A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)
2012. november 6.(*)
„Az Európai Unió nemzeti bíróságok előtti képviselete – EK 282. cikk és EUMSZ 335. cikk – Az Uniónak valamely kartellel okozott kár megtérítése iránti kérelem – Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke – A tisztességes eljáráshoz való jog – A bírósághoz fordulás joga – Fegyveregyenlőség – Az 1/2003 rendelet 16. cikke”
A C‑199/11. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Rechtbank van koophandel te Brussel (Belgium) a Bírósághoz 2011. április 28‑án érkezett, 2011. április 18‑i határozatával terjesztett elő az előtte
az Europese Gemeenschap
és
az Otis NV,
a General Technic‑Otis Sàrl,
a Kone Belgium NV,
a Kone Luxembourg Sàrl,
a Schindler NV,
a Schindler Sàrl,
a ThyssenKrupp Liften Ascenseurs NV
és
a ThyssenKrupp Ascenseurs Luxembourg Sàrl
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (nagytanács),
tagjai: V. Skouris elnök, K. Lenaerts elnökhelyettes, A. Tizzano, R. Silva de Lapuerta, L. Bay Larsen, A. Rosas, E. Jarašiūnas tanácselnökök, E. Levits, A. Ó Caoimh, J.‑C. Bonichot, A. Arabadjiev (előadó), A. Prechal és C. G. Fernlund bírák,
főtanácsnok: P. Cruz Villalón,
hivatalvezető: M. Ferreira főtanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2012. március 14‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– az Otis NV képviseletében H. Speyart, S. Brijs és G. Borremans advocaten,
– a Kone Belgium NV képviseletében D. Paemen avocat, D. Vermeiren advocaat és T. Vinje solicitor,
– a Schindler NV képviseletében P. Wytinck advocaat,
– a ThyssenKrupp Liften Ascenseurs NV képviseletében O. Brouwer, N. Lorjé és A. Pliego Selie advocaten,
– az Európai Bizottság képviseletében H. Krämer és C. ten Dam, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Unió Tanácsa képviseletében B. Driessen, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2012. június 26‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatali kérelem az EK 282. cikk és az EUMSZ 335. cikk, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 47. cikkének, továbbá a 2006. december 13‑i 1995/2006/EK, Euratom tanácsi rendelettel (HL L 390., 1. o.) módosított, az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25‑i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL L 248., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 74. o.; a továbbiakban: költségvetési rendelet) 103. és 104. cikkének értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet az Európai Bizottság által képviselt Europese Gemeenschap (Európai Közösség) és az Otis NV, a Kone Belgium NV, a Schindler NV, a ThyssenKrupp Liften Ascenseurs NV, a General Technic‑Otis Sàrl, a Kone Luxembourg Sàrl, a Schindler Sàrl és a ThyssenKrupp Ascenseurs Luxembourg Sàrl felvonó‑ és mozgólépcsőgyártók között az e társaságok által az EU 81. cikk megsértésével okozott kár megtérítése iránt benyújtott kereset tárgyában folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő.
Jogi háttér
Az uniós jog
A Szerződések
3 Az EK 282. cikk az alábbiak szerint rendelkezett:
„A Közösség valamennyi tagállamban az adott tagállam jogában a jogi személyeknek biztosított legteljesebb jogképességgel rendelkezik; így különösen ingó és ingatlan vagyont szerezhet és idegeníthet el, továbbá bíróság előtt eljárhat. E célból a Közösséget a Bizottság képviseli.”
4 2009. december 1‑jén az EUM‑Szerződés hatálybalépésével a fenti cikk helyébe az EUMSZ 335. cikk lépett, amelynek szövege a következő:
„Az Unió valamennyi tagállamban az adott tagállam jogában a jogi személyeknek biztosított legteljesebb jogképességgel rendelkezik; így különösen ingó és ingatlan vagyont szerezhet és idegeníthet el, továbbá bíróság előtt eljárhat. E célból az Uniót a Bizottság képviseli. Mindazonáltal igazgatási autonómiájuk alapján a saját működésükkel kapcsolatos ügyekben az Uniót az egyes intézmények maguk képviselik.”
5 Az EUMSZ 339. cikk kimondja:
„Az Unió intézményeinek tagjai, a bizottságok tagjai, valamint az Unió tisztviselői és egyéb alkalmazottai szolgálati jogviszonyuk megszűnését követően sem fedhetik fel a szolgálati titoktartási kötelezettség alá eső információkat, így különösen a vállalkozásokra, az ezek üzleti kapcsolataira vagy költségösszetevőire vonatkozó információkat.”
6 Az EUMSZ 47. cikk szövege a következő:
„Az Unió jogi személy.”
Az 1/2003/EK rendelet
7 A Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i 1/2003 tanácsi rendelet (HL L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.) (37) preambulumbekezdése kimondja:
„E rendelet tiszteletben tartja és figyelembe veszi a különösen [a Chartában] elismert alapelveket. Ennek megfelelően ezt a rendeletet az említett jogok és alapelvek tiszteletben tartásával kell értelmezni és alkalmazni”.
8 E rendelet „A közösségi versenyjog egységes alkalmazása” című 16. cikkének (1) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:
„Amennyiben a nemzeti bíróságok hoznak határozatot [az EK 81.] vagy [EK 82. cikk] hatálya alá tartozó olyan megállapodásokról, döntésekről vagy magatartásokról, amelyek már bizottsági határozat tárgyát képezik, nem hozhatnak a Bizottság által elfogadott határozattal ellentétes határozatot. Kerülniük kell továbbá az olyan határozat kibocsátását, amely ellentétben állna a Bizottság által kezdeményezett eljárásban a Bizottság által tervezett határozattal. E célból a nemzeti bíróság felmérheti, hogy szükséges‑e az előtte folyó eljárást felfüggeszteni. Ez a kötelezettség nem érinti [az EK 234. cikk] szerinti jogokat és kötelezettségeket”.
9 A fent említett rendelet „Szakmai titoktartás” című 28. cikke értelmében:
„(1) A 12. és 15. cikk csorbítása nélkül a 17–22. cikk értelmében gyűjtött információkat csak arra a célra lehet felhasználni, amelyre beszerezték azokat.
A 11., 12., 14., 15. és 27. cikkben előirányzott információ cseréjének és felhasználásának csorbítása nélkül a Bizottság és a tagállamok versenyhatóságai, ezek tisztviselői, alkalmazottai és az e hatóságok felügyelete alatt dolgozó egyéb személyek, valamint a tagállamok egyéb hatóságainak tisztviselői és köztisztviselői nem tárhatják fel az e rendelet alapján általuk szerzett vagy közöttük kicserélt olyan jellegű információkat, amelyek a szakmai titoktartási kötelezettség alá tartoznak. Ez a kötelezettség vonatkozik továbbá a tagállamoknak a 14. cikk alapján a tanácsadó bizottság ülésein részt vevő valamennyi képviselőjére és szakértőjére.”
A költségvetési rendelet
10 A költségvetési rendelet 50. cikke szerint a Bizottság átruházza a többi intézményre a költségvetés rájuk vonatkozó szakaszának végrehajtásához szükséges hatásköröket.
11 Az említett rendelet 59. cikke alapján:
„(1) Az intézmény gyakorolja az engedélyezésre jogosult tisztviselő feladatait.
[…]
(2) Minden intézmény belső igazgatási szabályaiban állapítja meg a megfelelő szintű személyzetet, akikre az eljárási szabályaiban lévő feltételekkel összhangban átruházza az engedélyezésre jogosult tisztviselő feladatait, az átruházott hatáskörök hatályát és a megbízott személyek számára a rájuk ruházott hatáskörök továbbruházásának lehetőségét.
[…]”
12 A költségvetési rendelet 60. cikk (1) bekezdésének megfelelően minden intézményben az engedélyezésre jogosult tisztviselő felel a bevételek és a kiadások végrehajtásáért a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvével összhangban, és annak biztosításáért, hogy a jogszerűség és a szabályosság követelményei teljesüljenek.
13 E rendelet 103. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:
„Amennyiben a közbeszerzési eljárás során lényeges hiba, szabálytalanság vagy csalás történt, az intézmények felfüggesztik az eljárást, és meghozhatják az általuk szükségesnek ítélt bármilyen intézkedést, beleértve az eljárás törlését is.
Amennyiben a szerződés odaítélését követően a közbeszerzési eljárásról vagy a szerződés teljesítéséről bebizonyosodik, hogy annak során lényeges hiba, szabálytalanság vagy csalás történt, az intézmények – az eljárás szakaszának függvényében – eltekinthetnek a szerződés megkötésétől, felfüggeszthetik a szerződés teljesítését vagy – adott esetben – felbonthatják a szerződést.
Amennyiben az ilyen hiba, szabálytalanság vagy csalás az ajánlattevőnek tulajdonítható, úgy az intézmények a fentieken kívül – a hibák, szabálytalanságok vagy csalás súlyosságának arányában – elutasíthatják [helyesen: megtagadhatják] a kifizetést, visszakövetelhetik a már kifizetett összegeket vagy felmondhatják az ajánlattevővel kötött valamennyi szerződést.”
14 Az említett rendelet 104. cikke kimondja:
„A saját számlára kötött szerződések esetében a Közösség intézményeit kell ajánlatkérőnek tekinteni […]”
A Bizottság és a tagállami bíróságok közötti, az EK 81. cikk és EK 82. cikk alkalmazására vonatkozó együttműködésről szóló bizottsági közlemény
15 A Bizottság és a tagállami bíróságok közötti, az EK 81. cikk és EK 82. cikk alkalmazására vonatkozó együttműködésről szóló bizottsági közlemény (HL 2004. C 101., 54. o.) 26. pontja szerint „a Bizottság az előterjesztő hozzájárulása nélkül nem továbbítja a nemzeti bíróságok részére az engedékenységi kérelmet előterjesztő által önként átadott információkat”.
A belga jog
16 Az eljárásjogi törvénykönyv 17. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:
„A kereset nem fogadható el, ha a felperesnek nincs kereshetőségi joga vagy nem fűződik érdeke az eljáráshoz”.
17 A polgári törvénykönyv 1382. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:
„Aki másnak magatartásával kárt okoz, köteles azt megtéríteni”.
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
Az alapeljárás előzményei
18 A Bizottság a hozzá benyújtott számos panasz alapján 2004‑ben vizsgálatot indított annak kapcsán, hogy versenyellenes magatartást tanúsít‑e a négy fő, felvonókat és mozgólépcsőket gyártó európai társaság, azaz az Otis, a Kone, a Schindler és a ThyssenKrupp. A vizsgálat az [EK] 81. cikk szerinti eljárásról szóló, a COMP/E‑1/38.823 – „felvonók és mozgólépcsők”‑ügyben 2007. február 21‑én hozott C(2007) 512 végleges bizottsági határozattal (a továbbiakban: 2007. február 21‑i határozat) zárult le.
19 E határozatban a Bizottság megállapította, hogy a címzett vállalkozások, amelyek között az alapeljárás alperesei is szerepelnek, megsértették az EK 81. cikket azzal, hogy Belgiumban, Németországban, Luxemburgban és Hollandiában közbeszerzési és egyéb szerződéseket osztottak el egymás között a piacok felosztása és az árak rögzítése érdekében oly módon, hogy bizonyos esetekben kompenzációs mechanizmusról állapodtak meg, információkat cseréltek az értékesített mennyiségekről és az árakról, valamint rendszeres értekezleteken vettek részt, és egyéb módon kapcsolatot vettek fel egymással a fenti versenykorlátozások meghatározása és végrehajtása céljából. E jogsértésekért a Bizottság összesen 992 millió eurót meghaladó összegű bírságot szabott ki.
20 Több társaság, köztük az alapeljárás alperesei keresetet indítottak az Európai Unió Törvényszéke előtt az említett határozat megsemmisítése iránt.
21 A T‑138/07. sz., Schindler Holding és társai kontra Bizottság ügyben (EBHT 2011., II‑4819. o.); a (T‑141/07., T‑142/07., T‑145/07. és T‑146/07. sz., General Technic‑Otis kontra Bizottság egyesített ügyekben (EBHT 2011., II‑4977. o.); a (T‑144/07., T‑147/07–T‑150/07. és T‑154/07. sz., ThyssenKrupp Liften Ascenseurs kontra Bizottság egyesített ügyekben (EBHT 2011., II‑5129. o.), valamint a T‑151/07. sz., Kone és társai kontra Bizottság ügyben (EBHT 2011., II‑5313. o.) 2011. július 13‑án hozott ítéletben a Törvényszék elutasította e kereseteket, eltekintve a ThyssenKrupp által előterjesztett keresetektől, amelyeknek a szankció összege vonatkozásában részben helyt adott.
22 A felperesek ezt követően a C‑493/11. P., a C‑494/11. P., a C‑501/11. P., a C‑503/11. P‑506/11. P., a C‑510/11. P., a C‑516/11. P. és a C‑519/11. P. sz. alatt iktatott fellebbezéseket nyújtották be a Bírósághoz az említett ítéletek hatályon kívül helyezése iránt. A Bíróság elnöke 2012. április 24‑i és május 8‑i végzésével törölte a Bíróság nyilvántartásából a C‑503/11. P ‑506/11. P, a C‑516/11. P. és a C‑519/11. P. sz. ügyet. A United Technologies kontra Bizottság és az Otis Luxembourg és társai kontra Bizottság ügyben 2012. június 15‑én hozott végzéseivel a Bíróság elutasította a C‑493/11. P. és a C‑494/11. P. sz. ügyekben benyújtott fellebbezéseket. A C‑501/11. P. és a C‑510/11. P. sz. ügyek folyamatban vannak a Bíróság előtt.
A kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás
23 2008. június 20‑án kelt keresetlevelével a Bizottság az akkori Európai Közösség, jelenleg az Európai Unió képviseletében eljárva keresetet indított a kérdést előterjesztő bíróság előtt, amelyben elsősorban azt követeli, hogy az alapeljárás alperesei 7 061 688 EUR ideiglenes összeget (kamatok és eljárási költségek nélkül) fizessenek meg az Unió részére a 2007. február 21‑i határozatban megállapított versenyellenes magatartások következtében az Uniót ért kár megtérítése címén. Az Unió ugyanis több közbeszerzési szerződést kötött az alapeljárás alpereseivel felvonók és mozgólépcsők beépítésére, karbantartására és felújítására a – belgiumi és luxemburgi székhelyű – Európai Unió Tanácsának, Európai Parlamentnek, Bizottságnak, Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, Régiók Bizottságának és Európai Unió Kiadóhivatalának különböző épületeire vonatkozóan. Másodlagosan az Unió szakértő kirendelését kéri többek között a teljes elszenvedett kár meghatározása érdekében.
24 Az alapeljárás alperesei vitatják a Bizottságnak az Unió képviseletére vonatkozó hatáskörét a többi – a szóban forgó jogsértés folytán állítólagosan kárt szenvedett – uniós intézménytől származó kifejezett meghatalmazás hiányában. Emellett hivatkoztak a bíróság függetlensége elvének és a fegyveregyenlőség elvének megsértésére is azon különös szerep okán, amelyet a Bizottság az EK 81. cikk (1) bekezdésének megsértésén alapuló eljárásban betölt. Figyelembe véve azt a körülményt, hogy az 1/2003 rendelet 16. cikkének megfelelően a 2007. február 21‑i határozat kötelező a kérdést előterjesztő bíróságra nézve, szintén sérül azon elv, amely szerint senki nem lehet bíró a saját ügyében.
25 A kérdést előterjesztő bíróság megállapította hatáskörének hiányát az alapeljárás Luxemburgban székhellyel rendelkező alperesei által okozott kár vonatkozásában.
26 E feltételek mellett a Rechtbank van koophandel te Brussel úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) a) Az EK 282. cikk (jelenleg EUMSZ 335. cikk) kimondja, hogy az Uniót a Bizottság képviseli; egyrészt az EUMSZ 335. cikk, másrészt pedig a költségvetési rendelet 103. és 104. cikke úgy rendelkezik, hogy az egyes intézmények a működésükkel kapcsolatos ügyekben maguk képviselik az Uniót, azzal a lehetséges következménnyel, hogy az intézmények – kizárólagosan vagy kizárólagosság nélkül – bíróság előtt eljárhatnak; nem kétséges, hogy a kartell létrehozásának következményeként többek között a rendkívül magas ár fizetése a megbízottak részére a csalás fogalma alá tartozik; a belga jogban a »lex specialis generalibus derogat« elve van érvényben; ha ez a jogelv az európai jogban is érvényesül, nem az egyes intézmények feladata volt‑e keresetek előterjesztésének kezdeményezése (kivéve azokban az esetekben, amelyekben maga a Bizottság volt a megbízó)?
b) (Másodlagosan előterjesztett kérdés) Nem kell a Bizottságnak legalábbis az intézmények által adott, azok érdekeinek bíróság előtti védelmére vonatkozó képviseleti meghatalmazással rendelkeznie?
2) a) A [Charta] 47. cikke és az emberi jogok [és alapvető szabadságjogok védelméről szóló, 1950. november 4‑én Rómában aláírt] európai egyezmény (a továbbiakban EJEE) 6. cikkének (1) bekezdése mindenkinek biztosítja a tisztességes eljáráshoz való jogot, és az ezzel összefüggő azon elvet, hogy senki sem lehet bíró a saját ügyében. Összeegyeztethető‑e ez azzal az elvvel, hogy a Bizottság az első szakaszban versenyhatóságként jár el, és a kifogásolt magatartást, tehát a kartell létrehozását a Szerződés 81. cikkének (jelenleg a 101. cikk) megsértéseként szankcionálja, miután ebben az eljárásban maga folytatta le a vizsgálatot, hogy ezt követően a második szakaszban előkészítse a nemzeti bíróság előtti kártérítés iránti pert, és meghozza a keresetindításra vonatkozó döntést, miközben a Bizottság ugyanezen tagja felelős az egymással összekapcsolt két ügyért, mégpedig annál inkább, mivel az eljáró nemzeti bíróság nem térhet el a szankció tárgyában hozott határozattól?
b) (Másodlagosan előterjesztett kérdés) A 2. kérdés a) pontjára adandó [nemleges] válasz esetén, tehát ha összeegyeztethetetlenség áll fenn, hogyan érvényesítheti kártérítési igényét valamely jogellenes cselekmény (a kartell létrehozása) károsultja (a Bizottság és/vagy az intézmények és/vagy az Unió) az európai jog szerint, amely igény esetében szintén alapvető jogról van szó?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Az első kérdésről
27 Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy az EK 282. cikket és az EUMSZ 335. cikket úgy kell‑e értelmezni, hogy a Bizottság úgy jogosult képviselni az Uniót valamely nemzeti bíróság előtt olyan kár megtérítése iránti polgári perben, amelyet az EK 81. cikk és az EUMSZ 101. cikk által tiltott kartellel vagy versenyellenes magatartással az Uniónak okoztak, és amely kartell vagy magatartás valószínűleg befolyásolta a különböző uniós intézmények és szervek által kötött bizonyos közbeszerzési szerződéseket, hogy a többi érintett intézmény vagy szerv nem adott számára a képviseletére vonatkozó meghatalmazást.
28 A Közösségnek a tagállami bíróságok előtti képviseletére 2009. december 1‑jéig, az EUM‑Szerződés hatálybalépésének időpontjáig az EK 282. cikk vonatkozott.
29 Mivel az alapügyben a fenti időpontot megelőzően indult eljárás, először is meg kell vizsgálni, hogy e cikk felhatalmazta‑e a Bizottságot arra, hogy ilyen eljárás keretében a Közösség képviseletében járjon el.
30 A fent említett cikk szövegéből kiderül, hogy a Közösség valamennyi tagállamban eljárhat bíróság előtt, és e célból a Bizottság képviseli.
31 Az alapeljárás alperesei azonban arra hivatkoznak, hogy az EK 282. cikk csak általános szabály, amelytől eltérést tartalmaz az EK 274. cikk és EK 279. cikk. Az utóbbi rendelkezéseket a költségvetési rendelet hajtotta végre, amelynek 59. és 60. cikke az Unió egyes intézményeinek hatáskörébe utalta a saját költségvetési tételeik végrehajtását. Ezenkívül az említett rendelet 103. és 104. cikkéből következik, hogy ezen intézmények – ha úgy ítélik, hogy a szóban forgó jogsértés folytán sérelmet szenvedtek – kártérítési keresetet indíthatnak tekintettel arra, hogy a közbeszerzési szerződések többségét saját nevükben és saját számlájukra kötötték.
32 E tekintetben rá kell mutatni, hogy Az EK 274. cikk és az EK 279. cikk, valamint a költségvetési rendelet állapítja meg többek között valamennyi intézménynek a költségvetés létrehozásához és végrehajtásához kapcsolódó hatásköreit. Ezzel szemben az EK 282. cikk jogképességet ad a Közösségnek, és szabályozza – különösen a tagállami bíróságok előtti – képviseletét. Márpedig a Közösségnek az említett bíróságok előtti képviselete elválik a Közösség valamely intézménye által a költségvetésének végrehajtása érdekében elfogadott intézkedések kérdésétől. Ezért a „lex specialis generalibus derogat” elv a jelen ügyben irreleváns.
33 Különösen a költségvetési rendelet 103. és 104. cikkét illetően – amelyekre a kérdést előterjesztő bíróság az általa előterjesztett első kérdésben utal – meg kell állapítani, hogy e rendelkezések közbeszerzési szerződések megkötésével és végrehajtásával, nem pedig az Uniónak a tagállamok előtti képviseletével kapcsolatos rendelkezéseket tartalmaznak.
34 Ebből következik, hogy a Bizottság az EK 282. cikk alapján jogosult volt a Közösségnek a kérdést előterjesztő bíróság előtti képviseletére.
35 Az EUMSZ 335. cikket illetően rá kell mutatni, hogy az EUM‑Szerződés nem tartalmaz átmeneti rendelkezést az Unió azon eljárásokban való képviselete vonatkozásában, amelyek e Szerződés hatálybalépése előtt indultak meg a tagállami bíróságok előtt, de ezt követően is folyamatban vannak. Ilyen feltételek mellett az e képviseletre alkalmazandó releváns rendelkezés az EK 282. cikk, tekintettel arra, hogy az alapeljárás EUM‑Szerződés hatálybalépése előtt indult meg.
36 A fenti megfontolásokra tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy az uniós jogot úgy kell értelmezni, hogy – olyan körülmények között, mint amelyek az alapügyben is fennállnak – azzal nem ellentétes, ha a Bizottság anélkül képviseli az Uniót valamely nemzeti bíróság előtt olyan kár megtérítése iránti polgári perben, amelyet az EK 81. cikk és az EUMSZ 101. cikk által tiltott kartellel vagy magatartással az Uniónak okoztak, és amely kartell vagy magatartás valószínűleg befolyásolt bizonyos, a különböző uniós intézmények és szervek által kötött közbeszerzési szerződéseket, hogy a Bizottság e célból az utóbbi intézményektől és szervektől kapott meghatalmazással rendelkezne.
A második kérdésről
37 Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy a Charta 47. cikkével ellentétes‑e, ha a Bizottság az Unió nevében keresetet indít az Unió által olyan kartell vagy magatartás következtében elszenvedett kár megtérítése iránt, amelynek az EK 81. cikkbe ütközését az említett intézmény határozata állapította meg.
38 Pontosabban a kérdést előterjesztő bíróság először is azt kérdezi, hogy ilyen kereset keretében a Charta 47. cikkében és az EJEE 6. cikkében kimondott tisztességes eljáráshoz való jog nem sérül‑e annak folytán, hogy az 1/2003 rendelet 16. cikkének (1) bekezdése alapján az EK 81. cikk alkalmazására irányuló eljárásról szóló bizottsági határozat köti az említett bíróságot. Az EK 81. cikk megsértésének megállapítására ugyanis a jogvitában részt vevő egyik fél által hozott határozat kötelezi a nemzeti bíróságot, ami megakadályozza abban, hogy a kártérítés megítélésére jogosító egyik elemet – azaz a káresemény bekövetkezését – önállóan vizsgálja.
39 Ezenkívül a kérdést előterjesztő bíróság arra szeretne választ kapni, hogy ilyen kereset keretében a Bizottság nem lesz‑e bíró és fél a saját ügyében a nemo judex in sua causa elv megsértésével.
40 A Bíróságnak korábban már volt alkalma annak hangsúlyozására, hogy bármely személynek joga van a nemzeti bíróság előtt az EK 81. cikk megsértésére, és így az e cikkel tiltott megállapodás vagy magatartás semmiségére hivatkozni (a C‑295/04‑C‑298/04. sz., Manfredi és társai egyesített ügyekben 2006. július 13‑án hozott ítélet [EBHT 2006., I‑6619. o.] 59. pontja).
41 Ami közelebbről az olyan szerződés vagy magatartás által okozott károk megtérítése követelésének lehetőségét illeti, amely alkalmas arra, hogy a versenyt korlátozza vagy torzítsa, emlékeztetni kell arra, hogy az EK 81. cikk teljes érvényesülését és különösen az (1) bekezdésében megfogalmazott tilalom tényleges érvényesülését veszélyeztetné, ha nem igényelhetne bármely személy kártérítést az olyan szerződés vagy magatartás révén okozott kárért, amely alkalmas a verseny korlátozására vagy torzítására (a C‑453/99. sz., Courage és Crehan ügyben 2001. szeptember 20‑án hozott ítélet [EBHT 2001., I‑6297. o.] 26. pontja, és a fent hivatkozott Manfredi és társai ügyben hozott ítélet 60. pontja).
42 Az ilyen jog ugyanis megerősíti az uniós versenyjogi szabályok hatékonyságát, és gyengíti azokat a gyakran rejtett megállapodásokat vagy magatartásokat, amelyek alkalmasak arra, hogy a versenyt korlátozzák vagy torzítsák. Ebből a szempontból a nemzeti bíróságok előtti kártérítési keresetek jelentősen hozzájárulhatnak az Európai Unión belüli hatékony verseny fenntartásához (a fent hivatkozott Courage és Crehan ügyben hozott ítélet 27. pontja).
43 A fentiekből következik, hogy bármely személy kártérítést igényelhet az őt ért kárért, amennyiben okozati összefüggés áll fenn az említett kár és valamely kartell vagy az EK 81. cikk által tiltott magatartás között (a fent hivatkozott Manfredi és társai ügyben hozott ítélet 60. pontja).
44 E jog tehát az Uniót is megilleti.
45 E jogot azonban az alperesek részére többek között a Chartában biztosított alapvető jogok tiszteletben tartásával kell gyakorolni. Az utóbbi rendelkezéseinek címzettjei – 51. cikkének (1) bekezdése szerint – úgy az Unió intézményei, szervei és szervezetei, mint az uniós jogot végrehajtó tagállamok.
46 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a hatékony bírói jogvédelem elve az uniós jog olyan általános elve, amely ma már a Charta 47. cikkében szerepel (lásd a C‑279/09. sz. DEB‑ügyben 2010. december 22‑én hozott ítélet [EBHT 2010., I‑13849. o.] 30. és 31. pontját, a C‑457/09. sz. Chartry‑ügyben 2011. március 1‑jén hozott végzés [EBHT 2011., I‑819. o.] 25. pontját, valamint a C‑69/10. sz. Samba Diouf ügyben 2011. július 28‑án hozott ítélet [EBHT 2011., I‑7151. o.] 49. pontját).
47 Az említett 47. cikk az EJEE 6. cikkének (1) bekezdésében nyújtott védelmet biztosítja az uniós jogban. Ennélfogva kizárólag az előbbi rendelkezésre indokolt hivatkozni (a C‑386/10. P. sz., Chalkor kontra Bizottság ügyben 2011. december 8‑án hozott ítélet [EBHT 2011., I‑13085. o.] 51. pontja).
48 Az említett 47. cikkben szereplő hatékony bírói jogvédelem elve különböző elemekből tevődik össze, amelyek közé tartozik különösen a védelemhez való jog, a fegyveregyenlőség elve, a bírósághoz fordulás joga, valamint a tanácsadás, a védelem és képviselet igénybevételéhez való jog.
49 Ami közelebbről a bírósághoz fordulás jogát illeti, meg kell jegyezni, hogy ahhoz, hogy valamely „bíróság” az uniós jogból folyó jogokat és kötelezettségeket érintő jogvitákban a Charta 47. cikkével összhangban határozni tudjon, hatáskörrel kell rendelkeznie az előtte folyamatban lévő ügy szempontjából releváns valamennyi ténybeli és jogi körülmény vizsgálatára.
50 E tekintetben kétségtelen, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata (a C‑344/98. sz., Masterfoods és HB ügyben 2000. szeptember 14‑én hozott ítélet [EBHT 2000., I‑11369. o.] 52. pontja) értelmében, amelyet mára az 1/2003 rendelet 16. cikke kodifikált, amennyiben a nemzeti bíróságok hoznak határozatot a többek között az EUMSZ 101. cikk hatálya alá tartozó olyan megállapodásokról, döntésekről vagy magatartásokról, amelyek már bizottsági határozat tárgyát képezik, nem hozhatnak a Bizottság által elfogadott határozattal ellentétes határozatot.
51 Ezen elv érvényes akkor is, ha a nemzeti bíróságok előtt olyan kartell vagy magatartás következtében elszenvedett kár megtérítése iránt indul kereset, amelynek az EUMSZ 101. cikkbe való ütközését az utóbbi intézmény határozata állapította meg.
52 Az uniós versenyszabályok alkalmazása tehát egyrészt a nemzeti bíróságok, másrészt pedig a Bizottság és az uniós bíróságok közötti jóhiszemű együttműködés követelményéből következik, amelynek keretében mindenki a számára a Szerződésben előírt szerep szerint jár el (a fent hivatkozott Masterfoods és HB ügyben hozott ítélet 56. pontja).
53 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az uniós intézmények által kibocsátott aktusok jogszerűségének vizsgálata az uniós bíróságok kizárólagos hatáskörébe, és nem a nemzeti bíróságok hatáskörébe tartozik. Az utóbbiak nem mondhatják ki ilyen aktusok érvénytelenségét (lásd ebben az értelemben különösen a 314/85. sz. Foto‑Frost‑ügyben 1987. október 22‑én hozott ítélet [EBHT 1985., 4199. o.] 12–20. pontját).
54 Azon szabály tehát, amely szerint a nemzeti bíróságok nem hozhatnak olyan határozatot, amely ellentétes a Bizottságnak az EUMSZ 101. cikk alkalmazására irányuló eljárással kapcsolatban hozott határozatával, egyrészről a nemzeti bíróságok, másrészről pedig a Bizottság és az uniós bíróságok közötti uniós hatáskörmegosztás különös kifejezése.
55 E szabály azonban nem vonja maga után, hogy az alapeljárás alperesei elesnének a Charta 47. cikke értelmében vett, bírósághoz való fordulás jogától.
56 Az uniós jog ugyanis rendelkezik a Bizottság által az EUMSZ 101. cikk alkalmazásának eljárásaival kapcsolatban hozott határozatok bírósági felülvizsgálatának rendszeréről, amely a Charta 47. cikk által megkövetelt valamennyi garanciának megfelel.
57 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a Bizottság határozatának jogszerűségét az uniós bíróságok az EUMSZ 263. cikk alapján vizsgálhatják. A jelen esetben az alapeljárás alperesei – akik a határozat címzettjei – ténylegesen megsemmisítés iránti keresetet terjesztettek elő e határozat ellen, ahogyan az a jelen ítélet 20–22. pontjában is szerepel.
58 Az említett alperesek azonban azt állítják, hogy az uniós bíróságok által a versenyjog területén az EUMSZ 263. cikk alapján végzett jogszerűségi vizsgálat nem teljes, különösen azon mérlegelési mozgástér miatt, amelyet e bíróságok a Bizottság részére gazdasági téren elismernek.
59 E vonatkozásban a Bíróságnak alkalma nyílt annak hangsúlyozására, hogy noha összetett gazdasági értékeléseket igénylő területeken a Bizottság gazdasági kérdésekben mérlegelési mozgástérrel rendelkezik, ez nem jelenti azt, hogy az uniós bíróság nem vizsgálhatja felül a tisztán gazdasági jellegű tényeknek a Bizottság általi értelmezését. Az uniós bíróságnak ugyanis nem csupán a hivatkozott bizonyítékok tárgyi valószerűségét, megbízhatóságát és koherenciáját kell vizsgálnia, hanem azt is felül kell vizsgálnia, hogy e bizonyítékok alkotják‑e az adott összetett helyzet értékeléséhez figyelembe veendő összes releváns adatot, és alátámasztják‑e a belőlük levont következtetéseket (a fent hivatkozott Chalkor kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 54. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
60 Az uniós bíróságnak szintén hivatalból kell vizsgálnia azt, hogy a Bizottság megindokolta‑e a határozatát, és különösen kifejtette‑e, hogy a figyelembe vett tényezőket hogyan súlyozta és értékelte (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Chalkor kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 61. pontját).
61 Továbbá az uniós bíróság feladata, hogy a hivatkozott jogalapok alátámasztása érdekében a felperes által előterjesztett elemek alapján elvégezze a jogszerűség vizsgálatát. E vizsgálat során a bíróság sem a „Iránymutatás az 1/2003/EK rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján kiszabott bírságok megállapításáról” című bizottsági határozatban (HL 2006. C 210., 2. o.) említett kritériumok alkalmazásakor figyelembe vett tényezők megválasztását, sem pedig e tényezők értékelését illetően nem hivatkozhat a Bizottság rendelkezésére álló mérlegelési mozgástérre annak érdekében, hogy lemondjon a mind jogi, mind pedig ténybeli szempontból alapos felülvizsgálat elvégzéséről (a fent hivatkozott Chalkor kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 62. pontja).
62 Végül a jogszerűség vizsgálatát kiegészíti a korlátlan felülvizsgálati jogkör, amelyet a Szerződés [81.] és [82.] cikkének végrehajtásáról szóló, 1962. február 6‑i 17. (első) tanácsi rendelet (HL 1962. 13., 204. o.; magyar nyelvű különkiadás: 8. fejezet, 1. kötet, 3. o.) 17. cikke ruházott az uniós bíróságra, és amelyet az EUMSZ 261. cikknek megfelelően jelenleg az 1/2003 rendelet 31. cikke rögzít. E jogkör felruházza a bíróságot arra, hogy a szankció jogszerűségének egyszerű felülvizsgálatán túl a Bizottság értékelését a sajátjával helyettesítse, és következésképpen a kiszabott bírság vagy kényszerítő bírság összegét törölje, csökkentse vagy növelje (a fent hivatkozott Chalkor kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 63. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
63 A Szerződésekben előírt felülvizsgálat tehát magában foglalja, hogy az uniós bíróság mind jogi, mind pedig ténybeli szempontból felülvizsgálatot gyakorol, és jogosult a bizonyítékokat értékelni, a megtámadott határozatot megsemmisíteni és a bírságok összegét módosítani. Ennélfogva úgy tűnik, hogy az EUMSZ 263. cikkben előírt – és az 1/2003 rendelet 31. cikkében foglalt, a bírság összegére vonatkozó korlátlan felülvizsgálati jogkörrel kiegészített – jogszerűségi vizsgálat összhangban van a Charta 47. cikkében szereplő hatékony bírói jogvédelem elvére vonatkozó követelményekkel (a fent hivatkozott Chalkor kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 67. pontja).
64 Az alapeljárás alpereseinek arra alapított ellenvetése, hogy az említett bírósági felülvizsgálat elvégzése a Bíróság feladata, amelynek függetlensége kétségbe vonható, mivel ő maga is az Unió egyik intézménye, elegendő megállapítani, hogy minden alapot nélkülöz, tekintettel egyrészről a Szerződésekben foglalt, a Bíróság függetlenségét és pártatlanságát biztosító garanciák összességére, másrészről pedig arra, hogy valamennyi igazságszolgáltatási szerv szükségszerűen része azon állami vagy államok feletti szervezetnek, amelyhez tartozik, anélkül hogy e körülmény önmagában a Charta 47. cikkének vagy az EJEE 6. cikkének megsértését eredményezné.
65 Végül fontos megjegyezni, hogy az olyan polgári jogi kártérítési kereset, mint amelyről az alapügyben is szó van, az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból következően feltételezi nem csupán a károkozó magatartás megvalósulásának megállapítását, hanem a kár bekövetkezését, valamint az utóbbi és az említett károkozó magatartás közötti közvetlen összefüggést is. Igaz ugyan, hogy a nemzeti bíróság azon kötelezettsége, hogy ne hozzon olyan határozatot, amely ellentétes a Bizottságnak az EUMSZ 101. cikk megsértését megállapító határozatával, kétségkívül arra kötelezi e bíróságot, hogy elismerje valamely kartell vagy tiltott magatartás fennállását, ugyanakkor rá kell mutatni, hogy a kár bekövetkezésének és az e kár, illetve a szóban forgó kartell vagy magatartás közötti közvetlen okozati összefüggés fennállásának megállapítása a nemzeti bíróság által végzett értékelés körébe tartozik.
66 Ugyanis még abban az esetben is, ha a Bizottság a jogsértés pontos következményeit határozza meg határozatában, mindig a nemzeti bíróság feladata marad, hogy egyénileg meghatározza a kártérítési keresetet előterjesztő egyes személyeket ért kárt. Ezen értékelés nem ellentétes az 1/2003 rendelet 16. cikkével.
67 A fenti megállapítások összességére tekintettel olyan jogvitában, mint amely az alapeljárás tárgyát képezi, a Bizottság nem tekinthető egyszerre bírónak és félnek a saját ügyében.
68 A kérdést előterjesztő bíróság másodsorban arra szeretne választ kapni, hogy a fegyveregyenlőség elve nem sérül‑e olyan polgári per keretében, mint amely az alapeljárás tárgyát is képezi, annak okán, hogy a Bizottság maga folytatta le a vizsgálatot a szóban forgó jogsértés vonatkozásában.
69 Ezért az alapeljárás alperesei szerint ezen intézmény hozzájuk képest előnyösebb helyzetben van, ami lehetővé tette számára, hogy olyan információkat – köztük bizalmas és ennélfogva üzleti titokkal védett információkat – gyűjtsön és használjon fel, amelyekkel az alperesek nem rendelkeznek.
70 A Bizottság a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem keretében erre válaszul azt állítja, hogy az alapügyben előterjesztett kereset előkészítése során kizárólag a 2007. február 27‑i határozat nyilvános változatában szereplő információkat használta fel. Az említett intézmény ezenkívül kifejti, hogy az alapeljárásért felelős szolgálatok, azaz a Brüsszelben és Luxembourgban található „Infrastruktúra és logisztika” szolgálatok nem rendelkeznek elsőbbségi hozzáféréssel a „Versenypolitikai” Főigazgatóság bizalmas irataihoz. Ezért a Bizottság minden más jogalannyal egyenlő helyzetben van.
71 A fegyveregyenlőség elve, amely velejárója magának a tisztességes eljárás fogalmának (a C‑514/07. P., C‑528/07. P. és C‑532/07. P. sz., Svédország és társai/API kontra Bizottság egyesített ügyekben 2010. szeptember 21‑én hozott ítélet [EBHT 2010., I‑8533. o.] 88. pontja), magával vonja, hogy kötelező ésszerű lehetőséget biztosítani valamennyi félnek arra, hogy olyan körülmények között ismertesse álláspontját, ideértve annak bizonyítékait is, amelyek alapján nem kerül teljesen előnytelen helyzetbe ellenfelével szemben.
72 Ahogyan arra a főtanácsnok indítványának 58. pontjában rámutatott, a fegyveregyenlőség célja az eljárásban részt vevő felek közötti egyensúly biztosítása: így a bírósághoz benyújtott valamennyi dokumentumot az eljárásban részt vevő bármelyik fél megvizsgálhatja és vitathatja. Megfordítva, az egyensúly hiányából származó kárt alapvetően annak kell bizonyítania, akit e kár ért.
73 Márpedig az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból az következik, hogy azok az információkat, amelyekre az alapeljárás alperesei hivatkoznak, nem a Bizottság szolgáltatta a nemzeti bíróság részére, mely előbbi egyébiránt előadta, hogy csak azon információkra támaszkodott, amelyek az EK 81. cikk megsértését megállapító határozat nem bizalmas változatában szerepeltek. E körülmények következésképpen kizárják a fegyveregyenlőség elvének megsértését.
74 Az alapeljárás alpereseinek azon érvelése, amely szerint a felek közötti egyensúlyt veszélyezteti az, hogy a Bizottság az EUMSZ 101. cikk megsértésével kapcsolatos vizsgálatot annak érdekében végezte, hogy ezt követően az említett jogsértés folytán elszenvedett kár megtérítését követelje, az 1/2003 rendelet 28. cikkének (1) bekezdésében kimondott azon tilalomba ütközik, amely szerint a vizsgálat során gyűjtött információkat más célra nem lehet felhasználni.
75 Mindazonáltal az a körülmény, hogy mind a 2007. február 27‑i határozatot, mind pedig az alapügy tárgyát képező kártérítési kereset megindításáról szóló határozatot a Bizottság kollégiuma fogadta el, nem kérdőjelezi meg a fenti megállapításokat, mivel az uniós jog elegendő – az EUMSZ 339. cikkből, az 1/2003 rendelet 28. cikkéből és a Bizottság és a tagállami bíróságok közötti, az EK 81. cikk és EK 82. cikk alkalmazására vonatkozó együttműködésről szóló bizottsági közlemény 26. cikkéből következő – garanciát tartalmaz ahhoz, hogy ilyen kereset keretében biztosítsa a fegyveregyenlőség elvének tiszteletben tartását.
76 Végül az alapeljárás alperesei által az Yvon kontra France (EJEB, 2003. április 24‑i ítélet, Ítéletek és Határozatok Tára 2003‑V) ítéletre alapított érvek sem fogadhatók el. Azokhoz a körülményekhez ugyanis, amelyek alapján az Emberi Jogok Európai Bírósága megállapította az EJEE 6. cikkének megsértését, azaz többek között a kormánybiztos indítványa által a kisajátításról határozó bíróság megállapításaira gyakorolt jelentős hatás, valamint a releváns információknak a kormánybiztos általi megszerzésére és felhasználására vonatkozó szabályok, a jelen alapügyre jellemző körülményektől eltérően nem kapcsolódott bírói felülvizsgálat, illetve nem kapcsolódtak a jelen ítélet 63. és 75. pontjában említettekkel összehasonlítható vagy azokkal egyenértékű garanciák.
77 A fenti megfontolásokra tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a Charta 47. cikkével nem ellentétes, ha a Bizottság az Unió képviseletében valamely nemzeti bírság előtt kártérítési keresetet indít az Unió által olyan kartell vagy magatartás következtében elszenvedett kár megtérítése iránt, amelynek az EK 81. cikkbe vagy az EUMSZ 101. cikkbe ütközését ezen intézmény határozata állapította meg.
A költségekről
78 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:
1) Az uniós jogot úgy kell értelmezni, hogy – olyan körülmények között, mint amelyek az alapügyben is fennállnak – azzal nem ellentétes, ha az Európai Bizottság anélkül képviseli az Uniót valamely nemzeti bíróság előtt olyan kár megtérítése iránti polgári perben, amelyet az EK 81. cikk és az EUMSZ 101. cikk által tiltott kartellel vagy magatartással az Uniónak okoztak, és amely kartell vagy magatartás valószínűleg befolyásolt bizonyos, a különböző uniós intézmények és szervek által kötött közbeszerzési szerződéseket, hogy a Bizottság e célból az utóbbi intézményektől és szervektől kapott meghatalmazással rendelkezne.
2) Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkével nem ellentétes, ha a Bizottság az Unió képviseletében valamely nemzeti bírság előtt kártérítési keresetet indít az Unió által olyan kartell vagy magatartás következtében elszenvedett kár megtérítése iránt, amelynek az EK 81. cikkbe vagy az EUMSZ 101. cikkbe ütközését ezen intézmény határozata állapította meg.
Aláírások