Language of document : ECLI:EU:C:2016:994

MICHAL BOBEK

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2016. december 21.(1)

C213/15. P. sz. ügy

Bizottság

kontra

Patrick Breyer

„Fellebbezés – Az uniós intézmények dokumentumaihoz való hozzáférés – Az EUMSZ 15. cikk (3) bekezdése – 1049/2001/EK rendelet – Hatály – A Bizottság birtokában lévő dokumentumok – A Bíróság előtt folyamatban lévő eljárásban valamely tagállam által benyújtott beadványok – Befejezett eljárás – Harmadik személyek általi hozzáférés – Részletes szabályok – A Bíróság nyitottsága az igazságszolgáltatási feladatok ellátása során”






Tartalomjegyzék


I – Bevezetés

II – Jogi háttér

A – Az elsődleges jog

1. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés

2. Az Alapjogi Charta

B – A másodlagos jog

1. Az 1049/2001/EK rendelet

2. A Bíróságnak az igazgatási feladatai ellátása körében rendelkezésére álló dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésről szóló határozat

III – A tényállás és a jogi eljárás

IV – A megtámadott ítélet és a Bíróság előtti eljárás

V – Értékelés

A – A megtámadott ítélet

1. A rendelet hatálya

2. Az EUMSZ 15. cikk (3) bekezdésének hatása az 1049/2001 rendelet hatályának értelmezésére

B – Az APIügybeli megoldás alkalmazásbeli és gyakorlati problémái

C – A nyitottság elve és a bíróságok

1. A nyitottság a Bíróságon

2. Az információk megismerésének szabadsága

3. Az igazságszolgáltatás nyitottságának alapjául szolgáló értékek

a) Az ügyek demokratikus elbírálása

b) Az igazságszolgáltatás minősége

4. Az összehasonlításból meríthető ötletek

D – A Bíróság (külső) bírósági irataihoz való hozzáférés felülvizsgálata

1. Harmadik személyeknek az ügyirat egyes dokumentumaihoz való fizikai hozzáférése

2. Harmadik személyeknek az ügyirat egyes dokumentumaihoz való távolból történő hozzáférése

3. Egyes bírósági iratokhoz való internetes hozzáférés

4. Függelék

E – Költségek

VI – Végkövetkeztetések

I –    Bevezetés

1.        P. Breyer (a továbbiakban: ellenérdekű fél) hozzáférést kért a Bizottságtól (a továbbiakban: fellebbező) azokhoz a beadványokhoz, amelyeket valamely tagállam nyújtott be a Bíróság előtt folyamatban lévő jogsértési eljárás során. Az eljárás befejezését követően az ellenérdekű fél az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló 1049/2001/EK rendelet(2) (a továbbiakban: rendelet) alapján kérelmet intézett a fellebbezőhöz, hogy az biztosítson számára hozzáférést az említett beadványokhoz. Ezt a kérelmet a Bizottság elutasította. P. Breyer keresetet nyújtott be a Törvényszékhez. A Törvényszék megsemmisítette a Bizottság határozatát, megállapítva, hogy a Bizottságnak hozzáférést kell biztosítania a kért beadványokhoz.

2.        A jelen fellebbezéssel a Bizottság a Törvényszék ítéletét támadja. A Bíróság előtt folyamatban lévő ügy több problémakört felvet. Az első problémakör a jelen fellebbezésben felvetett konkrét kérdésre vonatkozik: a rendelet hatálya alá tartoznak‑e a Bizottság birtokában lévő tagállami beadványok? Hozzáférhetővé tehetők‑e az említett beadványok azon eljárás befejezését követően, amelynek során azokat benyújtották?

3.        A Bíróságnak az API‑ítéletben(3) alkalmazott megközelítése alapján nem javasolhatok mást, mint hogy mindkét kérdésre igenlő választ kell adjon a Bíróság. Mindez ugyanakkor a tényleges probléma mélyebb – mind gyakorlati, mind szabályozási – problémaköreihez is elvezet. Gyakorlatilag az a kérdés, hogy – erre irányuló kérelem esetében – az eljárásban részt vevő felek vagy beavatkozó felek valóban kötelesek‑e hozzáférhetővé tenni egy másik fél beadványait. E feladatot nem a Bíróságnak kellene ellátnia? Tágabb értelemben, szabályozási szinten, milyen fokú nyitottság alkalmazandó a Bíróságra az igazságszolgáltatási feladatainak ellátása során?

II – Jogi háttér

A –    Az elsődleges jog

1.      Az Európai Unió működéséről szóló szerződés

4.        Az EUMSZ 15. cikk (1) bekezdése értelmében „[a] jó kormányzás előmozdítása és a civil társadalom részvételének biztosítása céljából az Unió intézményei, szervei és hivatalai munkájuk során a nyitottság elvének lehető legnagyobb mértékű tiszteletben tartásával járnak el”.

5.        Az EUMSZ 15. cikk (3) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Bármely uniós polgár, valamint valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személy jogosult az Unió intézményeinek, szerveinek és hivatalainak dokumentumaihoz hozzáférni az e bekezdésnek megfelelően meghatározandó elvek és feltételek szerint.

Az e dokumentumokhoz való hozzáférési jog általános elveit és köz‑ vagy magánérdeken alapuló korlátozásait rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletekben az Európai Parlament és a Tanács határozza meg.

A második albekezdésben említett rendeleteknek megfelelően valamennyi intézmény, szerv és hivatal gondoskodik tevékenységének átláthatóságáról és saját eljárási szabályzatában rögzíti a dokumentumaihoz való hozzáférésre vonatkozó különös rendelkezéseket.

E bekezdést az Európai Unió Bíróságára, az Európai Központi Bankra és az Európai Beruházási Bankra csak annyiban kell alkalmazni, amennyiben igazgatási feladatokat látnak el.

[…]”

2.      Az Alapjogi Charta

6.        Az Alapjogi Charta 11. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik: „Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a véleményalkotás szabadságát, valamint az információk és eszmék megismerésének és közlésének szabadságát anélkül, hogy ebbe hatósági szerv beavatkozhatna, továbbá országhatárokra való tekintet nélkül.”

7.        A Chartának „A dokumentumokhoz való hozzáférés joga” című 42. cikke értelmében „[b]ármely uniós polgár, valamint valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személy jogosult hozzáférni az Unió intézményeinek, szerveinek és hivatalainak dokumentumaihoz, függetlenül azok megjelenési formájától”.

B –    A másodlagos jog

1.      Az 1049/2001/EK rendelet

8.        Az 1049/2001 rendelet szabályozza az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférést.

9.        A (2) preambulumbekezdése szerint e rendelet lehetővé kívánja tenni „a polgárok számára, hogy még inkább részt vegyenek a döntéshozatali eljárásban, és biztosítja a polgárok irányában a közigazgatás nagyobb legitimációját, hatékonyságát és felelősségét a demokratikus rendszerben”. A (4) preambulumbekezdés kimondja, hogy e rendelet „célja, hogy a lehető legteljesebb érvényt szerezzen a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés jogának”.

10.      A (10) preambulumbekezdés értelmében „[a]z intézmények munkájának nagyobb nyitottsága érdekében az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak nemcsak az intézmények által összeállított dokumentumokhoz kell hozzáférést biztosítania, hanem a hozzájuk érkezett dokumentumokhoz is. Ebben az összefüggésben szükséges felhívni a figyelmet arra, hogy az Amszterdami Szerződés záróokmányához mellékelt 35. sz. nyilatkozat értelmében egy tagállam kérheti a Bizottságot vagy a Tanácsot, hogy az e tagállamból származó dokumentumot a tagállam előzetes hozzájárulása nélkül harmadik felekkel ne közölje”.

11.      A (11) preambulumbekezdés értelmében „[e]lvben az intézmények valamennyi dokumentumát hozzáférhetővé kell tenni a nyilvánosság számára. Ugyanakkor, bizonyos köz‑ és magánérdekeknek kivételek útján védelmet kell biztosítani. Az intézményeket fel kell jogosítani belső konzultációik és tanácskozásaik védelmére, ha az feladataik ellátása érdekében szükséges. A kivételek értékelése során az intézményeknek az Unió valamennyi tevékenységi területén figyelembe kell venniük a közösségi joganyagban szereplő, a személyes adatok védelmével kapcsolatos elveket”.

12.      A rendelet 2. cikkének (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „a rendelet az intézmény birtokában lévő [helyesen: rendelkezésére álló] dokumentumokra vonatkozik, amely dokumentumokat az intézmény állított ki, vagy azok hozzá érkeztek [helyesen: amely dokumentumokat az intézmény állított ki, vagy hozzá érkeztek, és a birtokában vannak], és amelyek az Európai Unió tevékenységi területeire vonatkoznak”.

13.      A rendelet alkalmazásában a „dokumentum” fogalmát a 3. cikk a) pontja akképpen határozza meg, hogy az „az adathordozótól (papír, elektronikus forma vagy hang‑, kép‑ vagy audiovizuális felvétel) függetlenül, az intézmény feladatkörébe tartozó politikára, tevékenységre és döntéshozatalra vonatkozó üggyel kapcsolatos adattartalom”.

14.      A rendelet 4. cikke a dokumentumokhoz való hozzáférés alóli számos kivételt, illetve e hozzáférés gyakorlati szabályait állapítja meg. Így különösen a 4. cikk (2) bekezdése értelmében „[a]z intézmények megtagadják a dokumentumokhoz való hozzáférést, ha a közzététel hátrányosan befolyásolná [helyesen: a nyilvánosságra hozatal sértené] a […] bírósági eljárások és jogi tanácsadás [helyesen: jogi állásfoglalások] [védelmét], kivéve ha a közzétételhez [helyesen: hozzáférhetővé tételhez] nyomós közérdek fűződik”.

15.      A 4. cikk (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „[a] harmadik személyek dokumentumait illetően az intézmény köteles a harmadik személlyel egyeztetni annak megállapítása érdekében, hogy […] valamely kivétel alkalmazható‑e, kivéve ha egyértelmű, hogy a dokumentum közzétehető, illetve nem tehető közzé [helyesen: hozzáférhetővé tehető, vagy nem tehető hozzáférhetővé]”, míg a 4. cikk (5) bekezdése értelmében „[b]ármely tagállam kérheti az intézménytől, hogy előzetes beleegyezése nélkül az intézmény az illető tagállamtól származó dokumentumot ne tegye közzé [helyesen: ne tegye hozzáférhetővé]”.

16.      A 4. cikk (7) bekezdése időbeli korlátokat szab a kivételek alkalmazásának: „[a]z (1)–(3) bekezdésben megállapított kivételek csak azon időtartam alatt érvényesek, amely alatt a védelem a dokumentum tartalma alapján indokolt. A kivételek maximum 30 éves időtartamra alkalmazhatók. A magánszférára [helyesen: magánéletre] vagy a kereskedelmi érdekekre vonatkozó kivételek hatálya alá eső dokumentumok és a minősített dokumentumok esetében a kivételek szükség esetén ezen időtartam elteltét követően is alkalmazhatók.”

2.      A Bíróságnak az igazgatási feladatai ellátása körében rendelkezésére álló dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésről szóló határozat(4)

17.      A határozat 1. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a határozat „hatálya alá tartozik az Európai Unió Bíróságának igazgatási feladatai ellátása körében rendelkezésére álló – vagyis általa készített vagy neki továbbított és a birtokában lévő – minden dokumentum”.

18.      A 3. cikk (3) bekezdése értelmében „[m]eg kell tagadni az Európai Unió Bírósága által belső használatra összeállított vagy neki továbbított, olyan ügyre vonatkozó dokumentumhoz való hozzáférést, amellyel kapcsolatosan az Európai Unió Bírósága még nem hozott határozatot, ha a dokumentum hozzáférhetővé tétele az Európai Unió Bírósága döntéshozatali eljárását súlyosan sértené. Az Európai Unió Bíróságán belüli tárgyalások és előzetes egyeztetések részét képező, belső használatra korlátozott, állásfoglalásokat tartalmazó dokumentumokhoz való hozzáférést meg kell tagadni a döntés meghozatalát követően is, ha a dokumentum hozzáférhetővé tétele az Európai Unió Bírósága döntéshozatali eljárását súlyosan sértené.”

III – A tényállás és a jogi eljárás

19.      2011. március 30‑i levelével az ellenérdekű fél az 1049/2001 rendelet alapján több dokumentumhoz hozzáférést kért a Bizottságtól. A kért dokumentumok a Bizottság által 2007‑ben a Németországi Szövetségi Köztársaság és az Osztrák Köztársaság ellen az adatmegőrzési 2006/24/EK irányelv(5) átültetése kapcsán indított jogsértési eljárással voltak kapcsolatosak.

20.      A Bizottság először elutasította a kérelmet, majd a megerősítő kérelem alapján a hozzáférés – jóllehet csak egyes kért dokumentumokra korlátozódó – megadásáról határozott. A Bizottság megtagadta többek között az Osztrák Köztársaság által a Bizottság kontra Ausztria ügyben(6) benyújtott beadványokhoz(7) való hozzáférést azzal az indokkal, hogy e beadványok nem tartoznak az 1049/2001 rendelet hatálya alá.

21.      A Bizottság kifejtette, hogy a beadványok bírósági iratok, és a Bíróság csak az igazgatási feladatai ellátása során tartozik a dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó szabályok hatálya alá. Ezenfelül a Bíróság alapokmánya nem rendelkezik a beadványok példányainak harmadik személyekkel való közléséről. A Bizottság továbbá kifejtette, hogy a Bíróság a Svédország kontra API ügyben (a továbbiakban: API‑ügy)(8) nem vizsgálta azt a kérdést, hogy az intézményeknek hozzáférést kell‑e biztosítaniuk egy másik fél beadványaihoz. Egy ilyen értelmezés mindenesetre ellentétes lenne azzal, hogy az EUMSZ 15. cikk kizárja az 1049/2001 rendeletnek a tagállamok beadványaira is kiterjedő értelmezését.

IV – A megtámadott ítélet és a Bíróság előtti eljárás

22.      2012. április 30‑án P. Breyer keresetet nyújtott be a Törvényszékhez a Bizottság határozatának részleges megsemmisítése iránt, amennyiben az megtagadta a szóban forgó beadványokhoz való hozzáférést. A felperes állítása szerint a Bizottság megsértette a rendelet 2. cikkének (3) bekezdését. A Finn Köztársaság és a Svéd Királyság a felperes keresetének támogatása érdekében beavatkozott.

23.      A Bizottság érvei szerint a tagállamok beadványai nem képeznek a rendeletnek a 3. cikke a) pontjával összefüggésben értelmezett 2. cikke (3) bekezdése értelmében vett, az intézmény rendelkezésére álló „dokumentumot”. A Bizottság továbbá azzal érvelt, hogy e beadványokat olyan bírósági iratoknak kell tekinteni, amelyek a jellegükből adódóan ki vannak zárva a dokumentumokhoz való hozzáférés 1049/2001 rendelet szerinti joga alól.

24.      A Törvényszék a megtámadott ítéletben(9) a Bíróság API‑ügyben hozott ítéletére hivatkozott. Először is kimondta, hogy a Bizottság birtokában lévő, harmadik személy által készített beadványokat az említett intézmény rendelkezésére álló dokumentumnak kell minősíteni. E dokumentumokat a Bizottság a hatásköreinek peres tevékenysége céljából történő gyakorlása keretében kapta meg, ami a rendeletnek a 3. cikke a) pontjával összefüggésben értelmezett 2. cikke (3) bekezdése szerinti meghatározás alá tartozik.(10)

25.      Másodszor, a Törvényszék megvizsgálta az EUMSZ 15. cikk (3) bekezdése negyedik albekezdésének a rendelet hatályára gyakorolt hatását. Álláspontja szerint „a bírósági eljárásoknak az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdése második francia bekezdésének értelmében vett védelmére vonatkozó kivétellel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatból egyértelműen kiderül, hogy a Bizottság beadványai e rendelet hatálya alá tartoznak, noha azok […] az uniós bíróságok igazságszolgáltatási tevékenységének részét képezik, és ez utóbbi tevékenységre az EUMSZ 15. cikk (3) bekezdése negyedik albekezdésének értelmében nem vonatkozik a dokumentumokhoz való hozzáférés joga”(11). A Törvényszék szerint ebből az következik, hogy „analógia útján meg kell állapítani, hogy a vitatott beadványokhoz hasonlóan a valamely tagállam által kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás keretében készített beadványok nem tartoznak a dokumentumokhoz való hozzáférés jogára vonatkozóan az EUMSZ 15. cikk (3) bekezdésének negyedik albekezdésében a Bíróság igazságszolgáltatási tevékenységének keretében megállapított kivétel alá, még a Bizottság beadványai sem”(12).

26.      Ezek alapján a Törvényszék megállapította, hogy „a vitatott beadványok nem minősülnek a Bíróság dokumentumainak, amelyek e címen az EUMSZ 15. cikk (3) bekezdése negyedik albekezdésének rendelkezéseire tekintettel ki vannak zárva a dokumentumokhoz való hozzáférés jogának, és ezért az 1049/2001 rendeletnek a hatálya alól”(13). Ezért „amennyiben a Bizottság a 2012. április 3‑i határozatban úgy ítélte meg, hogy a vitatott beadványok nem tartoznak az 1049/2001 rendelet hatálya alá, megsértette e rendelet 2. cikkének (3) bekezdését”(14).

27.      A Törvényszék ezért úgy határozott, hogy megsemmisíti a Bizottság határozatának azon részét, amely megtagadta Ausztria beadványaihoz való hozzáférést.

28.      A jelen fellebbezéssel a Bizottság, amelyet a Spanyol Királyság és a Francia Köztársaság támogat, egyetlen fellebbezési jogalapjában azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen értelmezte az EUMSZ 15. cikk (3) bekezdését. Érvei szerint e rendelkezést az igazságszolgáltatási tevékenység sajátos jellegére tekintettel úgy kellett volna értelmezni, hogy az kizárja a rendelet hatálya alól a tagállamok beadványait.

29.      Válaszbeadványában P. Breyer, akit a Finn Köztársaság és a Svéd Királyság támogat, lényegében azzal érvel, hogy az EUMSZ 15. cikk (3) bekezdése kizárólag a Bíróság által az igazságszolgáltatási tevékenysége keretében készített dokumentumokat zárja ki, a bírósági iratokat azonban nem. A Törvényszék ezért nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor megállapította a rendelet alkalmazhatóságát.

30.      A Bizottság, P. Breyer és a fent említett négy beavatkozó fél, azaz Spanyolország, Franciaország, Finnország és Svédország írásbeli észrevételeket nyújtott be, és valamennyien szóban is előadták álláspontjukat a 2016. szeptember 26‑i tárgyaláson.

V –    Értékelés

31.      A jelen indítvány a következőképpen épül fel: először is javaslom a megtámadott ítélet hatályában való fenntartását, amely egyaránt logikusan következik a rendeletből és a Bíróság API–ítéletéből. Ez utóbbiakon semmiképpen sem változtatott az új, Lisszaboni Szerződés utáni EUMSZ 15. cikk (3) bekezdésének elfogadása (A. rész).Annak ellenére, hogy a javasolt megoldás a Bíróság API–ítéletének logikus és szükségszerű továbbvitele, kétségtelen, hogy az meglehetősen problémás gyakorlati következményekhez vezet (B. rész).

32.      Ezért, másodszor, javaslatom szerint a Bíróságnak a jelen fellebbezést lehetőségként kell felhasználnia arra, hogy felülvizsgálja az igazságszolgáltatási tevékenységével kapcsolatos bizonyos dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó saját intézményi szabályait. Ebben az összefüggésben elsőként az (igazságszolgáltatás) nyitottságának elvével foglalkozom, szabályozási és összehasonlító jogi szempontból egyaránt (C. rész). Ezt követően röviden áttekintem a nyitottság elvének a Bíróságon való esetleges gyakorlati alkalmazását a bírósági iratok meghatározott részéhez való hozzáférés tekintetében (D. rész). Végül a jelen fellebbezés költségeit vizsgálom meg (E. rész).

A –    A megtámadott ítélet

33.      A jelen fellebbezés központi kérdése röviden a következő: a Bizottságnak a rendelet értelmében hozzáférést kell‑e biztosítania egy harmadik személy számára a valamely tagállam által az olyan eljárásban benyújtott beadványokhoz, amely azóta befejeződött? Úgy vélem, hogy amennyiben a Bíróság a jelenlegi ítélkezési gyakorlatának keretei között kíván maradni, és különösen összhangban kíván maradni az API‑ügyben hozott határozatával, igenlő választ kell adni.

34.      Az API‑ügyben a Bíróság azt vizsgálta, hogy a rendelet tárgyi hatálya kiterjed‑e a Bíróság előtt folyamatban lévő eljárásban benyújtott bizottsági beadványokra. A Bíróság egyrészt elismerte, hogy az igazságszolgáltatási tevékenység mint olyan ki van zárva a dokumentumokhoz való hozzáférés jogának hatálya alól.(15) Másrészt a Bíróság különbséget tett a folyamatban lévő és a már befejezett ügyek között a rendelet 4. cikkének (2) bekezdésében foglalt, a bírósági eljárások védelmével kapcsolatos kivétel alapján.

35.      E különbségtétel alapján a Bíróság kimondta, hogy a folyamatban lévő eljárásokban benyújtott bizottsági beadványok hozzáférhetővé tétele vélelmezhetően sérti ezen eljárások védelmét. Ugyanakkor más volt a helyzet a már befejezett ügyekben, vagyis amelyekben a szóban forgó eljárást a Bíróság határozatával befejezték. Ez utóbbi feltevés esetén már nem lehet vélelmezni, hogy a beadványok hozzáférhetővé tétele sérti a Bíróság igazságszolgáltatási tevékenységét, mivel ez a tevékenység már véget ért.(16)

36.      Mindenképpen meg kell jegyezni, hogy az API‑ügyben a Bíróság elviekben nem zárta ki a Bizottság beadványaihoz való hozzáférést a folyamatban lévő ügyekben (és még kevésbé a befejezett ügyekben). Mindössze azt az általános vélelmet fogalmazta meg, hogy a folyamatban lévő ügyekben ez sértheti a bírósági eljárások védelmét.(17) Ez azt jelenti, hogy a hozzáférés megtagadásához a Bizottságnak nem kell a kért dokumentumok mindegyikét külön megvizsgálnia. A vélelem a bizonyítási teher megfordítását eredményezi.

37.      E vélelem ugyanakkor semmilyen hatást nem gyakorol a hozzáférhető dokumentum rendelet értelmében vett fogalmára. Éppen ellenkezőleg: az API‑ügy valójában azt jelenti, hogy a folyamatban lévő és a befejezett ügyekben a Bírósághoz benyújtott bizottsági beadványok – a Bizottsághoz intézett kérelem esetén – a rendelet és a „dokumentum” e rendelet szerinti fogalommeghatározásának hatálya alá tartoznak.

38.      A jelen ügyre visszatérve, nem látom okát annak, hogy ugyanez az észszerűség miért ne lenne alkalmazható a Bizottság birtokában lévő tagállami beadványokra. E következtetés egyértelműen levonható a rendelet szövegéből és logikájából (1. szakasz). Ezen semmiképpen sem változtat az újonnan bevezetett EUMSZ 15. cikk (3) bekezdése (2. szakasz).

1.      A rendelet hatálya

39.      Amint azt a címe jelzi, a rendelet intézményi hatálya az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaira terjed ki. Az intézményi hatály gyakorlatilag mindössze azt az intézményt jelöli, amelyhez a dokumentumhoz való hozzáférés iránti kérelem intézhető. Ettől eltérő, a rendelet tárgyi hatályával kapcsolatos kérdés az, hogy a szóban forgó intézménytől ténylegesen mely dokumentumok kérhetők.

40.      Ami a tárgyi hatályát illeti, a rendelet – a 2. cikke (3) bekezdésével összefüggésben értelmezett 3. cikke a) pontjában – rendkívül tágan határozza meg a „dokumentum” fogalmát, amely szerint az „az adathordozótól […] függetlenül, az intézmény feladatkörébe tartozó politikára, tevékenységre és döntéshozatalra vonatkozó üggyel kapcsolatos adattartalom”.

41.      A rendelet 2. cikke (3) bekezdésének egyértelmű megfogalmazásából az következik, hogy a hozzáférés semmiképpen sem csak azokra a dokumentumokra vonatkozik, amelyek kibocsátója az Európai Parlament, a Tanács vagy a Bizottság. A 2. cikk (3) bekezdése magában foglalja „az intézmény rendelkezésére álló” dokumentumokat, amelyek „hozzá érkeztek, és a birtokában vannak, és amelyek az Európai Unió tevékenységi területeire vonatkoznak”(18). Így a dokumentum kibocsátójának kiléte nem határolja körül a rendelet értelmében hozzáférhető dokumentumok körét.

42.      Ezért a „dokumentum” rendelet szerinti fogalommeghatározása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a kért dokumentum kibocsátója nem valamely intézmény. A rendelet egyértelműen eltörölte az úgynevezett „kibocsátói szabályt”(19). Az egyedüli meghatározó elem az, hogy a másodlagos jogi eszköz hatálya alá tartozó három intézmény egyikének birtokában vannak az iratok.

43.      A rendelet rendszertani értelmezése is megerősíti, hogy olyan dokumentumokhoz is hozzáférés kérhető, amelyek kibocsátója nem egyértelműen valamely intézmény. A rendelet 4. cikkének (4) és (5) bekezdése mechanizmusokat ír elő a harmadik személyek és a tagállamok azon dokumentumok hozzáférhetővé tételében való részvételére vonatkozóan, amelyek nem az Európai Parlamenttől, a Tanácstól vagy a Bizottságtól származnak. A jogalkotó ezzel nyilvánvalóan azt írta elő, hogy a rendeletet a harmadik személyek dokumentumaira is alkalmazni kell.

44.      A dokumentum 3. cikk a) pontja szerinti fogalommeghatározásának egyetlen további feltétele az, hogy a dokumentum „az intézmény feladatkörébe tartozó politikára, tevékenységre és döntéshozatalra” vonatkozzon.

45.      A jelen esetben a Bizottságtól kért dokumentumok olyan, valamely tagállam által benyújtott beadványok, amelyek a Bizottság birtokában vannak, mivel a Bizottság volt a másik fél az eljárásban. A jogsértési eljárás Bizottság általi megindítása és lefolytatása kétségtelenül a Bizottság feladatkörébe tartozó tevékenység.(20) Ezért az ilyen eljárásokkal kapcsolatos minden olyan dokumentumnak, amely a Bizottság birtokában van, értelemszerűen a rendelet hatálya alá kell tartoznia. Különösen ez a helyzet a valamely fél vagy beavatkozó fél által benyújtott beadványok esetén.

46.      Kétségtelen tehát, hogy a Bizottság birtokában lévő tagállami beadványok a rendelet 2. cikkének (3) bekezdésével összefüggésben értelmezett 3. cikkének a) pontja értelmében vett dokumentumok.

47.      Másrészt az is egyértelmű, hogy a rendelet 4. cikkében foglalt valamely kivétel alapján egyedi esetben megtagadható a hozzáférhetővé tétel. Egy konkrét ügyben az ilyen típusú kivétel fennállása nem befolyásolja magának a „dokumentum” fogalmának a meghatározását. A dokumentumként való minősítés és a hozzáférés tényleges biztosítása egymástól egyértelműen elkülönülő kérdések.(21) Ezért – különösen a rendelet 4. cikke (2) bekezdésének második francia bekezdése értelmében – a dokumentummal rendelkező intézmény megtagadhatja a hozzáférést, ha az sértené a bírósági eljárások védelmét, kivéve ha a hozzáférhetővé tételhez nyomós közérdek fűződik.

48.      Ezen okokból kifolyólag nem értek egyet a spanyol kormány által a tárgyaláson ismertetett javaslattal. E javaslat lényege az, hogy a tagállamok beadványainak esetleges hozzáférhetővé tételére nem a rendelet rendelkezései, hanem az egyes tagállamok szabályai vonatkoznak. Ez például azt jelentené, hogy annak, aki hozzá kíván férni az Osztrák Köztársaság beadványaihoz, ezt az osztrák kormánytól, az osztrák jog alapján kellene kérnie.

49.      E javaslattal kapcsolatban két probléma is felmerül. Először is figyelmen kívül hagyja a rendeletnek az e szakasz korábbi pontjaiban (40–43. pont) értelmezett szövegét, amely egyértelműen magában foglalja az ilyen dokumentumokat. Másodszor, a tagállami beadványok, jóllehet azok kibocsátói a tagállamok, a természetüknél fogva uniós dokumentumok: azokat a Bíróság előtti eljárás céljából készítik, és a többi uniós intézmény megkapja azokat az ezen eljárásokban való részvételük folytán. E dokumentumokat nem a tagállam kizárólagos, belső használatára készítették, hogy aztán a tagállamon belül maradjanak. Nem alkalmazható 28 különböző nemzeti rendszer a nyilvánvalóan a rendelet hatálya alá tartozó dokumentumok egy részéhez való hozzáférésre.

50.      Végül a jelen indítvány fenti 35. pontjában kifejtettek szerint a Bíróság az API‑ügyben a bírósági eljárások védelmét illetően határvonalat húzott a folyamatban lévő és a befejezett ügyek között. A folyamatban lévő ügyekben a beadványok hozzáférhetővé tétele vélelmezhetően sérti ezen eljárások védelmét. A befejezett eljárásokban már nincs ok azt feltételezni, hogy a beadványok hozzáférhetővé tétele sértené a Bíróság igazságszolgáltatási tevékenységét.

51.      A jelen esetben egy már befejezett ügyről van szó, amely nem mutat nyilvánvaló kapcsolatot egyetlen más folyamatban lévő üggyel sem. Az ellenkező bizonyításáig vélelmezhető, hogy a beadványok hozzáférhetővé tétele már nem sérti a bírósági eljárások védelmét. A kért dokumentum birtokában lévő intézménynek – ebben az ügyben a Bizottságnak – konkrét indokokkal kell alátámasztania a hozzáférhetővé tételnek a 4. cikk (2) bekezdésében meghatározott valamely kivétel alapján való megtagadását. Ennek hiányában a Bizottság birtokában lévő tagállami beadványokat a rendelet értelmében hozzáférhetővé kell tenni.

2.      Az EUMSZ 15. cikk (3) bekezdésének hatása az 1049/2001 rendelet hatályának értelmezésére

52.      A Bizottság fellebbezésében hivatkozott egyetlen jogalap sarokköve a Lisszaboni Szerződésbe felvett egyik rendelkezés – nevezetesen az EUMSZ 15. cikk (3) bekezdése, és különösen e bekezdés negyedik albekezdése – értelmezésére vonatkozik.

53.      A Bizottság lényegében azzal érvel, hogy a rendeletet az EUMSZ 15. cikk (3) bekezdésének – az első albekezdéssel összefüggésben értelmezett – negyedik albekezdése fényében kell értelmezni. A Bizottság szerint a 15. cikk (3) bekezdése korlátozta a rendelet tárgyi hatályát azzal, hogy nemcsak a Bíróság dokumentumait zárta ki, hanem tágabban, valamennyi igazságszolgáltatási jellegű dokumentumot. Ebből eredően ki kellene zárni a Bizottság birtokában lévő tagállami beadványokhoz való hozzáférést.

54.      Mindazonáltal a Bizottság, amelyet a spanyol és a francia kormány támogat, különbséget tesz a különböző típusú bírósági iratok között. A Bizottság fenntartja, hogy hozzáférést engedne a rendelet hatálya alá tartozó, valamely intézmény (nevezetesen az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság) által készített beadványokhoz, mivel ezek a beadványok kettős természetűek: amellett, hogy bírósági iratok, egyúttal intézményi dokumentumok is. A Bizottság a tárgyaláson részletesebb magyarázatot fűzött e különbségtételhez, és kifejtette, hogy az intézmények tevékenységei feletti demokratikus ellenőrzés céljából az érintett intézménnyel való egyeztetést követően hozzáférést biztosítana a rendelet hatálya alá tartozó saját beadványaihoz, illetve más intézmények beadványaihoz.

55.      P. Breyer, valamint a finn és a svéd kormány azt állítja, hogy az EUMSZ 15. cikk (3) bekezdése nem lehet hatással a rendelet értelmezésére. Véleményük szerint az EUMSZ 15. cikk (3) bekezdésének negyedik albekezdése kizárólag a Bíróság igazságszolgáltatási tevékenységére terjed ki. E tevékenység nem értelmezhető akképpen, hogy az általában a bírósági iratokra vonatkozik. Vitatják továbbá a Bizottság általi, a „kettős jellegre alapított megközelítés” alapján való különbségtételt.

56.      Nem értek egyet az EUMSZ 15. cikk (3) bekezdésének Bizottság által javasolt értelmezésével. Úgy tűnik, hogy ez az értelmezés e rendelkezés némileg szelektív olvasatán alapul.

57.      Az EUMSZ 15. cikk (3) bekezdésének első albekezdése rögzíti az uniós intézmények dokumentumaihoz való hozzáférés általános jogát. Ezt az általános rendelkezést ugyanezen cikk negyedik albekezdése a következő rendelkezéssel pontosítja tovább: „[e] bekezdést az Európai Unió Bíróságára, az Európai Központi Bankra és az Európai Beruházási Bankra csak annyiban kell alkalmazni, amennyiben igazgatási feladatokat látnak el.”

58.      E rendelkezés tehát valóban a Bíróság tevékenységének egy részterületére, az igazgatási feladatainak ellátására korlátozza a dokumentumokhoz való hozzáférés jogát. E rendelkezés értelmezésekor adódhatnak bizonyos terminológiai bizonytalanságok.(22) Felmerülhet továbbá a határok egyedi ügyekben való meghúzásának kérdése: a Bíróság által ellátott konkrét feladat igazságszolgáltatási vagy igazgatási jellegű‑e? Egy feladat mindig csak igazgatási, vagy csak igazságszolgáltatási jellegű?

59.      Ugyanakkor kétségtelen, hogy e rendelkezés szó szerinti olvasata alapján a 15. cikk (3) bekezdésének negyedik albekezdésében szereplő kivétel elsődlegesen intézményi jellegű, amelyen belül található egy második, tevékenységi jellegű kivétel is. E rendelkezés kétrétegű fogalommeghatározást tartalmaz: a Bíróság (intézmény) csak annyiban tartozik a hatálya alá, amennyiben igazgatási feladatokat (tevékenységtípus) lát el.

60.      A Szerződés e rendelkezése gyakorlatilag mindössze azt mondja ki, hogy a Bírósághoz mint intézményhez nem nyújtható be információhoz való hozzáférés iránti kérelem, ha a kérelem tartalma az igazságszolgáltatási feladatainak gyakorlásához kapcsolódik. Ezzel szemben ilyen kérelmek intézhetők a Bírósághoz mint intézményhez, ha azok az igazgatási feladatainak ellátásával kapcsolatosak.(23)

61.      Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a fogalommeghatározás tevékenységgel kapcsolatos elemének alkalmazhatóságát egyértelműen korlátozza az alapértelmezett intézményi meghatározás. Más szavakkal, a tevékenységgel kapcsolatos elem csak olyan mértékben jut szerephez, amennyiben a Bírósághoz mint intézményhez intéznek kérelmet. A Szerződésben semmi nem utal arra, hogy a fogalommeghatározást ki akarták volna terjeszteni az intézményi vetületén kívülre, ezzel új, de facto kivételt állapítva meg a hozzáférés alól.

62.      Ugyanakkor lényegében ez a Bizottság jelen ügybeli javaslata. Az érvelése szerint az EUMSZ 15. cikk (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az az igazságszolgáltatási tevékenységet mint olyat védelmezi. Ugyanakkor az elsődleges intézményi vetületéből kiszakítva egy ilyen kivétel ténylegesen túl messzire hatna: a kibocsátó vagy a dokumentum birtokában lévő személyétől függetlenül a Bíróság igazságszolgáltatási tevékenységére vonatkozó bármely dokumentum kizárható lenne a hozzáférés alól. Következésképpen az intézmények valamelyikétől származó vagy azok birtokában lévő olyan dokumentum, amely a Bíróság igazságszolgáltatási tevékenységével kapcsolatos, tartósan – vagy akár állandó jelleggel – a rendelet hatályán kívül esne.

63.      A Bizottság érvelésének egészét jellemző ellentmondásokból is kiolvasható, hogy ez a megközelítés miért nem fogadható el. Szélsőséges esetben az EUMSZ 15. cikk (3) bekezdése negyedik albekezdésének Bizottság által javasolt értelmezése azt jelentené, hogy maga a Bizottság is akadályoztatva lenne a saját beadványainak, vagy például a Tanács vagy az Európai Parlament beadványainak hozzáférhetővé tételében. Az ilyen beadványok a Bíróság igazságszolgáltatási feladataira is vonatkoznak, amelyek ennél fogva – a Bizottság érvelésének elfogadása esetén – az EUMSZ 15. cikk (3) bekezdésének negyedik albekezdése értelmében ki vannak zárva.

64.      Ezen okokból kifolyólag az EUMSZ 15. cikk (3) bekezdése negyedik albekezdésének szó szerinti, valamint rendszertani értelmezése ellentétes a Bizottság által a jelen ügyben javasolt értelmezéssel.

65.      Ezenfelül a Lisszaboni Szerződés általános, a jelen fellebbezés keretében többször hivatkozott célja szintén ellentétes a Bizottság által javasolt értelmezéssel. A Szerződések Lisszaboni Szerződés utáni rendelkezéseivel – azaz az EUSZ 1. cikkel és az EUMSZ 298. cikkel, valamint a Charta 11. és 42. cikkével, amelyek mindegyike utalást tartalmaz a nyitottságra és az átláthatóságra – összefüggésben értelmezve az EUMSZ 15. cikk (3) bekezdése negyedik albekezdésének általános célja a jelek szerint nem az, hogy kizárjon valamit, hanem inkább hogy kifejezetten felvegyen valami mást: az igazgatási feladatainak ellátása körében egyértelműen az információhoz való hozzáférés elvének hatálya alá vonja a Bíróságot.

66.      Ezért álláspontom szerint a 15. cikk (3) bekezdésének sem szó szerinti, sem rendszertani, sem szövegösszefüggésen alapuló értelmezése nem enged e rendelkezés akképpen való értelmezésére következtetni, hogy az korlátozza a rendeletben szereplő dokumentumokhoz, köztük a Bizottság birtokában lévő beadványokhoz való hozzáférés létező hatályát.

67.      A fenti megfontolások fényében javaslom a fellebbezés elutasítását.

B –    Az APIügybeli megoldás alkalmazásbeli és gyakorlati problémái

68.      Nézetem szerint a hatályos jogi környezetben egyedül az imént felvázolt, a jelen ügyben javasolt megoldás fogadható el, feltéve hogy a Bíróság az API‑ügy keretei között kíván maradni, mindeközben tiszteletben tartva a rendelet tág értelmezését – amit tovább erősít a Lisszaboni Szerződés által általános jelleggel bevezetett intézményi nyitottság.

69.      Ugyanakkor az általam API‑megközelítésként hivatkozott megoldás egyes gyakorlati következményei a működésük szempontjából tagadhatatlanul problematikusak lehetnek. Mielőtt felvázolnék három ilyen problémát, hangsúlyozni kívánom, hogy a Bíróság egyes bírósági irataihoz való hozzáféréssel kapcsolatos kérdésre adott, működőképes jövőbeli megoldások vizsgálatakor figyelembe kell venni ezeket a gyakorlati nehézségeket. Azok ugyanakkor nem szolgálhatnak a dokumentumokhoz való hozzáférés jelenlegi hatályának korlátozására.

70.      Először is, a jelen ügyben esetlegesen kibővített API‑megközelítés felborítja a felek közötti egyensúlyt. Az eljárásban részt vevő másik fél vagy beavatkozó fél beadványainak hozzáférhetővé tétele a Bizottságtól, vagy esetleg egy másik uniós intézménytől kérhető. Így az egyik fél, akinek az ugyanazon ügyben részt vevő többi féllel egyenlő helyzetben kellene lennie, egyszerre – nyilvánvalóan közvetett módon – de facto bírájává válik a többi fél ahhoz fűződő érdekének, hogy hozzáférhetővé tegyék az előbbi fél beadványait. Annak sugalmazása nélkül, hogy az ilyen előnnyel rendelkező felet rossz szándék vezetné vagy visszaélne az előnyével, ez a helyzet önmagában problémás.

71.      Másodszor, fennáll annak a veszélye, hogy rések keletkeznek a hozzáférés tekintetében. Az API‑ügy alapján a harmadik személyek dokumentumaihoz, például a beadványokhoz való hozzáférés a jelek szerint attól függ, hogy a Bizottság – vagy a rendelet hatálya alá tartozó más intézmény – részt vett‑e félként a Bíróság előtti eljárásban. Ha e kérdésre nem a válasz, a rendelet de facto nem alkalmazható. Ezért bizonyos esetekben azok a beadványok, amelyekhez – kétségtelenül csak az ügy befejezését követően – általában hozzáférés biztosítható, nem lesznek hozzáférhetőek, pusztán mert az egyes intézmények nem vettek részt az eljárásban.

72.      Harmadszor, az API‑megközelítés alapján a Bizottság – de a Bíróság előtti eljárásban részt vevő félként adott esetben az Európai Parlament vagy a Tanács is – köteles megvizsgálni a dokumentumhoz való hozzáférés iránti kérelmet. Ennek során a szóban forgó intézménynek egy sor vizsgálatot kell végeznie, és többek között mérlegelnie kell, hogy alkalmazandó‑e a rendelet 4. cikkében szereplő kivételek egyike, vagy fennáll‑e kapcsolat bármely más üggyel, és így alkalmazandó‑e a kapcsolódó ítéletekre vonatkozó, az API‑üggyel bevezetett (átmeneti) kivétel. Anélkül, hogy bármiképpen kétségbe vonnám a rendelet hatálya alá tartozó intézmények magas szintű szakértelmét, valójában a fél vagy a beavatkozó fél valószínűleg nem rendelkezik az egyes ügyek iratanyagára, vagy az esetlegesen kapcsolódó, folyamatban lévő más ügyekre vonatkozó valamennyi szükséges információval.

73.      Mindezek a megfontolások ahhoz a nyilvánvaló, ugyanakkor fontos és szükséges következtetéshez vezetnek, hogy a bírósági iratokhoz való hozzáférésről elsősorban a Bíróságnak, nem pedig a félnek vagy a beavatkozó félnek kell határoznia. Számos gyakorlati, továbbá szabályozási szempont következtében a bírósági iratokkal rendelkező személynek kell elsősorban határoznia az iratokban szereplő dokumentumokhoz való hozzáférésről.(24)

74.      Mindent összevetve, a rendelet nagyvonalú, a „dokumentum” tág fogalommeghatározását kínáló értelmezése és a kibocsátói szabály elvetése szükségszerűen a fenti A. részben felvázolt következtetéshez vezet. Mindazonáltal az ebben a szakaszban megvizsgáltak alapján az őszinte és kritikus megfigyelő ösztönös érzése változatlanul az, hogy valamely intézmény, jelen esetbena Bizottság, ténylegesen olyan feladatot köteles ellátni, amelynek megfelelő elvégzése magára a Bíróságra tartozna.

75.      A következő C. részben ezért felvázolom annak átfogóbb indokait, hogy miért magának a Bíróságnak kellene ellátnia ezt a feladatot. Ezt követően a D. részben összefoglalóan bemutatom, hogy a gyakorlatban hogyan teljesíthető e feladat.

C –    A nyitottság elve és a bíróságok

76.      A Bíróság csak az igazgatási feladatainak ellátása körében köteles biztosítani a dokumentumokhoz való hozzáférést. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a Bíróság ne tartozna a nyitottság általános elvének hatálya alá (1. szakasz). Ehhez hasonlóan az (igazságszolgáltatás) nyitottságának egyes elemei a tájékozódás szabadságának a Chartában rögzített jogával is kapcsolatot mutatnak (2. szakasz). Tágabban, a bíróságok a mindennapi igazságszolgáltatási tevékenységük során főszabály szerint többé nem kerülhetik meg a nyitottság értékét (3. szakasz), amit az összehasonlító elemzés is egyértelműen alátámaszt (4. szakasz).

1.      A nyitottság a Bíróságon

77.      A Bíróságot mint intézményt nem terheli az a kötelezettség, hogy az igazságszolgáltatási feladatai ellátása körében biztosítsa a dokumentumokhoz való hozzáférést. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a Bíróság ne tartozna a nyitottság általános elvének hatálya alá,(25) amely a Szerződések számos rendelkezésében megjelenik.(26)

78.      Először is, az EUMSZ 15. cikk (3) bekezdése értelmében (a jelen indítvány fenti 52–66. pontjában kifejtettek szerint) a Bíróság kizárólag az igazgatási feladatainak ellátása során köteles biztosítani a dokumentumokhoz való hozzáférést. Ugyanakkor a Lisszaboni Szerződéssel bevezetett EUMSZ 15. cikk (1) bekezdése egyértelműen az Unió minden intézményére kiterjesztette a nyitottság elvének hatályát. E rendelkezés kimondja, hogy „[a] jó kormányzás előmozdítása és a civil társadalom részvételének biztosítása céljából az Unió intézményei, szervei és hivatalai munkájuk során a nyitottság elvének lehető legnagyobb mértékű tiszteletben tartásával járnak el”. Az EUSZ 13. cikk (1) bekezdésének felsorolása értelmében az Európai Unió Bírósága az Unió egyik intézménye. A Bíróság ezért a nyitottság elvének hatálya alá tartozik.

79.      Másodszor, a Szerződések egyéb rendelkezéseinek Lisszaboni Szerződés utáni szövege tovább nyomatékosítja a nyitottság elvét. Az EUSZ preambuluma rögzíti a Magas Szerződő Felek által az Unió részére előírt, tágan meghatározott célkitűzéseket. E preambulum különösen azon általános igényre helyezi a hangsúlyt, hogy az intézmények közötti különbségtétel nélkül „tovább javítsák az intézmények demokratikus és hatékony működését”. Ezenfelül az EUSZ 1. cikk (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „[e] szerződés új szakaszt jelent az Európa népei közötti egyre szorosabb egység létrehozásának folyamatában, amelyben a döntéseket a lehető legnyilvánosabban és az állampolgárokhoz a lehető legközelebb eső szinten hozzák meg”(27).

80.      Harmadszor, amint azt a Bíróság is megerősítette, „a nyitottság lehetővé teszi a polgárok számára, hogy még inkább részt vegyenek a döntéshozatali eljárásban, és biztosítja a polgárok irányában a közigazgatás nagyobb legitimációját, hatékonyságát és felelősségét a demokratikus rendszerben”.(28)

81.      Összegezve, a nyitottság általános kötelezettsége az Unió valamennyi intézményére különbségtétel nélkül alkalmazandó. A Szerződések egyértelmű követelményeket rögzítenek, amelyek értelmében a többi intézményhez hasonlóan maga a Bíróság is a nyitottság elvének hatálya alá tartozik.

2.      Az információk megismerésének szabadsága

82.      A Bíróság azon kötelezettsége, hogy igazságszolgáltatási feladatainak ellátása során észszerű mértékben biztosítsa a nyitottságot, az Alapjogi Charta alapvető jogokra vonatkozó rendelkezéseiből is levezethető. Úgy vélem, hogy e tekintetben nem a Charta 42. cikke (a dokumentumokhoz való hozzáférés joga), hanem inkább a Charta 11. cikke (a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadsága) a releváns rendelkezés.

83.      A Charta 42. cikke, amely a Chartának „A polgárok jogai” megnevezésű V. címében szerepel, rögzíti az uniós intézmények dokumentumaihoz való hozzáférés általános jogát. Ezért elszigetelten értelmezve úgy tekinthető, hogy a Charta 42. cikke az Unió valamennyi intézményét, köztük a Bíróságot is az intézményeket terhelő azon kötelezettség hatálya alá vonja, hogy biztosítsák a dokumentumokhoz való hozzáférés jogát.

84.      Ugyanakkor az EUMSZ 15. cikk (3) bekezdésének negyedik albekezdése értelmében e kötelezettség kizárólag az igazgatási feladatainak ellátása során alkalmazandó a Bíróságra. A Charta 52. cikkének (2) bekezdéséből az következik, hogy „[a] Charta által elismert, a Szerződések egyes rendelkezéseiben szabályozott jogok csak az ott meghatározott feltételek és korlátozások mellett gyakorolhatók”. E tekintetben a Chartához fűzött magyarázatok iránymutatásul szolgálnak a 42. cikk értelmezésekor. E magyarázatok szerint a dokumentumokhoz való hozzáférés jogát az EUMSZ 15. cikk (3) bekezdésének rendelkezéseiben meghatározott feltételekkel és korlátok között lehet gyakorolni.

85.      Ezért a Charta 42. cikke továbbra is kizárólag az igazgatási feladatai ellátása körében alkalmazandó a Bíróságra. E cikk nem alkalmazandó a Bíróságra az igazságszolgáltatási feladatainak ellátása körében.

86.      Ugyanakkor valamely konkrét jog alkalmazhatóságának hiánya nem zárja ki a Chartában foglalt más, általánosabb jog alkalmazhatóságát. A jelen esetben a Charta 11. cikke is magában foglalja a tájékozódás szabadságát. Ez utóbbi rendelkezés értelmében a véleménynyilvánítás szabadságának magában kell foglalnia az információk és eszmék megismerésének és közlésének szabadságát. Ez a jog a dokumentumokhoz való hozzáférésnél szélesebb jogot takar. Más szavakkal, a dokumentumokhoz való hozzáférés joga az információk megismeréséhez való jog logikus alcsoportja, vagy annak egyik elágazása. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy véleménynyilvánítási szabadságának gyakorlása érdekében információkat ismerjen meg.(29)

87.      A Charta 11. cikke megfelel az Emberi Jogok Európai Egyezménye (a továbbiakban: egyezmény) 10. cikkének. Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) egyre gyakrabban értelmezi ez utóbbi rendelkezést az információk megismerése szabadságának tág biztosítékaként, ami csaknem az információhoz való hozzáférés jogának az elismerésével ér fel.(30)

88.      Ami a bírósági iratokhoz való hozzáférés konkrét kérdését illeti, az EJEB a Társaság a Szabadságjogokért kontra Magyarország(31) ügyben kimondta, hogy Magyarország megsértette az egyezmény 10. cikkét azzal, hogy egy nem kormányzati szervezettel (NGO) szemben megtagadta a nemzeti büntető törvénykönyv módosításainak alkotmányosságával kapcsolatos, az Alkotmánybíróság előtti panaszhoz való hozzáférést. Az EJEB kimondta, hogy ez szükségtelenül veszélyeztette az információk megismerésének szabadságát.(32) Talán érdemes hangsúlyozni, hogy ezt a következtetést az EJEB az Alkotmánybíróság előtt folyamatban lévő ügy kapcsán vonta le, amely ügyben a beadványokhoz (az eredeti jogorvoslati kérelemhez) való hozzáférést az Alkotmánybíróság határozatának meghozatala előtt kérték.

89.      A Charta 52. cikkének (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a Chartában biztosított jogok tartalmát és terjedelmét azonosnak kell tekinteni az egyezményben is szereplő jogokéval. Az uniós jog által biztosított szint ezért nem csökkenhet az EJEB által kialakított szint alá. A későbbiekben derül majd ki, hogy az ugyanerre a kérdésre vonatkozó jövőbeli ügyekben az EJEB pontosan miként teremti meg az egyensúlyt.(33) Az ugyanakkor már most is meglehetősen egyértelmű, hogy amennyiben az igazságszolgáltatás nyitottsága és a felek bírósághoz benyújtott beadványaihoz való hozzáférés képezi a kiindulópontot, az fokozottan elősegíti a nyitottságot és a hozzáférést.

90.      Összegezve, a Bíróság a nyitottság elvének hatálya alá tartozik, amely elv a Bíróság igazságszolgáltatási tevékenységeire is alkalmazandó. Az információk megismerésének – a Charta 11. cikkének (1) bekezdésében rögzített, valamint a Charta 52. cikkének (3) bekezdése és az EJEB által az egyezmény 10. cikke tükrében értelmezett – szabadsága szintén egyértelműen a fokozott nyitottság irányába mutat.

91.      Ugyanakkor e kérdés megközelítésének legmegfelelőbb módját nem azoknak a feladatoknak és kötelezettségeknek a gyűjteménye, illetve rendelkezéseknek a listája képezi, amelyek alapján a Bíróság vitathatatlanul köteles valaminek a megtételére. Megfelelőbb lenne a kérdést másképpen feltenni: mit hajlandó egy bíróság a 21. század elején önként megtenni annak érdekében, hogy észszerű kapcsolatot alakítson ki a szélesebb közönségével?

92.      A jelen szakasz következő két részében található példák két területről merítenek: az egyik az értékekkel (3. szakasz), míg a másik az összehasonító elemzéssel (4. szakasz) kapcsolatos. Mit tesznek a bíróságok a nyitottság érdekében, és miért?

3.      Az igazságszolgáltatás nyitottságának alapjául szolgáló értékek

93.      A nyitottság nem jelent újdonságot az igazságszolgáltatás terén. Jeremy Bentham már a 18. század végén hangsúlyozta, hogy a nyilvánosság az „igazságszolgáltatás veleje”(34). „Nyilvánosság nélkül semmi jó nem lehet tartós. A nyilvánosság ernyője alatt semmi rossz nem történhet […]. E nagyszerű eszköz hatékonysága mindenre kiterjed – a törvényhozásra, a közigazgatásra, az igazságszolgáltatásra.”(35) Ezért a tárgyalások nyilvánossága és az ítéletek közzététele a nyitottság megnyilvánulásának tekinthető,(36) szorosan összefonódva az igazságszolgáltatás feletti, nyilvánosság általi ellenőrzéssel.

94.      Az igazságszolgáltatás terén az idő múlásával bekövetkezett fejleményekre tekintettel szükségessé vált a nyitottság fokozása. A bíróságok jelenleg kulcsfontosságú szerepet játszanak a demokratikus társadalmakban. A hatalom felelősséggel jár. Ez különösen igaz egy nemzetek feletti bíróságra, így a Bíróságra, hiszen az vitathatatlanul „távolabbi”(37), és különbözik a nemzeti bíróságok hagyományosabbnak mondott hatalmi típusától.

95.      Alkotmányos demokráciákban a társadalom által elfogadható határozatok érdekében a legitimitás szintjének összhangban kell állnia a hatalom és a felelősség szintjével. A legitimitásnak természetesen különböző forrásai vannak. Különbség tehető például az intézményi és az érveken alapuló legitimitás között.(38) Szintén különbség tehető a folyamat legitimitása és az eredményen alapuló legitimitás között.(39) Akármilyen besorolás szerint címkézzük is meg a fogalmat, a kérdés ugyanaz marad: hogyan és honnan származik egy intézmény legitimitása?

96.      Alkotmányos demokráciákban a bíróságok legitimitásának megerősítésére szolgáló eszközök kidolgozásakor magától értetődő választásnak tűnik a nyitottság. A nyitottság növeli a bíróságok általános legitimitását. Egyrészt erősíti a demokratikus hitelüket azáltal, hogy a bíróságok jobban megfelelnek a polgárok elvárásainak (a). Másrészt javítja az igazságszolgáltatás minőségét azáltal, hogy az igazságszolgáltatás és annak eredményei javítására ösztönöz (b).

a)      Az ügyek demokratikus elbírálása(40)

97.      Ami a bíróságokat illeti, a többségi legitimáció nem csatornázható keresztül ugyanazon hagyományos eszközökön, mint amelyek a kormány vagy a parlament esetén működőképesek. A legitimitást hozzá kell igazítani a független bíróságok különleges és egyedi szerepéhez.

98.      A bíróságok így különösen a nyitottság révén válnak elszámoltathatóbbá a polgárokkal szemben. A bíróságok nyitottsága előmozdítja demokratikus jellegüket azáltal, hogy a polgárok számára lehetővé teszi az igazságszolgáltatási hatalom gyakorlásának nyomon követését, a nyilvános viták révén biztosítja a részvételüket, végül pedig elősegíti a bírósági határozatok jobb megértését. Az igazságszolgáltatás nyitottsága így végeredményben a folyamat legitimitását növeli.

99.      Először is, a nyitottság egyfajta demokratikus ellenőrzést biztosít a bíróságok felett. Gordon Hewart, a Legfelsőbb Bíróság elnökének közismert mondása szerint „nem pusztán szolgáltatni kell az igazságot, hanem az igazságszolgáltatásnak nyilvánvalóan és kétségtelenül láthatónak is kell lennie”.(41) E demokratikus ellenőrzés biztosításának egyik módja a beadványokhoz való hozzáférés. A beadványok alapvető fontosságúak egy ítélet és annak tartalma, valamint a meghozatalához vezető okfejtés megértésében. A bíróságok hitelesebbnek, megbízhatóbbnak és hatékonyabbnak tűnnek, ha hozzáférhetővé teszik azon dokumentumok legalább egy részét, amelyekre egy ítélet meghozatalakor támaszkodnak. A nyilvánosság így betekintést nyerhet abba, hogy a bíróság alaposan megvizsgálta és mérlegelte a felek által előterjesztett különböző érveket. Ez segíti a nyilvánosságot a bírósági határozat mögött húzódó logika, valamint annak megértésében, hogy miért egy adott érv érvényesülhetett valamely másikkal szemben.

100. Másodszor, a bíróságok nyitottsága előmozdítja a nyilvános vitát. Az átláthatóság az eszmék megvitatása és cseréje révén elősegíti a polgárok részvételét az európai közvélemény kialakításában.(42) A vitát különösen a nem kormányzati szervezetek, egyesületek, újságírók, társadalmi kontrollt gyakorló szervezetek, kutatók vagy a visszaélést bejelentő személyek kezdeményezhetik, akik hozzájárulnak a polgárok tudatosságának növeléséhez a közérdeklődésre számot tartó különleges kérdésekben.(43) A nyitottság fokozása ezért valószínűleg növeli a közvélemény igazságszolgáltatásba vetett bizalmát.(44)

101. Egyértelműen hangsúlyozni kell, hogy az érdemi vitához elengedhetetlen a kritikai észrevételek kifejezésének lehetősége. Az esetleges kritikákra nem szabad úgy tekinteni, hogy azok veszélyeztetik a bíróságokat mint intézményeket. Ezenfelül a kritikától való félelem kétségtelenül nem megfelelő indoka az információk visszatartásának. A kritika ezzel szemben kulcsfontosságú a demokratikus társadalmakban, amelyekben fontos értéket képvisel a véleménynyilvánítás szabadsága és a vélemények sokszínűsége.

102. Harmadszor, az igazságszolgáltatás nyitottsága a megértést szolgáló érték.(45) Az átláthatóság révén jobban megérthető az ügyek kimenetele. Ha főszabály szerint biztosított a hozzáférés a felek beadványaihoz – amelyek a jogi érvelés kiindulópontját jelentik –, akkor bárki megismerheti, hogy miért, vagy legalábbis hogyan jutott a bíróság egy adott következtetésre. Ehhez hasonlóan a beadványok megvilágíthatnak bizonyos homályos kijelentéseket, és felfedhetik a bírósági érvelés rendszerszintű mintáit. Következésképpen a bírósági ítéletek kiszámíthatóbbá válhatnak.

b)      Az igazságszolgáltatás minősége

103. A nyitottság az igazságszolgáltatás folyamatát és eredményét – vagyis az ítéletek mellett a felek beadványainak minőségét – is javítja. Az átláthatóság valószínűleg a jogi munka magasabb szintű ellátásának irányába ható feltételeket teremt, mivel a nyilvánosság általi felügyelet és a lehetséges kritikák hatékony ösztönzést jelenthetnek nemcsak a bíróságok, de az eljárásban részt vevő egyéb személyek számára is a szakmai munkájuk minőségének növelésében. Emellett a jövőbeli peres felek érdekeit is szolgálhatja, mivel megvilágíthatja a stratégiákat vagy az érvelési mintákat. Ennek eredményeként valószínűleg javul a különböző érintett jogi szereplők munkájának minősége, és általában fokozottan tiszteletben tartják a jogállamiság elvét.

104. Összegezve, szabályozási szinten a nyitottság szükségszerűen fokozza a bíróságok általános intézményi legitimitását. Nincs ok azt feltételezni, hogy ugyanezen általános felvetés ne lenne alkalmazható a Bíróságra. Így az a konkrét kérdés merül fel, hogy miként ültethetők át a gyakorlatba ezek a szélesebb körű szabályozási javaslatok? E tekintetben érdemes lehet ötletet meríteni más nemzeti és nemzetközi rendszerek összehasonlításából.

4.      Az összehasonlításból meríthető ötletek

105. A bírósági iratokhoz való hozzáférés gyakorlata rendkívüli változatosságot mutat az Unió tagállamaiban.(46) Csupán a tagállamok kis hányada – például Svédország és Finnország – fogadott el a bírósági iratokhoz való hozzáférésről szóló különleges szabályokat. Más államokban a bírósági iratokhoz való hozzáférés a nyilvános dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó általános szabályok hatálya alá tartozik. Szintén más államokban a bírósági iratokhoz való hozzáférést a nemzeti (polgári, közigazgatási és büntető) eljárási törvénykönyvek vonatkozó rendelkezései biztosítják, amelyek az alkalmazandó eljárásjogi szabályok részeként szabályozzák a harmadik személyek bírósági iratokhoz való hozzáférését.

106. A tagállamok többsége a jelek szerint az egyedi kérelmen alapuló rendszer valamely formáját választotta. A hozzáférés gyakran – jóllehet nem mindig – a jogos érdek bizonyításához kötött. Az ügy jellegétől függően a dokumentumok elérhetővé tételére a még folyamatban lévő ügy során, vagy az ítélethozatalt követően kerülhet sor. Bizonyos minősített ügyekben az iratok kizárólag a megfelelő tartamú titkossági időszak leteltét követően tehetők hozzáférhetővé.

107. Európán kívül számos ország – köztük az Amerikai Egyesült Államok és Kanada – nagyobb fokú hozzáférést biztosít a harmadik személyek számára a bírósági iratokhoz, különösen beadványokhoz.(47)

108. Ami a nemzetközi bíróságokat, köztük is elsőként az EJEB példáját illeti, az egyezmény 40. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „[a] hivatalvezetőnél elhelyezett iratok a nyilvánosság számára hozzáférhetőek, hacsak a Bíróság elnöke másképpen nem határoz”. Az EJEB eljárási szabályzata 33. cikkének (1) bekezdése emellett úgy rendelkezik, hogy „[a] hivatalhoz a felek vagy harmadik személy által valamely keresettel kapcsolatban benyújtott összes dokumentum […] hozzáférhető a nyilvánosság számára a hivatalvezető által meghatározott eljárásnak megfelelően, kivéve ha a kamara elnöke […] akár hivatalból, akár valamelyik fél vagy más érintett személy kérésére másképpen dönt”. Ez alapján a már befejezett eljárásokra vonatkozó dokumentumok egyedi kérelemre érhetők el, míg a folyamatban lévő ügyekben az iratbetekintésre az EJEB helyiségeiben kerülhet sor. Ugyanakkor kimerítő lista sorolja fel az ügy iratanyagához való nyilvános hozzáférés korlátozásait.(48)

109. Az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) Bírósága esetében azok a személyek tekinthetnek be a – különösen a beadványokat tartalmazó – nyilvántartásba a Hivatalnál, akik az ügyhöz fűződő érdekkel rendelkeznek. Díjfizetés ellenében a harmadik személyek másolatokat vagy kivonatokat kaphatnak.(49) Ezenfelül a tárgyalásra készített jelentés, amelyben a kérelmek és az érvek összefoglalásával együtt szerepel a ténybeli és jogi háttér, az elkészítésétől kezdve, vagyis már a folyamatban lévő ügyekben is elérhető az interneten.

110. A Nemzetközi Bírósághoz benyújtott beadványok az eljárás szóbeli szakaszának megnyitásakor vagy azt követően, a felek véleményének meghallgatása után tehetők hozzáférhetővé a nyilvánosság számára.(50)

111. A Nemzetközi Tengerjogi Bírósághoz benyújtott beadványok az eljárás szóbeli szakaszának megnyitásakor vagy azt követően, a felek véleményének meghallgatása után tehetők hozzáférhetővé a nyilvánosság számára.(51)

112. Végül, ami magát az Európai Unió Bíróságát, különösen a Törvényszéket illeti, a bírósági iratokhoz való hozzáférés kérdését eredetileg a Törvényszék hivatalvezetőjének szóló szolgálati utasítások 5. cikkének (8) bekezdése szabályozta. Harmadik személyek az ügyben részt vevő felek meghallgatását követően, az elnök – vagy a még folyamatban lévő ügyekben a tanács elnöke – kifejezett engedélyével kaphattak hozzáférést az ügy iratanyagához. E kérdést jelenleg a Törvényszék új eljárási szabályzata(52) 38. cikkének (2) bekezdése szabályozza, amely a korábban a Közszolgálati Törvényszék előtt alkalmazandó szabályt vette át.(53) E rendelkezés értelmében „[a] Törvényszék elnökének a felek meghallgatását követően adott kifejezett engedélye nélkül harmadik természetes vagy jogi személy nem férhet hozzá valamely ügy iratanyagához. Ilyen – részleges vagy teljes – engedélyt csak olyan írásbeli kérelemre lehet megadni, amely az említett iratanyaghoz való hozzáférésre vonatkozó jogos érdeket részletesen igazolja”.

113. Milyen tanulság – ha egyáltalán van ilyen – vonható le az összehasonlított (értelemszerűen szelektív) minták ilyen változatosságot mutató áttekintéséből? Ahelyett, hogy e szakaszra vonatkozóan bármilyen következtetést vonnék le, inkább négy pontot emelnék ki.

114. Először is, az igazságszolgáltatás nyitottsága mindent átható elv.(54) Ha meg kellene nevezni a nemzeti és nemzetközi szinten nagymértékű változatosságot mutató gyakorlatok egyetlen közös ismérvét, akkor az az lenne, hogy a bíróságok mint intézmények az elmúlt egy‑két évtizedben egyre inkább – és nem kevésbé – nyitottá váltak.

115. Másodszor, bármilyenek legyenek is a szóban forgó rendszer egyedi vagy eljárási szabályai, a felek beadványainak esetleges hozzáférhetővé tételével egyre inkább maguk a bíróságok foglalkoznak. Vitathatatlanul kevés olyan rendszer van, amelyek egyáltalán nem biztosítják a beadványokhoz való hozzáférést.

116. Harmadszor, a pusztán a szabályozásbeli megoldások szintjén történő összehasonlítás aligha lenne hasznos: ezt ki kell egészíteni a társadalomra gyakorolt hatásoknak, és az adott szabályozás vagy megoldás következményeinek a szintjével. Ebből a nézőpontból nem tűnik úgy, hogy azokban a rendszerekben, amelyek a nagyobb nyitottságot és a bírósági iratok fokozott hozzáférhetőségét választották, kézzelfogható módon megjelentek volna a sokat hangoztatott negatív következmények, így az információk harmadik személyek általi kiaknázása vagy az információkkal való visszaélés, továbbá a felek meghatalmazottainak vagy a bíróság egy tagjának nyomás alá helyezése vagy bármilyen befolyásolása. Természetesen elképzelhető, hogy ezekről az esetekről mindössze nincs tudomásunk. Ugyanakkor a jelenlegi helyzetben az összehasonlítás alapján rendelkezésre álló információk nem erősítik meg az annak kapcsán gyakran hangoztatott figyelmeztető veszélyek bármelyikének megvalósulását, hogy miért nem lehetséges a bíróságok nagyobb fokú nyitottsága.

117. A negyedik és egyben utolsó pont szerint természetesen igaz, hogy az egyik rendszerben elfogadott szabályozásbeli választások és megoldások nem ültethetők át eo ipso egy másik rendszerre. Az összehasonlításon alapuló érvek továbbra is inspirációs forrásul szolgálnak. Az, hogy mások egy bizonyos módon járnak el, nem jelenti azt, hogy nekünk is ugyanígy kell tennünk. Másrészt, látva egy határozott pálya egyértelmű irányvonalát – amelyet a bíróságok észszerű nyitottságának hasznosságával kapcsolatos határozott szabályozási érvek támasztanak alá –, rendkívül meggyőző magyarázatra lenne szükség azon javaslat igazolására, miszerint a Bíróság e tekintetben más, és annak is kell maradnia.

D –    A Bíróság (külső) bírósági irataihoz való hozzáférés felülvizsgálata

118. A fentiekre tekintettel el kell ismerni, hogy az igazságszolgáltatási feladatait(55) illetően a Bíróságon jelenleg nem optimális a nyitottság helyzete. Az érdekelt harmadik személyek nem rendelkeznek hozzáféréssel a bírósági iratokhoz. A már befejezett ügyekben az API‑ügyben megállapított feltételek teljesülése esetén lehetséges a hozzáférés bizonyos beadványokhoz.

119. E tekintetben a tágabb összefüggéseknek és az igazságszolgáltatási gyakorlat fejlődésének is jelentősége van. Jóllehet történtek bizonyos pozitív fejlemények a Bíróság (régebbi) bírósági irataihoz való hozzáférés terén,(56) ez nem változtat azon, hogy a Bíróság előtt folyamatban lévő ügyekre vonatkozó további információkhoz való általános hozzáférést illetően inkább az információs csatornák elzárására, mintsem újak megnyitására került sor. Az 1990‑es évek közepéig az érdekelt harmadik személyek az üggyel és a felek érveivel kapcsolatos további információkhoz juthattak a tárgyalásra készített jelentésből, amelyet a Bíróság határozatával és a főtanácsnok indítványával együtt az Európai Bírósági Határozatok Tárában tettek közzé. Ez többé nem lehetséges, mivel megszüntették a tárgyalásra készített jelentések közzétételét. 2012, vagyis az új eljárási szabályzat hatálybalépése óta már egyáltalán nem készülnek tárgyalásra készített jelentések. Mindez kiegészül azzal, hogy a bírósági határozatok és a főtanácsnoki indítványok a felek vagy a beavatkozó felek által előterjesztett érvek tekintetében egyaránt egyre tömörebbek, amit a fordítási költségekkel kapcsolatos nyilvánvaló és érthető indokok magyaráznak.

120. Összefoglalva, meglehetősen ellentmondásos módon az általános internetes információáradat korában az érdeklődő külvilág lényegében egyre kevesebb információhoz jut a Bíróság döntéshozataláról. Elérkezett az ideje e folyamat visszafordításának. A fent kifejtettekre tekintettel a Bíróság egyes bírósági irataihoz való szélesebb körű hozzáférés biztosítására helyesen inkább úgy kell tekinteni, hogy annak révén helyreállítható a Bíróság előtti eljárások megértésével kapcsolatos egyensúly: bizonyos információs csatornák – azok működésével kapcsolatos okok miatt – lezárultak. Ezért más csatornákat – így a Bírósághoz benyújtott beadványokhoz való szélesebb körű hozzáférést – kell megnyitni.

121. Mielőtt felvázolnék néhány javaslatot ezzel kapcsolatban, mindenekelőtt három előzetes megállapítást kell tenni.

122. Először is, az e szakaszban tett valamennyi javaslat a nyitottság EUMSZ 15. cikk (1) bekezdésében szereplő elvén alapul. Egyértelműen hangsúlyozni kell, hogy igazságszolgáltatási feladatainak ellátása körében nem vonatkozik a Bíróságra az a kötelezettség, hogy biztosítsa a dokumentumokhoz való hozzáférés jogát. Ebből viszont azon kérdéssel kapcsolatos megállapítások következnek, hogy mit hajlandó önként megtenni egy figyelmes és a tágabb világgal észszerű kapcsolatokat ápoló igazságszolgáltatási intézmény.

123. E tekintetben példával szolgálhat az Európai Központi Bank (EKB) megközelítése. Az EKB helyzete a Bíróságéhoz hasonló. Az EUMSZ 15. cikk (3) bekezdésének negyedik albekezdése értelmében az EKB kizárólag az igazgatási feladatainak ellátása körében tartozik a dokumentumokhoz való hozzáférés jogának hatálya alá.(57) Mindez ugyanakkor már korábban sem akadályozta meg az EKB‑t abban, hogy önként szélesebb körű hozzáférést biztosítson a dokumentumaihoz a nyitottságnak az EUSZ 1. cikk második bekezdésének rögzített tág fogalma alapján.(58)

124. Másodszor, és az előző pontból következően, az 1049/2001 rendelet hatálya sem terjed ki a Bíróságra. Ugyanakkor az alkalmazhatóságának hiánya ellenére a rendeletben szereplő elvek és a vonatkozó ítélkezési gyakorlat egyfajta iránymutatásként szolgálhat a megfelelő jogalkotói megoldás kidolgozásakor, ahogy az a Bíróság 2012. december 11‑i határozata esetében is ténylegesen történt.

125. Harmadszor, ami a hozzáférést illeti, különbséget kell tenni a Bíróság bírósági iratainak(59) két kategóriája: a „belső bírósági iratok” és a „külső bírósági iratok” között.

126. A belső bírósági iratok azok, amelyeket a Bíróságon belül, a Bíróság számára készítettek, így például az indítvány‑ és ítélettervezetek, az előzetes jelentések, a kutatási feljegyzések, az eljárási jellegű határozatokra vonatkozó feljegyzések vagy a tanácskozásokra készített feljegyzések. Ezek a dokumentumok a bíráskodás szempontjából alapvető jelentőségűek. Hacsak nem változik meg jelentősen az igazságszolgáltatás jellege, e dokumentumokra nem vonatkozhat a nyitottság.(60)

127. A Bíróság külső bírósági iratai azok a dokumentumok, amelyeket vagy a Bíróság készített a külső személyekkel (felek, beavatkozó felek vagy nemzeti bíróságok) való bírósági kommunikáció céljából, vagy amelyeket harmadik személyek nyújtottak be a Bírósághoz valamely eljárás keretében, például a felek beadványai, valamint a nemzeti bíróságok által előterjesztett, előzetes döntéshozatal iránti kérelmek. Ezek a Bíróság nyitottságának előmozdítása érdekében főszabály szerint hozzáférhetőek, hacsak az egyes esetekben nem alkalmazandó a hozzáférhetővé tételt korlátozó valamilyen kivétel.

128. Az ebben a szakaszban most következő okfejtés kizárólag a Bíróság külső bírósági irataira vonatkozik. A hozzáférés részletes gyakorlati szabályait illetően úgy vélem, hogy a Bíróságnak kérelemre fizikai (1. szakasz) és távolból történő (2. szakasz) hozzáférést kell biztosítania a külső bírósági iratokhoz. Ideális esetben saját kezdeményezésére is hozzáférést biztosíthatna bizonyos dokumentumokhoz (3. szakasz).

1.      Harmadik személyeknek az ügyirat egyes dokumentumaihoz való fizikai hozzáférése

129. Kérelemre biztosítani kell, hogy a befejezett és a folyamatban lévő ügyekben harmadik személyek a Bíróság helyiségeiben hozzáférhessenek a bírósági iratokhoz, vagy inkább a külső bírósági iratokat tartalmazó megfelelő részükhöz.(61)

130. A folyamatban lévő, illetve a befejezett ügyekben az iratokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos különböző rendszerekre lehet szükség. Különbség mutatkozik az érdekek közötti egyensúlyban. Meg kell teremteni a megfelelő egyensúlyt két egymással versengő cél, egyrészt a nyitottság, másrészt a bírósági eljárások védelme között. Az ítélethozatal előtt (vagy mindenesetre a tárgyalásig, vagy a tárgyalás tartása nélküli ügyekben az eljárás írásbeli szakaszának befejezéséig) a jogvitát a Bíróságon belül kell tartani, és azt a tárgyalóteremben kell lefolytatni, nem a sajtóban. Ráadásul, jóllehet nem szabad eltúlozni a felekre vagy a képviselőikre gyakorolt befolyás vagy félelemkeltés fenyegető veszélyét, az nem is zárható ki teljes mértékben.

131. Ugyanakkor semmi nem indokolja az API‑ügyben szereplőhöz hasonló olyan prima facie vélelem szükségességét, amely alapján a folyamatban lévő ügyekben a bírósági iratok hozzáférhetővé tétele automatikusan ellentétes a bírósági eljárások védelmének követelményével. Eseti alapon történő értékelésre van szükség, amely az itt tárgyalt javaslat intézményi vetületét is figyelembe veszi: ha maga a Bíróság dönt az esetleges hozzáférhetővé tételről, talán kevésbé lesz szükség a közigazgatás mérlegelési jogkörének irányt mutató vélelmek megfogalmazására.

132. Ezért a külső bírósági iratokhoz való hozzáférés a folyamatban lévő ügyekben is megengedhető, jóllehet a befejezett ügyekkel összehasonlítva korlátozottabb módon. A folyamatban lévő ügyekben az iratbetekintéshez fűződő jogos érdekkel rendelkező harmadik személyek számára egyedi kérelem alapján a Bíróság helyiségeiben biztosítani kell a hozzáférést. A hozzáférésről a tanácselnöknek kell határoznia, aki kétségtelenül a legmegfelelőbb helyzetben van az egyes esetek konkrét részleteiben mutatkozó, egymással versengő érdekek mérlegelésére. A folyamatban lévő eljárás feleivel egyeztetni kell.

133. A befejezett ügyekben, amelyek nem kapcsolódnak egyik folyamatban lévő ügyhöz sem, egyszerűbb általános hozzáférési rendszert kell alkalmazni. Itt már nem követelhető meg a jogos érdek fennállása. Az érdekek közötti mérlegelést illetően ugyanis a nyitottsággal kapcsolatos általános közérdek vélelmezhetően elsőbbséget élvez, így biztosítani kell a hozzáférést, hacsak nem áll fenn az ilyen hozzáférést akadályozó jogos érdek, például a személyes adatok, a kiskorúak vagy az üzleti titkok védelme. Ugyanezen okokból – de egyszersmind számos gyakorlati okból – kifolyólag a befejezett ügyekben már nincs szükség a felekkel való egyeztetésre.

2.      Harmadik személyeknek az ügyirat egyes dokumentumaihoz való távolból történő hozzáférése

134. Az egyedi hozzáférés elősegítése érdekében az ügyiratban szereplő egyes külső bírósági iratokhoz való, távolból történő hozzáférésre is lehetőséget kell biztosítani. Ez a hozzáférési forma különösen fontosnak bizonyulhat a szabványdokumentumok – így a felek vagy a beavatkozó felek beadványai – esetében, mivel észszerűen elvárható, hogy az ügyirat tartalmazza azokat.

135. A távolból történő hozzáférés egyes típusainak lehetővé tétele valójában az érdekelt harmadik személyeknek és magának az intézménynek egyaránt kifejezett érdeke. A harmadik személyek esetében az egyenlőség és a szociális szempontok igazolják a távolból történő hozzáférést: nem mindenki engedheti meg, hogy személyesen elutazzon Luxembourgba a Bíróság helyiségeiben való iratbetekintés érdekében. Amint azt a Bíróság különböző összefüggésekben számos alkalommal kimondta, a jog vagy jogorvoslat pusztán formális meglétén túl védelmet kell biztosítani magának az adott jog tényleges gyakorlásának és az erre való képességnek.(62)

136. Mindenesetre a távolból történő hozzáférés feltételeinek lényegében meg kell egyezniük a Bíróság helyiségeiben való fizikai irathozzáférés esetében javasoltakkal, a fenti 130–133. pontban kifejtettek szerint. Ugyanakkor az érdekelt személynek nyilvánvalóan jobban körül kell határolnia, hogy pontosan mely dokumentumokhoz kíván hozzájutni. Ehhez hasonlóan szükség lehet arra, hogy észszerű felső határokat állapítsanak meg a példányszámra, valamint meghatározzák azok megfelelő díját is.

3.      Egyes bírósági iratokhoz való internetes hozzáférés

137. Végül, az egyedi kérelmek kiegészítéseként és egyúttal kiterjesztéseként is, a befejezett ügyekben (vagy legalább azok egy részében) proaktívabb fellépést kellene előirányozni egyes külső bírósági iratok nyilvánosságra hozatalával kapcsolatban. Ilyen esetekben a külső bírósági iratok legfontosabb típusait – például az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet, a felek beadványait, vagy adott esetben a nemzeti bíróság jogerős határozatát – rendszeresen feltölthetnék a Bíróság honlapjára. Ezek az anyagok a Bíróság határozatával, és adott esetben a főtanácsnok indítványával együtt az ügy interneten elérhető elektronikus aktáját képezhetnék.

138. E javaslat valójában egyáltalán nem annyira forradalmi jellegű, mint ahogy első látásra tűnik: a dokumentumok mindhárom típusa egyre inkább elérhető valamilyen módon a nyilvánosság számára. Az Európai Unió Hivatalos Lapjában már sor kerül a nemzeti bíróságok előzetes döntéshozatal iránti kérelmeiben előterjesztett kérdések közzétételére. Emellett a tagállamok többségének jogrendszerében ezek a kérelmek rendes bírósági határozatok (végzések), amelyek valószínűleg egyébként is hozzáférhetőek a nemzeti bíróságok vonatkozó internetes adatbázisában.(63) Mindez a nemzeti bíróság jogerős határozatára is igaz, amely a legtöbb országban az interneten is hozzáférhető. Ami a Bizottság beadványait illeti, azokhoz a befejezett ügyekben már jelenleg is hozzá lehet férni az API‑ügy értelmében, és amennyiben a Bíróság elfogadja a jelen indítvány első (A.) részében javasolt megközelítést, akkor a Bizottság a többi fél által benyújtott írásbeli észrevételek hozzáférhetővé tételére is köteles lesz.

139. Ezáltal mindezek az információk már elérhetőek valamilyen formában a nyilvánosság számára. Ugyanakkor a számos tagállam és uniós intézmény adatbázisaiban való szétszórtság miatt nehézséget jelent a beazonosítás és a hozzáférés. Egy ilyen proaktív fellépés minden bizonnyal elősegítené az európai uniós joggal kapcsolatos viták és tudatosság fokozását, ami természetesen magának a Bíróságnak is az érdeke. Mindez lényegében időt és erőforrásokat takarítana meg az intézmény és az egyén számára egyaránt: nem kellene a hozzáférés iránti külön kérelmet benyújtani, és annak elbírálására sem lenne szükség.

140. Ebben a szakaszban a hozzáférés három típusára vonatkozó részletes szabályokkal kapcsolatban a következő három záró megjegyzést teszem. Először is, nézetem szerint a külső bírósági iratokkal kapcsolatos nyitottság az iratbetekintést vagy az iratokhoz való, távolból történő hozzáférést jelenti, a dokumentumoknak abban a változatában – az eredeti nyelvet isbeleértve –, ahogyan a Bírósághoz az adott személytől beérkeztek.

141. Másodszor, amennyiben a Bíróság elfogadná az e szakaszban tett javaslatok valamelyikét, annak fokozatos végrehajtása lehetővé tenné az érdekelt felek számára, hogy – erre vonatkozó igény esetén – kiigazíthassák a fellépésüket. Konkrétan, a felek számára előzetesen egyértelmű útmutatásokban meg kellene jelölni, hogy harmadik személyek adott esetben hozzáférést kérhetnek a bírósági iratokhoz. Amennyiben erre valóban sor kerül, a dokumentum (beadványok) kibocsátója előtt nyitva állna a lehetőség arra, hogy a Bíróság számára javaslatot tegyen arra nézve, hogy a beadványainak mely részét nem kellene hozzáférhetővé tenni.

142. Harmadszor, az e szakaszban tett javaslatok természetesen számos más technikai kiigazítást szükségessé tennének. Ugyanakkor a technikai és az alkalmazásbeli kérdések nem homályosíthatják el az eredeti értéket, amely hűen tükrözi azt az elképzelést, hogy milyen bíróságként kíván működni a Bíróság. Nincs reform változás nélkül.

4.      Függelék

143. Végezetül, a teljesség érdekében: miként kapcsolódnak az e szakaszban tett javaslatok a Bíróság – esetlegesen a jelen ügyben hozott ítéletével kiegészített – API‑ítéletéhez?

144. Amint azt fent elismertem (B. szakasz), a jelen ügyre vetített külső, ugyanakkor logikus és szükségszerű következményeit tekintve az API‑megközelítés nem tekinthető ideálisnak. Ugyanakkor, hacsak és amíg a Bíróság maga nem biztosít hozzáférést bizonyos bírósági irataihoz, ez a megközelítés és az általa kiváltott eshetőség nem kérdőjelezhető meg. Amennyiben viszont a Bíróság kialakítja a bírósági irataihoz való hozzáférésre vonatkozó szabályokat, azoknak lex specialisként elsőbbséget kell élvezniük az API‑ügy szerinti – és a jelen ügyben esetlegesen kibővített – ítélkezési gyakorlatban tükrözött megközelítés felett.

145. Egy ilyen rendszer kialakításával a bírósági iratok hozzáférhetővé tétele iránti kérelmeket elsődlegesen a Bírósághoz kellene benyújtani. Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy ha elsőként a Bírósághoz fordulnak, annak hozzáférésről vagy annak hiányáról szóló határozata köti a Bizottságot és minden más uniós intézményt, amelyek a hozzáférés Bíróság általi megtagadása esetén még akkor sem tehetik hozzáférhetővé a kért dokumentumokat, ha azok a birtokukban vannak. Amennyiben a harmadik személyek dokumentumaival kapcsolatos kérelmeket elsőként a Bizottsághoz vagy a rendelet hatálya alá tartozó más intézményhez nyújtják be, úgy szerény javaslatom szerint azokat továbbítani kellene a Bírósághoz. Mindazonáltal ennek főszabály szerint nem lenne szabad meggátolnia egy intézményt a saját dokumentumainak, vagyis a saját beadványainak önként történő hozzáférhetővé tételében. A felek a korábbi ítélkezési gyakorlattal összhangban továbbra is szabadon hozzáférhetővé tehetnék saját beadványaikat.(64)

E –    Költségek

146. A tárgyaláson a Bizottság azt kérte, hogy a Bíróság az eljárási szabályzat 138. cikkének (3) bekezdése alapján még a fellebbezés elutasítása esetén is P. Breyert kötelezze a saját költségei viselésére.

147. P. Breyer azt kérte, hogy a Bíróság a Bizottságot kötelezze a fellebbezés költségeinek a viselésére. Ezenfelül felhívta a Bíróságot annak általános jelleggel való pontosítására, hogy valamely fél a megszerzett dokumentumokat kizárólag saját magánérdekeinek védelmében használhatja‑e fel, vagy szabadon nyilvánosságra is hozhatja azokat az interneten, illetve megjegyzéseket fűzhet azokhoz.

148. A megtámadott ítéletben a Törvényszék érdemben P. Breyer kérelmének adott helyt. Ugyanakkor kötelezte őt a Bizottság részéről felmerült költségek felének a megfizetésére amiatt, hogy internetes oldalán a bírósági eljárás ideje alatt nyilvánosságra hozta az ellenkérelmet, a választ, Svédország beavatkozási beadványát, valamint a Bizottság és a felperes között az e dokumentumok hozzáférhetővé tétele tárgyában zajlott levélváltást. A dokumentumok nyilvánosságra hozatala nyomán az internethasználók megjegyzéseket tehettek, és a Bizottságot bíráló számos észrevétel született.(65)

149. Hangsúlyozni kell, hogy a Törvényszék költségekre vonatkozó határozata nem képezi a jelen fellebbezés tárgyát. E kérdésre nem hivatkoztak formálisan a Bizottság fellebbezésének külön jogalapjaként. Az továbbá nem képezte P. Breyer csatlakozó fellebbezésének tárgyát sem.

150. Ehelyett a jelen fellebbezésben a Bizottság azt kérte, hogy a Bíróság a Törvényszékhez hasonló módon döntsön a fellebbezés költségeiről. Ezért közvetett módon arra kéri a Bíróságot, hogy hagyja helyben a Törvényszék által alkalmazott megközelítést és lényegében vegye azt át a fellebbezési eljárásban.

151. Javaslatom szerint a Bíróságnak nem így kellene eljárnia. A jelen fellebbezés költségeiről való határozathozatal kapcsán azt javaslom a Bíróságnak, hogy az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdésében foglalt rendes szabályt alkalmazva kötelezze a Bizottságot mint pervesztes felet az ellenérdekű fél valamennyi költségének viselésére, a következő két okból.

152. Először is, még ha hasonló helyzetben egyet is értenénk a Törvényszék költségekkel kapcsolatos megközelítésével, a Törvényszék már kötelezte az ellenérdekű felet a saját költségei felének a viselésére. E tekintetben nem látom okát annak, hogy miért kellene nyilvánvalóan ugyanazon állítólagos jogsértés miatt másodszor, a fellebbezési eljárásban is elmarasztalni.

153. Másodszor, be kell vallanom, hogy a Törvényszék által választott megközelítéssel kapcsolatos általános fenntartásaim is vannak. A jelen ügy költségeiről szóló határozatában a Törvényszék a Svenska‑ügyben(66) hozott korábbi határozatára támaszkodott. Ugyanakkor úgy tűnik számomra, hogy a jelen eset a ténybeli és eljárási hátterét tekintve egyaránt meglehetősen eltérő.

154. Ami a tényállást illeti, a Svenska‑ítéletben megállapították, hogy a felperes az interneten nyilvánosságra hozta a vonatkozó bírósági iratok szerkesztett – vagyis módosított – változatát, amely feltüntette a Tanács meghatalmazottainak telefon‑ és faxszámát, és a felperes emellett kifejezetten felhívta a nyilvánosságot, hogy tegyenek észrevételeket, és ezáltal gyakoroljanak nyomást a Tanácsra, továbbá váltsanak ki a meghatalmazottakkal szembeni nyilvános kritikát.(67) A felperes emiatt – teljes pernyertessége ellenére – csak a költségeinek kétharmadát kapta meg a Tanácstól. A jelen esetben úgy tűnik, hogy P. Breyer csak a személyes adatok anonimizálása után, anélkül hozta nyilvánosságra a hozzá érkezett dokumentumok teljes változatát, hogy megváltoztatta volna azokat. Mindezen okok miatt az alperes számára csak a költségei felét térítették meg, jóllehet vitathatatlanul kisebb fokú volt a veszélyeztetés.

155. Emellett a jelek szerint eljárási jellegű különbség is van a két ügy között. A Svenska‑ügyben a bírósági iratok interneten való nyilvánosságra hozatalával a Törvényszék előzetes kérdésként foglalkozott, amellyel kapcsolatban felhívta a feleket az észrevételeik benyújtására, majd az esetet megvitatták, és megvizsgálták a nyilvánosságra hozatal eljárásra gyakorolt hatását.(68) A jelen esetben nem teljesen egyértelmű, hogy a (meglehetősen eltérő ténybeli hátterű) hozzáférhetővé tétel pontosan miként veszélyeztethette volna a Bizottság védelemhez való jogát, és képezhetett a beadványokkal való visszaélést.(69)

156. Mindezen okokból kifolyólag azt javaslom, hogy a Bíróság a fellebbezés költségeinek megosztására alkalmazandó általános szabályt alkalmazva a pervesztes felet kötelezze a költségek viselésére. A Bíróság (esetlegesen) messzemenő következményekkel járó határozatát arról, hogy az eljárásban részt vevő fél nyilvánosságra hozhatja‑e az interneten – és ha igen, hogyan – a másik fél vagy a beavatkozó fél beadványait, megfelelő és teljes körű vizsgálat mellett egy másik ügyben kellene meghozni, ahol sor kerülhetne e kérdés alapos megvitatására.

VI – Végkövetkeztetések

157. A fenti megfontolások alapján javaslom, hogy a Bíróság az alábbiak szerint határozzon:

–        utasítsa el a fellebbezést;

–        kötelezze a Bizottságot a saját költségein felül a P. Breyer részéről felmerült költségek viselésére;

–        kötelezze a Spanyol Királyságot, a Francia Köztársaságot, a Finn Köztársaságot és a Svéd Királyságot saját költségeik viselésére.


1 –      Eredeti nyelv: angol.


2 –      Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30‑i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2001. L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.).


3 –      2010. szeptember 21‑i Svédország és társai kontra API és Bizottság ítélet (C‑514/07 P, C‑528/07 P és C‑532/07 P, EU:C:2010:541).


4 –      Az Európai Unió Bíróságának 2012. december 11‑i határozata az Európai Unió Bíróságának igazgatási feladatai ellátása körében rendelkezésére álló dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésről (HL 2013. C 38., 2. o.).


5 –      A nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtása, illetve a nyilvános hírközlő hálózatok szolgáltatása keretében előállított vagy feldolgozott [helyesen: kezelt] adatok megőrzéséről és a 2002/58/EK irányelv módosításáról szóló, 2006. március 15‑i 2006/24/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2006. L 105., 54. o.; helyesbítés: HL 2009. L 50., 52. o.).


6 –      2010. július 29‑i Bizottság kontra Ausztria ítélet (C‑189/09, EU:C:2010:455).


7 –      A jelen indítványban az (írásbeli) „beadványok” kifejezést olyan általános fogalomként alkalmazom, amely a Bíróság előtti eljárásban valamely fél vagy beavatkozó fél által előterjesztett írásbeli beadványokra utal, így egyaránt magában foglalja az (írásbeli) „észrevételek” és az (írásbeli) „előterjesztések” fogalmát.


8 –      2010. szeptember 21‑i Svédország és társai kontra API és Bizottság ítélet (C‑514/07 P, C‑528/07 P és C‑532/07 P, EU:C:2010:541).


9 –      2015. február 27‑i Breyer kontra Bizottság ítélet (T‑188/12, EU:T:2015:124).


10 –      A megtámadott ítélet 47. és 48. pontja.


11 –      A megtámadott ítélet 74. pontja.


12 –      A megtámadott ítélet 80. pontja.


13 –      A megtámadott ítélet 112. pontja.


14 –      A megtámadott ítélet 113. pontja.


15 –      Lásd: 2010. szeptember 21‑i Svédország és társai kontra API és Bizottság ítélet (C‑514/07 P, C‑528/07 P és C‑532/07 P, EU:C:2010:541, 79. és az azt követő pontok).


16 –      Lásd: 2010. szeptember 21‑i Svédország és társai kontra API és Bizottság ítélet (C‑514/07 P, C‑528/07 P és C‑532/07 P, EU:C:2010:541, 130. és 131. pont).


17 –      Lásd: 2010. szeptember 21‑i Svédország és társai kontra API és Bizottság ítélet (C‑514/07 P, C‑528/07 P és C‑532/07 P, EU:C:2010:541, 92. és az azt követő pontok).


18 –      Lásd: 2007. december 18‑i Svédország kontra Bizottság ítélet (C‑64/05 P, EU:C:2007:802, 55. pont); 2011. július 21‑i Svédország kontra MyTravel és Bizottság ítélet (C‑506/08 P, EU:C:2011:496, 88. pont). Lásd továbbá: a rendelet (10) preambulumbekezdése.


19 –      Lásd: 2007. december 18‑i Svédország kontra Bizottság ítélet (C‑64/05 P, EU:C:2007:802, 56. pont).


20 –      Ehhez hozzátehető, hogy ugyanez igaz a Bíróság előtt a Bizottság részvételével folyamatban lévő egyéb típusú eljárásokra, különösen az előzetes döntéshozatali eljárásra. Emellett, ha a Bizottság az utóbbi típusú eljárásokban a Bíróság alapokmányának 23. cikke alapján a beavatkozás mellett dönt, akkor nyilvánvalóan a rendelet 3. cikkének a) pontja értelmében vett feladatkörében jár el.


21 –      Lásd: a Typke kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványom (C‑491/15 P, EU:C:2016:711, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).


22 –      Talán érdemes megjegyezni, hogy az EUMSZ 15. cikk (3) bekezdésének negyedik albekezdése „igazgatási feladatokra” utal. Ugyanakkor sem e rendelkezés, sem a rendelet – a 4. cikkének (2) bekezdésében foglalt kivételben – nem alkalmazza ténylegesen az „igazságszolgáltatási tevékenység” kifejezést. Másrészt, feltételezve, hogy a Bíróság kizárólag az „igazgatási feladatai”, vagy ellenkezőleg, kizárólag az „igazságszolgáltatási feladatai” gyakorlása keretében járhat el (mivel tertium non datur / „csak két lehetőség van”), akkor gyakorlati szempontból az „igazságszolgáltatási feladatok” ellátása megfeleltethető az „igazságszolgáltatási tevékenységnek”, az „igazgatási feladatok” ellátása pedig az „igazgatási tevékenységnek”.


23 –      E rendelkezést a Bíróság az Európai Unió Bíróságának igazgatási feladatai ellátása körében rendelkezésére álló dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2012. december 11‑i határozatával (HL 2013. C 38., 2. o.) hajtotta végre.


24 –      Így általában véve egyetértek azzal a javaslattal, amelyet a bírósági iratokhoz a folyamatban lévő ügyekben való hozzáférés tekintetében Poiares Maduro főtanácsnok tett a Svédország és társai kontra API és Bizottság egyesített ügyekre vonatkozó indítványában (C‑514/07 P, C‑528/07 P és C‑532/07 P, EU:C:2009:592, 14. pont).


25 –      A Bírósággal és általában az igazságszolgáltatási intézményekkel kapcsolatban a nyitottság („openness”) és nem az átláthatóság („transparency”) kifejezést alkalmazom. Az igazságszolgáltatási tevékenység, hacsak nem változnak meg számottevően a jellemzői, sosem lehet átlátható. Ugyanakkor lehet arra irányuló törekvése, hogy észszerűen nyitottá váljon a szónak abban az értelmében, hogy az állampolgárok számára mind szellemileg, mind fizikailag hozzáférhető legyen.


26 –      Lásd például: Alemanno, A., Stefan, O., „Openness at the Court of Justice of the European Union: Toppling a Taboo”, Common Market Law Review, 51. kötet, Kluwer Law International, 2014, 97–139. o. Az Európai Unióval összefüggésben a nyitottságról és az átláthatóságról lásd: Prechal, S., De Leeuw, M. E., „Transparency: A General Principle of EU Law?”, in Bernitz, U. et alia (eds), General Principles of EC Law in a Process of Development, Kluwer Law International, London, 2008, 201–242. o.; Dyrberg, P., „Accountability and Legitimacy: What is the Contribution of Transparency?”, in Arnull, A., Wincott, D. (eds), Accountability and Legitimacy in the European Union, Oxford University Press, Oxford, 2002, 81–96. o.; Rideau, J. (dir), La transparence dans l’Union européenne – Mythe ou principe juridique?, L.G.D.J, Párizs, 1999; Curtin, D., Executive Power of the European Union. Law, Practices, and the Living Constitution, Oxford University Press, Oxford, 2009, 204–245. o.; Coudray, L., „La transparence et l’accès aux documents”, in Auby, J.‑B., Dutheil de la Rochère, J. (dir), Traité de droit administratif européen, 2. kiadás, Bruylant, Brüsszel, 2014, 699–712. o.


27 –      Lásd még: „A demokratikus elvekre vonatkozó rendelkezések” megnevezésű II. címen belül az EUSZ 10. cikk (3) bekezdése, illetve tágabban az EUMSZ 298. cikk (1) bekezdése.


28 –      Lásd: 2010. november 9‑i Volker und Markus Schecke és Eifert ítélet (C‑92/09 és C‑93/09, EU:C:2010:662, 68. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).


29 –      Ezenfelül a tényállás sajátosságára tekintettel esetlegesen más jogok, például „A művészet és a tudomány szabadsága” című 13. cikk is releváns lehet. E cikk úgy rendelkezik, hogy „[a] művészet és a tudományos kutatás szabad. A tudományos élet szabadságát tiszteletben kell tartani”.


30 –      Lásd például: az EJEB 2006. július 10‑i Sdružení Jihočeské Matky kontra Cseh Köztársaságítélete (ECLI:CE:ECHR:2006:0710DEC001910103); az EJEB 2009. április 14‑i Társaság a Szabadságjogokért kontra Magyarország ítélete (ECLI:CE:ECHR:2009:0414JUD003737405, 35. pont); az EJEB 2012. április 3‑i Gillberg kontra Svédország ítélete (ECLI:CE:ECHR:2012:0403JUD004172306, 82. és 83. pont); az EJEB 2015. február 17‑i Guseva kontra Bulgária ítélete (ECLI:CE:ECHR:2015:0217JUD000698707, 53. pont).


31 –      Lásd: az EJEB 2009. április 14‑i Társaság a Szabadságjogokért kontra Magyarország ítélete (ECLI:CE:ECHR:2009:0414JUD003737405).


32 –      Meglehetősen általános megfogalmazásban azt mondta ki, hogy „a jelen ügy – egy információmonopólium cenzori hatalma folytán – alapvetően inkább egy, a sajtóhoz hasonló társadalmi »házőrző kutya« (watchdog) funkcióinak a gyakorlásába történt beavatkozással, nem pedig a hivatalos iratokhoz való hozzáférés általános jogának a megtagadásával kapcsolatos” – az EJEB 2009. április 14‑i Társaság a Szabadságjogokért kontra Magyarország ítélete (ECLI:CE:ECHR:2009:0414JUD003737405, 36. pont).


33      Szemléltetésképpen lásd: az EJEB előtt egy ügy iratanyagához való hozzáféréssel kapcsolatban folyamatban lévő Studio Monitor és Zuriashvili kontra Grúzia ügy, 44920/09. sz. kérelem.


34 –      Bentham, J., „A Code for the Organization of the Judicial Establishment in France”, in Works IV (1790), The Works of Jeremy Bentham, 1838–1843, Bowring, J., (ed), Russell & Russell, New York, 1962, 316. o.


35 –      Bentham, J., „Essay on Political Tactics”, in Works II (1791), The Works of Jeremy Bentham, 1838–1843, Bowring, J., (ed), Russell & Russell, New York, 1962, 314. o.


36 –      Lásd általában véve: Dawson, J. P., The Oracles of Law, University of Michigan Law School, Ann Arbor, 1968, különösen az 50–64. o.


37 –      Lásd: Poiares Maduro főtanácsnok Svédország és társai kontra API és Bizottság egyesített ügyekre vonatkozó indítványa (C‑514/07 P, C‑528/07 P és C‑532/07 P, EU:C:2009:592, 26. pont, utolsó sor).


38 –      Lásd: De S.‑O.l’E. Lasser, M., Judicial Deliberations. A Comparative Analysis of Judicial Transparency and Legitimacy, Oxford University Press, Oxford, 2009, 299. és azt követő oldalak.


39 –      Lásd: Scharpf, F., Regieren in Europa. Effektiv und demokratisch?, Campus Verlag, Frankfurt/New York, 1999, 16–28. o.


40 –      Lásd: Ewing, K. D., „A Theory of Democratic Adjudication: Towards a Representative, Accountable and Independent Judiciary” 38. kötet, Alberta Law Review, 2000,708–733. o. Az Európai Unió Bíróságával összefüggésben lásd: de Witte, B., „Democratic Adjudication in Europe – How Can the European Court of Justice be Responsive to the Citizens?”, in Dougan, M., Nic Shuibhne, N., Spaventa, E. (eds), Empowerment and Disempowerment of the European Citizen, Hart Publishing, Oxford and Portland, 2012, 129–144. o.


41 –      R kontra Sussex Justices, Ex parte McCarthy ([1924] 1 KB 256, [1923] All ER Rep 233). Kiemelés tőlem.


42 –      Lásd: Habermas, J., Faktizität und Geltung. Beiträge zur Diskurstheorie des Rechts und des demokratischen Rechtsstaats. Suhrkamp, Frankfurt am Main, 1992, 435. és az azt követő oldalak.


43 –      A társadalmi kontrollt gyakorló szervezetek információhoz való hozzáférése és a nyilvános vitához való hozzájárulás közötti kapcsolat hangsúlyozása tekintetében lásd: az EJEB 2013. június 25‑i Youth Initiative for Human Rights kontra Szerbia ítélete (ECLI:CE:ECHR:2013:0625JUD004813506, 24. pont); az EJEB 2013. november 28‑i Österreichische Vereinigung Zur Erhaltung, Stärkung und Schaffung Eines Wirtschaftlich Gesunden Land‑ und Forstwirtschaftlichen kontra Ausztria ítélete (ECLI:CE:ECHR:2013:1128JUD003953407, 33. pont).


44 –      Lásd: Poiares Maduro főtanácsnok Svédország és társai kontra API és Bizottság egyesített ügyekre vonatkozó indítványa (C‑514/07 P, C‑528/07 P és C‑532/07 P, EU:C:2009:592, 33. pont).


45 –      Lásd például: Sharpston, E., „Transparency and Clear Legal Language in the European Union: Ambiguous Legislative Texts, Laconic Pronouncements and the Credibility of the Judicial System”, Cambridge Yearbook of European Legal Studies 12. kötet, 2010, 409–423. o.


46 –      Az egyes nemzeti rendszerek áttekintéséről lásd: National practices with regard to the accessibility of court documents, Európai Parlament, Belső Politikák Főigazgatósága, „C” Tematikus Főosztály: Állampolgári Jogok és Alkotmányügy, 2013; vagy: Report on Access to Judicial Information, Open Society Justice Initiative, 2009. március.


47 –      Lásd e tekintetben különösen: Model Policy for Access to Court Records in Canada, készítette: Judges Technology Advisory Committee of the Canadian Judicial Council, 2005. szeptember, továbbá: Policy for Access to Supreme Court of Canada Records, 2015. március 17. (a következő internetes oldalon érhető el: http://www.scc‑csc.ca/case‑dossier/rec‑doc/pol‑eng.aspx).


48 –      Az EJEB eljárási szabályzata 33. cikkének (2) bekezdése.


49 –      Az EFTA‑Bíróság eljárási szabályzata 14. cikkének (5) bekezdése.


50 –      A Nemzetközi Bíróság eljárási szabályzatának 53. cikke.


51 –      A Nemzetközi Tengerjogi Bíróság eljárási szabályzatának 67. cikke.


52 –      HL 2015. L 105., 1. o.


53 –      A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata 22. cikke (2) bekezdésének első albekezdése (HL 2014. L 206., 1. o.).


54 –      Egy szkeptikus megjegyezhetné, hogy régebben a szerelem volt „mindent átható” („love was all around”). Valami ugyanakkor nyilvánvalóan megváltozott (kétségtelenül a bíróságok nyilvánosság általi megítélése terén).


55 –      E szakaszban eltekintve a Bíróságnak az igazgatási feladatai ellátásával kapcsolatos dokumentumaihoz való hozzáféréstől, amelyről az Európai Unió Bíróságának az Európai Unió Bíróságának igazgatási feladatai ellátása körében rendelkezésére álló dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2012. december 11‑i határozata rendelkezik (HL 2013. C 38., 2. o.).


56 –      Lásd: az Európai Unió Bíróságának 2014. június 10‑i határozata az Európai Unió Bírósága történeti irattárának az Európai Unió Történeti Levéltárában (Európai Egyetemi Intézet) való elhelyezéséről (HL 2015. C 406., 2. o.).


57 –      Annak ellenére, hogy akkor még nem volt olyan szerződéses rendelkezés, amely alapján hozzáférést kellett volna biztosítania az igazgatási dokumentumaihoz, az EKB az Európai Központi Bank dokumentációjához és irattárához való nyilvános hozzáférésről szóló [nem hivatalos fordítás], 1998. november 3‑i EKB/1998/12 határozattal (HL 1999. L 110., 30. o.) már biztosított ilyen hozzáférést.


58 –      Az Európai Központi Bank 2004. március 4‑i határozata az Európai Központi Bank dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről (HL 2004. L 80., 42. o., magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 5. kötet, 51. o.).


59 –      Szembeállítva a Bíróság igazgatási jellegű dokumentumaival.


60 –      Feltéve, hogy egyes ilyen dokumentumok nem válnak hozzáférhetővé a történeti levéltári iratokra alkalmazandó rendszer értelmében (lásd a fenti 56. lábjegyzetet).


61 –      Ezáltal (bizonyos változtatásokkal) követve a Törvényszék és a korábbi Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzatának példáját (lásd a jelen indítvány fenti 112. pontját).


62 –      A hatékony bírói jogvédelemmel kapcsolatos ügyekkel való szélesebb körű analógia útján lásd: 2016. szeptember 15‑i Start Storage és társai ítélet (C‑439/14 és C‑488/14, EU:C:2016:688, 44. pont); 2010. december 22‑i DEB‑ítélet (C‑279/09, EU:C:2010:811, 28. pont).


63 –      Ezenfelül egyes nemzeti bíróságokon, különösen a felsőbb szintű bírósági fórumokon ennél is tovább mennek, és önként közzéteszik saját honlapjukon a Bírósághoz előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelmekkel kapcsolatos dokumentumokat: rendszerint az eredeti, előzetes döntéshozatal iránti kérelmüket, a Bíróság válaszát, valamint a saját nemzeti jogerős határozatukat.


64 –      Lásd: 2000. április 3‑i Németország kontra Parlament és Tanács végzés (C‑376/98, EU:C:2000:181, 10. pont).


65 –      A megtámadott ítéletnek a 120. és a 122. pont fényében értelmezett 126. pontja.


66 –      1998. június 17‑i Svenska Journalistförbundetkontra Tanács ítélet (T‑174/95, EU:T:1998:127).


67 –      1998. június 17‑i Svenska Journalistförbundetkontra Tanács ítélet (T‑174/95, EU:T:1998:127, 138. pont).


68 –      1998. június 17‑i Svenska Journalistförbundetkontra Tanács ítélet (T‑174/95, EU:T:1998:127, 22–24. pont).


69 –      A megtámadott ítélet 123. és 124. pontja; a Bizottság a jelek szerint csak a tárgyaláson terjesztett elő költségekkel kapcsolatos kérelmet (a megtámadott ítélet 25. pontja).