NILS WAHL
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2019. február 6.(1)
C‑724/17. sz. ügy
Vantaan kaupunki
kontra
Skanska Industrial Solutions Oy
NCC Industry Oy
Asfaltmix Oy
(a Korkein oikeus [legfelsőbb bíróság, Finnország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem – EUMSZ 101. cikk – A versenyjog magánjogi érvényesítése – Magánjogi felelősség – Kártérítési kereset – Az uniós versenyjoggal ellentétes magatartással okozott kár megtérítése – A kártérítés előfeltételei – A kártérítésre köteles személyek – A vállalkozás fogalma – A gazdasági folytonosság elve”
1. A jelen ügy tárgyát az uniós versenyjog megsértéséért való magánjogi felelősségre, vagyis azon felelősségre irányadó feltételek képezik, amely mellett erőteljesen érvelt a néhai Van Gerven főtanácsnok a Banks ügyre vonatkozó, mintegy 25 évvel ezelőtt ismertetett, gondolatébresztő indítványában(2). Ez az indítvány akkoriban mély benyomást tett rám, és még ma is inspiráló hatása van. Ennélfogva örömmel tölt el, hogy a saját főtanácsnoki megbízatásomat éppen erre a területre vonatkozó indítvány előterjesztésével fejezhetem be, és hogy a Banks ügyre vonatkozó indítvány örökségére építhetek.
2. Az említett indítvány előterjesztése óta a magánjogi felelősség területén az ítélkezési gyakorlat(3) és a jogalkotás(4) jelentős fejlődésen ment át. Ennek ellenére számos alapvető jelentőségű kérdés megválaszolatlan marad. Az egyik ilyen kérdés a trösztellenes jogszabályok megsértéséből eredő károkért felelőssé tehető személyekkel kapcsolatos.
3. Az uniós versenyjog versenyhatóságok által történő közjogi érvényesítése során a gazdasági folytonosság elvét alkalmazzák, annak érdekében, hogy segítsék az e szabályok megsértéséért felelős személyek meghatározását. A Szerződés versenyjogi rendelkezéseiben hivatkozott „vállalkozás” fogalmának tág értelmezése alapján a gazdasági folytonosság elve megköveteli, hogy a felelősség ne korlátozódjon a versenyellenes magatartásban részt vevő jogi személyre. Átszervezés vagy a társaság szervezetének más változása esetén az uniós versenyjogot megsértő jogalannyal gazdasági szempontból azonos bármely jogalany is kötelezhető bírság megfizetésére.(5)
4. A jelen ügyben kérdésként merül fel, hogy az uniós versenyjog ezen alapvető elvét az uniós versenyjog magánjogi érvényesítésének keretében is alkalmazni kell‑e. Közelebbről, a Bíróságnak azt a kérdést kell megválaszolnia, hogy magánjogi kártérítési perben megállapítható‑e a valamely kartell résztvevőjének gazdasági tevékenységét folytató társaság felelőssége az EUMSZ 101. cikk megszegésével okozott károk megtérítéséért.
I. Jogi háttér
5. A finn jog alapján főszabály szerint kizárólag a kárt okozó jogalany tartozik kártérítési felelőséggel.
6. A finn társasági jogi rendelkezések alapján minden részvénytársaság saját vagyonnal és saját felelősséggel rendelkező önálló jogi személy.
7. Ráadásul, ami a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség körében a kártérítés előfeltételeit illeti, aki másnak szándékosan vagy gondatlanságból kárt okoz, a finn jogszabályok értelmében köteles azt megtéríteni.
II. A tényállás, az eljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
8. Finnországban 1994 és 2002 között kartell működött az aszfaltpiacon. A Korkein hallinto‑oikeus (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Finnország) 2009. szeptember 29‑i határozatával hét társasággal szemben bírságot szabott ki a versenykorlátozás tilalmáról szóló nemzeti törvényt és – a kartell tagállamok közötti kereskedelemre gyakorolt hatására tekintettel – a jelenlegi EUMSZ 101. cikket sértő versenyellenes magatartás miatt.
9. A bírsággal sújtott egyik társaság a Lemminkäinen Oyj volt, amely a Vantaan kaupunkival (Vantaa önkormányzata) 1998 és 2001 között aszfaltozási munkákra vonatkozó több szerződést kötött.
10. A Lemminkäinen Oyj‑tól eltérően bizonyos, a kartellben részt vevő más társaságok, jelesül a Sata‑Asfaltti Oy, az Interasfaltti Oy és az Asfalttineliö Oy később végelszámolási eljárás keretében megszűntek, és a jelenleg Skanska Industrial Solutions Oy, NCC Industry Oy és Asfaltmix Oy néven működő egyedüli részvényeseik vették át leányvállalataik társasági vagyonát, és folytatták azok gazdasági tevékenységét.
11. A Korkein hallinto‑oikeus (legfelsőbb közigazgatási bíróság) a gazdasági folytonosság elve alapján a Skanska Industrial Solutions Oy‑jal szemben a saját, valamint a Sata‑Asfaltti Oy magatartása, az NCC Industry Oy‑jal szemben az Interasfaltti Oy magatartása, az Asfaltmix Oy‑jal szemben pedig az Asfalttineliö Oy magatartása miatt bírságot szabott ki.
12. A Korkein hallinto‑oikeus (legfelsőbb közigazgatási bíróság) határozatát követően Vantaa önkormányzata keresetet indított az illetékes Helsingin käräjäoikeus (helsinki körzeti bíróság, Finnország) előtt a bírság megfizetésére kötelezett társaságokkal, köztük a Skanska Industrial Solutions Oy‑jal, az NCC Industry Oy‑jal és az Asfaltmix Oy‑jal szemben.
13. Vantaa önkormányzata ezen eljárás keretében az említett társaságoktól egyetemlegesen követelt kártérítést az aszfaltozási munkák általa megfizetett és a kartell folytán túlzottan magas ára miatt. A Skanska Industrial Solutions Oy, az NCC Industry Oy és az Asfaltmix Oy többek között azzal védekezett a keresettel szemben, hogy jogilag önálló társaságok által állítólagosan okozott károkért való felelősségük nem állapítható meg. Ennek megfelelően az említett társaságok azzal érveltek, hogy a kártérítési igényeket a végszámolási eljárás keretében megszűnt társaságokkal szemben kellett volna érvényesíteni. Álláspontjuk szerint a követelések megszűntek, mivel azokat a kartellben részt vevő társaságok végelszámolására irányuló eljárásokban nem érvényesítették.
14. A nemzeti eljárás középpontjában tehát az a kérdés szerepel, hogy megállapítható‑e a Skanska Industrial Solutions Oy, az NCC Industry Oy és az Asfaltmix Oy felelőssége a Sata‑Asfaltti Oy, az Interasfaltti Oy és az Asfalttineliö Oy versenyellenes magatartásával okozott károk megtérítéséért. A körzeti bíróság és a fellebbviteli bíróság e tekintetben eltérő álláspontra helyezkedett.
15. A körzeti bíróság megállapította, hogy a gazdasági folytonosság elve alkalmazásának ilyen helyzetben történő mellőzése esetén előfordulhat, hogy a magánszemélyek számára a gyakorlatban lehetetlen vagy rendkívül nehéz a releváns versenyszabályok megsértésével okozott károk megtérítését követelni. Ez különösen akkor igaz, ha a jogsértést elkövető társaság tevékenysége és a társaság is megszűnt. A körzeti bíróság erre tekintettel úgy ítélte meg, hogy az EUMSZ 101. cikk tényleges érvényesülése érdekében egyrészről a bírság megfizetéséért való felelősséget, másrészről pedig a kártérítésért való felelősséget azonos elvek alapján kell megállapítani. A körzeti bíróság ennek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a Skanska Industrial Solutions Oy, az NCC Industry Oy és az Asfaltmix Oy felelősséggel tartozik a Sata‑Asfaltti Oy, az Interasfaltti Oy és az Asfalttineliö Oy versenyellenes magatartásából eredő károk megtérítéséért.
16. E határozattal szemben az említett társaságok fellebbezést nyújtottak be az illetékes Helsingin hovioikeushoz (helsinki fellebbviteli bíróság, Finnország). A fellebbviteli bíróság megállapította, hogy a gazdasági folytonosság elvének a trösztellenes jogszabályok megsértéséből eredő károk megtérítésére irányuló magánjogi keresetekre való alkalmazása nem megalapozott. A fellebbviteli bíróság álláspontja szerint arra, hogy biztosítani kell az uniós versenyjog tényleges érvényesülését, nem lehet hivatkozni annak érdekében, hogy igazolják a belső jogrendszerből eredő, szerződésen kívül okozott károkért való felelősség alapvető elveibe ütközést. A bírság kiszabására irányadó elvek – az erre vonatkozó részletesebb rendelkezések hiányában – magánjogi kártérítési keresettel összefüggésben nem alkalmazhatók. A fellebbviteli bíróság tehát elutasította Vantaa önkormányzatának követeléseit annyiban, amennyiben azok a Sata‑Asfaltti Oy, az Interasfaltti Oy és az Asfalttineliö Oy magatartása miatt a Skanska Industrial Solutions Oy, az NCC Industry Oy és az Asfaltmix Oy ellen irányultak.
17. A fellebbviteli bíróság ugyanebben az eljárásban arra kötelezte a Lemminkäinen Oyj‑t, hogy térítse meg Vantaa önkormányzatának a kartell által okozott kárát. A Lemminkäinen Oyj azóta megfizette az önkormányzatnak a megítélt kártérítést.
18. Vantaa önkormányzatához hasonlóan azonban a Lemminkäinen Oyj engedélyt kért arra, hogy felülvizsgálati kérelmet terjesszen a Korkein oikeus (legfelsőbb bíróság, Finnország) elé, és az erre vonatkozó engedélyt megkapta. A Lemminkäinen Oyj többek között azzal érvel, hogy az általa megfizetendő kártérítés összegét csökkenteni kellene, mivel Vantaa önkormányzata nem követelt kártérítést a kartellben részt vevő (már megszűnt) társaságoktól. A Korkein oikeus (legfelsőbb bíróság) engedélyezte a Vantaa önkormányzata által előterjesztett felülvizsgálati kérelmet abban a kérdésben, hogy a gazdasági folytonosság elve alapján a Skanska Industrial Solutions Oy, az NCC Industry Oy és az Asfaltmix Oy magánjogi felelőssége megállapítható‑e.
19. A Korkein oikeusnak (legfelsőbb bíróság) az elé terjesztett érvek alapján most abban a kérdésben kell határoznia, hogy a kártérítési felelősség betudható‑e a kartellben részt vevő olyan társaság gazdasági tevékenységét folytató társaságnak, amely végelszámolási eljárás keretében megszűnt. A Korkein oikeus (legfelsőbb bíróság) e tekintetben kifejti, hogy a finn jogban a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség kiindulópontja, hogy csak a kárt okozó (jogi) személy tartozik kártérítési felelőséggel. Ez alól kivételt képez, ha olyan körülmények állnak fenn, amelyek között az említett felelősség szabálytalan megkerülésének megakadályozása érdekében kiterjesztett felelősség alkalmazására van szükség.
20. Mivel kétségei voltak az uniós jog helyes értelmezésével kapcsolatban, a Korkein oikeus (legfelsőbb bíróság) úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) Az EUMSZ 101. cikk közvetlen alkalmazásával vagy a nemzeti szabályok alapján kell‑e választ adni arra a kérdésre, hogy ki tartozik felelősséggel az említett cikkbe ütköző magatartással okozott kár megtérítéséért?
2) Ha a kártérítésre köteles személyeket közvetlenül az EUMSZ 101. cikk alapján kell meghatározni: azok tartoznak‑e kártérítési felelősséggel, akik az e rendelkezésben említett »vállalkozás« fogalma alá tartoznak? Ugyanazokat az elveket kell‑e alkalmazni a kártérítésre köteles személyek meghatározására, mint amelyeket a [Bíróság] bírságolási ügyekben az ezen ügyekben felelős személyek meghatározására alkalmazott, és amelyek szerint a felelősség különösen az ugyanazon gazdasági egységhez való tartozáson vagy a gazdasági folytonosságon alapulhat?
3) Ha a kártérítésre köteles személyeket a tagállam nemzeti szabályai alapján kell meghatározni: ellentétes‑e a tényleges érvényesülés uniós jogi követelményével az olyan nemzeti szabályozás, amely szerint az EUMSZ 101. cikkbe ütköző kartellben részt vevő társaság összes részvényének megszerzését követően e társaságot megszüntető és annak gazdasági tevékenységét folytató társaság annak ellenére nem tartozik felelősséggel a megszűnt társaság versenykorlátozó magatartásával okozott kár megtérítéséért, hogy a megszűnt társaságtól a gyakorlatban lehetetlen vagy rendkívül nehéz lenne kártérítéshez jutni? Ellentétes‑e a tényleges érvényesülés követelményével valamely tagállam nemzeti jogának olyan értelmezése, amely szerint a kárfelelősség egyik feltétele, hogy az ismertetett átalakulásra jogellenesen vagy mesterségesen, a versenyjogi kártérítési kötelezettség megkerülése céljából vagy egyébként tisztességtelen módon került sor, vagy legalább hogy az átalakuláskor a társaság tudott vagy tudnia kellett volna a versenyjogi jogsértésről?”
21. Írásbeli észrevételeket Vantaa önkormányzata, a Skanska Industrial Solutions Oy (a továbbiakban: Skanska), az NCC Industry Oy (a továbbiakban: NCC Industry) és az Asfaltmix Oy (a továbbiakban: Asfaltmix), a finn, az olasz és a lengyel kormány, valamint az Európai Bizottság terjesztett elő. Ezek a felek – az Asfaltmix és az olasz, valamint a lengyel kormány kivételével – a 2019. január 16‑án tartott tárgyaláson szóbeli előadást is tartottak.
III. Elemzés
22. A jelen ügy az uniós versenyjog érvényesítésének alapvető vonatkozását, vagyis az uniós versenyjog megsértésén alapuló, a trösztellenes jogszabályok megsértéséből eredő károk megtérítése iránti igényeket szabályozó uniós jog és tagállami belső jogok közötti kölcsönhatást érinti. Az uniós versenyjog megsértése miatti magánjogi felelősségre irányadó elvek ugyanis nagymértékben a Bíróság ítélkezési gyakorlatán alapulnak. Míg azonban a Bíróság az uniós versenyjog megsértésével okozott károk megtérítésének követeléséhez való jogot a Szerződésekből vezette le(6) és a kártérítés követeléséhez való jog egyes konkrétabb aspektusait illetően iránymutatást adott,(7) az uniós versenyjog magánjogi érvényesítéséhez a belső magánjog és eljárási szabályok is alapul szolgálnak.
23. Az uniós jogalkotó – az időbeli hatályánál fogva a jelen ügyre nem alkalmazható – 2014/104 irányelvben rá kívánt világítani az uniós jog és a tagállamok belső joga közötti kölcsönhatásra. A 2014/104 irányelv mára összehangolta a trösztellenes jogszabályok megsértéséből eredő károk megtérítésére irányuló, a nemzeti bíróságok elé terjesztett keresetek bizonyos vonatkozásait. Az ítélkezési gyakorlathoz hasonlóan azonban az irányelv is több elvi kérdést megválaszolatlanul hagy.
24. Az egyik ilyen kérdés az, hogy hogyan (különösen pedig milyen jogalapon) határozhatók meg az uniós versenyjog megsértésével okozott károkért felelős személyek. A Bíróságnak a jelen ügyben lehetősége nyílik e kérdést megválaszolni: a Bíróságnak abban a kérdésben kell határoznia, hogy az uniós jog milyen mértékben határozza meg azt, hogy a trösztellenes jogszabályok megsértéséből eredő károk megtérítése iránt a nemzeti bíróságok előtt indított magánjogi perekben hogyan kell betudni a felelősséget.
25. Mielőtt rátérnék erre a kérdésre, az uniós versenyjog magánjogi érvényesítésének rendszerével kapcsolatban teszek néhány bevezető észrevételt.
A. Bevezetés: az uniós versenyjog magánjogi érvényesítésének rendszere
26. Általánosan megfogalmazva, ami az európai jogrendszerekben a szerződésen kívül okozott károkért való felelősséget illeti, a felek magánjogi kártérítési keresettel követelhetik az adott magatartással vagy eljárással okozott károk megtérítését. A bíróságok elé terjesztett kártérítési keresetek konkrét kereteire azonban jogrendszerenként rendkívül eltérő szabályok és elvek irányadók. Az uniós tagállamok eltérő jogi hagyományai adnak magyarázatot arra, hogy miért állnak fenn eltérések – többek között – a felelősséget (például jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó, illetve objektív felelősséget) keletkeztető magatartástípusokkal, a károsultaknak minősülő személyek körével, az okozati összefüggéssel, az állítólagos kár okozásáért felelőssé tehető személyekkel, valamint a megtéríthető károk besorolásával kapcsolatban.
27. A kártérítési igények azonban – az említett eltérések ellenére – Európában elsődlegesen helyreállítási és megtérítési (restitutio ad integrum) funkcióval rendelkeznek. Bár bizonyos kontextusokban a kártérítési kötelezettségnek elrettentő funkciója is lehet, az európai jogi környezetben a kártérítési felelősség a nemkívánatos magatartástól való elrettentés önálló eszközeként (vagy az ilyen magatartás szankciójaként) kétségkívül kevésbé elterjedt.
28. Az uniós versenyjog kontextusában azonban a kártérítési keresetek mindkét funkció betöltésére hivatottak. Az uniós versenyjog megsértésével okozott károk megtérítése iránti keresetek egyrészről megtérítési funkcióval bírnak. Az ilyen kereseteknek köszönhetően a magánszemélyek az uniós versenyjog megsértése miatt állítólagosan elszenvedett kár teljes körű megtérítését követelhetik.(8) A versenyjog megsértésével okozott károk megtérítése iránti magánjogi kereset másrészről elrettentést is szolgálhat, ezáltal kiegészítve a közjogi jogérvényesítést.
1. Az ítélkezési gyakorlatban az uniós versenyjog tényleges érvényesülésének és az elrettentésnek tulajdonított jelentőség
29. A Bíróság a jogosultságok erőteljes nyelvezetének és az uniós versenyjog tényleges érvényesülésének alkalmazásával különös hangsúlyt fektetett az uniós versenyjog megsértésével okozott károk megtérítésére irányult keresetek elrettentő funkciójára.
30. A Bíróság a Courage ítéletében(9) és a Manfredi(10) ítéletében fektette le az Európai Unió területén történő magánjogi jogérvényesítés rendszerének alapjait. A Bíróság ezekben az ügyekben rögzítette a versenyellenes magatartással okozott károk megtérítésének követeléséhez való, bármely személyt megillető jogot.(11)
a) A trösztellenes jogszabályok megsértésével okozott károk megtérítése iránti magánjogi keresetek kettős funkciója
31. Az ítélkezési gyakorlatból ugyanakkor kitűnik, hogy a kártérítéshez való jog nem csupán annak érdekében került megállapításra, hogy biztosított legyen a versenyellenes magatartással okozott kár helyreállítása. E jog inkább az uniós versenyjog teljes körű érvényesülésének igényéhez kapcsolódott.(12) A Bíróság e tekintetben kifejezetten elismerte, hogy a kártérítéshez való jog fokozza a versenyjog hatékonyságát, és elrettenti a vállalkozásokat a gyakran rejtett versenyellenes megállapodások megkötésétől vagy a gyakran rejtett más, versenyellenes gyakorlatokban való részvételtől. A nemzeti bíróságok elé terjesztett magánjogi kártérítési keresetek tehát hozzájárulhatnak a hatékony verseny Európai Unión belüli fenntartásához.(13) Másképpen megfogalmazva, e keresetek azzal a hatással járnak, hogy elrettentik a vállalkozásokat a versenyt károsító magatartástól.
32. Fontos azonban megjegyezni, hogy jóllehet a Bíróság megállapította, hogy az EUMSZ 101. cikk alapján kártérítés követelhető, ez idáig tartózkodott attól, hogy egyértelműen meghatározza a magánjogi felelősség alapvető feltételeit. Ezenfelül egyértelmű, hogy a kártérítéshez való jog bíróság előtti érvényesítéséhez szükséges eljárási és anyagi jogi keretet főszabály szerint a belső jog szolgáltatja.(14) Amint azt a Bíróság a Courage ítélet és a Manfredi ítélet óta meghozott ítéleteiben megállapította, a kérdést rendező uniós szabályozás hiányában az egyes tagállamok feladata, hogy az EUMSZ 101. cikk (vagy az EUMSZ 102. cikk) megsértéséből eredő károk megtérítésének követeléséhez való jog gyakorlására irányadó szabályokat, köztük az okozati összefüggés fogalmának alkalmazására irányadó szabályokat meghatározzák. A tagállamoknak azonban biztosítaniuk kell, hogy e belső szabályok az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvének megfeleljenek.(15)
33. Mégis, a kártérítési keresetekkel kapcsolatos kérdések körül melyek azok, amelyekre az uniós jog irányadó, és melyek azok, amelyekre viszont a tagállamok belső joga? Álláspontom szerint e kérdésre az újabb ítélkezési gyakorlatból vezethető le a válasz.
b) Az uniós jog és a belső jog közötti kölcsönhatás, valamint az elrettentésnek a trösztellenes jogszabályok megsértéséből eredő károk megtérítése iránti magánjogi keresetek céljaként történő megszilárdítása
34. A Bíróság Kone ítélete(16) segít e kérdés feltárásában. Ebben az ítéletben a Bíróság megállapította, hogy az „árernyőhatás” károsultjai – az EUMSZ 101. cikk megsértéséből eredő áremelés miatt közvetetten kárt szenvedő személyek – magánjogi kártérítési keresettel az említett károk megtérítését követelhetik. A Bíróság ezért úgy ítélte meg, hogy az EUMSZ 101. cikkel ellentétes az okozati összefüggésre vonatkozó olyan belső szabály, amely az árernyőhatás miatti károk megtérítésének követelhetőségét eleve kizárja.(17)
35. Két, egymással összefüggő kérdés merül fel.
36. Először is, a Bíróság a Kone ítéletben megerősítette, hogy a tagállamok feladata meghatározni az EUMSZ 101. cikk által tiltott megállapodásból vagy magatartásból eredő kár megtérítésének követelésére vonatkozó jog gyakorlásának részletes szabályait, köztük az okozati összefüggés fogalmának alkalmazására vonatkozó szabályokat is. A tagállamoknak mindazonáltal biztosítaniuk kell, hogy a belső szabályok az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvének megfeleljenek. A szóban forgó szabályok tehát nem lehetnek kedvezőtlenebbek, mint a belső jog által biztosított hasonló jogok megsértése miatt indított keresetekre vonatkozó szabályok, és nem lehetnek olyanok, hogy rendkívül nehézzé vagy gyakorlatilag lehetetlenné tegyék az uniós jogrend által biztosított jogok gyakorlását.(18)
37. E megállapítást szem előtt tartva tehát úgy tűnhet, hogy a trösztellenes jogszabályok megsértéséből eredő károk megtérítése iránti keresetekre irányadó belső szabályok uniós joggal való összeegyeztethetőségét az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés klasszikus mércéje alapján kell értékelni. Nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy a Bíróság ezen általános megállapítást követően mégis arra a következtetésre jutott, hogy konkrétan a versenyjog kontextusában a releváns belső szabályok alkalmazása nem sértheti az EUMSZ 101. cikk hatékony alkalmazását.(19) Közelebbről megvizsgálva ugyanis az értékelést az EUMSZ 101. cikk teljes körű érvényesülésére tekintettel kell elvégezni.(20)
38. Számomra úgy tűnik, a Bíróság érvelése az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvein alapuló értékelésnél egyértelműen többre utal. Álláspontom szerint a vitatott belső szabály összeegyeztethetőségének a Szerződés valamely rendelkezése – vagyis az EUMSZ 101. cikk – teljes körű érvényesülésére tekintettel történő értékelését követeli meg.
39. Az egyrészről az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvein alapuló értékelés, másrészről pedig az EUMSZ 101. cikk teljes körű érvényesülésén alapuló értékelés között fennálló különbség jelentős. E különbség segít az uniós jog és a tagállamok belső jogrendszere által szabályozott kérdések elhatárolásában.
40. Úgy értelmezem az ítélkezési gyakorlatot, az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés klasszikus mércéje kizárólag a „károk megtérítésének követeléséhez való jog [nemzeti bíróság előtt történő] gyakorlására vonatkozó részletes szabályokra” alkalmazandó. Másképpen megfogalmazva, a mérce olyan szabályokra alkalmazandó, amelyek (így vagy úgy) a károk megtérítésének bíróság előtt történő követeléséhez való jog alkalmazásával kapcsolatosak.(21) Ezeket a szabályokat a tagállamoknak kell meghatározniuk.
41. Ezzel szemben, amikor a kártérítéshez való jogot keletkeztető feltételekről (például az okozati összefüggésről) van szó, e feltételeket az EUMSZ 101. cikkre hivatkozva kell vizsgálni.
42. Természetesen igaz, hogy a Bíróság a Kone ítéletben az „okozati összefüggést” uniós jogi szempontból kifejezetten nem határozta meg. Ezt Kokott főtanácsnok javaslata(22) ellenére tette. A Bíróság ehelyett (ahogyan azt gyakran teszi) óvatosan járt el, és válaszát az akkor vizsgálat tárgyát képező ügyben szigorúan szükségesre korlátozta.(23) A Bíróság így az EUMSZ 101. cikkre hivatkozással megállapította, hogy a Szerződés e rendelkezésével ellentétes az okozati összefüggésre vonatkozó olyan belső szabály, amely a károk árernyőhatás fennállásán alapuló megtérítésének követelhetőségét eleve kizárja.
43. Másképpen megfogalmazva, noha a Bíróság az okozati összefüggés fogalma jelentésének kidolgozását a jövőbeli ítélkezési gyakorlatra hagyta, ez véleményem szerint nem jelenti azt, hogy a kártérítési követelések sarokkövét képező feltételekre a belső jog az irányadó.
44. Másodszor, az uniós versenyjog megsértésével okozott károk megtérítésének követeléséhez való jog mögött meghúzódó elgondolás – az EUMSZ 101. cikk teljes körű érvényesülésére fektetett hangsúly közvetlen velejárójaként – a Kone ügyben határozottan kapcsolódott az elrettentéshez. A Bíróság ugyanis – a magánjogi felelősség megalapozásához közvetlen okozati összefüggést megkövetelő szabály alkalmazhatóságának kizárásával – megállapította, hogy az EUMSZ 101. cikkel ellentétes az olyan belső szabály, amely kizárja a kartellben részt vevő vállalkozások magánjogi felelősségét a versenyellenes magatartásból eredő piaci áremeléssel okozott károkért.(24)
45. Az árernyőhatással okozott „kár” a kifogásolt versenyellenes magatartásban részt nem vevő személy önálló árazási döntésének következménye. Ez a döntés a személyek széles körét hátrányosan érintheti. Következésképpen jelentősen megnövekszik az uniós versenyjog megsértésével okozott károk megtérítésének követelésére az EUMSZ 101. cikk (vagy az EUMSZ 102. cikk) alapján közvetlenül jogosult személyek száma. A Kone ítélet erre tekintettel jelentős előrelépést jelent a vállalkozások versenyellenes magatartásban való részvételtől történő elrettentését célzó eszköznek minősülő, a trösztellenes jogszabályok megsértésével okozott károk megtérítése iránti keresetek szerepének megerősítésében.
2. Indokolt‑e az elrettentés hangsúlyozása?
46. Habár a magánjogi jogérvényesítés rendszerének teljes körű érvényesülését illetően a Kone ítéletben tett megállapítás hozzáadott gyakorlati értékéről sok mindent el lehetne mondani, álláspontom szerint általában véve az elrettentés Bíróság általi hangsúlyozása több okból is indokolt. Két ilyen okot fogok röviden kiemelni.
47. Először is, amint azt a Bíróság megjegyezte, a kártérítési keresetekkel történő magánjogi jogérvényesítés a versenyellenes magatartástól való azon elrettentés kiegészítő eszköze, amely egymagában a közjogi jogérvényesítéssel nem érhető el. A közjogi jogérvényesítéshez hasonlóan a magánjogi jogérvényesítés is azt a célt szolgálja, hogy befolyásolja a piacon jelen lévő vállalkozások magatartását, vagyis ezeket a vállalkozásokat visszatartsa a versenyellenes magatartásban való részvételtől.
48. Egyrészről, a (kartellekről vagy más versenyellenes magatartásokról gyakran közvetlen tudomással rendelkező) magánszemélyek számára rendelkezésre álló hatékony magánjogi jogorvoslatok annak a valószínűségét is növelik, hogy több, a versenyjogot sértő esetet fednek fel, és felelősségre vonják a jogsértőket.(25) Másképpen megfogalmazva, a feltárás kockázata jelentős mértékben megnő. Másrészről, noha kétségtelen, hogy egyetlen kártérítési igény elrettentő hatása elhanyagolható, a potenciális kérelmezők száma és a feltárás fokozott kockázata együttesen magyarázatot szolgáltatnak arra, hogy a (kártérítési keresetekhez hasonló) magánjogi jogérvényesítési mechanizmusok miért minősülnek a versenyszabályok betartását hatékonyan biztosító eszközöknek.(26)
49. Másodszor, emlékeztetni kell arra is, hogy a versenyellenes magatartással okozott kár rendszerint tisztán gazdasági kár. Jóllehet bizonyos esetekben viszonylag könnyen meghatározható és bizonyítható lehet bizonyos személyek gazdasági érdekeinek sérelme, érdemes hangsúlyozni, hogy a versenyjog megsértése a közvetett kárt és általánosabban a piac szerkezetére és működésére gyakorolt negatív következményeket is magában foglalja. Mondani sem kell, hogy a kár mértékének ellentmondásos események láncolata alapján történő meghatározása vagy bizonyítása – az okozati összefüggésről már nem is beszélve – számos problémát vet fel.
50. Alapjában véve azonban a jogellenes versenykorlátozással okozott valódi kár az ilyen korlátozásokból eredő holtteherveszteség, vagyis a szóban forgó versenyellenes magatartással okozott gazdaságihatékonyság‑kiesés. Ez azt jelenti, hogy a versenyjogi jogsértéseken alapuló kártérítési keresetekben meghatározott kár valójában egy megközelítő értéket jelent a jogsértésből eredő gazdaságihatékonyság‑kiesésre, ebből fakadóan pedig a társadalom egészét érő, a fogyasztói jólét csökkenésében megnyilvánuló veszteségre vonatkozóan. Álláspontom szerint a versenyjogi jogsértésekkel okozott károk megtérítése iránti keresetek megtérítési funkciója ezért végső soron az elrettentési funkcióhoz képest másodlagos marad.
51. A fentiekre tekintettel most konkrétan rátérek a Korkein oikeus (legfelsőbb bíróság) által feltett kérdésekre.
B. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
52. A kérdést előterjesztő bíróság három kérdést terjesztett a Bíróság elé; ezekből két kérdés vagylagos (az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre adott választól függ). Mindhárom kérdés elválaszthatatlanul kapcsolódik egymáshoz, és egyetlen kérdés tisztázására irányul: előírja‑e az uniós jog, hogy a nemzeti bíróság elé terjesztett magánjogi kártérítési keresetben a magánszemélyek követelhessék az uniós versenyjog megsértésével okozott kár megtérítését olyan társaságtól, amely valamely kartell résztvevőjének gazdasági tevékenységét folytatta? Másképpen megfogalmazva, a gazdasági folytonosság elve ebben a kontextusban alkalmazandó‑e?
53. Álláspontom szerint erre a kérdésre igenlő választ kell adni.
54. Annak kifejtése érdekében, hogy ezt miért van így, egymás után meg fogom vizsgálni az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első és második kérdést.
1. A kártérítésért felelős személyek meghatározása uniós jogi kérdés
55. A kérdést előterjesztő bíróság az első kérdésével arra kíván választ kapni, hogy az EUMSZ 101. cikkbe ütköző magatartással okozott kár megtérítéséért felelős személyeket az uniós jog alapján kell‑e meghatározni, vagy ez belső jogi kérdés.
56. Az jelen ügyben észrevételeket előterjesztő legtöbb fél azzal érvelt, hogy a kártérítésre köteles személyek meghatározása belső jogi kérdés. E felek álláspontja szerint a tagállamokat e tekintetben megillető mozgásteret az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elve határolja be.
57. Nem osztom ezt az álláspontot.
58. Egyrészről, mivel az EUMSZ 101. cikk közvetlen hatállyal bír, a magánszemélyek közötti jogviszonyokban jogkövetkezményeket vált ki, így a nemzeti bíróságok által biztosítandó jogokat keletkeztet az érintett személyek javára. Mint azt fentebb jeleztem, a Bíróság az EUMSZ 101. cikk közvetlen hatályából azt a bármely személyt megillető jogot, hogy az e rendelkezés megsértése folytán elszenvedett károkért kártérítést követeljen. Másrészről, a Bíróság ebben a kontextusban több alkalommal megállapította, hogy e jog gyakorlásának részletes szabályait – az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés (minimális) követelményeinek tiszteletben tartásával – a tagállamok határozzák meg.(27)
59. Az uniós versenyjogi jogsértéssel okozott kár megtérítéséért felelős személyek meghatározása a kártérítéshez való jog gyakorlására vonatkozó ilyen részletes szabálynak minősül‑e? Vagy ez az uniós jog által szabályozott felelősséget keletkeztető feltételnek minősül?
60. Álláspontom szerint ez az uniós jog által szabályozott felelősséget keletkeztető feltételnek minősül.
61. A kártérítésre kötelezhető személyek meghatározása nem a kártérítési keresetek konkrét alkalmazásának részleteit érintő kérdés vagy a kártérítési kereset tényleges érvényesítésére irányadó szabály. A kártérítésre köteles felek meghatározása az uniós versenyjogi jogsértéssel okozott kár megtérítésének követeléséhez való jog másik oldala. A károk megtérítésének követeléséhez való, az EUMSZ 101. cikken alapuló jog fennállása ugyanis feltételezi, hogy van olyan jogi kötelezettség, amelyet megszegtek.(28) E jog fennállásához az is kell, hogy legyen jogsértésért felelős személy.
62. E személy levezethető az EUMSZ 101. cikkből, vagyis olyan rendelkezésből, amely vállalkozásokra vonatkozik. Az EUMSZ 101. cikkben foglalt tilalom címzettjei ugyanis vállalkozások, amelyek fogalmát a Bíróság a közjogi jogérvényesítéssel és a bírságok kiszabásával összefüggésben rugalmasan alkalmazta.
63. Az ítélkezési gyakorlatban rögzített elvek szerint e fogalom minden gazdasági tevékenységet folytató jogalanyra kiterjed, függetlenül azok jogállásától és finanszírozási módjától. Ha ilyen jogalany sérti meg az uniós versenyjogot, a személyes felelősség elve szerint neki kell felelnie ezért a jogsértésért.(29)
64. Erre tekintettel nehezemre esik megfelelő indokot találni arra, hogy a magánjogi felelősség kontextusában a kártérítésért felelős személyeket miért kellene eltérő alapon meghatározni. Éppen ellenkezőleg.
65. A Bizottság tárgyaláson tett előadása szerint az, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatában hallgat e kérdésről, valamint az, hogy jelenleg a 2014/104 irányelv kifejezetten hivatkozik a vállalkozások trösztellenes jogszabályok megsértéséből eredő kárért való egyetemleges felelősségére,(30) arra utal, hogy a kártérítésre kötelezendő személyek meghatározása belső jogi kérdés azzal, hogy az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvét tiszteletben kell tartani. Ugyanakkor az, hogy a Bíróságnak nem volt lehetősége e kérdést tisztázni – vagy hogy az uniós jogalkotó a vállalkozások egyetemleges felelősségére vonatkozó rendelkezést iktatott az irányelvbe –, keveset árul el arról, hogy a kártérítésre köteles személyeket milyen szabály alapján kell meghatározni, vagy hogy e személyek meghatározása során milyen elveket kell alkalmazni.
66. A kártérítésre köteles személyek meghatározása közvetlenül érinti a kártérítéshez való jognak magát a fennállását. Ilyenként a kártérítéshez való joggal egyenértékű, alapvető jelentőségű kérdésnek minősül. Másképpen megfogalmazva, a felelősség másik feltételéhez, vagyis az okozati összefüggéshez hasonlóan a kártérítésre köteles személyeket az uniós jog alapján kell meghatározni.
67. A felelősséget keletkeztető feltételeknek egységeseknek kell lenniük.(31) Amennyiben a kártérítésre köteles személyek tagállamonként eltérnének, nyilvánvalóan fennállna annak kockázata, hogy a gazdasági szereplők eltérő bánásmódban részesülnek, attól függően, hogy a magánjogi kártérítési kereset elbírálására mely tagállam rendelkezik joghatósággal. Az uniós versenyjog tényleges érvényesülése szempontjából a kártérítés követeléséhez való jogot jelentősen korlátozná, ha a kártérítésre köteles személyeket a tagállamok mérlegelési mozgásterükben határozhatnák meg. Ezenkívül a kártérítési keresetek lényegét közvetlenül érintő, alapvető kérdésben tagállamonként eltérő szabályok alkalmazása nem csak az uniós versenyjog azon alapvetésével lenne ellentétes, miszerint a belső piacon tevékenykedő valamennyi vállalkozás számára egyenlő versenyfeltételeket kell kialakítani, hanem felhívást jelentene a forum shopping gyakorlására is.(32)
68. Végezetül ez hátrányosan érintené a kártérítési keresetek elrettentési funkcióját, így pedig az uniós versenyjogi szabályok hatékony érvényesülését, vagyis azt a célkitűzést is, amelyre a Bíróság ítélkezési gyakorlatában különös hangsúlyt fektetett.
69. Ennélfogva a nemzeti bíróságok előtt folyamatban lévő magánjogi kártérítési perekben az uniós versenyjog megsértésével okozott kár megtérítésére köteles személyeket az uniós jog alapján, az EUMSZ 101. cikkre (vagy, az esettől függően, az EUMSZ 102. cikkre) tekintettel kell meghatározni.
70. Ez azt jelenti‑e, hogy a kártérítésre köteles személyek meghatározása céljából a nemzeti bíróságok előtt folyamatban lévő, a trösztellenes jogszabályok megsértéséből eredő károk megtérítésére irányuló eljárásban alkalmazni kell a gazdasági folytonosság elvét?
2. A gazdasági folytonosság elvének a kártérítésre köteles személyek meghatározása céljából a trösztellenes jogszabályok megsértéséből eredő károk megtérítése iránti magánjogi keresetekkel összefüggésben való alkalmazhatósága
71. A kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésével arra kíván választ kapni, hogy a kártérítésre köteles személyek meghatározására ugyanazon elveket kell‑e alkalmazni, mint amelyeket a Bíróság a bírság kiszabásával összefüggésben határozott meg.
72. Kezdésképpen hasznos röviden felidézni a Bíróság gazdasági folytonosság elvére vonatkozó azon ítélkezési gyakorlatának alapvetéseit, amelyet – mint arra emlékeztetni kell – az uniós versenyjog közjogi jogérvényesítésével összefüggésben alakított ki.
73. A gazdasági folytonosság elve a vállalkozás uniós versenyjogbeli tág meghatározásának kifejeződése. Különösen akkor alkalmazandó, ha a jogsértést elkövető jogalany jogi vagy gazdasági értelemben megszűnik. Amint azt a Bíróság kifejtette, ha a bírságot olyan vállalkozással szemben szabják ki, amely jogilag továbbra is létezik, azonban a gazdasági tevékenységét megszüntette, a bírság elrettentő hatással nem rendelkezik.(33)
74. Általánosságban megfogalmazva, noha a személyes felelősség marad a főszabály, a felelősségnek az uniós versenyjogot megsértő jogalany tevékenységét folytató jogalanyra történő kiterjesztése azon az elgondoláson alapul, hogy a vállalkozások máskülönben átszervezés, értékesítés vagy egyéb jogi, illetve szervezeti változások révén kibújhatnának a szankciók alól. Ezáltal veszélybe kerülne a versenyjoggal ellentétes magatartások elrettentő szankciókkal történő megtorlására, illetve azok megismétlésének megelőzésére vonatkozó célkitűzés.(34)
75. Ennélfogva uniós versenyjogi szempontból valamely jogi vagy szervezeti változás nem feltétlenül eredményezi új, a jogsértést elkövető korábbi jogalany magatartása miatti felelősség alól mentesülő vállalkozás létrejöttét, ha gazdasági szempontból azonos a két jogalany. A Bíróság álláspontja szerint e tekintetben a jogsértést elkövető jogalany, illetve a jogutódja jogi formája sem releváns.(35) Ennek oka, hogy a jogalany gazdasági szempontból azonos marad.
76. Álláspontom szerint a „vállalkozás” tág fogalma és az azzal szorosan összefüggő gazdasági folytonosság elve alkalmazásának indokolása céljából az uniós versenyjog közjogi érvényesítésének keretében előadott érvek az uniós versenyjog megsértésével okozott károk megtérítése iránti magánjogi kereset kontextusában is érvényesek. Ennek oka az, hogy a magánjogi kártérítési keresetek a versenyjognak a versenyhatóságok által végzett közjogi érvényesítéséhez hasonlóan – jóllehet eltérő mechanizmus révén – a vállalkozások versenyellenes magatartástól való elrettentése érdekében is kifejtik hatásaikat. Amint ugyanis arra Vantaa önkormányzata rámutatott, az uniós versenyjog közjogi és magánjogi érvényesítése együttesen alkotnak teljes, noha két részből álló olyan jogérvényesítési rendszert, amelyet egy egésznek kell tekinteni.
77. Amennyiben a gazdasági folytonosság elve a kártérítési keresetekkel összefüggésben nem lenne alkalmazandó, az uniós versenyjog megsértésével okozott károk bármely magánszemély általi követelhetőségének elrettentő hatása jelentősen csökkenne.
78. Ráadásul, amint azt a jelen ügy megfelelően érzékelteti, a vállalkozások a magánjogi felelősséget elkerülhetnék olyan vállalati vagy más jellegű megállapodások révén, amelyek gyakorlatilag lehetetlenné tennék, hogy a magánszemélyek gyakorolják az EUMSZ 101. cikken alapuló, kártérítéshez való jogukat. E tekintetben a Skanska, az NCC Industry és az Asfaltmix is azzal érvelt a Bíróság előtt, hogy Vantaa önkormányzata a mostanra megszűnt társaságoktól is követelhetett volna kártérítést. Noha valóban úgy tűnik, a finn társasági jogi szabályozás lehetővé teszi, hogy a károsult ilyen kártérítési keresetet indítson, nehéz megmondani, hogy ez az eljárás ténylegesen hogyan biztosítaná a magánszemély részére a kártérítéshez való jogot: közismert, hogy nincstelen személy nem zsebelhető ki.
79. Kétségtelenül problematikusnak tűnhet az, hogy valamely társaság felelőssé tehető egy másik (megszűnt) társaság versenyellenes magatartásával okozott kárért, pusztán amiatt, hogy e társaság a jogsértő gazdasági tevékenységét folytatta. Lehetne tehát akként érvelni, hogy a gazdasági folytonosság elvének a kártérítési keresetre való alkalmazása az ilyen keresetek magánjogi logikáját felborítja különösen amiatt, hogy a jogsértő és a kártérítésre köteles személy (jogi szempontból) nem azonos.
80. Álláspontom szerint azonban e megoldásban nincs semmi rendkívüli vagy akár meglepő. Amint azt fentebb kifejtettem, a trösztellenes jogszabályok megsértésével okozott károk megtérítése iránti keresetek az uniós versenyjog érvényesítésének szerves részét képezik; olyan rendszerről van szó, amelynek (egészében véve) elsődleges célja, hogy a vállalkozásokat a versenyellenes magatartásban való részvételtől elrettentse. Ebben a rendszerben a felelősség konkrét jogi személyiség helyett inkább vagyonhoz kötődik. Ennélfogva gazdasági szempontból a jogsértést elkövető vállalkozás felelőssége mind a közjogi szankciókért, mind pedig a magánjogi károk megtérítéséért megállapítható. Tekintettel arra, hogy a közjogi és a magánjogi jogérvényesítés egymást kiegészítik és ugyanannak az egésznek képezik részét, egyszerűen tarthatatlan az a megállapítás, amely szerint a „vállalkozás” fogalmának értelmezése az uniós versenyjog érvényesítése céljából alkalmazott mechanizmusonként eltér.
81. Ennek megfelelően arra az álláspontra helyezkedem, hogy az EUMSZ 101. cikket akként kell értelmezni, hogy az e rendelkezés megsértésével okozott kár megtérítéséért felelős személy meghatározása során alkalmazni kell a gazdasági folytonosság elvét, annak érdekében, hogy a nemzeti bíróságok előtt folyamatban lévő magánjogi kártérítési perekben a magánszemélyek a kartell résztvevőjének gazdasági tevékenységét folytató társaságtól kártérítést követelhessenek.
82. A végkövetkeztetés levonása előtt azonban még egy utolsó észrevételt kell tennem; erre az észrevételre az NCC Industry által a tárgyaláson előadott érvek késztetnek.
83. Az NCC Industry szóbeli előadásában arra kérte a Bíróságot, hogy korlátozza ítéletének időbeli hatályát, amennyiben megállapítja, hogy a gazdasági folytonosság elvét a trösztellenes jogszabályok megsértéséből eredő károk magánjogi megtérítésére köteles személyek meghatározásával összefüggésben alkalmazni kell. E kérelemnek az alapját azonban olyan általános és nem kellően megalapozott állítás képezte, amely az ezen értelmezésnek a vállalatfelvásárlásban részt vevő gazdasági szereplőkre gyakorolt pénzügyi jogkövetkezményeire vonatkozott. Következésképpen ezt a kérelmet eleve el kell utasítani, anélkül hogy szükséges lenne részletesen megvizsgálni, hogy az ítélkezési gyakorlatban az ítéletek időbeli hatályának korlátozására vonatkozóan meghatározott két együttes feltétel a jelen ügyben teljesült‑e.(36)
IV. Végkövetkeztetés
84. A fenti megfontolások tükrében azt javaslom a Bíróságnak, hogy Korkein oikeus (legfelsőbb bíróság, Finnország) által előzetes döntéshozatal céljából előterjesztett kérdésekre a következőképpen válaszoljon:
Az EUMSZ 101. cikket akként kell értelmezni, hogy az e rendelkezés megsértésével okozott kár megtérítéséért felelős személy meghatározása során alkalmazni kell a gazdasági folytonosság elvét, annak érdekében, hogy a nemzeti bíróságok előtt folyamatban lévő magánjogi kártérítési perekben a magánszemélyek a kartell résztvevőjének gazdasági tevékenységét folytató vállalkozástól kártérítést követelhessenek.