A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)
2019. március 26.(*)(i)
„Előzetes döntéshozatal – Fogyasztóvédelem – 93/13/EGK irányelv – 6. és 7. cikk – A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek – Jelzálog‑fedezetű kölcsönszerződés lejárat előtti megszüntetésére vonatkozó kikötés – A kikötés részlegesen tisztességtelen jellegének megállapítása – A »tisztességtelennek« minősített feltétellel kapcsolatban a nemzeti bíróságot megillető hatáskör – Valamely tisztességtelen feltétel nemzeti jogi rendelkezéssel történő helyettesítése”
A C‑70/17. és C‑179/17. sz. egyesített ügyekben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság, Spanyolország) a Bírósághoz 2017. február 9‑én érkezett, 2017. február 8‑i határozatával, valamint a Juzgado de Primera Instancia n° 1 de Barcelona (barcelonai 1. számú elsőfokú bíróság, Spanyolország) a Bírósághoz 2017. április 7‑én érkezett, 2017. március 30‑i határozatával terjesztett elő
az Abanca Corporación Bancaria SA
és
Alberto García Salamanca Santos (C‑70/17)
között folyamatban lévő eljárásban,
valamint
a Bankia SA
és
Alfonso Antonio Lau Mendoza,
Verónica Yuliana Rodríguez Ramírez (C‑179/17)
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (nagytanács),
tagjai: K. Lenaerts elnök, R. Silva de Lapuerta elnökhelyettes, A. Prechal, M. Vilaras, F. Biltgen, K. Jürimäe és C. Lycourgos tanácselnökök, Juhász E., M. Ilešič, E. Levits, L. Bay Larsen, D. Šváby és S. Rodin (előadó) bírák,
főtanácsnok: M. Szpunar,
hivatalvezető: L. Carrasco Marco tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2018. május 15‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– az Abanca Corporación Bancaria SA képviseletében kezdetben J. Massaguer Fuentes és C. Vendrell Cervantes abogados, később: D. Sarmiento Ramírez‑Escudero abogado,
– a Bankia SA képviseletében J. M. Rodríguez Cárcamo és A. M. Rodríguez Conde abogados,
– a spanyol kormány képviseletében J. García‑Valdecasas Dorrego, meghatalmazotti minőségben,
– a magyar kormány képviseletében Fehér M. Z., meghatalmazotti minőségben,
– a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében J. Baquero Cruz, N. Ruiz García és A. Cleenewerck de Crayencour, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2018. szeptember 13‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv (HL 1993. L 95., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 288. o., a továbbiakban: irányelv), különösen pedig annak 6. és 7. cikkének értelmezésére irányulnak.
2 A C‑70/17. sz. ügyben előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérelmet az Abanca Corporación Bancaria SA és Alberto García Salamanca Santos között a két fél között létrejött jelzálog‑fedezetű kölcsönszerződés 6a. szakaszában foglalt, lejárat előtti megszüntetésére vonatkozó kikötés tisztességtelen jellegének megállapításából fakadó következmények tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.
3 A C‑179/17. sz. ügyben előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérelmet a Bankia SA és Alfonso Antonio Lau Mendoza, valamint Verónica Yuliana Rodríguez Ramírez között a kölcsön fedezeteként jelzáloggal terhelt ingatlanra vezetett végrehajtási eljárás iránti kérelem tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.
Jogi háttér
Az uniós jog
4 A 93/13 irányelv huszonnegyedik preambulumbekezdése kimondja, hogy „a tagállamok bíróságainak és közigazgatási szerveinek megfelelő és hatékony eszközökkel kell rendelkezniük ahhoz, hogy megszüntessék a fogyasztókkal kötött szerződésekben a tisztességtelen feltételek alkalmazását”.
5 Ezen irányelv 1. cikkének (1) bekezdése ekképp rendelkezik:
„Ennek az irányelvnek az a célja, hogy közelítse a tagállamoknak az eladó vagy szolgáltató és fogyasztó között kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekre vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseit.”
6 Az említett irányelv 3. cikkének a szövege a következő:
„(1) Egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel abban az esetben tekintendő tisztességtelen feltételnek, ha a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó kárára.
(2) Egy szerződési feltétel minden olyan esetben egyedileg meg nem tárgyalt feltételnek tekintendő, ha azt már előzetesen megfogalmazták, és ezért a fogyasztó nem tudta annak tartalmát befolyásolni, különösen az előzetesen kidolgozott szabványszerződések esetében.
[…]”
7 Ugyanezen irányelv 6. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:
„A tagállamok előírják, hogy fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket.”
8 Az 93/13 irányelv 7. cikkének (1) bekezdése értelmében:
„A tagállamok a fogyasztók és a szakmai versenytársak érdekében gondoskodnak arról, hogy megfelelő és hatékony eszközök álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását.”
A spanyol jog
9 A Código Civil (polgári törvénykönyv) 1124. cikke a következőképpen rendelkezik:
„A kölcsönös kötelezettségek magukban rejtik e kötelezettségek megszüntetésének lehetőségét, amennyiben az egyik kötelezett nem teljesíti a kötelezettségét.
A károsult választhat a teljesítés vagy a megszüntetés között, mindkét esetben a kártérítés és a kamat megfizetésének kötelezettsége mellett. Még azután is kérheti a szerződés megszüntetését, ha a teljesítést választotta, de az lehetetlenné vált.
A bíróság megállapítja a kért megszüntetést, amennyiben nem állnak fenn annak igazolt okai, hogy a bíróság határidőt tűzzön ki.”
10 A polgári törvénykönyv 1303. cikke értelmében:
„Ha megállapítják egy kötelezettség semmisségét, a szerződő felek kötelesek egymásnak kölcsönösen visszaadni a szerződés tárgyát képező dolgokat azok hasznaival, illetve az árat a kamatokkal együtt, kivéve az ezt követő cikkek esetében.”
11 E törvénykönyv 1857. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy a jelzálog‑szerződések alapvető feltétele az, hogy azoknak „egy fő kötelezettség teljesítésének biztosítását” kell szolgálniuk.
12 Az említett törvénykönyv 1858. cikke így rendelkezik:
„[…] e szerződések [további] alapvető eleme, hogy a főkötelezettség esedékessége estén a zálogtárgy vagy a jelzáloggal terhelt dolog a hitelező kielégítése érdekében értékesíthető.”
13 Ugyanezen törvénykönyv 1876. cikke értelmében:
„[…] [a] jelzálog alapján azon dolgok, amelyekre vonatkozik, birtokosuktól függetlenül közvetlenül és azonnal végrehajtás alá vonhatók azon kötelezettséggel kapcsolatban, amelynek biztosítékául szolgálnak.”
14 A 2000. január 7‑i Ley 1/2000 de Enjuiciamiento Civilt (a polgári perrendtartásról szóló 1/2000 törvény (a BOE 2000. január 8‑i 7. száma, 575. o.; a továbbiakban: LEC) a 2013. május 14‑i Ley 1/2013, de medidas para reforzar la protección a los deudores hipotecarios, reestructuración de deuda y alquiler social (A jelzálogkölcsön‑adósok védelmének megerősítését, az adósság átütemezését és a szociális bérlakásokat célzó intézkedésekről szóló 1/2013. törvény), ezt követően pedig a 2013. június 28‑i Real Decreto‑Ley 7/2013 de medidas urgentes de naturaleza tributaria, presupuestaria y de fomento de la investigación, el desarrollo y la innovación (a pénzügyi és költségvetési, valamint a kutatás, a fejlesztés és az innováció támogatására irányuló sürgős intézkedésekről szóló, 2013. június 28‑i 7/2013. sz. törvényrendelet (a BOE 2013. június 29‑i 155. száma, 48767), majd a 2014. szeptember 5‑i Real Decreto‑ley 11/2014, de medidas urgentes en materia concursal (a fizetésképtelenségre vonatkozó sürgős intézkedésekről szóló 11/2014. sz. törvényrendelet, a BOE 2014. szeptember 6‑i 217. száma., 69767. o.) módosította.
15 A LEC‑nek az alapügyek tényállásának megvalósulása időpontjában hatályos változata a 693. cikkének (2) bekezdésében kimondja:
„az adóstól a teljes tőke az esedékessé vált kamatokkal együtt követelhető, amennyiben a teljes tartozás esedékessé vált, anélkül hogy az adós eleget tett volna az egyik megállapodás szerinti törlesztőrészlet megfizetésére vonatkozó kötelezettségének, és e rendelkezés nyilvántartási bejegyzésben szerepel”.
16 A LEC‑nek az alapügyekben szóban forgó szerződések aláírását követő változatának a törlesztőrészletek idő előtti esedékességéről szóló 693. cikkének (2) bekezdése értelmében:
„Az adóstól a tőke és a kamatok címén fennálló egész tartozás követelhető, amennyiben legalább háromhavi törlesztőrészlet esedékessé vált anélkül, hogy az adós eleget tett volna fizetési kötelezettségének, vagy olyan számú törlesztőrészlet vált esedékessé, amelynek alapján vélelmezhető, hogy az adós legalább három hónapon keresztül nem tett eleget fizetési kötelezettségének, és ez szerepel a kölcsönszerződésben.”
17 A LEC‑nek az alapügyekben szóban forgó szerződések aláírását követő változatának egy jelzálogjoggal terhelt ingatlanra irányuló végrehajtással szemben benyújtott kifogásra vonatkozó 695. cikkének szövege az alábbi:
„(1) A jelen fejezet szerinti eljárásokban csak az alábbi indokok alapján fogadható el a végrehajtás alá vont személy kifogása:
[…]
4. a végrehajtást megalapozó vagy a tartozás összegének a megállapítást lehetővé tévő szerződési feltétel tisztességtelen jellege.
(2) Az előző bekezdésben foglalt kifogás benyújtása esetén a bíróság hivatala felfüggeszti a végrehajtást, és a végrehajtási végzést kibocsátó bíróság előtti megjelenésre idézi a feleket. Az idézést legalább tizenöt nappal a szóban forgó meghallgatás előtt kell kézbesíteni. E meghallgatáson a bíróság meghallgatja a feleket, megvizsgálja a benyújtott dokumentumokat, és a második nap folyamán végzés formájában meghozza a vonatkozó döntést.
(3) […]
A 4. pontban rögzített ok megállapítása esetén, ha az adott szerződési feltétel képezi a végrehajtás alapját, a végrehajtást okafogyottságára tekintettel megszüntetik. Egyéb esetben folytatódik a végrehajtás a tisztességtelen feltétel alkalmazásának mellőzésével.
(4) A végrehajtást megszüntető vagy a tisztességtelen feltétel alkalmazásának mellőzését elrendelő, illetve az e cikk (1) bekezdésének 4. pontjában előírt okból a kifogást elutasító végzés ellen fellebbezéssel lehet élni.
Ezt meghaladóan, az e cikk szerinti kifogás tekintetében meghozott végzésekkel szemben nincs helye jogorvoslatnak, és hatályuk kizárólag arra a végrehajtási eljárásra korlátozódik, amelyben meghozták.”
18 A 2014. március 27‑i 3/2014. sz. törvény (a BOE 2014. március 28‑i 76. száma, 26967. o.) által módosított, a 2007. november 16‑i Real Decreto Legislativo 1/2007 por el que se aprueba el texto refundido de la Ley General para la Defensa de los Consumidores y Usuarios y otras leyes complementarias (a fogyasztók és felhasználók védelméről szóló általános törvényt és egyéb kapcsolódó törvényeket átdolgozó 1/2007. sz. királyi törvényerejű rendelet; a BOE 2007. november 30‑i 287. száma, 49181. o.) a 83. cikkében az alábbiak szerint rendelkezik:
„A tisztességtelen feltételek semmisek, és azok nem tekinthetők a szerződés részének. Ezért a felek meghallgatását követően a bíróság megállapítja a szerződésben foglalt tisztességtelen feltételek semmisségét; ugyanakkor a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket, ha az a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető.”
Az alapeljárások és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
C‑70/17. sz. ügy
19 2008. május 30‑án A. García Salamanca Santos és V. Varela Pena jelzálog‑fedezetű, változó kamatozású kölcsönszerződést kötöttek az Abanca Corporación Bancaria bankkal 100 000 euró összegben, harmincéves futamidővel.
20 E szerződés lejárat előtti megszüntetésre vonatkozó 6a. szakaszának szövege az alábbi:
„6.a A hitelintézet által történő idő előtti megszüntetés.
[A bank] előzetes fizetési felszólítás nélkül lejárttá teheti a kölcsönt, és bírósági úton követelheti a tartozás teljes összegét, a már lejárt és még esedékessé váló összegeket, a kamatokkal, késedelmi kamatokkal, költségekkel és kiadásokkal az alábbi esetekben:
a) Bármely lejárt kamat vagy törlesztőrészlet megfizetésének elmulasztása, ideértve annak minden elemét, a feleket pedig kifejezetten fel kell hívni e megállapodásnak az ingatlan‑nyilvántartásba való bejegyeztetésére, az 1/2000. sz. törvény 693. cikkében foglaltak szerint.
[…]”
21 A. García Salamanca Santos az elsőfokú, hatáskörrel rendelkező spanyol bíróság előtt keresetet terjesztett elő, amelyben az említett jelzálog‑fedezetű kölcsönszerződés több kikötésének – közöttük a 6a. szakasznak – a megsemmisítését kérte azok tisztességtelenségére hivatkozva.
22 E bíróság helyt adott e keresetnek, és többek között ugyanezen, jelzálog‑fedezetű kölcsönszerződés 6a. szakaszát is megsemmisítette.
23 Az Abanca Corporación Bancaria fellebbezést nyújtott be az Audiencia Provincial de Pontevedrához (Pontevedra megyei bíróság, Spanyolország), amely 2014. május 14‑i ítéletében elutasította a fellebbezést, és fenntartotta hatályában az elsőfokú ítélet.
24 Az Abanca Corporación Bancaria az Audiencia Provincial de Pontevedra (Pontevedra megyei bíróság) ítéletével szemben felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság, Spanyolország) előtt.
25 A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, először is, hogy a 6a. szakasz annyiban tisztességtelen, amennyiben a jelzálog‑fedezetű kölcsönszerződés lejárat előtti esedékességét írja elő akkor, ha az adós egyetlen törlesztőrészlet megfizetését elmulasztja. E bíróság kétségeit fejezi ki azt illetően, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése értelmében lehetséges‑e egy szerződési feltételt részlegesen tisztességtelennek minősíteni úgy, hogy e kikötés tisztességtelennek nem minősülő része fennmarad. E tekintetben lényegében úgy véli, hogy valamely szerződési feltétel tisztességtelen részének elhagyása és nem tisztességtelen jellegű további részének fenntartása nem képezi a szerződés tartalmának megváltoztatását vagy helyettesítését.
26 A kérdést előterjesztő bíróság ezt követően arra kérdez rá, hogy összhangban áll‑e a 93/13 irányelv rendelkezéseivel a nemzeti jog valamely rendelkezésének kiegészítő alkalmazása a megindított, jelzálog érvényesítésére irányuló végrehajtási eljárás lefolytatása érdekében, egy, a kölcsönszerződés lejárat előtti esedékességével kapcsolatos olyan kikötés alapján, amelynek tisztességtelen jellegét egy nemzeti bíróság már megállapította, tekintve, hogy ez az eljárás kedvezőbb a fogyasztók számára, mint a rendes végrehajtási eljárás.
27 E körülmények között a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) Úgy kell‑e értelmezni a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését, hogy az lehetővé teszi, hogy valamely nemzeti bíróság a fogyasztóval kötött jelzálog‑fedezetű szerződésbe foglalt, a lejárat előtti megszüntetésre vonatkozó olyan kikötés tisztességtelen jellegének elbírálása során, amely [egyetlen] törlesztőrészlet megfizetésének elmulasztása miatt – több törlesztőrészlet elmaradásának egyéb esetein kívül – előírja az esedékessé válást, a kikötésnek csak egy részéről vagy egy törlesztőrészlet megfizetésének elmaradásáról állapíthassa meg a tisztességtelen jelleget, és fenntarthassa a kikötésben szintén általános jelleggel előírt, a törlesztőrészletek nem fizetése miatt történő lejárat előtti megszüntetésre vonatkozó rendelkezés érvényességét, függetlenül attól, hogy az érvényesség vagy a tisztességtelen jelleg konkrét elbírálását [a kölcsön lejárat előtti megszüntetésének kimondására vonatkozó ezen] lehetőség gyakorlásának időpontjára kell halasztani?
2) A nemzeti bíróságnak a 93/13 irányelvvel összhangban lehetősége van‑e arra, hogy – a jelzálog‑fedezetű kölcsön‑ vagy hitelszerződés lejárat előtti megszüntetésre vonatkozó kikötése tisztességtelen jellegének megállapítását követően – értékelhesse azt, hogy valamely nemzeti rendelkezés kiegészítő jellegű alkalmazása, amely bár a fogyasztóval szembeni végrehajtási eljárás megindításáról vagy folytatásáról rendelkezik, kedvezőbb‑e a fogyasztó számára, mint a jelzálogtárgyra vezetett különös végrehajtási eljárás megszüntetése és annak lehetővé tétele a hitelező számára, hogy a kölcsön‑ vagy hitelszerződés megszüntetését kérje, vagy a fennálló tartozást követelje, és a marasztaló ítéletet ebből következően végrehajtsák, a jelzálogtárgyra vezetett különös végrehajtási eljárás által a fogyasztónak biztosított előnyök nélkül?”
C‑179/17. sz. ügy
28 2005. június 22‑én V. Y. Rodríguez Ramírez és A. A. Lau Mendoza 188 000 euró összegű jelzálog‑fedezetű kölcsönszerződést kötött a Bankia bankkal 37 éves futamidővel.
29 E szerződés „A hitelintézet általi idő előtti megszüntetés” című 6a. szakasza az alábbiakat írja elő:
„Tekintet nélkül a jelen szerződésben megállapított futamidőre, a hitelintézet a kölcsönt lejártnak nyilváníthatja, azt megszűntnek és a tartozás teljes összegét idő előtt esedékesnek tekintheti, többek között [a törlesztésre vonatkozó] második feltételben megállapított egy, több vagy valamennyi törlesztőrészlet határidőben történő megfizetésének elmaradása esetén.”
30 Miután az alapeljárás alperesei 36 havi törlesztőrészletet nem fizettek meg, a Bankia a kölcsön fedezeteként jelzáloggal terhelt ingatlanra vezetett végrehajtás iránti kérelmet nyújtott be a Juzgado de Primera Instancia n° 1 de Barcelonához (barcelonai 1. számú elsőfokú bíróság, Spanyolország).
31 A kérdést előterjesztő bíróság kiemeli, hogy a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság, Spanyolország) ítélkezési gyakorlata értelmében, ha egy, jelzálogtárgyra vezetett különös végrehajtási eljárás ügyében az eljáró bíróság megállapítja, hogy ezen eljárás tisztességtelen feltételen alapul, amely többek között a jelzálog‑fedezetű kölcsönszerződés lejárat előtti megszüntetését írja elő egyetlen havi törlesztőrészlet fizetésének elmulasztása esetén, e bíróságnak ahelyett, hogy a LEC 695. cikke (1) és (3) bekezdésének értelmében kimondaná, hogy nincs helye végrehajtásnak, az eljárást tovább kell folytatnia. Ez az ilyen kikötésnek a LEC 693. cikke (2) bekezdése szerinti szabálynak a jelen ítélet 28. pontjában szereplő, jelzálog‑fedezetű kölcsönszerződés megkötése utáni változatával történő helyettesítésével érhető el, amely legalább háromhavi törlesztőrészlet megfizetésének elmulasztása esetén lehetővé teszi a kölcsön esedékessé válását.
32 A kérdést előterjesztő bíróság szerint ezen ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az, hogy a végrehajtásnak nincs helye, azt eredményezi, hogy a bank ennek megállapítását követően hivatkozhat a polgári törvénykönyv 1124. cikkére, amely lehetővé teszi a szerződés megszüntetésének az eljáró bíróság általi megállapítására irányuló kereset benyújtását. Az ezen kereset alapján hozott bírósági határozat rendes végrehajtási eljárás tárgyát képezi, amely lehetővé teszi, hogy végrehajtást vezessenek az adós összes vagyontárgyára, beleértve a lakóingatlanát is.
33 A kérdést előterjesztő bíróság arra is rámutat, hogy a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság) szerint ha a jelzáloggal terhelt vagyontárgy az adós lakása, a jelzálog érvényesítésére irányuló különös végrehajtási eljárás – a rendes végrehajtási eljárással ellentétben – több olyan sajátosságot mutat, amely ezen adós védelmére irányul. E sajátosságok között szerepel többek között az adós azon lehetősége, hogy eredményesen igényelje a vagyontárgy felszabadítását, illetve egy olyan legalacsonyabb ár alkalmazását, amely alatt az adós lakóingatlana nem árverezhető el, valamint az adós arra vonatkozó, elismert lehetősége, hogy megszabadulhat az adósságától, ha az árverésből származó összeg nem elegendő a teljes tartozás fedezésére. Ezen sajátosságokra tekintettel a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság) megállapította, hogy a jelzálog érvényesítésére irányuló különös végrehajtási eljárás a fogyasztó érdekei szempontjából kedvezőbb, mint a polgári törvénykönyv 1124. cikkére alapított megállapítási kereset alapján alkalmazandó rendes végrehajtási eljárás.
34 Mindazonáltal, a kérdést előterjesztő bíróságnak kétségei vannak a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság) ítélkezési gyakorlatának a 93/13 irányelv 6. és 7. cikkével való összeegyeztethetőségét illetően.
35 Egyrészt e bíróság azt kifogásolja, hogy a jelzálog érvényesítésére irányuló végrehajtási eljárás kedvezőbb jellegű, mint a jelzálog‑fedezetű kölcsönszerződésnek a polgári törvénykönyv 1124. cikke szerinti bíróság általi megszüntetése, amelyet rendes végrehajtási eljárás követ. E tekintetben kiemeli, hogy a rendes végrehajtási eljárásban a fogyasztó a gyakorlatban még időt is nyer, és ideiglenesen még a lakóingatlanából történő kilakoltatást is elkerüli. Ezenkívül a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság) ítélkezési gyakorlatának és a polgári törvénykönyv 1124. cikke szövegének elemzéséből az következik, hogy a lakásvásárlási célú jelzálogkölcsönök esetén eléggé valószínű, hogy a polgári törvénykönyv 1124. cikke szerinti megállapítási keresetet elutasítják, tekintve, hogy e cikk a kölcsönszerződésekre nem alkalmazandó. A kérdést előterjesztő bíróság rámutat, hogy a megszüntetésre irányuló kereset elutasítása még a polgári törvénykönyv 1124. cikkének a kölcsönszerződésekre való alkalmazhatósága elismerésének esetén sem zárható ki, ha a bíróság igazoltnak tartja, hogy az adós számára határidőt tűzzenek ki, amit e cikk kifejezetten lehetővé tesz.
36 Másrészt a LEC 693. cikke (2) bekezdésének a jelzálog‑fedezetű kölcsönszerződés aláírása utáni változatának a tisztességtelennek minősített kikötés helyetti, kiegészítő jellegű alkalmazása a kérdést előterjesztő bíróság szerint két szempontból is problémát vet fel.
37 Először, a Bíróság ítélkezési gyakorlata, különösen a 2015. január 21‑i Unicaja Banco és Caixabank ítélet (C‑482/13, C‑484/13, C‑485/13 és C‑487/13, EU:C:2015:21) értelmében a nemzeti bíróság a tisztességtelen feltételt kizárólag azon esetekben helyettesítheti a nemzeti jog kiegészítő rendelkezéseivel „amelyekben egy tisztességtelen kikötés semmiségének megállapítása arra kötelezi a bíróságot, hogy a szerződést teljes egészében semmisítse meg, és ezzel a fogyasztót olyan jellegű következményeknek teszi ki, amelyek számára büntetést jelentenek”.
38 Másodszor, feltételezve, hogy a LEC 693. cikke (2) bekezdésének jelzálog‑fedezetű kölcsönszerződés aláírását követően hatályos változatának kiegészítő alkalmazása in abstracto lehetségesnek minősül, e rendelkezés által ennek alkalmazásához előírt alapvető feltétel a felek közötti megállapodás fennállása lenne. A jelen ügyben az ilyen megállapodás alapját kétségtelenül a jelzálog‑fedezetű kölcsönszerződés megkötése képezné, ám e megállapodást éppenhogy tisztességtelennek minősítenék és semmissé nyilvánítanák.
39 Mindezen, olyan jogi kérdéseket felvető okokból, amelyek fontosnak lehetnek a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság) által a C‑70/17. sz. ügyben előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem megválaszolását illetően, a kérdést előterjesztő bíróság célszerűnek és szükségesnek vélte, hogy új kérdést terjesszen a Bíróság elé annak érekében, hogy azt adott esetben a C‑70/17. sz. ügyben előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelemhez lehessen csatolni.
40 Ilyen körülmények között a Juzgado de Primera Instancia n° 1 de Barcelona (barcelonai 1. sz. elsőfokú bíróság, Spanyolország) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) Ellentétes‑e 93/13 irányelv 6. és 7. cikkével az olyan ítélkezési gyakorlat (a Tribunal Supremo [legfelsőbb bíróság] 2016. február 18‑i ítélete), amely szerint az idő előtti megszüntetésre vonatkozó kikötés tisztességtelen jellege, valamint annak ellenére, hogy a végrehajtás iránti kérelmet megalapozó kikötésről van szó, nem kell megszüntetni a jelzálogtárgyra vezetett végrehajtást, mert annak folytatása kedvezőbb a fogyasztóra nézve, tekintettel arra, hogy a polgári törvénykönyv 1124. cikkén alapuló megállapítási eljárásban hozott ítélet esetleges végrehajtása során a fogyasztó nem rendelkezik a jelzálogtárgyra vezetett végrehajtásra jellemző eljárási jogosultságokkal, az említett ítélkezési gyakorlat azonban figyelmen kívül hagyja, hogy ugyanezen Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság) állandó és következetes ítélkezési gyakorlata szerint a polgári törvénykönyvnek a (kölcsönös kötelezettségeket keletkeztető szerződésekre vonatkozó) 1124. cikke nem alkalmazható a kölcsönszerződésre, mivel az egyoldalú dologi jogi szerződésnek minősül, amely a pénz átadásakor teljesül, és ezért csak a kölcsönvevő számára keletkeztet kötelezettségeket, a kölcsönadó (hitelező) számára nem, aminek alapján a megállapítási eljárásban ezen ítélkezési gyakorlatot követve, a fogyasztó tekintetében a szerződés megszüntetése és a kártérítési iránti kérelmet elutasító határozat meghozatalára kerülhet sor, és már nem állítható, hogy a jelzálogtárgyra vezetett végrehajtási eljárás folytatása kedvezőbb a fogyasztó számára?
2) Arra az esetre, ha a polgári törvénykönyv 1124. cikkének alkalmazása a kölcsönszerződések, illetve a hitelszerződések valamennyi esete tekintetében elfogadható, ellentétes‑e a 93/13 irányelv 6. és 7. cikkével az említetthez hasonló olyan ítélkezési gyakorlat, amely annak mérlegelése során, hogy a fogyasztó számára a jelzálogtárgyra vezetett végrehajtási eljárás kedvezőbb‑e, vagy a polgári törvénykönyv 1124. cikke alapján indított megállapítási eljárás lefolytatása hátrányosabb, figyelmen kívül hagyja, hogy a megállapítási eljárásban elutasítható a szerződés megszüntetésére és a kártérítésre irányuló kérelem, ha a bíróság a polgári törvénykönyv ugyanezen 1124. cikkének azon rendelkezését alkalmazza, amely szerint »a bíróság megállapítja a kért megszüntetést, amennyiben nem állnak fenn annak igazolt okai, hogy a bíróság határidőt tűzzön ki«, figyelembe véve, hogy éppen a lakásvásárlási céllal kötött, hosszú futamidejű (20 vagy 30 éves) kölcsön‑ vagy hitelszerződésekkel összefüggésben viszonylag valószínű, hogy a bíróságok ezen elutasítási okot alkalmazzák, különösen akkor, ha a fizetési kötelezettség tényleges elmulasztása nem volt olyan súlyos?
3) Annak elfogadása esetén, hogy a fogyasztó számára kedvezőbb a jelzálogtárgyra vezetett végrehajtásnak az idő előtti megszüntetés joghatásaival együtt járó folytatása, ellentétes‑e a 93/13 irányelv 6. és 7. cikkével az említetthez hasonló olyan ítélkezési gyakorlat, amely helyettesítő diszpozitív jogszabályi rendelkezést alkalmaz (a LEC 693. cikkének (2) bekezdése) annak ellenére, hogy a szerződés az idő előtti megszüntetésre vonatkozó szerződési feltétel nélkül is fennmaradhat, és amely annak ellenére tulajdonít joghatásokat e rendelkezésnek, hogy annak alapvető feltétele nem adott: a szerződés nem tartalmaz az idő előtti megszüntetésre vonatkozó érvényes és hatályos megállapodást, mivel éppen azt minősítették tisztességtelennek, semmisnek és hatálytalannak?”
A C‑70/17. sz. és a C‑179/17. sz. ügyek egyesítéséről
41 A C‑70/17. és a C‑179/17. sz. ügy közötti összefüggésekre tekintettel a Bíróság eljárási szabályzatának 54. cikke alapján a jelen ítélet meghozatala céljából egyesíteni kell azokat.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságáról a C‑179/17. sz. ügyben
42 A spanyol kormány vitatja az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságát a C‑179/17. sz. ügyben, arra hivatkozva, hogy az e kérelem által követetett célkitűzés kiegészíti a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság) által a C‑70/17. sz. ügy keretében bemutatott jogi hátteret annak érdekében, hogy minden releváns adat a Bíróság rendelkezésére álljon az ezen ügyben előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések megválaszolásához. Márpedig az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az uniós jog értelmezésére irányul, nem pedig arra, hogy kijavítsa a Bíróság előtt folyamatban lévő egyéb ügyekben előzetes döntéshozatalra előterjesztett egyéb kérdések tartalmát. Egyebekben a spanyol kormány úgy érvel, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdések kizárólag nemzeti jogszabályok értelmezésére vonatkoznak.
43 Amint arra a főtanácsnok indítványának 43. pontjában rámutatott, emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bíróság és a nemzeti bíróságok között az EUMSZ 267. cikkel létrehozott együttműködés keretében kizárólag az ügyben eljáró és a meghozandó határozatért felelős nemzeti bíróság feladata annak eldöntése, hogy az ügy sajátos jellemzőire tekintettel az ítélet meghozatalához szükség van‑e az előzetes döntéshozatalra, és hogy a Bíróságnak feltett kérdések relevánsak‑e (1978. november 29‑i Redmond ítélet, 83/78, EU:C:1978:214, 25. pont; 2012. június 14‑i Banco Español de Crédito ítélet, C‑618/10, EU:C:2012:349, 76. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
44 Következésképpen, amennyiben a feltett kérdés az uniós jog értelmezésére vonatkozik, a Bíróság – főszabály szerint – köteles határozatot hozni. A nemzeti bíróságok által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem elutasítása csak abban az esetben lehetséges, ha nyilvánvaló, hogy az uniós jog kért értelmezése nem függ össze az alapeljárás tényállásával vagy tárgyával, illetve ha a szóban forgó probléma hipotetikus jellegű, vagy a Bíróság nem rendelkezik azon ténybeli vagy jogi elemek ismeretével, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a feltett kérdésekre hasznos választ adjon (2015. június 16‑i Gauweiler és társai ítélet, C‑62/14, EU:C:2015:400, 25. pont; 2017. december 20‑i Global Starnet ítélet, C‑322/14, EU:C:2015:985, 17. pont).
45 A jelen ügyben az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 93/13 irányelv 6. és 7. cikkének értelmezésére vonatkozik. Ezenkívül az előzetes döntéshozatalra utaló határozat kellőképpen kifejti a ténybeli és jogi hátteret ahhoz, hogy az előterjesztett kérdések terjedelmét meg lehessen határozni. Ráadásul nem úgy tűnik, hogy a kért értelmezés bármiféle kapcsolatot nélkülözne az alapügyek tényállásával vagy tárgyával, illetve hogy a probléma hipotetikus jellegű lenne.
46 Végül a jelen ítélet 44. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatra tekintettel az, hogy a kérdést előterjesztő bíróság ki kívánja egészíteni a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság) által a C‑70/17. sz. ügyben benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmének jogi hátterét, nem releváns a C‑179/17. sz. ügyben előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés elfogadhatóságának vizsgálatakor.
47 Ebből következően a C‑179/17. sz. ügyben előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadható.
Az ügy érdeméről
48 A kérdést előterjesztő bíróságok a C‑70/17. és a C‑179/17. sz. ügyben előterjesztett, együttesen vizsgálandó kérdéseikkel lényegében arra keresnek választ, hogy a 93/13 irányelv 6. és 7. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy egyfelől ha egy jelzálog‑fedezetű kölcsönszerződés lejárat előtti megszüntetésére vonatkozó kikötést tisztességtelennek minősítenek, akkor az fenntartható az annak tisztességtelenségét megalapozó elemek elhagyásával, és hogy másfelől – ellenkező esetben – az e kikötés alapján megindított, jelzálog érvényesítésére irányuló végrehajtási eljárás a nemzeti jog kiegészítő alkalmazásának köszönhetően mégis tovább folytatódhat, mivel ezen eljárás lefolytatásának lehetetlensége ellentétes lehet a fogyasztók érdekeivel.
49 Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a 93/13 irányelv által létrehozott védelmi rendszer azon az elven alapszik, hogy a fogyasztó az eladóhoz vagy szolgáltatóhoz képest hátrányos helyzetben van mind tárgyalási lehetőségei, mind pedig információs szintje tekintetében, amely helyzet az eladó vagy szolgáltató által előzetesen meghatározott feltételek elfogadásához vezet, anélkül hogy a fogyasztó befolyásolni tudná ezek tartalmát (lásd többek között: 2010. június 3‑i Caja de Ahorros y Monte de Piedad de Madrid ítélet, C‑484/08, EU:C:2010:309, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
50 E hátrányos helyzetre tekintettel a 93/13 irányelv olyan rendszer létrehozatalára kötelezi a tagállamokat, amely biztosítja, hogy minden, egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel vizsgálható legyen az esetlegesen tisztességtelen jellegének megítélése céljából. Ennek keretében a nemzeti bíróság feladata, hogy a 93/13 irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében és 5. cikkében megállapított szempontokat figyelembe véve meghatározza, hogy az adott tényállás körülményeire tekintettel egy ilyen feltétel megfelel‑e a jóhiszeműség, az egyensúly és az átláthatóság ezen irányelvben támasztott követelményének (lásd ebben az értelemben: 2013. március 21‑i RWE Vertrieb ítélet, C‑92/11, EU:C:2013:180, 42–48. pont; 2014. április 30‑i Kásler és Káslerné Rábai ítélet, C‑26/13, EU:C:2014:282, 40. pont).
51 A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróságok megállapításaiból kitűnik, hogy az alapügyekben szereplő kikötéseket, jóllehet azok a LEC 693. cikke (2) bekezdésének az alapügyekben szóban forgó jelzálog‑fedezetű kölcsönszerződések aláírásának idején hatályos változatán alapultak, amelyekre vonatkoztak, tisztességteleneknek kell tekinteni, mivel azt írják elő, hogy valamely pénzintézet idő előtt esedékesnek nyilváníthat egy szerződést, és a kölcsön visszafizetését követelheti, ha az adós egy törlesztőrészletet nem fizet meg.
52 E vonatkozásban elsőként emlékeztetni kell arra, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével összhangban a kérdést előterjesztő bíróságok feladata, hogy a tisztességtelen szerződési feltétel alkalmazásától eltekintsenek annak érdekében, hogy az ne váltson ki kötelező joghatásokat a fogyasztó vonatkozásában, kivéve, ha ezt a fogyasztó ellenzi (lásd ebben az értelemben: 2009. június 4‑i Pannon GSM ítélet, C‑243/08, EU:C:2009:350, 35. pont; 2012. június 14‑i Banco Español de Crédito ítélet, C‑618/10, EU:C:2012:349, 65. pont).
53 A Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti jogszabály, amely a nemzeti bíróság számára lehetővé teszi, hogy az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó közötti szerződésben foglalt feltétel tisztességtelen jellegének a megállapítása esetén az említett szerződést e feltétel tartalmának a módosítása útján kiegészítse (2012. június 14‑i Banco Español de Crédito ítélet, C‑618/10, EU:C:2012:349, 73. pont; 2014. április 30‑i Kásler és Káslerné Rábai ítélet, C‑26/13, EU:C:2014:282, 77. pont).
54 Márpedig e vonatkozásban meg kell állapítani, hogy ha a nemzeti bíróság jogosult lenne arra, hogy az ilyen szerződésben foglalt tisztességtelen feltételek tartalmát módosítsa, e lehetőség sérthetné a 93/13 irányelv 7. cikke által elérni kívánt hosszú távú célt. E lehetőség ugyanis hozzájárulna annak a visszatartó erőnek a megszüntetéséhez, amely az eladók vagy szolgáltatók tekintetében jelentkezik az ilyen tisztességtelen feltételeknek a fogyasztók vonatkozásában való puszta és egyszerű alkalmazhatatlansága következtében, mivel az eladók vagy szolgáltatók továbbra is alkalmazni próbálnák az említett feltételeket annak tudatában, hogy még ha azok érvénytelenségét meg is állapítanák, a szerződést a nemzeti bíróság a szükséges mértékben továbbra is kiegészíthetné oly módon, hogy az említett eladók vagy szolgáltatók érdekei biztosítottak legyenek (2012. június 14‑i Banco Español de Crédito ítélet, C‑618/10, EU:C:2012:349, 69. pont; 2014. április 30‑i Kásler és Káslerné Rábai ítélet, C‑26/13, EU:C:2014:282, 79. pont).
55 A jelen ügyben az alapügyekben szereplő kikötések tisztességtelenségét megalapozó esedékességi okok egyszerű elhagyása végső soron az ezen kikötések tartalma megváltoztatásának minősül, amely azok lényegét érinti. Ebből következően az említett kikötések részleges fenntartása nem megengedhető, különben közvetlenül érintené a jelen ítélet előző pontjában felidézett visszatartó hatást.
56 A Bíróság mindazonáltal már kimondta, hogy nem következik a jelen ítélet 53. és 54. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatból, hogy olyan helyzetben, amelyben a szolgáltató és a fogyasztó között létrejött szerződés valamely tisztességtelen feltétel elhagyása esetén nem teljesíthető, a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével ellentétes az, hogy a nemzeti bíróság a szerződések jogára vonatkozó elvek alkalmazásával a tisztességtelen feltételt úgy semmisíti meg, hogy azt a nemzeti jog valamely kiegészítő rendelkezésével helyettesíti olyan helyzetekben, amelyekben a tisztességtelen kikötés érvénytelenségének megállapítása arra kötelezi a bíróságot, hogy a szerződést teljes egészében semmisítse meg, és ezzel a fogyasztót különösen káros következményeknek teszi ki, és így őt ezáltal bünteti (lásd ebben az értelemben: 2014. április 30‑i Kásler és Káslerné Rábai ítélet, C‑26/13, EU:C:2014:282, 80., 83. és 84. pont).
57 E tekintetben a Bíróság megállapította, hogy az ilyen helyettesítés a 93/13 irányelv céljára tekintettel teljes mértékben igazolt. Ez ugyanis megfelel a 93/13 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének, mivel e rendelkezés arra irányul, hogy a szerződő felek jogai és kötelezettségei tekintetében a szerződés által megállapított formális egyensúlyt a szerződő felek egyenlőségét helyreállító, valódi egyensúllyal helyettesítse, nem pedig arra, hogy a tisztességtelen feltételeket tartalmazó valamennyi szerződést semmissé nyilvánítsák (lásd ebben az értelemben: 2014. április 30‑i Kásler és Káslerné Rábai ítélet, C‑26/13, EU:C:2014:282, 81. és 82. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
58 Ha olyan helyzetben, mint amilyen a jelen ítélet 56. pontjában szerepel, nem volna megengedett a tisztességtelen feltétel a nemzeti jog valamely kiegészítő rendelkezésével való helyettesítése, és a bíróságnak egészében meg kellene semmisítenie a szerződést, a fogyasztót különösen káros következmények érhetnék, és ily módon a szerződés megsemmisítéséből eredő visszatartó erő veszélybe kerülne. A kölcsönszerződést illetően ugyanis az ilyen semmissé nyilvánításnak főszabály szerint az a következménye, hogy a részletekben megfizetendő fennmaradó kölcsönösszeg azonnal esedékessé válik, ami azzal a kockázattal jár, hogy meghaladja a fogyasztó pénzügyi képességeit, és ezért jobban bünteti őt, mint a hitelezőt, amely ennek következtében lehetséges, hogy nem lesz annak elkerülésére ösztönözve, hogy ilyen kikötéseket illesszen az általa kínált szerződésekbe (lásd ebben az értelemben: 2014. április 30‑i Kásler és Káslerné Rábai ítélet, C‑26/13, EU:C:2014:282, 83. és 84. pont).
59 Hasonló indokokból meg kell állapítani, hogy olyan helyzetben, amikor egy eladó vagy szolgáltató és egy fogyasztó között létrejött jelzálog‑fedezetű kölcsönszerződés nem maradhat fenn valamely tisztességtelen feltétel elhagyását követően, amelynek szövege valamely, a szerződés feleinek megállapodása esetén alkalmazandó jogszabályi rendelkezésen alapul, a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése nem értelmezhető úgy, hogy azzal ellentétes az, hogy a nemzeti bíróság e kikötést e szerződés semmisségének elkerülése céljából a vonatkozó jogszabályi rendelkezésnek a szerződéskötést követően bevezetett új változatával helyettesíti, amennyiben a szerződés megsemmisítése esetén a fogyasztót különösen káros következmények érnék.
60 A jelen esetben az alapügyekben szereplő szerződések egyfelől a valamely bank által nyújtott kölcsönökre, másrészt az ezen kölcsönökkel kapcsolatos jelzálog‑biztosíték létesítésére vonatkoznak. Az alapügyekben szereplő, a LEC 693. cikke (2) bekezdésének az ezen szerződések aláírásának időpontjában hatályos változatának szövegén alapuló kikötések lényegében lehetővé teszik az érintett bankok számára, hogy a kölcsönt esedékessé nyilvánítsák, és minden még törlesztendő összeg megfizetését követeljék, amennyiben bármely törlesztőrészlet kifizetése elmarad. A kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy a belső jogszabályok értelmében és objektív megközelítésből vizsgálja (lásd ebben az értelemben: 2012. március 15‑i Pereničová és Perenič ítélet, C‑453/10, EU:C:2012:144, 32. pont), hogy ezen kikötések elhagyása azzal a következménnyel jár‑e, hogy a jelzálog‑fedezetű kölcsönszerződés már nem maradhat fenn.
61 Ilyen esetben a kérdést előterjesztő bíróságok feladata annak vizsgálata, hogy az alapügyekben szereplő jelzálog‑fedezetű kölcsönszerződések megsemmisítése folytán az érintett fogyasztókat különösen káros következmények érik‑e. E tekintetben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az ilyen megsemmisítés különösen a nemzeti jog azon részletes eljárási szabályait befolyásolhatja, amelyek szerint a bankok bírósági úton követelhetik a fogyasztóktól a teljes, még törlesztendő kölcsönösszeg megfizetését. Így az alapügyekben szereplő jelzálog‑fedezetű kölcsönszerződések megsemmisítése esetén a bankok kintlévőségeit rendes végrehajtási eljárás útján kell érvényesíteni, míg ha e szerződések fennmaradnak azáltal, hogy a tisztességtelen feltételt a LEC 693. cikke (2) bekezdésének új változatával helyettesítik, amely legalább háromhavi törlesztőrészlet megfizetésének elmulasztása esetén lehetővé teszi ugyanezen szerződések lejárat előtti esedékessé válását, a jelzálogjog érvényesítése iránti különös eljárás továbbra is alkalmazandó. E két eljárás többek között azon körülményt illetően különbözik egymástól, hogy a szokásos lakóhelyként használt ingatlanra vezetett, jelzálogjog érvényesítése iránti különös eljárás lehetőséget nyújt az adósnak arra, hogy a fizetendő összegek megfizetésével az árverés időpontjáig felszabadítsa a jelzáloggal terhelt dolgot, illetve arra, hogy a tartozását részlegesen elengedjék, valamint biztosítja, hogy a jelzáloggal terhelt vagyontárgyat ne értékesítsék a becsült érték 75%‑ánál alacsonyabb áron.
62 Márpedig az érintett fogyasztók eljárásbeli helyzetének ilyen, a rendes végrehajtási eljárásnak a jelzálogjog érvényesítése iránti különös eljárás helyetti alkalmazása miatti romlása releváns a szóban forgó szerződések megsemmisítéséből eredő következmények értékelése szempontjából, és ennélfogva – összhangban a jelen ítélet 59. pontjában tett megállapításokkal –, amennyiben az említett fogyasztókat különösen káros következmények érik, igazolhatja azt, hogy a kérdést előterjesztő bíróságok a tisztességtelen feltételeket a LEC 693. cikke (2) bekezdésének az alapügyekben szereplő szerződések aláírása utáni változatával helyettesítik. Mivel azonban az említett végrehajtási eljárások jellemzői kizárólag a nemzeti jog körébe tartoznak, kizárólag a kérdést előterjesztő bíróságok végezhetik el az e tekintetben szükséges ellenőrzéseket és összehasonlításokat.
63 Ezzel szemben ha ugyanezen bíróságok arra a következtetésre jutnának, hogy az érintett jelzálog‑fedezetű kölcsönszerződések az alapügyekben szereplő tisztességtelen feltételek nélkül is fennmaradhatnak, a jelen ítélet 56. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlattal összhangban az ő feladatuk az ezen kikötések alkalmazásának mellőzése, kivéve, ha ezt a fogyasztó ellenzi, többek között abban az esetben, amikor ez utóbbi úgy véli, hogy a jelzálognak az ilyen kikötés alapján végrehajtott érvényesítése számára kedvezőbb, mint a rendes végrehajtási eljárás. E szerződésnek ugyanis főszabály szerint úgy kell fennmaradnia, hogy csak a tisztességtelen feltételek elhagyása folytán módosuljon, ha a belső jogszabályok értelmében a szerződés jogilag ilyen módon fennmaradhat (lásd ebben az értelemben: 2017. január 26‑i Banco Primus ítélet, C‑421/14, EU:C:2017:60, 71. pont).
64 A fenti megfontolásokra tekintettel a C‑70/17. és a C‑179/17. számú ügyben előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy a 93/13 irányelv 6. és 7. cikkét úgy kell értelmezni, hogy egyrészt azokkal ellentétes az, hogy egy jelzálog‑fedezetű kölcsönszerződés lejárat előtti megszüntetésére vonatkozó, tisztességtelennek minősített kikötést az annak tisztességtelenségét megalapozó elemek elhagyásával részlegesen fenntartanak, amennyiben azok elhagyása az említett kikötés tartalmának a lényegét érintő megváltoztatását eredményezi, másrészt ugyanezen cikkekkel nem ellentétes az, hogy a nemzeti bíróság úgy orvosolja az ilyen, tisztességtelen feltétel semmisségét, hogy azt azon jogszabály új, a szerződés feleinek megállapodása esetén alkalmazandó szövegével helyettesíti, amelyen e kikötés alapult, amennyiben a szóban forgó jelzálog‑fedezetű kölcsönszerződés az említett tisztességtelen feltétel elhagyása esetén nem maradhat fenn, és a teljes szerződés megsemmisítése esetén a fogyasztót különösen káros következmények érik.
A költségekről
65 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:
A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv 6. és 7. cikkét úgy kell értelmezni, hogy egyrészt azokkal ellentétes az, hogy egy jelzálog‑fedezetű kölcsönszerződés lejárat előtti megszüntetésére vonatkozó, tisztességtelennek minősített kikötést az annak tisztességtelenségét megalapozó elemek elhagyásával részlegesen fenntartanak, amennyiben azok elhagyása az említett kikötés tartalmának a lényegét érintő megváltoztatását eredményezi, másrészt ugyanezen cikkekkel nem ellentétes az, hogy a nemzeti bíróság úgy orvosolja az ilyen, tisztességtelen feltétel semmisségét, hogy azt azon jogszabály új, a szerződés feleinek megállapodása esetén alkalmazandó szövegével helyettesíti, amelyen e kikötés alapult, amennyiben a szóban forgó jelzálog‑fedezetű kölcsönszerződés az említett tisztességtelen feltétel elhagyása esetén nem maradhat fenn, és a teljes szerződés megsemmisítése esetén a fogyasztót különösen káros következmények érik.
Aláírások
i A jelen szöveg 59. pontjában az első elektronikus közzétételt követően nyelvi módosítás történt.