A Törvényszék (kibővített negyedik tanács) T-518/16. sz., Carreras Sequeros és társai kontra Bizottság ügyben 2018. december 4-én hozott ítélete ellen az Európai Bizottság által 2019. február 14-én benyújtott fellebbezés
(C-119/19. P. sz. ügy)
Az eljárás nyelve: francia
Felek
Fellebbező: Európai Bizottság (képviselők: T. S. Bohr, G. Gattinara, L. Vernier meghatalmazottak)
A többi fél az eljárásban: Francisco Carreras Sequeros, Mariola de las Heras Ojeda, Olivier Maes, Gabrio Marinozzi, Giacomo Miserocchi, Marc Thieme Groen, Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa
A fellebbező kérelmei
A Bíróság helyezze hatályon kívül a T-518/16. sz., Carreras Sequeros és társai kontra Bizottság ügyben 2018. december 4-én hozott ítéletet;
a Bíróság utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé, hogy az hozzon határozatot az első fokon indított kereset második, harmadik és negyedik jogalapjáról;
a Bíróság a költségekről ne határozzon.
Jogalapok és fontosabb érvek
A Bizottság két jogalapra hivatkozik.
1. Az első jogalappal a Bizottság az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 31. cikke (2) bekezdésének az értelmezése során elkövetett téves jogalkalmazásra hivatkozik.
Az első rész a Charta 31. cikke (2) bekezdése tartalmának az értelmezése során elkövetett téves jogalkalmazásra vonatkozik. Az e 31. cikk (2) bekezdésében biztosított, fizetett éves szabadság időtartamához való jog tartalmát a 2003/88 irányelv1 7. cikke pontosítja. Következésképpen a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot azáltal, hogy figyelembe vette a 2003/88 irányelv más olyan rendelkezéseit, mint a 14. és 23. cikk, és ezeket úgy tekintette, mint amelyek alkalmazandók a személyzeti szabályzat megalkotójára.
A második részben a Bizottság a Charta 31. cikke (2) bekezdésének az értelmezése során elkövetett téves jogalkalmazásra hivatkozik, mivel a Törvényszék úgy vélte, hogy a személyzeti szabályzat X. mellékletének 6. cikkében előírt csökkentés nem egyeztethető össze az érintettek élet- és munkakörülményeinek a javítására irányuló állítólagos elvvel. Az ilyen elvnek semmiféle jogalapja nincs.
A harmadik rész másodlagosan a személyzeti szabályzatnak a X. melléklete 6. cikkének szövegösszefüggését alkotó más rendelkezéseinek az értelmezése során elkövetett téves jogalkalmazásra irányul. A Törvényszék a vizsgálatából tévesen zárta ki a személyzeti szabályzat más rendelkezéseit kizárólag azzal az indokkal, hogy azok már a személyzeti szabályzat X. melléklete 6. cikkének a módosítása előtt fennálltak. A jogalkotó széles diszkrecionális jogkörrel rendelkezik a módosítandó vagy megőrizendő intézkedések kiválasztását illetően.
2. Második jogalapjával a Bizottság a Charta 52. cikke (1) bekezdésének az értelmezése során elkövetett téves jogalkalmazásra hivatkozik. A Törvényszék figyelmen kívül hagyta azt az ítélkezési gyakorlatot, miszerint a jogalkotó széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a személyzeti szabályzat módosítása során, és hogy az arányosság elvének a megsértése csak akkor állapítható meg, ha a jogalkotó nyilvánvalóan túllépi e mérlegelési jogkör határait.
____________
1 A munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló, 2003. november 4-i 2003/88/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2003. L 299., 9. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 381. o.).