MELCHIOR WATHELET
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2016. július 7.(1)
C‑301/15. sz. ügy
Marc Soulier,
Sara Doke
kontra
Ministre de la Culture et de la Communication,
Premier ministre
(a Conseil d’État [államtanács, Franciaország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal – 2001/29/EK irányelv – Szerzői és szomszédos jogok – Kizárólagos többszörözési jog – 2. cikk – A nyilvánossághoz közvetítés joga – 3. cikk – Kivételek és korlátozások –5. cikk – Nemzeti szabályozás, amely egy közös jogkezelő szervezetre bízza a nem elérhető könyvekhez fűződő felhasználási jogok kereskedelmi célból történő gyakorlását – A szerzők, illetve jogutódok tiltakozáshoz való joga”
I – Bevezetés
1. A Conseil d’État (államtanács, Franciaország) által a Bíróság Hivatalához 2015. június 19‑én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22‑i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(2) 2. és 5. cikkének értelmezésére vonatkozik.
2. Ezt a kérelmet a Marc Soulier és Sara Doke által a ministre de la Culture et de la Communication (kulturális és kommunikációs miniszter) és a Premier ministre (miniszterelnök) ellen indított azon eljárás keretében terjesztették elő, amelynek tárgya a décret n° 2013‑182, du 27 février 2013, portant application des articles L. 134‑1 à L. 134‑9 du code de la propriété intellectuelle et relatif à l’exploitation numérique des livres indisponibles du XXème siècle (a szellemi tulajdonról szóló törvénykönyv L. 134‑1–L. 134‑9. cikkének alkalmazásáról, és a nem elérhető XX. századi könyvek digitális felhasználásáról szóló, 2013. február 27‑i 2013‑182. sz. rendelet; a továbbiakban: vitatott rendelet) (3) jogszerűsége.
II – Jogi háttér
A – Az uniós jog
3. A 2001/29 irányelv „A többszörözési jog” című 2. cikkének szövege a következő:
„A tagállamok biztosítják a közvetett vagy közvetlen, ideiglenes vagy tartós, bármely eszközzel vagy formában, egészben vagy részben történő többszörözés engedélyezésének, illetve megtiltásának kizárólagos jogát:
a) a szerzők számára műveik tekintetében;
[…]”
4. Ezen irányelvnek „A művek nyilvánossághoz közvetítésének, valamint a védelem alatt álló egyéb teljesítmények nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételének joga” című 3. cikke többek között – az (1) és a (3) bekezdésében – a következőket írja elő:
„(1) A tagállamok a szerzők számára kizárólagos jogot biztosítanak műveik vezetékes vagy vezeték nélküli nyilvánossághoz közvetítésének engedélyezésére, illetve megtiltására, beleértve az oly módon történő hozzáférhetővé tételt is, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg.
[…]
(3) Az (1) és a (2) bekezdésben foglalt jogok nem merülnek ki a nyilvánossághoz közvetítés vagy a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétel egyetlen, e cikkben említett cselekménye révén sem.”
5. Ennek az irányelvnek „A terjesztési jog” című 4. cikke kimondja:
„(1) A tagállamok a szerzők számára kizárólagos jogot biztosítanak műveik eredeti vagy többszörözött példányai adásvétellel vagy más módon megvalósuló nyilvános terjesztésének engedélyezésére, illetve ennek megtiltására.
(2) A terjesztési jog nem merül ki a Közösségen belül a mű eredeti vagy többszörözött példánya tekintetében, kivéve, ha annak első eladását vagy tulajdonjogának más módon való első átruházását a Közösségen belül a jogosult vagy az ő hozzájárulásával más végezte.”
6. Ugyanezen irányelv „Kivételek és korlátozások” című 5. cikke többek között – a (2) bekezdésében – kimondja, hogy a tagállamok a 2. cikkben szabályozott többszörözési jog alól különböző kivételeket, illetve korlátozásokat állapíthatnak meg az e bekezdésben felsorolt esetekben.
7. Ez a cikk a (3) bekezdésében arról is rendelkezik, hogy a tagállamok a 2. és a 3. cikkben szabályozott jogok vonatkozásában az e bekezdésben felsorolt esetekben különböző kivételeket, illetve korlátozásokat állapíthatnak meg.
8. Ez a cikk az (5) bekezdésében egyébként a következőt írja elő:
„Az (1), a (2), a (3) és a (4) bekezdésben foglalt kivételek és korlátozások kizárólag olyan különös esetekben alkalmazhatók, amelyek nem sérelmesek a mű vagy más, védelem alatt álló teljesítmény rendes felhasználására, és indokolatlanul nem károsítják a jogosult jogos érdekeit.”
B – A francia jog
A nem elérhető könyvekről szóló törvény
9. A loi n° 2012‑287, du 1er mars 2012, relative à l’exploitation numérique des livres indisponibles du XXème siècle (a nem elérhető XX. századi könyvek digitális felhasználásáról szóló, 2012. március 1‑jei 2012‑287. sz. törvény, JORF 53. sz., 2012. március 2., 3986. o., a továbbiakban: a nem elérhető könyvekről szóló törvény) a szellemi tulajdonról szóló törvénykönyv első része I. könyvének a szerzői joghoz kapcsolódó „jogok felhasználása” című III. címét kiegészítette „A nem elérhető könyvek digitális felhasználásával kapcsolatos különleges rendelkezések” című IV. fejezettel, és létrehozta e törvénykönyv L. 134‑1–L. 134‑9. cikkét. E cikkek némelyikét a loi n° 2015‑195, du 20 février 2015, portant diverses dispositions d’adaptation au droit de l’Union européenne dans les domaines de la propriété littéraire et artistique et du patrimoine culturel (az irodalmi és művészeti tulajdon, valamint a kulturális örökség területén az európai uniós jog átültetésére irányuló különböző rendelkezésekről szóló, 2015. február 20‑i 2015‑195. sz. törvény, JORF 45. sz., 2015. február 22., 3294. o.) később módosította, illetve hatályon kívül helyezte.
10. A szellemi tulajdonról szóló törvénykönyv L. 134‑1–L. 134‑9. cikkeinek szövege – ahogyan az e két törvényből következik – a következő:
„L. 134‑1. cikk
E fejezet alkalmazásában nem elérhető könyvnek minősül a Franciaországban 2001. január 1‑je előtt kiadott könyv, amely már nem képezi kiadó általi kereskedelmi terjesztés tárgyát, és amelyet jelenleg nyomtatott vagy digitális formában nem adnak ki.
L. 134‑2. cikk
Egy hírközlési szolgáltatáson keresztül létrejön egy online, bárki számára ingyenesen hozzáférhető nyilvános adatbázis, amely a nem elérhető könyveket tartalmazza. A Bibliothèque nationale de France felügyeli az adatbázis létrehozását, naprakésszé tételét, valamint az L. 134‑4., az L. 134‑5. és az L. 134‑6. cikkekben előírt adatoknak az adatbázisba való felvételét.
[…]
L. 134‑3. cikk
I. Amikor egy könyvnek az L. 134‑2. cikkben említett adatbázisba történő felvétele óta már több mint hat hónap eltelt, az annak digitális formában történő többszörözésének és megjelenítésének engedélyezéséhez való jogot az e fejezet III. könyvének II. címében szabályozott, a kultúráért felelős miniszter által engedélyezett közös jogkezelő szervezet gyakorolja.
Az L. 134‑5. cikk harmadik bekezdésében előírt esetet kivéve egy könyv digitális formában történő többszörözése és megjelenítése díjazás ellenében, nem kizárólagos jelleggel, ötéves, megújítható időtartamra engedélyezhető.
II. Az engedélyezett szervezetek pert indíthatnak és perelhetőek azon jogok védelme érdekében, amelyek védelmének érvényesítésével meg vannak bízva.
III. Az. I. pontban előírt engedélyt a következők figyelembevétele mellett állítják ki:
[…]
2. a szerzők és a kiadók egyenlő arányú képviselete a tagok között és a vezető szervekben;
[…]
5. a beszedett összegeknek a jogutódok közötti elosztására vonatkozó szabályok tisztességes volta, függetlenül attól, hogy azok a kiadói szerződésben részes felek‑e, vagy sem. A könyv szerzője, illetve szerzői által kapott összeg nem lehet alacsonyabb a kiadó által kapott összegnél;
6. bizonyítási eszközök, amelyek alkalmazását a szervezet javasolja a jogosultaknak a beszedett összegek elosztása céljából történő azonosítása és felkutatása érdekében;
[…]
L. 134‑4. cikk
I. Egy nem elérhető könyv szerzője, illetve e könyv nyomtatott formában történő többszörözésére jogosult kiadója tiltakozhat az L. 134‑3. cikk I. pontjának első bekezdésében említett engedélyezési jognak egy engedélyezett közös jogkezelő szervezet általi gyakorlása ellen. Ezt a tiltakozást az L. 134‑2. cikk első bekezdésében említett szervezettel írásban, legkésőbb hat hónappal a könyvnek az ugyanebben a bekezdésben említett adatbázisba történő felvételét követően kell közölni.
Ezt a tiltakozást az L. 134‑2. cikkben említett adatbázisban fel kell tüntetni.
Az I. pont első bekezdésében említett határidő lejártát követően a nem elérhető könyv szerzője tiltakozhat az e könyv többszörözéséhez, illetve megjelenítéséhez való jog gyakorlása ellen, amennyiben úgy ítéli meg, hogy e könyv többszörözése, illetve megjelenítése a becsületére vagy hírnevére sérelmes lehet. Ez a jog kártérítés nélkül gyakorolható.
A kiadó, amely a tiltakozását az e cikk I. pontjának első bekezdésében előírt feltételek mellett közölte, az e közlést követő két éven belül köteles az érintett nem elérhető könyvet felhasználni. A kiadónak az L 134‑3. cikk alapján engedélyezett szervezet számára – bármilyen módon – bizonyítania kell a könyv tényleges felhasználását. Amennyiben a könyv felhasználására az előírt határidőn belül nem kerül sor, a tiltakozásra vonatkozó bejegyzést az L. 134‑2. cikkben említett adatbázisból törölni kell, és a könyv digitális formában történő többszörözésének, illetve megjelenítésének engedélyezéséhez való jogot az L. 134‑3. cikk I. pontjának második bekezdésében előírt feltételek mellett kell gyakorolni.
[…]
L. 134‑5. cikk
Amennyiben a szerző, illetve a kiadó az L. 134‑4. cikk I. pontjában előírt határidőn belül nem terjesztett elő tiltakozást, a közös jogkezelő szervezet a nem elérhető könyv digitális formában történő többszörözésére és megjelenítésére vonatkozó engedélyt ajánl annak a kiadónak, amely e könyv nyomtatott formában történő többszörözésére jogosult.
[…]
Az első bekezdésben említett felhasználási engedélyt a közös jogkezelő szervezet állítja ki kizárólagos jelleggel tízéves, hallgatólagosan megújítható időtartamra.
[…]
Amennyiben a szerző annak bármilyen módon történő bizonyításával, hogy ez a kiadó nem jogosult a könyv nyomtatott formában történő többszörözésére, nem tiltakozik, a kiadó az elfogadásról szóló döntésének közlését követően köteles az e közlést követő három éven belül az érintett nem elérhető művet felhasználni. A kiadó e szervezet számára köteles bármilyen módon bizonyítani a könyv tényleges felhasználását.
Amennyiben az első bekezdésben említett ajánlatot nem fogadják el, vagy a művet az e cikk ötödik bekezdésében előírt határidőn belül nem használják fel, a közös jogkezelő szervezet a könyv digitális formában történő többszörözését és megjelenítését az L. 134‑3. cikk I. pontjának második bekezdésében előírt feltételek mellett engedélyezi.
[…]
L. 134‑6. cikk
A nem elérhető könyv nyomtatott formában történő többszörözésére jogosult szerző és kiadó bármikor együttesen kötelesek közölni az L. 134‑3. cikkben említett közös jogkezelő szervezettel az arra vonatkozó döntésüket, hogy az említett könyv digitális formában történő többszörözésének, illetve megjelenítésének engedélyezéséhez való jogot visszavonják ettől a szervezettől.
A nem elérhető könyv szerzője bármikor dönthet úgy, hogy az L. 134‑3. cikkben említett közös jogkezelő szervezettől visszavonja a könyv digitális formában történő többszörözésének és megjelenítésének engedélyezéséhez való jogot, amennyiben bizonyítja, hogy ő az említett L. 134‑3. cikkben meghatározott jogok egyedüli jogosultja. A szerző e döntését köteles a szervezettel közölni.
[…]
A döntését az első bekezdésben előírt feltételek mellett közlő kiadó az e közlést követő tizennyolc hónapon belül köteles az érintett könyvet felhasználni. A kiadó a közös jogkezelő szervezet számára köteles bármilyen módon bizonyítani a könyv tényleges felhasználását.
A szervezet az összes olyan felhasználót, amelynek az érintett könyv felhasználására vonatkozó engedélyt adott, tájékoztatja az e cikk első két bekezdésében említett döntésekről. A jogutódok nem tiltakozhatnak az említett könyv értesítést megelőzően, nem kizárólagos jogcímen megkezdett felhasználásának azon időtartamig, de legfeljebb öt évig történő folytatása ellen, amely az L. 134‑3. cikk I. pontjának második bekezdésében vagy az L. 134‑5. cikk harmadik bekezdésében említett engedély időtartamából még hátravan.
L. 134‑7. cikk
E fejezet alkalmazásának részletes szabályait, többek között az L. 134‑2. cikkben előírt adatbázishoz való hozzáférés módjait, a gyűjtött adatok jellegét és formátumát, valamint a jogutódok lehető legjobb tájékoztatásának biztosítására szolgáló legmegfelelőbb közzétételi intézkedéseket, az L. 134‑3. cikkben előírt engedély jogkezelő szervek részére történő kiállításának, illetve ezen engedély jogkezelő szervektől történő visszavonásának feltételeit a Conseil d’État rendeletben határozza meg.
L. 134‑9. cikk
Az L. 321‑9. cikk első három bekezdésétől eltérően az L. 134‑3. cikkben említett engedélyezett szervezetek a könyvtárak által végrehajtott, az alkotás támogatását célzó intézkedésekre, az írott művek szerzőinek képzésére irányuló intézkedésekre, valamint a nyilvános felolvasás előmozdítására irányuló intézkedésekre fordítja azokat az összegeket, amelyeket a nem elérhető könyvek felhasználása címén szedtek be, és amelyeket nem lehetett szétosztani amiatt, mert az azokra jogosultakat nem lehetett azonosítani vagy felkutatni az L. 321‑1. cikk utolsó bekezdésében előírt határidő lejárta előtt.
[…]”
11. A szellemi tulajdonról szóló törvénykönyv L. 134‑1–L. 134‑9. cikkének végrehajtására vonatkozó szabályokat a vitatott rendelet pontosította.
III – Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
12. Az alapügy felperesei keresetet nyújtottak be – amelyet a Conseil d’État (államtanács) peres ügyek titkárságán 2013. május 2‑án vettek nyilvántartásba – a vitatott rendelet hatáskörtúllépés miatt történő megsemmisítése iránt. Különösen azzal érveltek, hogy a nem elérhető könyvekről szóló törvény, amelyet ez a rendelet hajt végre, összeegyeztethetetlen a szerzői jogi védelem alatt álló mű többszörözésének engedélyezéséhez való jog alóli, a 2001. május 22‑i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben kimerítő jelleggel felsorolt korlátozásokkal és kivételekkel.
13. A Syndicat des écrivains de langue française (francia nyelvű írók szövetsége, SELF), az Autour des auteurs egyesület és 35 természetes személy beavatkozóként lépett be az eljárásba az alapügy felperesei kérelmeinek támogatása végett.
14. Az alapügy alperesei a kereset elutasítását kérték, többek között arra hivatkozva, hogy a vitatott rendelet nem ellentétes a 2001/29 irányelv céljaival, mivel nem hoz létre a mű többszörözéséhez való kizárólagos jog tekintetében az ezen irányelv értelmében vett kivételt vagy korlátozást.
15. A Société française des intérêts des auteurs de l’écrit (írott művek szerzőinek érdekeit képviselő francia társaság, a továbbiakban: SOFIA) beavatkozóként lépett be az eljárásba és ugyancsak a kereset elutasítását kérte. A ministre de la Culture et de la Communication (kulturális és kommunikációs miniszter) 2013. március 21‑i rendeletével (JORF 76. sz., 2013. március 30., 5420. o.) ez a társaság engedélyt kapott a „nem elérhető” XX. századi könyvekre vonatkozó digitális jogok gyakorlására.
16. 2013. december 19‑i határozatával a kérdést előterjesztő bíróság a vitatott rendelet alkotmányosságával kapcsolatos elsőbbségi kérdést terjesztett a Conseil constitutionnel (alkotmánytanács, Franciaország) elé. Ez utóbbi a 2014. február 28‑i határozattal úgy ítélte meg, hogy a szellemi tulajdonról szóló törvénykönyv L. 134‑1–L. 134‑9. cikkei összeegyeztethetőek az alkotmánnyal, azzal az indokkal, hogy egyrészt a nem elérhető könyvek digitális többszörözéséhez, illetve megjelenítéséhez való jogok közös kezelésének az e cikkek által létrehozott rendszere nem eredményez tulajdontól való megfosztást, másrészt pedig azok a feltételek, amelyek mellett a szerzők e jogokat élvezik, e jogokat a jogalkotó által követett közérdekű célra tekintettel nem sértik aránytalanul.
17. A Conseil d’État (államtanács) szerint a vitatott rendelet a nyilvánosság részére történő kereskedelmi terjesztés hiányában hozzáférhetetlenné vált írásos örökség értékének megőrzése érdekében olyan rendelkezést vezetett be, amelynek célja a Franciaországban 2001. január 1‑je előtt kiadott, kiadó általi kereskedelmi terjesztés és nyomtatott vagy digitális formában történő kiadás tárgyát nem képező könyvekben megjelenő művek digitális felhasználásának előmozdítása. A Conseil d’État (államtanács) rámutat, hogy ebben az esetben az e könyvek digitális formában történő többszörözésének vagy megjelenítésének engedélyezéséhez való jogot a könyveknek a Bibliothèque nationale de France által kezelt, a nyilvánosság számára hozzáférhető adatbázisba való felvételétől számított hat hónapos határidő lejártával a kultúráért felelős miniszter által e célra engedélyezett közös jogkezelő szervezetek gyakorolják.
18. A Conseil d’État (államtanács) előadja, hogy a nem elérhető könyv szerzője vagy az e könyv nyomtatott formában történő többszörözésének jogával rendelkező kiadó a könyv adatbázisba történő felvételétől számított hat hónapon belül tiltakozhat e jog gyakorlása ellen. Ezenkívül a nem elérhető könyv szerzője még e határidő leteltét követően is bármikor tiltakozhat a többszörözéshez vagy megjelenítéshez való jog gyakorlása ellen, ha úgy ítéli meg, hogy a könyv többszörözése vagy megjelenítése a becsületére vagy hírnevére sérelmes lehet. A Conseil d’État (államtanács) hozzáteszi, hogy a nem elérhető könyv szerzője egyébiránt a szellemi tulajdonról szóló törvénykönyv L. 134‑6. cikkében rögzített feltételek mellett bármikor dönthet úgy, hogy visszavonja az engedélyezett közös jogkezelő szervezettől a könyv digitális formában történő többszörözésének és megjelenítésének engedélyezéséhez való jogot.
19. A kérdést előterjesztő bíróság – miután elutasította az összes, nem a 2001/29 irányelv 2. és 5. cikkére alapított kereseti kérelmet – megállapította, hogy az alapügy felpereseinek az e rendelkezésekre alapított kereseti kérelmére adandó válasz attól függ, hogy a 2001/29/EK irányelv említett rendelkezéseivel ellentétes‑e, ha a szellemi tulajdonról szóló törvénykönyv L. 134‑1‑L. 134‑9. cikkei által létrehozotthoz hasonló szabályozás az engedélyezett közös jogkezelő szervezetekre bízza a „nem elérhető könyvek” digitális formában történő többszörözése vagy megjelenítése engedélyezéséhez való jog gyakorlását azzal, hogy az ott meghatározott feltételek mellett lehetővé teszi e könyvek szerzői vagy azok jogutódai számára, hogy tiltakozzanak e joggyakorlás ellen vagy véget vessenek annak.
20. E körülményekre tekintettel a Conseil d’État (államtanács) felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:
„Ellentétes‑e a 2001/29 irányelv [2. és 5. cikkeivel] az, ha a (code de la propriété intellectuelle [szellemi tulajdonról szóló törvénykönyv] L. 134‑1–L. 134‑9. cikkei által létrehozotthoz hasonló) szabályozás az engedélyezett közös jogkezelő szervezetekre bízza a »nem elérhető könyvek« digitális formában történő többszörözése vagy megjelenítése engedélyezéséhez való jog gyakorlását azzal, hogy az ott meghatározott feltételek mellett lehetővé teszi e könyvek szerzői vagy azok jogutódai számára, hogy tiltakozzanak e joggyakorlás ellen vagy véget vessenek annak?”
IV – A Bíróság előtti eljárás
21. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéssel kapcsolatban írásbeli észrevételeket nyújtott be M. Soulier és S. Doke, a SOFIA, a francia, a német, az olasz és a lengyel kormány, valamint az Európai Bizottság. A SOFIA, a francia, a cseh és a lengyel kormány, valamint a Bizottság a 2016. május 11‑én tartott tárgyaláson szóban is előadta álláspontját.
22. M. Soulier és S. Doke, valamint a Bizottság azzal érvelnek, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre igenlő választ, míg a SOFIA, a francia, a német és a lengyel kormány szerint nemleges választ kell adni. Az olasz kormány nemleges választ javasol, fenntartva, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak erre vonatkozóan még vizsgálódnia kell. Az olasz kormány ugyanis azt javasolja, hogy a kérdést előterjesztő bíróságot kérjék fel – a szóban forgó szabályozásnak különösen a szerzők előzetes tájékoztatásával, a tiltakozásra és visszavonásra vonatkozó lehetőségeikkel, valamint a díjazásuk módjaival kapcsolatos rendelkezései megvizsgálásával – arra, hogy ténylegesen ellenőrizze, hogy a szóban forgó szabályozás nem sérti‑e aránytalanul a szerzői jogokat.
V – Elemzés
A – Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem tartalma
23. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéssel a kérdést előterjesztő bíróság azt kérdezi a Bíróságtól, hogy az olyan nemzeti szabályozás, amely az engedélyezett közös jogkezelő szervezetekre bízza a „nem elérhető” könyvek digitális formában való többszörözése vagy megjelenítése(4) díjazás ellenében(5) történő engedélyezéséhez való jog gyakorlását,(6) összeegyeztethető‑e a 2001/29 irányelv 2. cikkének a) pontjával,(7) amely kizárólagos többszörözési jogot hoz létre a szerzők javára, és amely irányelv az 5. cikkében engedélyezi a tagállamok számára azt, hogy e jog alól kivételeket és korlátozásokat írjanak elő.(8)
24. Annak ellenére, hogy a kérdést előterjesztő bíróság csak a 2001/29 irányelv 2. és 5. cikkeire hivatkozik, az alapügy felpereseihez, a német kormányhoz és a Bizottsághoz hasonlóan úgy vélem, hogy az alapügyben szóban forgóhoz hasonló nemzeti szabályozást – amely bizonyos körülmények között engedélyezi az engedélyezett közös jogkezelő szervezet számára a „nem elérhető” könyvek digitális formában történő felhasználását – nemcsak a 2001/29 irányelv 2. cikkének a) pontja, hanem 3. cikkének (1) bekezdése alapján is meg kell vizsgálni,(9) amely a szerzők számára kizárólagos jogot biztosít műveik mindenfajta nyilvánossághoz közvetítésének engedélyezésére, illetve megtiltására.
25. Ugyanis egy könyv digitális változatának oly módon történő felhasználása, hogy a nyilvánosság ahhoz hozzáférhet, magában foglalja annak a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételét, és véleményem szerint egy mű nyilvánossághoz közvetítésének minősül a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében.(10)
26. Ebből következik, hogy a 2001/29 irányelv 2. cikkének a) pontja és 3. cikkének (1) bekezdése értelmében a szerzői jogi védelem alatt álló könyvek digitális felhasználása egy mű „többszörözésének” és „nyilvánossághoz közvetítésének” minősül, amely a szerző egyéni és külön engedélyéhez kötött,(11) legalábbis akkor, ha ezek a cselekmények nem tartoznak az ezen irányelv 5. cikkében előírt kivételek, illetve korlátozások alá.(12)
B – A 2001/29 irányelv 5. cikke
27. A 2001/29 irányelv 2. cikke a) pontjának és 3. cikke (1) bekezdésének értelmezésével kapcsolatos álláspontom kifejtése előtt először is kizárom azt, hogy ezen irányelv 5. cikke, valamint a 2–4. cikkben foglalt kizárólagos jogok alóli kivételeknek és korlátozásoknak az e cikk által létrehozott rendszere releváns az alapügy megoldása szempontjából.
28. Az alapügyben szóban forgóhoz hasonló szabályozás ugyanis nem szerepel(13) a 2001/29 irányelv 5. cikkében részletesen és kimerítő jelleggel felsorolt(14) kivételek és korlátozások között.(15)
29. Ezenkívül a kivételek és korlátozások ezen rendszerét szigorúan körülhatárolja a 2001/29 irányelv 5. cikkének (5) bekezdése, amely előírja, hogy azok „kizárólag olyan különös esetekben alkalmazhatók, amelyek nem sérelmesek a mű vagy más, védelem alatt álló teljesítmény rendes felhasználására, és indokolatlanul nem károsítják a jogosult jogos érdekeit”.(16) Következésképpen az ezen irányelv 5. cikkében előírt kivételre történő hivatkozáshoz arra is szükség van, hogy a többszörözés joga, illetve a nyilvánossághoz közvetítés joga alóli kivétel vagy korlátozás megfeleljen az említett irányelv 5. cikkének (5) bekezdésében meghatározott feltételeknek.(17)
30. Végül a SOFIA észrevételeivel ellentétben sem a 2001/29 irányelv 5. cikke, sem az említett irányelv más rendelkezése nem rendelkezik annak lehetőségéről, hogy a tagállamok kiterjesszék e kivételek vagy korlátozások hatályát.(18)
31. Ezt kizárólag az európai uniós jogalkotó indítványozhatja. A Bizottsághoz hasonlóan úgy vélem, hogy ha a tagállamoknak lenne lehetőségük arra, hogy a szerzői jog alól az európai uniós szinten előírt eltérésekhez képest más eltéréseket alkalmazzanak, a szerzői joghoz kapcsolódó jogbiztonság veszélybe kerülne.
C – A művek többszörözésének és nyilvánossághoz közvetítésének engedélyezésére, illetve megtiltására vonatkozó, a 2001/29 irányelv 2. cikkének a) pontja és 3. cikkének (1) bekezdése által biztosított kizárólagos jogok hatálya
32. Mivel a 2001/29 irányelv 5. cikke által hivatkozott korlátozások, illetve kivételek egyike sem vehető figyelembe a jelen ügyben, az ezen irányelv 2. és 3. cikke által biztosított kizárólagos jogok hatályának megvizsgálása marad hátra annak érdekében, hogy összevessük azt a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyát képező szabályozással.
1. Előzetes megjegyzések
33. Mind az uniós jog egységes alkalmazásának követelményéből, mind az egyenlőség elvéből az következik, hogy az uniós jog egy olyan rendelkezésének fogalmait, mint például a 2001/29 irányelv 2. és 3. cikke, amelyek semmilyen konkrét utalást nem tartalmaznak a tagállamok jogára a rendelkezés értelmének vagy terjedelmének meghatározásához, általában az egész Unióban önállóan és egységesen kell értelmezni.(19)
34. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak kifejezéseit, hanem annak szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi.(20) A jelen ügyben a 2001/29 irányelv fő célja a magas szintű védelem létrehozása(21) többek között a szerzők számára, lehetővé téve számukra, hogy műveik felhasználásáért megfelelő díjazást kapjanak, többek között azok többszörözése vagy nyilvánossághoz közvetítése során.(22)
35. A 2001/29 irányelv 2. cikkének a) pontja és 3. cikkének (1) bekezdése értelmében a szerzők kizárólagos jogot élveznek műveik többszörözésének, illetve nyilvánossághoz közvetítésének engedélyezésére, illetve megtiltására.(23)
36. A Bíróság kimondta, hogy a szóban forgó kizárólagos jogok olyan preventív jellegű jogok, amelyek lehetővé teszik a szerző számára, hogy a többszörözés (vagy a nyilvánossághoz közvetítés) megtiltása érdekében művük lehetséges felhasználói és a felhasználók által esetlegesen tervezett többszörözés (vagy nyilvánossághoz közvetítés)(24) közé álljanak.
37. Következésképpen a 2001/29 irányelv 2. cikkének a) pontja és 3. cikkének (1) bekezdése értelmében a szerzőnek kizárólagos joga van eldönteni azt, hogy adott esetben mikor és hogyan engedélyezi vagy tiltja meg a művének többszörözését vagy nyilvánossághoz közvetítését.
2. A szerző kizárólagos jogai és az alapügyben szóban forgóhoz hasonló nemzeti szabályozás
a) A szerző kifejezett és előzetes hozzájárulása
38. Véleményem szerint a 2001/29 irányelv 2. cikkének a) pontja és 3. cikkének (1) bekezdése a szerző kifejezett és előzetes hozzájárulását(25) írják elő művének mindenfajta többszörözéséhez, illetve mindenfajta nyilvánossághoz közvetítéséhez, ideértve a digitális formában történő többszörözést, illetve nyilvánossághoz közvetítést is. Ez a hozzájárulás(26) a szerzőket megillető alapvető előjog.
39. Eltérést engedő uniós szabályozás hiányában(27) a szerzőnek a műve többszörözéséhez, illetve nyilvánossághoz közvetítéséhez való kifejezett és előzetes hozzájárulása nem törölhető el, nem feltételezhető, illetve nem korlátozható annak hallgatólagos hozzájárulással(28) vagy az átruházásra vonatkozó vélelemmel történő helyettesítésével, amely ellen a szerzőnek meghatározott időn belül, a nemzeti jog által előírt feltételek mellett tiltakoznia kell. Ebből következik, hogy a vitatott rendelethez hasonló nemzeti szabályozás, amely a szerző kifejezett és előzetes hozzájárulását hallgatólagos beleegyezéssel, illetve a hozzájárulásra vonatkozó vélelemmel helyettesíti, megfosztja a szerzőt a szellemi tulajdonhoz való jogának lényeges elemétől.
b) A tiltakozás és a visszavonás lehetősége, valamint a díjazáshoz való jog módosítja‑e a szóban forgó kizárólagos jogok hatályát?
40. Az, hogy a szerzőnek az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozás alapján bizonyos feltételek mellett lehetősége van arra, hogy tiltakozzon(29) az ellen, hogy a SOFIA a művének digitális formában történő többszörözése és nyilvánossághoz közvetítése engedélyezéséhez való jogot gyakorolja,(30) illetve arra, hogy a SOFIA‑tól visszavonja(31) a valamely könyv digitális formában történő többszörözésének, illetve nyilvánossághoz közvetítésének engedélyezéséhez való jogot, semmit nem változtat ezen a megállapításon.(32)
41. Egyébként az, hogy a szerző a művének többszörözéséért, illetve nyilvánossághoz közvetítéséért a nemzeti szabályozás alapján díjazásban részesül,(33) semmit nem változat azon a körülményen, hogy megsérthették a kizárólagos jogait.
42. A 2001/29 irányelv 2. cikkének a) pontjában és 3. cikkének (1) pontjában előírt kizárólagos jogok magukban foglalják a megfelelő díjazáshoz való jogot a művek felhasználásáért, azonban nem korlátozódnak erre az egyetlen jogra. Ebben a tekintetben a Bíróság már megállapította, hogy a 2001/29 irányelv 2. cikkének a) pontjában és 3. cikkének (1) bekezdésében szereplő szerzői jogot meg kell különböztetni például a 2006/115 irányelv 8. cikkének (2) bekezdése alapján az előadóművészeket és a hangfelvétel‑előállítókat megillető kompenzációs jellegű(34) jogtól.
c) A mű nyilvánosság részére történő kereskedelmi terjesztésének hiánya hatással van‑e a szóban forgó kizárólagos jogok tartalmára?
43. Az, hogy a szerző a művét nem használja fel teljes mértékben, például a nyilvánosság részére történő kereskedelmi terjesztés hiánya miatt,(35) nem módosítja a műve többszörözésének, illetve nyilvánossághoz közvetítésének engedélyezésére vagy megtiltására vonatkozó kizárólagos jogait.
44. Ebben a tekintetben az olasz kormány megállapítja, hogy „a tulajdonjog klasszikus formájában, amely az ingatlantulajdonból fejlődött ki, mindig is elfogadott volt az, hogy a törvény – e jog azon különös korlátozásain kívül, amelyek a tulajdonos számára nyomós közérdekből előírják, hogy elfogadja harmadik személyek [bizonyos] olyan cselekményeit, amelyek hatással vannak a tulajdonos azon lehetőségére, hogy a tulajdonát használja – olyan eseteket írhatott elő, amelyekben a vagyontárgyon fennálló jog kimerül amiatt, mert azt nem használják, amennyiben harmadik személyek azt produktívan, és ennélfogva társadalmilag hasznos módon használják. Ugyanis annak ellenére, hogy a tulajdonosnak többek között arra is van lehetősége, hogy ne használja a tulajdonát, mivel a tulajdonjog nem évül el, az azon harmadik személy előnyben részesítéséhez fűződő érdeket – a tulajdonossal szemben, aki nem mutat érdeklődést a tulajdona iránt, és azt ezáltal kizárja a termelési láncból –, aki, bár jogcím nélkül, a tulajdont ténylegesen használja, és lehetővé teszi a gazdasági potenciáljának javítását, mindig is figyelembe kellett venni”.
45. Az alkalmazandó jogszabályszövegek alapján ennek az álláspontnak a jelen ügyben nem lehet helyt adni.
46. Ugyanis a 2001/29 irányelv egyetlen szankciót, illetve jogkövetkezményt sem ír elő arra az esetre, ha a szerző az ezen irányelv 2. cikkének a) pontjában és 3. cikkének (1) bekezdésében említett kizárólagos jogait nem, illetve csak korlátozottan gyakorolja. Következésképpen, a szóban forgó jogok akkor is érintetlenül maradnak,(36) ha azokat a jogosultja nem „használja fel”.
47. Ezenkívül a 2012/28 irányelv megerősíti ezt az értelmezést.
48. Ez az irányelv az úgynevezett „árva” művek egyes felhasználási módjaira vonatkozik, azaz a szerzői jogi oltalom alá tartozó olyan művekre, amelyeknek nincs ismert jogosultja vagy amelyek jogosultja, ha ismert is, ismeretlen helyen tartózkodik. Az irányelvet abból kiindulva fogadták el, hogy „[á]rva művek esetében a többszörözési vagy a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételi cselekményekhez ilyen előzetes hozzájárulás nem szerezhető”.(37)
49. Ebben a tekintetben a 2012/28 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy a tagállamok rendelkeznek a 2001/29/EK irányelv 2., illetve 3. cikkében biztosított többszörözési és a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételi jogokra vonatkozó kivételről vagy korlátozásról, annak biztosítása érdekében, hogy a 2012/28 irányelv 1. cikkének (1) bekezdésében említett szervezetek(38) a gyűjteményükben megtalálható árva műveket többek között digitalizálás céljából többszörözzék(39) és a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tegyék.
50. A 2001/29 irányelv 2. és 3. cikke alóli, a 2012/8 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében foglalt kivétel, illetve korlátozás tehát nagyon korlátozott.
51. Egyébként a 2012/28 irányelv 6. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy „[a]z 1. cikk (1) bekezdésében említett szervezetek e cikk (1) bekezdésével összhangban kizárólag a – különösen a gyűjteményükben található művek és hangfelvételek megőrzését és helyreállítását, valamint művelődési és oktatási célú hozzáférhetőségét szolgáló – közérdekű feladataikkal kapcsolatos célokra használhatnak fel árva műveket. A szervezetek a felhasználás során kizárólag annak érdekében érhetnek el bevételt, hogy az árva művek digitalizálásával és az árva művek nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételével kapcsolatos költségeiket fedezzék”(40).
52. Úgy vélem, hogy ellentmondásos lenne, ha sokkal szigorúbb követelmények lennének előírva a 2012/28 irányelv alapján egy árva mű többszörözésére és nyilvánossághoz közvetítésére, mint ugyanezekre a felhasználási cselekményekre a „nem elérhető” könyvekkel kapcsolatban az alapügyben szóban forgóhoz hasonló valamely nemzeti szabályozás alapján.(41)
53. Ugyanis ellentétben a 2012/28 irányelvvel, amely jóhiszemű és gondos jogosultkutatást ír elő a mű felhasználása előtt, a szóban forgó nemzeti szabályozás a szerző számára semmilyen egyéni intézkedést nem ír elő. A szellemi tulajdonról szóló törvénykönyv L. 134‑3. cikkének megfelelően, ha egy könyvet felvesznek az L. 134‑2. cikkben említett adatbázisba, a szerzőnek hat hónap áll a rendelkezésére ahhoz, hogy tiltakozzon a műve digitális formában történő többszörözésének, illetve ilyen formában történő nyilvánossághoz közvetítésének engedélyezésére vonatkozó jognak a SOFIA általi gyakorlása ellen. Ezenkívül, miközben a 2012/28 irányelv 6. cikkének (2) bekezdése kifejezetten kizárja az árva mű kereskedelmi célból történő mindenfajta felhasználását, az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozás a „nem elérhető” könyvek kereskedelmi felhasználására vonatkozik.
d) A jogkezelésnek a szóban forgó nemzeti szabályozás által megállapított részletes szabályairól
54. A SOFIA,(42) valamint a francia,(43) a német és a lengyel kormány álláspontja szerint az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozás nem befolyásolja a szerzői jogok védelmét, és csak bizonyos jogok kezelésének részletes szabályait állapítja meg, a 2001/29 irányelv 2. cikkének a) pontjával és 3. cikkének (1) bekezdésével nem ellentétes az, hogy a tagállamok meghatározzák a szerzői jogok kezelésének részletes szabályait.
55. A szerzői jogra vonatkozó ilyen koncepció számomra úgy tűnik, hogy ellentétes a 2001/29 irányelv 2. cikkének a) pontjával és 3. cikkének (1) bekezdésével.(44) Ezek a rendelkezések ugyanis azzal, hogy előírják a szerző kizárólagos jogát a művei többszörözésének és nyilvánossághoz közvetítésének engedélyezésére, meghatározzák e jogok szerző által történő gyakorlásának módját is.
56. Bár igaz, hogy a 2001/29 irányelv nem harmonizálja és nem sérti a szerző jogok kezelésének a tagállamokban fennálló részletes szabályait,(45) az uniós jogalkotó – annak előírásával, hogy a szerző főszabály szerint kizárólagos jogokat élvez a műve többszörözésének és nyilvánossághoz közvetítésének engedélyezésére, illetve megtiltására – a hatásköreit gyakorolta a szellemi tulajdon területén.
57. Ilyen körülmények között a tagállamok már nem fogadhatnak el a szerzői jogok kezelésével kapcsolatos olyan részletes szabályokat, amelyek veszélyeztetik az uniós szabályozást,(46) még akkor sem, ha ez közérdekű célból történne.(47) Ugyanis mielőtt a többszörözésre és a nyilvánossághoz közvetítésre vonatkozó jogok kezelése felmerülne, e kizárólagos jogok jogosultjainak engedélyt kell adniuk egy jogkezelő szervezetnek a jogaik kezelésére.
58. A teljesség kedvéért a fentiek megerősítését szolgálja számomra a szerzői és szomszédos jogokra vonatkozó közös jogkezelésről és a zeneművek belső piacon történő online felhasználásának több területre kiterjedő hatályú engedélyezéséről szóló, 2014. február 26‑i 2014/26/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv,(48) amely „a szerzői és szomszédos jogok közös jogkezelő szervezetek általi kezelése megfelelő működésének biztosításához szükséges követelményeket” határozza meg,(49) még ha az időbeli hatálya miatt nem is alkalmazható az alapügyben.
59. A 2014/26 irányelv 5. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „[a] jogosultak megbízhatják a választásuk szerinti közös jogkezelő szervezetet, hogy kezelje a választásuk szerinti jogokat, jogfajtákat vagy műtípusokat és egyéb teljesítményeket a választásuk szerinti terület tekintetében, függetlenül attól, hogy melyik tagállamban van a közös jogkezelő szervezet letelepedési helye vagy a jogosult letelepedési helye vagy lakóhelye, illetve a jogosult mely tagállam állampolgára […]”(50). Az olyan szabályozás, mint az alapügy tárgyát képező szabályozás, nem felel meg ennek a cikknek.
60. Ezenkívül a 2014/26 irányelv 5. cikkének (7) bekezdéséből egyértelműen kitűnik, hogy a szerzői jog jogosultjának „minden egyes jogra, jogfajtára vagy műtípusra és egyéb teljesítményre vonatkozóan, amelynek kezelésével a közös jogkezelő szervezetet megbízza, kifejezett hozzájárulását” kell adnia. E cikk hozzáteszi, hogy „minden ilyen hozzájárulást bizonyító erejű okirat formájában kell megadni”.
61. A hozzájárulás tehát továbbra is a kizárólagos jogok szerző által történő gyakorlásának sarokköve.
e) A kereskedelmi forgalomba nem kerülő művek digitalizálására és hozzáférhetővé tételére vonatkozó alapelvekről szóló, 2011. szeptember 20‑án aláírt egyetértési megállapodás hatása(51)
62. A SOFIA, valamint a francia, a német és a lengyel kormány végül előadják, hogy az alapügyben szóban forgó szabályozás illeszkedik az uniós szinten végzett munka összefüggésébe, amelynek eredményeit a kereskedelmi forgalomba nem kerülő művek digitalizálására és hozzáférhetővé tételére vonatkozó alapelvekről szóló egyetértési megállapodásban foglalták össze, amelyet az európai könyvtárak, szerzők, kiadók és közös jogkezelő szervezetek 2011. szeptember 20‑án írtak alá, a Bizottság jelenlétében(52) (a továbbiakban: egyetértési megállapodás). Az egyetértési megállapodás, amelyre a 2012/28 irányelv kifejezetten utal,(53) előírja a kereskedelmi forgalomba nem kerülő könyvek tömeges digitalizálásának lehetőségét, azoknak a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétele céljából. Elfogadja azt is, hogy a szerzőknek a felhasználási jogok közös kezeléséhez való hozzájárulása vélelmezhető, feltéve egyrészt, hogy minden erőfeszítést megtettek a tájékoztatásuk érdekében, másfelől pedig, hogy az érdekeiket a hozzájárulás megadásának megtagadására, valamint a visszavonásra vonatkozó rendelkezések által védik.
63. A 2012/28 irányelv (4) preambulumbekezdése úgy rendelkezik, hogy „[e]z az irányelv nem érinti a tagállamokban kialakítás alatt álló azon konkrét megoldásokat, amelyek célja, hogy olyan tömeges digitalizálási kérdésekkel foglalkozzanak, mint például az ún. »kereskedelmi forgalomba nem kerülő« művek. Az ilyen megoldások figyelembe veszik a különböző típusú tartalmak és a különböző felhasználók sajátosságait, és a releváns érdekelt felek közötti megegyezésre építenek. Ezt a megközelítést követték a[z egyetértési megállapodásban] is […]. Ez az irányelv nem érinti […] az egyetértési megállapodást, amely felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy biztosítsák, hogy a felhasználók, jogosultak és a közös jogkezelő szervezetek közötti önkéntes megállapodások, amelyek a bennük foglalt elvek alapján engedélyezik a kereskedelmi forgalomba nem kerülő művek használatát, részesüljenek a követelményként előírt jogbiztonság előnyeiből nemzeti és határon átnyúló viszonylatban is”(54).
64. Véleményem szerint ez az egyetértési megállapodás jogilag nem rendelkezik olyan kötelező erővel, amely korlátozhatná a 2001/29 irányelv 2. cikkének a) pontjában és 3. cikkének (1) bekezdésében előírt kizárólagos jogok hatályát, csupán felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy biztosítsák a jogbiztonságot a felhasználók, jogosultak és a közös jogkezelő szervezetek közötti önkéntes megállapodások(55) esetén. Márpedig a szóban forgó nemzeti szabályozásban egyáltalán nem „önkéntes megállapodásokról” van szó.
VI – Végkövetkeztetések
65. Anélkül, hogy kétségbe vonnánk a feledésbe merült könyveknek szükség esetén új technológiák által történő újbóli életre keltéséhez fűződő jogszerű célt, azt javaslom, hogy a Bíróság – a 2001/29 irányelv céljaira, annak 2. cikke a) pontjának és 3. cikke (1) bekezdésének egyértelmű megfogalmazására, a kifejezett és előzetes hozzájárulás elvétől való eltérés hiányára, valamint az ettől eltérő egyéb uniós rendelkezések hiányára tekintettel – a Conseil d’État (államtanács, Franciaország) által előzetes döntéshozatal céljából előterjesztett kérdésre a következő választ adja:
A szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22‑i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikkének a) pontjával és 3. cikkének (1) bekezdésével ellentétes az olyan szabályozás, mint a code de la propriété intellectuelle (szellemi tulajdonról szóló törvénykönyv) L. 134‑1–L. 134‑9. cikkei által létrehozott szabályozás, amely az engedélyezett közös jogkezelő szervezetekre bízza a „nem elérhető könyvek” digitális formában történő többszörözésének és megjelenítésének engedélyezésére vonatkozó jog gyakorlását, még akkor is, ha az általa meghatározott feltételek mellett lehetővé teszi e könyvek szerzői vagy azok jogutódai számára, hogy tiltakozzanak e joggyakorlás ellen vagy véget vessenek annak.