Language of document :

A Törvényszék (nyolcadik tanács) T-395/19., T-396/19., T-405/19., T-408/19., T-419/19., T-423/19., T-424/19., T-428/19., T-433/19., T-437/19., T-443/19., T-455/19., T-458/19–T-462/19., T-464/19., T-469/19. és T-477/19. sz. Tognoli és társai kontra Parlament egyesített ügyekben 2020. július 3-án hozott végzése ellen Carlo Tognoli és társai által 2020. szeptember 12-én benyújtott fellebbezés

(C-431/20. P. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Fellebbezők: Carlo Tognoli, Emma Allione, Luigi Alberto Colajanni, Claudio Martelli, Luciana Sbarbati, Mario Rigo örököseként Carla Dimatore, Roberto Speciale, Eugenio Melandri örököseként Loris Torbesi, Luciano Pettinari, Pietro Di Prima, Carla Barbarella, Carlo Alberto Graziani, Giorgio Rossetti, Giacomo Porrazzini, Guido Podestà, Roberto Barzanti, Rita Medici, Aldo Arroni, Franco Malerba, Roberto Mezzaroma (képviselők: M. Merola és L. Florio avvocati)

A másik fél az eljárásban: Európai Parlament

A fellebbezők kérelmei

A fellebbezők azt kérik, hogy a Bíróság:

helyezze hatályon kívül a megtámadott végzést, és érdemi vizsgálat céljából utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé;

a Parlamentet kötelezze a fellebbezési eljárás költségeinek viselésére, a Törvényszék előtti eljárás költségeiről pedig jelenleg ne határozzon.

Jogalapok és fontosabb érvek

A fellebbezők – az Európai Unió működéséről szóló szerződés 256. cikkének, valamint az Európai Unió Bírósága alapokmánya 56. cikkének megfelelően – az Európai Unió Törvényszéke (nyolcadik tanács) által a T-395/19., T-396/19., T-405/19., T-408/19., T-419/19., T-423/19., T-424/19., T-428/19., T-433/19., T-437/19., T-443/19., T-455/19., T-458/19– T-462/19., T-464/19., T-469/19. és T-477/19. sz. egyesített ügyekben 2020. július 3-án hozott és 2020. július 3-án közölt azon végzés hatályon kívül helyezését kérik, amely nyilvánvalóan elfogadhatatlannak nyilvánította keresetüket.

Az első fellebbezési jogalapban a fellebbezők téves jogalkalmazásra hivatkoznak, amennyiben a Törvényszék a megtámadott aktust az EUMSZ 263. cikk értelmében joghatásokat nem kiváltó aktusnak minősítette. A téves jogalkalmazás abból ered, hogy nincs olyan jogalap, amely miatt az aktust ideiglenesnek lehetne minősíteni, valamint abból, hogy a Törvényszék nem vizsgálta az aktusnak a címzettek körében kiváltott joghatásait. A megtámadott aktus ugyanis azonnali joghatásokat váltott ki a fellebbezőknél, megfosztva őket nyugdíjjogosultságuk jelentős részétől.

A második fellebbezési jogalapban a fellebbezők azzal érvelnek, hogy a Törvényszék az eljárási szabályzata 86. cikkének céljával és hatékony érvényesülésével ellentétes értelmezésével és alkalmazásával összefüggésben tévesen alkalmazta a jogot. A szabály célja ugyanis a keresetek felesleges megtöbbszöröződésének elkerülése norma. Ezen túlmenően, a Törvényszék – mind a kereset, mind pedig a kiigazítási beadvány elfogadhatatlanná nyilvánításával – szintén tévesen alkalmazta a jogot, amelynek következtében a fellebbezőket, paradox módon, megfosztotta a bírói jogvédelemtől.

A harmadik fellebbezési jogalapban a fellebbezők két eljárási hibára hivatkoznak, amelyeknek a végzés hatályon kívül helyezését kellene eredményezniük, jelesül a következőkre: a kontradiktórius eljárás elvének megsértése és téves jogalkalmazás a Törvényszék eljárási szabályzata 126. cikkének alkalmazásával összefüggésben.

Ami az első hibát illeti, a fellebbezők számára nem biztosítottak lehetőséget arra, hogy válaszoljanak a keresetlevél kiigazítására irányuló beadványt illetően az Európai Parlament által előterjesztett elfogadhatatlansági kifogásra. Ezen túlmenően a Törvényszék magatartását súlyosbítja, hogy úgy határozott, nincs szükség második beadványváltásra, és tárgyalást sem tartott, megfosztva ily módon a fellebbezőket attól a lehetőségtől, hogy kifejtsék saját álláspontjukat a keresetlevél kiigazítására irányuló beadványra vonatkozó elfogadhatatlansági kifogással kapcsolatban, jóllehet ezt formálisan kérték.

A Törvényszék ellentmondásos eljárási döntései emellett arra utalnak, hogy a kereset elfogadhatatlansága nem volt azonnal egyértelmű és kétségtelen, ekként pedig a Törvényszék eljárási szabályzatának 126. cikke értelmében nyilvánvaló. Ennélfogva nem álltak fenn az e szabály alkalmazása tekintetében előírt követelmények.

____________