YVES BOT
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2019. február 28.(1)
C‑658/17. sz. ügy
WB,
Notariusz Przemysława Bac
részvételével
(a Sąd Okręgowy w Gorzowie Wielkopolskim [Gorzów Wielkopolski‑i regionális bíróság, Lengyelország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal – Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – 650/2012/EU rendelet – A 3. cikk (1) bekezdésének g) és i) pontja – A »határozat« és a »közokirat« fogalma öröklési ügyekben – A 3. cikk (2) bekezdése – A »bíróság« fogalma öröklési ügyekben – Az érintett tagállam általi értesítés elmulasztása a bírósági jogkörben eljáró közjegyzőkről – Az »igazságszolgáltatási feladatok« fogalma – A nemzeti öröklési bizonyítvány jogi minősítése – 1329/2014/EU végrehajtási rendelet – Formanyomtatvány és tanúsítvány”
I. Bevezető
1. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, az alkalmazandó jogról, az öröklési ügyekben hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az öröklési ügyekben kiállított közokiratok elfogadásáról és végrehajtásáról, valamint az európai öröklési bizonyítvány bevezetéséről szóló, 2012. július 4‑i 650/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(2) 3. cikke (1) bekezdése g) és i) pontjának, 3. cikke (2) bekezdésének, valamint 39. cikke (2) bekezdésének, 46. cikke (3) bekezdése b) pontjának és 79. cikkének, valamint a 650/2012 rendeletben említett formanyomtatványok meghatározásáról szóló, 2014. december 9‑i 1329/2014/EU bizottsági végrehajtási rendelet(3) 1. és 2. mellékletének értelmezésére vonatkozik.
2. E kérelmet WB és egy lengyel közjegyző között folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő, aki megtagadta a 650/2012 rendelet által előírt egyik – WB által az apja utáni öröklésére vonatkozó öröklési bizonyítvány másolatának elismertetése érdekében kért – olyan tanúsítvány kiadását, amely megerősíti, hogy e bizonyítvány öröklési ügyben hozott határozat vagy közokirat.
3. A nemzeti jog szerint az öröklési bizonyítvány tartalmazza az örökösök vagy hagyományosok jegyzékét, valamint hasznos pontosításokat is az öröklési jogaik terjedelmére vonatkozóan(4), és e címen az öröklési rendelet alapdokumentumának minősül.
4. A jelen ügy alkalmat ad a Bíróságnak arra, hogy hasznos pontosításokkal szolgáljon a 650/2012 rendelet szerinti „határozat” és „bíróság” fogalmainak határait illetően azzal, hogy állást foglal különösen abban a kérdésben, hogy egy olyan közjegyzőt, akit a nemzeti jog öröklési bizonyítvány kiállítására vonatkozó jogkörrel ruház fel, igazságszolgáltatási feladatokat lát‑e el.
5. Elemzésem végén azt fogom javasolni a Bíróságnak, hogy a Sąd Okręgowy w Gorzowie Wielkopolskim (Gorzów Wielkopolski‑i regionális bíróság, Lengyelország) részére azt a választ adja, hogy az öröklési bizonyítvány kiállítására köteles lengyel közjegyző nem lát el igazságszolgáltatási feladatokat. Az általa kiállított okirat véleményem szerint közokirat, amely másolatának kiadásához a 650/2012 rendelet 59. cikkének (1) bekezdésében említett, az 1329/2014 végrehajtási rendelet 2. mellékletében szereplő formanyomtatványt lehet csatolni bármely érdekelt személy kérelmére, aki ezen okiratot valamely másik tagállamban kívánja felhasználni.
II. Jogi háttér
A. Az uniós jog
1. A 650/2012 rendelet
6. A 650/2012 rendelet (7), (20)–(22), (62), (67), (69) és (76) preambulumbekezdése kimondja:
„(7) Elő kell segíteni a belső piac megfelelő működését azáltal, hogy megszüntetik azoknak a személyeknek a szabad mozgása előtti akadályokat, akik jelenleg nehézségekbe ütköznek a határokon átnyúló vonatkozású örökléssel összefüggő jogaik érvényesítése során. Az európai igazságszolgáltatási térségben a polgároknak képesnek kell lenniük öröklésük előzetes megszervezésére. Az örökösök és a hagyományosok, az örökhagyóhoz közel álló más személyek, valamint a hagyatéki hitelezők jogait hatékonyan kell biztosítani.
[…]
(20) E rendeletnek tiszteletben kell tartania a tagállamokban az öröklési ügyek rendezésére alkalmazott eltérő rendszereket. E rendelet alkalmazásában a »bíróság« fogalmát ennélfogva tágan kell értelmezni, hogy abba ne csak a szó szoros értelmében vett, igazságszolgáltatási feladatokat ellátó bíróságok tartozzanak bele, hanem egyes tagállamokban azon közjegyzők vagy nyilvántartó hivatalok is, akik vagy amelyek bizonyos öröklési ügyekben a bírósághoz hasonlóan igazságszolgáltatási feladatokat látnak el, továbbá azon közjegyzők és jogi szakemberek, akik egyes tagállamokban bíróság felhatalmazásával bizonyos öröklési ügyben igazságszolgáltatási feladatokat látnak el. Az e rendeletben meghatározott valamennyi bíróság a rendeletben foglalt joghatósági szabályok hatálya alá tartozik. Ezzel szemben a »bíróság« fogalmába nem tartoznak bele a tagállamoknak a nemzeti jog szerint öröklési ügyekben való eljárásra feljogosított nem igazságügyi hatóságai, például a közjegyzők a tagállamok többségében, ahol általában nem látnak el igazságszolgáltatási feladatokat.
(21) E rendeletnek lehetővé kell tennie, hogy mindazon közjegyzők, akik a tagállamokban hatáskörrel rendelkeznek öröklési ügyekben, gyakorolhassák e hatáskörüket. Az, hogy egy adott tagállam közjegyzőire vonatkoznak‑e az e rendeletben meghatározott joghatósági szabályok, attól függ, hogy a »bíróság« e rendelet szerinti fogalom‑meghatározásának hatálya alá tartoznak‑e, vagy sem.
(22) A tagállamok közjegyzői által öröklési ügyekben kiállított valamennyi okirat forgalmára e rendeletet kell alkalmazni. Amennyiben a közjegyzők igazságszolgáltatási feladatokat látnak el, vonatkoznak rájuk a joghatósági szabályok, és az általuk hozott határozatok forgalmára a határozatok elismerésére, végrehajthatóságára és végrehajtására vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Amennyiben a közjegyzők nem látnak el igazságszolgáltatási feladatokat, nem vonatkoznak rájuk a joghatósági szabályok, és az általuk kiállított közokiratok forgalmára a közokiratokra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
[…]
(62) A közokirat »hitelességének« olyan önálló fogalomnak kell lennie, amely olyan kérdésekre terjed ki, mint az okirat valódisága, az okirat alaki követelményei, az okiratot kiállító hatóság jogköre, valamint az okirat kiállítására vonatkozó eljárás. Emellett a hitelesség fogalmának az érintett hatóság által a közokiratba foglalt tényállási elemekre is ki kell terjednie, így például arra, hogy az adott felek egy adott napon megjelentek a hatóságnál, és megtették az adott nyilatkozatokat. Ha valamely fél a közokirat hitelességét kétségbe kívánja vonni, annak azt az eredeti tagállam illetékes bírósága előtti eljárásban kell megtennie, az adott tagállam joga alapján.
[…]
(67) Az Unióban a határokon átnyúló vonatkozású öröklések gyors, zökkenőmentes és hatékony rendezése érdekében az örökösöknek és a hagyományosoknak, a végrendeleti végrehajtóknak, illetve a hagyatéki gondnokoknak egy másik tagállamban, például a hagyatéki javak fellelhetősége szerinti tagállamban könnyen tudniuk kell igazolni jogállásukat és/vagy jogaikat és jogosítványaikat. Ennek lehetővé tétele érdekében a rendeletben elő kell írni egy egységes bizonyítvány, az európai öröklési bizonyítvány […] létrehozását, amelyet egy másik tagállamban való felhasználásra állítanak ki. A szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása érdekében a bizonyítvány nem veheti át a tagállamokban hasonló célokra esetlegesen létező belső okiratok helyét.
[…]
(69) A[z európai öröklési] bizonyítvány alkalmazása nem kötelező. Vagyis azok, akik jogosultak a bizonyítvány kérelmezésére, nem kötelesek erre, hanem szabadon igénybe vehetik az e rendelet alapján rendelkezésre álló egyéb eszközöket is (határozatok, közokiratok és perbeli egyezségek). Azonban azok a hatóságok vagy személyek, amelyeknek vagy akiknek egy másik tagállamban kiállított [európai öröklési] bizonyítványt mutatnak be, nem kérhetik helyette határozat, közokirat vagy perbeli egyezség bemutatását.
[…]
(76) A rendelet alkalmazását elősegítendő, valamint a modern kommunikációs technológiák használatának lehetővé tétele érdekében formanyomtatványokat kell előírni azon tanúsítványok esetében, melyeket a határozatok, közokiratok vagy perbeli egyezségek végrehajthatóvá nyilvánítása iránti kérelem, valamint az európai öröklési bizonyítvány iránti kérelem, illetve maga a bizonyítvány kapcsán kell benyújtani.”
7. E rendelet 3. cikke értelmében:
„(1) E rendelet alkalmazásában:
[…]
g) »határozat«: öröklési ügyben valamely tagállam bírósága által hozott bármely határozat, elnevezésére való tekintet nélkül, ideértve a költségeknek és kiadásoknak valamely bírósági tisztviselő általi meghatározására vonatkozó határozatot is;
[…]
i) »közokirat«: valamely tagállamban az alaki követelményeknek megfelelően közokiratként kiállított vagy bejegyzett, öröklési ügyben keletkezett okirat, amelynek hitelessége:
i. a közokirat aláírására és tartalmára vonatkozik; és
ii. valamely hatóság vagy az eredeti tagállam által erre feljogosított bármely más szerv által lett megállapítva.
(2) E rendelet alkalmazásában »bíróság« minden olyan igazságügyi hatóság és minden egyéb olyan, öröklési ügyekben hatáskörrel rendelkező hatóság és jogi szakember, amely/aki igazságszolgáltatási feladatot lát el, vagy igazságügyi hatóság felhatalmazása alapján vagy igazságügyi hatóság ellenőrzése alatt jár el, feltéve, hogy ezek az egyéb hatóságok és jogi szakemberek szavatolják a pártatlanságot és a felek meghallgatáshoz való jogát, valamint feltéve, hogy a tevékenységük helye szerinti tagállam joga értelmében:
a) határozataik ellen igazságügyi hatóság előtt jogorvoslattal lehet élni, vagy azokat igazságügyi hatóság felülvizsgálhatja; és
b) határozataik hasonló hatállyal és joghatással rendelkeznek, mint az igazságügyi hatóságok által ugyanilyen ügyben hozott határozatok.
A tagállamok az első albekezdésben említett egyéb hatóságokról és jogi szakemberekről a 79. cikkel összhangban értesítik a Bizottságot.”
8. Az említett rendeletnek „A határozatok elismerése, végrehajthatósága és végrehajtása” címet viselő IV. fejezete tartalmazza a 39. cikk (1) és (2) bekezdését, amely a következőképpen rendelkezik:
„(1) A valamely tagállamban hozott határozatot a többi tagállamban külön eljárás előírása nélkül elismerik.
(2) Az az érdekelt fél, aki egy jogvita elsődleges tárgyává egy határozat elismerését teszi, a 45–58. cikkben meghatározott eljárás keretében kérelmezheti a határozat elismerését.”
9. Ugyanezen rendelet 43. cikke értelmében:
„A valamely tagállamban hozott és az adott államban végrehajtható határozat egy másik tagállamban is végrehajtható, amennyiben azt a 45–58. cikkben meghatározott eljárás keretében bármely érdekelt fél kérelmére ott végrehajthatóvá nyilvánították.”
10. A 650/2012 rendelet 46. cikkének (3) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„A [végrehajthatóvá nyilvánításra irányuló] kérelemhez a következő dokumentumokat kell csatolni:
a) a határozatnak a hitelessége megállapításához szükséges feltételeknek megfelelő másolatát;
b) az eredeti tagállam bírósága vagy illetékes hatósága által – a 81. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárás keretében meghatározott – formanyomtatványon kiállított tanúsítványt, a 47. cikk sérelme nélkül.”
11. E rendelet 59. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„A valamely tagállamban kiállított közokirat ugyanolyan bizonyító erővel bír egy másik tagállamban, mint az eredeti tagállamban, vagy az azzal a lehető legnagyobb mértékben hasonló bizonyító erővel bír, feltéve, hogy ez nem nyilvánvalóan ellentétes az érintett tagállam közrendjével (»ordre public«).
A közokiratot egy másik tagállamban felhasználni szándékozó személy kérheti a közokiratot az eredeti tagállamban kiállító hatóságot, hogy töltse ki a 81. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárás keretében meghatározott formanyomtatványt, és ennek során azt is részletezze, hogy milyen bizonyító erővel rendelkezik a közokirat az eredeti tagállamban.”
12. Az említett rendelet 60. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében:
„(1) Az eredeti tagállamban végrehajtható közokiratot valamely más tagállamban bármely érdekelt fél kérelmére végrehajthatóvá kell nyilvánítani a 45–58. cikkben meghatározott eljárás keretében.
(2) A 46. cikk (3) bekezdésének b) pontja alkalmazásában a közokiratot kiállító hatóság bármely érdekelt fél kérelmére a 81. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárás keretében meghatározott formanyomtatványon tanúsítványt állít ki.”
13. Ugyanezen rendelet 62. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1)Ez a rendelet bevezeti az európai öröklési bizonyítványt […], amelyet más tagállamban történő felhasználás céljából állítanak ki, és amely a 69. cikkben felsorolt joghatásokkal bír.
(2) A[z európai öröklési] bizonyítvány használata nem kötelező.
(3) A[z európai öröklési] bizonyítvány nem lép a tagállamokban hasonló célokra használt belföldi okiratok helyébe. A más tagállamban történő felhasználás céljából kiállított bizonyítvány azonban abban a tagállamban is bír a 69. cikkben felsorolt joghatásokkal, amelynek hatóságai azt e fejezettel összhangban kiállították.”
14. A 650/2012 rendelet 79. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„(1) A Bizottság a tagállamoktól kapott értesítések alapján összeállítja a 3. cikk (2) bekezdésében említett egyéb hatóságok és jogi szakemberek jegyzékét.
(2) A tagállamok értesítik a Bizottságot az említett jegyzékben szereplő információkban bekövetkezett későbbi változásokról. A Bizottság ennek megfelelően módosítja a jegyzéket.”
15. A Bizottság nem kapott a Lengyel Köztársaságtól a közjegyzők által ellátott igazságszolgáltatási feladatokra vonatkozó tájékoztatást.(5)
2. Az 1329/2014 végrehajtási rendelet
16. Az 1329/2014 végrehajtási rendelet 1. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„(1) Az öröklési ügyben hozott határozattal kapcsolatos tanúsítványhoz használandó, a 650/2012 […] rendelet 46. cikke (3) bekezdésének b) pontjában említett formanyomtatványt I. formanyomtatványként az 1. melléklet határozza meg.
(2) Az öröklési ügyben kiállított közokirattal kapcsolatos tanúsítványhoz használandó, a 650/2012 […] rendelet 59. cikkének (1) bekezdésében és 60. cikkének (2) bekezdésében említett formanyomtatványt II. formanyomtatványként a 2. melléklet határozza meg.”
B. A lengyel jog
1. A közjegyzőkről szóló törvény
17. Az öröklési bizonyítványok lengyel közjegyzők általi kiállítását a 2013. december 13‑i törvénnyel(6) módosított, 1991. február 14‑i prawo o notariacie (közjegyzőkről szóló törvény, a továbbiakban: közjegyzői törvény)(7) 95a‑95p. cikke szabályozza.
18. A közjegyzői törvény 95b. cikke értelmében:
„Az öröklési bizonyítvány kiállítását megelőzően a közjegyző valamennyi érintett fél közreműködésével hagyatéki jegyzőkönyvet készít, figyelemmel a 95ca. cikkben foglaltakra.”
19. A közjegyzői törvény 95c. cikkének 1. § és 2. §‑a a következőképpen rendelkezik:
„1. § A hagyatéki jegyzőkönyv elkészítését megelőzően a közjegyző tájékoztatja a jegyzőkönyv felvételében részt vevő személyeket a jegyzőkönyv tartalmát érintő valamennyi körülmény ismertetésére vonatkozó kötelezettségről, valamint a hamis nyilatkozatok megtételével kapcsolatos büntetőjogi felelősségről.
2. § A hagyatéki jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell különösen az alábbiakat:
1. az öröklési bizonyítvány kiadására vonatkozó, a jegyzőkönyv felvételében részt vevő személyek által benyújtott közös kérelem.
[…]”
20. A közjegyzői törvény 95ca. cikkének 1. §‑a és 3. §‑a a következőket írja elő:
„1. § Az érintett személy kérelmére és részvételével a közjegyző elkészíti a hagyatéki jegyzőkönyv tervezetét.
[…]
3. § Az érintett személy a hagyatéki jegyzőkönyv tervezetét elkészítő vagy más közjegyző előtt tett nyilatkozattal megerősítheti a hagyatéki jegyzőkönyv tervezetében rögzített adatokat, és beleegyezését adhatja a hagyatéki jegyzőkönyvnek a tervezetével összhangban történő elkészítéséhez.”
21. A közjegyzői törvény 95e. cikke értelmében:
„1. § A hagyatéki jegyzőkönyv elkészítését követően a közjegyző kiállítja az öröklési bizonyítványt, ha nem merül fel kétség a nemzeti bíróságok joghatóságát, a külföldi jog tartalmát, az örökös személyét és az örökrészek összegét illetően, és – abban az esetben, ha az örökhagyó dologi hagyományt rendel – azon személyt illetően, akinek javára az örökhagyó a dologi hagyományt rendelte, és a hagyomány tárgyát illetően.
2. § A közjegyző megtagadja az öröklési bizonyítvány kiállítását, ha
1. a hagyatékkal kapcsolatban korábban már öröklési bizonyítványt vagy az örökségre vonatkozó határozatot adtak ki;
2. a hagyatéki jegyzőkönyv felvétele során olyan körülmények merülnek fel, amelyek arra utalnak, hogy a hagyatéki jegyzőkönyv elkészítésénél nem volt jelen valamennyi törvényes vagy végrendeleti örökösként szóba jöhető személy, vagy azok a személyek, akik javára az örökhagyó dologi hagyományt rendelt, vagy léteznek vagy léteztek még nem felnyitott vagy ki nem hirdetett végrendeletek;
[…]
4. az ügyben a nemzeti bíróságoknak nincs joghatósága[(8)].
3. Amennyiben a hagyaték törvényes örökösként az önkormányzatot vagy a Skarbowi Państwa‑t [államkincstár, Lengyelország] illeti meg, és az érintett személy által bemutatott bizonyítékok nem elegendők az öröklési bizonyítvány kiállításához, a közjegyző az öröklési bizonyítványt csak azt követően állíthatja ki, hogy az érintett személy költségére hirdetmény formájában felhívást tesz közzé az örökösök idézése érdekében. A kodeks postępowania cywilnego [(polgári perrendtartás)] 673. és 674. cikkében foglalt rendelkezések megfelelően alkalmazandók.”
22. A közjegyzői törvény 95j. cikke értelmében:
„A nyilvántartásba vett öröklési bizonyítvány az örökség megszerzésére vonatkozó jogerős határozattal azonos hatályú.”
23. A közjegyzői törvény 95p. cikke a következőképpen rendelkezik:
„Ahol a külön jogszabályok az örökség megszerzésére vonatkozó határozatot említenek, azon a nyilvántartásba vett öröklési bizonyítványt is érteni kell. Amennyiben a törvény határidő kezdetét vagy befejezését az öröklés megszerzésére vonatkozó határozat jogerőre emelkedésének napjához köti, e nap alatt az öröklési bizonyítvány nyilvántartásba vételének időpontját is érteni kell.”
2. A polgári törvénykönyv
24. A kodeks cywilny (polgári törvénykönyv) 1025. cikkének 2. §‑a a következőképpen rendelkezik:
„Vélelmezni kell, hogy az örökség megszerzésére vonatkozó határozatot vagy öröklési bizonyítványt megszerző személy örökös.”
25. A polgári törvénykönyv 1027. cikke értelmében:
„Olyan harmadik személlyel szemben, aki öröklés jogcímén nem tart igényt a hagyatékra, az örökös a hagyatékból eredő jogát kizárólag az örökség megszerzésére vonatkozó határozattal vagy nyilvántartásba vett öröklési bizonyítvánnyal igazolhatja.”
26. A polgári törvénykönyv 1028. cikke a következőképpen rendelkezik:
„Amennyiben az a személy, aki az örökség megszerzésére vonatkozó határozatot vagy az öröklési bizonyítványt megszerezte, de nem örökös, a hagyatékba tartozó joggal harmadik személy javára rendelkezik, az a személy, akinek javára a jogot gyakorolják, jogosult lesz vagy mentesül a kötelezettség alól, kivéve, ha rosszhiszeműen járt el”.
3. A polgári perrendtartás
27. A polgári perrendtartás 6691. cikke a következőképpen rendelkezik:
„1. § A hagyatéki eljárás lefolytatására jogosult bíróság hatályon kívül helyezi a nyilvántartásba vett öröklési bizonyítványt, ha ugyanazon hagyatékkal kapcsolatban örökség megszerzésére vonatkozó határozatot hoztak.
2. § Amennyiben ugyanazon hagyatékkal kapcsolatban két vagy több nyilvántartásba vett öröklési bizonyítványt állítottak ki, a hagyatéki eljárás lefolytatására jogosult bíróság az érintett személy kérelmére valamennyi öröklési bizonyítványt hatályon kívül helyezi, és örökség megszerzésére vonatkozó határozatot hoz.
3. § Az 1. és 2. §‑ban meghatározott körülményeket kivéve a nyilvántartásba vett öröklési bizonyítvány hatályon kívül helyezése kizárólag a törvényben meghatározott esetekben megengedett”.
28. E törvénykönyv 679. cikke értelmében:
„1. § Annak bizonyítása, hogy az örökség megszerzésére vonatkozó határozatot megszerző személy nem örökös, vagy az örökségben való részesedése a megállapítottól eltér, csak az örökség megszerzésére vonatkozó határozat hatályon kívül helyezésére vagy módosítására irányuló eljárásban lehetséges, e fejezet rendelkezéseinek alkalmazásával. Az a személy azonban, aki az örökség megszerzésére vonatkozó határozatra vonatkozó eljárásban részt vett, csak akkor kérheti az örökség megszerzésére vonatkozó határozat módosítását, ha a kérelem olyan jogalapra támaszkodik, amelyre ezen eljárásban nem tudott hivatkozni, és a módosításra irányuló kérelmet attól a naptól számított egy éven belül nyújtja be, amelyen erre lehetősége nyílt.
2. § Az ilyen eljárás megindítására vonatkozó kérelmet bármely érdekelt fél benyújthatja.
3. § Annak bizonyítása esetén, hogy a hagyatékot részben vagy egészben az örökség megszerzésére vonatkozó jogerős határozatban megjelölttől eltérő személy szerezte meg, a hagyatéki eljárás lefolytatására jogosult bíróság a határozatot megváltoztatva a valós jogi helyzetnek megfelelően állapítja meg a hagyatéki vagyon átszállását.
4. § Az 1–3. § rendelkezéseit megfelelően kell alkalmazni a nyilvántartásba vett öröklési bizonyítvány, valamint a dologi hagyomány tárgya átszállásának megállapítása esetében.”
III. Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
29. WB felperes azon felek egyike, akik a lengyel állampolgárságú és lengyelországi utolsó szokásos tartózkodási hellyel rendelkező, 2016. augusztus 6‑án elhunyt apja hagyatékára vonatkozó, öröklési bizonyítvány kiállítására irányuló eljárásban részt vettek, Ezen okiratot 2016. október 21‑én egy lengyel közjegyző a lengyel jognak megfelelően kiállította.
30. Mivel az örökhagyó a lengyel–német határvidéken gazdasági tevékenységet folytató vállalkozó volt, a felperes azt kívánta megtudni, hogy elhelyeztek‑e egy vagy több német banknál tőkét, és igenlő válasz esetén mi volt azoknak az összege, amely a hagyatéknak része lehet.
31. WB e célból 2017. június 7‑én a közjegyző által kiállított öröklési bizonyítvány olyan tanúsítvánnyal ellátott másolatának kiadását kérte, amely megerősíti, hogy ezen okirat a 650/2012 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének g) pontja alapján öröklési ügyben hozott határozatnak minősül, és amely tanúsítványt az 1329/2014 végrehajtási rendelet 1. mellékletét képező formanyomtatvány alapján állítottak ki. Másodlagosan, az elsődleges kérelem elutasítása esetén a felperes a kiállított okirat olyan másolatát kérte, amelyhez e rendelet 2. mellékletében szereplő, a 650/2012 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének i) pontja alapján öröklési ügyben hozott közokiratra vonatkozó tanúsítvány esetében használandó II. formanyomtatványt csatoltak.
32. A 2017. június 7‑i jegyzőkönyvvel a közjegyzőhelyettes elutasította az igényelt tanúsítvánnyal ellátott öröklési bizonyítvány másolatának kiadását. Ezen elutasítás alátámasztására a 2017. június 12‑i iratában arra hivatkozott, hogy e bizonyítvány a 650/2012 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének g) pontja értelmében vett „határozatnak” minősül, és mivel a Lengyel Köztársaság nem értesítette a Bizottságot a 650/2012 rendelet 3. cikke (2) bekezdésének megfelelően azokról az öröklési bizonyítványt kiállító közjegyzőkről, akik igazságszolgáltatási feladatokat látnak el, nem tudta az 1329/2014 végrehajtási rendelet 1. mellékletében szereplő formanyomtatvány szerinti igazolást kiadni. A felperes másodlagos kérelmét illetően a közjegyzőhelyettes utalt arra, hogy az öröklési bizonyítvány mint „határozat” kizárja annak „közokirati” jellegét, így – noha a 650/2012 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének i) pontjában előírt feltételek teljesülnek –, az 1329/2014 végrehajtási rendelet 2. mellékletében szereplő formanyomtatvány szerinti tanúsítvány kiállítása nem lehetséges.
33. A Sąd Okręgowy w Gorzowie Wielkopolskimhoz (Gorzów Wielkopolski‑i regionális bíróság) benyújtott keresetének alátámasztására WB azt állította, hogy az öröklési bizonyítvány megfelelt azoknak a feltételeknek, amelyek a 650/2012 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének g) pontja szerinti „határozatként” történő minősítéséhez szükségesek.
34. WB először arra hivatkozott, hogy az öröklési bizonyítvány az örökösi minőséget bizonyító, örökség megszerzésére vonatkozó jogerős határozattal azonos hatályú. Ezt követően megjegyezte, hogy a „közokiratként” történő minősítés azzal a veszéllyel jár számára, hogy számos ok alapján azt nem ismerik el, és ezen okirat megakadályozza, hogy a későbbiekben örökség megszerzésére vonatkozó határozatot kapjon. Végül úgy vélte, hogy a Lengyel Köztársaság mulasztása a Bizottság azon tájékoztatására vonatkozóan, hogy az öröklési bizonyítványt kiállító közjegyzők a 650/2012 rendelet 79. cikkével összefüggésben értelmezett 3. cikke (2) bekezdésének második albekezdése értelmében vett „bíróság” fogalmához tartozó jogi szakemberek, nem ítéli meg előre ezen okiratok jogi jellegét.
35. A kérdést előterjesztő bíróság szerint a WB keresetéről történő határozathozatalhoz előzetesen szükséges az arra vonatkozó megerősítés, hogy az 1349/2014 végrehajtási rendelet 1. melléklete szerinti tanúsítványt ki lehet állítani a nem végrehajtható határozatok esetében.
36. Ezen első kérdés alátámasztására a kérdést előterjesztő bíróság arra hivatkozik, hogy a 650/2012 rendelet 39. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett 46. cikke (3) bekezdésének b) pontja a tanúsítvány bármely határozat esetén történő használata mellett szólna, beleértve a nem vagy csak részben végrehajtható határozatokat is. E megoldást támasztja alá az 1329/2014 végrehajtási rendelet 1. mellékletében szereplő I. formanyomtatvány 5.1. pontja.
37. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdést illetően a kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy a „határozat” és a „bíróság” fogalmának a 650/2012 rendelet értelmében vett meghatározását pontosítani kell. Úgy véli egyrészt, hogy az öröklési bizonyítványt kiállító lengyel közjegyzők a 650/2012 rendelet (20) preambulumbekezdése értelmében vett igazságszolgáltatási feladatokat látnak el, mivel az „örökösök törvényesítése” esetén e fogalmat önálló módon kell értelmezni e rendelet keretében. E tekintetben kiemeli, hogy öröklési ügyekben az örökösi minőség ellenőrzése az eljárás lényege.
38. Másrészt felveti azt a kérdést, hogy a 650/2012 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének g) pontjában szereplő „határozat” kifejezés maga után vonja‑e, hogy azt egy esetleges vitás ügy elbírálására hatáskörrel rendelkező hatóság hozza meg. Úgy véli, hogy e kérdés meghatározó a közjegyzőhelyettes által a szerepe, és az általa kiállított bizonyítványok hatása kapcsán végzett elemzés szempontjából. E tekintetben úgy véli, hogy a jogi minősítést az örökösi minőség igazolására vonatkozó eljárás jogi következményeinek kell megalapozniuk, és nem annak a kérdésnek, hogy a kibocsátó hatóságot kötik‑e az eljárásban részt vevő felek kérelmei, vagy hogy e kérelemnek közös megegyezésen kell‑e alapulnia.
39. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett, a 650/2012 rendelet 79. cikke alapján a tagállamok által teljesített értesítés hiányára vonatkozó harmadik kérdést illetően a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy e rendelkezés tartalma nem teszi lehetővé az egyértelmű válaszadást arra a kérdésre, hogy ezen értesítés konstitutív vagy pusztán tájékoztató jellegű‑e. Hangsúlyozza, hogy e minősítés nem függhet valamely tagállam határozatától.
40. A Bíróság elé terjesztett negyedik és ötödik kérdést illetően a kérdést előterjesztő bíróság lényegében pontosítja, hogy bár egy lengyel közjegyző által kiállított öröklési bizonyítvány nem tekinthető „határozatnak”, vitathatatlan, hogy megfelel azoknak a feltételeknek, amelyek alapján a 650/2012 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének i) pontja értelmében vett „közokiratnak” minősül.
41. E körülmények között a Sąd Okręgowy w Gorzowie Wielkopolskim (Gorzów Wielkopolski‑i regionális bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) Úgy kell‑e értelmezni a [650/2012] rendelet 39. cikkének (2) bekezdésével összhangban értelmezett 46. cikke (3) bekezdésének b) pontját, hogy az öröklési ügyben hozott határozattal kapcsolatos tanúsítvány kiadására – amely tanúsítvány mintája az [1329/2014] végrehajtási rendelet 1. mellékletét képezi –, olyan határozatok tekintetében is lehetőség van, amelyek az örökös jogállását megerősítik, de amelyek nem (még részben sem) végrehajthatók?
2) Úgy kell‑e értelmezni a [650/2012] rendelet 3. cikke (1) bekezdésének g) pontját, hogy a közjegyző által valamennyi, a tanúsítási eljárásban részt vevő fél nem vitatott kérelmével összhangban kiállított öröklési bizonyítvány, amely bizonyítvány az örökség megszerzésére vonatkozó jogerős bírósági határozat joghatásaival rendelkezik – köztük a lengyel közjegyző által kiállított öröklési bizonyítvány – e rendelkezés értelmében határozatnak minősül?
Ebből következően
úgy kell‑e értelmezni a [650/2012] rendelet 3. cikke (2) bekezdésének [első albekezdését], hogy az ilyen öröklési bizonyítványt kiállító közjegyző a fenti rendelkezés értelmében bíróságnak tekintendő?
3) Úgy kell‑e értelmezni a [650/2012] rendelet 3. cikke (2) bekezdésének [második albekezdését], hogy a tagállamok által az említett rendelet 79. cikkével összhangban elküldött értesítés tájékoztató jellegű, és nem feltétele az öröklési ügyekben hatáskörrel rendelkező, igazságszolgáltatási feladatot ellátó jogi szakembernek a rendelet 3. cikke (2) bekezdésének [első albekezdése] értelmében vett bíróságként való elismerésének, feltéve, ha az teljesíti az utóbbi rendelkezés által meghatározott feltételeket?
4) Az első, második vagy harmadik kérdésre adott nemleges válasz esetében:
Úgy kell‑e értelmezni a [650/2012] rendelet 3. cikke (1) bekezdésének i) pontját, hogy a lengyel öröklési bizonyítványhoz hasonlóan az örökös jogállását tanúsító nemzeti eljárási eszköznek a 650/2012 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének g) pontja szerinti határozatként történő elismerése kizárja annak közokiratként történő elismerését?
5) A negyedik kérdésre adott igenlő válasz esetében:
Úgy kell‑e értelmezni a [650/2012] rendelet 3. cikke (1) bekezdésének i) pontját, hogy a tanúsítási eljárásban részt vevő valamennyi fél nem vitatott kérelmével összhangban kiállított öröklési bizonyítvány – köztük a lengyel közjegyző által kiállított öröklési bizonyítvány – e rendelkezés alapján közokiratnak minősül?”
IV. Elemzés
42. A jogvita a 650/2012 rendelet által előírt tanúsítványok egyikének kiadására vonatkozik, öröklési ügyben hozott határozatra vagy közokiratra vonatkozóan.
43. Fontosnak tartom kiemelni, hogy e tanúsítványok igénybevételére vagy határozatok esetén – azok elismerése vagy végrehajthatóvá nyilvánítása érdekében (e rendelet 39. cikkének (2) bekezdése, 43. cikke és 46. cikke (3) bekezdésének b) pontja) vagy közokiratok esetén, másik tagállamban történő felhasználás céljából (az említett rendelet 59. cikkének (1) bekezdése), vagy ezen okiratok végrehajthatóvá nyilvánítása céljából (ugyanezen rendelet 60. cikkének (2) bekezdése) kerül sor.
44. Az ügy körülményeiből következik, hogy WB a tanúsítvány iránti kérelmet azért terjesztette elő, hogy Németországban elismertesse örökösi minőségének bizonyítékát, amelynek a lengyel közjegyző által kiállított öröklési bizonyítvány minősül(9).
45. Bár a 650/2012 rendelet 59. cikke (1) bekezdésének második albekezdése előírja, hogy másik tagállamban történő felhasználás érdekében tanúsítványt lehet a közokirathoz csatolni, nem ez a helyzet a valamely másik tagállamban hozott határozatok esetén. E rendelet 39. cikke (2) bekezdésének és 46. cikke (3) bekezdése b) pontjának megfelelően csak jogvita esetén szükséges tanúsítvány az elismerés iránti kérelem alátámasztására, amelyet bármely érdekelt fél előterjeszthet elsődleges vagy másodlagos kérelemként.
46. E tekintetben meg lehet jegyezni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság nem számol be arról, hogy a német bankok – amelyekben az elhunyt apa a felperes tanúsítvány iránti kérelmét igazoló számlát nyitott – bármilyen módon elutasították volna WB elismerését, míg ez utóbbi elsődlegesen azt állítja, hogy az öröklési bizonyítványt a 650/2012 rendelet értelmében vett „határozatnak” lehet minősíteni.
47. Ennélfogva az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságát illetően több megjegyzést lehet tenni.
A. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságáról
48. Először is, amint arra a Bíróság az Oberle ítéletben emlékeztetett, a 650/2012 rendelet a határokon átnyúló vonatkozású öröklések esetében alkalmazandó.(10) Azt is megállapította, hogy a nemzeti jog szerinti öröklési bizonyítványok annak hatálya alá tartoznak.(11) Ugyanakkor valamely határozat elismertetése vagy valamely közokirat felhasználása céljából tanúsítvány kérése érdekében nem szükséges bizonyítani, hogy a vagyontárgyak valamely másik tagállam területén találhatók. Ez az ügy pontosan azt szemlélteti, hogy szükséges lehet az örökösi minőség igazolása annak érdekében, hogy valamely másik tagállamban található vagyontárgyak létezését ellenőrizni lehessen(12).
49. Másodszor, a tanúsítvány kiadása iránti kérelem nem függ annak bizonyításától, hogy egy másik tagállamban valamely határozat elismertetése iránt eljárást indítottak.
50. Harmadszor, amint azt a kérdést előterjesztő bíróság negyedik kérdése hangsúlyozza, az öröklési bizonyítványnak a 650/2012 rendelet értelmében vett „közokiratként” vagy „határozatként” történő elismerése kölcsönösen kizárja egymást.
51. E körülmények között véleményem szerint a kérdések pusztán hipotetikus jellegét és ebből következően azok elfogadhatóságát érintő minden kétely eloszlatható.
B. Az ügy érdeméről
52. Véleményem szerint előzetesen együtt kell vizsgálni az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második és harmadik kérdést, mivel azok alapján a Bíróságnak pontosítania kell, hogy valamely lengyel közjegyző által kiállított öröklési bizonyítvány a 650/2012 rendelet értelmében vett „bíróság” által hozott „határozatnak” minősülhet‑e, és mivel az első, valamint a negyedik és ötödik kérdés sorsa közvetlenül e minősítéstől függ.
1. A „határozat” és a „bíróság” fogalma
53. Emlékeztetni kell arra, hogy a „határozat” fogalmát a 650/2012 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének g) pontja akként határozza meg, mint öröklési ügyben valamely tagállam bírósága által hozott bármely határozat, elnevezésére való tekintet nélkül, ideértve a költségeknek és kiadásoknak valamely bírósági tisztviselő általi meghatározására vonatkozó határozatot is.
54. Ennélfogva egyrészt kiemelendő, hogy – eltérően az e cikkben említett, a bírósági tisztviselőnek az eljárási költségekre vonatkozó határozatától, amelyet lehet, hogy valamely másik tagállamban kell végrehajtani(13) ‑, az örökösi minőség igazolásával kapcsolatban nem szerepel semmiféle pontosítás, holott a hagyatékkal kapcsolatos eljárásoknak ez képezi az alapját. Ebből következően – ellentétben a kérdést előterjesztő bíróság és a közjegyzőhelyettes által állítottakkal – nem lehet figyelembe venni a határozat jellegét vagy jelentőségét.
55. Másrészt nem szabad megfeledkezni arról, hogy az uniós jogalkotó két feltételt határozott meg, egy anyagit és egy szervezetit.
56. E feltételek közül az első vizsgálata nem okoz nehézséget, mivel a Bíróság az Oberle ítéletben megállapította, hogy a nemzeti jog szerinti öröklési bizonyítványok tárgyuknál fogva a 650/2012 rendelet hatálya alá tartoznak.(14)
57. Következésképpen elegendő az e rendelet 3. cikke (1) bekezdésének g) pontjában kimondott második feltételt vizsgálni, nevezetesen a határozatot hozó szervre, vagyis a bíróságra vonatkozót.
58. Az említett rendelet 3. cikke (2) bekezdésének első albekezdése kimondja, hogy „»bíróság« minden olyan igazságügyi hatóság és minden egyéb olyan, öröklési ügyekben hatáskörrel rendelkező hatóság és jogi szakember, amely/aki igazságszolgáltatási feladatot lát el, vagy igazságügyi hatóság felhatalmazása alapján vagy igazságügyi hatóság ellenőrzése alatt jár el […]”.
59. Így nem csupán azon hatóságokról van szó, amelyek jogállása biztosítja a más állami szervektől való függetlenségüket, hanem azokról is, amelyekre azokkal egyenértékű követelmények vonatkoznak az általuk ellátott feladatok vagy az igazságügyi hatóság közreműködése következtében.
60. Ebből következik, hogy a „határozat” és az „igazságszolgáltatási feladatok” fogalma szorosan kapcsolódik egymáshoz, amint azt a 650/2012 rendelet (22) preambulumbekezdése is megerősíti. Ez kimondja, hogy „[a]mennyiben a közjegyzők igazságszolgáltatási feladatokat látnak el, vonatkoznak rájuk a joghatósági szabályok[(15)], és az általuk hozott határozatok forgalmára a határozatok elismerésére, végrehajthatóságára és végrehajtására vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni”(16), majd a kételyek eloszlatása végett, hogy „[a]mennyiben a közjegyzők nem látnak el igazságszolgáltatási feladatokat, nem vonatkoznak rájuk a joghatósági szabályok, és az általuk kiállított közokiratok forgalmára a közokiratokra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni”(17).
61. Egyébiránt e rendelet 3. cikke (2) bekezdésének második albekezdése előírja, hogy a tagállamok értesítik a Bizottságot azokról a nem igazságügyi hatóságokról, amelyek a bírósághoz hasonlóan igazságszolgáltatási feladatokat látnak el.
62. A jelen esetben meg kell állapítani, hogy a lengyel hatóságok nem jelölték ki a közjegyzőket igazságszolgáltatási feladatokat ellátó szervként.(18)
63. Következésképpen válaszolni kell a kérdést előterjesztő bíróságnak az értesítés ezen elmulasztásának következményeire vonatkozó, harmadik kérdésében kifejezett felvetéseire, amelyek meghatározzák a második kérdésével érintett, „igazságszolgáltatási feladatok” fogalmát érintő határozathozatal szükségességét.
2. A 650/2012 rendelet 3. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében előírt értesítés hiányának következményei
64. A Bíróságnak még nem volt alkalma határozatot hozni a 650/2012 rendelet rendelkezéseinek megfelelő tagállami értesítések hatályának kérdéséről. Hasonló kérdéskört ugyanakkor már vizsgált a szociális biztonsággal kapcsolatban. A kérdés a 2012. május 22‑i (EU) 465/2012 rendelettel(19) módosított, a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29‑i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(20) 9. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozott, amely kimondja, hogy a tagállamok értesítik a Bizottságot a nemzeti jog szerinti ellátásokra vonatkozó nyilatkozatokról és a biztosítási rendszereknek a 883/2004 rendelet különböző rendelkezéseiben említett hiányáról. Véleményem szerint a Bíróságnak az e tárgyban keletkezett ítélkezési gyakorlata átültethető a 650/2012 rendeletben előírt nyilatkozatokra – az alkalmazandó jogi aktusok tárgybeli eltérése ellenére –, mivel olyan alapokon nyugvó állandó elemzési kiindulópontokat tartalmaznak, amelyektől nem lehet eltérni(21).
65. Így a legújabb határozatokat illetően a 2016. március 3‑i Bizottság kontra Málta ítéletből(22) és a 2018. május 30‑i Czerwiński(23) ítéletből kitűnik a Bíróság azon megállapítása, amely szerint a tagállamok nyilatkozatai megalapozzák azt a vélelmet, hogy a bejelentett nemzeti jogszabályok a 883/2004 rendelet tárgyi alkalmazási körébe tartoznak, és megfordítva: az a körülmény, hogy valamely tagállam tartózkodott attól, hogy egy nemzeti jogszabályt bejelentsen e rendelet címén, önmagában nem bizonyítja, hogy e törvény nem tartozik az említett rendelet hatálya alá.(24) Ezenkívül, ameddig az adott tagállam által tett nyilatkozatokat nem módosítják vagy nem vonják vissza, a többi tagállamnak figyelembe kell azokat vennie.(25)
66. A Bíróság hozzátette, hogy amennyiben kétely áll fenn valamely másik tagállam nyilatkozatának helytállóságával kapcsolatban, különösen az ezen állam által elvégezhető minősítés tekintetében,(26) „mindig előfordulhat, hogy valamely nemzeti szabályozással kapcsolatos jogvitában eljáró nemzeti bíróságnak az elé utalt ügyben döntenie kell [e] […] minősítésről és adott esetben az erre vonatkozó előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéssel a Bírósághoz kell fordulnia”(27).
67. Ezenkívül, bár a minősítést az érintett nemzeti bíróságnak önállóan kell elvégeznie, az illetékes nemzeti hatóság által tett nyilatkozat nem köti e bíróságot.(28) Véleményem szerint ugyanez érvényes a nyilatkozat hiánya esetén.
68. E megfontolások összességére figyelemmel azt javaslom a Bíróságnak, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdésre azt a választ adja, hogy a 650/2012 rendelet 3. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében előírt, igazságszolgáltatási feladatokat ellátó közjegyzőkre vonatkozó értesítésnek a Lengyel Köztársaság általi elmulasztása nem végleges jellegű.
69. Következésképpen meg kell vizsgálni a kérdést előterjesztő bíróság második kérdését, amellyel az lényegében arra keres választ, hogy a 650/2012 rendeletet úgy kell‑e értelmezni, hogy Lengyelországban a közjegyzők igazságszolgáltatási feladatokat látnak el, amikor a nemzeti jog által rájuk ruházott hatáskörben eljárva öröklési bizonyítványt állítanak ki.
3. Az „igazságszolgáltatási feladatok” fogalma
70. A spanyol és a magyar kormány úgy véli, hogy a 650/2012 rendeletben alkalmazott „bíróság” kifejezés nem csak a rendelet (20) preambulumbekezdésében használt kifejezés szerinti, szó szoros értelmében vett bíróságokat jelenti, hanem általános jelleggel minden olyan hatóságot is, amennyiben azonos feltételek mellett látnak el feladatokat, mint a jelen esetben a közjegyző, aki a lengyel joggal összhangban öröklési bizonyítványt állít ki. A Bizottság a maga részéről a Lengyel Köztársasághoz hasonlóan ellentétes álláspontot képvisel, és a tárgyaláson kifejtette, hogy – az Oberle ítélet indokaira figyelemmel – a nem igazságügyi hatóságokra vonatkozóan e kifejezés kizárólag a peres eljárásokat érinti.
71. Az „igazságszolgáltatási feladatok” fogalmát a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a jelentésének és hatályának meghatározása érdekében a tagállami jogokra történő kifejezett utalás hiányában önállóan és egységesen kell értelmezni, figyelembe véve nem csupán a 650/2012 rendelet 3. cikkének szövegét, hanem e rendelet általános rendszerét és célját.(29)
a) A megfogalmazás
72. Először is ki kell emelni a „bíróság” fogalmának egyedi jellegét a 650/2012 rendeletben. Amint ugyanis az a bizottsági javaslat(30) indokolásának 4.1. pontjának 2. cikkéből kitűnik, „[a] bíróság e rendeletben használt fogalma tágabb értelemben veendő, és magában foglal más hatóságokat, ha azok a bíróságok hatáskörébe tartozó feladatot látnak el, különösen hatáskör‑átruházás útján, ideértve többek között a közjegyzőket és a bírósági hivatalvezetőket is”.
73. Így ellentétben például a 805/2004 rendelettel és az 1215/2012 rendelettel, amelyek erre vonatkozóan egyáltalán nem tartalmaznak általános rendelkezést,(31) a 650/2012 rendelet a 3. cikke (2) bekezdésének első albekezdésében kimondja, hogy a „bíróság”(32) kifejezés nem csupán az igazságügyi hatóságokat foglalja magában, hanem minden egyéb olyan, öröklési ügyekben hatáskörrel rendelkező hatóságot, amely igazságszolgáltatási feladatot lát el, és megfelel az e rendelkezésben felsorolt bizonyos feltételeknek.(33)
74. A nem igazságügyi hatóságok által ellátott feladatokra vonatkozó e feltételt a Bíróság azon állandó ítélkezési gyakorlatához lehet hasonlítani, amely szerint „a közjegyzők feladatkörére vonatkozóan alapvető különbségek vannak a bírósági és a közjegyzői funkciók között”(34).
75. Az ellátott feladatok minősítésének szempontjait a 650/2012 rendelet 3. cikke (2) bekezdésének első albekezdése sorolja fel, nevezetesen „ezek az egyéb hatóságok és jogi szakemberek [kötelesek] szavatol[ni] a pártatlanságot és a felek meghallgatáshoz való jogát, valamint […] hogy a tevékenységük helye szerinti tagállam joga értelmében:
a) határozataik ellen igazságügyi hatóság előtt jogorvoslattal [lehessen] élni, vagy azokat igazságügyi hatóság felülvizsgálhatja; és
b) határozataik hasonló hatállyal és joghatással [kell, hogy rendelkezzenek], mint az igazságügyi hatóságok által ugyanilyen ügyben hozott határozatok.”
b) A 650/2012 rendelet általános rendszere és célja
76. A 650/2012 rendelet 3. cikke (2) bekezdésének első albekezdésében kimondott feltételek biztosítják az uniós tagállamokban az igazságszolgáltatásba vetett kölcsönös bizalom elvének tiszteletben tartását, amely e rendeletnek a határozatoknak egy másik tagállamban történő elismerésére és végrehajtására vonatkozó, a 44/2001/EK rendelet(35) által inspirált rendelkezései alkalmazásának alapját képezi.
77. E feltételek alapozzák meg a „határozatok” és az „okiratok” tagállami mozgására alkalmazandó jogi rendszer eltérését, amelyet különösen a 650/2012 rendelet 59. cikke(36) világít meg.
78. Következésképpen a pártatlanság feltételén kívül a megjegyzendő funkcionális feltétel véleményem szerint az illetékes hatóságra ruházott, esetleges jogvita elbírálásának joga(37) vagy a hivatalból, saját mérlegelés alapján történő határozathozatal joga, ami az alapvető eljárási elvek, köztük a kontradiktórius eljárás elvének tiszteletben tartását, valamint a jogorvoslatok létét igazolja, amelyek biztosítják a határozatok szabad mozgását a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint.(38) Ezen okokból úgy vélem, hogy öröklési ügyekben nem lehet ettől az értelmezéstől eltérni, amelyet peres vagy nemperes határozatokra alkalmazni kell(39).
79. Ennélfogva, mivel a 650/2012 rendeletben említett nem igazságügyi hatóságokról van szó, az egyetlen hasznos feltétel a döntési jogkör(40) gyakorlása. Más szavakkal, a szóban forgó nem igazságügyi hatóság hatásköre nem függhet a felek egyedüli akaratától. Ilyen esetben ugyanis még akkor is, ha e hatóságnak vizsgálódnia kell, szerepe a felek megegyezésének rögzítése és igazságügyi hatósághoz irányítása nehézségek esetén.(41)
80. Az eljárás konszenzusos alapja megállapításának – amelynek velejárója a jogorvoslatok hiánya – következményeként ki kell zárni a kiállított okirat és valamely igazságügyi hatóság által hozott határozat hatásai 650/2012 rendelet 3. cikke (2) bekezdése első albekezdésének b) pontja értelmében való hasonlóságára vonatkozó minden vitát, mivel az e rendelet 3. cikkének (2) bekezdésének első albekezdésében rögzített minősítési feltételek kumulatívak.
81. Így olyan értelmezést javaslok, amely közelít a Bíróság által a közelmúltban hozott Oberle ítéletben szereplőhöz. Néhány terminológiai pontosításra ugyanakkor szükség van.
82. Ebben az ügyben, amely egy német bíróságnak a hagyaték Németországban fekvő részére korlátozott hatályú öröklési bizonyítvány kiállítására vonatkozó joghatóságát érintette, a Bíróság nem az örökösi minőségre vonatkozó megállapítások jellegét vagy jelentőségét részesítette előnyben a hagyatékkal kapcsolatos eljárások későbbi lefolytatása szempontjából, hanem azon eljárások egyetlen tagállamban történő egyesítését, amely eljárásokban egy, a szó szoros értelmében vett bírósághoz fordultak, „függetlenül ezen eljárások peres vagy nemperes jellegétől”(42).
83. A Bíróság megállapította, hogy „[a 650/2012 rendelet 4. cikkében] kimondott, [a tagállami bíróságoknak az öröklés egészére vonatkozó intézkedésekkel kapcsolatos eljárásait érintő joghatósági szabály(43)] azokra az eljárásokra is vonatkozik, amelyekben bírósági határozat meghozatalára nem kerül sor”].(44) A Bíróság a 650/2012 rendelet célkitűzésére, vagyis a hagyaték felosztásának(45) elkerülésére tekintettel hozott ilyen értelmű határozatot.
84. Két tanulságot vonok le ebből. Egyrészt a Bíróság az öröklési bizonyítványt kiállító, joghatósággal rendelkező hatóságra vonatkozó – szervezeti – feltételt részesítette előnyben, és nem az eljárás jellegét érintő funkcionális feltételt, mivel olyan bíróságról volt szó, amely joghatósággal rendelkezhet öröklési jogvitában(46). Ebből következik, hogy a nem igazságügyi hatóság feladatainak elemzéséhez a meghatározó feltétel a döntési jogkör gyakorlása marad, függetlenül attól, hogy az eljárás peres vagy nemperes jellegű.
85. Másrészt, amint azt a tárgyaláson lefolytatott vita megerősítette, az eljárásoknak a 650/2012 rendelet szerinti kettőssége miatt figyelni kell az „igazságszolgáltatási tevékenységek” kifejezés használatának feltételeire. Az Oberle ítélet 38. pontjában ugyanis a Bíróság ezt a kifejezést választotta, szembeállítva a nemzeti nemperes eljárással. Ezen ítélet 40. pontjában, ugyanebben az összefüggésben a Bíróság az „egy kizárólag igazságszolgáltatási jellegű határozat meghozatalának ténye” kifejezést használta. Az említett ítélet 42. pontjában ezenkívül az öröklési nyilatkozatok bíróság általi átvételére történő utalást követően megállapította, hogy „[a] 4. cikkben foglalt joghatósági szabály azokra az eljárásokra is vonatkozik, amelyekben bírósági határozat(47)meghozatalára nem kerül sor, amely kifejezést általában úgy értik, mint amely egy jogvita fennállására vonatkozik, különösen valamely előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés elfogadhatóságának vizsgálata esetén.(48)
86. Következésképpen a fenti magyarázatok alapján azt javaslom, hogy az „igazságszolgáltatási tevékenység” kifejezés mind a peres, mind a nemperes eljárásokra vonatkozzon, amennyiben ez utóbbiak nem kizárólag a felek akaratán alapulnak.
87. Az Oberle ítélet hatályát mindenesetre a bíróságok joghatóságának kérdésére kell korlátozni, amelyet a Bíróság oly módon bírált el, hogy az ítélet teljes terjedelmét a 650/2012 rendelet hozadékának – vagyis öröklési ügyekben a joghatósági eltérések megszüntetésének – szentelte. Ugyanis, bár e határozatot nem kell az igazságügyi hatóságokra korlátozni, annak indokolását ugyanakkor nem lehet úgy tekinteni, hogy a Bíróság az „igazságszolgáltatási tevékenység” e fogalmát módosítani kívánta, kiterjesztve azt olyan okiratokra, amelyek magánjogi akarat kifejezését rögzítik.
88. Más szavakkal, ezen ítélet nem előfutára a „határozat” fogalom kiszélesítésének, amelyet öröklési ügyekben a „bíróság” sajátos fogalmához lehet kötni.
89. Az említett, nemperes eljárásra vonatkozó ítéletből következésképpen nem lehet arra következtetni, hogy bármely, öröklési bizonyítványt kiállító nem igazságügyi hatóság jogvita hiányában – bírósághoz hasonlóan – a 650/2012 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének g) pontja értelmében vett határozatot hoz.
90. Ugyanígy nem lehet azzal érvelni, amint azt a lengyel közjegyzőhelyettes javasolja, hogy a „határozat” kifejezést a 650/2012 rendeletnek az európai öröklési bizonyítvány kiállítását követően rendelkezésre álló jogorvoslatokra vonatkozó 72. cikke használja, mivel e bizonyítvány autonóm jogi szabályozás alá tartozik, amint azt a Bíróság az Oberle ítéletben(49) megállapította, és e kifejezést attól függetlenül használják, hogy melyik az e rendelet 64. cikkével összefüggésben értelmezett 67. cikkben említett kibocsátó hatóság.
91. Ettől kezdve e magyarázatok fényében kell a lengyel közjegyző által öröklési bizonyítvány kiállítása során ellátott feladatokat minősíteni.
4. A lengyel közjegyző feladatainak vizsgálata a megállapított feltételek szempontjából
92. Amint az a vizsgálatomból következik, a közjegyzői törvény 4. cikke és 5. cikkének (1) bekezdése szerint a közjegyzők saját költségen vezetik az irodát(50) és főtevékenységüket egy számítási táblázat keretein belül az ügyfelekkel történő megállapodás szerinti díjazás ellenében végzik.
93. Mivel öröklési ügyekben ellátott közjegyzői tevékenységekről van szó, előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a polgári törvénykönyv 1027. cikke szerint az örökös harmadik személyekkel szemben öröklési jogait örökség megszerzésére vonatkozó határozattal vagy öröklési bizonyítvánnyal tanúsíthatja. A kérdést előterjesztő bíróság kifejtette,(51) hogy e lehetőséget a nem vitatott öröklési ügyekre tekintettel vezették be 2009‑ben.
94. Így örökösi minőség tanúsítása iránti eljárás céljából csak akkor lehet a közjegyzőhöz fordulni, ha valamennyi érintett fél egyetért,(52) vagy nem merül fel kétség(53) a nemzeti bíróságok joghatóságát, az alkalmazandó jog tartalmát, az örökös személyét és az öröklési jogokat illetően. A közjegyző köteles az öröklési bizonyítvány kiállítását megtagadni, ha a hagyatéki jegyzőkönyv elkészítésénél nem volt jelen valamennyi öröklésre jogosult.(54) Ha több bizonyítványt állítottak ki, az öröklési ügyben illetékes bíróság azokat hatályon kívül helyezi és örökség megszerzésére vonatkozó határozatot hoz.(55) A polgári perrendtartás 6691. cikkének (1) bekezdése alapján az örökség megszerzésére vonatkozó határozat megalapozza a már nyilvántartásba vett öröklési bizonyítvány hatályon kívül helyezését. Egyébiránt, bár a nyilvántartásba vett bizonyítvány az örökség megszerzésére vonatkozó határozattal azonos hatályú,(56) nem minősül ítélt dolognak(57) és nem lehet jogorvoslat tárgya. Kizárólag hatályon kívül helyezésére kerülhet sor, a polgári perrendtartás 6691. és 679. cikkében(58) foglalt esetekben.
95. E rendelkezésekből egyértelműen következik, hogy öröklési ügyekben a közjegyző a rá ruházott feladatokat az érdekelt felek előzetes egyetértésén vagy a közöttük meglévő akarategységen nyugvó konszenzusos alapon látja el, és egyetértés hiányában érintetlenül hagyja a bíróság jogköreit. Következésképpen nem lehet őket úgy tekinteni, mint akik közvetlenül és konkrétan igazságszolgáltatási feladat ellátásában vesznek részt.
96. Továbbá, amint azt a Bíróság a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárások(59) alkalmával már megállapította, e megállapítást nem gyengíti az a tény, hogy a közjegyző köteles vizsgálni a megkövetelt jogszabályi feltételek betartását – amelyre a közjegyzőhelyettes hivatkozik –, mivel nem gyakorol döntési jogkört azon kívül, hogy megtagadja az öröklési bizonyítvány kiállítását, vagy hogy a kiállított okiratok az ítéletekkel azonos hatályúak.
97. E megfontolások összességére tekintettel azt javaslom a Bíróságnak, hogy a kérdést előterjesztő bíróság második kérdésére azt a választ adja, hogy a 650/2012 rendelet 3. cikke (2) bekezdésének első albekezdését úgy kell értelmezni, hogy az a közjegyző, aki a közjegyzői eljárásban részt vevő valamennyi fél egybehangzó kérelmére öröklési bizonyítványt állít ki a lengyel jog rendelkezései alapján, nem tartozik a „bíróság” e rendelet értelmében vett fogalma alá. Következésképpen a közjegyző által kiállított lengyel öröklési bizonyítvány nem minősül az említett rendelet 3. cikke (1) bekezdésének g) pontja értelmében vett olyan „határozatnak”, amelyhez az öröklési ügyben hozott határozatra vonatkozó, az 1329/2014 végrehajtási rendelet 1. mellékletében szereplő I. formanyomtatványnak megfelelő tanúsítványt kell csatolni.
98. Következésképpen nem szükséges válaszolni a kérdést előterjesztő bíróság első kérdésére és a negyedikre sem, amely ennélfogva tárgytalanná vált. Már csak a szóban forgó okirat „közokiratként” történő minősítésére vonatkozó ötödik kérdés vizsgálata van hátra.
5. Az öröklési bizonyítvány „közokiratként” történő minősítése
99. A 650/2012 rendelet 3. cikke (1) bekezdése i) pontjának meghatározása szerint a „közokiratként” történő minősítés abból ered, hogy az okirat hitelessége a közokirat aláírására, valamint tartalmára vonatkozik, és valamely hatóság vagy az eredeti tagállam által erre feljogosított bármely más szerv által lett megállapítva.
100. E meghatározás – amelyet a Bíróság által az 1999. június 17‑i Unibank ítéletben(60) a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló, 1988. szeptember 16‑i Luganói Egyezmény(61) 50. cikkének(62) értelmezésére hivatkozva elfogadott definíció ihletett – nem ismétli meg az okirat végrehajtható jellegére(63) vonatkozó feltételt. E meghatározás ugyanilyen megfogalmazással szerepel a 805/2004 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének a) pontjában, a tartással kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az e területen folytatott együttműködésről szóló, 2008. december 18‑i 4/2009/EK tanácsi rendelet(64) 2. cikke (1) bekezdése 3. pontjának a) alpontjában, az 1215/2012 rendelet 2. cikkének c) pontjában és a házassági vagyonjogi rendszerekkel kapcsolatos ügyekben a joghatóság, az alkalmazandó jog, valamint a határozatok elismerése és végrehajtása területén létrehozandó megerősített együttműködés végrehajtásáról szóló, 2016. június 24‑i (EU) 2016/1103 tanácsi rendelet(65) 3. cikke (1) bekezdésének c) pontjában.
101. A 650/2012 rendelet (62) preambulumbekezdése kifejti, hogy a közokirat „hitelességét” olyan önálló fogalomnak kell tekinteni, amelynek meghatározása a különböző alaki előírásokra, a felek megjelenésére és a hitelesítésre vonatkozó, a kiállító hatóság által gyakorolt jogkörökhöz kapcsolódó követelmények betartásából ered.
102. Amint azt a Bíróság megállapította, a 650/2012 rendelet és különösen a 3. cikke (1) bekezdése i) pontja ii. alpontjának hatálybalépését megelőzően a 44/2001 rendelet alkalmazásához az első vizsgálandó feltétel „valamely hatóság vagy az eredeti tagállam által erre feljogosított bármely szerv közreműködése”(66). A cél – a határozatokhoz hasonlóan – ezen okiratok mozgásának elősegítése(67).
103. A 650/2012 rendelet 3. cikke (1) bekezdése i) pontjának i. alpontjában kimondott második vizsgálandó feltétel a hatóság szerepére vonatkozik. A hatóság tevékenysége nem korlátozódhat aláírások hitelesítésére. Hitelesítenie kell az okirat tartalmát is, ami véleményem szerint azt jelenti, hogy nem lehet egyszerű nyilatkozatok vagy akaratnyilvánítás eredménye, és következésképpen az illetékes hatóság felelőssége megállapítható az okiratban foglaltakat illetően.
104. Ennélfogva e követelmények szempontjából kell a hitelesség lengyel jog által meghatározott feltételeit vizsgálni.
105. A jelen esetben először is nem vitatott, hogy a lengyel jogrendben a közjegyzők jogosultak közokiratok kiállítására.
106. Másodszor, a közjegyző az öröklési bizonyítvány kiállítása során nem elégszik meg az örökösök egybehangzó nyilatkozatainak összegyűjtésével, hanem vizsgálatot folytat le, amelynek eredményeképpen megtagadhatja az öröklési bizonyítvány kiállítását.(68)
107. Harmadszor, e bizonyítványt nyilvántartásba veszik, és az a közjegyzői törvény 95j. cikke szerint az örökség megszerzésére vonatkozó jogerős határozattal azonos hatályú.
108. Ebből következik, hogy azok a feltételek eredményezik az okiratnak a 650/2012 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének i) pontja értelmében vett „közokiratként” történő minősítését, amelyek mellett a lengyel közjegyző kiállít egy öröklési bizonyítványt.
109. Következésképpen azt javaslom a Bíróságnak, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett ötödik kérdésre azt a választ adja, hogy e rendelet 3. cikke (1) bekezdésének i) pontját úgy kell értelmezni, hogy a lengyel közjegyző által kiállított öröklési bizonyítvány közokirat, amely másolatának kiadásához csatolni lehet az említett rendelet 59. cikkének (1) bekezdésében említett, az 1329/2014 végrehajtási rendelet 2. mellékletében szereplő formanyomtatványnak megfelelő formanyomtatványt.
V. Végkövetkeztetés
110. A fenti megfontolásokra tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a Sąd Okręgowy w Gorzowie Wielkopolskim (Gorzów Wielkopolski‑i regionális bíróság, Lengyelország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő választ adja:
1) Az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, az alkalmazandó jogról, az öröklési ügyekben hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az öröklési ügyekben kiállított közokiratok elfogadásáról és végrehajtásáról, valamint az európai öröklési bizonyítvány bevezetéséről szóló, 2012. július 4‑i 650/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 3. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében előírt, az igazságszolgáltatási feladatokat ellátó közjegyzőkre vonatkozó értesítésnek a Lengyel Köztársaság általi elmulasztása nem végleges jellegű.
2) A 650/2012 rendelet 3. cikke (2) bekezdésének első albekezdését úgy kell értelmezni, hogy az a közjegyző, aki a közjegyzői eljárásban részt vevő valamennyi fél egybehangzó kérelmére öröklési bizonyítványt állít ki a lengyel jog rendelkezései alapján, nem tartozik a „bíróság” e rendelet értelmében vett fogalma alá. Következésképpen a közjegyző által kiállított lengyel öröklési bizonyítvány nem minősül az említett rendelet 3. cikke (1) bekezdésének g) pontja értelmében vett olyan „határozatnak”, amelyhez az öröklési ügyben hozott határozatra vonatkozó, a 650/2012 rendeletben említett formanyomtatványok meghatározásáról szóló, 2014. december 9‑i 1329/2014 végrehajtási rendelet 1. mellékletében szereplő I. formanyomtatvány szerinti tanúsítványt kell csatolni.
3) A 650/2012 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének i) pontját úgy kell értelmezni, hogy a lengyel közjegyző által kiállított öröklési bizonyítvány közokirat, amely másolatának kiadásához csatolni lehet az említett rendelet 59. cikkének (1) bekezdésében említett, az 1329/2014 végrehajtási rendelet 2. mellékletében szereplő formanyomtatványnak megfelelő "