Language of document :

Az Općinski sud u Zadru (Horvátország) által 2019. április 2-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – R. D., A. D. kontra Raiffeisenbank St. Stefan-Jagerberg-Wolfsberg eGen

(C-277/19. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: horvát

A kérdést előterjesztő bíróság

Općinski sud u Zadru

Az alapeljárás felei

Felperesek: R. D., A. D.

Alperes: Raiffeisenbank St. Stefan-Jagerberg-Wolfsberg eGen

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

Milyen terjedelmű és mélységű a fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről] szóló, 2011. október 25-i 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv,1 és a lakóingatlanokhoz kapcsolódó fogyasztói hitelmegállapodásokról, valamint a 2008/48/EK2 és a 2013/36/EU irányelv3 és az 1093/2010/EU rendelet4 módosításáról szóló, 2014. február 4-i 2014/17/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv5 által biztosított fogyasztóvédelem szintje?

Fogyasztónak minősülnek-e a felperesek a fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. október 25-i 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv, és a lakóingatlanokhoz kapcsolódó fogyasztói hitelmegállapodásokról, valamint a 2008/48/EK és a 2013/36/EU irányelv és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról szóló, 2014. február 4-i 2014/17/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv rendelkezéseinek értelmében, figyelemmel arra, hogy az alperes tagadja a felperesek fogyasztói minőségét?

A lakóingatlanokhoz kapcsolódó fogyasztói hitelmegállapodásokról, valamint a 2008/48/EK és a 2013/36/EU irányelv és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról szóló, 2014. február 4-i 2014/17/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 4. cikkében foglalt rendelkezésekkel, valamint a 2008/48/EK irányelv 3. cikkével, valamint a többi, a 2014/17/EU irányelv preambulumában rögzített fogyasztóvédelmi céllal és célkitűzéssel ellentétesek-e a fogyasztói hitelről szóló törvény 3. cikke (1) bekezdésének a) pontjában foglalt nemzeti jogszabályi rendelkezések, figyelemmel arra, hogy azok a fogyasztóvédelemhez szükséges felső összeghatárt egy meghatározott összegben, nevezetesen 1 000 000,00 kunában rögzítik?

Úgy kell-e értelmezni […] a lakóingatlanokhoz kapcsolódó fogyasztói hitelmegállapodásokról, valamint a 2008/48/EK és a 2013/36/EU irányelv és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról szóló, 2014. február 4-i 2014/17/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 5. cikkének (1) bekezdését, hogy az a helyzet, hogy az alperes az Osztrák Köztársaságban bejegyzett hitelszövetkezet, amely nem rendelkezett a horvát központi bank engedélyével arra, hogy fogyasztók részére 2007-ben és 2008-ban hitelt nyújtson, és ugyancsak nem rendelkezett a ZPP 22. cikke szerint a pénzügyminisztérium különös engedélyével, továbbá nincs sem bejegyzett képviselője, sem leányvállalata a Horvát Köztársaság területén, a hitelszerződés semmisségének megállapítására okot adó körülménynek minősül, és az irányelv rendelkezéseinek megsértését jelenti, mivel ily módon (esetleg) közvetlenül veszélybe kerülhetnek a természetes személy fogyasztók jogai a Horvát Köztársaság területén, figyelemmel arra, hogy az alperes nem állt a jogszabályok által a fogyasztók védelme érdekében a jelzáloghitelek esetében a fogyasztóknak nyújtott hitelekre vonatkozó egységes szabályok és feltételek megállapítása érdekében előírt felügyelet hatálya alatt, a 2014. február 4-i 2014/17/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv preambulumában említettek szerint?

Tekinthető-e úgy, hogy ez a helyzet a 2014/17/EU irányelv 18., 19. és 20. cikkének sérelmét jelenti, figyelemmel arra, hogy a jóhiszeműség és tisztesség alapelvét kell jogi mércének tekinteni, vagyis a hitelszerződés megkötésekor megsértették a szóban forgó irányelvet, mivel a hitelt 9,4%-os effektív kamatláb mellett nyújtották, míg az osztrák állampolgárságú hazai fogyasztókkal szemben az alperes 4%-os kamatot számít fel – az ABGB (Allgemeines Bürgerliches Gesetzbuch, az osztrák polgári törvénykönyv)1000. cikke –, és mivel ez ráadásul változó kamatláb, ily módon az alperes mint hitelintézet azt egyoldalúan módosíthatja, és az alperes kizárólag jelzálog alapján nyújt hiteleket?

Tekinthető-e úgy, hogy megsértették a 2014/17/EU irányelvnek a 2008/48/EK és 2013/36/EU irányelvekhez, valamint a 1093/2010/EU rendelethez kapcsolódó rendelkezéseit, figyelemmel a hitelintézetekről szóló törvény 2. és 5. cikke (1) bekezdésének 2. pontjában foglaltakra, ha az alperesnek mint az osztrák jog hatálya alatt álló jogalanynak lehetősége van arra, hogy a nemzeti hatóságok engedélye vagy felügyelete nélkül fogyasztói hitelt nyújtson horvát állampolgárok számára a Horvát Köztársaság területén, és úgy kell tekinteni, hogy ilyen esetben az említett nemzeti jogszabályi rendelkezések nem biztosítanak megfelelő védelmet a fogyasztóknak minősülő természetes személyek számára a 2014/17/EU irányelv „Illetékes hatóságok” című 5. cikkében előírtak szerint és, hogy az alperes nem a ZOO 4. cikkében előírt jóhiszeműség és tisztesség követelményének megfelelően járt el, aminek következménye a hitelszerződésben foglaltak semmissége?

Történt-e alaki hiba a hitelszerződés megkötése során, azaz megsértették-e az alapügyben a 2014/17/EU irányelv 13., 14. és 16. cikkének rendelkezéseit azzal, hogy az egy összegben törlesztendő hitelszerződés A. feltételét az alábbiak szerint határozták meg – 2. oldal –: „Effektív éves kamatláb 9,4%. Késedelmes visszafizetés esetén az éves késedelmi kamat névleges összege tekintetében lásd az üzletben kihelyezett hirdetményt”?

Tekinthető-e úgy, hogy olyan esetben, mint az alapeljárás tárgyát képező eset, megsértették a 2014/17/EU irányelv 13., 14. és 16. cikkét, figyelemmel arra, hogy a jogvita tárgyát képező hitelszerződések az alperes által előzetesen kidolgozott, német nyelven megfogalmazott formanyomtatványokba foglalt szabványszerződések, amelyeket nem fordítottak le teljes egészében a felperesek anyanyelvére, és amelyek esetében a szerződés megkötését megelőzi az alperes (hitelszövetkezet) Horvát Köztársaságban működő közvetítői hálózatán keresztül folytatott reklámtevékenység, amely közvetítői hálózat az alpereshez hasonlóan nem rendelkezett a horvát központi banktól származó, hitelműveletek végzésére vonatkozó engedéllyel, sem a pénzügyminisztériumtól származó, a Horvát Köztársaság területén fogyasztók részére történő hitelnyújtásra vonatkozó engedéllyel?

Tekinthető-e úgy, hogy olyan esetben, mint az alapeljárás tárgyát képező eset, megsértették a 2014/17/EU irányelvnek a 2008/48/EK és 2013/36/EU irányelvekhez, valamint a 1093/2010/EU rendelethez kapcsolódó rendelkezéseit, ha a nemzeti jogszabályok, nevezetesen a hitelintézetekről szóló törvény 2. cikkének (1), (2) és (3) bekezdése, valamint az 5. cikke (1) bekezdésének 1. és 2. pontja lehetővé teszi, hogy az alperes mint az osztrák jog hatálya alatt álló hitelintézet a horvát nemzeti felügyeleti hatóság engedélye nélkül fogyasztói hitelt nyújtson horvát állampolgárok számára a Horvát Köztársaság területén, és úgy kell tekinteni, hogy ilyen esetben az említett nemzeti jogszabályi rendelkezések nem biztosítanak megfelelő védelmet a fogyasztónak minősülő természetes személyek számára a 2014/17/EU irányelv „Illetékes hatóságok” című 5. cikkében előírtak szerint, továbbá, hogy az alperes nem a ZOO 4. cikkében előírt jóhiszeműség és tisztesség követelményének megfelelően járt el, aminek következménye a hitelszerződésben foglaltak semmissége?

Az a körülmény, hogy a horvát jogrendszerben a hitelszerződések 2007-ben és 2008-ban történt megkötésének időpontjában nem volt megfelelő, az irányelvet átültető jogszabály, amely részletesen szabályozta volna a horvát állampolgárok külföldön történő hitelfelvételének lehetőségét és feltételeit, jelentős egyenlőtlenséget idézett-e elő egyfelől a hitelfelvevők, másfelől a bankok pozíciójában, és e joghézag miatt az említett hitelfelvevők védelem nélkül maradtak-e, ami ellentétes a 2014. február 4-i, 2014/17/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv rendelkezéseivel, és különösen annak 13. cikkével?

____________

1 A fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. október 25-i 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2011. L 304., 64. o.)

2 A fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. április 23-i 2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2008. L 133., 66. o.)

3 A hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről, a 2002/87/EK irányelv módosításáról, a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. június 26-i 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2013. L 176., 338. o.)

4 (.) az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) létrehozásáról, a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/78/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. november 24-i 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2010. L 331., 12. o.)

5 A lakóingatlanokhoz kapcsolódó fogyasztói hitelmegállapodásokról, valamint a 2008/48/EK és a 2013/36/EU irányelv és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról szóló, 2014. február 4-i 2014/17/ЕU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2014. L 60., 34. o.)