C‑487/19. sz. ügy
W. Ż.
(a Sąd Najwyższy [Izba Cywilna] [Lengyelország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
A Bíróság ítélete (nagytanács), 2021. október 6.
„Előzetes döntéshozatal – Jogállamiság – Hatékony bírói jogvédelem az uniós jog által szabályozott területeken – Az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése – A bírák elmozdíthatatlanságának elve és a bírói függetlenség elve – Valamely rendes bíróság bírájának a hozzájárulása nélkül történő áthelyezése – Jogorvoslat – A Sąd Najwyższy (Izba Kontroli Nadzwyczajnej i Spraw Publicznych) (legfelsőbb bíróság [rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács], Lengyelország) bírája által hozott elfogadhatatlansági végzés – Lengyelország köztársasági elnöke által a nemzeti igazságszolgáltatási tanács határozata alapján, az e határozat végrehajtásának a Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásban hozott ítéletéig történő felfüggesztését elrendelő bírósági határozat ellenére kinevezett bíró – Törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróságnak nem minősülő bíró – Az uniós jog elsőbbsége – Annak lehetősége, hogy az ilyen elfogadhatatlansági végzést semmisnek tekintsék”
1. Tagállamok – Kötelezettségek – A hatékony bírói jogvédelem biztosításához szükséges jogorvoslati lehetőségek megteremtése – A bírák elmozdíthatatlansága elvének és a bírói függetlenség elvének tiszteletben tartása – A bírák hozzájárulásuk nélküli áthelyezésére alkalmazandó rendszer – Áthelyezési intézkedések, amelyekről csak olyan jogszerű indokok alapján lehet dönteni, mint amilyen a rendelkezésre álló erőforrások elosztása – Az említett intézkedések bíróság előtti megtámadásának tényleges lehetősége
(EUSZ 2. cikk és EUSZ 19. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés, az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47., 48. cikk, és 51. cikk, (1) bekezdés)
(lásd: 102–118. pont)
2. Alapvető jogok – A hatékony bírói jogvédelemhez való jog – Az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének második bekezdésében és az emberi jogok európai egyezménye 6. cikkének (1) bekezdésében való elismerés – Azonos értelem és hatály – A Charta által biztosított védelmi szint, amely nem sérti az ezen egyezmény által biztosított védelmi szintet
(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk, második bekezdés, és 52. cikk, (3) bekezdés)
(lásd: 123. pont)
3. Európai uniós jog – Elvek – A hatékony bírói jogvédelemhez való jog – Törvény által megelőzően létrehozott, független és pártatlan bírósághoz való fordulás joga – Terjedelem
(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk, második bekezdés)
(lásd: 126–130., 147., 148. pont)
4. Tagállamok – Kötelezettségek – A hatékony bírói jogvédelem biztosításához szükséges jogorvoslati lehetőségek megteremtése – A bírói függetlenség elvének tiszteletben tartása – Elsőbbség – A nemzeti bíróságok kötelezettségei – Olyan bíróságon ítélkező bírónak a hozzájárulása nélkül történő áthelyezéséről szóló határozattal szembeni jogorvoslati kérelme, amely az uniós jogot értelmezheti és alkalmazhatja – Az ilyen jogorvoslati kérelemhez kapcsolódó kizárás iránti kérelem – A végső fokon, egyesbíróként eljáró fórumnak az említett jogorvoslati kérelmet elutasító végzése – Az egyesbírónak az érintett bírósági rendszerre vonatkozó alapvető szabályok nyilvánvaló megsértésével történő kinevezése – Kinevezési feltételek, amelyek a jogalanyokban az érintett egyesbíró függetlenségét és pártatlanságát illetően jogos kétségeket ébresztettek – Semmisnek tekintett végzés
(EUSZ 19. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés; EUMSZ 267. cikk)
(lásd: 138–146., 149–161. pont, valamint a rendelkező rész)
Összefoglalás
2018 augusztusában W. Ż.‑t, egy lengyelországi regionális bíróságon eljáró bírót a hozzájárulása nélkül a bíróság azon kollégiumából, amelyhez beosztották, ugyanezen bíróság egy másik kollégiumába helyezték át. A Krajowa Rada Sądownictwa (nemzeti igazságszolgáltatási tanács, Lengyelország; a továbbiakban: KRS) előtt fellebbezést nyújtott be ezen áthelyezéssel szemben, amely okafogyottságot megállapító határozathoz vezetett. 2018 novemberében W. Ż. e határozatot megtámadta a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság, Lengyelország) előtt, továbbá kérte a jogorvoslati kérelméről határozó tanács, az Izba Kontroli Nadzwyczajnej i Spraw Publicznych (rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács, Lengyelország; a továbbiakban: felülvizsgálati tanács) valamennyi bírájának kizárását is. Úgy vélte, hogy a kinevezésük módjára tekintettel e tanács tagjai esetében nem biztosítottak a függetlenség és pártatlanság megkövetelt garanciái.
E tekintetben a Sąd Najwyższy (Izba Cywilna) (legfelsőbb bíróság [polgári tanács], Lengyelország) – amelynek e kizárás iránti kérelemről kell határoznia – az előzetes döntéshozatalra utaló végzésében jelzi, hogy a Naczelny Sąd Administracyjnyhoz (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Lengyelország) fellebbezéseket nyújtottak be a KRS 331/2018. sz. határozatával szemben, amely a köztársasági elnöknek a felülvizsgálati tanács új bíráinak listáját javasolta. Mindazonáltal e határozat végrehajtásának ez utóbbi bíróság által elrendelt felfüggesztése ellenére a köztársasági elnök a felülvizsgálati tanács bírói álláshelyeire az e határozatban megjelölt pályázók közül nevezett ki egyeseket.
2019 márciusában, noha egyrészt az említett, a legfelsőbb közigazgatási bíróság előtti eljárás még folyamatban volt, másrészt pedig ez utóbbi bíróság előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordult a Bírósághoz a KRS egy másik határozatával kapcsolatban, amely a legfelsőbb bíróság bírói álláshelyeire kinevezendő pályázók listáját javasolta a köztársasági elnöknek,(1) egy új bírót neveztek ki a 331/2018. sz. határozat alapján a felülvizsgálati tanácsba (a továbbiakban: a felülvizsgálati tanács bírája). Ez az új bíró egyesbíróként eljárva, anélkül hogy rendelkezett volna az ügy iratanyagával, és meghallgatta volna W. Ż.‑t, végzést (a továbbiakban: vitatott végzés) hozott, amelyben mint elfogadhatatlant elutasította az utóbbi által a KRS okafogyottságot megállapító határozatával szemben előterjesztett jogorvoslati kérelmet.
A kérdést előterjesztő bíróság azzal a kérdéssel fordult a Bírósághoz, hogy az ilyen körülmények között kinevezett bíró független, pártatlan és a törvény által megelőzően létrehozott bíróságnak minősül‑e többek között az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése(2) értelmében, és azt kérte a Bíróságtól, hogy pontosítsa azokat a következményeket, amelyekkel e minősítés hiányának megállapítása járhat a vitatott végzés tekintetében.
A nagytanácsban hozott ítéletében a Bíróság azokról a körülményekről határoz, amelyeket valamely nemzeti bíróságnak figyelembe kell vennie annak megállapítása érdekében, hogy a valamely bíró kinevezésére irányuló eljárásban olyan szabálytalanságok állnak fenn, amelyek megakadályozzák, hogy a bírót az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése értelmében a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróságnak lehessen tekinteni, valamint azokról a következményekről, amelyekkel ilyen esetben az uniós jog elsőbbségének elve jár egy ilyen bíró által hozott, a vitatott határozathoz hasonló határozat tekintetében.
A Bíróság álláspontja
A Bíróság mindenekelőtt megállapítja, hogy egy olyan rendes bíróság, mint a lengyel regionális bíróság, az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése értelmében vett „uniós jog által szabályozott területeken” a lengyel jogorvoslati rendszer hatálya alá tartozik. Annak érdekében, hogy az ilyen bíróság az e rendelkezés által megkövetelt hatékony bírói jogvédelmet biztosíthassa, alapvető fontosságú a függetlenségének megőrzése. Márpedig a bíró hozzájárulása nélküli áthelyezése potenciálisan sértheti a bírák elmozdíthatatlanságának és függetlenségének elvét. Az ilyen áthelyezés ugyanis érintheti az érintett bíró feladatkörének terjedelmét és a rábízott ügyek elbírálását, valamint jelentős következményekkel járhat e bíró életére és előmenetelére nézve is; így a bírósági határozatok tartalmának felülvizsgálatára szolgáló eszköz lehet, és a fegyelmi szankció hatásaihoz hasonló hatásokkal járhat. Következésképpen a bírói függetlenség követelménye megkívánja, hogy a bíráknak a hozzájárulásuk nélkül történő áthelyezésére alkalmazandó rendszer tartalmazza az annak elkerüléséhez szükséges garanciákat, hogy e függetlenséget közvetlen vagy közvetett külső beavatkozás révén veszélyeztessék. Így az ilyen áthelyezési intézkedéseknek, amelyekről csak olyan jogszerű indokok alapján lehet határozni, amelyek különösen a rendelkezésre álló erőforrások elosztására vonatkoznak, a védelemhez való jogot maradéktalanul biztosító eljárásnak megfelelően bíróság előtt megtámadhatóaknak kell lenniük.
A Bíróság ezt követően megállapítja, hogy a felülvizsgálati tanács bírájának kinevezése, amely a legfelsőbb közigazgatási bíróságnak a KRS 331/2018. sz. határozata végrehajtásának felfüggesztését elrendelő jogerős határozatának megsértésével és anélkül történt, hogy megvárták volna a Bíróságnak az A. B. és társai (A legfelsőbb bíróság bíráinak kinevezése – Jogorvoslat) (C‑824/18) ügyben hozott ítéletét, sértette az előzetes döntéshozatalra utalás EUMSZ 267. cikkel létrehozott rendszerének hatékonyságát. Amikor ugyanis e kinevezésre sor került, a Bíróságtól ebben az ügyben várt válasz arra indíthatta a legfelsőbb közigazgatási bíróságot, hogy adott esetben teljes egészében meg kell semmisítenie a 331/2018. sz. KRS‑határozatot.
Ami a felülvizsgálati tanács bírájának kinevezését övező egyéb körülményeket illeti, a Bíróság arra is emlékeztet, hogy a közelmúltban úgy ítélte meg, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által említett, a KRS összetételét érintő, közelmúltbeli módosításokra vonatkozó bizonyos körülmények jogos kétségeket ébreszthettek többek között annak függetlenségét illetően.(3) E kinevezésre és a vitatott végzésre továbbá annak ellenére került sor, hogy a kérdést előterjesztő bírósághoz a felülvizsgálati tanácsban akkor tisztséget betöltő valamennyi bíró kizárása iránti kérelemmel fordultak.
A fent hivatkozott körülmények – együttesen vizsgálva, a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő végső értékelésekre is figyelemmel – arra a következtetésre vezethetnek, hogy a felülvizsgálati tanács bírájának kinevezésére a legfelsőbb bíróság bíráinak kinevezésére vonatkozó alapvető szabályok nyilvánvaló megsértésével került sor. Ugyanezen körülmények arra a következtetésre is vezethetik a kérdést előterjesztő bíróságot, hogy azon feltételek, amelyek között e kinevezés megtörtént, veszélyeztették az említett kinevezési eljárás eredményének tisztességességét, hozzájárulva ahhoz, hogy a jogalanyokban jogos kétségeket ébresszenek, valamint a felülvizsgálati tanács bírája függetlensége vagy pártatlansága látszatának olyan hiányát keltsék, amely sértheti azt a bizalmat, amelyet egy demokratikus társadalomban és jogállamban az igazságszolgáltatásnak a jogalanyokban keltenie kell.
Következésképpen a Bíróság úgy ítéli meg, hogy az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése és az uniós jog elsőbbségének elve értelmében az alapügyben szóban forgóhoz hasonló, kizárás iránti kérelem tárgyában eljáró nemzeti bíróságnak semmisnek kell tekintenie – amennyiben az ilyen következmény a szóban forgó eljárási helyzetre tekintettel elengedhetetlen az uniós jog elsőbbségének biztosítása érdekében –, a vitatott végzéshez hasonló végzést, ha azon feltételek és körülmények összességéből, amelyek között az e végzést meghozó bíró kinevezési eljárására sor került, az derül ki, hogy e bíró nem minősül az említett rendelkezés értelmében törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróságnak.