Language of document : ECLI:EU:C:2013:781

PEDRO CRUZ VILLALÓN

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2013. november 26.(1)

C‑314/12. sz. ügy

UPC Telekabel Wien GmbH

kontra

Constantin Film Verleih GmbH

és

Wega Filmproduktionsgesellschaft mbH

(a Oberster Gerichtshof [Ausztria] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Információs társadalom – Szellemi tulajdonjogok – 2001/29/EK irányelv – A 2001/29/EK irányelv 8. cikkének (3) bekezdése – Az Alapjogi Charta 16. cikke – A szerzői jogot súlyosan megsértő weboldallal szembeni intézkedések – Ideiglenes intézkedés elrendelése egy internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltatóval mint olyan közvetítő szolgáltatóval szemben, akinek a szolgáltatásait harmadik személy szerzői jog megsértése céljából veszi igénybe – A szerzői jogot megsértő weboldal blokkolásának elrendelése”





1.        A jelen ügy lehetőséget kínál a Bíróság számára a szerzői jog interneten történő védelmével kapcsolatos ítélkezési gyakorlatának továbbfejlesztésére.(2) E tekintetben a tartalom és a 2001/29/EK irányelv(3) 8. cikkének (3) bekezdése szerinti ideiglenes intézkedés elrendelésére irányuló eljárás mellett annak kérdéséről van szó, hogy elrendelhető‑e egyáltalán ideiglenes intézkedés egy olyan internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltatóval („internet service provider”) szemben, aki nem a szerzői jogot súlyosan megsértő weboldal üzemeltetőjének, hanem csak az e weboldalhoz hozzáférő felhasználóknak biztosít internet‑hozzáférést.

I –    Jogi háttér

A –    Az uniós jog

2.        A 2001/29 irányelv (59) preambulumbekezdése értelmében:

„A digitális környezetben különösen a közvetítő szolgáltatók által nyújtott szolgáltatásokat használhatják fel harmadik személyek jogsértő tevékenységhez. Sok esetben ezek a szolgáltatók vannak leginkább abban a helyzetben, hogy a jogsértésnek véget vethessenek. Az egyéb rendelkezésre álló szankciók és jogorvoslati lehetőségek mellett a jogosultaknak tehát meg kell adni a lehetőséget, hogy kérelmezhessék az ideiglenes intézkedést olyan közvetítő szolgáltatókkal szemben, akik valamely harmadik fél jogsértését egy védelem alatt álló mű vagy más teljesítmény tekintetében hálózaton közvetítik. Ezt a lehetőséget akkor is biztosítani kell, ha a közvetítő szolgáltató által megvalósított cselekmények az 5. cikk értelmében kivételi szabályozás körébe tartoznak. Az ilyen ideiglenes intézkedések feltételeit és módját a tagállamok nemzeti joga határozza meg.”

3.        A 2001/29 irányelv 8. cikkének (3) bekezdése értelmében:

„A tagállamok biztosítják, hogy a jogosultak kérelmezhessék az ideiglenes intézkedést olyan közvetítő szolgáltatókkal szemben, akiknek a szolgáltatásait harmadik személy szerzői jog vagy szomszédos jogok megsértése céljából veszi igénybe.”

4.        A 2000/31/EK irányelvnek(4) „Az általános nyomon követési kötelezettség hiánya” címet viselő 15. cikke a következőket írja elő:

„(1)      A tagállamok nem állapítanak meg a szolgáltatókat terhelő olyan általános kötelezettséget, amely szerint a 12., 13. és 14. cikk hatálya alá tartozó szolgáltatások nyújtása során az általuk továbbított vagy tárolt információkat nyomon kellene követniük, sem olyan általános kötelezettséget, amely szerint jogellenes tevékenységre utaló tényeket vagy körülményeket kellene kivizsgálniuk.

(2)      A tagállamok az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások nyújtói számára megállapíthatnak olyan kötelezettségeket, amelyek szerint azonnal tájékoztatniuk kell az illetékes közigazgatási hatóságokat a szolgáltatásuk igénybe vevői által folytatott, jogellenesnek vélt tevékenységekről vagy nyújtott információkról, illetve olyan kötelezettségeket, amelyek szerint az illetékes hatóságokkal, azok kérésére, közölniük kell azokat az adatokat, amelyek lehetővé teszik szolgáltatásuk olyan igénybe vevőinek azonosítását, akikkel, illetve amelyekkel adattárolási megállapodásaik vannak.”

5.        A 2004/48 irányelv(5) 3. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)      A tagállamok rendelkeznek azon intézkedésekről, eljárásokról és jogorvoslatokról, amelyek az ezen irányelv által szabályozott szellemi tulajdonjogok érvényesítésének biztosításához szükségesek. Ezen intézkedéseknek, eljárásoknak és jogorvoslatoknak méltányosnak és igazságosnak kell lenniük, és nem lehetnek indokolatlanul bonyolultak és költségesek és nem eredményezhetnek ésszerűtlen határidőket és indokolatlan késedelmeket.

(2)      Ezeknek az intézkedéseknek, eljárásoknak és jogorvoslatoknak ezen túlmenően hatásosnak, arányosnak és elrettentőnek kell lenniük, és úgy kell őket alkalmazni, hogy a jogszerű kereskedelemnek ne állítsanak korlátokat, és hogy az azokkal való visszaélés esetére biztosítékok rendelkezésre álljanak.”

B –    A nemzeti jog

6.        Az irodalmi és művészeti alkotásokhoz fűződő szerzői és szomszédos jogokról szóló osztrák szövetségi törvény (Urheberrechtsgesetz, a továbbiakban: UrhG)(6) 81. §‑a a következőképpen rendelkezik:

„(1)      Akit az e törvényre alapított kizárólagos jogában megsértettek, vagy aki ilyen jogsértéstől tart, keresetet indíthat a jogsértés abbahagyására kötelezés iránt. A vállalkozás tulajdonosa is perelhető, amennyiben a jogsértést alkalmazottja vagy megbízottja a vállalkozás működése során követte el, vagy ennek lehetősége fennáll; a 81. § (1a) bekezdése értelemszerűen alkalmazandó.

(1a)      Ha az, aki az ilyen jogsértést elkövette, vagy akinek részéről ilyen jogsértés elkövetése fenyeget, ehhez közvetítő szolgáltató szolgáltatásait vette igénybe, akkor ez utóbbi is perelhető az (1) bekezdés alapján a jogsértés abbahagyása érdekében. Ha azonban e személy esetében fennállnak a felelősség kizárásának az ECG 13–17. §‑a szerinti feltételei, e személy csak figyelmeztetést követően perelhető.”

7.        Az elektronikus kereskedelemről szóló törvény (E‑Commerce‑Gesetz, a továbbiakban: ECG)(7) 13. §‑a szabályozza a szolgáltatók felelősségének továbbítás esetén történő kizárását. A 13. § (1) bekezdése értelmében:

„Azt a szolgáltatót, aki a szolgáltatás igénybevevője által küldött információt hírközlő hálózaton keresztül továbbítja vagy a hírközlő hálózathoz való hozzáférést biztosít, nem terheli felelősség a továbbított információért, azzal a feltétellel, hogy nem a szolgáltató

1.      kezdeményezi az adatátvitelt,

2.      választja ki az adatátvitel címzettjét, és

3.      választja meg vagy módosítja a továbbított információt.”

8.        A végrehajtásról szóló rendelet (Exekutionsordnung)(8) 355. §‑ának (1) bekezdése értelmében:

„A végrehajtást úgy kell foganatosítani valamely cselekmény abbahagyására vagy valamely cselekmény elvégzésének tűrésére kötelezett személlyel szemben, hogy az egyes jogsértések miatt a végrehajtható okirat végrehajthatóvá válását követően a végrehajtást elrendelő bíróság a végrehajtás engedélyezése alkalmával kérelemre pénzbírságot szab ki. A végrehajtást elrendelő bíróság kérelemre minden egyes további jogsértés miatt további pénzbírságot vagy összesen egy év elzárást szab ki. […]”

II – A tényállás és az alapeljárás

9.        A kino.to domén alatt üzemeltetett weboldal nagy mennyiségű szerzői jogi védelem alatt álló filmet tesz hozzáférhetővé a felhasználók számára. Ennek keretében a filmek streaming útján tekinthetők meg vagy letölthetők. A streaming egy járulékos jellegű többszörözés útján készült példány előállítását foglalja magában a végberendezésen, a letöltés pedig egy tartós többszörözést, rendszerint magáncélra.

10.      A weboldalon a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tett filmek között olyan művek is voltak, amelyek jogai az alapeljárás felpereseit, a Constantin Film Verleih GmbH‑t és a Wega Filmproduktionsgesellschaft mbH‑t (a továbbiakban együtt: felperesek) illetik meg. A felperesek erre nem adtak engedélyt.

11.      A UPC Telekabel Wien GmbH (a továbbiakban: alperes) az egyik nagy osztrák szolgáltató. Az alperes nem áll jogviszonyban a kino.to weboldal üzemeltetőivel, és sem internet‑hozzáférést, sem tárhelyet nem biztosít számukra. A kérdést előterjesztő bíróság megállapításai szerint azonban a bizonyossággal határos valószínűséggel feltételezhető, hogy az alperes egyes ügyfelei éltek a kino.to ajánlatával.

12.      A felperesek peren kívül felszólították az alperest a kino.to weboldalhoz való hozzáférés megszüntetésére. Miután az alperes e felszólításnak nem tett eleget, a felperesek a Handelsgericht Wien (bécsi kereskedelmi bíróság) előtt ideiglenes intézkedés elrendelését kérték az alperessel szemben annak érdekében, hogy az alperes számára megtiltsák, hogy ügyfelei számára hozzáférést biztosítson a kino.to weboldalhoz, ha az ügyfelek e weboldalon hozzáférhetnek a felperesek bizonyos filmjeinek egészéhez vagy részleteihez. Az elsődleges kérelmet ezt követően „másodlagos kérelmekként” megjelölt és az elsődleges kérelmet nem szűkítő kérelmekként bizonyos korlátozó intézkedésekre vonatkozó példák útján konkretizálták (a domén DNS‑ének vagy a weboldal éppen aktuális IP‑címének blokkolása, ez utóbbit adott esetben csak az IP‑cím felperesek általi közlését követően).

13.      A felperesek az UrhG 81. §‑ának (1a) bekezdésére alapozták kérelmüket, és azt azzal indokolták, hogy az alperes jogellenesen hozzáférhetővé tett tartalmakat közvetít. A hozzáférés közvetítését meg kell tiltani. A konkrét intézkedéseket csak a végrehajtási eljárásban kell megvizsgálni. Az alperes ezzel szemben azzal érvel, hogy nem áll kapcsolatban a kino.to weboldal üzemeltetőivel, és csak – nem jogellenesen eljáró – ügyfeleinek közvetít internet‑hozzáférést. A valamely weboldalhoz való hozzáférés ezenfelül nem szüntethető meg általánosan, és az el sem várható. Az indítványozott konkrét intézkedések viszont aránytalanok.

14.      2011. május 13‑i határozatával a Handelsgericht Wien megtiltotta az alperesnek, hogy ügyfelei számára hozzáférést biztosítson a kino.to weboldalhoz, ha az ügyfelek ezen hozzáférhetnek a felperesek által megjelölt filmekhez, különösen a domén DNS‑ének és az alperes által közölt aktuális, valamint jövőbeli IP‑címek blokkolása útján. A Handelsgericht Wien ennek körében bizonyítottnak tekintette, hogy e két intézkedés számottevő erőfeszítés nélkül megtehető, de rendkívül könnyedén kijátszható. Mégis ezen intézkedések jelentik a hozzáférés megakadályozásának leghatékonyabb módszereit. Nem bizonyított, hogy a kino.to IP‑címét olyan szerverekkel osztja meg, amelyek aggálytalan tartalmat kínálnak. Mindkét fél fellebbezést nyújtott be a határozattal szemben.

15.      2011 júniusában a kino.to weboldal beszüntette működését, miután a német bűnüldöző szervek felléptek üzemeltetőjével szemben.

16.      A fellebbviteli bíróságként eljáró Oberlandesgericht Wien (bécsi tartományi legfelsőbb bíróság) 2011. október 27‑i határozatával úgy változtatta meg az elsőfokú bíróság határozatát, hogy konkrétan megteendő intézkedések meghatározása nélkül tiltotta meg a kino.to weboldalhoz való hozzáférés közvetítését. Az UrhG 81. §‑ának (1a) bekezdése a 2001/29 irányelv 8. cikkének (3) bekezdését ültette át, és azt a 2001/29 irányelv (59) preambulumbekezdése értelmében az uniós joggal összhangban álló módon kell értelmezni. Az alperes az ügyfelei számára jogellenesen hozzáférhetővé tett tartalmakhoz biztosít hozzáférést, és így az említett törvény értelmében vett közvetítő szolgáltatónak minősül függetlenül attól, hogy ügyfelei maguk is jogellenesen jártak‑e el. Az alperesnek általánosan, konkrét intézkedések megjelölése nélkül kell megtiltani a felperesek szellemi tulajdonjogába való beavatkozást. A határozat az alperest egy eredmény (mégpedig a szellemi tulajdonjogba való beavatkozás megakadályozásának) elérésére kötelezi. Az eredmény elérésének eszközét az alperesnek kell megválasztania, akinek minden tőle telhetőt és elvárhatót meg kell tennie. Az, hogy – amint ezt az alperes állítja – aránytalan‑e egy bizonyos, a beavatkozás megakadályozására szolgáló intézkedés, csak az úgynevezett végrehajtási eljárásban vizsgálandó, amelyben annak kérdését is megvizsgálják, hogy minden elvárható intézkedést megtettek‑e, vagy az ideiglenes intézkedés megsértésére került‑e sor.

17.      Az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett e határozattal szemben az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság) elé, és a felperesek valamennyi kérelmének elutasítását kéri.

III – Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem és a Bíróság előtti eljárás

18.      Az Oberster Gerichtshof felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjesztette az Európai Unió Bírósága elé:

1.      Úgy kell‑e értelmezni a 2001/29 irányelv 8. cikkének (3) bekezdését, hogy a jogi védelem alatt álló teljesítményeket az interneten a jogosult engedélye nélkül hozzáférhetővé tévő személy (a 2001/29 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése) az e jogi védelem alatt álló teljesítményekhez hozzáférő személyek számára hozzáférést nyújtó szolgáltató szolgáltatásait veszi igénybe?

2.      Az első kérdésre adandó nemleges válasz esetén: Csak akkor engedhető‑e meg a magáncélra szolgáló többszörözés (a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontja) és a járulékos vagy közbenső jellegű többszörözés (a 2001/29 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése), ha a többszörözés alapjául szolgáló mintát jogszerűen többszörözték, terjesztették vagy tették a nyilvánosság számára hozzáférhetővé?

3.      Amennyiben az első vagy második kérdésre igenlő választ kell adni, és ezért a felhasználó számára hozzáférést nyújtó szolgáltatóval szemben a 2001/29 irányelv 8. cikkének (3) bekezdése alapján ideiglenes intézkedést kell hozni: Összeegyeztethető‑e az uniós joggal, különösen az érdekeltek alapvető jogainak az uniós jog által megkívánt összemérésével, hogy a hozzáférést biztosító szolgáltatónak teljesen általánosan (tehát konkrét intézkedések elrendelése nélkül) megtiltsák, hogy ügyfeleinek hozzáférést nyújtson egy bizonyos weboldalhoz, amíg e weboldalon kizárólag vagy túlnyomórészt a jogosult engedélye nélkül tesznek hozzáférhetővé tartalmakat, ha a hozzáférést biztosító szolgáltató elkerülheti az e tilalom megsértése miatti preventív bírságot, ha bizonyítja, hogy egyébként minden elvárható intézkedést megtett?

4.      A harmadik kérdésre adandó nemleges válasz esetén: Összeegyeztethető‑e az uniós joggal, különösen az érdekeltek alapvető jogainak az uniós jog által megkívánt összemérésével, hogy a hozzáférést biztosító szolgáltatót bizonyos intézkedések megtételére kötelezzék annak érdekében, hogy ügyfeleinek megnehezítse a jogellenesen hozzáférhetővé tett tartalmat magában foglaló weboldalhoz való hozzáférést, ha ezen intézkedések számottevő erőfeszítést igényelnek, de különösebb műszaki ismeretek nélkül is könnyedén kijátszhatók?

19.      A felperesek, az alperes, az Olasz Köztársaság, a Holland Királyság, az Osztrák Köztársaság, Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága és a Bizottság írásbeli észrevételeket nyújtottak be.

20.      A 2013. június 20‑i tárgyaláson a felperesek, az alperes, az Osztrák Köztársaság és a Bizottság fejtették ki szóban álláspontjukat.

IV – Jogi értékelés

A –    Előzetes gondolatok és műszaki háttér

21.      Kevés találmány változtatta meg szokásainkat és médiafogyasztásunkat olyan gyökeresen, mint az internet. A hálózat, amelynek általunk ismert formája még 30 éves sincs,(9) világméretű kommunikációt és adatcserét tesz lehetővé. Az új kommunikációs formák rövid időn belül olyan magától értetődőek lettek számunkra, hogy a véleményalkotás szabadságával foglalkozó ENSZ különmegbízott az információkhoz az internet által biztosított hozzáférést lényegesnek tekinti egy demokratikus társadalomban.(10)

22.      Az új technológiák mindazonáltal visszaélésre is lehetőséget adnak. Különösen igaz ez a szerzői jog interneten történő megsértésére. Ennek körében ritkán van szó olyan nyilvánvaló esetekről, mint a jelenlegi. A felperesek állítása szerint a naponta néha több mint 4 millió felhasználó által meglátogatott kino.to weboldalon több mint 130 000 filmalkotást kínáltak streamingre vagy letöltésre a jogosultak engedélye nélkül. A weboldal üzemeltetői évi több millió euró reklámbevételre tettek szert kínálatukkal, mielőtt a weboldalt a drezdai főügyészségnek egy informátor által kiváltott 2011. júniusi vizsgálatát követően bezárhatták volna. A felek egyike sem tekinti a weboldal tartalmát jogszerűnek; ellenkezőleg, annak üzemeltetőit a Németországi Szövetségi Köztársaságban már büntetőjogi felelősségre vonták szerzői jogi védelem alatt álló művek engedély nélküli kereskedelmi hasznosítása miatt.(11)

23.      A jogosultak védekeznek a szerzői jogot ilyen súlyosan megsértő weboldalakkal szemben. Azok értelmi szerzői és a számukra internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltatók azonban gyakran Európán kívüli országokban tevékenykednek, vagy elrejtik személyazonosságukat. A jogosultak ezért úgy kísérlik meg elérni céljukat, hogy intézkedések elrendelését kérik az internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltatókkal szemben annak érdekében, hogy azokat a jogsértő kínálat blokkolására kényszerítsék. Az ilyen szolgáltatókkal szembeni korlátozó intézkedések jogi elfogadhatóságáról sok tagállamban élénk vita zajlik.(12)

24.      A vita összetettségét fokozza az a tény, hogy a weboldalak internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltatók általi blokkolása műszaki szempontból nem problémamentes.(13) A kérdést előterjesztő bíróság e tekintetben különösen az IP‑ és a DNS‑blokkolás lehetőségét említi meg.

25.      Az IP‑címek numerikus címek, amelyeket az internetre kötött készülékekhez rendelnek, hogy így tegyék lehetővé azok egymás közötti kommunikációját.(14) Az internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltató általi blokkolás esetén a blokkolt IP‑címre vonatkozó megkereséseket az adott internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltató szolgáltatásai többé nem továbbítják. A DNS (Domain Name System)‑blokkolás ezzel szemben a doménnevekre vonatkozik, amelyeket a felhasználók a nehezen kezelhető IP‑címek helyett használnak. Az internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltatók által üzemeltetett DNS‑szerverek „fordítják le” a doménneveket IP‑címekre. A DNS‑blokkolás esetében e lefordítást akadályozzák meg. A weboldal blokkolásának e két módszere mellett az internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltató teljes internetforgalma is átvezethető és szűrhető egy proxyszerveren. Azonban e módszerek mindegyike kijátszható.(15) A felhasználók a jogsértő weboldalt a kérdést előterjesztő bíróság megállapításai szerint különösebb műszaki ismeretek nélkül is könnyedén képesek elérni. A jogsértő weboldal üzemeltetői az oldalt más címen is hozzáférhetővé tehetik.

26.      Az uniós jogalkotó a 2001/29 irányelvvel különös szabályokat alkotott a szerzői jog információs társadalomban való védelme tekintetében. A szerző jogainak, mint például a többszörözési jognak (2. cikk), a művek nyilvánossághoz közvetítése, valamint a védelem alatt álló egyéb teljesítmények nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétele jogának (3. cikk) és a terjesztési jognak (4. cikk), valamint a kivételeknek és korlátozásoknak (5. cikk) az összehangolása mellett az irányelv azt is előírja, hogy a tagállamoknak az irányelvben foglalt jogok és kötelezettségek megsértése esetére megfelelő szankciókról és jogorvoslatokról kell rendelkezniük, különösen annak lehetőségéről is, hogy „a jogosultak kérelmezhessék az ideiglenes intézkedést olyan közvetítő szolgáltatókkal szemben, akiknek a szolgáltatásait harmadik személy szerzői jog vagy szomszédos jogok megsértése céljából veszi igénybe” (8. cikk, különösen a 8. cikk (3) bekezdése). A 2004/48 irányelv is arra kötelezi a tagállamokat, hogy méltányos, igazságos, hatásos, arányos és elrettentő intézkedésekről – köztük a nemzeti bíróság által elrendelt eltiltó határozatokról (11. cikk) – rendelkezzenek a szellemi tulajdonjogok érvényesítésének biztosításához (3. cikk).

27.      A jogalkotó egyidejűleg azonban reagált az internet infrastruktúrájának különleges jelentőségére is, és a 2000/31 irányelv 12–15. cikkével a közvetítő szolgáltatók felelősségére vonatkozó szabályokat alkotott az elektronikus kereskedelem keretében, amelyeket a 2001/29 irányelv (16) preambulumbekezdése értelmében sem ezen irányelv, a 2004/48 irányelv 2. cikke (3) bekezdésének a) pontja értelmében sem ez utóbbi irányelv nem érint. E rendelkezések ellenére az internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltatóknak a gyakorlatban tagállamonként eltérő előírásokat kell tiszteletben tartaniuk az általuk ismert jogsértő tartalmakkal való bánásmód tekintetében.(16)

28.      A weboldalak blokkolása végezetül sérti az alapvető jogokat, és azt e szempontból is meg kell vizsgálni.

B –    Elfogadhatóság

29.      Első pillantásra kétséges lehet a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatósága. Az alapeljárás felperesei ugyanis olyan ideiglenes intézkedés elrendelését kérik, amely megtiltja az alperesnek, hogy hozzáférést közvetítsen egy olyan weboldalhoz, amely már 2011 júniusa óta nem érhető el. E tekintetben kétségek merülhetnek fel az eljáráshoz fűződő érdeket illetően.

30.      Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem azonban elfogadható. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a kérdést előterjesztő bíróság az EUMSZ 267. cikk alapján az uniós jog értelmezésére vonatkozó kérdést terjeszthet elő, ha úgy ítéli meg, hogy ítélete meghozatalához szükség van a kérdés eldöntésére. A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az ügy sajátosságaira figyelemmel főszabály szerint a jogvitában eljáró nemzeti bíróság feladata annak megítélése, hogy egyrészt szükséges‑e az előzetes döntéshozatal, másrészt a Bíróság számára feltett kérdések relevánsak‑e.(17)

31.      A Bíróság csak akkor tér el ezen elvtől, ha az uniós jog értelmezése „nyilvánvalóan”(18) nem bír jelentőséggel a folyamatban lévő ügy szempontjából, a feltett kérdések tisztán hipotetikus jellegűek,(19) vagy a jogvitát mesterségesen hozták létre.(20)

32.      A kérdést előterjesztő bíróság tájékoztatása szerint azonban ítéletét az elsőfokú határozat meghozatalának időpontjában fennálló tényállás alapján kell meghoznia, tehát azon időpont tekintetében, amikor a szóban forgó weboldal még hozzáférhető volt. E tekintetben egy valódi jogvitáról van szó, amelynek szempontjából az előterjesztett kérdések kétségtelenül relevánsak.

C –    Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés

33.      A kérdést előterjesztő bíróság arra kíván választ kapni, hogy úgy kell‑e értelmezni a 2001/29 irányelv 8. cikkének (3) bekezdését, hogy a 2001/29 irányelv 3. cikkének (2) bekezdését megsértő műhöz hozzáférő személy internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltatója olyan közvetítő szolgáltatónak tekinthető, akinek szolgáltatásait a szerzői jogot megsértő személy „igénybe veszi”.

34.      Ha ugyanis ez a helyzet, akkor a 2001/29 irányelv 8. cikkének (3) bekezdése szerinti ideiglenes intézkedés a hozzáférő internetfelhasználó internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltatójával szemben is elrendelhető, nem pedig csak a jogsértő weboldal internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltatójával szemben. Egy ilyen ideiglenes intézkedés e szolgáltatóval szembeni elrendelése megengedhetőségének indokolására elméletileg két érvelési mód jön számításba, amelyek a kérdést előterjesztő bíróság előzetes döntéshozatalra előterjesztett első két kérdésének hátterét képezik. Egyrészt, ez az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés értelme, azzal lehet érvelni, hogy ideiglenes intézkedés rendelhető el a hozzáférő személy internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltatójával szemben, mert az esetében olyan közvetítő szolgáltatóról van szó, akinek a szolgáltatásait a jogsértő weboldal üzemeltetői szerzői jog megsértése céljából veszik igénybe. Másrészt azonban, a kérdést előterjesztő bíróság erre tekintettel teszi fel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdést, egy ilyen ideiglenes intézkedés azzal is indokolható lehet, hogy az internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltató jogsértő weboldalhoz hozzáférő ügyfelei maguk is jogellenesen járnak el, és így az internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltató szolgáltatásait a szerzői jog megsértése céljából a saját ügyfelek veszik igénybe, ami újra csak a rendelkezés hatálya alá tartozik.

35.      A felperesek, Olaszország, Hollandia, az Egyesült Királyság és a Bizottság úgy vélik, hogy az a személy, aki az interneten a jogosult engedélye nélkül tesz hozzáférhető egy védett művet, a műhöz hozzáférő személy internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltatójának szolgáltatásait veszi igénybe. A kérdést előterjesztő bíróság is ezen álláspont felé hajlik. Csak az alperes vélekedik másként.

36.      Magam is úgy vélem, hogy a felhasználó internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltatója olyan közvetítő szolgáltatónak tekintendő, akinek a szolgáltatásait harmadik személy szerzői jog megsértése céljából veszi igénybe. Ez következik a rendelkezés szövegéből, összefüggéséből, valamint értelméből és céljából. Ezek elemzése előtt az eddigi ítélkezési gyakorlat bemutatására kerül sor.

1.      A Bíróság eddigi ítélkezési gyakorlata

37.      A jelen ügy nem az első alkalom, hogy a Bíróságnak olyan, a 2001/29 irányelv 8. cikkének (3) bekezdése értelmében vett közvetítő szolgáltatóként eljáró szolgáltató szerepével kell foglalkoznia, akinek „a szolgáltatásait harmadik személy szerzői jog […] megsértése céljából veszi igénybe”.

38.      Az LSG‑Gesellschaft zur Wahrnehmung von Leistungsschutzrechten ügyben a Bíróság megállapította, hogy „a hozzáférést biztosító szolgáltatót, aki a felhasználóknak csak internet‑hozzáférést biztosít, anélkül hogy egyéb szolgáltatásokat nyújtana, úgymint különösen e‑mail, FTP vagy fájlmegosztási szolgáltatást, és az igénybe vett szolgáltatás felett nem gyakorol jogi vagy tényleges ellenőrzést sem, a 2001/29 irányelv 8. cikkének (3) bekezdése értelmében vett »közvetítő szolgáltatónak« kell tekinteni”(21).

39.      A Bíróság ezt azzal indokolta, hogy az internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltató az ügyfélnek olyan szolgáltatást nyújt, amelyet harmadik személy szerzői jog megsértésére használhat. A 2001/29 irányelv (59) preambulumbekezdéséből is ez következik, mivel a szolgáltató azzal, hogy hozzáférést biztosít az internethez, lehetővé teszi a jogsértést. Végezetül ez következik az irányelv céljából is, amely a szerzői jog hatékony védelmében áll.(22) A jelen üggyel ellentétben az említett ügy tárgyát úgynevezett „fájlmegosztási rendszerek” képezték, amelyek esetében az internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltató igénybevevői maguk is a szerzői jogot megsértő műveket kínálnak az interneten.

40.      A 2001/29 irányelv 8. cikke (3) bekezdésének az LSG‑Gesellschaft zur Wahrnehmung von Leistungsschutzrechten ügyben elvégzett értelmezését a Scarlet Extended ügyben hozott ítélet erősítette meg. A Bíróság az említett ítéletben ezenfelül megállapította, hogy a 2001/29 irányelv 8. cikkének (3) bekezdése és a 2004/48 irányelv 11. cikkének harmadik mondata szerint a szellemi tulajdonjog jogosultjai ideiglenes intézkedést kérelmezhetnek az olyan közvetítő szolgáltatókkal szemben, mint az internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltatók, amelynek célja nem csupán az elkövetett jogsértések megszüntetése, hanem az új jogsértésék megelőzése is.(23)

41.      A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az online közösségi hálózati felületet üzemeltető szolgáltatók is a 2001/29 irányelv 8. cikkének (3) bekezdése értelmében vett közvetítő szolgáltató fogalma alá tartoznak.(24)

42.      Összefoglalóan mindezek alapján megállapítható, hogy az ítélkezési gyakorlat már tisztázta, hogy az internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltatók főszabály szerint figyelembe jöhetnek olyan, a 2001/29 irányelv 8. cikkének (3) bekezdése értelmében vett közvetítő szolgáltatókként, „akiknek a szolgáltatásait harmadik személy szerzői jog […] megsértése céljából veszi igénybe”, és így a rendelkezésben említett ideiglenes intézkedés címzettjeiként. Mindeddig tisztázatlan azonban, amint azt a kérdést előterjesztő bíróság helyesen megjegyzi, hogy a 2001/29 irányelv 8. cikkének (3) bekezdése az internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltatóval szemben is előírja‑e ideiglenes intézkedés elrendelését, ha e szolgáltató nem magának a szerzői jogot megsértő személynek, hanem csak a jogsértő kínálathoz hozzáférő személyeknek biztosított internet‑hozzáférést, hogy tehát (a rendelkezés szavaival) a szerzői jogot megsértő ajánlattevő a hozzáférő felhasználó internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltatójának szolgáltatásait veszi‑e igénybe szerzői jog megsértése céljából.

2.      A rendelkezés értelmezése

a)      A szöveg

43.      Az alperes úgy véli, hogy az ilyen internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltató nem tekinthető a 2001/29 irányelv 8. cikkének (3) bekezdése szerinti ideiglenes intézkedés címzettjének, mivel a szerzői jogot megsértő személyhez fűződő szerződéses viszony hiányában nincs lehetősége e személyre hatást gyakorolni, és a jogsértést a mű nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétele útján a közreműködése nélkül követik el. Az internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltató szolgáltatásait így nem „harmadik személy [veszi igénybe] szerzői jog […] megsértése céljából” a 2001/29 irányelv 8. cikkének (3) bekezdése értelmében véve. A „veszi igénybe” fordulat ilyen tág értelmezése végeredményben az áramszolgáltatókat, a csomagküldő vállalkozásokat és másokat is magában foglalna.

44.      Ez az álláspont számomra nem meggyőző. Amint már többször megállapítást nyert, a 8. cikk (3) bekezdése alapján ideiglenes intézkedés kérelmezhető olyan közvetítő szolgáltatókkal szemben, „akiknek a szolgáltatásait harmadik személy szerzői jog […] megsértése céljából veszi igénybe”. A rendelkezés tehát nem kifejezetten kívánja meg a közvetítő szolgáltató és a szerzői jogot megsértő személy közötti szerződéses viszonyt.(25)

45.      Kérdéses mindazonáltal, hogy a jogsértő információhoz hozzáférő személy internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltatójának szolgáltatásait az is szerzői jog megsértése céljából „veszi‑e igénybe”, aki ezen információt a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tette, és ezzel megsértette a 2001/29 irányelv 3. cikkének (2) bekezdését.

46.      A kérdést előterjesztő bíróság és az alperes e tekintetben kételyeinek ad hangot, mivel a 2001/29 irányelv 3. cikke szerinti tényállás már akkor teljesül, ha a szerzői jogot megsértő weboldal üzemeltetője az oldalt internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltatóján keresztül az interneten hozzáférhetővé tette.

47.      Minden bizonnyal igaz, hogy egy weboldalt a weboldal üzemeltetőjének internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltatóján keresztül történő aktiválásával a 2001/29 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése értelmében véve már „oly módon [tettek] hozzáférhetővé”, hogy „a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg”. A nyilvánosság tagjai számára e hozzáférést mindazonáltal elsődlegesen saját internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltatójuk közvetíti. Kiiktathatunk ugyan egy konkrét internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltatót anélkül, hogy a weboldal ezáltal hozzáférhetetlenné válna, de összességében szükség van az internetfelhasználók hozzáférést nyújtó szolgáltatóira ahhoz, hogy „a nyilvánosság számára [az interneten] történő hozzáférhetővé tételről” beszélhessünk.(26) A kérdést előterjesztő bíróság e tekintetben helyesen jegyzi meg, hogy a hozzáférhetővé tétel csak az internetfelhasználó általi hozzáférés lehetőségével válik gyakorlati szempontból relevánssá.

48.      Ez azonban azt jelenti, hogy a rendelkezés szövege szerint a jogsértő az internetfelhasználó hozzáférést nyújtó szolgáltatójának szolgáltatásait is szerzői jog megsértése céljából veszi igénybe,(27) függetlenül attól, hogy a jogsértő maga szerződéses viszonyban áll‑e az internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltatóval.

b)      Az összefüggés

49.      A rendelkezés összefüggése is ezen értelmezési eredmény mellett szól.

50.      Ezzel összefüggésben először a 2001/29 irányelv (59) preambulumbekezdésére kell rámutatni, amelynek értelmében „a közvetítő szolgáltatók által nyújtott szolgáltatásokat használhatják fel harmadik személyek jogsértő tevékenységhez. Sok esetben ezek a szolgáltatók vannak leginkább abban a helyzetben, hogy a jogsértésnek véget vethessenek. Az egyéb rendelkezésre álló szankciók és jogorvoslati lehetőségek mellett a jogosultaknak tehát meg kell adni a lehetőséget, hogy kérelmezhessék az ideiglenes intézkedést olyan közvetítő szolgáltatókkal szemben, akik valamely harmadik fél jogsértését egy védelem alatt álló mű vagy más teljesítmény tekintetében hálózaton közvetítik”.

51.      A preambulumbekezdés egyértelművé teszi, hogy a közvetítő szolgáltatókat a 2001/29 irányelv mindenekelőtt azért tekinti a szerzői jogi jogsértések megszüntetésére irányuló intézkedések lehető legjobb címzettjeinek, mert az adatokat „hálózaton közvetítik”. A szöveg egyértelművé teszi, hogy e tekintetben nem feltétlenül az adatok első alkalommal történő hálózaton közvetítéséről van szó, hanem a további hálózaton közvetítésről is. Még egyértelműbben fejeződik ki ez az irányelv angol és spanyol változatában: „who carries a third party’s infringement of a protected work […] in a network”, illetve „que transmita por la red la infracción contra la obra […] cometida por un tercero”. Így azonban a hozzáférő felhasználók internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltatói szintén az ideiglenes intézkedés lehetséges címzettjeinek tekinthetők.

52.      A 2000/31 irányelvben foglalt, a közvetítő szolgáltatókra vonatkozó felelősségi szabályok főszabály szerint nem zárják ki a 2001/29 irányelv 8. cikkének (3) bekezdése szerinti ideiglenes intézkedés internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltatókkal szembeni elrendelését. Nem vitatott, hogy az említett irányelv 12. cikke különös szabályokat tartalmaz a közvetítő szolgáltatók által az információk egyszerű továbbításáért viselt felelősség tekintetében. A rendelkezés (3) bekezdése értelmében azonban e szabályok kifejezetten nem érintik a bíróságok és közigazgatási hatóságok arra vonatkozó lehetőségét, hogy a szolgáltatót a jogsértés megszüntetésére kötelezzék.

53.      Az ideiglenes intézkedés internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltatóval szembeni elrendelésének lehetőségét a 2004/48 irányelv is figyelembe veszi, amely a 11. cikk harmadik mondatában szintén lehetővé teszi a jogsértő magatartástól való eltiltás kérelmezését olyan közvetítők ellen, akiknek szolgáltatásait harmadik személy a szellemi tulajdonjog megsértése céljából veszi igénybe.

54.      Mindezek alapján a rendszertani értelmezés is amellett szól, hogy a 2001/29 irányelv 8. cikkének (3) bekezdése akkor is az ideiglenes intézkedések lehetséges címzettjeinek tekinti az internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltatókat, ha azok nem a jogsértő, hanem a szerzői jogot megsértő weboldalhoz hozzáférő személy internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltatói.

c)      Az értelem és a cél

55.      Végezetül a szabályozás értelme és célja is a 2001/29 irányelv 8. cikke (3) bekezdésének olyan értelmezése mellett szól, hogy a jogsértő a hozzáférő személy internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltatójának szolgáltatásait veszi igénybe.

56.      Ez az értelmezés megfelel a jogalkotó azon szándékának, hogy a szerzői jog magas szintű védelmét biztosítsa.(28) A jogalkotó szándéka szerint a szerzői jog „szigorú és hatékony védelm[ér]e” van szükség ahhoz, hogy Európában biztosított legyen a kulturális alkotótevékenység.(29)

57.      A 2001/29 irányelv e magas szintű védelmet éppen az információs társadalom kihívásaira tekintettel hivatott biztosítani.(30) Amint az a 2001/29 irányelv (59) preambulumbekezdéséből kiderül, a jogalkotó a műszaki fejlődésre tekintettel tekintette az információt közvetítő szolgáltatót gyakran a legalkalmasabbnak a jogsértő információval szembeni fellépésre. Az internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltató által egy Európán kívüli országban online hozzáférhetővé tett weboldal példája mutatja, hogy a jogalkotó miért tekinti a közvetítő szolgáltatót ilyen kulcsszereplőnek: ilyen esetben a weboldal és annak üzemeltetői gyakran nem vonhatók felelősségre. A megfelelő támpont a közvetítő szolgáltató marad.

58.      Nyilvánvaló, hogy a szerzői jog megsértőjével szerződéses viszonyban nem álló közvetítő szolgáltató semmiképpen sem tehető feltétel nélkül felelőssé a jogsértés megszüntetéséért. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik és negyedik kérdésre adandó válaszok tekintetében tett javaslataim keretében néhány megállapítást teszek majd az e tekintetben figyelembe veendő feltételeket illetően.

59.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy a 2001/29 irányelv 8. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a jogi védelem alatt álló teljesítményeket az interneten a jogosult engedélye nélkül hozzáférhetővé tévő és ezzel a 2001/29 irányelv 3. cikkének (2) bekezdéséből eredő jogokat megsértő személy az e jogi védelem alatt álló teljesítményekhez hozzáférő személyek számára internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltató szolgáltatásait veszi igénybe. Mivel ezzel igenlő választ adok az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre, közvetlenül az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdéssel kapcsolatban fogok állást foglalni.

D –    Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdés

60.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdést már megfogalmazásánál fogva is összetettség jellemzi. Az két elemet köt össze. Így a kérdést előterjesztő bíróság először azt kérdezi, hogy összeegyeztethető‑e az uniós joggal, különösen az alapvető jogokkal, hogy az internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltatónak a 2001/29 irányelv 8. cikkének (3) bekezdése keretében bírósági úton teljesen általánosan megtiltsák, hogy ügyfeleinek hozzáférést nyújtson egy bizonyos weboldalhoz, amely weboldalon kizárólag vagy túlnyomórészt a jogosult engedélye nélkül tesznek hozzáférhetővé tartalmakat. A kérdést előterjesztő bíróság „eredménytilalomként” hivatkozik az így megfogalmazott ideiglenes intézkedésre, ami alatt azt érti, hogy az ideiglenes intézkedés címzettjének egy bizonyos eredményt (mégpedig a weboldalhoz való hozzáférést) kell megakadályoznia anélkül, hogy ehhez meghatároznák az ideiglenes intézkedés címzettje által teendő intézkedéseket.(31)

61.      E kérdés azonban, ez a kérdés második eleme, egy különleges eljárásjogi köntösben merül fel. Az internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltató ugyanis elkerülheti az eredménytilalom megsértése miatti preventív bírságot, ha bizonyítja, hogy minden elvárható intézkedést megtett a tilalom teljesítéséhez. Ezen elem hátterét a kérdést előterjesztő bíróság által a jelen ügyben ismertetetthez hasonló intézkedések elrendelésére és végrehajtására vonatkozó különös nemzeti szabályok képezik.

62.      A következőkben először a felek álláspontjának ismertetésére, majd a jobb érthetőség kedvéért a nemzeti szabályok rövid és egyszerűsített bemutatására kerül sor. Végezetül a kérdés jogi értékelése következik.

1.      A felek álláspontjai

63.      A felek különböző álláspontokat képviseltek az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéssel kapcsolatban.

64.      Olaszország, Hollandia és az Egyesült Királyság lényegében a nemzeti bíróságok feladatának tekinti, hogy bizonyos követelményekre, különösen az arányosság és az érintettek jogai közötti méltányos egyensúly elvére figyelemmel megvizsgálják az ideiglenes intézkedés típusát a konkrét ügyben. Olaszország és Hollandia együtt kezeli az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik és negyedik kérdést.

65.      A felperesek és az Osztrák Köztársaság véleménye szerint az eredménytilalom annak konkrét eljárásjogi formájában is összeegyeztethető az uniós joggal. A felperesek ezt a szerzői jog megsértésével szembeni hatékony jogorvoslathoz fűződő érdekkel és az ítélkezési gyakorlat műszaki szempontból semleges megközelítésével indokolják. Az eljárás nem kifogásolható, mivel a nemzeti bíróságok a korlátozó intézkedések elrendelése keretében megvizsgálták az arányosságot, mégpedig annak kérdését, hogy a szóban forgó weboldalon kizárólag vagy túlnyomórészt a jogosult engedélye nélkül tettek‑e hozzáférhetővé tartalmakat. Az internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltatónak az eklatáns jogsértések és a célul tűzött műszaki nyitottság miatt el kell viselnie a megteendő intézkedések tekintetében fennálló bizonytalanságot. A végrehajtási eljárásban figyelembe veszik az internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltató jogos érdekeit. Ausztria is megengedhetőnek tekinti az eljárást a hatékony jogvédelem érdekében a szerzői jogok súlyos megsértése esetén, mivel az internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltató jobb helyzetben van a jogosultnál a megfelelő korlátozó intézkedés megválasztásában.

66.      Az alperes és a Bizottság elutasítja az eredménytilalom ismertetett eljárásjogi formában való megengedhetőségét. Az alperes véleménye szerint az általános eredménytilalom nem felel meg az ítélkezési gyakorlat által a 2001/29 irányelv 8. cikkének (3) bekezdése keretében támasztott követelményeknek. Az internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltató nem áll szerződéses viszonyban a jogsértővel. Az eredménytilalom ésszerűtlen módon rá róná azon kérdés megítélését, hogy milyen korlátozó intézkedések várhatók el, minek körében a hibás értékelés felelősségi kockázattal jár az eredménytilalom tekintetében vagy az ügyfelekkel szemben. A Bizottság az arányosság elve megsértésének tekinti, hogy a nemzeti bíróság a szükséges intézkedések körének ismerete nélkül nem végezhet arányossági vizsgálatot. A preventív bírság elkerülésének lehetősége nem helyettesíti az arányosságnak az ideiglenes intézkedés elrendelésekor történő megfelelő vizsgálatát.

2.      Az osztrák jog

67.      Különösen a kérdést előterjesztő bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés eljárásjogi köntösének jobb érthetősége kedvéért célszerűnek vélem néhány, az osztrák joggal kapcsolatos megállapítás megtételét.(32)

68.      Az abszolút jogok, tehát a jogosult által bárkivel szemben érvényesíthető jogok(33) védelméhez az osztrák jog főszabály szerint az eredménytilalom elrendelésének lehetőségét írja elő. Az alperes állítása szerint ilyen eredménytilalmat rendszerint közvetlenül az abszolút jogot megsértő személlyel szemben szabnak ki. Az egy bizonyos eredmény bekövetkeztének megakadályozására kötelezi a címzettet. E tekintetben magára a címzettre van bízva, hogy milyen eszközt használ az eredmény elkerülésére. Azt, hogy lehetséges‑e egyáltalán az eredmény teljes elkerülése, és hogy az ehhez szükséges intézkedések megfelelően figyelembe veszik‑e az érdekeltek alapvető jogait, az eredménytilalom elrendelése előtt nem vizsgálják.(34)

69.      Ha mégis bekövetkezik az elkerülendő eredmény (a jelen ügyben tehát a felhasználó hozzáfér a weboldalhoz), az eredménytilalom megsértésére kerül sor, és (a végrehajtási eljárás keretében) preventív bírság kérelmezhető az eredménytilalom címzettjével szemben.(35) Az Osztrák Köztársaság állítása szerint e tekintetben a végrehajtást kérő jogosult viseli a jogsértés bizonyításának terhét. Az eredménytilalom címzettje csak most, a végrehajtási eljárás keretében, hivatkozhat kereset útján arra, hogy minden elvárható intézkedést megtett az eredménytilalom teljesítése érdekében, és kerülheti el így a preventív bírságot.

70.      Első pillantásra ésszerűnek tűnik az eredménytilalom és az eljárásjogi sajátosságok európai joggal való összeegyeztethetőségük tekintetében történő elkülönített vizsgálata. A jelen ügyben vitatott eredménytilalom mindazonáltal a végrehajtási eljárásban utólagos lehetőséget kínál a preventív bírság elkerülésére. Az e tekintetben (az internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltató számára rendkívül hátrányos módon szabályozott eljárásjogi sajátosságok ellenére) az egyszerű eredménytilalomnál enyhébb intézkedést képez. Az egyéb eljárásjogi sajátosságok elhanyagolása mellett a következőkben, ahogy azt a kérdést előterjesztő bíróság is megfogalmazta, a későbbi elkerülési lehetőséget kínáló eredménytilalmat vizsgálom meg annak európai jogi megengedhetősége szempontjából.

3.      Jogi értékelés

71.      Véleményem szerint a jogsértővel szerződéses viszonyban nem álló internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltatóval szemben a megteendő intézkedések meghatározása nélkül elrendelt eredménytilalom nem felel meg az ítélkezési gyakorlat által a 2001/29 irányelv 8. cikkének (3) bekezdése keretében támasztott követelményeknek. A tilalom teljesítésére alkalmas intézkedések elvárhatatlanságára a későbbi végrehajtási eljárásban való hivatkozás lehetősége alapján sem mentesülhet az ilyen eredménytilalom attól, hogy azt az uniós joggal ellentétesnek minősítsék.

72.      A tagállamok által a 2001/29 irányelv 8. cikkének (3) bekezdése alapján biztosítandó eltiltó határozatok feltételeire és részletes szabályaira, valamint a teljesítendő feltételekkel és a követendő eljárással kapcsolatos szabályokra a tagállamok nemzeti jogát kell alkalmazni. Ez következik a 2001/29 irányelv (59) preambulumbekezdéséből és hasonló formában a 2004/48 irányelv (23) preambulumbekezdéséből.(36)

73.      A tagállamok mindazonáltal nem szabályozhatják az ideiglenes intézkedéseket teljes mértékben szabad mérlegelési jogkörben. Ellenkezőleg, az ítélkezési gyakorlat szerint mind a nemzeti rendelkezések elfogadásakor, mind azok nemzeti bíróságok általi alkalmazásakor tiszteletben kell tartaniuk a 2001/29 és a 2004/48 irányelvből, valamint az említett irányelvek által hivatkozott jogforrásokból következő korlátozásokat.(37) Minden esetben figyelembe kell venni az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 51. cikkének (1) bekezdése szerinti alapvető jogokat, valamint az EUSZ 6. cikket.

74.      A következőkben a tagállami mérlegelési jogkör e korlátozásai közül három korlátozással foglalkozom, és azokat abban a sorrendben vizsgálom meg, amelyet a hivatkozott ítélkezési gyakorlat alkalmazott: az irányelv értelmezése céljainak hatékony követése értelmében véve, a 2000/31 irányelv 15. cikkének (1) bekezdése, valamint az alapvető jogok. Ez utóbbin bukik meg a jelen ügyben vizsgálandó intézkedés.

a)      A szerzői jog hatékony védelme

75.      Először azt kell figyelembe venni, hogy a 2001/29 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy célkitűzése, tehát a szerzői jog hatékony védelme (az 1. cikk (1) bekezdése) elérhető legyen.(38) Így a szankcióknak a 8. cikk (1) bekezdése szerint „hatékonyak[nak], arányosak[nak] és visszatartó erejűek[nek]” kell lenniük.(39) A 2004/48 irányelv 3. cikke értelmében a szellemi tulajdonjogok érvényesítését biztosító intézkedéseknek, eljárásoknak és jogorvoslatoknak ezen túlmenően méltányosnak, igazságosnak, hatásosnak, arányosnak és elrettentőnek kell lenniük, és nem lehetnek indokolatlanul bonyolultak és költségesek és nem eredményezhetnek ésszerűtlen határidőket és indokolatlan késedelmeket, és úgy kell őket alkalmazni, hogy a jogszerű kereskedelemnek ne állítsanak korlátokat, és hogy az azokkal való visszaélés esetére biztosítékok rendelkezésre álljanak. Ebből többek között az következik, hogy, amint azt a Bíróság már megállapította, a tagállamoknak nem csak olyan intézkedéseket kell előírniuk, amelyek célja az elkövetett jogsértések megszüntetése, hanem olyanokat is, amelyek célja az új jogsértésék megelőzése.(40)

76.      Másfelől és ahogy azt már az arányosság, a méltányosság és az igazságosság követelménye sejteti, az intézkedéseknek biztosítaniuk kell az érdekeltek különböző jogainak és érdekeinek igazságos egyensúlyát, amint ezt a Bíróság a Promusicae‑ügy óta többször megállapította.(41)

b)      A 2000/31 irányelv 15. cikkének (1) bekezdése

77.      Tiszteletben kell tartani továbbá a 2000/31 irányelv 15. cikkének (1) bekezdését is, amelynek értelmében a tagállamok nem állapítanak meg a szolgáltatókat terhelő olyan általános kötelezettséget, amely szerint az általuk továbbított vagy tárolt információkat nyomon kellene követniük, sem olyan általános kötelezettséget, amely szerint jogellenes tevékenységre utaló tényeket vagy körülményeket kellene kivizsgálniuk. A 2001/29 irányelv (16) preambulumbekezdése és a 2004/48 irányelv 2. cikke (3) bekezdésének a) pontja értelmében e rendelkezést (a 15. cikk (1) bekezdését) az említett irányelvek nem érintik.(42)

78.      Ilyen nem megengedett intézkedést jelentene, ha a nemzeti bíróság arra kötelezné az internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltatót, hogy tevékenyen kutasson a jogsértő oldal lehetséges másolatai után más doménnevek között vagy minden hálózatán közvetített adatot szűrjön arra tekintettel, hogy azok konkrét védett filmalkotások közvetítését jelentik‑e, és blokkolja az ilyen közvetítéseket. Ilyen intézkedésről azonban a jelen ügyben nincs szó. A kérdést előterjesztő bíróságnak sokkal inkább egy konkrét weboldal blokkolásáról kell határoznia. Az intézkedés tehát nem sérti a 2000/31 irányelv 15. cikkének (1) bekezdését.

c)      Az alapvető jogok

79.      Mindazonáltal a vizsgálandó intézkedés az ítélkezési gyakorlat(43) szerint sérti a 2001/29 irányelv 8. cikkének (3) bekezdése szerinti ideiglenes intézkedésekkel szemben támasztandó alapjogi követelményeket. Az intézkedés e tekintetben a 2004/48 irányelv 3. cikke értelmében véve nem „méltányos és igazságos”, és nem is „arányos”.

80.      Az EUSZ 6. cikk (1) bekezdése értelmében a Chartában immár a Szerződésekkel egyenrangúan biztosított alapvető jogok kötelezik a tagállamokat az Unió jogának végrehajtása során. A tagállamoknak ennélfogva a 2001/29 irányelv 8. cikkének (3) bekezdése szerinti rendeletek elfogadása során tiszteletben kell tartaniuk a Chartában biztosított alapvető jogokat. Így különösen a nemzeti bíróságok is kötelesek e jogok tiszteletben tartására.(44)

81.      E tekintetben a jelen ügyben az egyik oldalon figyelembe kell venni, hogy a 2001/29 irányelv 8. cikkének (3) bekezdése szerinti ideiglenes intézkedés a szerzői jog védelmét szolgálja. A szellemi tulajdon alapjogi védelmét a Charta 17. cikkének (2) bekezdése biztosítja.(45) A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint azonban a jog nem érinthetetlen, és így nem kell abszolút jelleggel biztosítani a védelmét. A tulajdonhoz való jog védelmét, amely jognak részét képezik a szellemi tulajdonjogok, sokkal inkább más alapvető jogok védelmével egyensúlyban kell biztosítani azért, hogy a szerzői jog jogosultjainak védelme érdekében elfogadott intézkedések keretében igazságos egyensúlyt biztosítsanak e védelem és az ilyen intézkedés által érintett személyek alapvető jogainak védelme között.(46)

82.      Az internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltató oldalán, akivel szemben az irányelv 8. cikkének (3) bekezdése szerinti intézkedést rendelnek el, először a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságának (a Charta 11. cikke) korlátozását kell megvizsgálni. Tartalmi szempontból ugyan az internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltató ügyfeleinek véleménynyilvánításáról és tájékozódásáról van szó, az internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltató azonban hivatkozhat ezen alapvető jogra funkciójára – ügyfelei véleménynyilvánításának közzététele és számukra információk közvetítése – tekintettel.(47) E tekintetben biztosítani kell, hogy a korlátozó intézkedés ténylegesen jogsértő anyagra vonatkozzon, és ne álljon fenn annak veszélye, hogy korlátozzák a jogszerű anyagokhoz való hozzáférést.(48)

83.      Az ítélkezési gyakorlat szerint továbbá különösen az internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltatónak a Charta 16. cikke által védett vállalkozási szabadságát is figyelembe kell venni.(49)

84.      Az ítélkezési gyakorlat szerint e tekintetben biztosítani kell az igazságos egyensúlyt ezeknek az internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltató oldalán érvényesítendő jogoknak a védelme és a szellemi tulajdonjog között.(50)

85.      Ilyen egyensúlyról nem lehet szó az internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltatóval szemben a megteendő intézkedések meghatározása nélkül elrendelt eredménytilalom esetében.

86.      Amint azt már elöljáróban megállapítottam, számos intézkedés jöhet figyelembe egy weboldal blokkolása, tehát az eredménytilalom lehetséges teljesítése szempontjából. Ezek között találhatók kifejezetten bonyolult módszerek, mint például az internetforgalom átirányítása egy proxyszerveren keresztül, de kevésbé nehezen megvalósítható intézkedések is. Az intézkedések tehát jelentős mértékben eltérnek egymástól az internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltató alapvető jogaiba való beavatkozás mértékét illetően. Ezen túlmenően nem kizárt, hogy az eredménytilalom teljes mértékű teljesítése pusztán gyakorlati szempontból lehetetlen.

87.      Amint azonban azt már megállapítottam, a jelen ügyben nem egy egyszerű eredménytilalomról, hanem egy olyan eredménytilalomról van szó, amelynek esetében a tilalom címzettje a későbbi végrehajtási eljárásban kereset útján hivatkozhat arra, hogy minden elvárható intézkedést megtett az eredménytilalom teljesítése érdekében. Felmerül a kérdés, hogy az eredménytilalom címzettjének ezen utólagos védekezési lehetősége biztosítja‑e a szükséges egyensúlyt.

88.      Nem ez az eset áll fenn. Már logikai szempontból is elvethető a szükséges egyensúly ilyen „helyreállítása”. Az alapvető jogok egyensúlyát az ítélkezési gyakorlat szerint az ideiglenes intézkedés elrendelésekor kell tiszteletben tartani. A jelen esetben az egyensúlyt az ideiglenes intézkedés elrendelésekor kifejezetten nem tartják tiszteletben, hanem sok alapjogi szempontból releváns tényezőt csak később vizsgálnak meg. Ez sérti az érdekeltek jogai közötti egyensúly 2001/29 irányelv 8. cikkének (3) bekezdése keretében történő biztosításának követelményét.

89.      Az internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltató helyzetének szemügyre vétele is mutatja, hogy ezen eljárásjogi lehetőség révén nem válik biztosítottá az alapvető jogok egyensúlya. Az internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltatónak tűrnie kell egy olyan ideiglenes intézkedés vele szemben történő elrendelését, amelyből nem derül ki, hogy milyen intézkedéseket kell hoznia. Ha ügyfelei tájékozódási szabadságának érdekében egy kevésbé intenzív korlátozó intézkedés mellett dönt, akkor preventív bírság kiszabásától kell tartania a végrehajtási eljárásban. Ha intenzívebb korlátozó intézkedés mellett dönt, akkor az ügyfeleivel való vitáktól kell tartania. A végrehajtási eljárásban alkalmasint rendelkezésre álló védekezési lehetőségre való utalás mit sem változtat az internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltató dilemmáján. A szerző ugyan jogosan hivatkozhat jogainak a weboldal útján megvalósuló súlyos megsértésére. Az internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltató azonban a jelen ügy szerintihez hasonló esetekben nem áll kapcsolatban a szerzői jogot megsértő weboldal üzemeltetőivel, továbbá ő maga nem sértette meg a szerzői jogot. A vizsgálandó intézkedés esetében ennyiben nem lehet az érdekeltek jogai között fennálló igazságos egyensúlyról beszélni.

90.      Mindezek alapján az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy nem egyeztethető össze az érdekeltek alapvető jogainak a 2001/29 irányelv 8. cikkének (3) bekezdése keretében megkívánt összemérésével, hogy az internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltatónak teljesen általánosan és konkrét intézkedések elrendelése nélkül megtiltsák, hogy ügyfeleinek hozzáférést nyújtson egy bizonyos, a szerzői jogot megsértő weboldalhoz. Ez akkor is így van, ha az internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltató elkerülheti az e tilalom megsértése miatti preventív bírságot, ha bizonyítja, hogy minden elvárható intézkedést megtett a tilalom teljesítéséhez.

E –    Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik kérdés

91.      Miután a kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdésben az általános eredménytilalom megengedhetőségével foglalkozott, negyedik kérdése konkrét korlátozó intézkedésekre vonatkozik. A kérdést előterjesztő bíróság azt kérdezi, hogy konkrét intézkedések internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltatóval szembeni elrendelése annak érdekében, hogy az ügyfeleknek megnehezítse a jogellenesen hozzáférhetővé tett tartalmat magában foglaló weboldalhoz való hozzáférést, kiállja‑e az alapvető jogok összemérésének próbáját, különösen ha az intézkedések számottevő erőfeszítést igényelnek, és ezen túlmenően különösebb műszaki ismeretek nélkül könnyedén kijátszhatók. A kérdést előterjesztő bíróság szemszögéből e tekintetben csak a konkrét korlátozó intézkedések arányosságának megítélésre szolgáló irányvonalak meghatározásáról van szó, mivel a tényállás e tekintetben még nem teljes mértékben tisztázott.

92.      Csak az alperes véli úgy, hogy az említett körülmények között konkrét korlátozó intézkedések elrendelése sem egyeztethető össze az érdekeltek alapvető jogaival. A felperesek, az Olasz Köztársaság, a Holland Királyság, az Osztrák Köztársaság, Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága és a Bizottság egy ilyen konkrét korlátozó intézkedést főszabály szerint nem tekintenek kizártnak, és részben részletes információkkal szolgálnak a nemzeti bíróságok által követendő irányvonalak tekintetében.

93.      Én is úgy vélem, hogy egy konkrét korlátozó intézkedés az említett körülmények között nem kizárt.

94.      Amint az már megállapítást nyert, a Bíróság részletes követelményeket támasztott a 2001/29 irányelv 8. cikke (3) bekezdésének vizsgálatával szemben. A nemzeti hatóságok és bíróságok által tiszteletben tartandó egyik követelmény az, hogy azok igazságos egyensúlyt biztosítsanak a szellemi tulajdonjog szerzői jogi jogosultak által élvezett védelme és az internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltató alapjogi jogállásának védelme között. Ez utóbbi a fent kifejtettek alapján különösen a gazdasági szereplők vállalkozási szabadságára hivatkozhat a Charta 16. cikke alapján, valamint a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságára (a Charta 11. cikke). Ez utóbbi alapján különösen nem szüntethető meg a védett információhoz való hozzáférés. A kérdést előterjesztő bíróság kérdése az internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltató által hozandó konkrét korlátozó intézkedések költségeire és a korlátozások kijátszásának lehetőségére vonatkozik. A kérdést előterjesztő bíróság kérdése ezáltal kifejezetten az arányosság vizsgálatára irányul. Az említett megfontolások mindkét alapvető jog vizsgálata esetében relevánsak. Ezenfelül a 2004/48 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése is megkívánja, hogy a szellemi tulajdonjogok érvényesítését biztosító jogorvoslatok arányosak legyenek. Az ismétlések elkerülése érdekében a megállapításaimat a továbbiakban a Charta 16. cikkére korlátozom, mivel a kérdést előterjesztő bíróság nem terjesztett elő a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságára vonatkozó kérdést.

95.      A Bíróság a Scarlet Extended ügyben és a Sabam‑ügyben az internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltató vállalkozási szabadsága súlyos megsértésének tekintette az olyan, adatok hálózatán való nyomon követésére szolgáló, bonyolult, költséges és állandó szűrőrendszer létrehozását az internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltatóval szemben elrendelő meghagyást, amelynek költsége csak őt terhelné.(51) Jóllehet az olyan konkrét korlátozó intézkedés, amely számottevő erőfeszítést igényel, kevésbé intenzív korlátozást képezhet, az azonban mégis a jog korlátozására irányul, és ilyen hatással jár, és így a jog által biztosított védelembe(52) való beavatkozást jelent.(53)

96.      A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a vállalkozás szabadsága nem jelent korlátlan jogosultságot, hanem azt a társadalomban betöltött feladata alapján kell megítélni, és – a Charta 16. cikkének szövegére is tekintettel – közhatalmi beavatkozásoknak vethető alá, amelyek „a gazdasági tevékenység gyakorlásának közérdekből való korlátozásait jelenthetik”(54).

97.      E tekintetben tiszteletben kell tartani a Charta 52. cikke (1) bekezdésének követelményeit, amelyek értelmében figyelembe kell venni többek között a jogszerűségi fenntartást és az arányosság elvének biztosítását. A jogszerűségi fenntartással kapcsolatban már részletesen állást foglaltam a Scarlet Extended ügyben ismertetett indítványomban.(55) Az előterjesztett kérdés megfogalmazására tekintettel célszerűnek tartom, hogy megállapításaimat a jelen ügyben az arányosságra korlátozzam.

98.      A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a tagállamok által az arányosság elvének védelme céljából elfogadott intézkedések „ne[m] halad[hat]ják meg a szóban forgó szabályozás által kitűzött, jogos cél elérésére alkalmas és ahhoz szükséges mértéket, így amennyiben több alkalmas intézkedés kínálkozik, a kevésbé kényszerítő intézkedéshez kell folyamodni, és az okozott hátrányok a kitűzött célokhoz képest nem lehetnek aránytalanul nagyok”(56). Tartalmi szempontból ez a Charta 52. cikkének (1) bekezdése szerinti szabályozásnak felel meg, amelynek értelmében a korlátozásoknak elengedhetetlennek kell lenniük, és ténylegesen az Unió által elismert általános érdekű célkitűzéseket vagy mások jogainak és szabadságainak védelmét kell szolgálniuk.

1.      Alkalmasság

99.      A szóban forgó ideiglenes intézkedések a szerzői jog és így a Charta 52. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „mások jogainak” védelmével kétségtelenül jogos célt szolgálnak. Kérdéses azonban, hogy alkalmasak‑e a cél előmozdítására, tehát hozzájárulnak‑e a cél eléréséhez.(57) Az ezzel kapcsolatos kétségek azon alapulnak, hogy a korlátozó intézkedések a kérdést előterjesztő bíróság megállapításai szerint „különösebb műszaki ismeretek nélkül is könnyedén kijátszhatók”. Így az internetfelhasználók egyrészt különösebb nehézségek nélkül kijátszhatják a korlátozó intézkedést, másrészt a szerzői jogot megsértő weboldal üzemeltetői az oldalt azonos formában másik IP‑címen és másik doménnéven üzemeltethetik.

100. Véleményem szerint e megállapítások mindazonáltal nem elegendők ahhoz, hogy minden konkrét korlátozó intézkedést alkalmatlannak tekintsünk. Ez mindenekelőtt a felhasználók általi kijátszás lehetőségeit érinti. Nem vitatott, hogy potenciálisan sok felhasználó van abban a helyzetben, hogy kijátssza a korlátozást. Ebből azonban semmiképpen sem következik az, hogy azt e felhasználók mindegyike ki is játssza majd. Azok a felhasználók, akik egy weboldal blokkolása keretében tudomást szereznek az oldal jogellenességéről, mindenképpen képesek lemondani a weboldalhoz való hozzáférésről. Úgy tűnik számomra, hogy azon szándék feltételezése minden felhasználó esetében, hogy a blokkolás ellenére hozzáférjen a weboldalhoz, elfogadhatatlan módon minden felhasználó esetében a jogsértés támogatására irányuló szándékot feltételez. Végezetül meg kell jegyezni, hogy ugyan nem kevés felhasználó képes kijátszani a blokkolást, de korántsem minden felhasználó képes erre.

101. Annak lehetősége sem zárja ki főszabály szerint a korlátozó intézkedések alkalmasságát, hogy az üzemeltetők az oldalt azonos formában másik IP‑címen és másik doménnéven üzemeltethetik. A korlátozó intézkedés révén a tartalmak jogellenességéről tudomást szerző felhasználók először is ezen esetben is lemondhatnak az oldal látogatásáról. Azután a felhasználóknak keresőmotorokat kell használniuk az oldal megtalálásához. Többszöri korlátozó intézkedések esetén a keresőmotorokkal történő keresés is nehezebbé válik.

102. Mindezek alapján egy korlátozó intézkedés a korlátozáshoz konkrétan foganatosítandó intézkedés meghatározása mellett nem feltétlenül alkalmatlan a szerző jogainak védelmére irányuló cél előmozdítására.

2.      Szükségesség és arányosság

103. Az elrendelt intézkedésnek továbbá szükségesnek is kell lennie, vagyis nem haladhatja meg a cél megvalósításához szükséges mértéket,(58) minek körében több alkalmas intézkedés közül a kevésbé kényszerítő intézkedéshez kell folyamodni.(59) Végezetül az intézkedés által okozott hátrányok a kitűzött célokhoz képest nem lehetnek aránytalanul nagyok.(60)

104. A nemzeti bíróság feladata, hogy megvizsgálja e követelményeket a konkrét ügyben elrendelt intézkedésre tekintettel. A bíróságok feladatainak a Bíróság és a tagállami bíróságok közötti együttműködési viszonyban történő megosztására és a jelen ügybeli tényállás nem teljes mértékű tisztázottságára, valamint a konkrét intézkedésre vonatkozó információk hiányára tekintettel nem célszerű, és nem is nem lehetséges e ponton a szükségesség és arányosság teljes vizsgálatát elvégezni. A nemzeti bíróság számára inkább pusztán néhány megállapítást lehet nyújtani. Ennek körében e megállapítások semmiképpen sem jelentik a mérlegelendő szempontok kimerítő felsorolását. Ellenkezőleg, a nemzeti bíróságnak a konkrét ügy minden releváns körülményét teljes mértékben mérlegelnie kell.

105. E tekintetben először meg kell állapítani, hogy az elrendelt korlátozó intézkedés kijátszásának lehetősége nem zár ki főszabály szerint minden korlátozó intézkedést. Ennek okait már felsoroltam az alkalmassággal foglalkozó pontban. A korlátozó intézkedés előrelátható eredményének mennyiségi becslése olyan szempontnak minősül, amelyet be kell vonni a mérlegelésbe.

106. A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint továbbá az intézkedés bonyolultságát, költségeit és időtartamát kell a mérlegelésbe vonni.(61) E tekintetben figyelembe kell venni, hogy legnagyobb valószínűség szerint nem egy egyszeri korlátozó intézkedés elrendeléséről lesz szó az alperessel szemben. A mérlegelő bíróságnak sokkal inkább abból kell kiindulnia, hogy egy próbaügyről lehet szó, és a jövőben számos hasonló esetben járhatnak el a nemzeti bíróságok minden internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltatóval szemben, miáltal számos hasonló korlátozó intézkedés elrendelésére kerülhet sor. Ha egy konkrét intézkedés e tekintetben bonyolultságára, költségeire és időtartamára tekintettel aránytalannak bizonyulna, mérlegelni kell, hogy a költségek jogosult általi részleges vagy teljes átvállalása útján megteremthető‑e az arányosság.

107. A felperesek oldalán figyelembe kell venni, hogy a jogosult nem kerülhet védtelen helyzetbe a jogait súlyosan megsértő weboldallal szemben. Másfelől azonban a jelen ügy szerintihez hasonló esetekben figyelembe kell venni, hogy az internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltató nem áll szerződéses viszonyban a szerzői jogot megsértő weboldal üzemeltetőjével. E különleges tényállás miatt ugyan nem teljesen kizárt az internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltatóval szembeni jogérvényesítés, a szerzőnek azonban – lehetőség szerint – elsődlegesen közvetlenül a jogellenes weboldal üzemeltetőjével vagy annak internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltatójával szemben kell jogait érvényesítenie.

108. Végezetül figyelembe kell venni, hogy a Charta 16. cikke a kereskedelmi tevékenységet részesíti védelemben. A korlátozó intézkedés e tekintetben semmiképpen sem arányos, ha megkérdőjelezi egy internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltató vállalkozói tevékenységét mint olyat, tehát az internet‑hozzáférés biztosítására irányuló kereskedelmi tevékenységet. Az internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltató e tekintetben tevékenységének társadalmi jelentőségére is hivatkozhat: amint azt már bevezető megjegyzéseimben megállapítottam, az információkhoz az internet által biztosított hozzáférés manapság lényegesnek minősül egy demokratikus társadalomban. Az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) e tekintetben megállapította, hogy az Európa Tanács húsz tagállamában végzett jog‑összehasonlításról készült tanulmány szerint az internet‑hozzáféréshez való jogra elméletileg kiterjed a véleményalkotás és a tájékozódás szabadságának alkotmányjogi garanciája.(62) Az internet az EJEB véleménye szerint fontos szerepet játszik az információhoz való hozzáférés és annak terjesztése tekintetében.(63)

109. Mindezek alapján az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy az internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltatóval szemben a 2001/29 irányelv 8. cikkének (3) bekezdése alapján egy konkrét weboldal tekintetében elrendelt konkrét korlátozó intézkedés főszabály szerint nemcsak azért aránytalan, mert az számottevő erőfeszítést igényel, hanem azért is mert különösebb műszaki ismeretek nélkül könnyedén kijátszható. A nemzeti bíróságok feladata, hogy a konkrét ügyben minden releváns körülményre figyelemmel összemérjék az érdekeltek alapvető jogait, és így igazságos egyensúlyt biztosítsanak ezen alapvető jogok között.

V –    Végkövetkeztetések

110. A fenti indokok alapján az Oberster Gerichtshof által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket illetően a Bíróságnak a következő válasz adását javaslom:

1)      Az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22‑i 2001/29/EK irányelv 8. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a jogi védelem alatt álló teljesítményeket az interneten a jogosult engedélye nélkül hozzáférhetővé tévő és ezzel a 2001/29 irányelv 3. cikkének (2) bekezdéséből eredő jogokat megsértő személy az e jogi védelem alatt álló teljesítményekhez hozzáférő személyek számára internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltató szolgáltatásait veszi igénybe.

2)      Nem egyeztethető össze az érdekeltek alapvető jogainak a 2001/29 irányelv 8. cikkének (3) bekezdése keretében megkívánt összemérésével, hogy az internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltatónak teljesen általánosan és konkrét intézkedések elrendelése nélkül megtiltsák, hogy ügyfeleinek hozzáférést nyújtson egy bizonyos, a szerzői jogot megsértő weboldalhoz. Ez akkor is így van, ha az internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltató elkerülheti az e tilalom megsértése miatti preventív bírságot, ha bizonyítja, hogy minden elvárható intézkedést megtett a tilalom teljesítéséhez.

3)      Az internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltatóval szemben a 2001/29 irányelv 8. cikkének (3) bekezdése alapján egy konkrét weboldal tekintetében elrendelt konkrét korlátozó intézkedés főszabály szerint nemcsak azért aránytalan, mert az számottevő erőfeszítést igényel, hanem azért is mert különösebb műszaki ismeretek nélkül könnyedén kijátszható. A nemzeti bíróságok feladata, hogy a konkrét ügyben minden releváns körülményre figyelemmel összemérjék az érdekeltek alapvető jogait, és így igazságos egyensúlyt biztosítsanak ezen alapvető jogok között.


1 – Eredeti nyelv: német.


2 – A C‑360/10. sz. Sabam‑ügyben 2012. február 16‑án hozott ítélet és a C‑70/10. sz. Scarlet Extended ügyben 2011. november 24‑én hozott ítélet (EBHT 2011., I‑11959. o.).


3 – Az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22‑i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, HL L 167., 10. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 230. o.; helyesbítés: HL L 314., 2008.11.25., 16. o.


4 – A belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8‑i 2000/31 európai parlamenti és tanácsi irányelv („Elektronikus kereskedelemről szóló irányelv”), HL L 178., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 25. kötet, 399. o.


5 – A szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló, 2004. április 29‑i 2004/48 európai parlamenti és tanácsi irányelv, HL L 157., 45. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 2. kötet, 32. o.


6 – BGBl. 111/1936. szám.


7 – BGBl. I 152/2001. szám.


8 – RGBl. 79/1896. szám.


9 – Az internet történetéhez lásd Naughton, J., A Brief History of the Future, Phoenix, London, 2. kiadás, 2000.


10 – Report of the Special Rapporteur on the promotion and protection of the right to freedom of opinion and expression, UN Doc. A/66/290., 2011. augusztus 10., 87. pont.


11 – Lásd az LG Leipzig (lipcsei területi bíróság) 11 KLs 390 Js. sz. 2012. április 11‑i ítéletét.


12 – Heidinger, R., Die zivilrechtliche Inanspruchnahme von Access‑Providern auf Sperre urheberrechtsverletzender Webseiten, ÖBl 2011., 153.; Maaßen, S. és Schoene, V., Sperrungsverfügung gegen Access‑Provider wegen Urheberrechtsverletzung?, GRUR‑Prax 2011., 394.; Stadler, T., Sperrungsverfügung gegen Access‑Provider, MMR 2002., 343.; Kulk, S., Filtering for copyright enforcement in Europe after the Sabam cases, EIPR 2012., 791.; Barrio Andrés, M., Luces y sombras del procedimiento para el cierre de páginas web, La Ley 48/2012., Castets‑Renard, C., Le renouveau de la responsabilité délictuelle des intermédiaires de l’internet, Recueil Dalloz 2012., 827.


13 – A blokkolás elrendelésének műszaki elemzését a kérdést előterjesztő bíróságnak kell elvégeznie. Lásd a C‑70/10. sz. Scarlet Extended ügyre vonatkozó indítványom (2011. november 24‑én hozott ítélet, EBHT 2011., I‑11959. o.) 50. pontját. Az internet műszaki adottságai mindazonáltal közvetlenül befolyásolják annak jogi struktúráit. Lessig, L., Code, version 2.0, Basic Books, New York, 2006.


14 – Részletesen lásd Kokott főtanácsnok C‑275/06. sz. Promusicae‑ügyre vonatkozó indítványának (2008. január 29‑én hozott ítélet, EBHT 2008., I‑271. o.) 30. és 31. pontját.


15 – Az elsőfokú Handelsgericht Wien határozata részletesen ismerteti az egyes szűrési módszereket. Lásd továbbá Ofcom, „Site Blocking” to reduce online copyright infringement, 2010. május 27.


16 – COM(2011) 942. végleges, 2012. január 11., 14. és 15. o.


17 – A 83/78. sz. Redmond‑ügyben 1978. november 29‑én hozott ítélet (EBHT 1978., 2347. o.) 25. pontja és a C‑134/94. sz. Esso Española ügyben 1995. november 30‑án hozott ítélet (EBHT 1995., I‑4223. o.) 9. pontja.


18 – A 126/80. sz. Salonia‑ügyben 1981. június 16‑án hozott ítélet (EBHT 1981., 1563. o.) 6. pontja.


19 – A C‑83/91. sz. Meilicke‑ügyben 1992. július 16‑án hozott ítélet (EBHT 1992., I‑4871. o.) 31–34. pontja.


20 – A 104/79. sz. Foglia‑ügyben 1980. március 11‑én hozott ítélet (EBHT 1980., 745. o.) 10. és 11. pontja.


21 – A C‑557/07. sz. LSG‑Gesellschaft zur Wahrnehmung von Leistungsschutzrechten ügyben 2009. február 19‑én hozott végzés (EBHT 2009., I‑1227. o.) 46. pontja.


22 – A 21. lábjegyzetben hivatkozott LSG‑Gesellschaft zur Wahrnehmung von Leistungsschutzrechten ügyben hozott végzés 43–45. pontja.


23 – A 2. lábjegyzetben hivatkozott Scarlet Extended ügyben hozott ítélet 30. és 31. pontja. Lásd a C‑324/09. sz., L'Oréal és társai ügyben 2011. július 12‑én hozott ítélet (EBHT 2011., I‑6011. o.) 131. pontját is.


24 – A 2. lábjegyzetben hivatkozott Sabam‑ügyben hozott ítélet 28. pontja. A 2004/48 irányelv 11. cikkének harmadik mondatához lásd a 23. lábjegyzetben hivatkozott L’Oréal és társai ügyben hozott ítélet 144. pontját.


25 – Meg kell említeni, hogy a Bizottság a 2004/48 irányelv alkalmazásáról szóló jelentésében megállapítja, hogy a jogsértővel közvetlen szerződéses viszonyban vagy kapcsolatban nem álló közvetítők is az irányelv hatálya alá tartoznak. COM(2010) 779 végleges, 2010. december 22., 6. o.


26 – A 96/9/EK irányelv szerinti újrahasznosítás fogalma keretében a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétel fogalmához lásd még a C‑173/11. sz., Football Dataco és társai ügyre vonatkozó indítványom (2012. október 18‑án hozott ítélet) 58. pontját.


27 – Ugyanígy a High Court of Justice, Chancery Division által a Twentieth Century Fox kontra British Telecommunications ügyben 2011. július 28‑án hozott ítélet (2011., EWHC 1981. [Ch]) 113. pontjában, amelyet megerősített a High Court of Justice, Chancery Division által az EMI Records kontra British Sky Broadcasting ügyben 2013. február 28‑án hozott ítélet (2013., EWHC 379. [Ch]) 82. pontja.


28 – A 2001/29 irányelv (4) és (9) preambulumbekezdése.


29 – A 2001/29 irányelv (11) preambulumbekezdése.


30 – A 2001/29 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése.


31 – Lásd Klicka, T. in Angst, P. (szerk.), Kommentar zur Exekutionsordnung, Manzsche Verlags‑ und Universitätsbuchhandlung, Bécs, 2. kiadás 2008., 355. § 4. pont.


32 – A nemzeti jog ismertetése – eltérő megjegyzés hiányában – a kérdést előterjesztő bíróság tájékoztatásán és a felek ennek nem ellentmondó tájékoztatásán alapul.


33 – E körbe tartoznak Ausztriában a dologi jogok, a személyhez fűződő jogok és a szellemi vagyonjogok. Holzammer, R. és Roth, M., Einführung in das Bürgerliche Recht mit IPR, Springer, Bécs, 5. kiadás 2000., 29. o.


34 – A felperesek rámutatnak arra, hogy a nemzeti bíróság az eredménytilalom elrendelésekor legalább azt megvizsgálta, hogy a jogszerű információkhoz való hozzáférést érezhető módon érintheti‑e a korlátozás. Az arányosság vizsgálatára ennyiben már a hozzáférés megszüntetéséről történő döntéshozatal során vagy több lépésben vagy kétszeresen a végrehajtási eljárásban is sor kerül. A kérdést előterjesztő bíróság Bíróság számára releváns információi szerint ennek ellenére sem vizsgálták meg az eredménytilalom teljesítéséhez az alperes rendelkezésére álló intézkedések alkalmasságát és elvárhatóságát.


35 – Az eredménytilalom végrehajtására a végrehajtásról szóló rendelet 355. §‑ának megfelelően kerül sor.


36 – A 2. lábjegyzetben hivatkozott Scarlet Extended ügyben hozott ítélet 32. pontja, a 2. lábjegyzetben hivatkozott Sabam‑ügyben hozott ítélet 30. pontja. Ugyanez vonatkozik a 2004/48 irányelv 11. cikkének harmadik mondatára, a 23. lábjegyzetben hivatkozott L’Oréal és társai ügyben hozott ítélet 135. pontja. Lásd a 2000/31 irányelv (45) preambulumbekezdését is, amelynek értelmében a közvetítő szolgáltatókkal szembeni „különböző típusú rendelkezések meghozatalának lehetőség[e]” érintetlen marad különösképpen a jogellenes adat eltávolítása vagy az ahhoz való hozzáférés megszüntetése elrendelésének lehetősége.


37 – A 2. lábjegyzetben hivatkozott Scarlet Extended ügyben hozott ítélet 33. pontja, a 23. lábjegyzetben hivatkozott L’Oréal és társai ügyben hozott ítélet 138. pontja.


38 – A 21. lábjegyzetben hivatkozott LSG‑Gesellschaft zur Wahrnehmung von Leistungsschutzrechten ügyben hozott végzés 45. pontja, a 23. lábjegyzetben hivatkozott L’Oréal és társai ügyben hozott ítélet 136. pontja.


39 – Lásd az irányelv (58) preambulumbekezdését.


40 – A 2. lábjegyzetben hivatkozott Sabam‑ügyben hozott ítélet 29. pontja, a 2. lábjegyzetben hivatkozott Scarlet Extended ügyben hozott ítélet 31. pontja és a 23. lábjegyzetben hivatkozott L’Oréal és társai ügyben hozott ítélet 144. pontja (a 2004/48 irányelv 11. cikkének harmadik mondata tekintetében).


41 – A C‑275/06. sz. Promusicae‑ügyben 2008. január 29‑én hozott ítélet (EBHT 2008., I‑271. o.) 65–70. pontja és a 23. lábjegyzetben hivatkozott L’Oréal és társai ügyben hozott ítélet 143. pontja.


42 – A 2. lábjegyzetben hivatkozott Sabam‑ügyben hozott ítélet 32., 36–38. pontja és a 2. lábjegyzetben hivatkozott Scarlet Extended ügyben hozott ítélet 36. pontja.


43 – A 2. lábjegyzetben hivatkozott Sabam‑ügyben hozott ítélet 39. pontja és a 2. lábjegyzetben hivatkozott Scarlet Extended ügyben hozott ítélet 41. pontja.


44 – Lásd a 41. lábjegyzetben hivatkozott Promusicae‑ügyben hozott ítélet 68. pontját.


45 – Lásd a C‑479/04. sz. Laserdisken‑ügyben 2006. szeptember 12‑én hozott ítélet (EBHT 2006., I‑8089. o.) 65. pontját is.


46 – A 2. lábjegyzetben hivatkozott Sabam‑ügyben hozott ítélet 41–43. pontja és a 2. lábjegyzetben hivatkozott Scarlet Extended ügyben hozott ítélet 43–45. pontja.


47 – Lásd az EJEB, 1999. szeptember 28‑i Öztürk kontra Törökország ítéletet, 22479/93. sz. kereset, 1999‑VI., 49. §.


48 – A korlátozó intézkedés által okozott lehetséges járulékos károkhoz lásd az EJEB, 2012. december 18‑i Yildirim kontra Törökország ítéletet, 3111/10. sz. kereset.


49 – A 2. lábjegyzetben hivatkozott Sabam‑ügyben hozott ítélet 44. pontja és a 2. lábjegyzetben hivatkozott Scarlet Extended ügyben hozott ítélet 46. pontja. A korlátozó intézkedés keretében adott esetben releváns további alapvető jogokkal kapcsolatban utalok a C‑70/10. sz. Scarlet Extended ügyre vonatkozó indítványom (a 2011. november 24‑én hozott ítélet, EBHT 2011., I‑11959. o.) 69–86. pontjára.


50 – A 2. lábjegyzetben hivatkozott Sabam‑ügyben hozott ítélet 43. és 44. pontja és a 2. lábjegyzetben hivatkozott Scarlet Extended ügyben hozott ítélet 45. és 46. pontja.


51 – A 2. lábjegyzetben hivatkozott Sabam‑ügyben hozott ítélet 46. pontja és a 2. lábjegyzetben hivatkozott Scarlet Extended ügyben hozott ítélet 48. pontja.


52 – A Charta 16. cikkéből eredő jog hatályával kapcsolatban részletesen állást foglaltam a C‑426/11. sz., Alemo‑Herron és társai ügyre vonatkozó indítványom (2013. július 18‑án hozott ítélet) 48–58. pontjában. Lásd továbbá Oliver, P., What Purpose Does Article 16 of the Charter Serve, in: Bernitz, U. és társai (szerk.), General Principles of EU Law and European Private Law, Wolters Kluwer, Alphen aan den Rijn, 2013., 281. o.; Jarass, H., Die Gewährleistung der unternehmerischen Freiheit in der Grundrechtecharta, EuGRZ 2011., 360.


53 – Lásd a Charta 52. cikkének (1) bekezdését, a C‑219/91. sz. Ter Voort ügyben 1992. október 28‑án hozott ítélet (EBHT 1992., I‑5485. o.) 37. pontját és a C‑200/96. sz. Metronome Musik ügyben 1998. április 28‑án hozott ítélet (EBHT 1998., I‑1953. o.) 28. pontját.


54 – A C‑283/11. sz. Sky Österreich ügyben 2013. január 22‑én hozott ítélet 45. és 46. pontja, lásd továbbá a C‑184/02. és C‑223/02. sz., Spanyolország és Finnország kontra Parlament és Tanács egyesített ügyekben 2004. szeptember 9‑én hozott ítélet (EBHT 2004., I‑7789. o.) 51. és 52. pontját, valamint a C‑544/10. sz. Deutsches Weintor ügyben 2012. szeptember 6‑án hozott ítélet 54. pontját.


55 – A 13. lábjegyzetben hivatkozott Scarlet Extended ügyre vonatkozó főtanácsnoki indítvány.


56 – A C‑2/10. sz., Azienda Agro‑Zootecnica Franchini és Eolica di Altamura ügyben 2011. július 21‑én hozott ítélet (EBHT 2011., I‑6561. o.) 73. pontja, a C‑28/05. sz., Dokter és társai ügyben 2006. június 15‑én hozott ítélet (EBHT 2006., I‑5431. o.) 72. pontja és a C‑434/02. sz. Arnold André ügyben 2004. december 14‑én hozott ítélet (EBHT 2004., I‑11825. o.) 45. pontja.


57 – Jarass, H., Charta der Grundrechte der Europäischen Union, C. H. Beck, München, 2. kiadás 2013., 52. cikk, 37. pont.


58 – A C‑265/08. sz., Federutility és társai ügyben 2010. április 20‑án hozott ítélet (EBHT 2010., I‑3377. o.) 36. pontja.


59 – A C‑375/96. sz. Zaninotto‑ügyben 1998. október 29‑én hozott ítélet (EBHT 1998., I‑6629. o.) 63. pontja.


60 – A 60. lábjegyzetben hivatkozott Zaninotto‑ügyben hozott ítélet 63. pontja.


61 – A 2. lábjegyzetben hivatkozott Sabam‑ügyben hozott ítélet 46. pontja és a 2. lábjegyzetben hivatkozott Scarlet Extended ügyben hozott ítélet 48. pontja.


62 – Az EJEB, 2012. december 18‑i Yildirim kontra Törökország ítélet, 3111/10. sz. kereset, 31. §.


63 – Az EJEB, 2012. december 18‑i Yildirim kontra Törökország ítélet, 3111/10. sz. kereset, 48. §; az EJEB, 2009. március 10‑i Times Newspapers Ltd kontra Egyesült Királyság ítélet, 3002/03. és 23676/03. sz. kereset, 27. §.