A BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (kilencedik tanács)
2013. október 10.(*)
„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem – EUMSZ 45. cikk – Munkavállalók szabad mozgása – Olyan nemzeti szabályozás, amely a külföldi rendszámú gépjármű vezetője számára bírság terhe mellett azon kötelezettséget írja elő, hogy rendőrségi ellenőrzés során a helyszínen igazolja a gépjárműhasználat jogszerűségét”
A C‑5/13. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Szombathelyi Törvényszék (Magyarország) a Bírósághoz 2013. január 3‑án érkezett, 2012. december 19‑i határozatával terjesztett elő az előtte
Kovács Ferenc Tibor
és
a Vas Megyei Rendőr‑főkapitányság
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (kilencedik tanács),
tagjai: M. Safjan, a kilencedik tanács elnöke, tanácselnökként eljárva, J. Malenovský és A. Prechal (előadó) bírák,
főtanácsnok: J. Kokott,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint a Bíróság eljárási szabályzatának 99. cikke alapján indokolt végzéssel határoz,
meghozta a következő
Végzést
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a hátrányos megkülönböztetés tilalma és a személyek szabad mozgása elvének értelmezésére vonatkozik.
2 A jelen kérelem előterjesztésére a Kovács F. és a Vas Megyei Rendőr‑főkapitányság (Magyarország) közötti, a külföldi hatósági jelzéssel ellátott gépjárművek magyarországi illetőségű személyek általi, Magyarország területén történő használatára vonatkozó szabályozás megsértése miatt kiszabott bírságra vonatkozó jogvitában került sor.
A magyar jogi háttér
3 A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 20. §‑a (1) bekezdésének l) pontja kimondja:
„Az e törvényben, valamint külön jogszabályban és közösségi jogi aktusban […] a magyarországi illetőségű személynek vagy szervezetnek a külföldi hatósági jelzéssel ellátott jármű belföldi üzemeltetésére, használatára vonatkozó rendelkezések megsértői bírság fizetésére kötelezhetők.”
4 A közúti közlekedésről szóló törvény 20. §‑ának (4) bekezdése előírja:
„Az (1) bekezdés […] l) pontjában foglalt valamely rendelkezés megsértőjével szemben […] 10 000 forinttól 800 000 forintig […] terjedő bírság szabható ki. A […] kiszabandó bírságok […] maximális összegét külön jogszabály állapítja meg.”
5 E törvény 25/B. §‑a értelmében:
„(1) A közúti forgalomban a […] jármű a közlekedési igazgatási hatóság által kiadott magyar hatósági engedéllyel és jelzéssel vehet részt, amennyiben:
a) az üzemben tartója e törvény rendelkezései szerint belföldi üzemben tartónak minősül, vagy
b) vezetője Magyarország területén lakóhellyel rendelkezik.
(2) Az (1) bekezdés a) pontjában foglaltakat nem kell alkalmazni, ha
a) az üzemben tartó olyan nem természetes személy, amely rendszeres tevékenységét a külföldön bejegyzett telephely (fióktelep) szerinti országban végzi,
[...]
(4) Az (1) bekezdés b) pontjában foglaltakat nem kell alkalmazni, ha a járművezető
[...]
c) a járművet Magyarország területén kívüli rendszeres munkavégzés érdekében használja.
(5) A (2) és (4) bekezdésben meghatározott feltételek fennállását az ellenőrzés során a jármű üzemben tartója, valamint a jármű vezetője közokirattal vagy teljes bizonyító erejű magánokirattal köteles igazolni.”
6 A közúti árufuvarozáshoz, személyszállításhoz és a közúti közlekedéshez kapcsolódó egyes rendelkezések megsértése esetén kiszabható bírságok összegéről, valamint a bírságolással összefüggő hatósági feladatokról szóló 156/2009. (VII.29.) kormányrendelet 12/A. §‑a kimondja:
„(1) Az a nem természetes személy belföldi üzemben tartó, amely a [közúti közlekedésről szóló törvény] 20. §[‑a] (1) bekezdés[ének] l) pontjában foglaltakat megsérti,
a) 2000 cm3 vagy az alatti személygépkocsi esetében 400 000 forint,
b) 2000 cm3 feletti személygépkocsi esetében 800 000 forint,
c) egyéb jármű esetében 200 000 forint összegű bírságot köteles fizetni.
(2) Amennyiben a [közúti közlekedésről szóló törvény] 20. §[‑a] (1) bekezdés[ének] l) pontjában meghatározott rendelkezéseket természetes személy szegi meg, az (1) bekezdésben meghatározott összegű bírság felét köteles fizetni.
[…]”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
7 Az alapeljárás felperese magyarországi bejelentett állandó lakóhellyel rendelkező magyar állampolgár. 2006. április 18‑a óta egy osztrák illetőségű, osztrák állampolgár egyéni vállalkozónál dolgozik. Munkavégzésének helye Ausztriában található.
8 Az említett vállalkozó tulajdonosa és egyben üzembentartója egy osztrák forgalmi rendszámú személygépkocsinak. A gépkocsit tulajdonosa 2010‑ben adta át használatra az alapeljárás felperesének, aki ezzel jár magyarországi lakóhelyéről Ausztriába dolgozni.
9 Az alapeljárás felperese 2012. március 27‑én Szombathelyen (Magyarország) közlekedett ezen osztrák rendszámú személygépkocsival, amikor a Szombathelyi Rendőrkapitányság járőrei ellenőrizték. Az ellenőrzés során Kovács F. a gépjármű használatára vonatkozó megállapodást nem tudott felmutatni, és a hatóság rögzítette, hogy az alapeljárás felperesének állandó lakcíme Magyarországon van, továbbá a helyszínen azon mentesülési körülmények egyikét sem tudta bizonyítani, amelyek igazolnák a külföldi hatósági jelzéssel ellátott gépjármű magyarországi illetőségű személy általi, Magyarország területén történő használatát, mint amilyen a közúti közlekedésről szóló törvény 25/B. §‑ában szereplő mentesülési körülmény, amely azon alapul, hogy a szóban forgó járművet a vezetője a Magyarország területén kívül található szokásos munkahelyére történő utazás céljából használja.
10 A Szombathelyi Rendőrkapitányság a 2012. április 5‑i határozatával az alapeljárás felperesét a magyarországi illetőségű személyekre vonatkozó külföldi hatósági jelzéssel ellátott jármű belföldi használatára vonatkozó rendelkezések megsértése miatt 200 000 forint közigazgatási bírság megfizetésére kötelezte.
11 Az alapeljárás felperese fellebbezést nyújtott be e határozattal szemben. Az alapeljárás felperese arra hivatkozott, hogy Szombathely Megyei Jogú Város jegyzője, aki a gépkocsi forgalmi engedélyét és rendszámát bevonta, megszüntette az eljárást, mivel Kovács F. időközben – 2012. április 12‑én – benyújtotta a hatósághoz a gépjármű osztrák tulajdonosának nyilatkozatát, mely szerint 2012. március 27‑én jogszerűen használta a gépkocsit.
12 A fellebbezést másodfokú hatóságként elbíráló Vas Megyei Rendőr‑főkapitányság 2012. május 21‑i határozatával helybenhagyta a Szombathelyi Rendőrkapitányság határozatát. A Vas Megyei Rendőr‑főkapitányság szerint, tekintettel a közúti közlekedésről szóló törvény 25/B. §‑ának (5) bekezdésére, az a körülmény, hogy a felperes a rendőrségi ellenőrzést követően okirattal igazolta, hogy a járművet jogszerűen használta Magyarország területén külföldi hatósági engedéllyel és jelzéssel, nem volt akadálya az intézkedésnek és a közigazgatási bírság kiszabásának. A Vas Megyei Rendőr‑főkapitányság szerint az említett rendelkezés ugyanis azt mondja ki, hogy a jármű vezetője az ellenőrzés során köteles igazolni a mentesülési körülmények fennállását, mely alapján az utólagos igazolásnak nincs helye.
13 A kérdést előterjesztő bíróság előtt az alapeljárás felperese előadta, hogy a rendőrségi ellenőrzés során nem tudta bemutatni a külföldi gépjármű használatára vonatkozó, őt annak vezetésére feljogosító igazolást. Noha az alapeljárás felperese rendelkezett ilyen irattal, az ellenőrzés időpontjában az nem volt nála, így azt csupán utólag, 2012. április 12‑én mutatta be, a Szombathely Megyei Jogú Város jegyzője által folytatott eljárásban. Az alapeljárás felperese vitatja a Vas Megyei Rendőr‑főkapitányság által elfogadott azon értelmezést, amely szerint az irat utólagos bemutatása nem akadálya a közigazgatási bírság kiszabásának. A Vas Megyei Rendőr‑főkapitányság a maga részéről a közúti közlekedésről szóló törvény 25/B §‑ának (5) bekezdése alapján fenntartja a 2012. május 21‑i határozatban foglaltakat.
14 Ilyen körülmények között a Szombathelyi Törvényszék felfüggesztette az eljárását, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdést terjesztette a Bíróság elé:
„A hátrányos megkülönböztetés tilalmának, a személyek szabad mozgásának szabályát és a tisztességes eljáráshoz való jogot úgy kell‑e értelmezni, mellyel ellentétes az 1988. évi I. törvény 25/B. §‑a szerinti olyan tagállami szabályozás, mely alapján Magyarországon közúti forgalomban magyar hatósági engedéllyel és jelzéssel rendelkező jármű vehet részt[,] és ezen rendelkezés alóli mentesülési feltételek fennállását csak az ellenőrzés során lehet igazolni?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
15 Eljárási szabályzatának 99. cikke értelmében, ha a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra terjesztett kérdés azonos egy olyan kérdéssel, amelyről a Bíróság már határozatot hozott, vagy az ilyen kérdésre a válasz egyértelműen levezethető az ítélkezési gyakorlatból, vagy ha az előzetes döntéshozatalra elé terjesztett kérdésre adandó válasz nem enged teret semmilyen ésszerű kétségnek, a Bíróság az előadó bíró javaslatára és a főtanácsnok meghallgatását követően az eljárás során bármikor indokolt végzéssel határozhat.
16 A jelen ügyben az említett eljárási rendelkezést kell alkalmazni.
17 Az uniós jognak az alapeljárásban potenciálisan alkalmazandó rendelkezéseiként a kérdést előterjesztő bíróság az EUMSZ 18. cikket, az EUMSZ 20. cikket és az EUMSZ 45. cikket jelöli meg.
18 Márpedig, ahogyan azt a Bizottság helyesen megjegyzi, az alapeljárásban szereplőhöz hasonló jogvitára az EUMSZ 45. cikk alkalmazandó. Ugyanis az alapeljárás felpereséhez hasonló személy, aki a tényleges lakóhelyétől eltérő tagállamban dolgozik, az EUMSZ 45. cikk hatálya alá tartozik (lásd ebben az értelemben a C‑152/03. sz., Ritter‑Coulais‑ügyben 2006. február 21‑én hozott ítélet [EBHT 2006., I‑1711. o.] 32. pontját és a C‑212/05. sz. Hartmann‑ügyben 2007. július 18‑án hozott ítélet [EBHT 2007., I‑6303. o.] 17. pontját).
19 Ebből következik, hogy nincs szükség az EUMSZ 18. cikk és az EUMSZ 20. cikk értelmezésére (lásd ebben az értelemben a C‑222/07. sz. UTECA‑ügyben 2009. március 5‑én hozott ítélet [EBHT 2009., I‑1407. o.] 37. és 38. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot és a C‑293/03. sz. My‑ügyben 2004. december 16‑án hozott ítélet [EBHT 2004., I‑12013. o.] 32. pontját).
20 Ebből továbbá az is következik, hogy nem fogadható el a magyar kormány azon érve, amely szerint amennyiben az alapeljárás felperese magáncélra használta az osztrák munkáltató által rendelkezésére bocsátott gépjárművet, az alapügy tényállása tisztán belső helyzetre vonatkozna, amelyre az EUMSZ 45. cikk nem alkalmazandó. Ugyanis, ahogyan az a jelen végzés 18. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatból következik, e körülménynek az említett cikk alkalmazása szempontjából nincs jelentősége.
21 Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság tehát lényegében arra vár választ, hogy az EUMSZ 45. cikket úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az alapeljárásban szereplőhöz hasonló olyan tagállami szabályozás, amely előírja, hogy főszabály szerint e tagállamban a közúti forgalomban kizárólag az említett tagállam által kiadott hatósági engedéllyel és jelzéssel rendelkező gépjárművek vehetnek részt, és az ugyanezen tagállam illetőségével rendelkező személynek, aki e szabály alóli mentességre kíván hivatkozni azon az alapon, hogy valamely más tagállamban székhellyel rendelkező munkáltató által a rendelkezésére bocsátott gépjárművet használ, rendőrségi ellenőrzés során a helyszínen tudnia kell igazolni, hogy megfelel a szóban forgó tagállami szabályozásban előírt feltételeknek, ellenkező esetben azonnal mentesülési lehetőség nélküli bírságot szabnak ki rá, melynek összege megegyezik a nyilvántartási kötelezettség megszegése esetén alkalmazandó bírságéval.
22 E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az olyan rendelkezések, amelyek megakadályozzák valamely tagállam állampolgárait abban, vagy visszatartják őket attól, hogy a szabad mozgáshoz való jogukat gyakorolva elhagyják származási országukat, e szabadság akadályai, még abban az esetben is, ha a munkavállalók állampolgárságától függetlenül alkalmazandóak (lásd többek között a C‑415/93. sz. Bosman‑ügyben 1995. december 15‑én hozott ítélet [EBHT 1995., I‑4921. o.] 96. pontját és a C‑464/02. sz., Bizottság kontra Dánia ügyben 2005. szeptember 15‑én hozott ítélet [EBHT 2005., I‑7929. o.] 35. pontját).
23 Közelebbről a gépjárművek nyilvántartásba vételi rendszereit illetően emlékeztetni kell arra, hogy valamely tagállamban a más tagállamban székhellyel rendelkező munkáltató által az alapügyben szereplőhöz hasonló munkavállaló rendelkezésére bocsátott szolgálati gépjármű nyilvántartásba vételének kötelezettsége korlátozza a munkavállalók szabad mozgását (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Bizottság kontra Dánia ügyben hozott ítélet 46. és 52. pontját, és a C‑151/04. és C‑152/04. sz., Nadin és Nadin‑Lux egyesített ügyekben 2005. december 15‑én hozott ítélet [EBHT 2005., I‑11203. o.] 36. pontját).
24 Az alapügyben szereplő szabályozást illetően egyértelmű – ahogyan azt a magyar kormány is hangsúlyozza –, hogy e szabályozás nem ír elő ilyen nyilvántartásba vételi kötelezettséget. Ugyanis, ahogyan az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, e szabályozás az alapeljárás felpereséhez hasonló munkavállaló rendelkezésére bocsátott szolgálati gépjárművek tekintetében mentességi rendszert állapít meg, azonban a rendőrségi ellenőrzés során bizonyos iratok bemutatásával bizonyítani kell az előírt feltételek fennállását.
25 E szabályozás az alapeljárás felpereséhez hasonló munkavállaló számára azt a kötelezettséget írja elő, hogy állandóan legyen birtokában azon iratoknak, amelyek bizonyítják a nyilvántartásba vételi kötelezettség alóli mentesülés feltételeinek fennállását.
26 Igaz, az ilyen kötelezettség önmagában aligha akadályozza meg vagy tartja vissza valamely tagállam állampolgárát attól, hogy a szabad mozgáshoz való jogát gyakorolva elhagyja származási országát.
27 Mindazonáltal az ilyen kötelezettség megszegése esetén alkalmazott szankciót illetően emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az érintettel szemben a jogszabályi alakszerűségek be nem tartására esetén alkalmazott nyilvánvalóan aránytalan szankció a szabad mozgás akadályának minősülhet (lásd ebben az értelemben a C‑215/03. sz., Oulane‑ügyben 2005. február 17‑én hozott ítélet [EBHT 2005., I‑1215. o.] 40. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
28 Márpedig a jelen ügyben a szóban forgó kötelezettség megszegésének szankciója ugyanakkora összegű bírság kiszabása, mint amellyel a gépjármű nyilvántartásba vételére vonatkozó kötelezettséget megszegő személyt sújtják. Így e szankciót nyilvánvalóan aránytalannak kell tekinteni az adott jogsértéshez képest, amely egyértelműen kevésbé súlyos, mint a gépjármű nyilvántartásba vételének elmulasztása.
29 Következésképpen az érintett nemzeti szabályozás következményeit tekintve a nyilvántartásba vételi kötelezettség fenntartásával egyenértékű.
30 Az alapeljárásban szereplőhöz hasonló szabályozást tehát magához a nyilvántartásba vételi kötelezettséghez hasonlóan úgy kell tekinteni, mint amely a munkavállalók szabad mozgásának akadályát képezi (lásd analógia útján a C‑232/01. sz. Van Lent‑ügyben 2003. október 2‑án hozott ítélet [EBHT 2003., I‑11525. o.] 20. és 21. pontját).
31 Az ilyen szabályozás csak akkor fogadható el, ha az a Szerződéssel összeegyeztethető jogos célt szolgál, és azt közérdeken alapuló kényszerítő ok igazolja. Továbbá az is szükséges, hogy az ilyen intézkedés alkalmazása alkalmas legyen a szóban forgó cél elérésének biztosítására, és ne haladja meg az e cél eléréséhez szükséges mértéket (lásd többek között a C‑155/09. sz., Bizottság kontra Görögország ügyben 2011. január 20‑án hozott ítélet [EBHT 2009., I‑65. o.] 65. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
32 A magyar kormány azzal érvel, hogy a szóban forgó szabályozást lényegében azon célkitűzés igazolja, hogy az állandó magyarországi lakó‑ és székhellyel rendelkező természetes és jogi személyek ne játsszák ki a Magyarországon üzemben tartott gépjárművek után fizetendő regisztrációs adó és gépjárműadó megfizetésére vonatkozó kötelezettségeiket.
33 E tekintetben a Bíróság már kimondta, hogy az adócsalás elleni küzdelem közérdeken alapuló olyan kényszerítő indoknak minősül, amely igazolhatja a Szerződés által biztosított szabad mozgás gyakorlásának korlátozását (lásd többek között a C‑451/05. sz. ELISA‑ügyben 2007. október 11‑én hozott ítélet [EBHT 2007., I‑8251. o.] 81. pontját és a C‑318/10. sz. SIAT‑ügyben 2012. július 5‑én hozott ítélet [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 36. pontját).
34 Márpedig, noha az alapeljárásban szereplőhöz hasonló szabályozás ténylegesen alkalmasnak tűnik a regisztrációs adó és a gépjárműadó tekintetében az adócsalás elleni küzdelem célkitűzésének megvalósítására, e szabályozást úgy kell tekinteni, mint amely meghaladja az e cél eléréséhez szükséges mértéket.
35 Ugyanis a Bíróság elé terjesztett egyik irat sem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy az alapeljárásban szereplőhöz hasonló körülmények között az adócsalás elleni küzdelem célkitűzése kizárólag akkor érhető el, ha a nyilvántartásba vételi kötelezettség alóli mentességet igazoló iratot a közúti ellenőrzés során mutatják be, a nyilvántartásba vételi kötelezettség elmulasztása esetén alkalmazandó bírsággal azonos mértékű bírság kiszabásának terhe mellett, és annak megállapítását sem, hogy e cél ne volna elérhető akkor is, ha ezen iratokat az ellenőrzés után rövid időn belül bemutatják, ahogyan az az alapeljárásban is történt.
36 A magyar kormány továbbá azzal érvel, hogy ezen iratok közúti ellenőrzés során történő bemutatásának szükségessége ugyanazt az elvet követi, mint a gépjárművek jogszerű használatához kapcsolódó követelmények igazolása. A magyar kormány ezzel arra a követelményre utal, hogy a gépjármű vezetőjének közúti ellenőrzés során azonnal be kell tudnia mutatni vezetői engedélyét vagy a gépjárműre vonatkozó kötelező felelősségbiztosítás fennállását igazoló okmányt.
37 Az ilyen követelményt illetően meg kell állapítani, hogy az nem az adócsalás elleni küzdelem célkitűzését követi, hanem a közúti közlekedés biztonságának célkitűzését. Márpedig e követelménynek az utóbbi célkitűzéshez viszonyított állítólagos arányossága önmagában nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy az első célkitűzéssel arányos az a követelmény, hogy a közúti ellenőrzés során be kell tudni mutatni a nyilvántartásba vételi kötelezettség alóli mentesség feltételeinek teljesítését igazoló iratokat, ellenkező esetben azonnal mentesülési lehetőség nélküli bírságot szabnak ki, melynek összege megegyezik a nyilvántartási kötelezettség megszegése esetén alkalmazandó bírságéval.
38 Ugyanígy a közúti ellenőrzések hatékonyságának követelményét illetően – amelyre a magyar kormány általánosabban hivatkozik – rá kell mutatni, hogy az alapeljárásban szereplőhöz hasonló körülmények között jelentős összegű bírságot szabnak ki az alapeljárásban szereplőhöz hasonló munkavállalóra, amely bírság célja kifejezetten a nyilvántartásba vételi kötelezettség megszegésének szankcionálása. Az ilyen intézkedés pedig meghaladja a közúti ellenőrzések hatékonysága célkitűzésének eléréséhez szükséges mértéket.
39 A fentiek alapján az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EUMSZ 45. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az alapeljárásban szereplőhöz hasonló olyan tagállami szabályozás, amely előírja, hogy főszabály szerint e tagállamban a közúti forgalomban kizárólag az említett tagállam által kiadott hatósági engedéllyel és jelzéssel rendelkező gépjárművek vehetnek részt, és az ugyanezen tagállam illetőségével rendelkező személynek, aki e szabály alóli mentességre kíván hivatkozni azon az alapon, hogy valamely más tagállamban székhellyel rendelkező munkáltató által a rendelkezésére bocsátott gépjárművet használ, rendőrségi ellenőrzés során a helyszínen tudnia kell igazolni, hogy megfelel a szóban forgó tagállami szabályozásban előírt feltételeknek, ellenkező esetben azonnal mentesülési lehetőség nélküli bírságot szabnak ki rá, melynek összege megegyezik a nyilvántartási kötelezettség megszegése esetén alkalmazandó bírságéval.
A költségekről
40 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (kilencedik tanács) a következőképpen határozott:
Az EUMSZ 45. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az alapeljárásban szereplőhöz hasonló olyan tagállami szabályozás, amely előírja, hogy főszabály szerint e tagállamban a közúti forgalomban kizárólag az említett tagállam által kiadott hatósági engedéllyel és jelzéssel rendelkező gépjárművek vehetnek részt, és az ugyanezen tagállam illetőségével rendelkező személynek, aki e szabály alóli mentességre kíván hivatkozni azon az alapon, hogy valamely más tagállamban székhellyel rendelkező munkáltató által a rendelkezésére bocsátott gépjárművet használ, rendőrségi ellenőrzés során a helyszínen tudnia kell igazolni, hogy megfelel a szóban forgó tagállami szabályozásban előírt feltételeknek, ellenkező esetben azonnal mentesülési lehetőség nélküli bírságot szabnak ki rá, melynek összege megegyezik a nyilvántartási kötelezettség megszegése esetén alkalmazandó bírságéval.
Luxembourg, 2013. október 10.
A. Calot Escobar | | M. Safjan |
hivatalvezető | | a kilencedik tanács elnöke |