L. A. GEELHOED
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2006. szeptember 14.1(1)
C‑156/04. sz. ügy
Az Európai Közösségek Bizottsága
kontra
Görög Köztársaság
„Tagállami kötelezettségszegés – Az EK 90. cikk és az egyes szállítóeszközök ideiglenes behozatalának Közösségen belüli adómentességéről szóló 83/182/EGK irányelv megsértése – Másik tagállamban nyilvántartásba vett szállítóeszköz görög területen történő ideiglenes használata – Harmadik országból származó szállítóeszközökre vonatkozó hatályos vámrendelkezések alkalmazása”
I – Bevezetés
1. A jelen ügyben az Európai Közösségek Bizottsága annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy a Görög Köztársaság nem teljesítette az egyes szállítóeszközök valamely tagállamba egy másik tagállamból történő ideiglenes behozatalának Közösségen belüli adómentességéről szóló, 1983. március 28‑i 83/182/EGK tanácsi irányelvből(2) eredő kötelezettségeit. A Bizottság a keresetlevelében annak megállapítását kéri az Európai Közösségek Bíróságától, hogy a Görög Köztársaság nem teljesítette az EK 90. cikkből és a 83/182 irányelv 1. cikkéből eredő kötelezettségeit, mivel az egyes szállítóeszközök behozatalával kapcsolatos görög közigazgatási gyakorlat sérti e rendelkezéseket. E gyakorlat a jelen esetben gépjárművek ideiglenes behozatalára vonatkozik.
2. Ez az ügy a Bizottsághoz és az Európai Parlamenthez benyújtott számos panaszon alapul, amelyek azon görög hatósági gyakorlatra vonatkoznak, amelynek során a hatóságok a gépjárművek ideiglenes behozatalával kapcsolatos jogszabályok megsértése esetén a jogsértést megállapítják, és a büntetéseket kiszabják.
3. Egyébként nem ez az első alkalom, hogy a Bíróság a gépjárművek ideiglenes behozatalával kapcsolatos görög közigazgatási gyakorlatot vizsgálja(3). A Bizottság már 1991‑ben kezdeményezett kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárást, amely a Görög Köztársaság elmarasztalásához vezetett. Ezen túlmenően a görög bíróságok előzetes döntéshozatal céljából számos kérdést terjesztettek a Bíróság elé. E tekintetben az egyik visszatérő téma a görög hatóságok által a jogszabályok megsértése esetén alkalmazott szankciórendszer arányossága(4).
II – A jogi háttér
A – Az EK 90. cikk
4. Az EK 90. cikk szerint:
„A tagállamok sem közvetlenül, sem közvetve nem vetnek ki más tagállamok termékeire a hasonló jellegű hazai termékre közvetlenül vagy közvetve kivetett adónál magasabb belső adót.
A tagállamok továbbá nem vetnek ki más tagállamok termékeire olyan természetű belső adót, amely más termékek közvetett védelmét szolgálhatja.”
B – A 83/182 irányelv
5. Az irányelv elfogadásának célja, hogy minden tagállamban megszüntesse az egyes szállítóeszközök, közöttük a gépjárművek magáncélú vagy üzleti felhasználásra történő ideiglenes behozatalára vonatkozó adószabályokból származó akadályokat, amelyek korlátozzák a Közösségben honos személyek szabad mozgását. Ezen irányelv alapján a magáncélú motoros közúti jármű bizonyos feltételek fennállása esetén ideiglenesen bevihető valamely másik tagállamba. Ilyen esetben a tagállamok a forgalmi adó, a jövedéki adó és az irányelv mellékletében felsorolt adók alól mentesítést adnak(5).
6. Az adómentesség három feltétel fennállása esetén vehető igénybe. Az első, hogy az árukat importáló magánszemély az ideiglenes behozatal tagállamán kívüli tagállamban rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel. Második, hogy e szállítóeszközöket magáncélú felhasználásra alkalmazza, vagyis nem üzleti vagy haszonszerzési célra. Harmadsorban, a szállítóeszközöket nem értékesítik, vagy nem adják bérbe az ideiglenes behozatal tagállamában, illetve nem kölcsönzik ki ezen államban honos személynek(6).
7. Az adómentesség igénybevételéhez a magánszemélynek igazolnia kell a szokásos tartózkodási helyét. Ehhez általában elegendő a személyazonosító igazolvány vagy bármilyen érvényes okmány. Ha az importáló tagállam illetékes hatóságainak kétségei vannak a szokásos tartózkodási helyre vonatkozó nyilatkozat érvényességével kapcsolatban, további adatokat vagy bizonyítékokat kérhetnek be(7).
8. Az irányelv vonatkozó rendelkezései a következőképpen szólnak.
9. Az irányelv 1. cikke kimondja:
„(1) A motoros közúti járművek (beleértve azok pótkocsiját), lakóautók, szabadidős célú vízi járművek, sportcélú égi járművek, kerékpárok, triciklik és hátaslovak egyik tagállamból történő ideiglenes behozatalát a tagállamok az alábbiakban megállapított feltételekkel mentesítik:
– a forgalmi adó, a jövedéki adó és minden egyéb fogyasztási adó alól,
– a mellékletben felsorolt adók alól.
[…]”
10. A 83/182 irányelv „Bizonyos szállítóeszközök magáncélú felhasználásra történő ideiglenes behozatala” címet viselő 3. cikke a következőképpen szól:
„Ha a személygépkocsi, lakóautó, szabadidős célú vízi járművek, sportcélú légi járművek, kerékpárok, triciklik behozatala ideiglenesen történik, a behozott tétel minden tizenkét hónapos időszakban legfeljebb hat hónapra – folyamatosan vagy egyéb módon – mentes az 1. cikkben meghatározott adók alól, feltéve hogy:
a) az ilyen árukat importáló személy:
aa) az ideiglenes behozatal tagállamán kívüli tagállamban rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel;
bb) az adott szállítóeszközt magáncélú felhasználásra alkalmazza;
b) az adott szállítóeszközt nem értékesítik vagy nem adják bérbe az ideiglenes behozatal tagállamában, illetve nem kölcsönzik ki az adott államban honos személynek. […]”
11. A 83/182 irányelv 7. cikke szerint:
„(1) Ezen irányelv alkalmazásában »szokásos tartózkodási hely« azon hely, ahol egy személy általában, azaz naptári évenként legalább 185 napot lakik személyes és foglalkozási kötelékek miatt, vagy foglalkozási kötelékek nélküli személy esetén olyan személyes kötelékek miatt, amelyek szoros kapcsolatot létesítenek a személy és a tartózkodási hely között.
Olyan személyek esetében azonban, akiknek a foglalkozási kötelékei más helyhez kapcsolódnak, mint a személyes kötelékei, és aki ennek következtében gyakran két vagy több tagállamban található különféle helyeken tartózkodik, szokásos tartózkodási helynek azt a helyet kell tekinteni, ahová a személyes kötelékek kapcsolódnak, feltéve hogy az adott személy arra a helyre rendszeresen visszatér. Az ez utóbbi feltétel nem alkalmazandó olyankor, amikor az adott személy meghatározott időtartamú munkavégzés céljából tartózkodik egy tagállamban. Valamely egyetem vagy iskola látogatása nem tekintendő a szokásos tartózkodási hely megváltoztatásának.
(2) A magánszemélyek bármilyen megfelelő módon igazolják szokásos tartózkodási helyüket, ilyen például a személyazonosító igazolvány vagy bármilyen egyéb érvényes okmány.
(3) Ha az importáló tagállam illetékes hatóságainak kétségei vannak a (2) bekezdésnek megfelelően megadott, szokásos tartózkodási helyre vonatkozó nyilatkozat érvényességével kapcsolatban, illetve bizonyos különleges ellenőrzések céljából, további adatokat vagy bizonyítékot kérhetnek be.”
12. Az irányelv 9. cikke néhány különleges intézkedést tartalmaz. Az (1) bekezdés szerinti egyik ilyen intézkedés értelmében:
„A tagállamok az ezen irányelvben előírtnál liberálisabb rendelkezéseket tarthatnak fenn és/vagy vezethetnek be. Az importőr kérésére a 3. cikkben és 4. cikk (2) bekezdésében említettnél hosszabb időszakra is engedélyezhetik az ideiglenes behozatalt. Ez utóbbi esetben a tagállamok kivethetik a mellékletben említett adókat az ezen irányelvben megállapított időszakoknál hosszabb időszakokra. […]”
13. Az irányelv 10. cikke tartalmazza a záró rendelkezéseket. E cikk (2) bekezdése ekként rendelkezik:
„Ha az irányelv gyakorlati alkalmazása során nehézségek merülnek fel, az érintett tagállamok illetékes hatóságai kölcsönös megállapodással, különösen a kölcsönös segítségnyújtásról szóló egyezmények és közösségi irányelvek figyelembevételével meghozzák a szükséges határozatokat.”
C – A vonatkozó nemzeti szabályozás
14. A vámkódexről szóló 2960/2001. sz. törvény 137. cikke a „Szabálysértések – büntetések” címet viseli és a következő részekből áll: „A. – Közösségi gépjárművek”, „B. – Harmadik országból származó gépjárművek” és „C. – A Közösségből és harmadik országból származó gépjárművek”. Az A. és a C. rész a következőképpen szól:
„A – Közösségi gépjárművek
(1) Csempészetnek minősül, és a jelen törvény 142. cikkének (1) bekezdése szerinti csempészetre vonatkozó rendelkezések alkalmazandók, amennyiben valamely, Görögországban lakó személy közösségi gépjárművet úgy tart üzemben, illetve használ, hogy nem tartja be a jelen törvény 129. és 130. cikkében előírt szabályokat. A fent említett esetben a gépjárműre vonatkozó adó összege alapján megállapított bírságot kell kiszabni.
(2) Az előző bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni abban az esetben, ha a gépjármű behozataláról szóló nyilatkozatot benyújtották, de az adó fizetésére kötelezett személy a regisztrációs adó megfizetésére vonatkozó kötelezettség keletkezésétől számított három hónapon belül a vámhatóságnál nem jelentkezik, hogy a gépjármű helyzetét rendezze.
(3) Az A. rész (1) bekezdésének rendelkezései nem alkalmazandók abban az esetben, amikor az érintett személy, még azelőtt, hogy az illetékes nemzeti hatóságok a fent említett jogsértést észlelnék, önként jelentkezik a vámhatóságnál, hogy a szóban forgó esetre alkalmazandó előírásoknak eleget tegyen. Ebben az esetben az A. rész (4) bekezdésében előírt bírságot kell kiszabni. Ha az érintett személy nem mutatja be a gépjármű belföldre érkezésének időpontját igazoló okmányokat, az A. rész (4) bekezdése szerinti bírság helyett 1500 euró összegű bírságot kell kiszabni.
(4) Az alábbiakban meghatározott jogsértések vámszabálysértést valósítanak meg, amely – esettől függően – az alábbi bírsággal büntetendő:
a) A 129. cikk (1) és (2) bekezdésében említett nyilatkozat bemutatásának elmulasztásáért gépjárművenként 300 euró összegű bírság kerül kiszabásra.
b) A gépjármű 129. cikk (3) bekezdésében megállapított határidőt meghaladó használata esetén 1500 euró összegű bírság kerül kiszabásra, amely összeg az ötödére csökken, ha a gépjármű tulajdonosa a 132. cikk értelmében végleges adómentességben részesül.
c) A 136. cikk (2) bekezdésében előírt feltételek elmulasztása esetén 150 euró összegű bírság kerül kiszabásra.
d) A jelen törvény 130. cikkének (2) bekezdésében említett különleges nyilatkozat késedelmes benyújtásáért, valamint a gépjármű továbbszállításáért, kiviteléért, átengedéséért, megsemmisítéséért vagy késedelmes visszatartásáért napi késedelmi bírság kerül kiszabásra, amelynek mértéke a következő:
személygépkocsi és Jeep típusú gépjármű esetén
– 1600 cm³‑ig 30 euró;
– 1601 cm³‑től – 2000 cm³ ig 30 euró;
– 2001 cm³‑től 60 euró.
Tehergépjármű esetén a hengerűrtartalomtól függetlenül 20 euró.
Motorkerékpár esetén a hengerűrtartalomtól függetlenül 10 euró.
e) A jelen törvény 136. cikkének (4) bekezdésében előírt feltételek elmulasztásáért vagy a gépjárműnek a jelen törvény 139. cikkének (1) és (2) bekezdése szerinti forgalmi engedélyben meghatározott tartózkodási vagy használati idő túllépéséért – esettől függően – az ideiglenes forgalmi engedély lejáratát követő minden egyes nap után a jelen A. rész (4) bekezdésének d) pontja szerinti bírság kerül kiszabásra.
f) A jelen törvény 130. cikkének (2) bekezdésében előírt késedelmesen vagy határidőre benyújtott különleges nyilatkozattal kapcsolatos regisztrációs adó késedelmes befizetéséért a fenti d) pontban meghatározott késedelmi bírság kerül kiszabásra. Nem kerül sor a bírság kiszabására, ha a regisztrációs adó késedelmes befizetése nem a gépjármű használójának róható fel.
g) Ha a belföldön a jelen törvény 133. cikkének (2) bekezdése szerint közlekedő gépjárművet jogosultsággal nem rendelkező más személy vezeti, 700 euró összegű bírság kerül kiszabásra, amennyiben a jogosult a szabálysértés elkövetésekor belföldön tartózkodott. Amennyiben a fent említett gépjárművet jogosultsággal nem rendelkező más személy használja, a jelen törvény 133. cikkének (2) bekezdésében előírt engedély hatályát veszti, ha a jogosult a szabálysértés elkövetésekor nem tartózkodott belföldön, és a jelen rész (1) bekezdésének rendelkezései alkalmazandók a jogosultsággal nem rendelkező személyre. Az A. rész (4) bekezdésében meghatározott bírságok a gépjárműre vonatkozó pénzügyi terhek összegét nem haladhatják meg.”
(5) A jelen törvény 132. és 133. cikkében meghatározott feltételek fennállására vonatkozó bizonyítékoknak a vámhatóságok részére történő bemutatása az érintett feladata.
B – Harmadik országból származó gépjárművek
[...]
C – A Közösségből és harmadik országból származó gépjárművek
(1) A fenti A. rész (1) és (4) bekezdésében, valamint a B. rész (4) és (5) bekezdésében előírt bírság kiszabása mellett a szabálysértést megállapító vámhatóság a gépjárművet határozatában ideiglenesen kivonja a forgalomból; a gépjármű újbóli rendelkezésre bocsátására a kiszabott bírság és az esetlegesen előírt egyéb teher megfizetése után kerülhet sor. Ha a bírságot kiszabó határozat jogerőre emelkedését követő hat hónapon belül a gépjárművet nem veszik át, annak tulajdonjoga az államra száll, a kiszabott bírság pedig 100%‑kal csökken.
(2) Ha a 125. cikk (1) bekezdése szerinti gépjárművet a kiszabott regisztrációs adó megfizetése előtt használják, az illetékes vámhatóság a gépjármű tulajdonosát vagy birtokosát az erre a gépjárműre vonatkozó forgalomba helyezési adó ötszörösének megfelelő összegű bírság megfizetésére kötelezi.
(3) A jelen törvény vámszabálysértésről és csempészetről szóló 142. és azt követő cikkeit kell alkalmazni arra az esetre, amennyiben a gépjármű első forgalomba helyezésének időpontjával vagy annak környezetvédelmi besorolásával kapcsolatban hamis nyilatkozatot tesznek, vagy az azzal kapcsolatos bizonyítékokat meghamisítják, és ezáltal mentesülnek a regisztrációs adó megfizetése alól, vagy csökkentett összegű adó kerül kiszabásra.
(4) A jelen törvény 155. cikkének (2) bekezdése g) és h) pontjának rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell a regisztrációs adóra vonatkozó szabálysértésekre, és azok a jelen törvény csempészetre vonatkozó rendelkezései alapján büntetendők.
(5) A jelen cikk rendelkezéseit kell alkalmazni a jelen törvénynek a Görög Köztársaság Hivatalos Lapjában történő kihirdetését megelőzően megállapított azon jogsértésekre, amelyek büntető‑, illetve közigazgatási bíróságok, vámhatóságok, illetve egyéb illetékes hatóságok előtt folyamatban lévő ügyek tárgyát képezik, amennyiben az érintett személy az érintett hatóságok felszólításának kézhezvételétől számított hat hónapon belül e rendelkezések alkalmazását kéri, és lemond a jogorvoslatról, mentesül a bírság vagy a jelen cikk szerinti megnövelt adó alól.
(6) A pénzügyminiszter rendeletben szabályozza a jelen törvény negyedik része rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásához szükséges további belföldi ellenőrzési intézkedéseket.”
III – A pert megelőző eljárás
15. A Bizottsághoz több panaszt nyújtottak be, amelyek a görög hatóságoknak a más tagállamokból származó gépjárművek ideiglenes behozatalával kapcsolatos intézkedéseire vonatkoztak. E panaszok többek között az alábbiakra vonatkoztak:
– azokra az esetekre, amikor a gépjármű tulajdonjogát a pénzügyminisztérium szervezeti egységeinek elkobzását követően az államkincstár szerezte meg;
– a gépjármű használatának ideiglenes átengedése miatt kiszabott súlyos bírságokra, amelyekkel egyidejűleg a végleges behozatalra vonatkozó valamennyi rendes adó azonnali megfizetését is követelték;
– büntető bíróságok előtti, több évi szabadságvesztéssel büntethető csempészet bűntette miatt megindított eljárásokra;
– azon vélelemre, amely szerint a személyek állampolgárságát a tartózkodási helye határozza meg; a görög hatóságok aránytalan bizonyítási terhet róttak azon görög állampolgárokra, akik azt akarták bebizonyítani, hogy a lakóhelyük valamely másik tagállamban van.
16. A fent említett panaszokat követően a Bizottság 1999. május 17‑én felszólító levelet küldött a Görög Köztársaságnak, amelyben felhívta a figyelmét arra, hogy megsértette az EK 90. cikkből és a 83/182 irányelvből eredő kötelezettségeit. A görög hatóságok erre az 1999. szeptember 1‑jei levelükben válaszoltak.
17. Miután a Bizottság megállapította, hogy a Görög Köztársaságnak a jogsértés megszüntetése érdekében tett intézkedései nem kielégítőek, 2000. november 29‑én indokolással ellátott véleményt küldött e tagállamnak. A görög kormány 2001. február 21‑i levelében felvilágosítással szolgált a nemzeti jogszabályok fejlődéséről és a közigazgatási gyakorlatról.
18. Miután e választ megvizsgálta és figyelembe vette az indokolással ellátott véleményben szereplő határidő lejártát követően a tárgyra vonatkozó görög szabályozás módosítását, a Bizottság megindította a jelen keresetet, amelyben azonban csak az indokolással ellátott véleményben szereplő kifogásokat tartotta fenn.
19. A Bizottság és a görög kormány meghallgatására a 2006. június 22‑i tárgyaláson került sor.
IV – Előzetes észrevételek
20. A Bizottság jelen keresete azon panaszokra épül, amelyek a Bizottsághoz és a Parlamenthez érkeztek a Görögországban elkövetett szabálytalanságokat illetően. A tárgyalás során a Bizottság kiemelte, hogy a jelen esetben általános gyakorlatról van szó, és nem elszigetelt esetekről. Ennélfogva azt kéri a Bíróságtól, hogy ne egyedi esetként bírálja el az ügyet, hanem a görög közigazgatási gyakorlatban a vámszabályok alkalmazása során felmerülő problémaként.
21. A görög kormány nem ért egyet a Bizottság e megközelítésével. Szerinte az irányelvvel ellentétes közigazgatási gyakorlat fennállását nem lehet néhány, Bizottsághoz intézett egyéni panaszra alapítani. A Bizottság nem kérheti a Bíróságtól, hogy egyedi esetekről döntsön. Mindenesetre a Görög Köztársaság azt állítja, hogy egyedül a tagállamok illetékes nemzeti hatóságai jogosultak arra, hogy a nemzeti bíróságok ellenőrzése mellett a tényállásról állást foglaljanak. Ezenkívül a görög kormány tagadja, hogy a Bizottság által felhozott példák reprezentatívak lennének.
22. Az ügy ily módon történő bemutatását fenntartva, a Bizottság annak megállapítását kéri, hogy a görög közigazgatási gyakorlat nincs összhangban az irányelv által általában és strukturálisan elérni kívánt eredménnyel. Ennek érdekében a Bizottság azt kéri a Bíróságtól, hogy a hulladék‑irányelv betartására vonatkozó Bizottság kontra Írország ügyben hozott ítélethez(8) hasonló módon döntsön.
23. Ahhoz, hogy a Bíróság olyan ítéletet hozzon, mint amelyet a Bizottság elvár, eleget kell tenni a fent már hivatkozott Bizottság kontra Írország ügyben hozott ítéletben megállapított feltételeknek. A Bíróság szerint a tagállami hatóságoknak valamely irányelv rendelkezéseivel ellentétes, ismételt és tartós gyakorlatát kell alátámasztani. Először is általánosabb gyakorlatnak kell fennállnia, illetve az szükséges, hogy a kötelezettségszegési forma nagy valószínűséggel újra felmerüljön(9). Ezt követően a kötelezettségszegési helyzetnek hosszabb ideje kell fennállnia azt követően, hogy az adott közösségi kötelezettség hatályba lépett. Végül a jogsértésnek negatív hatásúnak kell lennie a kérdéses közösségi intézkedés céljainak elérésére(10). A Bizottság által felsorolt eseteknek a strukturális jogsértés fennállására elegendő alapot kell szolgálniuk.
24. A Bizottság által előadott, valamely közigazgatási gyakorlat fennállására vonatkozó tények és körülmények értékelése során figyelembe kell venni azt, hogy a Bizottság e kérelme nem egyedi esetre vonatkozik. Mint ahogy azt a jelen indítvány 3. pontjában hangsúlyoztam, korábban már megkeresték a Bíróságot, hogy hasonló közigazgatási gyakorlatról döntsön. A hasonló tárgyban hozott ítéletekből az következik, hogy a görög rendszer, a végrehajtási gyakorlat és annak fenntartása kérdéseket vet fel a vonatkozó közösségi jog tekintetében.
25. A Bizottság keresete lényegében az alábbiakban összefoglalható négy kifogást tartalmazza, amelyeket az itt felállított sorrendben vizsgálom meg:
– a szokásos tartózkodási hely meghatározásával kapcsolatos probléma;
– a jogszabálysértés esetén kiszabott büntetés aránytalansága;
– a gépjármű eltulajdonítása esetén az ideiglenes behozatali vámeljárás alá vont második gépjármű tekintetében a gépjárművek végleges behozatalára előírt adók rendszeres beszedése;
– a 83/182 irányelv alkalmazásával kapcsolatos probléma.
V – Elemzés
A – A szokásos tartózkodási hely igazolása
26. A Bizottság fenntartja, hogy a görög közigazgatási gyakorlat ellentétes a 83/182 irányelv 7. cikkének (2) bekezdésével és az ártatlanság vélelmével annyiban, amennyiben megnehezíti a szokásos tartózkodási hely igazolását. A görög hatóságok rendszeresen görögországi tartózkodási helyet állapítanak meg azon görög állampolgárok részére, akik valamely másik tagállamban bejegyzett gépjárművel rendelkeznek. Így valamely másik tagállamban tartózkodó görög állampolgárnak rendkívül nehéz bizonyítania, hogy a szokásos tartózkodási helye nem Görögországban van. Ezenkívül a Bizottság több különböző egyedi panaszt kapott olyan személyektől, akik nem görög állampolgárok, és nehézségeket okozott nekik a szokásos tartózkodási hely bizonyítása. Például valamely másik tagállam közigazgatási hatóságai által kiállított tanúsítványokat nem fogadták el a szokásos tartózkodási hely igazolásaként.
27. A görög kormány vitatja, hogy az illetékes hatóságok a 83/182 irányelvben megengedettnél magasabb bizonyítási követelményeket támasztanak. Továbbá a gyakorlatban nem fordítják meg a bizonyítási terhet, és nem sértik meg az ártatlanság vélelmét. A görög közigazgatás az irányelv 7. cikkének (3) bekezdésében szereplő bizonyítási teherre vonatkozó lehetőséget kizárólag jogszerűen alkalmazza. Kétség esetén – például azokban az esetekben, amikor a görög állampolgárok erősen kötődnek Görögországhoz – e rendelkezés alapján az illetékes hatóságok további adatokat és bizonyítékokat kérhetnek be.
28. Az irányelv 7. cikkének szelleméből az következik, hogy a nemzeti hatóságoknak főszabályként be kell érniük e rendelkezés (2) bekezdésében említett dokumentumokkal. Kizárólag akkor kérhetnek további bizonyítékokat, ha objektív tények alapján ésszerű kétségük merült fel. Vagyis kizárólag a nemzeti hatóságok feladata annak megítélése, hogy az említett (2) bekezdés értelmében szolgáltatott bizonyítékok elégtelenek‑e. Valójában az irányelv 7. cikke azon az elven alapul, hogy bízni kell valamely tagállam illetékes hatóságai által kiállított tanúsítványokban. Ha ez nem így lenne, a személyek, szolgáltatások és az áruk tagállamok közötti mozgása súlyos akadályokba ütközne. Emiatt kell szigorú feltételekhez kötni azt a 83/182 irányelv szerinti lehetőséget, amely az objektív tényeken alapuló ésszerű kétség esetén áll fenn.
29. Azon tények és körülmények alapján, amelyeket a Bizottság hozott fel, megállapítható, hogy a görög közigazgatási gyakorlatban a 83/182 irányelv 7. cikkének (3) bekezdése szerint többé‑kevésbé rendszeresen és bizonyosan súlyosabb bizonyítási terhet rónak a görög állampolgárokra. Ezenkívül más tagállamok illetékes hatóságainak igazolásait nem fogadják el a szokásos tartózkodási hely bizonyítékaként. Ilyen körülmények között a Bizottság által bemutatott esetek szemléltető jellegűek.
30. Ez történt például Louloudakis és Modinos esetében is. Egy ellenőrzés során a gépjárműveiket azzal az indokkal foglalták le csempészáruként, hogy az illetékes hatóságok szerint a szokásos tartózkodási helyük Görögországban van. Ezt követően megbírságolták őket, amely Modinos esetében 147 000 euró összeget tett ki. Mindkét esetben figyelmen kívül hagyták azokat a bizonyítékokat, amelyek szerint a szokásos tartózkodási helyük Görögországon kívül volt. Louloudakis többek között Olaszországból származó, tartózkodási helyével és munkájával, valamint családtagjaival kapcsolatos bizonyítékokat mutatott be. A görög hatóságok e bizonyítékoknak egyáltalán nem tulajdonítottak jelentőséget. Ráadásul a ciprusi születésű brit állampolgár Modinos az eljárásbeli tényállás alatt Németországban tartózkodott, és nem tudta meggyőzni a görög hatóságokat arról, hogy a tartózkodási helye nem Görögországban van.
31. Többek között Louloudakis és Modinos panaszai azok, amelyek arról tanúskodnak, hogy a görög hatóságok vélelmezik, hogy valamely személy vagy e személy családtagjának állampolgársága meghatározza e személy tartózkodási helyét is. Így a görög hatóságok olyan magasabb bizonyítási követelményt írnak elő, amely aránytalan.
32. Következésképpen a Bizottság kifogása megalapozott.
B – A szankciórendszer
33. A Bizottság fenntartja, hogy az irányelv szerinti ideiglenes behozatali szabályok megsértése esetén alkalmazott szankciórendszer aránytalan. A beérkezett panaszok azt mutatják, hogy a kiszabott büntetések több tízezer euró összegig terjedhetnek. Emiatt – figyelembe véve a jogsértés súlyosságát, vagyis a gépjárművek ideiglenes behozatalával kapcsolatos jogsértést – a büntetések nagysága aránytalan.
34. A Bizottság ezenkívül azt is állítja, hogy a kérdéses gépjárműveket lefoglalják a bírság megfizetéséig. Ez a helyzet több évig is fennállhat abban az esetben, ha az eljárás büntető vagy közigazgatási bíróság, vagy vám‑, illetve más hatóságok előtt folyik. A Bizottság megállapítja, hogy ez elfogadhatatlan, és ellentétes a tulajdonra vonatkozó alapvető joggal.
35. A Bizottság ezt követően azt kifogásolja, hogy a büntetés kiszabása során nem vették figyelembe a jogsértő személy jóhiszeműségét.
36. Végül a Bizottság a 2960/2001. sz. törvénnyel elfogadott vámkódex C. része 137 cikkének (5) bekezdését kifogásolja, amely szerint az enyhébb büntetéseket e törvény kihirdetése előtt megállapított azon jogsértésekre kell alkalmazni, amelyek büntető vagy közigazgatási bíróságok, illetve vám‑és más illetékes hatóságok előtt folyamatban vannak, amennyiben az érintett lemond a jogorvoslati jogáról. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy ez ellentétes a hatékony bírói jogvédelem elvével.
37. A Bizottság kifogásai ellen a görög kormány azt hozza fel, hogy e területen a közösségi harmonizáció hiányában a tagállamok jogosultak arra, hogy a bírságok összegét meghatározzák. Amikor egyetlen közösségi jogszabály sem rendelkezik egy adott jogsértésre kiszabandó egyedi büntetésről, a tagállamok szabadon, választásuk szerint dönthetnek a büntetésekről.
38. A görög kormány ezenkívül megállapítja, hogy a büntetések nem ellentétesek az arányosság elvével. A büntetések súlyosságát az adócsalás elleni küzdelem teszi szükségessé. Szerinte Görögországban a többi tagállamhoz képest rendkívül magas a regisztrációs adó, amely azzal a kockázattal jár, hogy a gépjárműveket, annak érdekében, hogy elkerüljék az adók és más illetékek megfizetését, az irányelv alapján hozzák be. Követezésképpen a bírságok súlyosságát a visszaélésszerű gyakorlat elleni küzdelem indokolja.
39. A közösségi jog jelenlegi állapotában a tagállamok jogosultak arra, hogy – különösen az adóelkerülés megakadályozása céljából – a behozatali jogszabályok megsértésére vonatkozó büntetésekkel kapcsolatos jogszabályokat fogadjanak el. E jogosultságuk gyakorlása során kötelesek azonban a közösségi jogot és az általános elveket tiszteletben tartani.(11) A Bíróság már több olyan feltételt is kidolgozott, amelyeket a közigazgatási vagy büntetőjogi intézkedéseknek tiszteletben kell tartaniuk, hogy az EK‑Szerződésben meghatározott szabadságok megsértését elkerüljék(12).
40. Megítélésem szerint a Bíróság ítélkezési gyakorlatát az alábbiak szerint kell értelmezni. Amikor egyszerű közigazgatási rendelkezésekről van szó, például bejelentésről vagy határidőről, amelyek betartását nem szándékosan mulasztják el, a kiszabott büntetésnek arányosnak kell lennie a szóban forgó jogsértés súlyával. Csak akkor lehetséges súlyosabb büntetés kiszabása, ha ezeket a rendelkezéseket azzal a nyilvánvaló szándékkal sértették meg egyértelműen és határozottan, hogy elkerüljék a nemzeti adójogszabályokat.
41. Ezen ítélkezési gyakorlatból az is következik, hogy a szankciórendszernek átláthatónak kell lennie. Ez azt jelenti, hogy az egymástól függetlenül megállapított alacsony büntetések halmozódása nem eredményezheti azt, hogy a legvégül kiszabott büntetés aránytalan a jogsértés súlyosságával.
42. Végül a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az követezik, hogy a megállapított enyhébb jogsértéseket olyan gyorsan kell kivizsgálni, hogy a jogalany ésszerű határidőn belül olyan jogszerű helyzetbe kerüljön, amely számára elegendő garanciát nyújt a közösségi jog alapján őt megillető jogok tekintetében.
43. Most azt kell megvizsgálni, amint a Bizottság is állítja, hogy a görög hatóságok által kiszabott büntetések annyira aránytalanok‑e a jogsértés súlyosságához képest, hogy az már a közlekedési eszközök ideiglenes behozatalával kapcsolatos szabályozást teszik kétségessé.
44. A szankciórendszer többek között szabályozza:
– az átalányösszegben megállapított bírságot(13),
– a gépjármű hengerűrtartalma alapján megállapított bírságot(14),
– az adó összegének növelését, amely az e gépjárművek forgalomba helyezési adójának az ötszöröséig is terjedhet(15).
45. E bírságokon kívül a gépjárművet a vámhatóság a jogsértés megállapításakor határozattal ideiglenesen lefoglalhatja, amelyet a kiszabott bírság és egyéb előírt esetleges adók megfizetése esetén szolgáltatnak vissza(16).
46. Önmagában a szankciórendszer szabályozásának a módja nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy a Szerződés által biztosított szabadságok megsértéséről lenne szó. Ugyanakkor a Bizottság által megismert panaszokból az következik, hogy a fent említett rendelkezéseket oly módon alkalmazzák, hogy az aránytalanságokhoz vezet. A gépjármű tulajdonosának alig van lehetősége ártatlanságának és jóhiszeműségének bizonyítására. Gyanú esetén valamennyi intézkedést közvetlenül végrehajtanak, beleértve a gépjárműveik lefoglalását is. Ehhez még hozzájárul az, hogy a legvégül kiszabott bírságok túlzóak, mivel a gyakorlatban a büntetéseket összeadják. Végül a hosszú ideig tartó bizonytalanság is megkérdőjelezhető, amely az eljárás lefolytatásából és abból adódik, ha egyszer a gépjárművet már lefoglalták, annak visszaszolgáltatása nagyon lassú(17). A büntetések ily módon való halmozása problémákat okoz, különösen az egyszerű közigazgatási jogsértések esetében.
47. Ráadásul már az aránytalan büntetésekkel kapcsolatos panaszok száma is azt mutatja, hogy a közigazgatási büntetések megállapításával kapcsolatos görög gyakorlat egyáltalán nincs figyelemmel a szabad mozgás jogát gyakorló személy jóhiszeműségére. Mindemellett a Bíróság szerint, amikor az alkalmazandó szabályozás meghatározása problémákat vet fel, a tényleges büntetés kiszabása során figyelemmel kell lenni a jogsértő személy jóhiszeműségére(18).
48. Végül azt kell megvizsgálni, hogy a 2960/2001. sz. törvénnyel módosított vámkódex C. része 137. cikkének (5) bekezdése megfelel‑e azoknak a követelményeknek, amelyet a hatékony bírói jogvédelem keretében a közösségi jog előír.
49. A hatékony bírói jogvédelem elve a közösségi jog általános elve.(19) Ez az elv egyrészről olyan kötelezettséget tartalmaz, amely szerint a bírói jogvédelmet egy független, pártatlan és törvényeknek alárendelt bíróság biztosítja, amely garantálja a jóhiszemű bánásmódot és az átláthatóságot, másrészről pedig e jogvédelem biztosítása érdekében együttműködésre kötelezi a nemzeti bíróságokat.
50. A vámkódex C. része 137. cikkének (5) bekezdése nem felel meg a bírósági felülvizsgálat követelményének, mivel a jogalanyoknak már nincs jogorvoslati lehetőségük. E rendelkezés szerint a 2960/2001. sz. törvény kihirdetését megelőzően megállapított azon jogsértésekre, amelyek a büntető‑, illetve közigazgatási bíróságok, vámhatóságok, illetve egyéb illetékes hatóságok előtt folyamatban lévő ügyek tárgyát képezik, enyhébb büntetést szabhatnak ki, amennyiben az érintett lemond a jogorvoslatról. E rendelkezés olyan választás elé állítja a jogalanyt, amely szerint vagy aláveti magát az e tekintetben előírt aránytalan szankciórendszernek, vagy lemond jogorvoslati jogáról, vagyis valójában a bírói jogvédelemről. Bármi legyen is a döntése, a tárgybani görög jogszabályok alkalmazása mindkét esetben a közösségi jog megsértéséhez vezet.
51. Következésképpen a Bizottság jelen kifogása szintén megalapozott.
C – A gépjárművek végleges behozatalára előírt adó rendszeres kivetése az ideiglenes behozatali eljárás alá vont második gépjármű eltulajdonítása esetén
52. A Bizottság azt rója fel a Görög Köztársaságnak, hogy azok a személyek, akiknek eltulajdonítják az ideiglenes behozatali eljárás alá vont második gépjárművét, regisztrációs adót kötelesek fizetni, mintha a gépjárművet véglegesen behozták volna. Megállapítja továbbá, hogy ez a gyakorlat ellentétes az EK 90. cikkel. Minden egyes esetben külön kellene megvizsgálni az eltulajdonítás körülményeit. Így az esetleges adóztatás jobban illeszkedne a valós helyzethez.
53. Ellenkérelmében a görög kormány előadja, hogy az ilyen intézkedések nemcsak a behozott termékeket sújtják, hanem valamennyi, adófelfüggesztés alá vont terméket. Az olyan gépjármű eltulajdonítsa esetén – legyen az behozott, vagy sem –, amely után az adót megfizették, és Görögországban nyilvántartásba vették, semmilyen más adót nem követelhetnek, mivel azt már egyszer megfizették. A görög területen eltulajdonított olyan termékekre, amelyekre még nem fizettek adót, nem vonatkozik mentesség.
54. A görög kormány hozzáteszi, hogy a 83/182 irányelv az eltulajdonítás esetére nem írja elő a folyamatos mentességet. Emiatt a görög hatóságok már az első gépjármű eltulajdonítása után követelhetik a regisztrációs adó megfizetését, de ténylegesen csak a második esetén járnak el így. Természetesen ez nem a közösségi állampolgárokkal szembeni hátrányos bánásmód, csupán a rendszeres adócsalások elleni megelőző intézkedés.
55. A jelen ügyben érintett rendelkezés a D.247/1988. sz. miniszteri rendelet 12. cikkének (1) bekezdése, amely a következőképpen szól:
„Ha a jogosult bejelenti a jelen rendelet rendelkezései, valamint a jelen rendelet 18. cikke szerinti ideiglenes behozatali eljárásban behozott gépjármű eltulajdonítását, nem köteles megfizetni az eltulajdonított gépjárműre vonatkozó vámokat, illetve más adókat, és mentesül a 356/74. sz. törvényrendelet szerinti kényszerintézkedések alól, feltéve hogy a jogosult nem működik közre a jövőben a gépjármű görögországi jogellenes használatában, és az alábbi feltételek együttesen teljesülnek:
[…]
d) a jogosult korábban nem jelentette be ideiglenes behozatali eljárásban behozott más személygépkocsi eltulajdonítását.”
56. A felek észrevételeiből az következik, hogy a D.247/1988. sz. miniszteri rendelet 12. cikkének (1) bekezdését a következőképpen kell értelmezni: valamely gépjármű második eltulajdonításának bejelentésekor vélelmezik, hogy adócsalásról van szó. Az ilyen esetben azt feltételezik, hogy szándékosan kerülték ki a regisztrációs adó és más adók megfizetését. E feltételezésből pedig az következik, hogy az eltulajdonított jármű tekintetében is meg kell fizetni a vámot és más adókat.
57. Csak ésszerű nemzeti intézkedésekkel lehet az adócsalást megakadályozni. Ugyanakkor ezeket az intézkedéseket nem lehet úgy kidolgozni, hogy azok megakadályozzák a jóhiszemű személyeket a szabad mozgás gyakorlásában. Akadályt jelent a jogalany számára, ha nem igazolhatja a jóhiszeműségét. Az olyan személy, akinek egyszer már ellopták a járművét Görögországban – feltételezve, hogy Görögországban a gépjárműlopás nem gyakoribb jelenség, mint a többi tagállamban – nem térhet vissza olyan könnyen görög területre az Európai Közösségben máshol bejegyzett járművel, mivel ha azt újból eltulajdonítják, akkor nem csupán a járművét veszti el, hanem meg kell fizetnie a vám teljes összegét és más adókat a görög hatóságoknak. Nincs lehetőség arra, hogy a személyek tisztázzak magukat, és ez akadályozza a szabad mozgást.
58. Következésképpen a Bizottság kifogása megalapozott.
D – A görög hatóságok nem alkalmazzák a 83/182 irányelvet
59. A Bizottság azt rója fel a görög kormánynak, hogy nem a 83/182 irányelv rendelkezéseit, hanem a harmadik országból származó gépjárművekre vonatkozó ideiglenes behozatali vámeljárás szabályait alkalmazza. A kifogása alátámasztására a Bizottság a görög vámkódex 133. cikke (2) bekezdésre hivatkozik.
60. A görög kormány elutasítja a Bizottság érvelését. Hozzáteszi, hogy a közösségi gépjárművekre vonatkozó kedvező szabályozást a harmadik országból származó gépjárművekre is kiterjeszti. Ennélfogva mindkét esetben a gépjárművek ideiglenes behozatalára a 83/182 irányelv szabályait alkalmazzák.
61. Először a görög vámkódex 133. cikkének (2) bekezdésére kell hivatkozni, amely szerint:
„A közösségi gépjárművek ideiglenesen belföldön tartózkodhatnak, anélkül hogy utánuk regisztrációs adót, illetve hozzáadottérték‑adót kellene fizetni. E regisztrációs adó, illetve hozzáadottérték‑adó alóli ideiglenes mentesség engedélyezése során értelemszerűen alkalmazandók a harmadik országból származó gépjárművekre vonatkozó ideiglenes behozatali vámeljárás szabályaiban előírt feltételek, amennyiben e gépjárműveket belföldről újra kiviszik.”
62. E rendelkezésből nem következik főszabályként az, hogy a görög hatóságok a 83/182 irányelv rendelkezései helyett a harmadik országból származó gépjárművekre vonatkozó ideiglenes behozatali vámeljárás szabályait alkalmaznák. Követezésképpen a görög vámkódex 133. cikkének (2) bekezdése önmagában nem sérti a 83/182 irányelvet. Ugyanakkor, ha a görög szabályozás alkalmazása és fenntartása pontosabb és szigorúbb a 83/182 irányelvnél – márpedig a fent megállapított jogsértések ezt egyértelműen bizonyítják –, akkor egyértelműen jogsértést jelent az, ha a harmadik országból származó gépjárművekre vonatkozó ideiglenes behozatali vámeljárással kapcsolatos rendelkezések a 83/182 irányelv rendelkezéseinek felelnek meg.
63. Következésképpen a Bizottság e kifogása is megalapozott.
VI – Végkövetkeztetések
64. Következésképpen a Bíróságnak azt javasolom, hogy
1) a Bizottságnak
– az egyes szállítóeszközök ideiglenes behozatalának Közösségen belüli adómentességéről szóló, 1983. március 28‑i 83/182/EGK tanácsi irányelv 7. cikke szerinti szokásos tartózkodási hely meghatározásával;
– a gépjárművek ideiglenes behozatalára vonatkozó szabályok megsértése esetén alkalmazott görög szankciórendszerrel;
– a hatékony bírói jogvédelem elvének megsértésével;
– az ideiglenes behozatali eljárás alá vont második gépjármű eltulajdonítása esetén a gépjárművek végleges behozatalára előírt adó rendszeres kivetésével;
– és a 83/182 irányelv alkalmazásával
kapcsolatos kifogásait nyilvánítsa megalapozottnak;
2) a Görög Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.