A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)
2020. szeptember 15.(*)
„Előzetes döntéshozatal – Elektronikus hírközlés – (EU) 2015/2120 rendelet – 3. cikk – Nyílt internet‑hozzáférés – A 3. cikk (1) bekezdése – A végfelhasználók jogai – Az alkalmazásokhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáféréshez, valamint az azok használatához való jog – Az alkalmazások és szolgáltatások nyújtásához való jog – A 3. cikk (2) bekezdése – A végfelhasználók jogainak gyakorlását korlátozó megállapodások és kereskedelmi gyakorlatok tilalma – A »megállapodások«, »kereskedelmi gyakorlatok«, »végfelhasználók« és »fogyasztók« fogalma – A végfelhasználók jogai gyakorlása korlátozásának fennállásával kapcsolatos vizsgálat – Szabályok – A 3. cikk (3) bekezdése – A forgalommal kapcsolatos egyenlő és hátrányos megkülönböztetéstől mentes bánásmód kötelezettsége – Az észszerű forgalomszabályozási intézkedések alkalmazásának lehetősége – A forgalmat blokkoló és lassító intézkedések tilalma – Kivételek – Olyan csomagokat kínáló kereskedelmi gyakorlatok, amelyek alapján az azokra előfizető ügyfelek egy meghatározott adatmennyiség korlátlan felhasználására jogosító díjcsomagot vásárolnak, anélkül hogy beszámítanák a »nullás díjszabásba« tartozó bizonyos alkalmazások és kiemelt szolgáltatások használatát, és az ügyfelek ezen adatmennyiség kimerítését követően továbbra is korlátozás nélkül használhatják ezeket az alkalmazásokat és kiemelt szolgáltatásokat, miközben a többi alkalmazásra és szolgáltatásra forgalmat blokkoló vagy lassító intézkedéseket alkalmaznak”
A C‑807/18. és C‑39/19. sz. egyesített ügyekben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmek tárgyában, amelyeket a Fővárosi Törvényszék (Magyarország) a Bírósághoz 2018. december 20‑án, illetve 2019. január 23‑án érkezett, 2018. szeptember 11‑i határozataival terjesztett elő
a Telenor Magyarország Zrt.
és
a Nemzeti Média‑ és Hírközlési Hatóság Elnöke
között folyamatban lévő eljárásokban,
A BÍRÓSÁG (nagytanács),
tagjai: K. Lenaerts elnök, R. Silva de Lapuerta elnökhelyettes, J.‑C. Bonichot, M. Vilaras, E. Regan, S. Rodin és I. Jarukaitis tanácselnökök, Juhász E., M. Ilešič, J. Malenovský (előadó), L. Bay Larsen, F. Biltgen, A. Kumin, N. Jääskinen és N. Wahl bírák,
főtanácsnok: M. Campos Sánchez‑Bordona,
hivatalvezető: Illéssy I. tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2019. december 17‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– a Telenor Magyarország Zrt. képviseletében Losonci A. és Galambos P., segítőjük: Orbán M. ügyvéd,
– a Nemzeti Média‑ és Hírközlési Hatóság Elnöke képviseletében Kun I., meghatalmazotti minőségben,
– a magyar kormány képviseletében kezdetben: Fehér M. Z. és Wagner Zs., később: Fehér M. Z., meghatalmazotti minőségben,
– a cseh kormány képviseletében M. Smolek, J. Vláčil és A. Brabcová, meghatalmazotti minőségben,
– a német kormány képviseletében J. Möller és D. Klebs, meghatalmazotti minőségben,
– a holland kormány képviseletében M. K. Bulterman és M. J. Langer, meghatalmazotti minőségben,
– az osztrák kormány képviseletében kezdetben: G. Hesse és J. Schmoll, később: J. Schmoll, meghatalmazotti minőségben,
– a román kormány képviseletében kezdetben: C.‑R. Canţăr, E. Gane, R. I. Haţieganu és A. Wellman, később: E. Gane, R. I. Haţieganu és A. Wellman, meghatalmazotti minőségben,
– a szlovén kormány képviseletében N. Pintar Gosenca és A. Dežman Mušič, meghatalmazotti minőségben,
– a finn kormány képviseletében M. Pere, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében G. Braun, Havas L. és L. Nicolae, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2020. március 4‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek a nyílt internet‑hozzáférés megteremtéséhez szükséges intézkedések meghozataláról, továbbá az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló 2002/22/EK irányelv és az Unión belüli nyilvános mobilhírközlő hálózatok közötti barangolásról (roaming) szóló 531/2012/EU rendelet módosításáról szóló, 2015. november 25‑i (EU) 2015/2120 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2015. L 310., 1. o.) 3. cikkének értelmezésére vonatkoznak.
2 Ezeket a kérelmeket a Telenor Magyarország Zrt. (a továbbiakban: Telenor) és a Nemzeti Média‑ és Hírközlési Hatóság Elnöke (Magyarország) (a továbbiakban: NMHH elnöke) között az NMHH elnöke által hozott, a Telenort egyes internet‑hozzáférési szolgáltatásainak megszüntetésére kötelező két határozat tárgyában folyamatban lévő két jogvita keretében terjesztették elő.
Jogi háttér
A 2015/2120 rendelet
3 A 2015/2120 rendelet (1), (3), (6)–(9) és (11) preambulumbekezdésének a szövege a következő:
„(1) E rendelet célja, hogy olyan közös szabályokat hozzon létre, amelyek biztosítják az internet‑hozzáférési szolgáltatások nyújtása során a forgalom tekintetében az egyenlő és megkülönböztetésmentes bánásmódot, valamint a végfelhasználók kapcsolódó jogait. A végfelhasználók védelmével párhuzamosan e rendelet célja annak biztosítása is, hogy az internetes ökoszisztéma továbbra is az innováció motorjaként működhessen. […]
[…]
(3) Az elmúlt évtizedekben az internet a végfelhasználók, a tartalmak, alkalmazások és szolgáltatások nyújtói, valamint az internet‑hozzáférési szolgáltatók számára egyaránt könnyen hozzáférhető, nyílt innovációs platformként fejlődött. A jelenlegi keretszabályozás célja, hogy a végfelhasználóknak lehetőséget biztosítson az általuk választott információkhoz való hozzáférésre, azok terjesztésére, vagy az általuk választott alkalmazások és szolgáltatások használatára. Számos végfelhasználó szembesül azonban olyan forgalomszabályozási gyakorlatokkal, amelyek bizonyos alkalmazások vagy szolgáltatások letiltását vagy lassítását eredményezik. E tendenciák ismeretében uniós szinten közös szabályokat kell hozni az internet nyílt voltának biztosítása érdekében, valamint azért, hogy a belső piacot ne tagolják szét az egyes tagállamok által elfogadott intézkedések.
[…]
(6) Biztosítani kell a végfelhasználók számára a jogot, hogy az internet‑hozzáférési szolgáltatásukon keresztül információkhoz és tartalmakhoz hozzáférhessenek, azokat terjeszthessék, továbbá hogy megkülönböztetéstől mentesen vehessenek igénybe és nyújthassanak alkalmazásokat, illetve szolgáltatásokat. […]
(7) Biztosítani kell, hogy a végfelhasználók az általuk választott információkhoz és tartalmakhoz való hozzáféréshez és azok terjesztéséhez, valamint az általuk választott alkalmazások, illetve szolgáltatások használatához és azok nyújtásához való jogaik gyakorlása érdekében szabadon köthessenek megállapodásokat az internet‑hozzáférési szolgáltatókkal meghatározott adatforgalmú és sebességű internet‑hozzáférési szolgáltatások díjszabására vonatkozóan. Az ilyen megállapodások és az internet‑hozzáférési szolgáltatók egyéb kereskedelmi gyakorlatai nem vezethetnek az említett jogok korlátozásához, és ennélfogva e rendelet azon rendelkezéseinek megkerüléséhez, amelyek a nyílt internet‑hozzáférést hivatottak biztosítani. A nemzeti szabályozó és egyéb illetékes hatóságokat fel kell hatalmazni arra, hogy közbelépjenek, amennyiben e megállapodások vagy kereskedelmi gyakorlatok nagyságrendjük okán a gyakorlatban a végfelhasználók választási szabadságának jelentős korlátozásához vezetnek. Ennek érdekében a megállapodások és kereskedelmi gyakorlatok értékelése során figyelembe kell venni többek között az érintett internet‑hozzáférési szolgáltatók, továbbá a tartalmak, alkalmazások és szolgáltatások érintett szolgáltatóinak piaci helyzetét is. A nemzeti szabályozó és egyéb illetékes hatóságokat kötelezni kell arra, hogy nyomonkövetési és végrehajtási tevékenységük keretében lépjenek közbe, ha egy megállapodás vagy egy kereskedelmi gyakorlat a végfelhasználók jogainak lényegét ásná alá.
(8) Internet‑hozzáférési szolgáltatás nyújtása során e szolgáltatások nyújtóinak minden internetes forgalmat egyenlően, megkülönböztetéstől, korlátozástól vagy beavatkozástól mentesen, a feladójától vagy a fogadójától, a tartalmától, az alkalmazástól vagy a szolgáltatástól, illetve a végberendezéstől függetlenül kell kezelniük. […]
(9) Az észszerű forgalomszabályozás célja, hogy hozzájáruljon a hálózati erőforrások hatékony felhasználásához és az átviteli minőség összességében való optimalizálásához, tekintettel a szolgáltatásnak a forgalom – és ennélfogva a továbbított tartalom, az alkalmazások és a szolgáltatások – meghatározott kategóriái esetében elvárt műszaki minőségére vonatkozó követelmények objektív különbségeire. Az internet‑hozzáférési szolgáltatók által alkalmazott észszerű forgalomszabályozási intézkedéseknek átláthatóknak, megkülönböztetéstől menteseknek és arányosaknak kell lenniük, és azok alapját nem képezhetik kereskedelmi megfontolások. […]
[…]
(11) Meg kell tiltani minden olyan forgalomszabályozási gyakorlat alkalmazását – az e rendeletben meghatározott, indokolt kivételektől eltekintve –, amely túlmutat az ilyen, észszerű forgalomszabályozási intézkedéseken azáltal, hogy bizonyos tartalmakat, alkalmazásokat vagy szolgáltatásokat, illetve azok meghatározott kategóriáit letiltja, lelassítja, módosítja, korlátozza, azokba beavatkozik, gyengébb minőségben nyújtja vagy hátrányosan megkülönbözteti. Az említett kivételeket szigorúan kell értelmezni és azoknak meg kell felelniük az arányossági feltételeknek. Bizonyos tartalmakat, alkalmazásokat és szolgáltatásokat, valamint ezek meghatározott kategóriáit védeni kell, mivel ezek letiltása, illetve – az indokolt kivételeken túli – egyéb intézkedésekkel történő korlátozása kedvezőtlen hatást gyakorol a végfelhasználók számára elérhető választékra és az innovációra. […]”
4 A 2015/2120 rendelet „Tárgy és hatály” című 1. cikke tartalmazza az (1) bekezdést, amely szerint:
„Ez a rendelet közös szabályokat határoz meg az internet‑hozzáférési szolgáltatások nyújtása során a forgalom tekintetében az egyenlő és megkülönböztetésmentes bánásmód, valamint a végfelhasználók kapcsolódó jogai védelmének biztosítása céljából.”
5 E rendelet 2. cikke értelmében az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló, 2002. március 7‑i 2002/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (keretirányelv) (HL 2002. L 108., 33. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 29. kötet, 349. o.) 2. cikkében szereplő fogalommeghatározások az irányadók e rendelet alkalmazásában is.
6 Az említett rendeletnek „A nyílt internet‑hozzáférés biztosítása” című 3. cikke az (1)–(3) bekezdésében a következőket mondja ki:
„(1) A végfelhasználók számára jogosultságot kell biztosítani az internet‑hozzáférési szolgáltatásukon keresztül az általuk választott információkhoz és tartalmakhoz való hozzáférésre és azok terjesztésére, az általuk választott alkalmazások és szolgáltatások használatára és nyújtására, valamint az általuk választott végberendezések használatára, függetlenül a végfelhasználó vagy szolgáltató helyétől, illetve az információ, tartalom, alkalmazás vagy szolgáltatás helyétől, származásától vagy rendeltetésétől.
[…]
(2) Sem az internet‑hozzáférési szolgáltatók és a végfelhasználók között az internet‑hozzáférési szolgáltatás kereskedelmi és technikai feltételei és jellemzői – így például az ár, az adatmennyiség vagy a sebesség – tekintetében létrejött megállapodások, sem pedig az internet‑hozzáférési szolgáltatók kereskedelmi gyakorlata nem korlátozhatják a végfelhasználó (1) bekezdésben megállapított jogainak gyakorlását.
(3) Az internet‑hozzáférési szolgáltatóknak minden internetes forgalmat – függetlenül annak küldőjétől és fogadójától, a hozzáfért vagy terjesztett tartalomtól, az igénybe vett vagy nyújtott alkalmazásoktól vagy szolgáltatásoktól, valamint a használt végberendezéstől – megkülönböztetéstől, korlátozástól vagy beavatkozástól mentesen, egyenlő bánásmódot biztosítva kell kezelniük.
Az első albekezdés nem gátolhatja az internet‑hozzáférési szolgáltatókat abban, hogy észszerű forgalomszabályozási intézkedéseket alkalmazzanak. Ahhoz, hogy az intézkedéseket észszerűnek lehessen tekinteni, azoknak átláthatóknak, megkülönböztetésmentesnek és arányosnak kell lenniük, és nem kereskedelmi megfontolásokon, hanem a szolgáltatásnak a forgalom meghatározott kategóriái esetében elvárt műszaki minőségére vonatkozó, objektíven különböző követelményeken kell alapulniuk. Az említett intézkedések nem foglalhatják magukban a konkrét tartalmak nyomon követését, és az intézkedéseket nem lehet a szükségesnél hosszabb ideig fenntartani.
Az internet‑hozzáférési szolgáltatók nem hozhatnak a második albekezdésben említetteken túlmutató forgalomszabályozási intézkedéseket, és nem tilthatnak le, nem lassíthatnak, nem módosíthatnak, nem korlátozhatnak [helyesen: nem korlátozhatnak, nem zavarhatnak], nem nyújthatnak gyengébb minőségben és nem különböztethetnek meg hátrányosan bizonyos tartalmakat, alkalmazásokat vagy szolgáltatásokat, illetve azok bizonyos kategóriáit, továbbá nem avatkozhatnak bele konkrét tartalmakba, alkalmazásokba vagy szolgáltatásokba, illetve azok bizonyos kategóriába, kivéve, ha ez az alábbiak elérése érdekében szükséges, és akkor is csak az alábbiak eléréséhez szükséges időtartamra:
a) az internet‑hozzáférési szolgáltatóra vonatkozó uniós jogalkotási aktusoknak vagy az uniós joggal összhangban lévő nemzeti jogszabályoknak való megfelelés, vagy az említett uniós jogalkotási aktusokat vagy nemzeti jogszabályokat végrehajtó, az uniós jognak megfelelő intézkedéseknek való megfelelés, ideértve a bírósági végzéseket, illetve a megfelelő hatáskörrel felruházott közigazgatási szervek határozatait is;
b) az integritás és biztonság megőrzése a hálózat, a hálózaton keresztül nyújtott szolgáltatások, valamint a végfelhasználók végberendezései tekintetében;
c) közelgő hálózati torlódás megelőzése, valamint a kivételes vagy ideiglenes hálózati torlódás hatásainak csökkentése, amennyiben biztosított az egyenlő bánásmód a forgalom azonos típusai tekintetében.”
7 Ugyanezen rendelet „Felügyelet és végrehajtás” című 5. cikke az (1) bekezdésének első albekezdésében a következőket írja elő:
„A nemzeti szabályozó hatóságoknak szorosan nyomon kell követniük és biztosítaniuk kell a 3. és 4. cikk betartását, és elő kell mozdítaniuk a megkülönböztetésmentes, a mindenkori technológiai fejlettségi szintnek megfelelő minőségben nyújtott internet‑hozzáférési szolgáltatások folyamatos rendelkezésre állását. E célból a nemzeti szabályozó hatóságok a műszaki jellemzőkkel kapcsolatos követelményeket, a szolgáltatásminőségre vonatkozó minimumkövetelményeket, valamint más megfelelő és szükséges intézkedéseket állapíthatnak meg egy vagy több nyilvános elektronikus hírközlési szolgáltató tekintetében, ideértve az internet‑hozzáférési szolgáltatókat is.”
A 2002/21 irányelv
8 A 2002/21 irányelv 2. cikke többek között a következő fogalommeghatározásokat tartalmazza:
„h) »felhasználó«: a nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatást használó vagy kérelmező jogi személy vagy természetes személy;
i) »fogyasztó«: bármilyen természetes személy, aki üzleti vagy szakmai tevékenységén kívül eső célból nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatást használ, vagy kér;
[…]
n) »végfelhasználó«: olyan felhasználó, aki nem szolgáltat nyilvános hírközlő hálózatokat vagy nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatásokat;
[…]”
Az alapeljárások és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
9 A Magyarországon székhellyel rendelkező Telenor az infokommunikációs ágazat meghatározó szereplője. Többek között internet‑hozzáférési szolgáltatásokat nyújt. A potenciális ügyfeleinek kínált szolgáltatások között szerepel a „MyChat”, illetve a „MyMusic” elnevezésű csomag.
10 A „MyChat” egy olyan csomag, amely először is lehetővé teszi az arra előfizető ügyfelek számára, hogy egy gigabit adatmennyiséget vásároljanak, és azt a kimerítéséig korlátlanul felhasználják azzal, hogy a rendelkezésre álló alkalmazásokhoz és szolgáltatásokhoz szabadon hozzáférnek, anélkül hogy ebbe az adatmennyiségbe beszámítanák hat kiemelt online kommunikációs alkalmazás, nevezetesen a Facebook, a Facebook Messenger, az Instagram, a Twitter, a Viber és a Whatsapp használatát, amelyek a „nullás díjszabás” elnevezésű díjszabásba tartoznak. Másodszor, e csomag szabályai szerint, miután az említett adatmennyiséget kimerítették, a csomagra előfizető ügyfelek továbbra is korlátlanul használhatják ezt a hat kiemelt alkalmazást, miközben a többi rendelkezésre álló alkalmazásra és szolgáltatásra forgalmat lassító intézkedéseket alkalmaznak.
11 A „MyMusic” egy olyan csomag, amely három különböző, a „MyMusic Start”, a „MyMusic Nonstop”, illetve a „MyMusic Deezer” elnevezésű tarifacsomagból áll, amelyek internet‑hozzáférési szolgáltatások meglévő tarifacsomagjával rendelkező ügyfelek számára hozzáférhetők, és lehetővé teszik a csomagra előfizetők számára először is az online zenehallgatást azzal, hogy többek között négy zeneátviteli alkalmazást, azaz az Apple Musicot, a Deezert, a Spotify‑t és a Tidalt, valamint hat rádiószolgáltatást használnak, anélkül hogy a „nullás díjszabásba” tartozó ezen alkalmazások és szolgáltatások használatát a vásárolt tarifacsomagban szereplő adatmennyiségbe beszámítanák. Másodszor, e csomag szabályai szerint, miután ezt az adatmennyiséget kimerítették, a csomagra előfizető ügyfelek továbbra is korlátlanul használhatják ezeket az alkalmazásokat és kiemelt szolgáltatásokat, miközben a többi rendelkezésre álló alkalmazásra és szolgáltatásra forgalmat blokkoló vagy lassító intézkedéseket alkalmaznak.
12 Miután a Nemzeti Média‑ és Hírközlési Hatóság (Magyarország) két eljárást indított a „MyChat”, illetve a „MyMusic” 2015/2120 rendelet 3. cikkével való összeegyeztethetőségének vizsgálata iránt, két határozatot fogadott el, amelyekben arra az álláspontra helyezkedett, hogy ezek a csomagok olyan forgalomszabályozási intézkedéseket valósítottak meg, amelyek nem tartják tiszteletben az e cikk (3) bekezdésében előírt, egyenlő és hátrányos megkülönböztetéstől mentes bánásmódra vonatkozó kötelezettséget, és a Telenornak meg kell szüntetnie ezt a különbségtételt.
13 Ezt a két határozatot az NMHH elnöke később két határozatban helybenhagyta, amelyekben többek között megállapította, hogy a forgalomszabályozási intézkedéseknek a 2015/2120 rendelet 3. cikkének (3) bekezdésével való összeegyeztethetőségének vizsgálata nem teszi szükségessé annak értékelését, hogy ezek az intézkedések milyen hatással vannak a végfelhasználók e rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében előírt jogainak gyakorlására.
14 A Telenor az NMHH elnökének e két határozatát vitatta a Fővárosi Törvényszék (Magyarország) előtt.
15 Ennek keretében a Telenor lényegében azt állítja, hogy a „MyChat” és „MyMusic” csomagok az ügyfeleikkel kötött megállapodások részét képezik és azok – mint ilyenek – csak a 2015/2120 rendelet 3. cikke (2) bekezdésének hatálya alá tartozhatnak, nem pedig e rendelet 3. cikke (3) bekezdésének hatálya alá, amely kizárólag az internet‑hozzáférési szolgáltatók által egyoldalúan alkalmazott forgalomszabályozási intézkedésekre vonatkozik. Mindenesetre annak megállapításához, hogy az ilyen csomagok összeegyeztethetők‑e a rendelet 3. cikkének (3) bekezdésével, a 3. cikk (2) bekezdésével való összeegyeztethetőségük vizsgálatához hasonlóan meg kell vizsgálni, hogy azok milyen hatással vannak a végfelhasználók jogainak gyakorlására. Következésképpen az említett csomagokat nem lehet a 2015/2120 rendelet 3. cikkének (3) bekezdésével összeegyeztethetetlennek tekinteni pusztán azon az alapon – ahogyan arra az NMHH elnöke hivatkozott –, hogy azok olyan forgalomszabályozási intézkedéseket valósítanak meg, amelyek nem tartják tiszteletben az e rendelkezésben előírt, egyenlő és hátrányos megkülönböztetéstől mentes bánásmód kötelezettségét.
16 Válaszul az NMHH elnöke többek között arra hivatkozik, hogy annak eldöntése, hogy a 2015/2120 rendelet 3. cikkének mely rendelkezése alapján kell vizsgálni egy adott magatartást, nem e magatartás formájától, hanem annak tartalmától függ. Egyébiránt azt állítja, hogy e cikk (2) bekezdésétől eltérően, amely annak vizsgálatát írja elő, hogy az internet‑hozzáférési szolgáltatók által alkalmazott megállapodások és kereskedelmi gyakorlatok milyen hatással vannak a végfelhasználók jogainak gyakorlására, az említett cikk (3) bekezdése megtilt minden egyenlőtlen vagy hátrányosan megkülönböztető forgalomszabályozó intézkedést, anélkül hogy releváns lenne különbséget tenni a végfelhasználó által a szolgáltatóval kötött megállapodás alapján alkalmazott intézkedések, valamint a szolgáltató kereskedelmi gyakorlatán alapuló intézkedések között. Ezenkívül valamennyi ezen intézkedés önmagában tilos, következésképpen nem kell vizsgálni az említett intézkedések végfelhasználók jogainak gyakorlására való hatását.
17 Miután a kérdést előterjesztő bíróság megállapította, hogy a 2015/2120 rendelet célja a hálózatsemlegesség biztosítása, és a rendelet e tekintetben kiemelt jelentőséggel bír, lényegében úgy ítéli meg, hogy az előtte folyamatban lévő jogviták két új jogi kérdéskört vetnek fel, amelyek e rendelet központi rendelkezésére vonatkoznak.
18 E tekintetben először is rámutat arra, hogy a 2015/2120 rendelet 3. cikkének (1) és (2) bekezdésével párhuzamosan, amelyek számos jogot biztosítanak az internet‑hozzáférési szolgáltatások végfelhasználói számára és tiltják az ilyen szolgáltatásokat nyújtóknak, hogy az e jogok gyakorlását korlátozó megállapodásokat vagy kereskedelmi gyakorlatokat alkalmazzanak, az említett 3. cikk (3) bekezdése a forgalommal kapcsolatos egyenlő és hátrányos megkülönböztetéstől mentes bánásmód általános kötelezettségét írja elő. Ugyanakkor e rendelet szövege nem teszi lehetővé annak meghatározását, hogy azok a csomagok, amelyeket valamely internet‑hozzáférési szolgáltató az ügyfeleivel kötött megállapodások útján alkalmaz és amelyek alapján az ügyfelek „nullás díjszabásban” részesülnek, amely lehetővé teszi számukra, hogy bizonyos alkalmazásokat és kiemelt szolgáltatásokat korlátlanul használjanak, anélkül hogy e használatot beszámítanák a megvásárolt adatmennyiségbe, és miután ezt az adatmennyiséget kimerítették, a többi rendelkezésre álló alkalmazásra és szolgáltatásra forgalmat blokkoló vagy lassító intézkedéseket alkalmaznak, e rendelet 3. cikke (2) bekezdésének, a (3) bekezdésének vagy pedig a (2) és (3) bekezdésének hatálya alá tartoznak‑e.
19 Másodszor, az említett két bekezdés szövege azt sem teszi lehetővé – miután az ilyen magatartásokra alkalmazandó bekezdés vagy bekezdések meghatározásra kerültek –, hogy milyen módszert kell alkalmazni annak meghatározásához, hogy e magatartások összeegyeztethetők‑e a 2015/2120 rendelettel.
20 Ilyen körülmények között határozott úgy a Fővárosi Törvényszék, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő, a C‑807/18. és a C‑39/19. sz. ügyekben azonos módon megfogalmazott kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) A […] [2015/2120 rendelet] 3. cikk[ének] (2) bekezdése szerint értelmezendő‑e az internet‑hozzáférési szolgáltató és a végfelhasználó azon kereskedelmi megállapodása, amely alapján az internet‑hozzáférési szolgáltató a végfelhasználó részére bizonyos alkalmazások tekintetében nullás díjszabást alkalmaz (vagyis az adott alkalmazás által generált forgalom az esetleges adatfogyasztásba nem számít bele, azt az adatkeret elfogyását követően sem lassítja), és a megkülönböztetést kizárólag a végfelhasználóval kötött kereskedelmi megállapodásban foglalt feltételek szerint, annak keretei között, kizárólag e végfelhasználó irányában gyakorolja, a kereskedelmi megállapodásban nem részes végfelhasználóval szemben azonban nem?
2) Az 1. kérdésre adott nemleges válasz esetén úgy kell‑e értelmezni a [2015/2120 rendelet] 3. cikk[ének] (3) bekezdését, hogy a jogsértés megállapításához, figyelemmel a [r]endelet (7) preambulumbekezdésére is, szükséges annak – hatás‑ és piacalapú – vizsgálata, hogy az internet‑hozzáférési szolgáltató intézkedései ténylegesen korlátozzák‑e, és milyen mértékben a végfelhasználónak a [r]endelet 3. cikk[ének] (1) bekezdésében foglalt jogait?
3) Az 1–2. kérdéstől függetlenül, úgy kell‑e értelmezni a [2015/2120 rendelet] 3. cikk[ének] (3) bekezdését, hogy az ebben meghatározott tilalom általános és objektív, azaz ez alapján tiltott minden olyan forgalomszabályozási intézkedés, amely különbséget tesz az egyes internetes tartalmak között attól függetlenül, hogy az internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltató egyébként ezt megállapodás, kereskedelmi gyakorlat vagy egyéb magatartása útján teszi‑e?
4) A 3. kérdésre adott igenlő válasz esetén további piaci‑ és hatásvizsgálatok elvégzése nélkül is megállapítható‑e önmagában a megkülönböztetés tényénél fogva a [2015/2120 rendelet] 3. cikk[ének] (3) bekezdésébe ütközés, és ezért a [r]endelet 3. cikk[e] (1) és (2) bekezdésének való megfelelés vizsgálata okafogyott ilyen esetben?”
21 A Bíróság elnöke 2019. március 8‑i határozatával az írásbeli és a szóbeli szakasz lefolytatása, valamint az ítélet meghozatala céljából elrendelte a C‑807/18. és C‑39/19. sz. ügyek egyesítését.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
22 Az együttesen vizsgálandó négy kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2015/2120 rendelet 3. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy azok a csomagok, amelyeket valamely internet‑hozzáférési szolgáltató a végfelhasználókkal kötött megállapodások útján alkalmaz, és amelyek alapján a végfelhasználók meghatározott adatmennyiség korlátlan felhasználására jogosító tarifacsomagot vásárolhatnak, anélkül hogy beszámítanák a „nullás díjszabásba” tartozó bizonyos alkalmazások és kiemelt szolgáltatások használatát, és ezen adatmennyiség kimerítését követően ezeket az alkalmazásokat és kiemelt szolgáltatásokat továbbra is korlátlanul használhatják, miközben a többi rendelkezésre álló alkalmazásra és kiemelt szolgáltatásra forgalmat blokkoló vagy lassító intézkedéseket alkalmaznak, összeegyeztethetetlenek az e cikk (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett (2) bekezdésével és – vagylagosan vagy együttesen – az említett cikk (3) bekezdésével.
23 A 2015/2120 rendelet 3. cikkének (2) bekezdése értelmében egyrészt az internet‑hozzáférési szolgáltatók és a végfelhasználók között kötött megállapodások, másrészt pedig az e szolgáltatók kereskedelmi gyakorlata nem korlátozhatja a végfelhasználók ezen cikk (1) bekezdésében megállapított jogainak gyakorlását. Ezek a jogok – amint az a 2015/2120 rendelet 3. cikkének a (6) preambulumbekezdése által megvilágított (1) bekezdéséből következik – magukban foglalják többek között a tartalmak, alkalmazások és szolgáltatások valamely internet‑hozzáférési szolgáltatáson keresztül történő használatához való jogot, valamint az ilyen tartalmak, alkalmazások és szolgáltatások említett szolgáltatáson keresztül való nyújtásához való jogot.
24 A 2015/2120 rendelet 3. cikkének (3) bekezdése az első albekezdésében mindenekelőtt azt írja elő, hogy az internet‑hozzáférési szolgáltatóknak minden internetes forgalmat – függetlenül többek között az igénybe vett alkalmazásoktól vagy szolgáltatásoktól – megkülönböztetéstől, korlátozástól vagy beavatkozástól mentesen, egyenlő bánásmódot biztosítva kell kezelniük.
25 Ez a rendelkezés második albekezdésében kimondja továbbá, hogy az első albekezdése nem gátolhatja az internet‑hozzáférési szolgáltatókat abban, hogy észszerű forgalomszabályozási intézkedéseket alkalmazzanak, pontosítva egyúttal, hogy ahhoz, hogy az ilyen intézkedéseket észszerűnek lehessen tekinteni, először is azoknak átláthatóknak, megkülönböztetésmentesnek és arányosnak kell lenniük, másodszor nem kereskedelmi megfontolásokon, hanem a forgalom meghatározott kategóriái esetében objektíven különböző műszaki követelményeken kell alapulniuk, harmadszor pedig az említett intézkedések nem foglalhatják magukban a tartalom nyomon követését, és nem lehet azokat a szükségesnél hosszabb ideig fenntartani.
26 Végül az említett rendelkezés a harmadik albekezdésében előírja, hogy az internet‑hozzáférési szolgáltatók nem hozhatnak az e rendelkezés második albekezdésében említetteken túlmutató forgalomszabályozási intézkedéseket, és különösen nem tilthatnak le, nem lassíthatnak, nem módosíthatnak, nem korlátozhatnak, nem zavarhatnak, nem nyújthatnak gyengébb minőségben és nem különböztethetnek meg hátrányosan bizonyos alkalmazásokat vagy szolgáltatásokat, illetve azok bizonyos kategóriáit, továbbá nem avatkozhatnak bele konkrét alkalmazásokba vagy szolgáltatásokba, illetve azok bizonyos kategóriába, kivéve, ha ez uniós jogalkotási aktusoknak vagy az uniós joggal összhangban lévő nemzeti jogszabályoknak való megfelelés, vagy az említett jogalkotási aktusokat vagy nemzeti jogszabályokat végrehajtó intézkedéseknek való megfelelés vagy a hálózat, a hálózaton keresztül nyújtott szolgáltatások, valamint a végfelhasználók végberendezései tekintetében az integritás és biztonság megőrzése vagy pedig a hálózati torlódás megelőzése, valamint azok hatásainak csökkentése érdekében szükséges, és akkor is csak az említettek eléréséhez szükséges időtartamra.
27 Ezek a különböző rendelkezések – amint az a 2015/2120 rendelet 1. cikkéből következik, és amint arra a főtanácsnok indítványának 27–29. pontjában rámutatott – az internet‑hozzáférési szolgáltatások nyújtása során a forgalom tekintetében az egyenlő és megkülönböztetésmentes bánásmód, valamint a végfelhasználók kapcsolódó jogai védelmének biztosítására irányulnak.
28 Mivel az említett rendelkezések és ezeken keresztül a 2015/2120 rendelet által követett célkitűzések tiszteletben tartását e rendelet 5. cikke szerint a nemzeti szabályozó hatóságok biztosítják, e hatóságok feladata – a nemzeti bíróságok felülvizsgálata mellett és a Bíróság által adott iránymutatások tükrében – esetről esetre annak meghatározása, hogy egy adott internet‑hozzáférési szolgáltató meghatározott magatartása jellemzőit tekintve az említett rendelet 3. cikke (2) bekezdésének, vagy ugyanezen rendelet 3. cikke (3) bekezdésének vagy pedig az együttesen figyelembe vett e rendelkezések hatálya alá tartozik‑e azzal, hogy az említett hatóság vizsgálatát ez utóbbi esetben e rendelkezések közül az egyikkel vagy a másikkal kezdi. Ha a nemzeti szabályozó hatóság úgy véli, hogy egy adott internet‑hozzáférési szolgáltató meghatározott magatartása teljes egészében összeegyeztethetetlen a 2015/2120 rendelet 3. cikkének (3) bekezdésével, tartózkodhat annak meghatározásától, hogy az említett magatartás e rendelet 3. cikkének (2) bekezdésével is összeegyeztethetetlen‑e.
29 A jelen esetben a Bíróság rendelkezésére bocsátott információkból kitűnik, hogy az alapügyekben szóban forgó csomagok – amint az az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések szövegéből és az előzetes döntéshozatalra utaló két határozatnak a jelen ítélet 9–11. és 18. pontjában összefoglalt megállapításaiból kitűnik – négy jellemzővel rendelkeznek. Elsőként a csomagokat kialakító internet‑hozzáférési szolgáltató azokat potenciális magyarországi ügyfeleinek ajánlja, mielőtt a csomagok az érdekeltekkel kétoldalúan kötött megállapodások útján alkalmazásra kerülnének. Másodsorban ezek a csomagok az azokra előfizető valamennyi ügyfélnek biztosítják a jogot – az internet‑hozzáférési szolgáltatótól vásárolt tarifacsomagban lévő adatmennyiség függvényében – bármely elérhető alkalmazás és szolgáltatás korlátlan használatához, anélkül azonban, hogy a „nullás díjszabásba” tartozó bizonyos alkalmazások és kiemelt szolgáltatások használatát beszámítanák. Harmadsorban az említett csomagok alapján, miután a megvásárolt adatmennyiséget kimerítették, a csomagokat előfizető valamennyi ügyfél továbbra is korlátlanul használhatja ezeket az alkalmazásokat és kiemelt szolgáltatásokat. Negyedsorban az e feltételekhez kötött tarifacsomagban szereplő adatmennyiségek kimerítését követően az internet‑hozzáférési szolgáltató minden egyes érintett ügyfél esetében az említett nullás díjszabásba tartozóktól eltérő bármilyen alkalmazás és szolgáltatás használatával összefüggő forgalmat blokkoló vagy lassító intézkedéseket alkalmaz.
30 Először is a 2015/2120 rendelet 3. cikkének az (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett (2) bekezdését illetően elöljáróban meg kell jegyezni, hogy az említett (1) bekezdés előírja, hogy az e rendelkezés által az internet‑hozzáférési szolgáltatások végfelhasználóinak biztosított jogok célja, hogy azokat „az internet‑hozzáférési szolgáltatásukon keresztül” gyakorolják, és a (2) bekezdés úgy rendelkezik, hogy az ilyen szolgáltatás nem jár e jogok gyakorlásának korlátozásával.
31 Egyébiránt a 2015/2120 rendelet 3. cikkének a (7) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett (2) bekezdéséből következik, hogy a nemzeti szabályozó hatóságoknak az adott internet‑hozzáférési szolgáltató szolgáltatásait az említett követelményre tekintettel kell vizsgálniuk azzal, hogy az e rendelet 5. cikke alapján és az illetékes nemzeti bíróságok felülvizsgálata mellett járnak el, és figyelembe veszik mind az e szolgáltató által a végfelhasználókkal kötött megállapodásokat, mind pedig az említett szolgáltató által alkalmazott kereskedelmi gyakorlatokat.
32 E tekintetben meg kell jegyezni elsőként, hogy a 2015/2120 rendelet 3. cikkének (2) bekezdése azokra a „megállapodásokra” vonatkozik, amelyekkel egyrészről az internet‑hozzáférési szolgáltató, másrészről pedig a végfelhasználó megállapodik az előző által az utóbbi részére nyújtandó internet‑hozzáférési szolgáltatások kereskedelmi és technikai feltételeiről és jellemzőiről, így például a fizetendő árról, az adatmennyiségről, valamint a kapcsolódó sebességről.
33 Amint az a 2015/2120 rendelet (7) preambulumbekezdéséből kitűnik, ezek a megállapodások azt a szabadságot konkretizálják, amellyel minden végfelhasználó arra vonatkozóan rendelkezik, hogy kiválassza azokat a szolgáltatásokat, amelyeken keresztül – jellemzőik alapján – az e rendelet által biztosított jogokat gyakorolni kívánja. Ugyanezen preambulumbekezdés ugyanakkor hozzáteszi, hogy az ilyen megállapodások nem korlátozhatják a végfelhasználók jogainak gyakorlását, és ennélfogva nem vezethetnek az említett rendelet azon rendelkezéseinek megkerüléséhez, amelyek a nyílt internet‑hozzáférést hivatottak biztosítani.
34 A 2015/2120 rendelet 3. cikkének (2) bekezdésében említett „kereskedelmi gyakorlatokat” illetően ez a rendelkezés pontosítja, hogy azok az internet‑hozzáférési szolgáltatók „gyakorlata[i]”. Ezek a kereskedelmi gyakorlatok tehát – ellentétben azokkal a „megállapodásokkal”, amelyekre az említett rendelkezés párhuzamosan hivatkozik – feltehetőleg nem arra hivatottak, hogy az ilyen szolgáltató és a végfelhasználó közötti szándékegységet tükrözzék.
35 Ezek a kereskedelmi gyakorlatok magukban foglalhatják többek között az internet‑hozzáférési szolgáltató olyan magatartását, amelynek alapján e szolgáltatások sajátos változatait vagy kombinációját kínálja potenciális ügyfelei számára annak érdekében, hogy megfeleljen az egyes ügyfelek elvárásainak és preferenciáinak, és adott esetben mindegyikükkel egyedi megállapodást kössön, amelynek lehetséges következményeként ezen elvárásoktól és preferenciáktól függően többé‑kevésbé jelentős számú, azonos vagy hasonló tartalmú megállapodás jön létre. A 2015/2120 rendelet 3. cikkének (2) bekezdésében említett megállapodásokhoz hasonlóan az említett kereskedelmi gyakorlatok azonban nem korlátozhatják a végfelhasználók jogainak gyakorlását, és ennélfogva nem vezethetnek az e rendelet azon rendelkezéseinek megkerüléséhez, amelyek a nyílt internet‑hozzáférést hivatottak biztosítani.
36 Másodsorban a 2015/2120 rendelet 2. cikkéből és a 2002/21 irányelv azon rendelkezéseiből, amelyekre e cikk utal, így különösen ezen irányelv 2. cikkének h), i) és n) alpontjából következik, hogy a „végfogyasztók” fogalma a nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatást használó vagy kérelmező bármely természetes vagy jogi személyt magában foglalja, kivéve azokat, akik, illetve amelyek nyilvános hírközlő hálózatokat vagy nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatásokat biztosítanak. Ezért ez a fogalom mind a fogyasztókra, mind pedig az olyan szakmai tevékenységet végzőkre vonatkozik, mint a vállalkozások vagy a nonprofit jogi személyek.
37 Egyébiránt az említett fogalom magában foglalja mindazokat a természetes vagy jogi személyeket, akik, illetve amelyek tartalmakhoz, alkalmazásokhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés céljából internet‑hozzáférési szolgáltatásokat használnak vagy kérelmeznek, mind pedig azokat a természetes vagy jogi személyeket, akiknek, illetve amelyeknek tartalmak, alkalmazások és szolgáltatások biztosításához internet‑hozzáférésre van szükségük.
38 A 2015/2120 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése és e rendelet (6) preambulumbekezdése is kifejezetten a végfelhasználók e két kategóriájára hivatkozik, akiknek a jogát megállapítja többek között nemcsak az információkhoz és tartalmakhoz való hozzáférésre, valamint az alkalmazások és szolgáltatások felhasználására, hanem információk és tartalmak terjesztésére, valamint alkalmazások és szolgáltatások nyújtására is.
39 Ebből következik, hogy azt, hogy a végfelhasználók jogai gyakorlásának a jelen ítélet 30. pontjában kifejtett tiltott korlátozása esetlegesen fennáll‑e, annak figyelembevételével kell vizsgálni, hogy egy adott internet‑hozzáférési szolgáltató megállapodásai vagy kereskedelmi gyakorlatai hatással vannak nem csupán azon szakmai tevékenységet végzők és fogyasztók jogaira, akik, illetve amelyek tartalmakhoz, alkalmazásokhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés céljából internet‑hozzáférési szolgáltatásokat használnak vagy kérelmeznek, hanem azon szakmai tevékenységet végzők jogaira is, amelyeknek e tartalmak, alkalmazások és szolgáltatások biztosítása céljából ilyen internet‑hozzáférési szolgáltatásokra van szükségük. E tekintetben a 2015/2120 rendelet (7) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a szóban forgó szolgáltató megállapodásainak és kereskedelmi gyakorlatainak vizsgálata során – egyéb tényezők mellett – a szakmai tevékenységet végzők pontosan ezen kategóriájának piaci helyzetét szükséges figyelembe venni.
40 Harmadsorban, a 2015/2120 rendelet 3. cikkének (2) bekezdése az előző pontban hivatkozott összefüggésben egy adott internet‑hozzáférési szolgáltató „megállapodásaira” és „kereskedelmi gyakorlatára” hivatkozik azzal, hogy számos nyelvi változatban többes számot használ.
41 Ezenkívül a 2015/2120 rendelet (7) preambulumbekezdése kifejti, hogy annak a vizsgálata, hogy a végfelhasználók jogainak gyakorlását esetlegesen korlátozzák‑e, magában foglalja annak meghatározását, hogy az ilyen szolgáltató megállapodásai és kereskedelmi gyakorlatai „nagyságrendjük” okán a végfelhasználók választási szabadságának jelentős korlátozásához vezetnek‑e, figyelembe véve különösen az internet‑hozzáférési szolgáltatóknak, továbbá a tartalmak, alkalmazások és szolgáltatások érintett szolgáltatóinak a piaci helyzetét.
42 Ebből következik, hogy az uniós jogalkotónak nem az volt a szándéka, hogy egy adott internet‑hozzáférési szolgáltató megállapodásainak és kereskedelmi gyakorlatainak vizsgálatát – egyedileg – egy meghatározott megállapodásra vagy kereskedelmi gyakorlatra korlátozza, hanem annak az előírása, hogy e szolgáltató megállapodásainak és kereskedelmi gyakorlatainak az összességét is vizsgálják.
43 E különböző tényezőkre tekintettel mindenekelőtt rá kell mutatni arra, hogy az olyan megállapodás, amellyel egy adott ügyfél olyan csomagra fizet elő, amelynek alapján, miután a megvásárolt tarifacsomagban szereplő adatmennyiséget kimerítették, ezen ügyfél csak a „nullás díjszabásba” tartozó bizonyos alkalmazásokhoz és szolgáltatásokhoz rendelkezik korlátlan hozzáféréssel, a 2015/2120 rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében foglalt jogok gyakorlásának korlátozásához vezethet. Az ilyen megállapodásnak az e rendelet 3. cikkének (2) bekezdésével való összeegyeztethetőségét az említett rendelet (7) preambulumbekezdésében hivatkozott szempontok tükrében esetről esetre kell vizsgálni.
44 Továbbá az ilyen csomagok, amelyek a 2015/2120 rendelet 3. cikkének (2) bekezdése értelmében vett kereskedelmi gyakorlat körébe tartoznak, azon megállapodások együttes hatására tekintettel, amelyekhez e csomagok választása vezethet, alkalmasak arra, hogy az ügyfelek által vásárolt tarifacsomagban szereplő adatmennyiség kimerítését követően bizonyos alkalmazások és kiemelt szolgáltatások, azaz olyan alkalmazások és szolgáltatások használatát fokozzák, amelyek korlátlanul használhatók a „nullás díjszabásban” és ezzel összefüggésben alkalmasak arra, hogy a többi rendelkezésre álló alkalmazás és szolgáltatás használatát csökkentsék, tekintettel azokra az intézkedésekre, amelyekkel a szóban forgó internet‑hozzáférési szolgáltató ezt technikailag nehezebbé, sőt lehetetlenné teszi.
45 Végül, minél nagyobb azoknak az ügyfeleknek a száma, akik az ilyen csomagok előfizetésére vonatkozó megállapodásokat kötnek, annál jelentősebb mértékben korlátozhatja e megállapodások együttes hatása – nagyságrendjükre tekintettel – a végfelhasználók jogainak gyakorlását, sőt sértheti e jogok lényegét is, amelynek esetére a 2015/2120 rendelet (7) preambulumbekezdése kifejezetten hivatkozik.
46 Ebből következik, hogy a piac jelentős részére kiterjedő, ilyen megállapodások megkötése korlátozhatja a 2015/2120 rendelet 3. cikkének (2) bekezdése értelmében a végfelhasználók jogainak gyakorlását.
47 Másodszor, a 2015/2120 rendelet 3. cikkének (3) bekezdését illetően mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy – amint az a jelen ítélet 24. pontjából következik – e rendelkezésnek az említett rendelet (8) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett első albekezdése az internet‑hozzáférési szolgáltatók számára a forgalommal kapcsolatban a hátrányos megkülönböztetéstől, korlátozástól vagy beavatkozástól mentes egyenlő bánásmód általános kötelezettségét írja elő, amelytől semmilyen esetben sem lehet az e szolgáltatók által alkalmazott kereskedelmi gyakorlatok vagy a végfelhasználókkal kötött megállapodások útján eltérni.
48 Továbbá az említett rendelkezés második albekezdéséből, valamint a 2015/2120 rendelet (9) preambulumbekezdéséből – amelynek alapján e második albekezdést értelmezni szükséges – kitűnik, hogy az internet‑hozzáférési szolgáltatóknak, miközben tiszteletben kell tartaniuk ezt az általános kötelezettséget, továbbra is lehetőségük van észszerű forgalomszabályozási intézkedések elfogadására. E lehetőség azonban többek között attól a feltételtől függ, hogy az ilyen intézkedések a „szolgáltatásnak a forgalom meghatározott kategóriái esetében elvárt műszaki minőségére vonatkozó, objektíven különböző követelményeken”, ne pedig „kereskedelmi megfontolásokon” alapuljanak. Különösen ilyen „kereskedelmi megfontolásokon” alapulónak kell tekinteni az internet‑hozzáférési szolgáltató által a jelen ítélet 36. és 37. pontjában meghatározott bármely végfelhasználó tekintetében alkalmazott minden olyan intézkedést, amely – anélkül hogy ilyen objektíven különböző követelményeken alapulna – azt eredményezi, hogy nem kezelik egyenlően és hátrányos megkülönböztetéstől mentesen a tartalmakat, alkalmazásokat vagy szolgáltatásokat biztosító különböző szolgáltatók által kínált tartalmakat, alkalmazásokat vagy szolgáltatásokat.
49 Végezetül a 2015/2120 rendelet 3. cikke (3) bekezdésének harmadik albekezdéséből következik, hogy a többek között az alkalmazásokat vagy kiemelt szolgáltatásokat letiltó, lassító, módosító, korlátozó, zavaró, gyengébb minőségben nyújtó vagy hátrányosan megkülönböztető bármely intézkedés – kivéve ha azt meghatározott időre fogadták el, és ahhoz szükséges, hogy az internet‑hozzáférési szolgáltató vagy megfeleljen valamely jogi kötelezettségnek, vagy megőrizze a hálózat integritását és biztonságát, vagy pedig megelőzze vagy orvosolja a hálózati torlódást – sem tekinthető az e rendelkezés második albekezdése értelmében vett észszerű intézkedésnek, következésképpen azokat – mint ilyeneket – e rendelkezéssel összeegyeztethetetlenek kell tekinteni.
50 Ebből következik, hogy ezen összeegyeztethetetlenség megállapításához nem szükséges annak vizsgálata, hogy ezek az intézkedések milyen hatással vannak a végfelhasználók jogainak gyakorlására, mivel a 2015/2120 rendelet 3. cikkének (3) bekezdése az abban szereplő általános kötelezettség tiszteletben tartásának értékeléséhez nem ír elő ilyen követelményt.
51 A jelen esetben egyrészt az alapügyekben szóban forgó magatartások a 2015/2120 rendelet 3. cikke (3) bekezdésének hatálya alá tartozó, bizonyos alkalmazások és szolgáltatások használatával összefüggő forgalmat blokkoló vagy lassító intézkedéseknek minősülnek, függetlenül attól, hogy ezek az intézkedések az internet‑hozzáférési szolgáltatóval kötött megállapodásból, e szolgáltató kereskedelmi gyakorlatából vagy az említett szolgáltató olyan technikai intézkedéséből erednek‑e, amely nem kapcsolódik sem valamely megállapodáshoz, sem pedig valamely kereskedelmi gyakorlathoz. A forgalmat blokkoló vagy lassító említett intézkedéseket az érintett végfelhasználókat megillető „nullás díjszabás” mellett alkalmazzák, és technikailag megnehezítik, sőt lehetetlenné teszik az e díjszabásba nem tartozó alkalmazások és szolgáltatások végfelhasználók általi használatát.
52 Következésképpen ezek az intézkedések nem a szolgáltatásnak a forgalom meghatározott kategóriái esetében elvárt műszaki minőségére vonatkozó, objektíven különböző követelményeken alapulnak, hanem kereskedelmi jellegű megfontolásokon.
53 Másrészt az ügy egyetlen iratából sem tűnik ki, hogy az említett intézkedések a 2015/2120 rendelet 3. cikke (3) bekezdésének harmadik albekezdésében kimerítően felsorolt három kivétel valamelyikének hatálya alá tartoznának.
54 A fenti megfontolások összességére tekintettel a feltett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy a 2015/2120 rendelet 3. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azok a csomagok, amelyeket valamely internet‑hozzáférési szolgáltató a végfelhasználókkal kötött megállapodások útján alkalmaz, és amelyek alapján a végfelhasználók meghatározott adatmennyiség korlátlan felhasználására jogosító tarifacsomagot vásárolhatnak, anélkül hogy beszámítanák a „nullás díjszabásba” tartozó bizonyos alkalmazások és kiemelt szolgáltatások használatát, és ezen adatmennyiség kimerítését követően ezeket az alkalmazásokat és kiemelt szolgáltatásokat továbbra is korlátlanul használhatják, miközben a többi rendelkezésre álló alkalmazásra és kiemelt szolgáltatásra forgalmat blokkoló vagy lassító intézkedéseket alkalmaznak,
– összeegyeztethetetlenek az e cikk (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett (2) bekezdésével, mivel ezek a csomagok, megállapodások és blokkoló vagy lassító intézkedések korlátozzák a végfelhasználók jogainak gyakorlását, és
– összeegyeztethetetlenek az említett cikk (3) bekezdésével, mivel az említett blokkoló vagy lassító intézkedések kereskedelmi megfontolásokon alapulnak.
A költségekről
55 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:
A nyílt internet‑hozzáférés megteremtéséhez szükséges intézkedések meghozataláról, továbbá az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló 2002/22/EK irányelv és az Unión belüli nyilvános mobilhírközlő hálózatok közötti barangolásról (roaming) szóló 531/2012/EU rendelet módosításáról szóló, 2015. november 25‑i (EU) 2015/2120 európai parlamenti és tanácsi rendelet 3. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azok a csomagok, amelyeket valamely internet‑hozzáférési szolgáltató a végfelhasználókkal kötött megállapodások útján alkalmaz, és amelyek alapján a végfelhasználók meghatározott adatmennyiség korlátlan felhasználására jogosító tarifacsomagot vásárolhatnak, anélkül hogy beszámítanák a „nullás díjszabásba” tartozó bizonyos alkalmazások és kiemelt szolgáltatások használatát, és ezen adatmennyiség kimerítését követően ezeket az alkalmazásokat és kiemelt szolgáltatásokat továbbra is korlátlanul használhatják, miközben a többi rendelkezésre álló alkalmazásra és kiemelt szolgáltatásra forgalmat blokkoló vagy lassító intézkedéseket alkalmaznak,
– összeegyeztethetetlenek az e cikk (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett (2) bekezdésével, mivel ezek a csomagok, megállapodások és blokkoló vagy lassító intézkedések korlátozzák a végfelhasználók jogainak gyakorlását, és
– összeegyeztethetetlenek az említett cikk (3) bekezdésével, mivel az említett blokkoló vagy lassító intézkedések kereskedelmi megfontolásokon alapulnak.
Lenaerts | Silva de Lapuerta | Bonichot |
Malenovský | Bay Larsen | Biltgen |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2020. szeptember 15‑i nyilvános ülésen.
A. Calot Escobar | | K. Lenaerts |