JÁN MAZÁK
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2010. május 18. 1(1)
C‑87/09. sz. ügy
Ingrid Putz
kontra
Medianess Electronics GmbH
(Az Amtsgericht Schorndorf [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Fogyasztóvédelem – Fogyasztási cikkek adásvétele – Az 1999/44/EK irányelv 3. cikkének (2) és (3) bekezdése – A fogyasztó által összeszerelt, hibás fogyasztási cikkek – A hibás fogyasztási cikkek kicserélésének joga – Hatály – Az eladó felelősségének hiánya a hibás fogyasztási cikk szétszerelésével, valamint a szerződésnek megfelelő, helyettesítő termék felszerelésével kapcsolatos költségekért”
I – Bevezetés
1. Az Amtsgericht Schorndorf (schorndorfi helyi bíróság) a Bírósághoz 2009. március 2‑án érkezett 2009. február 25‑i határozatával az EK 234. cikk alapján a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló, 1999. május 25‑i 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(2) (a továbbiakban: irányelv) 3. cikkének értelmezésére vonatkozó kérdéseket terjesztett a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra.
2. A kérelmet az Ingrid Putz és a Medianess Electronics GmbH (a továbbiakban: Medianess Electronics) között egy mosogatógép vásárlásával kapcsolatban folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő, amely árucikkről kiderült, hogy hibás, amire tekintettel Ingrid Putz elállt a szerződéstől, és követelte a vételárnak a hibás mosogatógép ellenében történő visszatérítését.
3. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekkel a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja meghatározni, hogy – az irányelv 3. cikkének rendelkezései értelmében – amennyiben valamely hibás fogyasztási cikk, mint például a jelen ügyben szereplő mosogatógép, szerződésszerű állapotát kicserélés útján állítják helyre, köteles‑e az eladó viselni egyrészről a hibás fogyasztási cikk eltávolításával járó költségeket, másrészről az új, szerződésszerű fogyasztási cikk beépítésével járó költségeket.
4. A jelen ügyben felmerülő kérdések részben átfedést mutatnak a C‑65/09. sz. ügyben(3) felmerültekkel, amely ügyre vonatkozóan ugyancsak a mai napon ismertetem indítványomat.
II – Jogi háttér
A – A közösségi jog
5. Az irányelvet az EK 95. cikk alapján fogadták el. (1) preambulumbekezdése emlékeztet arra, hogy az EK 153. cikk (1) és (3) bekezdésének megfelelően az Európai Közösségnek a Szerződés 95. cikke alapján elfogadott intézkedések foganatosításán keresztül hozzá kell járulnia a fogyasztóvédelem magas szintjének eléréséhez.
6. Az irányelv (10) preambulumbekezdése kimondja, hogy „abban az esetben, ha a fogyasztási cikk nem felel meg a szerződésnek, a fogyasztó számára biztosítani kell a jogot, hogy a szerződésnek megfelelő állapot térítésmentes helyreállítását követelje, választva az áru kijavítása vagy kicserélése között, vagy ezek meghiúsulása esetén árleszállítást követeljen, vagy a szerződést felbonthassa”.
7. Az irányelv (11) preambulumbekezdése a következőképpen szól:
„mivel a fogyasztó először az áru kijavítását vagy kicserélését követelheti az eladótól, kivéve, ha az ilyen orvoslás nem lehetséges vagy aránytalan; mivel az orvoslás aránytalan voltát objektív alapon kell megállapítani; ugyanis az orvoslás aránytalannak tekintendő, ha annak alkalmazása más orvoslási módszerrel összehasonlítva ésszerűtlen költségekkel jár; mivel a költségek akkor ésszerűtlenek, ha az egyik orvoslási módszer költségei jelentős mértékben meghaladják a másik orvoslási módszer költségeit”.
8. Az irányelv „A fogyasztó jogai” című 3. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) Az eladó felel a fogyasztóval szemben a fogyasztási cikk átadásának időpontjában meglévő minden hibáért.
(2) A szerződésnek való megfelelés hibája [helyesen: hiánya] esetén a fogyasztó jogosult akár a (3) bekezdésnek megfelelően a fogyasztási cikk szerződésszerű állapotának kijavítás vagy kicserélés formájában történő térítésmentes helyreállítására, akár az (5) és (6) bekezdésnek megfelelően kérheti a vételár megfelelő leszállítását, vagy az adott fogyasztási cikk vonatkozásában elállhat a szerződéstől.
(3) A fogyasztó az eladótól először a fogyasztási cikk térítésmentes kijavítását vagy kicserélését követelheti, kivéve, ha ez lehetetlen vagy aránytalan.
Az orvoslást aránytalannak kell tekinteni, ha az az eladónak más orvoslási módszerrel összehasonlítva ésszerűtlen költséget okoz […].
A kijavítást vagy kicserélést ésszerű határidőn belül, a fogyasztót érő jelentős kényelmetlenség nélkül kell elvégezni, figyelembe véve a fogyasztási cikk természetét és a fogyasztó által megkívánt célját.
(4) A (2) és (3) bekezdésben említett »térítésmentesség« fogalma magában foglalja a fogyasztási cikk szerződésszerű állapota helyreállításának szükséges költségeit, különösen a postaköltséget, a munkadíjat és az anyagköltséget.
(5) A fogyasztó a vételár megfelelő csökkentését kérheti, vagy elállhat a szerződéstől, ha
– nem jogosult sem a fogyasztási cikk kijavítására, sem a kicserélésére, vagy
– az eladó a hibát ésszerű határidőn belül nem orvosolta, vagy
– az eladó a hibát nem a fogyasztót érő jelentős kényelmetlenség nélkül orvosolta.
[…]”
9. Az irányelv „Nemzeti jog és minimális védelem” című 8. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:
„(1) Az ezen irányelvben biztosított jogok nem érintik a fogyasztó olyan egyéb jogait, amelyek őt a szerződéses és szerződésen kívüli felelősséget szabályozó nemzeti jogi előírások szerint megilletik.
(2) A fogyasztók magasabb szintű védelme érdekében a tagállamok az ezen irányelv hatálya alá tartozó területen a Szerződéssel összeegyeztethető szigorúbb rendelkezéseket is elfogadhatnak vagy tarthatnak hatályban.”
B – A nemzeti jog
10. Amennyiben a dolog hibás, a német polgári törvénykönyv (Bürgerliches Gesetzbuch, a továbbiakban: BGB) 437. §‑a a következő jogokat biztosítja a vevő számára:
„Ha a dolog hibás, és a következő rendelkezésekben foglalt feltételek fennállnak, eltérő rendelkezés hiányában a vevőnek lehetősége van:
1. a 439. §‑nak megfelelően utólagos teljesítést kérni;
2. a szerződéstől elállni […] vagy a vételár csökkentését kérni, a 441. §‑nak megfelelően;
3. […] kártérítést vagy a […] felmerült költségek megfizetését kérni.”
11. A BGB „Utólagos teljesítés” című – az irányelv 3. cikkét a német jogba átültető – 439. §‑a a következőképpen rendelkezik:
„(1) A vevő utólagos teljesítésként választása szerint a hiba kijavítását vagy egy hibátlan dolog szolgáltatását követelheti.
(2) Az utólagos teljesítés érdekében felmerülő kiadások, különösen a szállítási‑, továbbítási‑, munka‑ és anyagköltségek, az eladót terhelik.
(3) Az eladó a vevő által választott utólagos teljesítés módját a 275. § (2) és (3) bekezdéseinek sérelme nélkül megtagadhatja, ha annak teljesítése aránytalan költségekkel járna. E vonatkozásban különösen a dolog hibátlan állapotban képviselt értékét, a hiba súlyát, és azt kell figyelembe venni, hogy az utólagos teljesítés másik módjára való áttérés nem jelentősen hátrányos‑e a vevőre nézve. A vevő joga ilyen esetben az utólagos teljesítés másik módjára korlátozódik; ez az eladó megtagadásra vonatkozó jogát – az első mondatban foglalt feltételek fennállása esetén – nem érinti.
(4) Amennyiben az eladó az utólagos teljesítés érdekében hibátlan dologgal teljesít, a vevőtől a 346–348. § rendelkezései alapján a hibás dolog visszaadását követelheti.”
III – A tényállás, az eljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
12. Ingrid Putz fogyasztó egy új, Bomann GSP 627 IX típusú rozsdamentes acélból készült mosogatógépet rendelt interneten a Medianess Electronicstól, 9,52 euró utánvételi díjjal kiegészített 367 euró áron. Házhozszállításban állapodtak meg. A Medianess Electronics 2008. április 25‑én átadta az árut, Ingrid Putz pedig az átadással egyidejűleg kifizette a vételárat.
13. Miután Ingrid Putz beszereltette a mosogatógépet a lakásába, hibára derült fény, amelyet Ingrid Putz kifogásolt az eladónál. Az eladó által megbízott szerelő azt állapította meg, hogy nem beszerelési hibáról van szó, hanem a hiba magában a gépben van.
14. A kérdést előterjesztő bíróság szerint nem vitatott, hogy a hibát nem lehet kijavítani, és ezért utólagos teljesítésként csak a hibás termék kicserélése jöhet szóba. Az eladó nem vétkes.
15. Miután a felek megállapodtak a hibás termék kicserélésében, Ingrid Putz 2008. június 13‑án kelt elektronikus levelében nemcsak hibátlan termék szállítását kérte a Medianess Electronicstól, hanem azt is, hogy távolítsa el a hibás gépet a konyhájában, és építse be az újat, amit a Medianess Electronics 2008. június 17‑i elektronikus levelében megtagadott.
16. Tekintettel arra, hogy a Medianess Electronics nem válaszolt az erre vonatkozó újabb kérésre, Ingrid Putz elállt az adásvételi szerződéstől, és az alapeljárásban benyújtott keresetében a hibás mosogatógép átadásáért cserébe a vételár visszatérítését követeli.
17. A kérdést előterjesztő bíróság szerint a vevő a BGB vonatkozó rendelkezései értelmében elállhat a szerződéstől, és a vételár visszatérítését követelheti akkor, ha az átadott dolog hibás, és eredménytelenül telt el az eladó számára az utólagos teljesítésre megállapított megfelelő határidő, hacsak kivételesen nem lehet ez utóbbitól eltekinteni, például abban az esetben, ha az eladó a teljesítést komolyan és véglegesen megtagadta.
18. A vevő az utólagos teljesítéshez szükséges határidőt azonban csak akkor állapította meg érvényesen, ha kizárólag azt követelte, ami megilleti; ha azonban többet kért, akkor kizárt az elállás, leszámítva egyes, a jelen ügyben nem alkalmazható kivételes eseteket.
19. A kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint a jogvita elbírálása azon múlik, hogy Ingrid Putz kérheti‑e az alperestől a hibás gép eltávolítását (az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés) és az új gép beépítését (az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés), illetve azt, hogy az eladó viselje a megfelelő költségeket.
20. E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság hangsúlyozza, hogy a német jog – különösen a BGB 439. §‑ának (1) bekezdése – értelmében az eladó az utólagos teljesítés során – vétkességétől függetlenül – akkor sem köteles a hibátlan terméket beszerelni, illetve ennek költségeit viselni, ha a vevő valamely másik helyiségben a hiba felmerülése előtt a hibás terméket rendeltetésének megfelelően beépítette és beüzemelte.
21. Nem egyértelmű azonban, hogy a német jog szerint az eladó az utólagos teljesítés során vétkességétől függetlenül köteles‑e a hibás dolgot eltávolítani, illetve ennek költségeit viselni ebben a helyzetben. Az eddig uralkodó állásponttal szemben a Bundesgerichtshof most arra hajlik, hogy a vásárló ilyen igénye kizárólag a vonatkozó nemzeti rendelkezések irányelvvel összhangban lévő értelmezése alapján lehetséges, ezért ezt a kérdést a C‑65/09. sz. ügyben a Bíróság elé terjesztette.
22. Tekintettel arra, hogy ezt a kérdést a Bíróság feltehetőleg nem fogja megválaszolni, mert a Bundesgerichtshof ezt az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést csupán egy további előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre adandó választól függően tette fel, az Amtsgericht Schorndorf indokoltnak tartja e kérdést a jelen ügyben is feltenni.
23. Ilyen körülmények között az Amtsgericht mint legfelső fokon eljáró bíróság úgy határozott, hogy az előtte folyamatban lévő eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) Úgy kell‑e értelmezni a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló, 1999. május 25‑i 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikkének (2) bekezdését és (3) bekezdésének harmadik albekezdését, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti törvényi szabályozás, amely szerint, ha a beépítés eredetileg nem volt szerződéses kötelezettség, akkor az eladó a fogyasztási cikk szerződésszerű állapotának kicserélés formájában történő helyreállítása során nem köteles viselni az utólagos teljesítés során átadott termék fogyasztó által a fogyasztási cikk természetének és céljának megfelelően beépített nem szerződésszerű fogyasztási cikk helyére történő beépítésének a költségeit?
2) Úgy kell‑e értelmezni a fenti irányelv 3. cikkének (2) bekezdését és (3) bekezdésének harmadik albekezdését, hogy az eladó a fogyasztási cikk szerződésszerű állapotának kicserélés formájában történő helyreállítása során viselni köteles a fogyasztó által a fogyasztási cikk természetének és céljainak megfelelően beépített, nem szerződésszerű fogyasztási cikknek az eltávolításával járó költségeket?”
IV – Jogi elemzés(4)
A – Előzetes megjegyzések
24. A jelen ügyben a Bíróság által megítélendő jogi probléma klasszikus kötelmi jogi, illetve pontosabban adásvételi jogi kérdés, amióta római jogtudósok, mint például Julianus vagy Ulpianus, a „hibás” szarvasmarha ókori piacokon történő értékesítésének jogkövetkezményeiről, nevezetesen az eladó hibás áruk értékesítésével kapcsolatban fennálló felelősségének mértékéről, illetőleg – a vevő védelme szempontjából – annak kérdéséről értekeztek, hogy milyen orvoslási módszereknek kell a vevő rendelkezésére állnia, ha az eladó olyan terméket adott át részére, amely nem felel meg az adásvételi szerződésnek.
25. Amint az nem csupán a jelen eljárás felei által benyújtott beadványokból kitűnik, a tagállamok e területen meglévő különféle nemzeti jogi rendelkezései – legalábbis a harmonizáció előtti, eredeti állapotukban – valójában jelentős mértékben eltérnek egymástól, még ha sok esetben gyakorlati alkalmazásuk hasonló eredményre vezet, és összehasonlítható jogi védelmet biztosít is(5). Ezek a különbözőségek nemcsak az alkalmazott jogi fogalmak, feltételek és fogalom-meghatározások részleteire vonatkoznak, hanem általában véve a orvoslási módszerek rendszerére is, vagyis mind a szerződésszegés esetén igénybe vehető orvoslási módszerek formájára, valamint az ezen orvoslási módszerek közötti kapcsolatra és alá‑fölérendeltségi viszonyra, mind a kártérítés e rendszerben vagy e rendszerrel kapcsolatban betöltött szerepére, továbbá a szerződésnek nem megfelelő áru átadásával kapcsolatban esetlegesen felmerülő szerződéses és szerződésen kívüli igények elhatárolására.
26. Ezenfelül – amint az az Amtsgericht által a jelen ügyben közölt információkból kitűnik, ha a szerződésnek való megfelelés hiányával és annak következményeivel kapcsolatos különös problémák – mint például az eladó szerződésnek nem megfelelő áru eltávolításának, illetve a szerződésnek megfelelő helyettesítő áruk beszerelésének költségei vonatkozásában meglévő felelőssége – esetén a jogirodalomban bizonytalanságok és eltérések mutatkoznak egyazon jogrendszeren belül a vevő tényleges jogait és azok jogalapját illetően.
27. Ezt előrebocsátva az uniós jog szintjén az eltávolítás és a beszerelés költségeivel kapcsolatos kérdést az irányelvben a fogyasztók számára biztosított védelem sajátos szemszögéből vizsgáljuk.
28. E tekintetben emlékeztetni kell egyrészről arra, hogy – amint azt az irányelv (1) preambulumbekezdése rögzíti, és a Bíróság a Quelle‑ügyben hozott ítéletben(6) helyesen hangsúlyozza – az irányelv célja a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosítása.
29. Másrészről szem előtt kell tartani azt is, hogy az irányelv a fogyasztási cikkek adásvételével kapcsolatos nem minden szempont, hanem csupán bizonyos szempontjainak minimális szintű összehangolására irányuló intézkedést képez. Ily módon az irányelv – amint az a (6) preambulumbekezdéséből is kitűnik – a fogyasztási cikkek adásvételét szabályozó nemzeti jogszabályok a tekintetben történő közelítésére vállalkozik, ha az áru nem felel meg a szerződésnek, anélkül azonban, hogy érintené a szerződéses és a szerződésen kívüli felelősségre vonatkozó nemzeti jogi rendelkezéseket és elveket.
30. E körülmények között és az irányelv erre irányuló, kifejezett rendelkezései hiányában mindössze azt a kérdést tűnik indokoltnak feltenni, hogy úgy kell‑e értelmezni az eladónak a vevővel szemben a szerződésnek való megfelelés hiánya tekintetében fennálló felelősségét – amelyre az irányelv az irányadó –, hogy az kiterjed az olyan költségekre is, mint például az átadást követően a vevő által beépített hibás termék – mint a szóban forgó mosogatógép – eltávolításának vagy kiszerelésének, valamint a szerződésnek megfelelő, helyettesítő termék beszerelésének költségei, amire tekintettel a vevő „kicserélésből” álló orvoslási mód címén vagy az irányelv más rendelkezése alapján az eladótól e költségek viselését követelheti: olyan költségek viselését, amelyek – a felek némelyikének állítása szerint – a nemzeti jogrendszerek legalább egy részében inkább a „közvetett kárral”, mint egyszerűen a hibás teljesítéssel kapcsolatos kérdésnek minősülnének.
31. Az irányelv fogyasztóvédelem megerősítésére irányuló célkitűzésére tekintettel helyénvalónak tűnik igenlő választ adni erre a kérdésre. Ez mindazonáltal nem ilyen egyszerű. A vevő és az eladó hibás teljesítéssel kapcsolatos jogait és kötelezettségeit szabályozó minden fejlett jogrendszerhez hasonlóan az irányelv szerinti orvoslási módszerek sem kedvezhetnek kizárólag a fogyasztónak, illetve az eladónak, hanem arra kell törekedniük, hogy megfelelő egyensúlyt alakítsanak ki a felek érdekei között(7).
32. Következésképpen a kérdést előterjesztő bíróság az általa előterjesztett két, együttesen vizsgálandó kérdéssel lényegében azt kívánja megtudni, hogy az irányelv 3. cikkének (2) és (3) bekezdésében szereplő rendelkezéseket úgy kell‑e értelmezni, hogy az eladó egy fogyasztási cikk – mint például a fogyasztó által a megfelelően beépített és csatlakoztatott, szóban forgó mosogatógép – szerződésszerű állapotának kicserélés útján történő helyreállítása során abban az esetben is köteles viselni a hibás termék kiszereléséből, illetve eltávolításából és a szerződésnek megfelelő termék beszereléséből, illetve csatlakoztatásából eredő költségeket, ha az eladó az adásvételi szerződés alapján nem volt köteles a megvásárolt fogyasztási cikk beszerelésére.
B – A felek főbb érvei
33. A jelen eljárásban az osztrák, a német, a belga és a spanyol kormány, valamint a Bizottság nyújtott be írásbeli észrevételeket. Az osztrák és a német kormány, valamint a Bizottság képviselői is részt vettek a 2010. február 25‑én tartott tárgyaláson.
34. Az osztrák, a német és a belga kormány álláspontja szerint a jelen ügyhöz hasonló esetben, amennyiben a beszerelés nem része a szerződésnek, az eladó a hibás termék kicserélésekor az irányelv 3. cikke alapján sem e termék eltávolításának, sem az új, a szerződésnek megfelelő termék beszerelésének költségeit nem köteles viselni. Mindkét kérdésre nemleges választ kell tehát adni.
35. Az említett kormányok lényegében ugyanezen érvek mentén előadják, hogy az irányelv 2. cikkének (1) bekezdése értelmében az eladó köteles a szerződésnek megfelelő fogyasztási cikket átadni. Ennek megfelelően az eladó az irányelv 3. cikkének (2) és (3) bekezdése alapján köteles – az átadás időpontjában megállapítandó – hiba esetén helyreállítani az áruk szerződésszerű állapotát, vagyis köteles kicserélés esetén hibátlan árut átadni. Az eladó kötelezettségeit nem lehet akként kiterjeszteni, hogy – miként azt a jelen ügyben javasolják – azok magukban foglalják a hibás termék eltávolítását és az új, hibátlan termék beszerelését. Más a helyzet akkor, ha a megvásárolt termék beszerelése az eladó és a fogyasztó között megállapított szerződéses kötelezettségek részét képezi.
36. A belga kormány ugyanakkor azt a pontosítást teszi, hogy az eladó köteles viselni a hibás árucikk szállításával kapcsolatos költségeket.
37. Az osztrák és a német kormány hangsúlyozza továbbá, hogy ha a termék átadást követő, fogyasztó általi felhasználása – még ha az meg is felel az áru természetének és céljának – nehezen látható előre az eladó részéről, így a hibás termék eltávolításával és a hibátlan új termék beszerelésével járó költségek esetről esetre jelentősen eltérhetnek egymástól a fogyasztó akaratától függően. Mindenesetre a szóban forgó hibás termék használatából eredő károk – mint például az eltávolításból és a beszerelésből eredő költségek – megalapozhatják a fogyasztó igényét a szerződéses vagy szerződésen kívüli károkért való felelősségre vonatkozó nemzeti rendelkezések szerint.
38. Végezetül, véleményük szerint az eltávolításra és beszerelésre, illetve a megfelelő költségek viselésére vonatkozó kötelezettségek sem az irányelv hibás áruk kicserélésére vonatkozó 3. cikke (2) és (3) bekezdésének szövegéből, sem pedig abból nem következik, hogy az irányelv 3. cikkének (3) és (4) bekezdése értelmében az effajta kicserélést „térítésmentesen” és „a fogyasztót érő jelentős kényelmetlenség nélkül” kell elvégezni. Ezek a feltételek pusztán az eladó azon kötelezettségére vonatkoznak, hogy a következő alkalommal hibátlan árut adjon át, és nem értelmezhetők akként, hogy az eltávolítás vagy beszerelés költségeinek viselésével kapcsolatban további kötelezettséget írnak elő számára.
39. Ezzel szemben a Bizottság és a spanyol kormány azt állítja, hogy a hibás termék kicserélése esetén az irányelv 3. cikkének (3) bekezdése alapján az eladó köteles a hibás termék beszerelési helyéről történő eltávolításával és az új, szerződésnek megfelelő termék beszerelésével járó költségeket is viselni. Ezért az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre igenlő választ javasolnak.
40. A Bizottság azt állítja, hogy a kijavítás vagy kicserélés, amelyre a fogyasztó az irányelv 3. cikkének (3) bekezdése alapján jogosult, szükségképpen a hibás termék akkori állapotára és környezetére vonatkozik, amikor a hiba bekövetkezik. Ebből következik, hogy amennyiben a hibás terméket természetének és céljának megfelelően beépítik vagy csatlakoztatják, akkor a hibás termék képezi ebben az állapotában a kijavítás vagy a kicserélés tárgyát. A fogyasztót tehát a termék kicserélésével olyan helyzetbe kell hozni, amelyben akkor lett volna, ha részére hibátlan terméket adtak volna át, ami azt jelenti, hogy a hibás terméket szükség esetén el kell távolítani, a hibátlan terméket pedig be kell építeni.
41. Ezt az értelmezést az irányelv 3. cikkének (2) és (3) bekezdésében foglalt „kicserélés” szó is alátámasztja.
42. A spanyol kormány a Bizottság álláspontjával lényegében egyetértve kifejti, hogy az irányelv 3. cikke és a fogyasztóvédelem elérni kívánt magas szintje arra kötelezi az eladót, hogy viselje a szóban forgó, az általa nem szerződésszerűen átadott termék miatt keletkezett költségeket. Ellenkező esetben a fogyasztó önhibáján kívül kétszeresen kényszerülne viselni e költségeket, és súlyos kár érné.
43. Végezetül, a spanyol kormány álláspontja szerint ezt az értelmezést alátámasztja az irányelv 3. cikkének (3) és (4) bekezdésében foglalt, az eladóra háruló azon kötelezettség, hogy köteles a hibás terméket térítésmentesen és a fogyasztót érő jelentős kényelmetlenség nélkül kicserélni.
C – Értékelés
44. Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy az irányelv 3. cikke (2) és (3) bekezdésének szó szerinti értelmezéséből nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy a fogyasztónak a hibás termék „kicseréléséhez” való joga magában foglalja‑e az arra irányuló jogát, hogy az eladótól e fogyasztási cikk eltávolítását és a szerződésnek megfelelő helyettesítő termék beszerelését vagy az ehhez kapcsolódó költségek viselését követelje.
45. Míg az irányelv egyes nyelvi változataiban – mint például az angol („replacement”) és a francia („remplacement”) változatban – az alkalmazott megfelelő kifejezéseket főszabály szerint akként lehet értelmezni, hogy azokba a hibás fogyasztási cikk eltávolítása, illetve szétkapcsolása, és az azzal kicserélt, szerződésnek megfelelő termék beszerelése is beletartozik, addig más nyelvi változatok – mint például a német („Ersatzlieferung”) és a szlovák („sa […] nahradí”) változat – valamivel szűkebb értelmezést tűnnek alátámasztani az utólagos átadásra, illetve a helyettesítő termék átadására utalva a teljes folyamatra történő utalással szemben, amely gyakorlatilag a hibás termék kicserélését eredményezheti.
46. Az irányelv 3. cikkének szövegkörnyezete, illetve rendszertani olvasata véleményem szerint inkább az eladó felelősségének azt az értelmezését támasztja alá, amely szerint az nem terjed ki a hibás termék eltávolítása, illetve szétkapcsolása, vagy még kevésbé a szerződésnek megfelelő helyettesítő termék beszerelése során felmerülő költségekre, legalábbis abban az esetben, ha a beszerelés nem képezte a szóban forgó adásvételi szerződés részét.
47. E tekintetben az irányelv 3. cikkének (2) bekezdése kimerítően felsorolja az árucikk hibája esetén az eladóval szemben a fogyasztó rendelkezésére álló orvoslási módszereket, nevezetesen a kijavítást, a kicserélést, a vételár leszállítását, illetve a szerződéstől való elállást.
48. Konkrétabban, az orvoslási módszerek irányelv szerinti rendszere alapján a fogyasztó elsősorban a teljesítésre ösztönző orvoslási módszerek, vagyis kijavítás vagy kicserélés útján követelheti az eladótól a hibás árucikkek helyreállítását. Ily módon az adásvételi szerződés eredeti kétoldalú jellege ismét helyreáll, a fogyasztó pedig megkapja azt a szolgáltatást, amelyre szerződést kötött. Mivel ez a megoldás szolgálja a szerződő felek legfőbb érdekét, az irányelv annak biztosít elsőbbséget a vételár leszállításával és a szerződéstől való elállással szemben(8).
49. E két utóbbi, kiegészítő jellegű orvoslási módszert ezzel szemben az előnyökről való kölcsönös lemondás jellemzi. Ily módon a fogyasztó és az eladó érdekei közötti – az eladó hibás teljesítése folytán sérült – egyensúly, vagy a fogyasztó kötelezettségeinek csökkentése – a vételár leszállítása –, vagy mindkét fél szerződéses kötelezettségektől való, elálláson keresztüli mentesülése révén áll helyre.
50. Mindazonáltal úgy tűnik számomra, hogy a fogyasztó jogait mindkét esetben továbbra is korlátozzák az adásvételi szerződésben foglalt kötelezettségek.
51. Ez az álláspont igazolást nyer, ha a 3. cikket tágabb összefüggéseiben vizsgáljuk.
52. Az e rendelkezésben megállapított, fent említett fogyasztói jogok meghatározzák az eladó fogyasztóval szembeni felelősségének terjedelmét – illetve annak következményét képezik –, amelyet az irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében az áruk átadásának időpontjában meglévő valamennyi hiba esetén alkalmazni kell.
53. A felelősség effajta meghatározása ugyanakkor nyilvánvalóan tükrözi az eladó fogyasztói adásvételi szerződés alapján fennálló – vagyis a fogyasztó részére az adásvételi szerződésnek megfelelő fogyasztási cikk átadására irányuló – alapvető kötelezettségének az irányelv 2. cikkének (1) bekezdésében szereplő leírását.
54. A fent említett rendelkezésekből kitűnik, hogy az irányelv 3. cikkében megállapított fogyasztói jogok a szerződésszerű teljesítés fogalmában gyökereznek, és ennek megfelelően azokat az eredeti adásvételi szerződésben megállapított jogokra és kötelezettségekre tekintettel kell értelmezni.
55. Más szóval, az irányelv 3. cikkében a fogyasztó számára biztosított jogok célja az, hogy orvosolják a fogyasztót az adásvételi szerződés alapján eredetileg megillető jogosultságnak – vagyis a hibátlan áruk birtokbavételének – való megfelelés hiányát.
56. Az eladónak ezt a hibás teljesítésért, illetve pontosabban a magában a termékben meglévő hibákért fennálló felelősségét, amely hibákat a fogyasztók részére az irányelvben biztosított orvoslási módszerek hivatottak rendezni, és amelyekre tekintettel az eladó köteles térítésmentes kijavítás vagy kicserélés útján (elkésve) létrehozni a fogyasztót eredetileg megillető állapotot, véleményem szerint meg kell különböztetni a további munkák elvégzésére vagy azon költségekre vonatkozó lehetséges – a jelen ügyben javasolt – felelősségtől, amelyek a hibás fogyasztási cikkel kapcsolatban, de az irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében említett átadás időpontját és a fogyasztó általi felhasználást követően merültek fel.
57. A felelősség ez utóbbi, átfogóbb formája – a Bizottság által javasoltak szerint – arra kötelezné az eladót, hogy olyan helyzetbe hozza a fogyasztót, amelyben ő az átadását követő időpontban lett volna, ha hibátlan terméket adtak volna át részére, ami a jelen esetben azt a helyzetet jelenti, amikor is a fogyasztó által beszerelt hibás mosogatógépet eltávolítják az érintett helyiségből, majd pedig új, hibátlan mosogatógépet szerelnek be. Következésképpen – amint azt számos fél megállapította – ez a felelősség olyan tényekre és körülményekre is kiterjedne, amelyek a kárveszélyviselés fogyasztóra történő átszállását követően következtek be, amelyek tehát a fogyasztó akaratától, illetve közelebbről a szóban forgó termék általa történő felhasználásától függenek.
58. Természetesen elképzelhető, hogy az eladó hibás teljesítésének ilyen jellegű közvetettebb következményei tekintetében, illetve az abból eredő károkért is felelősséggel tartozzon, és a nemzeti jogrendszerek, valamint például az áruk nemzetközi adásvételéről szóló ENSZ‑egyezmény (a továbbiakban: CISG) 45. cikke szerinti különféle követelményekre is figyelemmel nyilvánvalóan ez a helyzet(9).
59. Ahogyan azt a német kormány előadta, a fogyasztónál a hibás fogyasztási cikk leszerelése, vagy amiatt felmerülő költségek, hogy kétszeresen – egyszer a hibás termék, egyszer pedig a szerződésnek megfelelő, helyettesítő termék tekintetében – kénytelen viselni a beszerelési költségeket, a német kártérítési jog szerint megtéríthetők, azonban az alkalmazandó feltételekre – többek között a vétkességre is – figyelemmel.
60. Az irányelv vonatkozásában ezzel összefüggésben először is azt kell kiemelni, hogy a hibák orvoslásának az irányelvben foglalt rendszere nem tartalmazza a kártérítési igényt, szemben például a CISG 45. cikke (1) bekezdésének b) pontjával, vagy a Bizottság fogyasztók jogairól szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatának(10) 27. cikkével.
61. Másodsorban ehhez hozzá lehet tenni, hogy éppen amiatt, hogy a jelen ügyben szóban forgó munka, illetve költségek nemcsak a termék hibájának következtében merülnek fel, hanem a fogyasztó felelősségi körébe eső cselekvésből – a jelen ügyben a mosogatógép beszereléséből – is fakadnak, az eladónak az ilyen költségek tekintetében fennálló felelőssége főszabály szerint az ok‑okozati összefüggéstől, a felróhatóságtól és az esetleges vétkességtől függ, illetve ezek által állapítható meg.
62. Nyilvánvaló, hogy az irányelv még csak nem is hivatkozik effajta szűrőre vagy eszközre.
63. Jóllehet az ilyen funkció annak a feltételnek tudható be, hogy „az árucikkeket természetük és céljuk szerint kell felhasználni”, amint azt a kérdést előterjesztő bíróság javasolja, a Bizottság pedig támogatja. Mindazonáltal e fogalom a valóságban – amint arra Ingrid Putz és a német kormány rámutatott – meglehetősen pontatlan, és az eladó felelősségének kijelölésére, illetve kockázatának kiszámíthatóvá tételére inkább csak korlátozottan alkalmas.
64. Amíg egyes rendkívül pontosan meghatározott késztermékek, mint például a számítógépek, az asztalok vagy éppen a mosogatógépek lehetséges „rendes” használatának terjedelme jól körülírható és előrelátható lehet, addig a lehetséges „rendes” használat terjedelme annál nagyobb, minél egyszerűbb a fogyasztási cikk. Minél közelebb áll a fogyasztási cikk valamely alkotórészhez vagy nyersanyaghoz, annál nagyobb számú, pontosan meg nem határozható célra használható fel természete szerint. Ennek megfelelően ugyanannak a terméknek az eltávolítási költségei nagyban eltérhetnek egymástól.
65. A fenti megfontolásokra tekintettel nem gondolom, hogy a fogyasztó ahhoz való jogát, hogy az eladóval viseltesse a hibás fogyasztási cikk leszerelésével és a szerződésnek megfelelő helyettesítő termék beszerelésével járó költségeket, bele lehetne érteni a fogyasztót az irányelv 3. cikkének (2) és (3) bekezdése alapján megillető azon jogokba, amelyek szerint a fogyasztási cikk hibáját kicseréléssel kell orvosolni, amennyiben az adásvételi szerződés értelmében az eladó nem volt köteles beszerelni a megvásárolt fogyasztási cikket.
66. Azzal is egyetértek, hogy ezt a megállapítást nem vonja kétségbe a „térítésmentesség” követelménye, amely az irányelv 3. cikkének (2)–(4) bekezdése értelmében az eladó azon kötelezettségéhez kapcsolódik, hogy az áru hibáját kicserélés útján orvosolja. Ez a követelmény meghatározza azokat a feltételeket, amelyekkel az eladó köteles a fogyasztót megillető szerződésszerű állapot helyreállítását felajánlani és elvégezni, nevezetesen térítésmentesen, mindazonáltal nem terjesztheti ki lényegesen a meglévő orvoslási módszert. Hasonlóképpen, az irányelv 3. cikke (3) bekezdésének harmadik albekezdésében foglalt „jelentős kényelmetlenség nélkül” követelmény azt határozza meg, hogyan kell a hibát orvosolni, nem pedig azt, hogy az fizikailag mire terjed ki.
67. Végül e tekintetben a jelen ügyet meg kell különböztetnünk a Quelle‑ügytől, amelyben a Bíróság megállapította, hogy a „térítésmentességre” irányuló kötelezettség azt jelenti, hogy az eladó mindenféle pénzügyi követelése kizárt a szerződés szerinti fogyasztási cikk szerződésszerű állapotának helyreállításakor felmerült kötelezettsége teljesítésének keretében(11). Ennek megfelelően a Bíróság további érvekre támaszkodva megállapította, hogy az irányelvvel ellentétesek azok a jogszabályok, amelyek alapján a hibás áru eladója a fogyasztótól ellenérték megfizetését követelheti e hibás áru kicserélésig terjedő használatáért. A jelen ügy ellenben nem az eladó által a fogyasztóval szemben a kicseréléssel kapcsolatban támasztott pénzbeli követelésről, hanem arról szól, hogy a fogyasztó a hibás fogyasztási cikk szerződésszerű állapota helyreállításának részeként kérheti‑e az eladótól a szerződésnek megfelelő áru térítésmentes átadásán túlmenően a hibás áru leszerelése, illetve eltávolítása költségeinek, valamint a szerződésnek megfelelő helyettesítő termék beszerelése költségeinek megtérítését is.
68. A fenti megfontolásokból következik, hogy az Amtsgericht által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy az irányelv 3. cikkének (2) és (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy ha a fogyasztó által természetének és céljának megfelelően beépített és csatlakoztatott valamely fogyasztási cikk – mint például a szóban forgó mosogatógép – szerződésszerű állapotát kicserélés útján helyreállították, az eladó nem köteles viselni a hibás fogyasztási cikk leszerelésének, illetve eltávolításának, valamint a szerződésnek megfelelő helyettesítő fogyasztási cikk beszerelésének, illetve csatlakoztatásának költségeit, amennyiben az érintett adásvételi szerződés értelmében az eladó nem volt köteles beszerelni a megvásárolt terméket.
V – Végkövetkeztetések
69. Mindezek alapján azt javasolom, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre az alábbi választ adja:
A fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló, 1999. május 25‑i 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikkének (2) és (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy ha a fogyasztó által természetének és céljának megfelelően beépített és csatlakoztatott valamely fogyasztási cikk – mint például a szóban forgó mosogatógép – szerződésszerű állapotát kicserélés útján helyreállították, az eladó nem köteles viselni a hibás fogyasztási cikk leszerelésének, illetve eltávolításának, valamint a hibátlan helyettesítő fogyasztási cikk beszerelésének, illetve csatlakoztatásának költségeit, amennyiben az érintett adásvételi szerződés értelmében az eladó nem volt köteles beszerelni a megvásárolt terméket.