A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)
2015. július 16.(*)
„Fellebbezés – Az Európai Unió intézményeinek dokumentumaihoz való hozzáférés –1049/2001/EK rendelet – A 4. cikk (1) bekezdésének b) pontja – 45/2001/EK rendelet – 8. cikk – A hozzáféréshez való jog alóli kivétel – A személyes adatok védelme – A »személyes adatok« fogalma – Személyes adatok továbbításának feltételei – Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságnak (EFSA) a növényvédő szerek forgalombahozatali engedélye iránti kérelmekhez csatolandó szakdokumentációt érintő útmutató‑tervezetére vonatkozó egyes észrevételek szerzőinek neve – A hozzáférés megtagadása”
A C‑615/13. P. sz. ügyben,
a ClientEarth (székhelye: London [Egyesült Királyság]),
a Pesticide Action Network Europe (PAN Europe) (székhelye: Brüsszel [Belgium])
(képviseli őket: P. Kirch ügyvéd)
fellebbezőknek
az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2013. november 27‑én benyújtott fellebbezése tárgyában,
a többi fél az eljárásban:
az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) (képviselik: D. Detken és C. Pintado, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: R. Van der Hout advocaat)
alperes az elsőfokú eljárásban,
az Európai Bizottság (képviselik: B. Martenczuk és L. Pignataro‑Nolin, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)
beavatkozó az elsőfokú eljárásban,
támogatja őket:
az európai adatvédelmi biztos (képviselik: A. Buchta és M. Pérez Asinari, meghatalmazotti minőségben),
beavatkozó a fellebbezési eljárásban,
A BÍRÓSÁG (második tanács),
tagjai: R. Silva de Lapuerta tanácselnök, K. Lenaerts (előadó), a Bíróság elnökhelyettese, A. Arabadjiev, J. L. da Cruz Vilaça és C. Lycourgos bírák,
főtanácsnok: P. Cruz Villalón,
hivatalvezető: L. Hewlett főtanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2015. január 22‑i tárgyalásra,
a főtanácsnok indítványának a 2015. április 14‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Fellebbezésükkel a ClientEarth és a Pesticide Action Network Europe (PAN Europe) (a továbbiakban: PAN Europe) az Európai Unió Törvényszéke ClientEarth és PAN Europe kontra EFSA ítéletének (T‑214/11, EU:T:2013:483, a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kérik, amellyel a Törvényszék elutasította azon keresetüket, amelynek tárgya kezdetben az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) 2011. február 10‑i azon határozatának a megsemmisítésére irányuló kérelem volt, amely megtagadta a hozzáférést az EFSA által a növényvédő szerek forgalombahozatali engedélye iránti kérelmeket benyújtók részére készített útmutatót (a továbbiakban: útmutató) érintő bizonyos munkadokumentumokhoz, majd az EFSA 2011. december 12‑i azon határozatának megsemmisítésére irányuló kérelem, amely visszavonta a korábbi határozatot, és engedélyezte a fellebbezők részére a kért információk összességéhez való hozzáférést, kivéve azokat, amelyek az említett útmutatóra vonatkozó tervezet (a továbbiakban: útmutató‑tervezet) kapcsán észrevételeket tevő külső szakértők nevét érintették.
Jogi háttér
2 A személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása [helyesen: kezelése] tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18‑i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2001. L 8., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 26. kötet, 102. o.) 2. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:
„E rendelet alkalmazásában:
a) »személyes adat«: az azonosított vagy azonosítható természetes személyre – a továbbiakban »érintett«‑re – vonatkozó bármely információ; az azonosítható személy olyan személy, aki közvetlen vagy közvetett módon azonosítható, különösen egy azonosító számra vagy a személy fizikai, fiziológiai, mentális, gazdasági, kulturális vagy társadalmi önazonosságára vonatkozó egy vagy több tényezőre történő utalás révén;
[...]”
3 E rendelet „Személyes adatok továbbítása közösségi intézményektől és szervektől eltérő, a 95/46/EK irányelv hatálya alá tartozó címzettek részére” című 8. cikkének szövege a következő:
„A 4., 5., 6. és 10. cikk sérelme nélkül, a személyes adatokat a 95/46/EK irányelv végrehajtására elfogadott nemzeti jogszabályok hatálya alá tartozó címzettek részére kizárólag akkor lehet továbbítani,
[...]
b) ha a címzett nyilatkozata szerint [helyesen: ha a címzett bizonyítja, hogy] az adatok továbbítása szükséges, és nincs ok azt feltételezni, hogy az érintett törvényes érdekei sérelmet szenvedhetnek.”
4 Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30‑i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet. 331. o.) meghatározza az ezen intézmények dokumentumaihoz való hozzáférési jog elveit, feltételeit és korlátait.
5 Ugyanezen rendelet „Kivételek” című 4. cikkének (1) bekezdése ekként rendelkezik:
„Az intézmények megtagadják a dokumentumokhoz való hozzáférést, ha a közzététel [helyesen: Az intézmény megtagadja a dokumentumhoz való hozzáférést, ha a hozzáférhetővé tétel sértené a következők védelmét:]
[...]
b) a személyiség [helyesen: magánélet] és a magánszemély becsületének védelme, különösen a személyi [helyesen: személyes] adatok védelmére vonatkozó közösségi joganyagnak megfelelően.”
A jogvita előzményei
6 A növényvédő szerek forgalomba hozataláról, valamint a 79/117/EGK és a 91/414/EGK tanácsi irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. október 21‑i 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 309., 1. o.) 8. cikkének (5) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „[a növényvédő szerek forgalombahozatali engedélyének] kérelmező[je] [az EFSA] által meghatározott módon mellékeli a dokumentációhoz a hatóanyagról és annak megfelelő metabolitjairól, illetve azok egészségre, környezetre és nem célszervezetekre gyakorolt mellékhatásairól szóló, más szakértők által értékelt, nyilvánosan hozzáférhető szakirodalmat […]”.
7 2009. szeptember 25‑én az EFSA felkérte az értékelés módszertanával foglalkozó egységét, hogy dolgozzon ki útmutatót annak érdekében, hogy iránymutatást adjon az említett rendelkezés végrehajtásának módjáról. Ezen egység e célból munkacsoportot hozott létre (a továbbiakban: munkacsoport).
8 A munkacsoport benyújtotta az útmutató tervezetét az EFSA két testülete, így a növényvédő szerekkel és maradványaikkal foglalkozó tudományos testület (a továbbiakban: PPR) és a peszticidekkel foglalkozó irányítóbizottság (a továbbiakban: PSC) részére, amelyek bizonyos tagjai külső tudományos szakértők voltak. E külső szakértőket felkérték, hogy nyújtsanak be egyéni észrevételeket ezen útmutató‑tervezet vonatkozásában.
9 Ezen észrevételeket követően a munkacsoport módosításokat hajtott végre az említett útmutató‑tervezeten. Az utóbbival kapcsolatban ezt követően 2010. július 23. és október 15. között nyilvános konzultációra került sor. Több személy és egyesület, így a PAN Europe is észrevételeket nyújtott be e tervezettel kapcsolatban.
10 2010. november 10‑én a ClientEarth és a PAN Europe dokumentumokhoz való hozzáférés iránti együttes kérelmet nyújtott be az EFSA‑hoz, többek között az 1049/2001 rendelet alapján. E kérelem az útmutató‑tervezet elkészítésével kapcsolatos több dokumentumra vagy dokumentumcsoportra vonatkozott, a PPR‑ben és a PSC‑ben részt vevő szakértők észrevételeit is beleértve.
11 2010. december 1‑jei levelével az EFSA engedélyezte a ClientEarth és a PAN Europe számára a szóban forgó dokumentumok egy részéhez való hozzáférést. Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében szereplő, az intézmények döntéshozatali eljárásának védelmével kapcsolatos kivétel alapján azonban megtagadta két dokumentumcsoport, azaz egyrészről az útmutató‑tervezet egymást követő változatainak, másrészről a PPR és a PSC külső szakértői e tervezetre vonatkozó észrevételeinek hozzáférhetővé tételét.
12 2010. december 23‑án a ClientEarth és a PAN Europe kérelmet nyújtott be aziránt, hogy az EFSA vizsgálja felül a 2010. december 1‑jei levelében szereplő álláspontját.
13 2011. február 10‑i határozatával az EFSA megerősítette, hogy a hozzáférhetővé nem tett dokumentumokhoz való hozzáférést az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének második albekezdése alapján meg kell tagadni.
14 Az útmutatót 2011. február 28‑án fogadták el. Ugyanezen a napon az EFSA Journalban tették közzé.
15 2011. december 12‑én az EFSA a ClientEarth és a PAN Europe által 2010. december 23‑án benyújtott kérelemre válaszul új határozatot fogadott el, és arról értesítette az utóbbiakat. Jelezte, hogy a 2011. február 10‑i határozat „visszavonásáról”, „hatályon kívül helyezéséről” és annak más határozattal való „helyettesítéséről” határozott. Ezen új határozat alapján engedélyezte a ClientEarth és a PAN Europe számára, hogy hozzáférjen többek között a PPR és a PSC külső szakértőinek az útmutató‑tervezetre vonatkozó egyéni észrevételeihez. Jelezte azonban, hogy e szakértők nevét az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése b) pontjának, valamint a személyes adatok védelmére vonatkozó uniós jogszabályoknak, különösen a 45/2001 rendeletnek megfelelően elfedték. E tekintetben azt állította, hogy az említett szakértők nevének hozzáférhetővé tétele személyes adatok továbbításának felel meg a 45/2001 rendelet 8. cikke értelmében, és hogy az ilyen továbbításnak az említett cikkben előírt feltételei a jelen ügyben nem teljesülnek.
A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet
16 2011. április 11‑én a ClientEarth és a PAN Europe keresetet nyújtott be az EFSA 2011. február 10‑i határozatának megsemmisítése iránt. Ezt követően a keresetet úgy tekintették, mint amely ettől az időponttól az EFSA 2011. december 12‑i határozatának megsemmisítésére irányul, amennyiben azzal az EFSA megtagadta azon külső szakértők nevének a ClientEarth és a PAN Europe részére való közlését, akik észrevételeket nyújtottak be az útmutató‑tervezet vonatkozásában.
17 Fellebbezésük alátámasztására a ClientEarth és a PAN Europe három jogalapra hivatkozik.
18 A Törvényszék a három jogalapot megalapozatlannak ítélte, és ennek következtében a keresetet elutasította.
A Bíróság előtti eljárás és a felek kérelmei
19 A ClientEarth és a PAN Europe azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, és az EFSA‑t kötelezze a költségek viselésére.
20 Az EFSA és az Európai Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést, és a ClientEarth‑t és a PAN Europe‑ot kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.
21 A Bíróság elnöke 2014. június 18‑i végzésében engedélyezte az európai adatvédelmi biztos számára, hogy az EFSA és a Bizottság kérelmeinek támogatása végett beavatkozzon.
A fellebbezésről
22 A ClientEarth és a PAN Europe fellebbezésük alátámasztása érdekében három jogalapra hivatkozik.
Az első jogalapról
A felek érvei
23 A 45/2001 rendelet 2. cikkének a) pontjában szereplő „személyes adat” fogalmának helytelen alkalmazására alapított első jogalapjával a ClientEarth és a PAN Europe bírálja a Törvényszék által különösen a megtámadott ítélet 46. pontjában végzett azon értékelést, amely szerint azon információ, amely minden egyes észrevétel esetében lehetővé tette számukra annak azonosítását, hogy az mely külső szakértőtől származik (a továbbiakban: szóban forgó információ), e fogalom körébe tartozik.
24 Vitatják, hogy e fogalom körébe tartozhat adatok olyan csoportja, amely olyan tudományos véleményekkel kapcsolatos, amelyeket szakértők adtak a polgárok érdekében ellátott közfeladattal megbízott testületben való részvételük keretében. Hozzáteszik, hogy az érintett szakértők neve az általuk az útmutató‑tervezet kapcsán kifejtett véleményekhez hasonlóan a nyilvánosság részére hozzáférhető az EFSA internetes oldalán, és ezért a szóban forgó információt szintén nyilvánosan hozzáférhetőnek kell tekinteni. Rámutatnak, hogy semmi nem utal arra, hogy az EFSA vizsgálni kívánta volna, hogy e szakértők ellenezték‑e ezen információ hozzáférhetővé tételét.
25 A fellebbezők arra is hivatkoznak, hogy valamely szakértő esetében az a körülmény, hogy szakmai körben tudományos szakvéleményt bocsát ki, nem tartozik a magánélet fogalma alá.
26 Az EFSA és a Bizottság, amelyeket az európai adatvédelmi biztos támogat, vitatja ezen érvelés megalapozottságát.
A Bíróság álláspontja
27 A 45/2001 rendelet 2. cikkének a) pontja értelmében e rendelet alkalmazásában „személyes adat” az „azonosított vagy azonosítható természetes személyre vonatkozó bármely információ”.
28 A jelen ügyben, ahogyan a megtámadott ítélet 43. pontjában is szerepelt, a ClientEarth és a PAN Europe a szóban forgó információ hozzáférhetővé tételének kérelmezése révén a külső szakértők által tett egyes észrevételek kapcsán azt kívánja megtudni, hogy melyikük azok szerzője.
29 Ezen információ, mivel lehetővé teszi, hogy egy adott észrevételt egyik vagy másik meghatározott szakértőhöz kapcsoljanak, azonosított természetes személyekre vonatkozik, és ennek következtében a 45/2001 rendelet 2. cikkének a) pontja értelmében vett személyes adatok egy csoportját képezi.
30 Ahogyan a Törvényszék a megtámadott ítélet 44–46. pontjában jogosan kimondta, az a körülmény, hogy az említett információ szakmai tevékenység körébe tartozik, nem fosztja meg azt a személyes adatok összességeként való minősítésétől (lásd ebben az értelemben: Österreichischer Rundfunk és társai ítélet, C‑465/00, C‑138/01 és C‑139/01, EU:C:2003:294, 64. pont; Bizottság kontra Bavarian Lager, C‑28/08 P, EU:C:2010:378, 66–70. pont; Worten‑ítélet, C‑342/12, EU:C:2013:355, 19. és 22. pont).
31 Hasonlóképpen, az a körülmény, hogy mind az érintett szakértők személyazonosságát, mind az útmutató‑tervezetre vonatkozóan tett észrevételeket az EFSA internetes oldalán nyilvánosan hozzáférhetővé tették, nem jelenti azt, hogy a szóban forgó információ elvesztette volna ezt a minősítést (lásd ebben az értelemben: Satakunnan Markkinapörssi és Satamedia ítélet, C‑73/07, EU:C:2008:727, 49. pont).
32 Egyébiránt, ahogyan arra az EFSA, a Bizottság és az európai adatvédelmi biztos hivatkozik, a 45/2001 rendelet 2. cikkének a) pontja értelmében vett „személyes adat” és a magánéletre vonatkozó adatok fogalma nem esik egybe. A jelen ügyben tehát hatástalan a ClientEarth és a PAN Europe azon állítása, amely szerint a szóban forgó információ nem tartozik az érintett szakértők magánéletének körébe.
33 Végül, mivel az érintett személynek a szóban forgó információ nyilvánosságra hozatalával szembeni fellépése nem fogalmi eleme a 45/2001 rendelet 2. cikke a) pontjának értelmében vett „személyes adat” fogalmának, a Törvényszék jogosan mondta ki a megtámadott ítélet 58. pontjában, hogy valamely személyre vonatkozó információ személyes adatnak való minősítése nem függ ilyen fellépéstől.
34 A fenti elemzésre tekintettel a Törvényszék jogosan mondta ki a megtámadott ítélet 60. pontjában, hogy az EFSA megalapozottan állapíthatta meg, hogy a szóban forgó információ személyes adatok összességét alkotja.
35 Következésképpen az első jogalapot el kell utasítani.
36 Ezt követően együttesen meg kell vizsgálni a második és a harmadik jogalapot.
A második és a harmadik jogalapról
A felek érvei
37 Második jogalapjuk keretében, amely az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése b) pontjának és a 45/2001 rendelet 8. cikke b) pontjának téves alkalmazásán alapul, a ClientEarth és a PAN Europe arra hivatkozik, hogy sem a Törvényszék, sem az EFSA nem mérlegelte az e két rendelkezés által védett valamennyi érdeket, amely érdekek egyrészről az „átláthatósághoz való jog”, másrészről a magánélet és a személyes adatok védelméhez való jog.
38 Különösen azt bírálják, hogy a Törvényszék megelégedett annak vizsgálatával, hogy bizonyították‑e a szóban forgó információ hozzáférhetővé tételének szükségességét, anélkül hogy a fennálló érdekeket bármilyen módon mérlegelte volna.
39 Az EUSZ 5. cikk megsértésére alapított harmadik jogalapja keretében a ClientEarth és a PAN Europe azt állítja, hogy az általuk a szóban forgó információ hozzáférhetővé tétele szükségességének alátámasztására felhozott különböző érveknek a Törvényszék általi elutasítása megsértette az arányosság elvét.
40 Az EFSA és a Bizottság, amelyeket az európai adatvédelmi biztos támogat, elutasítja a ClientEarth és a PAN Europe által a második jogalap keretében kifejtett érvelés megalapozottságát.
41 A harmadik jogalapot illetően az EFSA először is megkérdőjelezi ezen jogalap elfogadhatóságát. Az ugyanis nem pontosítja kellőképpen a megtámadott ítélet kifogásolt elemeit. Ezenkívül a Törvényszék előtt az EFSA 2011. december 12‑i határozatával szemben már előadott érvek megismétlésére szorítkozik, és ily módon az első fokon előterjesztett keresetlevél újbóli vizsgálatára irányul, ami kívül esik a Bíróság által a fellebbezési eljárás keretében gyakorolt hatáskörök körén.
42 Ezt követően az EFSA a Bizottsághoz hasonlóan arra hivatkozik, hogy a harmadik jogalap nyilvánvalóan megalapozatlan, mivel a Törvényszék csupán azt kívánta meg a 45/2001 rendeletnek és a Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően, hogy a fellebbezők bizonyítsák a szóban forgó információhoz való hozzáféréshez fűződő törvényes érdeküket. E követelmény nem aránytalan, és teljes mértékben biztosítja a fennálló érdekek közötti szükséges egyensúlyt.
A Bíróság álláspontja
– Az elfogadhatóságról
43 Az EFSA állításával ellentétben a fellebbezés harmadik jogalapnak szentelt részei lehetővé teszik a megtámadott ítélet e jogalappal érintett részének azonosítását. Egyébiránt ennek keretében a ClientEarth és a PAN Europe nem szorítkozik a Törvényszék előtt az EFSA 2011. december 12‑i határozatával szemben korábban felhozott érvek megismétlésére, hanem azon helytelen jogalkalmazásra hivatkozik, amelyet a Törvényszék a jelen ügyben a 45/2001 rendelet 8. cikke b) pontjának alkalmazása során elkövetett. Következésképpen az említett jogalap elfogadható.
– Az ügy érdeméről
44 A 45/2001 rendelet 2.cikke a) pontjának értelmében vett személyes adatokhoz való hozzáférés iránti kérelem esetén e rendelet rendelkezéseit, így különösen 8. cikkének b) pontját kell teljes körűen alkalmazni (Bizottság kontra Bavarian Lager ítélet, C‑28/08 P, EU:C:2010:378, 63. pont; Strack kontra Bizottság ítélet, C‑127/13 P, EU:C:2014:2250, 101. pont).
45 A 45/2001 rendelet 8. cikkének b) pontja értelmében a személyes adatok főszabály szerint csak akkor továbbíthatók, ha a címzett bizonyítja, hogy az adatok továbbítása szükséges, és nincs ok azt feltételezni, hogy az érintett törvényes érdekei e továbbítás folytán sérelmet szenvedhetnek.
46 Magából a fenti rendelkezés szövegéből következik, hogy – ahogyan a Törvényszék a megtámadott ítélet 83. pontjában jogosan megállapította –, e rendelkezés a személyes adatok továbbítását két kumulatív feltétel együttes teljesülésétől teszi függővé.
47 Ezen összefüggésben elsőként az ilyen továbbítás kérelmezőjének feladata a továbbítás szükségességének bizonyítása. Ha ezt bizonyítják, az érintett intézmény feladata annak vizsgálata, hogy van‑e ok azt feltételezni, hogy az érintett törvényes érdekei e továbbítás folytán sérelmet szenvedhetnek. Ilyen ok hiányában e kell végezni a kért továbbítást, míg ellenkező esetben az érintett intézménynek a hozzáférés iránti kérelemről való határozathozatal céljából mérlegelnie kell a különböző fennálló érdekeket (lásd ebben az értelemben: Bizottság kontra Bavarian Lager ítélet, C‑28/08 P, EU:C:2010:378, 77. és 78. pont; Strack kontra Bizottság ítélet, C‑127/13 P, EU:C:2014:2250, 107. és 108. pont; lásd még ugyanebben az értelemben: Volker und Markus Schecke és Eifert ítélet, C‑92/09 és C‑93/09, EU:C:2010:662, 85. pont).
48 Ebből következik, hogy a ClientEarth és a PAN Europe által a második jogalapjuk keretében állítottakkal ellentétben a Törvényszék jogosan kezdte azzal vizsgálatát, hogy az utóbbiak által előadott érvek alátámasztják‑e a szóban forgó információ továbbításának a 45/2001 rendelet 8. cikkének b) pontja értelmében vett szükségességét.
49 Meg kell azonban vizsgálni, hogy – ahogyan azt a ClientEarth és a PAN harmadik jogalapjuk keretében állítja – a Törvényszék e vizsgálat elvégzése során tévesen alkalmazta‑e az e szükségességre vonatkozó feltételt.
50 A fellebbezők által a Törvényszék előtt felhozott és a megtámadott ítélet 75. pontjában megismételt első érv az átláthatóságnak az EUSZ 1. cikkből, az EUSZ 11. cikk (2) bekezdéséből és az EUMSZ 15. cikkből eredő általános követelményének fennállásán alapult.
51 E tekintetben a Bíróság azonban kimondta, hogy az átláthatóságra vonatkozó cél semmiképpen nem élvezhet automatikusan elsőbbséget a személyes adatok védelméhez való joggal szemben (Volker und Markus Schecke és Eifert ítélet, C‑92/09 és C‑93/09, EU:C:2010:662, 85. pont)
52 A Törvényszék tehát jogosan mondta ki a megtámadott ítélet 78. pontjában, hogy a fellebbezők ezen első érvükkel nem támasztották alá a szóban forgó információ nyilvánosságra hozatalának szükségességét.
53 A megtámadott ítélet 79. pontjában szereplő második érv azon alapult, hogy bizalmatlanság áll fenn az EFSA irányában – mely utóbbit gyakran vádolják részrehajlással, mivel olyan szakértőket vesz igénybe, akiknek személyes érdekeit az ipari körökkel fennálló kapcsolataik határozzák meg –, valamint annak szükségességén, hogy biztosítsák e hatóság döntéshozatali eljárásának átláthatóságát.
54 E tekintetben egyrészről rá kell mutatni, hogy a szóban forgó információ azon személyekre vonatkozik, akik fizetett szakértőként részt vettek az azon gazdasági szereplőknek szánt útmutató dokumentum EFSA általi kidolgozásának folyamatában, amelyek valamely növényvédő szer forgalombahozatali engedélye iránti kérelmet kívánnak benyújtani.
55 Ahogyan arra a ClientEarth és a PAN Europe hivatkozik, ezen információ nyilvánosságra hozatala ezen összefüggésben szükséges ahhoz, hogy biztosítsa egy olyan aktus elfogadása folyamatának átláthatóságát, amely várhatóan hatást gyakorol a gazdasági szereplők tevékenységére, és különösen annak megítéléséhez, hogy az e folyamatban részt vevő szakértők mindegyike milyen módon befolyásolhatta saját tudományos szakvéleménye révén az említett aktus tartalmát.
56 A valamely hatóság által ilyen aktus elfogadása céljából követett eljárás átláthatósága ugyanis hozzájárul ahhoz, hogy e hatóság az említett aktus címzettjei számára nagyobb legitimitással rendelkezzen, és növelje az utóbbiaknak az említett hatósággal szembeni bizalmát (lásd ebben az értelemben: Svédország és Turco kontra Tanács ítélet, C‑39/05 P és C‑52/05 P, EU:C:2008:374, 59. pont; Svédország kontra MyTravel és Bizottság ítélet, C‑506/08 P, EU:C:2011:496, 113. pont), és hasonlóképpen növelje e hatóságnak egy demokratikus rendszerben az állampolgárok felé fennálló felelősségét (lásd ebben az értelemben: Svédország és Turco kontra Tanács ítélet, C‑39/05 P és C‑52/05 P, EU:C:2008:374, 45. pont; Tanács kontra Access Info Europe ítélet, C‑280/11 P, EU:C:2013:671, 32. pont; Tanács kontra in 't Veld ítélet, C‑350/12 P, EU:C:2014:2039, 53., 106. és 107. pont).
57 Másrészről hangsúlyozni kell, hogy a jelen ítélet 53. pontjában említett érvet, amely távolról sem szorítkozik általános és elvont megállapításokra, ahogyan a megtámadott ítélet 79. pontjában is szerepel, egy olyan tanulmány támasztotta alá, amely az EFSA egyik munkacsoportja tagjainak többsége által az ipari nyomásgyakorló csoportokkal fenntartott kapcsolatokról szól.
58 Márpedig, noha a megtámadott ítélet 80. pontjában szereplő adatok szerint a ClientEarth és a PAN Europe kétségkívül tájékoztatást kapott az útmutató‑tervezet vonatkozásában észrevételeket tevő szakértők nevéről, életrajzáról és szándéknyilatkozatairól, a szóban forgó információ megszerzése szükségesnek tűnik annak konkrét ellenőrzésének lehetővé tétele érdekében, hogy a szakértők mindegyike pártatlan volt‑e tudományos feladatának az EFSA szolgálatában való elvégzése során.
59 Ebből következik, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 80. pontjában tévesen mondta ki, hogy a ClientEarth‑nek és a PAN Europe‑nak a fent említett ítélet 79. pontjában megismételt érve nem elegendő a szóban forgó információ továbbítása szükségességének bizonyításához.
60 Annak ellenérvként való felhozatala, ahogyan azt a Törvényszék ugyanezen megtámadott ítélet 80. pontjában tette, hogy a ClientEarth és a PAN Europe egyik érintett szakértő függetlenségét sem kérdőjelezte meg, ismét tévesen alkalmazza a továbbítás szükségességének a 45/2001 rendelet 8. cikkének b) pontjában szereplő feltételét. Egyébiránt e megkérdőjelezés nagyrészt feltételezi, hogy a ClientEarth és a PAN Europe minden egyes észrevétel esetében előzetesen ismeri azon szakértő személyazonosságát, akitől az származik.
61 Következésképpen a harmadik jogalap megalapozott, és a megtámadott ítéletet hatályon kívül kell helyezni.
A Törvényszék előtt előterjesztett keresetről
62 Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 61. cikke első bekezdése második mondatának megfelelően a Bíróság a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezése esetén az ügyet érdemben maga is eldöntheti, amennyiben a per állása megengedi.
63 A jelen ügyben a Bíróság megállapítja, hogy a ClientEarth és a PAN Europe által az EFSA 2011. december 12‑i határozatának megsemmisítése iránt előterjesztett kereset esetében a per állása megengedi a döntéshozatalt, és ezért azt érdemben el kell dönteni.
64 E kereset keretében a ClientEarth és a PAN Europe által hivatkozott második jogalapot arra alapították, hogy a szóban forgó információ hozzáférhetővé tételét a 45/2001 rendelet 8. cikkének a) és b) pontjának megfelelően közérdek igazolja.
65 E tekintetben, a 45/2001 rendelet 8. cikkének b) pontját illetően, a jelen ítélet 53–61. pontjában előadott elemzésből kitűnik, hogy a ClientEarth és a PAN Europe által az EFSA ellen a szakértők kiválasztása vonatkozásában felhozott részrehajlási kifogásokkal és az említett hatóság döntéshozatali eljárása átláthatósága biztosításának szükségességével kapcsolatos részletes állítások jogilag megkövetelt módon bizonyítják, hogy a szóban forgó információ továbbítása e rendelkezés értelmében véve szükséges.
66 Az említett rendelkezésben szereplő két feltétel kumulatív jellegére tekintettel az EFSA 2011. december 12‑i határozata jogszerűségének értékelése céljából azt is meg kell vizsgálni, hogy van‑e ok annak feltételezésére, hogy e továbbítás sértené az érintettek jogos érdekeit.
67 E tekintetben, ahogyan az EFSA által a Törvényszék írásbeli kérdéseire adott válaszból kitűnik, e hatóság ilyen ok fennállását állította annak hangsúlyozásával, hogy amennyiben a szóban forgó információt hozzáférhetővé tették volna, azt az érintett szakértők becsületét és magánéletét hátrányosan érintő módon használhatták volna fel. E célból egyéni támadások olyan eseteire hivatkozott, amelyeknek azok a szakértők voltak kitéve, akiknek a segítségét kérte.
68 Meg kell azonban említeni, hogy a fenti példák azon dokumentumokból származnak, amelyeket a ClientEarth és a PAN Europe maga nyújtott be az EFSA által kiválasztott egyes szakértők által az ipari körökkel fenntartott azon kapcsolatokra vonatkozó állításuk alátámasztására, amelyek éppen hogy az említett hatósággal és annak szakértőivel szemben felhozott részrehajlási kifogások forrásai. Ezen példák azonban egyáltalán nem bizonyítják, hogy a szóban forgó információ hozzáférhetővé tétele alkalmas arra, hogy az érintett szakértők magánéletének és becsületének sérelmével fenyegessen.
69 Ebből következik, hogy jóllehet az érintett hatóságnak kell megítélnie, hogy a kért hozzáférhetővé tétel révén konkrétan és ténylegesen sérülhet‑e a védett érdek (lásd ebben az értelemben: Svédország és Turco kontra Tanács ítélet, C‑39/05 P és C‑52/05 P, EU:C:2008:374, 49. pont), az EFSA azon állítása, amely szerint a szóban forgó információ hozzáférhetővé tétele azzal a veszéllyel jár, hogy sérti az említett szakértők magánéletét és becsületét, olyan általános megállapítás, amelyet az adott ügyre jellemző semmilyen körülmény nem támaszt alá. Ellenkezőleg, e hozzáférhetővé tétel önmagában lehetővé tenné a részrehajlás szóban forgó gyanújának eloszlatását, és az esetlegesen érintett szakértők részére alkalmat kínálna arra, hogy adott esetben a rendelkezésre álló jogorvoslatok útján vitassák e részrehajlási kifogások megalapozottságát.
70 Az EFSA hasonló, bizonyítékokkal nem alátámasztott állítása – annak elfogadása esetén – általános módon alkalmazható lenne minden olyan helyzetre, amelyben az Európai Unió valamely hatósága szakértők véleményét veszi igénybe olyan aktus elfogadását megelőzően, amely az érintett ágazattól függetlenül következményekkel jár az ezen aktussal érintett ágazatban tevékenykedő gazdasági szereplők tevékenységére nézve. E megoldás ellentétes az intézmények dokumentumaihoz való hozzáférés joga alóli kivételek szigorú értelmezésével, amely követelmény előírja, hogy fenn kell állnia a védett érdek konkrét és tényleges sérelme veszélyének.
71 A fenti megállapításokból következik, hogy azzal ellentétben, amit az l’EFSA a 2011. december 12‑i határozatában megállapított, a 45/2001 rendelet 8. cikkének b) pontjában a szóban forgó információ továbbításának engedélyezéséhez előírt feltételek a jelen ügyben teljesülnek.
72 Ennélfogva a második jogalapnak helyt kell adni.
73 A fellebbezésnek tehát helyt kell adni, és az EFSA 2011. december 12‑i határozatát meg kell semmisíteni.
A költségekről
74 Az eljárási szabályzat 184. cikkének (2) bekezdése alapján, ha a fellebbezés megalapozott, és a Bíróság maga hoz a jogvita kapcsán végleges határozatot, a Bíróság határoz a költségekről. Ugyanezen szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése, amelyet e szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, akként rendelkezik, hogy a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Az említett szabályzat 140. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy az eljárásba beavatkozó intézmények maguk viselik saját költségeiket, (3) bekezdése pedig azt, hogy a Bíróság elrendelheti, hogy az előző bekezdésekben nem említett beavatkozók maguk viseljék saját költségeiket.
75 Tekintettel arra, hogy a Bíróság a ClientEarth és a PAN Europe fellebbezésének és az általuk a Törvényszék előtt előterjesztett keresetnek helyt adott, úgy kell határozni, hogy az EFSA viseli a saját költségeit, és kötelezni kell a ClientEarth és a PAN Europe kérelmének megfelelően az utóbbiak részéről a fellebbezési eljárás és az elsőfokú eljárás keretében felmerült költségek viselésére. A Bizottság viseli az utóbbi két eljárás keretében felmerült saját költségeit. Az európai adatvédelmi biztos viseli a fellebbezési eljárás keretében felmerült saját költségeit.
A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:
1) A Bíróság az Európai Unió Törvényszékének ClientEarth és PAN Europe kontra EFSA ítéletét (T‑214/11, EU:T:2013:483) hatályon kívül helyezi.
2) A Bíróság az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) 2011. december 12‑i határozatát megsemmisíti.
3) Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) viseli a saját költségeit, és köteles a ClientEarth és a Pesticide Action Network Europe (PAN Europe) részéről a fellebbezési eljárás és az elsőfokú eljárás keretében felmerült költségek viselésére.
4) Az Európai Bizottság viseli a fellebbezési eljárással és az elsőfokú eljárással kapcsolatos saját költségeit.
5) Az európai adatvédelmi biztos viseli a fellebbezési eljárással kapcsolatos saját költségeit.
Aláírások