A BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (hetedik tanács)
2018. február 22.(*)
„Előzetes döntéshozatal – A Bíróság eljárási szabályzatának 99. cikke – Fogyasztóvédelem – 93/13/EGK irányelv – A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek – A 4. cikk (2) bekezdése, az 5. cikk és a 6. cikk (1) bekezdése – A szerződés elsődleges tárgyát meghatározó feltételek – Devizaalapú kölcsönszerződés – A »világosnak és érthetőnek kell lenniük« fordulat tartalma – A szerződés részleges vagy teljes érvénytelensége”
A C‑126/17. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Fővárosi Törvényszék (Magyarország) a Bírósághoz 2017. március 10‑én érkezett, 2017. február 24‑i határozatával terjesztett elő
az ERSTE Bank Hungary Zrt.
és
Czakó Orsolya
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (hetedik tanács),
tagjai: A. Rosas tanácselnök, C. Toader és A. Prechal (előadó) bírák,
főtanácsnok: N. Wahl,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– az ERSTE Bank Hungary Zrt. képviseletében Kende T. ügyvéd,
– Czakó O. képviseletében Némethi G. ügyvéd,
– a magyar kormány képviseletében Fehér M. Z., meghatalmazotti minőségben,
– a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben,
az Európai Bizottság képviseletében Tokár A. és A. Cleenewerck de Crayencour, meghatalmazotti minőségben,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a Bíróság eljárási szabályzatának 99. cikke alapján, indokolt végzéssel kerül sor,
meghozta a következő
Végzést
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv (HL 1993. L 95., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 288. o.) 4. cikke (2) bekezdésének és 5. cikkének értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet az ERSTE Bank Hungary Zrt. (a továbbiakban: bank) és Czakó Orsolya (a továbbiakban: kölcsönfelvevő) között a bank és a kölcsönfelvevő által megkötött kölcsönszerződésben foglalt bizonyos szerződési feltételek tisztességtelenségének megállapítása iránti kérelem tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.
Jogi háttér
Az uniós jog
3 A 93/13 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése így rendelkezik:
„Ennek az irányelvnek az a célja, hogy közelítse a tagállamoknak az eladó vagy szolgáltató és fogyasztó között kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekre vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseit.”
4 Ezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében:
„Egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel abban az esetben tekintendő tisztességtelen feltételnek, ha a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó kárára.”
5 Az említett irányelv 4. cikkének szövege a következő:
„(1) A 7. cikk sérelme nélkül, egy szerződési feltétel tisztességtelen jellegét azon áruk vagy szolgáltatások természetének a figyelembevételével kell megítélni, amelyekre vonatkozóan a szerződést kötötték, és hivatkozással a szerződés megkötésének időpontjában az akkor fennálló összes körülményre, amely a szerződés megkötését kísérte, valamint a szerződés minden egyéb feltételére vagy egy olyan másik szerződés feltételeire, amelytől e szerződés függ. [Helyesen: Valamely szerződési feltétel tisztességtelen voltát – a 7. cikk sérelme nélkül – a szerződéskötés időpontjában, a szerződés tárgyát képező áru vagy szolgáltatás természetének, a szerződéskötés valamennyi körülményének, továbbá e szerződés vagy más olyan szerződés összes többi feltételének figyelembevételével kell megítélni, amelytől e szerződés függ.]
(2) A feltételek tisztességtelen jellegének megítélése nem vonatkozik sem a szerződés elsődleges tárgyának a meghatározására, sem pedig az ár vagy díjazás megfelelésére az ellenértékként szállított áruval vagy nyújtott szolgáltatással, amennyiben ezek a feltételek világosak és érthetőek. [Helyesen: A feltételek tisztességtelen jellegének megítélése nem vonatkozik sem a szerződés elsődleges tárgyának a meghatározására, sem pedig az árnak vagy díjazásnak az ellenértékként szállított árunak vagy nyújtott szolgáltatásnak való megfelelésére, amennyiben ezek a feltételek világosak és érthetőek.]”
6 Ugyanezen irányelv 5. cikke így rendelkezik:
„Olyan szerződések esetében, amelyekben a fogyasztónak ajánlott valamennyi feltétel, vagy a feltételek némelyike írásban szerepel, ezeknek a feltételeknek világosnak [helyesen: feltételeknek mindig világosnak] és érthetőnek kell lenniük. Ha egy feltétel értelme kétséges, akkor a fogyasztó számára legkedvezőbb értelmezés az irányadó. […]”
7 A 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése szerint:
„A tagállamok előírják, hogy fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket.”
A magyar jog
A Polgári Törvénykönyv
8 A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 2014. március 15‑én hatályos szövegének 200. §‑a így rendelkezett:
„[…]
(2) Semmis az a szerződés, amely jogszabályba ütközik, vagy amelyet jogszabály megkerülésével kötöttek, kivéve ha ahhoz a jogszabály más jogkövetkezményt fűz. Semmis a szerződés akkor is, ha nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik.”
A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény
9 A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 213. §‑a szerint:
„(1) Semmis az a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés, amelyik nem tartalmazza
a) a szerződés tárgyát,
[…]
e) a törlesztő részletek számát, összegét, a törlesztési időpontokat,
[…]
(3) A szerződés semmisségére csak a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni.
[…]”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
10 A kölcsönfelvevő 2007. június 14‑én svájci frank (CHF) alapú jelzálogkölcsön‑szerződést kötött a bankkal.
11 A Fővárosi Törvényszék (Magyarország) kifejti, hogy e szerződés I/1. pontja értelmében a bank a „biztonságos finanszírozás” érdekében 64 731 CHF összegű kölcsönt bocsát a kölcsönfelvevő rendelkezésére. A finanszírozási igény, amelyen az említett kölcsön alapult, 8 280 000 forintra (HUF) vonatkozott, amelyet a bank svájci frankban számolt el. Ezen I/1. pont szerint a kölcsönfelvevő elfogadta, hogy a nyilvántartásba vett devizaösszeg azon árfolyamváltozások miatt, amelyek a szerződés megkötésének időpontja, valamint a folyósítás időpontja között következhetnek be, a finanszírozási igényhez képest 15%‑kal növelt értékben került megállapításra. Az említett pont azt is rögzítette, hogy a svájci frankban meghatározott összeg csupán tájékoztató jellegű, a tartozás tényleges összege pedig utóbb, a szerződés II/1. pontja szerint kerül meghatározásra.
12 Ez utóbbi pont szerint a bank által folyósított összeg nem haladhatta meg az e szerződés I/1. pontjában említett forintösszeget, de azt svájci frankban kellett nyilvántartani. Az e devizában kifejezett összeget a folyósítás napján érvényes, a bank által alkalmazott számlakonverziós devizavételi árfolyamon kellett kiszámítani, összhangban a bank általános szerződési feltételeivel.
13 A szóban forgó szerződés I/4. pontja többek között akként rendelkezett, hogy a szerződő felek kijelentik, hogy bármely elszámolási vita, illetve banki igény kielégítése esetére a kölcsönből mindenkor fennálló összeg vagy egyéb tartozás meghatározása tekintetében a bank könyvei és nyilvántartásai alapján készült közjegyzői okiratba foglalt ténytanúsítványt fogadják el, mint aggálytalan tartalmú bizonyítékot.
14 A bank a szóban forgó kölcsönszerződést 2013. augusztus 15‑én felmondta, a kölcsönfelvevővel szemben pedig végrehajtási eljárást indított az e jogcímen esedékes fennmaradó összegek behajtása érdekében. Az ugyanezen a napon kiállított közjegyzői okirat szerint a bank e szerződés alapján 64 731 CHF összegű kölcsönt nyújtott. Az önálló bírósági végrehajtó által 2013. december 23‑án kiállított bírósági végrehajtói felhívás szerint a tőke összege 56 414,80 CHF volt.
15 A kölcsönfelvevő végrehajtás megszüntetése iránti pert indított azon az alapon, hogy a kölcsönszerződés nem jelöli meg egyértelműen annak tárgyát, vagyis a kölcsön összegét és a törlesztőrészleteket. A kölcsönfelvevő úgy véli, hogy ezen indok alapján a szerződést semmisnek kell nyilvánítani. Ezenkívül e szerződés nem tartalmazza sem a teljes hiteldíjmutatót (THM), sem a kamat mértékét.
16 A kölcsönfelvevő hivatkozott a szóban forgó szerződés I/4. pontjának semmisségére is, azzal az indokkal, hogy e feltétel, amelynek alapján a bank egyoldalúan megállapíthatja a kölcsönfelvevő által visszafizetendő összeget, tisztességtelen.
17 A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy a bank szerint a szóban forgó szerződés tárgya, vagyis a svájci frankban kifejezett kölcsönösszeg kellően egyértelmű volt. E szerződés I/1. pontja akként rendelkezett, hogy a kölcsönfelvevő forintban kifejezett, rögzített összegű olyan finanszírozási igény kielégítését kérte a banktól, amelyet utóbb a folyósítás időpontjában érvényes árfolyamnak megfelelően kellett devizára átszámítani.
18 Az elsőfokú bíróság megállapította a szóban forgó szerződés érvénytelenségét azzal az indokkal, hogy az érvényesen nem jött létre. Következésképpen e bíróság azt is kimondta, hogy a végrehajtás feltételei nem álltak fenn. E bíróság szerint a szóban forgó szerződéses rendelkezések nem tették lehetővé a pénzügyi intézmény által ténylegesen nyújtott kölcsön összegének meghatározását, mivel azok csak a finanszírozási igénynek megfelelő, forintban kifejezett összeget, valamint tájékoztató jelleggel a devizában kifejezett összeget jelölték meg.
19 Az elsőfokú ítélettel szemben a bank fellebbezést nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz, lényegében azt állítva, hogy ezen ítélet jogi és ténybeli alapja téves.
20 Így az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte a Kúria (Magyarország) határozatait, amelyekből az következik, hogy a szóban forgóhoz hasonló, devizaalapú kölcsönszerződés jogszerű. A jelen ügyben a finanszírozási igénynek megfelelő, forintban kifejezett összeg, továbbá a tájékoztató jellegű, devizában kifejezett kölcsönösszeg, valamint a folyósítás időpontjában nyújtott teljes kölcsönösszeg világosan kitűnik a szóban forgó szerződésből. Az a körülmény, hogy a kölcsön devizaösszege a finanszírozási igényből eredő forintösszeghez képest nem határozható meg előre, az árfolyamváltozásokból következik.
21 A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy a kölcsönfelvevő lényegében ugyanazokat az érveket ismétli meg előtte, mint amelyeket az elsőfokú eljárásban előadott. Így e bíróság emlékeztet arra, hogy a kölcsönfelvevő szerint a szerződés tárgya nem felel meg a jogalkotó által támasztott, fogyasztóvédelmi célú egyértelműségi követelménynek. A szerződés sem forintban, sem devizában nem jelöli meg pontosan a kölcsön összegét, mivel a forintban kifejezett összeg csak a kölcsönfelvevő által kért maximális összeget jelenti.
22 Ezzel összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy a szóban forgó kölcsönszerződés I/1. és II/1. pontja megfelel‑e a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében és 5. cikkében meghatározott egyértelműségi és átláthatósági követelménynek, figyelembe véve azt a körülményt is, hogy a kölcsön végleges összegét a banknak kell a könyveiben foglalt adatok alapján megállapítania. Ha az említett követelmény nem teljesül, a kérdést előterjesztő bíróság tudni szeretné, hogy milyen jogkövetkezményt kell alkalmaznia, tekintettel arra, hogy a kérdéses feltételek a szerződés elsődleges tárgyát érintik, e szerződés pedig e feltételek kihagyásával nem lenne teljesíthető.
23 Így a Fővárosi Törvényszék felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:
„1) A kölcsönszerződés összegének meghatározásakor a 93/13 […] irányelv 4. cikk[ének] (2) bekezdése és 5. cikke által elvárt világos és érthető kritériumoknak megfelel‑e a perbeli szerződés I/1. és II/l[.] pontj[á]ban foglalt olyan megfogalmazás, amely a 64 731 CHF‑ben meghatározott összeget tájékoztató jellegűként jelöli meg, míg a legfeljebb 8 280 000 [HUF] összeget finanszírozási igényként[,] és a fogyasztóval szerződő fél jognyilatkozatához, illetve nyilvántartásában lévő adatokhoz köti a kölcsönszerződés összegének meghatározását[?]
2) Amennyiben a szerződés I/1. és II/1. pontj[á]nak meghatározása nem meríti ki a világos és érthető feltételek fogalmát, és a rendelkezések tisztességtelensége vizsgálható, a tisztességtelenség fennállta esetén megállapítható‑e az egész szerződés érvénytelensége, figyelemmel arra, hogy a szerződés tárgyának nem meghatározottsága esetére a nemzeti jog az egész szerződés érvénytelenségét jelöli meg jogkövetkezményként[?]
3) A szerződés érvényessé nyilváníthatósága esetére, az összegszerűség meghatározására alkalmazható‑e a fogyasztóra kedvezőbb meghatározás[?]”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
24 Eljárási szabályzatának 99. cikke értelmében a Bíróság, ha az előzetes döntéshozatalra terjesztett kérdésre a válasz egyértelműen levezethető az ítélkezési gyakorlatból, vagy ha az előzetes döntéshozatalra elé terjesztett kérdésre adandó válasz nem enged teret semmilyen észszerű kétségnek, az előadó bíró javaslatára és a főtanácsnok meghallgatását követően az eljárás során bármikor indokolt végzéssel határozhat.
25 A jelen előzetes döntéshozatalra utalás keretében e rendelkezést kell alkalmazni.
Az első kérdésről
26 Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdését és 5. cikkét akként kell‑e értelmezni, hogy a fogyasztó és a pénzügyi intézmény által valamely tagállamban megkötött kölcsönszerződésben foglalt, az alapeljárásban vizsgáltakhoz hasonló azon feltételek, amelyek egyrészt az e fogyasztó finanszírozási igényében megjelölt összegnek megfelelő, e tagállam pénznemében kifejezett összegről, másrészt pedig a bank által tájékoztató jelleggel megadott, svájci frankban kifejezett összegről tesznek említést, megfelelnek annak a követelménynek, amely szerint a szerződési feltételeket a fenti rendelkezések értelmében világosan és érthetően kell megfogalmazni.
27 Elöljáróban meg kell állapítani, hogy egyedül a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy az állítólagosan tisztességtelen feltételek minősítéséről az adott ügy körülményeire tekintettel határozatot hozzon. Ez nem változtat azon, hogy a Bíróság hatáskörrel rendelkezik arra, hogy a 93/13 irányelv rendelkezéseiből – a jelen esetben a 4. cikke (2) bekezdésének és az 5. cikkének rendelkezéseiből – levezesse azokat a szempontokat, amelyeket a kérdést előterjesztő bíróságnak lehet vagy kell alkalmaznia a szerződési feltételek e körülményekre tekintettel történő vizsgálatakor (2017. szeptember 20‑i Andriciuc és társai ítélet, C‑186/16, EU:C:2017:703, 22. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
28 Emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság már megállapította, hogy a világos és érthető megfogalmazással kapcsolatos, a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében meghatározott követelmény még akkor is alkalmazandó, ha a feltétel e rendelkezés értelmében a „szerződés elsődleges tárgya” fogalmi körébe tartozik. Az ilyen feltételek ugyanis csak akkor mentesülnek a tisztességtelen jellegükre vonatkozó vizsgálat alól, ha az illetékes nemzeti bíróság eseti vizsgálat alapján arra a megállapításra jut, hogy az eladók vagy szolgáltatók azokat világosan és érthetően fogalmazták meg (2017. szeptember 20‑i Andriciuc és társai ítélet, C‑186/16, EU:C:2017:703, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
29 Ami a szerződési feltételek átláthatóságának a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdéséből fakadó követelményét illeti, a Bíróság hangsúlyozta, hogy az említett irányelv 5. cikkében is rögzített e követelmény nem korlátozható kizárólag a feltételek alaki és nyelvtani szempontból érthető jellegére, hanem épp ellenkezőleg, az említett irányelv által létrehozott védelmi rendszer azon az elven alapszik, hogy a fogyasztó az eladóhoz vagy szolgáltatóhoz képest hátrányos helyzetben van többek között az információs szintje tekintetében, ezért a szerződési feltételek világos és érthető megfogalmazásának, és következésképpen az átláthatóságnak az ugyanebben az irányelvben előírt e követelményét kiterjesztő módon kell érteni (2017. szeptember 20‑i Andriciuc és társai ítélet, C‑186/16, EU:C:2017:703, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
30 Márpedig a jelen ügyben a Bíróság rendelkezésére álló iratanyagból kitűnik, hogy az alapeljárásban vizsgált kölcsönszerződés feltételei között az szerepelt, hogy a kölcsönfelvevő finanszírozási igénye 8 280 000 HUF összeg volt, amelyet a bank tájékoztató jelleggel devizában is megjelölt 64 731 CHF erejéig. E tekintetben a bank azt állítja, hogy a kölcsönfelvevő finanszírozási igényét fedezni hivatott kölcsönösszeg átmeneti jelleggel került svájci frankban megjelölésre, mivel ezt az összeget az árfolyamváltozások folytán csak a folyósítás időpontjában lehet pontosan meghatározni.
31 Meg kell állapítani, hogy a kölcsönbeadó a kölcsönszerződéssel arra vállal alapvetően kötelezettséget, hogy bizonyos pénzösszeget bocsát a kölcsönfelvevő rendelkezésére, míg az utóbbi a maga részéről alapvetően azt a kötelezettséget vállalja, hogy általában kamatokkal növelten előre meghatározott időpontokban visszafizeti ezt a pénzösszeget (lásd ebben az értelemben: 2017. szeptember 20‑i Andriciuc és társai ítélet, C‑186/16, EU:C:2017:703, 38. pont).
32 Ezzel összefüggésben azt a követelményt, amely szerint az alapeljárásban vizsgáltakhoz hasonló szerződési feltételeket világosan és érthetően kell megfogalmazni, úgy kell érteni, mint amely előírja, hogy a szerződés átlátható módon megjelölje a bank által a kölcsönfelvevő rendelkezésére bocsátott pénzösszeget, kirovó pénznemként devizában kifejezve, amelyet a lerovó pénznemhez képest kell meghatározni. Amennyiben e kölcsönadott összeg meghatározása a folyósítás időpontjában érvényes árfolyamtól függ, az említett követelmény előírja, hogy a bank által kölcsönadott teljes összeg számítási mechanizmusa, valamint az alkalmazandó árfolyam átlátható legyen, vagyis a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó pontos és érthető szempontok alapján értékelhesse a szerződésből eredően őt érintő gazdasági következményeket, köztük különösen a kölcsönének teljes költségét (lásd ebben az értelemben: 2017. szeptember 20‑i Andriciuc és társai ítélet, C‑186/16, EU:C:2017:703, 45. és 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
33 Ezt a kérdést a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia, tekintettel az összes releváns ténybeli elemre, amelyek között szerepel e feltételeknek nem csupán maga a megfogalmazása, hanem a kölcsönbeadó által a kölcsönszerződés megkötése során nyújtott tájékoztatás (2017. szeptember 20‑i Andriciuc és társai ítélet, C‑186/16, EU:C:2017:703, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
34 E tekintetben még azt is hangsúlyozni kell, hogy a fogyasztó számára alapvető jelentőséggel bír az, hogy a szerződéskötést megelőzően tájékoztassák őt a szerződési feltételekről és a szerződéskötés következményeiről. Többek között e tájékoztatás alapján dönti el a fogyasztó, hogy az eladó vagy szolgáltató által előzetesen meghatározott feltételeknek elkötelezi‑e magát (2016. december 21‑i Gutiérrez Naranjo és társai ítélet, C‑154/15, C‑307/15 és C‑308/15, EU:C:2016:980, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
35 Az eddigiekre tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdését és 5. cikkét akként kell értelmezni, hogy a fogyasztó és a pénzügyi intézmény által valamely tagállamban megkötött kölcsönszerződésben foglalt feltételek akkor felelnek meg annak a követelménynek, amely szerint a szerződési feltételeket a fenti rendelkezések értelmében világosan és érthetően kell megfogalmazni, ha az e fogyasztó rendelkezésére bocsátandó, kirovó pénznemként devizában kifejezett, a lerovó pénznemhez képest meghatározott pénzösszeg világosan feltüntetésre kerül. Amennyiben ezen összeg meghatározása a folyósítás időpontjában érvényes árfolyamtól függ, az említett követelmény előírja, hogy a ténylegesen kölcsönadott összeg számítási módszerei, valamint az alkalmazandó árfolyam átlátható legyen, vagyis a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó pontos és érthető szempontok alapján értékelhesse az e szerződésből eredően őt érintő gazdasági következményeket, köztük különösen a kölcsönének teljes költségét.
A második kérdésről
36 Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését akként kell‑e értelmezni, hogy amennyiben valamely nemzeti bíróság megállapítja a fogyasztó és a pénzügyi intézmény által megkötött kölcsönszerződésben foglalt, az alapeljárásban vizsgáltakhoz hasonló feltételek tisztességtelen jellegét, e rendelkezéssel ellentétes, ha e bíróság e szerződést teljes egészében érvénytelennek nyilvánítja.
37 Emlékeztetni kell arra, hogy ami a szerződési feltételek tisztességtelen jellege megállapításának az érintett szerződés érvényességére gyakorolt hatását illeti, a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy „ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket”.
38 Ezzel összefüggésben a szerződési feltételek tisztességtelen jellegét megállapító nemzeti bíróságok feladata a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése értelmében egyrészt valamennyi, a nemzeti jog értelmében ebből eredő következményt meghatározni abból a célból, hogy a szóban forgó feltételek ne jelentsenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és másrészt értékelni azt, hogy az érintett szerződés ezen tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető‑e (2012. március 15‑i Pereničová és Perenič ítélet, C‑453/10, EU:C:2012:144, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
39 Márpedig a jelen ügyben, mint azt a jelen végzés 22. pontja már kiemelte, a kérdést előterjesztő bíróság úgy ítéli meg, hogy a szóban forgó feltételek a kölcsönszerződés elsődleges tárgyának minősülnek, továbbá hogy e szerződés e feltételek kihagyásával nem teljesíthető. Abban az esetben, ha e bíróság – különösen az első kérdésre adott választ figyelembe véve – megállapítaná az érintett feltételek tisztességtelen jellegét, az ő feladata lenne a nemzeti jogszabályok alapján ebből eredő valamennyi következményt alkalmazni annak érdekében, hogy az említett feltételek ne jelentsenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve.
40 Ilyen helyzetben a Bíróságnak a jelen végzés 37. és 38. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatából következik, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az egész szerződés érvénytelenségének megállapítása. Ugyanakkor, ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával nem teljesíthető, e rendelkezés jóllehet kizárja, hogy a nemzeti bíróság az említett szerződést e feltételek tartalmának a módosítása útján kiegészítse, azzal nem ellentétes a nemzeti jog azon szabálya, amely lehetővé teszi a nemzeti bíróság számára a tisztességtelen feltételeknek a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével való helyettesítése révén e feltételek érvénytelenségének orvoslását (lásd ebben az értelemben: 2014. április 30‑i Kásler és Káslerné Rábai ítélet, C‑26/13, EU:C:2014:282, 77. és 85. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
41 A fenti megfontolások összességére tekintettel a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy amennyiben valamely nemzeti bíróság megállapítja a fogyasztó és a pénzügyi intézmény által megkötött kölcsönszerződésben foglalt, az alapeljárásban vizsgáltakhoz hasonló feltételek tisztességtelen jellegét, e rendelkezéssel nem ellentétes, ha e bíróság e szerződést teljes egészében érvénytelennek nyilvánítja, amennyiben e szerződés e feltételek kihagyásával nem teljesíthető.
A harmadik kérdésről
42 Harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy amennyiben a 93/13 irányelvvel ellentétes az egész kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítása, a kölcsön összegének meghatározására alkalmazható‑e a fogyasztóra kedvezőbb meghatározás.
43 A második kérdésre adott válaszra tekintettel e kérdést nem kell megválaszolni.
A költségekről
44 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (hetedik tanács) a következőképpen határozott:
1) A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv 4. cikkének (2) bekezdését és 5. cikkét akként kell értelmezni, hogy a fogyasztó és a pénzügyi intézmény által valamely tagállamban megkötött kölcsönszerződésben foglalt feltételek akkor felelnek meg annak a követelménynek, amely szerint a szerződési feltételeket a fenti rendelkezések értelmében világosan és érthetően kell megfogalmazni, ha az e fogyasztó rendelkezésére bocsátandó, kirovó pénznemként devizában kifejezett, a lerovó pénznemhez képest meghatározott pénzösszeg világosan feltüntetésre kerül. Amennyiben ezen összeg meghatározása a folyósítás időpontjában érvényes árfolyamtól függ, az említett követelmény előírja, hogy a ténylegesen kölcsönadott összeg számítási módszerei, valamint az alkalmazandó árfolyam átlátható legyen, vagyis a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó pontos és érthető szempontok alapján értékelhesse az e szerződésből eredően őt érintő gazdasági következményeket, köztük különösen a kölcsönének teljes költségét.
2) A 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy amennyiben valamely nemzeti bíróság megállapítja a fogyasztó és a pénzügyi intézmény által megkötött kölcsönszerződésben foglalt, az alapeljárásban vizsgáltakhoz hasonló feltételek tisztességtelen jellegét, e rendelkezéssel nem ellentétes, ha e bíróság e szerződést teljes egészében érvénytelennek nyilvánítja, amennyiben e szerződés e feltételek kihagyásával nem teljesíthető.
Luxembourg, 2018. február 22.
A. Calot Escobar | | A. Rosas |
hivatalvezető | | a hetedik tanács elnöke |