperes tájékoztatása érdekében, anélkül, hogy ezt az elküldést egyedi közlésnek kellene tekinteni.

214    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a fenti 176. pontban felidézett ítélkezési gyakorlat szerint az egyedi közlés csak akkor kötelező, ha az lehetséges, ami a jelen ügyben a fenti 177–180. pontban foglaltaknak megfelelően nem állt fenn, mivel úgy tűnik, hogy semmilyen cím nem létezett, illetve semmilyen címet nem közöltek a Tanáccsal, a felperes pedig nem jelentkezett az indokolás megszerzése érdekében.

215    E következtetésre nem hat ki az a tény, hogy egy levelet küldtek a felperes ügyvédjének, aki azonban nem kapott meghatalmazást a felperestől annak átvételére. A meghatalmazás hiánya ugyanis nem cáfolja, hanem megerősíti az előző pontban szereplő azon megállapítást, amely szerint a Tanács nem rendelkezett semmilyen olyan eszközzel, amely lehetővé tette volna az indokolás egyedi közlését a felperessel.

216    E körülmények között a második jogalapot el kell utasítani mint megalapozatlant.

3.      A tulajdonhoz való jog megsértésére alapított harmadik jogalapról

217    Mivel a jogalap megegyezik a 2010. júliusi jogi aktusokkal szemben felhozott jogalappal, azt el kell utasítani ugyanazon okok miatt, mint amelyeket a Törvényszék a fenti 184–189. pontban fejtett ki.

218    A 2008. szeptember 3‑i Kadi és Al Barakaat International Foundation kontra Tanács és Bizottság ítéletre (C‑402/05 P és C‑415/05 P, EU:C:2008:461), valamint a 2009. június 11‑i Othman kontra Tanács és Bizottság ítéletre (T‑318/01, EU:T:2009:187) való utalást illetően ki kell emelni, hogy az ügy körülményei szintén eltérnek az említett ítéletek alapjául szolgáló ügyek körülményeitől, mivel – amint az a fenti 210–215. pontból következik ‑ a 2011. januári jogi aktusok indokolását szabályszerűen a felperes rendelkezésére bocsátották azok elfogadását megelőzően.

219    A harmadik jogalapot tehát el kell utasítani.

4.      Az indokolási kötelezettség megsértésére alapított negyedik jogalapról

220    Negyedik jogalapjában a felperes azt kifogásolja, hogy a Tanács nem tüntette fel a neve 2011. januári vitatott listákon való fenntartásának kifejezett indokait a Hivatalos Lapban közzétett 2011. januári jogi aktusokban.

221    E tekintetben a fenti 170. és 197. pontban felidézésre került, hogy az ítélkezési gyakorlat értelmében a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó intézkedések esetében elfogadott, hogy az ezen intézkedéseket tartalmazó jogi aktusok Hivatalos Lapban közzétett változata csak a rendelkező részt és egy általános indokolást tartalmaz, tekintettel arra, hogy az említett intézkedések külön és konkrét indokolását bármely más megfelelő módon kell az érintettek tudomására hozni.

222    A fenti 200. pontban a Törvényszék elfogadta, hogy a 2010. júliusi jogi aktusok vonatkozásában a Tanács a fenti 176–180. pontban kifejtett okokból teljesíthette az ítélkezési gyakorlatból következő követelményeket oly módon, hogy a korlátozó intézkedések különös és konkrét indokolását egy értesítésnek a Hivatalos Lapban történő közzététele útján hozta a felperes tudomására, és felhívta arra, hogy kérje tőle ezt az indokolást. Szükségképpen ugyanennek kell vonatkoznia a 2011. januári jogi aktusokra is.

223    A fenti 215. pontban jelzett okból a közlés lehetetlenségét nem érintette a jelen ügy körülményei között az, hogy egy levelet küldtek a felperes ügyvédjének, anélkül, hogy a felperes utóbbinak felhatalmazást adott volna az ilyen közlések átvételére.

224    Következésképpen a negyedik jogalapot el kell utasítani mint megalapozatlant.

5.      Következtetés

225    A fenti megfontolásokra figyelemmel el kell utasítani a keresetet a 2011. januári jogi aktusokat érintő részében.

D.      A 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusok megsemmisítése iránti kérelemről

226    A 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusok megsemmisítése iránti kérelem alátámasztása érdekében a felperes a kiegészítő beadványban és a kiigazítási beadványokban nyolc megsemmisítési jogalapra hivatkozik, amelyek alapja:

–        a 2001/931 közös álláspont 1. cikke (4) bekezdésének megsértése;

–        a tények valóságtartalmát érintő hibák;

–        a felperes terrorista jellegével kapcsolatos mérlegelési hiba;

–        a helyzetnek az idő múlása folytán történő változása elégtelen figyelembevétele;

–        a be nem avatkozás elvének megsértése;

–        az indokolási kötelezettség megsértése;

–        a védelemhez való jog tiszteletben tartása elvének és a hatékony bírói jogvédelemhez való jognak a megsértése;

–        a tulajdonhoz való jog megsértése.

227    Először az első jogalapot kell megvizsgálni, majd a hatodik és a második jogalapot, amennyiben azok az indokolási kötelezettség megsértésén alapulnak, ezt követően a második jogalapot, amennyiben az a tények valóságtartalmát érintő hibákon alapszik, végül pedig a harmadik, a negyedik, az ötödik, a hetedik és a nyolcadik jogalapot.

1.      A 2001/931 közös álláspont 1. cikke (4) bekezdésének megsértésére alapított első jogalapról

228    Az első jogalap keretében a felperes, miután ismertette az Egyesült Királyság hatóságainak határozatai és az amerikai határozatok által érintett szervezetek megjelölésével kapcsolatos észrevételeit, azt kifogásolja, hogy a Tanács megsértette a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (4) bekezdését, amikor e határozatokat az e rendelkezés értelmében vett hatáskörrel rendelkező hatóságok által hozott határozatoknak minősítette.

229    Valamely személy vagy szervezet nevének a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó listán való fenntartása lényegében az első felvétel meghosszabbításának minősül, és ezért feltételezi azt, hogy az érintett személynek vagy szervezetnek a terrorista tevékenységekben való részvételére vonatkozó, a Tanács által eredetileg, az ezen első felvételt megalapozó nemzeti határozat alapján megállapított veszély továbbra is fennáll (2017. július 26‑i Tanács kontra LTTE ítélet, C‑599/14 P, EU:C:2017:583, 61. pont, valamint Tanács kontra Hamász ítélet, C‑79/15 P, EU:C:2017:584, 39. pont).

230    A jogalap tehát hatásos.

231    A fellebbezés tárgyában hozott ítéletre figyelemmel előzetesen azt kell meghatározni, hogy melyek az Egyesült Királyság hatóságainak határozatai és az amerikai határozatok által érintett szervezetek, majd először meg kell vizsgálni a csak az amerikai hatóságok határozataival kapcsolatos kifogásokat, ezt követően pedig az Egyesült Királyság hatóságainak határozataira és az amerikai határozatokra vonatkozó közös kifogásokat.

a)      Az Egyesült Királyság hatóságainak határozatai és az amerikai határozatok által érintett szervezetek megjelöléséről

232    A felperes rámutat arra, hogy a Tanács által közölt indokolások szerint a 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusok egyrészt a Home Secretary határozatán alapulnak, amely betiltja a Hamas‑Izz al‑Din al‑Qassemet, a Hamász fegyveres szárnyát, másrészt pedig két amerikai határozaton, amelyek pontosítások nélkül a Hamászra vonatkoznak.

233    A felperes kétli, hogy az amerikai hatóságoknak az volt a szándékuk, hogy a Hamász egészét listára vegyék, és úgy véli, hogy a Tanács, annak megítélésével, hogy ez az eset állt fenn, kiterjesztően értelmezte az előbbiek határozatait, ami nem következett egyértelműen az ezen állam hatóságai által közzétett listákból.

234    E tekintetben meg kell állapítani, hogy az amerikai határozatok kifejezetten említik a Hamászt, és e megjelölést az azt külföldi terrorista szervezetnek minősítő határozatban egy tucat más megnevezés egészíti ki – köztük az „Izz‑Al‑Din Al‑Qassam brigádok” – amelyeken a Hamász szintén ismert (also known as).

235    E körülményt a felperes által sugalltakkal ellentétben nem lehet úgy értelmezni, hogy az azt jelenti, hogy az amerikai hatóságok a megjelölést kizárólag a „Hamas‑Izz al‑Din al‑Qassemre” kívánták korlátozni. Mindenekelőtt e kiegészítő megnevezések között szerepelnek a Hamász egészére utaló megnevezések, mint az „Islamic Resistance Movement”, amely a „Harakat Al‑Muqawama Al‑Islamia” angol fordítása, utóbbi pedig egy szintén meglévő elnevezés, amelynek a Hamász a rövidítése. Továbbá e különböző megnevezések feltüntetése kizárólag a Hamásszal szemben hozott intézkedés tényleges hatékonyságának a biztosítását célozza, lehetővé téve, hogy ez az intézkedés a Hamászt minden ismert megnevezésén és szárnyán keresztül elérje.

236    E megfontolásokból következik, hogy a Home Secretary határozata a Hamas‑Izz al‑Din al‑Qassemre vonatkozik, míg az amerikai határozatok a Hamászt érintik, a Hamas‑Izz al‑Din al‑Qassemet is beleértve.

b)      A csak az amerikai hatóságok határozataival kapcsolatos kifogásokról

237    A felperes úgy véli, hogy a Tanács nem alapíthatja a 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusokat az amerikai hatóságok határozataira, mivel az Egyesült Államok harmadik országnak minősül és ezen országok hatóságai alapvetően nem minősülnek a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (4) bekezdése értelmében vett „hatáskörrel rendelkező hatóságnak”.

238    E tekintetben a felperes elsődlegesen előadja, hogy a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (4) bekezdése alapján kialakított rendszer alapja a nemzeti hatóságokba vetett bizalom, amely a Tanács és az uniós tagállamok közötti lojális együttműködés elvén, a Szerződésekben meghatározott közös értékekben való osztozáson, illetve az olyan közösen elismert normák betartásán alapul, mint az EJEE és az Alapjogi Charta. A harmadik országok hatóságait nem illetheti meg ez a bizalom.

239    Másodlagosan, amennyiben elfogadásra kerülne, hogy valamely harmadik ország hatósága a 2001/931 közös álláspont 1. cikke (4) bekezdésének értelmében vett hatáskörrel rendelkező hatóságnak minősülhet, úgy a felperes arra hivatkozik, hogy a Tanácsnak különböző ellenőrzéseket kell végeznie, amelyekre a jelen ügyben nem került sor.

240    Ily módon a Tanácsnak, amikor valamely harmadik ország hatóságának a határozatára támaszkodik, meg kell vizsgálnia, hogy e hatóság tiszteletben tartotta‑e a védelemhez való jogot, valamint a hatékony bírói jogvédelemhez való jogot; ezen elvek közül az első azt vonja maga után, hogy a harmadik ország hatósága határozatának indokolását a lehető leghamarabb közöljék az érintettel, valamint, hogy annak számára lehetőséget biztosítsanak az e határozattal kapcsolatos álláspontjának kifejtésére.

241    Márpedig a releváns amerikai rendelkezések vizsgálatából kitűnik, hogy a nemzeti eljárás nem felel meg az uniós követelményeknek. E rendelkezések ugyanis nem írnak elő az elfogadott határozatok közlésére, még kevésbé az indokaik átadására irányuló kötelezettséget, sőt még indokolási kötelezettséget sem, miközben egyébként a jogorvoslati határidők igen rövidek. Mivel az érintett személyeket nem tájékoztatják az indokokról, sőt a velük szemben hozott határozatok létezéséről sem, nincs lehetőségük arra, hogy ismertessék álláspontjukat vagy mérlegeljék a kereset benyújtásának lehetőségét. Ez volt a helyzet a felperes esetében is, amely nem kapott semmilyen közlést vagy tájékoztatást a külföldi terrorista szervezetként történő besorolásáról, illetve arról, hogy kifejezetten nemzetközi terrorista szervezetként azonosították, valamint nem volt lehetősége arra, hogy érvényesítse jogait.

242    Ezenfelül az amerikai jogszabályok nem írnak elő iratbetekintési jogot, továbbá az érintett személyek helyzetének közigazgatási felülvizsgálati lehetőségei igen korlátozottak. A védelemhez való jog közigazgatási jogorvoslati eljárások során történő megsértése nem kompenzálható azzal, hogy a bírósági jogorvoslati eljárások során betekinthet az iratokba, mivel a bíróságnak a közigazgatás által összeállított iratanyagra kell támaszkodnia, az érintettek csak igen rövid határidőn belül terjeszthetnek elő bizonyítékokat, és ezeket a közigazgatás elutasíthatja. Az iratbetekintési jog még a bírósági jogorvoslati eljárásban is igen részleges, az érintettek pedig csak akkor hivatkozhatnak alkotmányos jogaik megsértésére, ha különös kapcsolatban állnak az Egyesült Államokkal.

243    A Tanács vitatja ezt az érvelést.

244    E tekintetben a felperes által elsődlegesen felhozott érvet illetően rá kell mutatni arra, hogy a 2017. július 26‑i Tanács kontra LTTE ítéletben (C‑599/14 P, EU:C:2017:583, 22. pont) a Bíróság kimondta, hogy a „hatáskörrel rendelkező hatóságnak” a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (4) bekezdése értelmében vett fogalma nem korlátozódik a tagállamok hatóságaira, hanem főszabály szerint magában foglalhatja harmadik országok hatóságait is.

245    A Bíróság által elfogadott értelmezést igazolja egyrészt a 2001/931 közös álláspont 1. cikke (4) bekezdésének a szövege, amely nem korlátozza a „hatáskörrel rendelkező hatóságok” fogalmát a tagállamok hatóságaira, másrészt a közös álláspont célkitűzése, amely közös álláspontot az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa 1373. (2001) sz., azon határozatának a végrehajtása érdekében fogadtak el, amely a terrorizmus elleni küzdelemnek az összes állam rendszerszintű és szoros együttműködése által való világszintű megerősítését célozza (2017. július 26‑i Tanács kontra LTTE ítélet, C‑599/14 P, EU:C:2017:583, 23. pont).

246    A másodlagos érvet illetően meg kell állapítani, hogy a Bíróság szerint amikor a Tanács valamely harmadik ország határozatára támaszkodik, előzetesen meg kell vizsgálnia, hogy e határozatot a védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog tiszteletben tartása mellett fogadták‑e el, valamint az e határozatokra vonatkozó indokolások keretében olyan információkat kell nyújtania, amelyek alapján megállapítható, hogy e jogok tiszteletben tartását ellenőrizte (lásd ebben az értelemben: 2017. július 26‑i Tanács kontra LTTE ítélet, C‑599/14 P, EU:C:2017:583, 31. pont).

247    Ennek érdekében a Tanácsnak a pénzeszközök befagyasztását elrendelő határozatra vonatkozó indokolások keretében adott esetben röviden ismertetnie azokat az indokokat, amelyek miatt úgy véli, hogy a harmadik ország határozata, amelyet alapul kíván venni, a védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog tiszteletben tartása mellett került elfogadásra (2017. július 26‑i Tanács kontra LTTE ítélet, C‑599/14 P, EU:C:2017:583, 33. pont).

248    A 2017. július 26‑i Tanács kontra LTTE ítélet (C‑599/14 P, EU:C:2017:583) 36. pontjában a Bíróság e szabályokra figyelemmel értékelte a 790/2004 végrehajtási rendelet indokolását, amelyben a Tanács egyrészt megállapította, hogy az 1992‑es év során az indiai kormány az Unlawful Activities Act 1967 (a jogellenes tevékenységekről szóló 1967. évi törvény) értelmében betiltotta a Liberation Tigers of Tamil Eelamot (LTTE), és ezt követően felvette az Unlawful Activities Prevention (Amendment) Act 2004 (a jogellenes tevékenységek megelőzéséről szóló 2004. évi törvény [módosítás]) mellékletében szereplő terrorista szervezetek listájára, másrészt pedig utalt arra, hogy a jogellenes tevékenységekről szóló 1967. évi törvény 36. és 37. szakasza a korlátozó intézkedések által érintett személyek és szervezetek indiai listájával kapcsolatos fellebbezéssel és felülvizsgálattal összefüggő rendelkezéseket tartalmaz, és hogy az LTTE‑nek jogellenes egyesületként való betiltására vonatkozó határozatot az indiai belügyminiszter időszakosan felülvizsgálja, valamint hogy az utolsó felülvizsgálatra 2012. május 14‑én került sor, és a jogellenes tevékenységekről szóló 1967. évi törvény alapján létesített törvényszék által végzett felülvizsgálatot követően az LTTE‑nek a terrorista cselekményekben részt vevő szervezetként való megjelölését az indiai belügyminiszter 2012. december 11‑én megerősítette.

249    E körülményekre figyelemmel a Bíróság a 2017. július 26‑i Tanács kontra LTTE ítélet (C‑599/14 P, EU:C:2017:583) 37. pontjában úgy ítélte meg, hogy a 790/2014 rendelet nem nyújtott olyan információt, amely alapján meg lehetne állapítani, hogy a Tanács ellenőrizte azt, hogy az indiai határozatokat a védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog tiszteletben tartása mellett fogadták‑e el, és ennélfogva e rendeletek indokolása alapján nem lehet megtudni azt, hogy a Tanács teljesítette‑e az e tekintetben rá háruló ellenőrzési kötelezettséget.

250    A 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusokban az e kérdéssel kapcsolatos összes információ annyiból áll, hogy a Tanács kijelenti, hogy a felperes külföldi terrorista szervezetként való minősítése ellen „az Egyesült Államok jogszabályai alapján bírósági jogorvoslattal lehet élni”, valamint hogy a kifejezetten nemzetközi terrorista szervezetként való minősítésével szemben „az Egyesült Államok jogszabályai alapján közigazgatási és bírósági jogorvoslattal lehet élni”.

251    Meg kell állapítani, hogy a 2017. július 26‑i Tanács kontra LTTE ítélet (C‑599/14 P, EU:C:2017:583) alapjául szolgáló ügyhöz hasonlóan ezen állítások alapján nem lehet azt megállapítani, hogy a Tanács ellenőrizte, hogy az amerikai határozatokat az érintett személyek és szervezetek védelemhez való jogának és a hatékony bírói jogvédelemhez való jogának tiszteletben tartása mellett fogadták el.

252    E körülmények között az amerikai határozatok nem képezhetik a 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusok alapját.

253    Mivel azonban a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (4) bekezdése nem írja elő azt, hogy a tanácsi aktusoknak a hatáskörrel rendelkező hatóságok több határozatán kell alapulniuk, a 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusok hivatkozhattak kizárólag a Home Secretary határozatára, így folytatni kell a kereset vizsgálatát, amennyiben a 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusok e határozaton alapultak.

c)      Az amerikai hatóságoknak és az Egyesült Királyság hatóságainak a határozataira vonatkozó közös kifogásokról

254    A felperes előadja, hogy az amerikai hatóságoknak és az Egyesült Királyság hatóságainak a határozatai, amelyeken a 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusok alapulnak, három okból nem minősülnek a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (4) bekezdése értelmében vett „hatáskörrel rendelkező hatóságok határozatainak”.

255    Az alábbiakban e három ok vizsgálatára kerül sor, amennyiben azok a fenti 253. pontnak megfelelően a Home Secretary határozatát érintik.

1)      Az igazságügyi hatóságok részére biztosítandó elsőbbségről

256    A felperes előadja, hogy a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (4) bekezdése szerint a Tanács csak akkor támaszkodhat a közigazgatási határozatokra, ha az igazságügyi hatóságok semmilyen hatáskörrel nem rendelkeznek a terrorizmus elleni küzdelem terén. Márpedig a jelen esetben nem ez a helyzet, mivel az Egyesült Királyságban az igazságügyi hatóságok rendelkeznek hatáskörrel e területen. A Tanács tehát nem vehette volna figyelembe a Home Secretary határozatát a 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusokban.

257    A Tanács vitatja ezt az érvelést.

258    E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a határozat közigazgatási és nem bírósági jellege nem meghatározó a 2001/931 közös álláspont 1. cikke (4) bekezdésének alkalmazása szempontjából, mivel e rendelkezés szövege kifejezetten előírja, hogy a nem igazságügyi hatóság is minősíthető az e rendelkezés értelmében vett hatáskörrel rendelkező hatóságnak (2008. október 23‑i People’s Mojahedin Organization of Iran kontra Tanács ítélet, T‑256/07, EU:T:2008:461, 144. és 145. pont; 2014. október 16‑i LTTE kontra Tanács ítélet, T‑208/11 és T‑508/11, EU:T:2014:885, 105. pont).

259    Noha a 2001/931 közös álláspont 1. cikke (4) bekezdésének második albekezdése az igazságügyi hatóságoktól származó határozatokat részesíti előnyben, egyáltalán nem zárja ki a közigazgatási hatóságoktól származó határozatok figyelembevételét, amikor egyrészt e hatóságok a nemzeti jogban ténylegesen hatáskörrel rendelkeznek a terrorizmusban részt vevő csoportokkal szembeni korlátozó határozatok elfogadására, másrészt pedig amikor e hatóságok – jóllehet csak közigazgatási hatóságok – az igazságügyi hatóságokkal „egyenértékűeknek” tekinthetők (2014. október 16‑i LTTE kontra Tanács ítélet, T‑208/11 és T‑508/11, EU:T:2014:885, 107. pont).

260    Az ítélkezési gyakorlat szerint a közigazgatási hatóságokat akkor kell az igazságügyi hatóságokkal egyenértékűeknek tekinteni, ha határozataik ellen bírósági jogorvoslattal lehet élni (2008. október 23‑i People’s Mojahedin Organization of Iran kontra Tanács ítélet, T‑256/07, EU:T:2008:461, 145. pont).

261    Következésképpen az, hogy az érintett állam bíróságai hatáskörrel rendelkeznek a terrorizmus üldözése tárgyában, nem jelenti akadályát annak, hogy a Tanács figyelembe vegye a terrorizmus tárgyában korlátozó intézkedések elfogadásáért felelős nemzeti közigazgatási hatóság határozatait (lásd ebben az értelemben: 2014. október 16‑i LTTE kontra Tanács ítélet, T‑208/11 és T‑508/11, EU:T:2014:885, 108. pont).

262    A jelen ügyben a Tanács által szolgáltatott információkból kitűnik, hogy a Home Secretary határozataival szemben jogorvoslattal lehet élni a Proscribed Organisations Appeal Commission (a betiltott szervezetekkel kapcsolatos fellebbezési bizottság, Egyesült Királyság) előtt, amely a bírósági felülvizsgálatot szabályozó elvek alkalmazásával dönt, továbbá hogy bármely fél jogorvoslattal élhet a betiltott szervezetekkel kapcsolatos fellebbezési bizottság határozatával szemben jogkérdésben egy fellebbviteli bíróság előtt, amennyiben a bizottság vagy ennek hiányában a fellebbviteli bíróság azt engedélyezi (lásd ebben az értelemben: 2006. december 12‑i Organisation des Modjahedines du peuple d’Iran kontra Tanács ítélet, T‑228/02, EU:T:2006:384, 2. pont).

263    E körülmények között úgy tűnik, hogy a Home Secretary határozataival szemben bírósági jogorvoslattal lehet élni, így a fenti 259. és 260. pontban ismertetett ítélkezési gyakorlat alapján e közigazgatási hatóságot igazságügyi hatósággal egyenértékűnek és így a Tanács állításának megfelelően a 2001/931 közös álláspont 1. cikke (4) bekezdésének értelmében vett hatáskörrel rendelkező hatóságnak kell tekinteni, összhangban a már több alkalommal ezt kimondó ítélkezési gyakorlattal (2008. október 23‑i People’s Mojahedin Organization of Iran kontra Tanács ítélet, T‑256/07, EU:T:2008:461; 2014. október 16‑i LTTE kontra Tanács ítélet, T‑208/11 és T‑508/11, EU:T:2014:885).

264    A felperes elismeri, hogy a Törvényszék több ítéletben elfogadta, hogy a Home Secretary hatáskörrel rendelkező hatóságnak minősül, de hangsúlyozza, hogy ezekben az ügyekben határozatai összekapcsolódtak egy bírósági határozattal, aminek az esete a jelen ügyben nem áll fenn.

265    E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a felperes állításával ellentétben a Home Secretary határozatára alapított jogi aktusokkal kapcsolatban nem mindegyik ítélet esetében kapcsolódott a közigazgatási hatóságok szóban forgó határozataihoz bírósági határozat. Ily módon az ilyen határozat hiányzott a 2014. október 16‑i LTTE kontra Tanács ítélet (T‑208/11 és T‑508/11, EU:T:2014:885, 107. pont) alapjául szolgáló ügyben. A 2008. október 23‑i People’s Mojahedin Organization of Iran kontra Tanács ítélet (T‑256/07, EU:T:2008:461) alapjául szolgáló ügyben a Törvényszék a közigazgatási határozaton felül hivatkozott egy bírósági határozatra. Mindazonáltal e hivatkozásra egy igen sajátos összefüggésben került sor, amelyben a közigazgatási határozatot nemzeti szinten vitatta a felperes, aminek az esete a jelen ügyben nem áll fenn.

266    A fenti megfontolásokból az következik, hogy a 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusok nem semmisíthetők meg amiatt, hogy indokolásukban a Tanács a közigazgatási hatóságnak minősülő Home Secretary határozatára hivatkozott.

2)      Arról a tényről, hogy a Home Secretary határozata a terrorista szervezetek listázásából áll

267    Egyebekben a felperes előadja, hogy a 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusok által érintett hatáskörrel rendelkező hatóságok, így a Home Secretary eljárása a gyakorlatban a terrorista szervezetek listáinak összeállításából áll annak érdekében, hogy azok vonatkozásában korlátozó szabályozást írjanak elő. E listázási tevékenység nem minősül „nyomozás vagy vádemelés [helyesen: nyomozás vagy büntetőeljárás] megindításához” vagy „ítélet [kiszabásához]” hasonló bűnüldözési hatáskörnek, hogy felidézzük azokat a jogköröket, amelyekkel a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (4) bekezdése szerint a „hatáskörrel rendelkező hatóságnak” rendelkeznie kell.

268    A Tanács vitatja ezt az érvelést.

269    E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a 2001/931 közös álláspont nem követeli meg, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóság határozata a szó szoros értelmében büntetőeljárás részét képezze, amennyiben a 2001/931 közös álláspont által követett célkitűzésekre tekintettel az 1373. (2001) számú biztonsági tanácsi határozat végrehajtásának keretében a kérdéses nemzeti eljárás tárgya a tágabb értelemben vett terrorizmus elleni küzdelem (2014. október 16‑i LTTE kontra Tanács ítélet, T‑208/11 és T‑508/11, EU:T:2014:885, 113. pont).

270    Ebben az értelemben a Bíróság úgy tekintette, hogy a személyek védelmét nem kérdőjelezi meg, ha a nemzeti hatóság által hozott határozat nem büntetőjogi szankciók kiszabására irányuló eljárás keretébe illeszkedik, hanem olyan eljárás keretébe, amelynek tárgyát megelőző jellegű intézkedések jelentik (2012. november 15‑i Al‑Aqsa kontra Tanács és Hollandia kontra Al‑Aqsa ítélet, C‑539/10 P és C‑550/10 P, EU:C:2012:711, 70. pont).

271    Ugyanilyen módon a Törvényszék kimondta, hogy a „nyomozás vagy büntetőeljárás megindításá[t]” elrendelő határozat – annak érdekében, hogy arra a Tanács érvényesen hivatkozhasson – a terrorizmus elleni küzdelem céljából megelőző vagy megtorló jellegű intézkedés érdekelttel szembeni meghozatalára közvetlenül és elsődlegesen irányuló nemzeti eljárás részét kell, hogy képezze (2009. szeptember 30‑i Sison kontra Tanács ítélet, T‑341/07, EU:T:2009:372, 111. pont).

272    A jelen ügyben a Home Secretary határozata tiltó intézkedéseket tartalmaz a terroristának tekintett szervezetek vonatkozásában.

273    Az ilyen határozat ténylegesen nem minősül a szó szoros értelmében vett, „terrorcselekményre irányuló nyomozás vagy büntetőeljárás megindítására” vagy az „ilyen bűntettek [helyesen: cselekmények] miatt kiszabott ítéletekre” vonatkozó határozatoknak a szó szigorú büntetőjogi értelmében, hanem a felperes betiltásával jár az Egyesült Királyságban és az ítélkezési gyakorlat által megkövetelteknek megfelelően tehát a terrorizmus elleni küzdelem céljából megelőző vagy megtorló jellegű intézkedések felperessel szembeni meghozatalára elsődlegesen irányuló nemzeti eljárás részét képezi (lásd ebben az értelemben: 2014. október 16‑i LTTE kontra Tanács ítélet, T‑208/11 és T‑508/11, EU:T:2014:885, 115. pont).

274    Azon körülményt illetően, hogy a szóban forgó hatóság tevékenysége a terrorizmusban érintett személyek vagy szervezetek listájának létrehozását eredményezi, hangsúlyozni kell, hogy az önmagában nem jelenti azt, hogy e hatóság nem végzett egyedi értékelést valamennyi ilyen személy vagy szervezet tekintetében az e listákra történt felvételüket megelőzően, valamint azt sem, hogy ez az értékelés szükségszerűen önkényes vagy nem megalapozott (lásd ebben az értelemben: 2014. október 16‑i LTTE kontra Tanács ítélet, T‑208/11 és T‑508/11, EU:T:2014:885, 118. pont).

275    Ezért nem arról a körülményről van szó, hogy a szóban forgó hatóság tevékenysége a terrorizmusban érintett személyek vagy szervezetek listájának létrehozását eredményezi, hanem az a kérdés, hogy e tevékenységet elegendő garanciákkal gyakorolják‑e annak érdekében, hogy a Tanács a felvételre vonatkozó saját határozatának a megalapozásához támaszkodhasson erre (lásd ebben az értelemben: 2014. október 16‑i LTTE kontra Tanács ítélet, T‑208/11 és T‑508/11, EU:T:2014:885, 118. pont).

276    Következésképpen a felperes tévesen állítja, hogy annak elismerése, hogy a listázási jogkör megillethet egy hatáskörrel rendelkező hatóságot, alapvetően ellentétes a 2001/931 közös állásponttal.

277    Ezt az álláspontot nem teszik kétségessé a felperes által előterjesztett egyéb érvek sem.

278    Először is a felperes előadja, hogy a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (4) bekezdése szerint a Tanács kizárólag az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa által összeállított listákat veheti figyelembe.

279    Ennek az érvnek nem lehet helyt adni, mivel a 2001/931 közös álláspont 1. cikke (4) bekezdése első albekezdése utolsó mondatának tárgya kizárólag kiegészítő megjelölés lehetőségének biztosítása a Tanács számára azon megjelölések mellett, amelyeket a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok határozatai alapján tehet.

280    Másodszor, a felperes hangsúlyozza, hogy amennyiben átveszi a hatáskörrel rendelkező hatóságok által javasolt listákat, az uniós lista a listák listájának tekinthető, és ennek alapján kiterjesztésre kerül e listára az adott esetben a harmadik országok hatóságai által elfogadott nemzeti közigazgatási intézkedések hatálya, anélkül hogy a szóban forgó személyeket erről tájékoztatnák és lehetőségük lenne a tényleges védekezésre.

281    E tekintetben meg kell állapítani, amint azt a felperes is kiemeli, hogy a Tanács a hatáskörrel rendelkező hatóságok megállapításaira támaszkodik, amikor azonosítja a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó intézkedések hatálya alá vonandó személyeket vagy szervezeteket.

282    A 2001/931 közös álláspont keretében a tagállami hatóságok és az európai intézmények közötti sajátos együttműködési formát hoztak létre, amely a Tanácsra nézve azon kötelezettséggel jár, hogy amennyire lehetséges, bízzon meg a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság értékelésében (lásd: 2008. október 23‑i People’s Mojahedin Organization of Iran kontra Tanács ítélet, T‑256/07, EU:T:2008:461, 133. pont; 2008. december 4‑i People’s Mojahedin Organization of Iran kontra Tanács ítélet, T‑284/08, EU:T:2008:550, 53. pont).

283    Főszabály szerint nem a Tanács feladata, hogy döntsön arról, hogy a tagállami hatóságok tiszteletben tartották‑e az érintett alapvető jogait, mivel e jogkör a hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróságokat illeti meg (lásd ebben az értelemben: 2007. július 11‑i Sison kontra Tanács ítélet, T‑47/03, nem tették közzé, EU:T:2007:207, 168. pont).

284    A Törvényszéknek csak kivételes esetben kell vizsgálnia, hogy ténylegesen tiszteletben tartották‑e az alapvető jogokat, amennyiben a felperes konkrét bizonyítékok alapján vitatja, hogy a tagállami hatóságok tiszteletben tartották azokat.

285    Ezzel szemben, ha harmadik országok hatóságai érintettek, a Tanács, amint az a fenti 246. és 247. pontban kifejtésre került, köteles hivatalból meggyőződni arról, hogy e garanciákat ténylegesen érvényesítették‑e és indokolnia kell határozatát e kérdést illetően.

3)      A Home Secretary határozatát alátámasztó komoly és hitelt érdemlő bizonyítékok és valószínűsítő körülmények megjelölésének hiányáról

286    A felperes úgy véli, hogy mivel közigazgatási, nem pedig bírósági határozatra támaszkodott, a Tanácsnak a 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusokban bizonyítania kellett, hogy e határozat „komoly és hitelt érdemlő bizonyítékok[on] vagy jelek[en] [helyesen: valószínűsítő körülményeken]” alapult, ahogyan azt a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (4) bekezdése előírja.

287    Mivel ez az érvelés nem a jelen jogalap tárgyát képező, a 2001/931 közös álláspont 1. cikke (4) bekezdésének értelmében vett „hatáskörrel rendelkező hatóságok által hozott határozatnak” való minősítést érinti, hanem a 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusok indokolását, azt a Törvényszék a hatodik jogalap keretében vizsgálja, amelyben az egyaránt hivatkozásra került.

d)      Következtetés

288    A fenti 246–252. pontból kitűnik, hogy az amerikai határozatok nem képezhetik a 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusok alapját, mivel a Tanács nem tett eleget indokolási kötelezettségének annak vizsgálatát illetően, hogy az Egyesült Államokban tiszteletben tartják‑e a védelemhez való jogot és a hatékony bírói jogvédelemhez való jogot.

289    Ezenkívül a fenti 234–236. pontból kitűnik, hogy az amerikai hatóságoknak az e jogalappal érintett határozatai a Hamász egészére vonatkoztak, míg az Egyesült Királyság hatóságainak határozatai kizárólag a Hamas‑Izz al‑Din al‑Qassemet érintették.

290    A felperes szerint ez a körülmény azt vonja maga után, hogy a 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusokat meg kell semmisíteni a Hamászt érintő részükben, és csak annyiban maradhatnak fenn, amennyiben a Hamas‑Izz al‑Din al‑Qassemet érintik.

291    A maga részéről a Tanács úgy véli, hogy semmilyen megkülönböztetést nem lehet tenni e két „mozgalom” vagy „mozgalom részei” között, mivel a felperes keresetlevelében úgy mutatta be szervezetét, hogy az mindkettőt magában foglalja.

292    E tekintetben rá kell mutatni, hogy a keresetlevél 7. és 8. pontja szerint:

„a Hamász egy politikai irodából és egy fegyveres szárnyból, az Ezzedine Al‑Qassam brigádokból áll. […] »Noha a fegyveres szárny viszonylag független, alá van vetve a politikai iroda által kialakított általános stratégiának«. A politikai iroda hozza a döntéseket, a brigádok pedig tiszteletben tartják azokat, a mozgalom vallásos összetevője által kiváltott erős szolidaritás miatt.”

293    E bemutatás jelentős bizonyító erővel rendelkezik, mivel egyrészt, amint azt a Tanács hangsúlyozza, a felperestől származik, másrészt pedig azt a felperes a keresetlevelében kifejtett érvelés előtt helyezte el.

294    Beadványai további részében a felperes kifejtette, hogy a valóságban a két „mozgalom”, illetve a „mozgalom részei” nem keverhetők össze, sőt, még csak nem is kapcsolhatók össze, mivel teljesen önállóan működnek.

295    Pervezető intézkedések keretében a Törvényszék azt kérte a felperestől, hogy szolgáltasson bizonyítékot állításainak alátámasztására, de utóbbi nem tudott semmilyen ezzel kapcsolatos dokumentumot benyújtani.

296    E körülmények között a jelen keresettel összefüggésben az első jogalapra adott válasz joghatásainak meghatározása céljából nem lehet úgy tekinteni, hogy a Hamas‑Izz al‑Din al‑Qassem a Hamásztól elkülönült szervezet (lásd ebben az értelemben: 2015. április 29‑i National Iranian Gas Company kontra Tanács ítélet, T‑9/13, EU:T:2015:236, 163. és 164. pont; 2015. április 29‑i Bank of Industry and Mine kontra Tanács ítélet, T‑10/13, EU:T:2015:235, 182., 183. és 185. pont).

297    Ez annál is inkább így van, mivel bár a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó intézkedéseket több éve hozták meg vele szemben, a Hamász nem próbálta meg bizonyítani a Tanács előtt, hogy egyáltalán nem vett részt az intézkedések elfogadását kiváltó cselekményekben, egyértelműen elhatárolódva a Hamas‑Izz al‑Din al‑Qassemtől, amely azokért álláspontja szerint kizárólagosan felelős.

298    Ebből következően a jogalapot el kell utasítani.

2.      A hatodik és a második jogalapról, amennyiben azok az indokolási kötelezettség megsértésén alapulnak

299    A fenti 19–24. pontból kitűnik, hogy a Tanács a felperes nevének a 2011. júliusi és decemberi, a 2012. júniusi és decemberi, a 2013. júliusi, valamint a 2014. februári és júliusi vitatott listákon való fenntartását (a továbbiakban: a 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott vitatott listák) egyrészt a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (4) bekezdése értelmében vett hatáskörrel rendelkező hatóságok határozatainak minősített határozatok hatályban tartására, másrészt pedig egy sor, a felperesnek betudott és a 2001/931 közös álláspont 1. cikke (3) bekezdésének értelmében vett terrorista cselekménynek minősített eseménnyel kapcsolatos saját értékeléseire alapította.

300    A Törvényszék megvizsgálja az indokolási kötelezettséggel kapcsolatos azon kifogásokat, amelyek egyrészt a hatáskörrel rendelkező hatóságok határozataira, másrészt pedig a Tanács által hivatkozott későbbi tényekre vonatkoznak.

a)      A hatáskörrel rendelkező hatóságok határozatairól

301    Amint az a fenti 286. pontban már szerepelt, a felperes szerint a Tanácsnak a 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusokban jeleznie kellett volna azokat a „komoly és hitelt érdemlő bizonyítékok[at] és valószínűsítő körülmények[et]”, amelyeken a hatáskörrel rendelkező hatóságok határozatai alapultak.

302    A Bizottság által támogatott Tanács úgy véli, hogy az érv nem megalapozott.

303    Figyelemmel a fenti 253. pontra, e jogalapot csak annyiban kell megvizsgálni, amennyiben az a Home Secretary határozatára vonatkozik.

304    E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (4) bekezdése szerint a pénzeszközök befagyasztását előíró listákat az ügyiratok olyan pontos információi, illetve anyagai alapján kell összeállítani, amelyek arra utalnak, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóság határozatot hozott az érintett személyekkel és szervezetekkel szemben függetlenül attól, hogy a határozat „komoly és hitelt érdemlő bizonyítékok vagy valószínűsítő körülmények” alapján terrorcselekmény, vagy ilyen cselekmény elkövetésének kísérlete, abban való részvétel vagy annak elősegítése miatt nyomozás vagy büntetőeljárás megindítására, illetve ilyen bűncselekmények miatt kiszabott ítéletekre vonatkozik‑e.

305    E rendelkezés szövegéből az következik, hogy az a követelmény, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóságok határozatai „komoly és hitelt érdemlő bizonyítékokon vagy valószínűsítő körülményeken” alapuljanak, a nyomozást vagy büntetőeljárást megindító határozatokra vonatkozik, de nem alkalmazandó az elítélést tartalmazó határozatokra (lásd ebben az értelemben: 2012. november 15‑i Al‑Aqsa kontra Tanács ítélet és Hollandia kontra Al‑Aqsa ítélet, C‑539/10 P és C‑550/10 P, EU:C:2012:711, 64. pont).

306    A nyomozást vagy büntetőeljárást megindító határozatokban e követelmény az érintett személyeket védi annak biztosításával, hogy nevüknek a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó listákra történő felvételére csak kellően biztos ténybeli alappal kerüljön sor (lásd ebben az értelemben: 2012. november 15‑i Al‑Aqsa kontra Tanács ítélet és Hollandia kontra Al‑Aqsa ítélet, C‑539/10 P és C‑550/10 P, EU:C:2012:711, 68. pont), míg az elítélést tartalmazó határozatokban e követelmény már nem alkalmazható, mivel a korábban a nyomozás vagy a büntetőeljárás során gyűjtött bizonyítékokat főszabály szerint alaposan megvizsgálták.

307    A jelen ügyben a Home Secretary határozata végleges abban az értelemben, hogy azt nem kell nyomozásnak követnie. Ezenfelül, amint az a Tanács által a Törvényszék egyik kérdésére adott válaszból kitűnik, a határozat célja a felperes betiltása az Egyesült Királyságban, amely büntetőjogi következményekkel jár azon személyek számára, akik közeli vagy távoli kapcsolatot tartanak fenn a felperessel.

308    E körülmények között a Home Secretary határozata nem minősül nyomozást vagy büntetőeljárást megindító határozatnak és azt elítélést tartalmazó határozatnak kell tekinteni, ily módon a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (4) bekezdése alapján a Tanácsnak a 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusok indokolásában nem kellett feltüntetnie az e hatóságtól származó határozat alapját képező komoly bizonyítékokat és valószínűsítő körülményeket.

309    E tekintetben közömbös az, hogy a Home Secretary közigazgatási hatóság, mivel – amint az a fenti 262. és 263. pontból kitűnik ‑ határozataival szemben bírósági jogorvoslattal lehet élni, ennélfogva igazságügyi hatósággal egyenértékűnek kell tekinteni.

b)      A Tanács által önállóan hivatkozott tényekről

310    Második jogalapjában a felperes előadja, hogy a Tanács által a 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusokban önállóan hivatkozott tények túlságosan pontatlanok ahhoz, hogy azokra fenntartásra vonatkozó határozatot lehessen alapítani, mivel azok közül egyesek esetében nincs feltüntetve időpont, hely, vagy azok nem neki betudhatók.

311    E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy a fellebbezés tárgyában hozott ítélet 32. pontjában a Bíróság úgy ítélte meg, hogy bizonyos helyzetekben az eltelt idő vagy az adott ügy körülményei miatt önmagában annak alapján, hogy a listára való első felvételt megalapozó nemzeti határozat hatályban marad, nem lehet arra következtetni, hogy továbbra is fennmarad az érintett személynek vagy szervezetnek a terrorista tevékenységekben való részvételére vonatkozó veszély.

312    Az ítélet ugyanezen pontjában a Bíróság rámutat arra, hogy ilyen helyzetekben a Tanács az említett személy vagy szervezet nevének a pénzeszközök befagyasztását előíró listákon való fenntartását köteles a helyzet naprakésszé tett értékelésére alapítani, figyelembe véve az újabb ténybeli elemeket, és bizonyítva, hogy az említett veszély továbbra is fennáll.

313    A Bíróság továbbá a fellebbezés tárgyában hozott ítélet 33. pontjában úgy ítélte meg, hogy a jelen esetben jelentős idő telt el egyrészt a felperes nevének a pénzeszközök befagyasztását előíró listákra való első felvételét megalapozó nemzeti határozatok elfogadása és ezen, 2001‑ben való első felvétel, valamint másrészt a 2010 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusok meghozatala között.

314    Ennélfogva úgy ítélte meg, hogy a Tanács a felperes nevének az e listákon való fenntartását köteles újabb információkra alapozni, bizonyítva, hogy az e szervezet terrorista tevékenységekben való részvételére vonatkozó veszély továbbra is fennáll; ilyen bizonyítékok a hatáskörrel rendelkező hatóságok által elfogadott nemzeti határozatoktól eltérő más forrásokra alapíthatók (lásd ebben az értelemben: a fellebbezés tárgyában hozott ítélet, 33. pont, valamint 35–50. pont; lásd még ebben az értelemben: 2017. július 26‑i Tanács kontra LTTE ítélet, C‑599/14 P, EU:C:2017:583, 55. és 57–72. pont).

315    A 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusokban a Tanács a felperes nevének a pénzeszközök befagyasztását előíró listákon való fenntartása céljából az amerikai hatóságok határozatainak és az Egyesült Királyság hatóságai határozatainak a fenntartásán kívül a következő tényekre hivatkozott:

–        „a Hamász (idetartozik a Hamas‑Izz al‑Din al‑Qassem) 1988‑tól rendszeresen követett el és vállalt magára izraeli célpontú támadásokat, többek között emberrablásokat, polgári személyek ellen vágó‑ és szúrófegyverrel, illetve lőfegyverrel elkövetett támadásokat, valamint öngyilkos bombatámadásokat a tömegközlekedésben és a közterületeken. A Hamász mind »a Zöld vonal« izraeli oldalán, mind pedig a megszállt területeken szervezett támadásokat” (2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusok);

–        „2005. szeptember 21‑én a Hamász egy sejtje elrabolt, majd megölt egy izraeli férfit. A Hamász egy videofelvételen elismerte, hogy azért rabolta el ezt a férfit, hogy megkíséreljen tárgyalni az Izraelben börtönben lévő palesztin foglyok szabadon bocsátásáról” (2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusok);

–        „a Hamász harcosai részt vettek a Gázai övezetből kiinduló, Izrael déli részét érintő rakétalövésekben” (2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusok);

–        „a Hamász korábban öngyilkos merénylőket toborzott – úgy, hogy segítséget nyújtott családjuknak – Izraelben polgári személyek elleni támadások elkövetése érdekében” (2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusok);

–        „2006 júniusában a Hamász (beleértve a Hamas‑Izz al‑Din al‑Qassemet) részt vett abban a műveletben, amely Gilad Shalit izraeli katona elrablásához vezetett, akit túszként tartottak fogva” (2011. júliusi jogi aktusok); „2011. október 18‑án a Hamász a foglyok Izraellel való kicserélésének keretében ötévi fogvatartás után szabadon engedte [Gilad Shalit katonát]” (2011 decemberétől 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusok);

–        „2011. augusztus 20‑án a Hamász magára vállalja az Izrael déli részét érintő rakétalövéseket, amelyeknek két sebesültje volt az izraeli lakosságban” (2011 decemberétől 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusok);

–        „2011. április 7‑én egy Hamász által egy iskolabusz ellen elkövetett rakétatámadás során életét veszti egy civil” (2011 decemberétől 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusok);

–        „2010. szeptember 2‑án rálőttek egy járműre, két izraeli megsérült” (2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusok);

–        „2010. augusztus 31‑én Hebron lakosai megöltek négy izraeli telepest” (2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusok);

–        „2010. június 14‑én a Hamász egy feltételezett sejtjének támadása során életét vesztette egy rendőr, két másik pedig megsebesült a Hebrontól délre található dombokon” (2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusok);

–        „2010. március 26‑án két izraeli katonát megöltek a gázai övezetben” (2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusok);

–        „2010. január 5‑én a Sínai‑félsziget északi részén fegyveres összecsapások során megöltek egy egyiptomi határőrt” (2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusok).

316    E tényeket illetően emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság álláspontja szerint az uniós bíróságnak ellenőriznie kell többek között az EUMSZ 296. cikkben előírt indokolási kötelezettség tiszteletben tartását, következésképpen pedig a hivatkozott indokok kellően pontos és konkrét jellegét (2017. július 26‑i Tanács kontra LTTE ítélet, C‑599/14 P, EU:C:2017:583, 70. pont, valamint a fellebbezés tárgyában hozott ítélet, 48. pont).

317    Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 296. cikk által megkövetelt indokolásnak világosan és egyértelműen kell tartalmaznia a jogi aktust kibocsátó intézmény érvelését, oly módon, hogy az lehetővé tegye az érdekelt számára a meghozott intézkedések indokainak megismerését, az illetékes bíróság számára pedig felülvizsgálatának gyakorlását (2012. november 15‑i Tanács kontra Bamba ítélet, C‑417/11 P, EU:C:2012:718, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

318    Nem követelmény, hogy az indokolás az összes releváns ténybeli és jogi elemet tartalmazza, minthogy az indokolás megfelelőségét nemcsak a szövegére, hanem a körülményeire, valamint az adott tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére figyelemmel is meg kell vizsgálni (2012. november 15‑i Tanács kontra Bamba ítélet, C‑417/11 P, EU:C:2012:718, 53. pont; 2009. október 14‑i Bank Melli Iran kontra Tanács ítélet, T‑390/08, EU:T:2009:401, 82. pont).

319    Így különösen, a sérelmet okozó aktus indokolása megfelelő, ha az érintett előtt ismert olyan összefüggésben hozzák meg, amely lehetővé teszi számára a vele szemben hozott intézkedés jelentőségének megértését (2012. november 15‑i Tanács kontra Bamba ítélet, C‑417/11 P, EU:C:2012:718, 54. pont; 2009. október 14‑i Bank Melli Iran kontra Tanács ítélet, T‑390/08, EU:T:2009:401, 82. pont).

320    A jelen ügyben, mivel ismert összefüggésben merültek fel, úgy kell tekinteni, hogy a Tanács által a 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusokban hivatkozott tényeket kellően pontosan és konkrétan ismertették ahhoz, hogy azokat a felperes vitatni tudja, a Törvényszék pedig meg tudja vizsgálni, még ha megvalósulásuk pontos helye nem is került feltüntetésre.

321    Ezenfelül az e tények és a Hamász vagy a Hamas‑Izz al‑Din al‑Qassem közötti kapcsolat bizonyítottnak tekinthető, mivel a felsorolásukat megelőző szövegből kitűnik, hogy azokat a „Hamásznak (idetartozik a Hamas‑Izz al‑Din al‑Qassem)” kell betudni.

322    E megállapítás alól kizárólag a fenti 315. pontban elsőként, harmadikként és negyedikként említett tények képeznek kivételt, amelyek időpontja nincs megjelölve, így a felperes nehezen vitathatta őket, a Törvényszék pedig nehezen gyakorolhatta a Bíróság által előírt felülvizsgálatot, mivel az időpont az adott cselekmények azonosítása szempontjából lényeges körülmény.

323    A fenti 315. pontban elsőként, harmadikként és negyedikként említettektől eltérő tények ugyanakkor önálló és kellő indokolást szolgáltatnak a 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusokhoz.

324    Bár e tények közül a 2005‑ben és 2006‑ban történtek elég réginek tekinthetők, ez a megállapodás nem vonatkozik a 2010‑i tényekre, amelyekre a 2011. júliusi jogi aktusok hivatkoznak, illetve a 2010‑i és 2011‑i tényekre, amelyekre a 2011 decemberétől 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusok hivatkoznak.

325    Következésképpen el kell utasítani a hatodik és a második jogalapot mint megalapozatlant, amennyiben azok az indokolási kötelezettség megsértésén alapulnak.

3.      A tények valóságtartalmát érintő hibára alapított második jogalapról

326    A kiegészítő beadványban a felperes előadja, hogy a Tanácsnak kell bizonyítania a 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusokban szereplő és a fenti 315. pontban felsorolt tények valóságtartalmát. Márpedig e bizonyításra a jelen ügyben nem került sor. Egyes cselekményeket a Hamász harcosainak tulajdonítanak, anélkül, hogy tudni lehetne, hogy e minőségüket milyen módon állapították meg. Ezenfelül e tények alapján nem lehet vele szemben korlátozó intézkedéseket hozni.

327    Közelebbről, a felperes vitatja a 2010. január 5‑i tényt, arra hivatkozva, hogy a Hamász csak a rend fenntartása érdekében avatkozott közbe a tisztviselő halálát követően, valamint a 2010. június 14‑i tényt, amelyet a Hamász egy „feltételezett” sejtének tulajdonítanak, arra hivatkozva, hogy e vélelem nem elégséges.

328    A tárgyalás során a felperes ügyvédje azt állította, hogy a Hamász a Tanács által a 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusokban hivatkozott és a fenti 315. pontban felsorolt valamennyi tényt vitatja.

329    A Törvényszék által pervezető intézkedés keretében feltett kérdésre válaszolva a Tanács különböző cikkeket és publikációkat nyújtott be, amelyek a fenti 315. pontban hivatkozott tények ténylegességének, illetve a Hamásznak vagy a Hamas‑Izz al‑Din al‑Qassemnek való betudásának bizonyítását célozzák.

330    E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó későbbi határozatokat illetően a Bíróság úgy ítéli meg, hogy az uniós bíróságnak az indokolási kötelezettség tiszteletben tartásán kívül, amelyről az előző jogalapban volt szó, ellenőriznie kell, hogy ezek az indokok megalapozottak‑e (2017. július 26‑i Tanács kontra LTTE ítélet, C‑599/14 P, EU:C:2017:583, 70. pont, valamint a fellebbezés tárgyában hozott ítélet, 48. pont).

331    A Bíróság azt is megállapítja, hogy az érintett személy vagy szervezet a nevének a vitatott listákon való fenntartásával szemben indított eljárás keretében az összes olyan információt vitathatja, amelyre a Tanács hivatkozik annak bizonyításaképpen, hogy a személy vagy a szervezet terrorista tevékenységekben való részvételének a veszélye továbbra is fennáll, függetlenül attól, hogy ezen információk hatáskörrel rendelkező hatóságok nemzeti határozatából vagy más forrásból származnak (2017. július 26‑i Tanács kontra LTTE ítélet, C‑599/14 P, EU:C:2017:583, 71. pont, valamint a fellebbezés tárgyában hozott ítélet, 49. pont).

332    A Bíróság hozzáteszi, hogy vitatás esetén a Tanácsnak kell bizonyítania a hivatkozott tények megalapozottságát, és az uniós bíróságnak ellenőriznie kell azok tárgyi valószerűségét (2017. július 26‑i Tanács kontra LTTE ítélet, C‑599/14 P, EU:C:2017:583, 71. pont, valamint a fellebbezés tárgyában hozott ítélet, 49. pont).

333    E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy amennyiben valamely fél egy másik fél által benyújtott bizonyítékokat vitat, akkor két kumulatív követelménynek kell megfelelnie.

334    Először is, a vitatásai nem lehetnek általános jellegűek, hanem konkrétnak és részletesnek kell lenniük (lásd ebben az értelemben: 2013. szeptember 16‑i Duravit és társai kontra Bizottság ítélet, T‑364/10, nem tették közzé, EU:T:2013:477, 55. pont).

335    Másodszor, a tények valóságtartalma vitatásának egyértelműen meg kell jelennie a megtámadott jogi aktusra vonatkozó első eljárási iratban (lásd ebben az értelemben: 2015. április 22‑i Tomana és társai kontra Tanács és Bizottság ítélet, T‑190/12, EU:T:2015:222, 261. pont). Ez a jelen ügyben azt jelenti, hogy kizárólag a kiegészítő beadványban és az azt követő kiigazítási beadványokban szereplő vitatások vehetők figyelembe. E beadványok jelentik ugyanis az első olyan eljárási iratokat, amelyekben a felperes kifejtette a 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusokkal szembeni jogalapjait.

336    A jelen ügyben a fenti 315. pontban hivatkozott tények közül kizárólag a 2010. január 5‑i és a 2010. június 14‑i tényekkel kapcsolatban fogalmazott meg a felperes az e két követelménynek megfelelő kifogásokat.

337    E vitatások ugyanakkor hatástalanok, mivel még ha fel is tételezzük, hogy megalapozottak, a Tanács által a 2010 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusokban hivatkozott egyéb cselekmények elegendőek a felperes terrorista cselekményekben való részvételével kapcsolatos kockázat tartósságának igazolásához. Ez a helyzet különösen a fenti 315. pontban hivatkozott 2010. március 26‑i, 2010. augusztus 31‑i, 2011. április 7‑i és 2011. augusztus 20‑i tények esetében.

338    E tények ezenkívül kellően frissek ahhoz, hogy igazolják a 2011 júliusa és a 2014 júliusa között elfogadott jogi aktusokat.

339    Azon körülményt illetően, hogy e tényeket nem tudták be egyértelműen a Hamásznak vagy a Hamas‑Izz al‑Din al‑Qassemnek, az érv szintén hatástalan, mivel a fenti 292–297. pontból az következik, hogy e két szervezetet e szakaszban úgy kell tekinteni, hogy azok a terrorizmus elleni küzdelemre vonatkozó szabályok alkalmazása szempontjából egy és ugyanazon szervezetnek minősülnek.

340    A második jogalapot, amennyiben az a tények valóságtartalmát érintő hibákon alapul, tehát szintén el kell utasítani mint megalapozatlant.

4.      A felperes terrorista jellegével kapcsolatos mérlegelési hibára alapított harmadik jogalapról

341    A felperes úgy véli, hogy a 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusok meghozatalával a Tanács mérlegelési hibát követett el terrorista szervezetként való minősítése kapcsán. Álláspontja szerint a Törvényszék hatásköre kiterjed a Tanács által azon tényeket illetően megállapított minősítés vizsgálatára, amelyekre terrorista cselekményekként hivatkozik és e felülvizsgálatot mind a Tanács által önállóan hivatkozott tények, mind pedig a hatáskörrel rendelkező hatóságok határozataiban hivatkozott tények vonatkozásában el kell végezni.

a)      A hatáskörrel rendelkező hatóságok határozatait illetően

342    A hatáskörrel rendelkező hatóságok határozataiban hivatkozott tények kapcsán a felperes szerint a Törvényszéknek meg kellene vizsgálnia, hogy a minősítés a terrorizmus 2001/931 közös álláspontban található meghatározásán alapul‑e. A jelen ügyben e vizsgálat nem végezhető el, mivel a Tanács elmulasztott információkat szolgáltatni e kérdéssel kapcsolatban.

343    Az első jogalapra adott válasz miatt ezt a részt csak annyiban kell megvizsgálni, amennyiben az a Home Secretary határozatát érinti.

344    Mivel az első és a hatodik jogalap kapcsán a Törvényszék úgy döntött, hogy az e határozat alapját képező bizonyítékokat és valószínűsítő körülményeket nem kell feltüntetni a 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusok indokolásában, nem kérhető a Tanácstól az, hogy vizsgálja meg e tények nemzeti hatóság általi minősítését és a minősítés eredményét tüntesse fel e jogi aktusokban.

345    A jelen ügyben még inkább ez a helyzet, mivel a határozat egy tagállamtól ered, amelynek vonatkozásában a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (4) bekezdése és a 2580/2001 rendelet 2. cikkének (3) bekezdése egy sajátos együttműködési formát hozott létre a Tanáccsal, amely ezen intézményre nézve azon kötelezettséggel jár, hogy amennyire lehetséges, bízzon meg a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság értékelésében (2008. október 23‑i People’s Mojahedin Organization of Iran kontra Tanács ítélet, T‑256/07, EU:T:2008:461, 133. pont; 2008. december 4‑i People’s Mojahedin Organization of Iran kontra Tanács ítélet, T‑284/08, EU:T:2008:550, 53. pont).

b)      A Tanács által önállóan hivatkozott tényeket illetően

346    A 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusok indokolásában a Tanács a fenti 315. pontban hivatkozott tényeket a 2001/931 közös álláspont 1. cikke (3) bekezdése iii. pontjának a), b), c), d), f) és g) alpontja értelmében vett, a közös álláspont 1. cikke (3) bekezdése i., ii. és iii. pontjában szereplő célok elérése érdekében elkövetett terrorista cselekményeknek minősítette.

347    Először is, a felperes úgy véli, hogy e minősítés túlságosan általános és pontatlan.

348    Ennek az érvnek nem lehet helyt adni, mivel az érintett rendelkezésekre figyelemmel ez az indokolás, noha rövid, kellően egyértelmű ahhoz, hogy lehetővé tegye a felperes számára azon okok megértését, amelyek miatt nevét fenntartották a 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott vitatott listákon, valamint e minősítés megalapozottságának vitatását, amit egyébként a későbbiekben a jelen jogalap révén meg is tett.

349    Másodszor, a felperes előadja, hogy a Tanács tévedett, amikor a szóban forgó tényeket terrorista cselekményeknek minősítette. Először, annak a ténynek, hogy a szóban forgó cselekmények mindegyikére az Izrael által Palesztinában folytatott megszálló háború keretében került sor, arra kellett volna vezetnie a Tanácsot, hogy ne állapítsa meg e minősítést a felperes vonatkozásában. Továbbá, ha feltételezzük, hogy e tények bizonyítottak, ebből nem következik, hogy azokat a Tanács által hivatkozott és a 2001/931 közös álláspont 1. cikke (3) bekezdésének i., ii. és iii. pontjában szereplő célok elérése érdekében követték el.

350    Ez a két érv arra a kérdésre vonatkozik, hogy a Tanácsnak figyelembe kellett‑e volna vennie a fenti 315. pontban hivatkozott tények minősítése során azt a körülményt, hogy az izraeli‑palesztin konfliktus a fegyveres konfliktusok jogához tartozik.

351    E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a nemzetközi humanitárius jog értelmében vett fegyveres konfliktus fennállása nem zárja ki a terrorizmus megelőzésére irányuló uniós jogi rendelkezések, így a 2001/931 közös álláspont és a 2580/2001 rendelet alkalmazását az ebben az összefüggésben elkövetett esetleges terrorcselekményekre (2014. október 16‑i LTTE kontra Tanács ítélet, T‑208/11 és T‑508/11, EU:T:2014:885, 57. pont; lásd még ebben az értelemben: 2017. március 14‑i A. és társai ítélet, C‑158/14, EU:C:2017:202, 95–98. pont).

352    Egyrészt ugyanis a 2001/931 közös álláspont nem tesz különbséget hatálya tekintetében aszerint, hogy a szóban forgó cselekményt a nemzetközi humanitárius jog értelmében vett fegyveres konfliktus keretében követték‑e el, vagy sem. Másrészt az Unió és tagállamai célja a terrorizmus – függetlenül attól, hogy az milyen formákban jelenhet meg – elleni küzdelem a hatályos nemzetközi jog célkitűzéseinek megfelelően (2014. október 16‑i LTTE kontra Tanács ítélet, T‑208/11 és T‑508/11, EU:T:2014:885, 58. pont).

353    A Tanács azért fogadta el a 2001/931 közös álláspontot (lásd e közös álláspont (5)–(7) preambulumbekezdését), majd e közös álláspontnak megfelelően a 2580/2001 rendeletet (lásd e rendelet (3), (5) és (6) preambulumbekezdését), hogy különösen uniós szinten végrehajtsa az 1373. (2001) számú ENSZ biztonsági tanácsi határozatot (lásd a fenti 1. pontot), amely „megerősíti, hogy az ENSZ Alapokmánynak megfelelően minden eszközzel küzdeni kell a nemzetközi béke és biztonság terrorcselekmények általi fenyegetettsége ellen”, valamint „a tagállamokat arra kéri, hogy a nemzetközi együttműködést további intézkedések elfogadásával […] […]egészít[sék] [ki], hogy a területükön minden megengedett eszközzel elhárítsák és megakadályozzák a terrorcselekmények finanszírozását és előkészítését” (2014. október 16‑i LTTE kontra Tanács ítélet, T‑208/11 és T‑508/11, EU:T:2014:885, 59. pont).

354    Következésképpen el kell utasítani a harmadik jogalapot mint megalapozatlant.

5.      A helyzetnek az idő múlása folytán történő változása elégtelen figyelembevételére alapított negyedik jogalapról

355    A felperes azt kifogásolja, hogy a Tanács a 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusokban nem vette kellő mértékben figyelembe a helyzetnek az idő múlása folytán történő változását. Álláspontja szerint a Tanácsnak tanulmányoznia kellett volna a felülvizsgálati eljárások keretében hozott nemzeti határozatokat, ellenőriznie kellett volna, hogy azok komoly és hitelt érdemlő bizonyítékokon vagy valószínűsítő körülményeken alapulnak‑e, valamint hogy a kifogásolt tényeket továbbra is a 2001/931 közös álláspont értelmében vett terrorista cselekményeknek kell‑e minősíteni.

356    Figyelemmel az első jogalapra adott válaszra, e negyedik jogalap értékelése során kizárólag a Home Secretary határozatát kell figyelembe venni.

357    E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a 2017. július 26‑i Tanács kontra LTTE ítéletben (C‑599/14 P, EU:C:2017:583, 51. pont), valamint a fellebbezés tárgyában hozott ítéletben (29. pont) a Bíróság azt állapította meg, hogy a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (6) bekezdése szerinti felülvizsgálat keretében a Tanács az érintett személy vagy szervezet nevét fenntarthatja a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó listákon, ha arra a következtetésre jut, hogy a személynek vagy szervezetnek a terrorista tevékenységekben való részvételére vonatkozó veszély, amely a személynek vagy szervezetnek a listákra való első felvételét igazolta, továbbra is fennáll.

358    Ugyanezekben az ítéletekben a Bíróság hozzátette, hogy a személynek vagy szervezetnek a terrorista tevékenységekben való részvételére vonatkozó veszély további fennállásának az ellenőrzése keretében az e személy vagy szervezet nevének a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó listákra való első felvételét megalapozó nemzeti határozat későbbi sorsát kellőképpen figyelembe kell venni, különösen ideértve e nemzeti határozat amiatt való hatályon kívül helyezését vagy visszavonását, hogy új tények vagy információk merültek fel, vagy a hatáskörrel rendelkező hatóság értékelése módosult (2017. július 26‑i Tanács kontra LTTE ítélet, C‑599/14 P, EU:C:2017:583, 52. pont, valamint a fellebbezés tárgyában hozott ítélet, 30. pont).

359    A jelen ügyben a 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusokból az tűnik ki, hogy a Tanács tiszteletben tartotta a Bíróság által előírt eljárást, rámutatva arra, hogy a Home Secretary határozata továbbra is hatályban van.

360    Sem a Bíróság fenti 357. és 358. pontban hivatkozott ítéleteiből, sem a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (6) bekezdéséből nem következik az, hogy a Tanácsnak a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó határozatokban fel kellene tüntetnie a hatáskörrel rendelkező hatóságok határozatai felülvizsgálatának módjait.

361    Egyebekben, mivel már megállapításra került, hogy a Tanácsnak a határozataiban nem kell feltüntetnie azokat a tényeket, amelyeken a hatáskörrel rendelkező hatóságok azon határozatai alapulnak, amelyek igazolják a felperes nevének a listákra történő felvételét (lásd a fenti 304–309. pontot), illetve nem kell megvizsgálnia azoknak a 2001/931 közös álláspont értelmében vett terrorista cselekményként való minősítését (lásd a fenti 344. és 345. pontot), nem követelhető meg tőle az, hogy jelölje meg a felülvizsgálat kapcsán hozott határozatok alapját képező tényeket, illetve hogy vizsgálja meg azok minősítését.

362    Végül, a hatáskörrel rendelkező hatóságok határozatai hatályban tartásának a megerősítése elegendő volt a felperes számára ahhoz, hogy azt vitassa, az uniós bíróság számára pedig ahhoz, hogy felülvizsgálati jogkörét gyakorolja, ily módon az indokolási kötelezettséget tiszteletben tartották.

363    E körülmények között úgy kell tekinteni, hogy a felperes állításával ellentétben a Tanács a 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusokban megfelelően figyelembe vette a felperes nevének a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó listákra való első felvételét megalapozó nemzeti határozat későbbi sorsát, valamint hogy e jogi aktusok e tekintetben kellő indokolással rendelkeznek.

364    A negyedik jogalapot tehát el kell utasítani mint megalapozatlant.

6.      A be nem avatkozás elvének megsértésére alapított ötödik jogalapról

365    A felperes előadja, hogy a 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusok meghozatalával a Tanács megsértette az ENSZ Alapokmányának 2. cikkéből következő be nem avatkozás elvét, amely a nemzetközi jogban az államok szuverén egyenlőségéből következő kógens elv, és megtiltja, hogy valamely államot, csakúgy mint valamely állam kormányát terrorista szervezetnek lehessen tekinteni.

366    Márpedig a felperes nem pusztán egy nem kormányzati szervezet, még kevésbé egy informális mozgalom, hanem egy olyan törvényes politikai mozgalom, amely Palesztinában megnyerte a választásokat és amely a palesztin kormány magját képezi. Mivel a Hamász kénytelen volt olyan funkciókat betölteni, amelyek meghaladják egy rendes politikai párt funkcióit, gázai cselekményei valójában egy állami hatóság cselekményeinek tekinthetők, ennélfogva nem ítélhetők el a terrorizmusellenes intézkedések alapján. Azon személyek és szervezetek közül, akiknek, illetve amelyeknek a nevét a 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott vitatott listákra felvették, a felperes az egyetlen, amelyik ilyen helyzetben van.

367    E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy a nemzetközi szokásjog elvét képező be nem avatkozás elve (más néven beavatkozástól való tartózkodás elve) minden szuverén állam azon jogának alapja, hogy ügyeit külső beavatkozás nélkül intézze, és az államok szuverén egyenlősége elvének a velejárója.

368    Ahogy azt a Tanács megállapítja, e nemzetközi jogi elvet a szuverén államok javára, nem pedig csoportok vagy mozgalmak javára mondták ki (lásd: 2014. október 16‑i LTTE kontra Tanács ítélet, T‑208/11 és T‑508/11, EU:T:2014:885, 69. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

369    Mivel nem minősül sem államnak, sem egy állam kormányának, a Hamászra nem vonatkozhat a be nem avatkozás elve.

370    Az ötödik jogalapot tehát el kell utasítani mint megalapozatlant.

7.      A védelemhez való jog tiszteletben tartása elvének és a hatékony bírói jogvédelemhez való jognak a megsértésére alapított hetedik jogalapról

371    A hetedik jogalap két részből áll.

a)      Az első részről

372    A hetedik jogalap első részében a felperes előadja, hogy arra az esetre, ha a Törvényszék az első jogalapra válaszul úgy ítéli meg, hogy az amerikai eljárások kellő védelmet biztosítanak az eljárási jogok számára és hogy az Egyesült Államok kormánya tehát a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (4) bekezdése értelmében vett hatáskörrel rendelkező hatóságnak tekinthető, a jelen ügyben megsértették védelemhez való jogát és hatékony bírói jogvédelemhez való jogát az eljárás amerikai szakaszában, vagyis abban a szakaszban, amely a rá vonatkozó amerikai határozatok elfogadását eredményezte. Ennélfogva a 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusokat meg kell semmisíteni a felperes védelemhez való joga és a hatékony bírói jogvédelemhez való joga tiszteletben tartása elvének megsértése miatt.

373    A hetedik jogalap első részéről nem kell dönteni, mivel az kiegészítő jellegű az első jogalaphoz képest, amelynek az amerikai határozatok vonatkozásában a Törvényszék helyt adott.

b)      A második részről

374    A hetedik jogalap második részében a felperes előadja, hogy két okból megsértették a védelemhez való jog tiszteletben tartásának elvét az eljárás európai szakaszában, amely a Tanács részéről a 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusok meghozatalát eredményezte.

375    A felperes először azt kifogásolja, hogy a Tanács nem küldte meg neki azokat a bizonyítékokat és valószínűsítő körülményeket, amelyeken a hatáskörrel rendelkező hatóságok azon határozatai alapultak, amelyeket a Tanács alapul vett.

376    Figyelemmel az első jogalapra adott válaszra, ezt az érvelést csak annyiban kell megvizsgálni, amennyiben az a Home Secretary határozatát érinti.

377    Ennélfogva azt a kérdést kell feltenni, hogy a határozatot a Tanácsnak közölnie kellett‑e a felperessel.

378    E tekintetben az ítélkezési gyakorlat szerint a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (4) bekezdéséből és az EUMSZ 296. cikkben előírt indokolási kötelezettségből az következik, hogy a Tanácsnak jogi aktusaiban meg kell jelölnie azokat a pontos információkat és ügyiratokat, amelyek arra utalnak, hogy egy hatáskörrel rendelkező hatóság határozatot hozott az érintettekkel szemben (lásd ebben az értelemben: 2006. december 12‑i Organisation des Modjahedines du peuple d’Iran kontra Tanács ítélet, T‑228/02, EU:T:2006:384, 120. pont).

379    Ezzel szemben, ha a felperessel közölték azokat a kellően pontos információkat, amelyek alapján az érdekelt megfelelően ismertetheti az álláspontját azokról a tényekről, amelyeket a Tanács a terhére ró, a védelemhez való jog tiszteletben tartása alapján a Tanács nem köteles önként biztosítani az iratokba való betekintést.

380    A Tanács csak az érdekelt fél kérelmére köteles biztosítani az azokba a nem bizalmas jellegű adminisztratív iratokba való betekintést, amelyek a szóban forgó intézkedésre vonatkoznak (lásd ebben az értelemben: 2011. november 16‑i Bank Melli Iran kontra Tanács ítélet, C‑548/09 P, EU:C:2011:735, 92. pont; 2012. november 15‑i Tanács kontra Bamba ítélet, C‑417/11 P, EU:C:2012:718, 87. pont; 2016. július 28‑i Tomana és társai kontra Tanács és Bizottság ítélet, C‑330/15 P, EU:C:2016:601, nem tették közzé, 66. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

381    A jelen ügyben a Tanács a felperessel közölt indokolásban szerepeltette a Home Secretary határozatára való hivatkozást.

382    Ebből a körülményből azt a következtetést kell levonni, hogy a felperes a fenti 378. pontban felidézett ítélkezési gyakorlat értelmében vett kellően pontos információkkal rendelkezett.

383    E körülmények között, az említett ítélkezési gyakorlat értelmében, ha a felperes rendelkezni kíván a Home Secretary határozatával, nekik kellene annak közlését kérni a Tanácstól, amit nem tett meg.

384    Másodszor, a Tanács által önállóan megállapított tényeket illetően a felperes azt kifogásolja, hogy ez az intézmény nem közölte vele a 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusok meghozatala előtt a rendelkezésére álló információkat. Ebből következően nem tudta ismertetni észrevételeit ezen információkat illetően.

385    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Tanács által a valamely személy vagy szervezet nevének a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó listákon való fenntartása érdekében figyelembe vett iratokat az érintett személlyel vagy szervezettel csak akkor kell közölni a fenntartásra vonatkozó határozatot megelőzően, ha azok a korábbi aktusokra vonatkozó indokolásban szereplőkhöz képest újak (lásd a fenti 167. pontot).

386    A 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusok közül kizárólag a 2011. júliusi jogi aktusokra és a 2011. decemberi jogi aktusokra vonatkozó indokolások tartalmaztak módosításokat a korábbi jogi aktusokra vonatkozó indokolásokhoz képest.

387    Márpedig ezen indokolások tervezetét a Tanács közölte a felperes ügyvédjével a 2011. május 30‑i és 2011. november 15‑i levélben, vagyis a 2011. júliusi és 2011. decemberi jogi aktusok elfogadását megelőzően.

388    Ellentétben a felperes állításával, e közléshez nem kell csatolni a Tanács rendelkezésére álló bizonyítékokat. A fenti 380. pontban felidézett ítélkezési gyakorlat szerint, ha a felperes rendelkezni kíván e bizonyítékokkal, neki kell azokat kérni a Tanácstól, amit nem tett meg.

389    Egyebekben a fenti 214. és 215. pontban megjelölt okokból azt sem lehet kifogásolni, hogy a Tanács ezeket az indokolástervezeteket a felperes ügyvédjének küldte meg.

390    A fenti okok miatt a második részt és ebből következően a hetedik jogalapot tehát el kell utasítani mint megalapozatlant.

8.      A tulajdonhoz való jog megsértésére alapított nyolcadik jogalapról

391    A felperes előadja, hogy a pénzeszközöknek a 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusok általi befagyasztása tulajdonhoz való joga igazolás nélküli megsértésének minősül, mivel e jogi aktusok az előző jogalapokban kifejtett okokból jogellenesek. Ennélfogva e jogi aktusokat a tulajdonhoz való jog megsértése miatt meg kell semmisíteni.

392    A Bizottság által támogatott Tanács vitatja ezt az álláspontot.

393    Az előző jogalapokra adott válaszokból nem következik az, hogy a 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusok jogellenesek. Ennélfogva a tulajdonhoz való jogot ebből az okból nem sértették meg.

394    Ezenfelül a 2010. júliusi jogi aktusokra vonatkozó negyedik jogalap vizsgálata során megjelölt okokból (lásd a fenti 184–192. pontot) nem lehet azt állítani, hogy a 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusok sértik a felperes tulajdonhoz való jogát.

395    Következésképpen a nyolcadik jogalapot el kell utasítani mint megalapozatlant.

9.      Következtetés

396    A fentiek összességéből az következik, hogy a keresetet el kell utasítani, amennyiben az a 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusokat érinti.

397    A keresetet tehát teljes egészében el kell utasítani.

V.      A költségekről

398    Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

399    A felperest, mivel pervesztes lett, a Tanács kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségein felül a Tanács részéről felmerült költségek viselésére.

400    Egyebekben az eljárási szabályzat 138. cikke (1) bekezdésének értelmében az eljárásba beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik saját költségeiket.

401    Következésképpen a Francia Köztársaság és a Bizottság maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített első tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)      A Hamász viseli saját költségeit, valamint az Európai Unió Tanácsa részéről felmerült költségeket.

3)      A Francia Köztársaság és az Európai Bizottság maga viseli saját költségeit.

Pelikánová Valančius Nihoul

Svenningsen       Öberg

Kihirdetve Luxembourgban, a 2018. december 14‑i nyilvános ülésen.

E. Coulon I. Pélikánová

hivatalvezető       elnök

Tartalomjegyzék

*      Az eljárás nyelve: francia.