A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (hatodik tanács)
2019. december 19.(*)
„Előzetes döntéshozatal – Fogyasztóvédelem – 2008/48/EK irányelv – Fogyasztói hitelmegállapodások – A 10. cikk (2) bekezdése – A hitelmegállapodásokban feltüntetendő információk – Teljeshiteldíj‑mutató – E mutató pontos százalékos értéke feltüntetésének hiánya – 21,5% és 22,4% közötti sávban meghatározott érték”
A C‑290/19. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Krajský súd v Trnave (nagyszombati regionális bíróság, Szlovákia) a Bírósághoz 2019. április 9‑én érkezett, 2019. március 12‑i határozatával terjesztett elő az
RN
és
a Home Credit Slovakia a.s.
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (hatodik tanács),
tagjai: M. Safjan tanácselnök, L. Bay Larsen és N. Jääskinen (előadó) bírák,
főtanácsnok: M. Campos Sánchez‑Bordona,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– a szlovák kormány képviseletében B. Ricziová, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében G. Goddin és A. Tokár, meghatalmazotti minőségben,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2011. november 14‑i 2011/90/EU bizottsági irányelvvel (HL 2011. L 296., 35. o.) módosított, a fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. április 23‑i 2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2008. L 133., 66. o.; helyesbítés: HL 2015. L 36., 15. o., HL 2010. L 90., 40. o. és HL L 201. L 296., 48. o.; a továbbiakban: 2008/48 irányelv) értelmezésére vonatkozik.
2 Ezt a kérelmet RN – egy fogyasztó – és a Home Credit Slovakia a.s. (a továbbiakban: Home Credit) között, a fogyasztónak e hitelintézettel kötött fogyasztói hitelmegállapodása tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő, amely szerződésben az éves teljeshiteldíj‑mutatót (a továbbiakban: THM) nem egy konkrét értékben határozták meg.
Jogi háttér
Az uniós jog
3 A 2008/48 irányelv (9), (19) és (31) preambulumbekezdésének szövege a következő:
„(9) Teljes harmonizációra van szükség annak biztosítására, hogy a Közösségben valamennyi fogyasztó érdekeit magas szinten és egyenlő módon védelmezzék, illetve hogy valódi belső piacot lehessen létrehozni. […]
[…]
(19) Annak érdekében, hogy a fogyasztók a tények teljes ismeretében hozhassanak döntést, a hitelmegállapodás megkötését megelőzően megfelelő tájékoztatást kell kapniuk a hitel feltételeiről, költségeiről és kötelezettségeikről olyan tájékoztató formájában, amelyet a fogyasztók magukkal vihetnek és tanulmányozhatnak. Az ajánlatok lehető legteljesebb mértékű átláthatósága és összehasonlíthatósága érdekében az ilyen tájékoztatásnak különösen magában kell foglalnia a hitelre alkalmazandó teljeshiteldíj‑mutatót, amelyet a Közösség egész területén ugyanolyan módon kell meghatározni. Mivel a teljeshiteldíj‑mutató ebben a szakaszban csak példával jelezhető, az ilyen példának reprezentatívnak kell lennie. Ezért ennek meg kell felelnie például az adott hitelmegállapodás‑típus alapján nyújtott hitel átlagos futamidejének és teljes összegének, és adott esetben a vásárolt áruknak. A reprezentatív példa meghatározásakor az egyes hitelmegállapodás‑típusoknak egy bizonyos piacon tapasztalható gyakoriságát is figyelembe kell venni. A hitelkamatláb, a részletek gyakorisága és a kamatok tőkésítése tekintetében a hitelezők az adott fogyasztói hitelek esetén alkalmazott hagyományos számítási módszereiket veszik igénybe.
[…]
(31) Annak érdekében, hogy a fogyasztók a hitelmegállapodás szerinti jogaikat és kötelezettségeiket megismerhessék, a hitelmegállapodásnak világosan és tömören tartalmaznia kell valamennyi szükséges információt.”
4 Ezen irányelv 1. cikke kifejti, hogy az irányelv célja a fogyasztóknak nyújtott hitelekkel kapcsolatos megállapodásokra vonatkozó tagállami szabályok egyes aspektusainak összehangolása.
5 Az említett irányelv 3. cikkének i) pontja a következőképpen rendelkezik:
„Ezen irányelv alkalmazásában a következő fogalommeghatározások alkalmazandók:
[…]
i) »[THM]«: a hitel fogyasztó által viselt teljes költsége a teljes hitelösszeg éves százalékában kifejezve, beleértve – adott esetben – a 19. cikk (2) bekezdésében említett költségeket”.
6 A 2008/48 irányelv 4. cikke hitelmegállapodásokra vonatkozó reklámokba foglalandó általános tájékoztatásra vonatkozik. Előírja, hogy bármely, hitelmegállapodásra vonatkozó olyan reklámnak, amely kamatlábat vagy a hitelnek a fogyasztó által viselt költségére vonatkozó számadatot jelöl meg, egyértelmű, világos és jól látható módon egy reprezentatív példával szemléltetett általános tájékoztatást kell tartalmaznia. E tájékoztatás körében szerepel többek között a THM is.
7 Ezen irányelvnek „A hitelmegállapodásokban feltüntetendő információk” című 10. cikke (2) bekezdésének g) pontja a következőképpen rendelkezik:
„A hitelmegállapodásnak világos és egyértelmű módon tartalmaznia kell a következőket:
[…]
g) a [THM] és a fogyasztó által fizetendő teljes összeg, a hitelmegállapodás megkötésének időpontjában kiszámítva; valamennyi, a [THM] kiszámításához felhasznált feltevés megemlítésével”.
8 Az említett irányelv „A [THM] kiszámítása” címet viselő 19. cikke értelmében:
„(1) A [THM] amely éves alapon a hitelező és a fogyasztó megállapodása szerinti valamennyi jövőbeli vagy meglevő kötelezettségvállalás (lehívások, visszafizetések és díjak) jelenértékének felel meg az I. melléklet I. részében meghatározott matematikai képletnek megfelelően kell kiszámítani.
(2) A [THM] kiszámítása céljából meg kell határozni a hitel fogyasztó által viselt teljes költségét azon díjak kivételével, amelyeket a fogyasztónak abban az esetben kell megfizetnie, ha a hitelmegállapodásban meghatározott kötelezettségeit nem teljesíti, valamint a vételártól eltérő azon díjak kivételével, amelyeket áruk vagy szolgáltatások beszerzéséért köteles fizetni, függetlenül attól, hogy készpénzben vagy hitelből fedezik az ügyletet.
A fizetési ügyleteket és lehívásokat egyaránt rögzítő számlafenntartási költségeket, a fizetési ügyletek és a lehívások céljára egyaránt szolgáló fizetési eszköz használatának költségeit, és a fizetési ügyletekkel kapcsolatos egyéb költségeket a hitel fogyasztó által viselt teljes költségébe bele kell számítani, kivéve ha a számlanyitás opcionális és a számlával kapcsolatos költségeket a fogyasztói hitelmegállapodásban vagy a fogyasztóval kötött egyéb megállapodásban egyértelműen és külön feltüntették.”
(3) A [THM] kiszámítását arra a feltevésre kell alapozni, hogy a hitelmegállapodás a megállapodás szerinti időszakban érvényes marad, továbbá hogy a hitelező és a fogyasztó kötelezettségeit teljesíti a hitelmegállapodás szerinti feltételek mellett és időpontokig.
(4) Olyan hitelmegállapodások esetében, amelyek a [THM‑ben] foglalt hitelkamatláb és adott esetben más díjak változását lehetővé tévő záradékokat tartalmaznak, a számítás idején azonban nem számszerűsíthetők, a [THM‑et] azon alapfeltevés alapján kell kiszámítani, hogy a hitelkamatláb és más díjak az eredeti szint tekintetében rögzítettek, és a megállapodás időtartamának végéig alkalmazandóak maradnak.
(5) Szükség esetén az I. mellékletben meghatározott további feltevések alkalmazhatók a [THM] kiszámításakor.
A Bizottság – amennyiben az e cikkben és az I. melléklet II. részében meghatározott feltevések nem elegendők a teljeshiteldíj‑mutató egységes módon történő kiszámításához vagy már nem alkalmazkodnak a piaci kereskedelmi helyzethez – meghatározhatja a teljeshiteldíj‑mutató kiszámításához szükséges további feltevéseket vagy a meglevőket módosíthatja. […]”
9 A 2008/48 irányelv I. mellékletének I. része határozza meg a THM‑et megállapító alapegyenletet. Ott mondja ki, hogy ezen egyenlet kiszámításakor az eredményt legalább egy tizedesnyi pontossággal kell kifejezni. Ha a következő tizedeshelyen álló számjegy 5‑nél nagyobb vagy azzal egyenlő, az adott tizedeshelyen lévő számjegyet eggyel növelni kell.
10 Ezen I. melléklet II. része a THM kiszámításával kapcsolatos, következő további feltevéseket tartalmazza:
„a) Ha a hitelmegállapodás értelmében a fogyasztó szabadon hívhatja le a hitelt, a teljes hitelösszeget azonnal és teljes egészében lehívottnak kell tekinteni.
b) Ha a hitelmegállapodás értelmében a fogyasztó általánosságban szabadon hívhatja le a hitelt, de a megállapodás a lehívás különböző módjai tekintetében a hitelösszegre vagy az időtartamra vonatkozó korlátokat határoz meg, a hitelösszeget a hitelmegállapodásban említett legkorábbi időpontban és a lehívási korlátok szerint kell lehívottnak tekinteni.
c) Ha a hitelmegállapodás különböző módokat biztosít a lehívásra, amelyekhez eltérő díjak és hitelkamatlábak kapcsolódnak, a teljes hitelösszeget az adott hiteltípusnál leggyakoribb lehívási módra alkalmazandó legmagasabb díjjal és kamatlábbal kell figyelembe venni.
[…]
f) Olyan hitelmegállapodások esetében, amelyek nem a d) és az e) pontban említett folyószámlahitelek és nyílt végű hitelek:
[…]
ii) ha a hitelmegállapodás megkötésének időpontja nem ismert, azt kell feltételezni, hogy az első lehívás időpontja az az időpont, amely az ezen időpont és a fogyasztó általi első törlesztés időpontja közötti legrövidebb intervallumot eredményezi.
[…]”
A szlovák jog
11 A zákon č. 129/2010 Z. z. o spotrebiteľských úveroch a o iných úveroch a pôžičkách pre spotrebiteľov a o zmene a doplnení niektorých zákonov (a fogyasztói hitelről és a fogyasztóknak nyújtott egyéb hitelekről és kölcsönökről, valamint egyes törvények módosításáról szóló 129/2010. sz. törvény) alapeljárásra alkalmazandó szövegének célja a 2008/48 irányelv szlovák jogba való átültetése.
12 E törvény 9. cikke (2) bekezdésének j) pontja előírja:
„A hitelmegállapodásban fel kell tüntetni:
[…]
j) a [THM] és a fogyasztó által fizetendő teljes összeg, a hitelmegállapodás megkötésének időpontjában kiszámítva; valamennyi, a [THM] kiszámításához felhasznált feltevés megemlítésével”.
13 Az említett törvény 11. cikkének (1) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:
„A nyújtott fogyasztói hitelt kamat‑ és költségmentesnek kell tekinteni, ha:
[…]
b) a fogyasztói hitelmegállapodás nem tartalmazza a 9. cikk (2) bekezdésének a)–k), r) és y) pontjában meghatározott elemeket,
[…]
d) a fogyasztói hitelmegállapodás a fogyasztó hátrányára pontatlan [THM‑et] tartalmaz.”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
14 2013. március 4‑én RN 3359,14 euró összegű fogyasztói hitelmegállapodást kötött a Home Credittel. A szerződés megemlítette a havi törlesztőrészlet összegét (89,02 euró), a kamatlábat (19,62%) és a THM‑et (21,5% és 22, 4% között ingadozik). A szerződés arra is kitért, hogy a THM pontos értéke a hitelnek az RN részére történő folyósítása napjától függött, és a THM‑et ezen időpontot követően közlik.
15 Ezenfelül a szerződés tartalmazta a törlesztőrészletek megfizetésére vonatkozó határidőket, továbbá kimondta, hogy az első törlesztőrészletet a hitelfolyósítás napját követő hónap során kellett megfizetni, a többi törlesztőrészletet az adott naptári hónap 15. napján kell megfizetni, és a hiteltörlesztési időszak 60 hónap.
16 2017. július 2‑án a Home Credit tájékoztatta RN‑t, hogy teljes egészében törlesztette a kölcsönt, azaz 5291,24 euró összeget.
17 RN mindazonáltal jogosulatlan kifizetés visszatérítése iránti keresetet indított a Home Credit ellen, azzal az indokkal, hogy a hitelt kamat‑ és költségmentesnek kellett tekinteni, mivel a THM–et nem egy konkrét érték, hanem a legalacsonyabb és a legmagasabb értékhatár közötti sáv megjelölésével tüntették fel. Mivel RN ennek megfelelően úgy vélte, hogy csak a kölcsön tőkerészét, azaz 3359,14 eurót kell visszafizetnie, jogalap nélküli gazdagodás címén kérte 1932,10 euró összeg visszatérítését.
18 Ezt a kérést az elsőfokú bíróság nem teljesítette. E bíróság ugyanis úgy vélte, hogy a Home Credit által RN számára nyújtott kölcsön fogyasztói hitel volt, amelyre vonatkozóan a szerződés a 129/2010 törvény 9. cikkének (2) bekezdése által megkövetelt összes tájékoztatást tartalmazta. E bíróság azt is megállapította, hogy a szerződésnek nem kellett THM‑ként kifejezetten egy konkrét kamatlábat megjelölnie, és aránytalan lenne a hitelezőt azzal büntetni, hogy a kölcsön kamat‑ és költségmentesnek minősül azért, mert a THM‑et olyan érték megjelölésével adták meg, amely két (-tól -ig) értékhatár közötti sávba esik.
19 Miután RN a kérdést előterjesztő bírósághoz fellebbezést nyújtott be, e bíróság arra keres választ, hogy a THM ilyen sáv segítségével történő meghatározása ellentétes‑e a 2008/48 irányelvvel.
20 E bíróság előadja, hogy a Home Credit állítása szerint a hitelmegállapodást telefonon keresztül kötötték meg, és a felperes 35 napot kapott annak eldöntésére, hogy elfogadja‑e a hitelmegállapodásra vonatkozó ajánlatot. Ezen okból kifolyólag a Home Credit nem tudta pontosan meghatározni a folyósítás időpontját, amelytől a THM függött.
21 A kérdést előterjesztő bíróság ezt az érvelést ugyanakkor a 2008/48 irányelv I. melléklete II. részében, például az a), c) vagy f) pontban szereplő feltevésekre tekintettel kevéssé tartja meggyőzőnek. Az hitelfolyósítás napjáról való tudomás hiánya nem mentesíti a hitelezőt attól, hogy a THM–et egy pontos, konkrét értékben kifejezett százalékos értékként adja meg.
22 E körülményekre tekintettel a Krajský súd v Trnave (nagyszombati regionális bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:
„Úgy kell‑e értelmezni a [2008/48] irányelv 10. cikke (2) bekezdésének g) pontját, hogy a fogyasztói hitelmegállapodás megfelel az említett rendelkezésben előírt követelménynek, ha a hitelmegállapodásban a [THM‑et] nem pontos százalékos érték, hanem egy sáv (-tól -ig) jelöli?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
23 A kérdést előterjesztő bíróság kérdésével lényegében arra keresi a választ, hogy a 2008/48 irányelv 10. cikke (2) bekezdésének g) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az, ha valamely fogyasztói hitelmegállapodás a THM‑et nem egy konkrét érték, hanem a legalacsonyabb és a legmagasabb értékhatár közötti sáv megjelölésével tünteti fel.
24 Meg kell jegyezni, hogy a THM két értékhatár közötti sáv formájában történő feltüntetése nem felel meg sem a 2008/48 irányelv több rendelkezése, különösen a 3. és 19. cikke szövegének, sem pedig az irányelv rendszerének. Az említett rendelkezésekből ugyanis az következik, hogy a THM‑et egy adott konkrét szám megadásával kell százalékos értékben kifejezni.
25 Így egyrészt a 2008/48 irányelv 3. cikkének i) pontja, amely úgy határozza meg a THM‑et, hogy az megfelel „a hitel fogyasztó által viselt teljes költségének a teljes hitelösszeg éves százalékában kifejezve”, pontos százalékos érték meghatározását ír elő.
26 Másrészt a 2008/48 irányelv I. mellékletének I. részével összefüggésben értelmezett 19. cikkének (1) bekezdéséből az következik, hogy a THM‑et az említett mellékletben szereplő matematikai képletnek megfelelően kell kiszámítani, és annak a hitelező és a fogyasztó megállapodása szerinti valamennyi jövőbeli vagy meglevő összes kötelezettségvállalást legalább egy tizedesnyi pontossággal kell kifejeznie. Ezenkívül e 19. cikk (5) bekezdésének második albekezdése kimondja, hogy a THM‑et egységes módon kell kiszámítani. Amint azt a szlovák kormány az írásbeli észrevételeiben helyesen megjegyezte, az említett előírások betartása csak egy legalább egy tizedesnyi pontossággal kifejezett, pontos értéket eredményezhet.
27 Ezt az értelmezést egyébiránt megerősíti a 2008/48 irányelv által követett cél és a THM által az ezen irányelv által létrehozott rendszerben betöltött funkció is.
28 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2008/48 irányelvet azzal a kettős céllal fogadták el, hogy az Európai Unióban valamennyi fogyasztó érdekeit magas szinten és egyenlő módon védelmezzék, és hogy megkönnyítsék a fogyasztói hitelek jól működő belső piacának kialakulását (2019. szeptember 5‑i Pohotovosť ítélet, C‑331/18, EU:C:2019:665, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ezen irányelv (19) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy az többek között annak biztosítására irányul, hogy a fogyasztók az Unió egész területén a hitelmegállapodás megkötését megelőzően különösen a THM‑ről megfelelő tájékoztatás kapjanak, amely lehetővé teszi e kamatok összehasonlítását.
29 A Bíróságnak már volt alkalma hangsúlyozni, hogy a THM alapvető fontossággal bír mint a hitel összköltsége, amelyet egységes matematikai képlet alapján kiszámított kamat formájában adnak meg. E kamat ugyanis lehetővé teszi a fogyasztó számára, hogy gazdasági szempontból felmérje a hitelmegállapodás megkötésével vállalt kötelezettség terjedelmét (lásd ebben az értelemben: 2016. április 21‑i Radlinger és Radlingerová ítélet, C‑377/14, EU:C:2016:283, 90. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2016. november 9‑i Home Credit Slovakia ítélet, C‑42/15, EU:C:2016:842, 66. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2018. szeptember 20‑i EOS KSI Slovensko ítélet, C‑448/17, EU:C:2018:745, 64. pont).
30 E megközelítésben a 2008/48 irányelv 10. cikkének (2) bekezdésében meghatározott tájékoztatási kötelezettség – amely alapján a hitelmegállapodás világosan és egyértelműen tartalmazza a THM‑et – hozzájárul az ezen irányelv által követett célok (lásd ebben az értelemben: 2019. szeptember 5‑i Pohotovosť ítélet, C‑331/18, EU:C:2019:665, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat) és különösen a fogyasztók érdekei magas szintű védelmének megvalósításához.
31 Meg kell állapítani, hogy ha lehetővé tették volna, hogy a hitelmegállapodás a THM‑et nem egy konkrét érték, hanem a legalacsonyabb és a legmagasabb értékhatár közötti sáv megjelölésével tünteti fel, nem teljesülne a 2008/48 irányelv 10. cikkének (2) bekezdésében meghatározott világosság és egyértelműség követelménye. Márpedig e feltétel elengedhetetlen ahhoz, hogy a fogyasztó – amint azt ezen irányelv (31) preambulumbekezdése kimondja – megismerhesse a hitelmegállapodásból eredő jogait és kötelezettségeit. Az ilyen sáv alkalmazása ugyanis nemcsak megnehezítheti a hitel teljes költségének kiszámítását, hanem a fogyasztót a kötelezettségvállalásának tényleges terjedelmét illetően is félrevezetheti.
32 Hozzá kell tenni, hogy e tekintetben nem bír jelentőséggel az a kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozott körülmény, amely szerint a hitelező nincs bizonyos – többek között a hitelösszeg lehívása, illetve a szerződéskötés időpontjára vonatkozó – információk birtokában, amikor a fogyasztó részére a hitelmegállapodásra vonatkozó ajánlatot ad.
33 A 2008/48 irányelv az I. mellékletének II. részében ugyanis a THM kiszámításának elősegítését célzó további feltevéseket ír elő abban az esetben, ha bizonyos körülmények nem ismertek, vagy ha más okból nem lehet őket meghatározni.
34 Így amennyiben a lehívás időpontja nem ismert, a hitelezőnek a THM pontos kiszámítása érdekében további – különösen a 2008/48 irányelv I. melléklete II. részének a)–c) pontjában meghatározott – feltevésekből tud kiindulni. Ugyanígy, amennyiben a szerződés megkötésének időpontja nem ismert, ezen irányelv I. melléklete II. része f) pontjának ii. alpontja előírja, hogy azt kell feltételezni, hogy az első lehívás időpontja az az időpont, amely az ezen időpont és a fogyasztó általi első törlesztés időpontja közötti legrövidebb intervallumot eredményezi.
35 Következésképpen, többek között az említett feltevésekre tekintettel, amelyek célja a THM egységes módon történő kiszámításának elősegítése, nem lehet azt állítani, hogy nem lenne lehetséges, vagy rendkívül nehéz lenne a THM‑et egy konkrét értékkel kifejezni, ha az ilyen információk nem állnak rendelkezésre.
36 A fenti megfontolásokra tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy 2008/48 irányelv 10. cikke (2) bekezdésének g) pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az, ha valamely fogyasztói hitelmegállapodás a THM‑et nem egy konkrét érték, hanem a legalacsonyabb és a legmagasabb értékhatár közötti sáv megjelölésével tünteti fel.
A költségekről
37 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott:
A 2011. november 14‑i 2011/90/EU bizottsági irányelvvel módosított, a fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. április 23‑i 2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 10. cikke (2) bekezdésének g) pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az, ha valamely fogyasztói hitelmegállapodás a teljeshiteldíj‑mutatót nem egy konkrét érték, hanem a legalacsonyabb és a legmagasabb értékhatár közötti sáv megjelölésével tünteti fel.
Aláírások