Language of document : ECLI:EU:C:2010:512

C‑550/07. P. sz. ügy

Akzo Nobel Chemicals Ltd

és

Akcros Chemicals Ltd

kontra

Európai Bizottság

„Fellebbezés – Verseny – Bizonyítási eszközök – A Bizottság vizsgálati hatásköre – A közlések bizalmas jellegének védelme – Ügyvéd és vállalkozás közötti munkaviszony – Elektronikus levélváltások”

Az ítélet összefoglalása

1.        Fellebbezés – Az eljáráshoz fűződő érdek – Feltétel – Arra alkalmas fellebbezés, hogy az azt benyújtó félnek előnyöket biztosítson

2.        Verseny – Közigazgatási eljárás – A Bizottság vizsgálati hatásköre – Ügyvéd és ügyfele közötti levélváltás bemutatására való kötelezésre vonatkozó hatáskör – Korlátok – Az ilyen levélváltás bizalmas jellegének védelme – Terjedelem – A belső vállalati ügyvéddel folytatott levélváltás kizárása

3.        Uniós jog – Elvek – Egyenlő bánásmód – Fogalom – Korlátok

(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 20. és 21. cikk)

4.        Verseny – Közigazgatási eljárás – A Bizottság vizsgálati hatásköre – Ügyvéd és ügyfele közötti levélváltás bemutatására való kötelezésre vonatkozó hatáskör – Korlátok – Az ilyen levélváltás bizalmas jellegének védelme – Terjedelem – A belső vállalati ügyvéddel folytatott levélváltás kizárása

(1/2003 tanácsi rendelet)

5.        Uniós jog – Elvek – Védelemhez való jog – Olyan eljárásokra való alkalmazás, amelyek szankció kiszabásához vezethetnek

(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 48. cikk, (2) bekezdés)

6.        Verseny – Közigazgatási eljárás – A Bizottság vizsgálati hatásköre – Ügyvéd és ügyfele közötti levélváltás bemutatására való kötelezésre vonatkozó hatáskör – Korlátok – Az ilyen levélváltás bizalmas jellegének védelme – Terjedelem – A belső vállalati ügyvéddel folytatott levélváltás kizárása

(EUMSZ 101. cikk és EUMSZ 102. cikk; 17. és 1/2003 tanácsi rendelet)

7.        Uniós jog – Közvetlen hatály – Egyéni jogok – Nemzeti bíróságok általi védelem – Bírósági jogorvoslat – A nemzeti eljárási autonómia elve

8.        Verseny – Közigazgatási eljárás – A Bizottság vizsgálati hatásköre – Ügyvéd és ügyfele közötti levélváltás bemutatására való kötelezésre vonatkozó hatáskör

(17. tanácsi rendelet, 14. cikk, (6) bekezdés és 1/2003 tanácsi rendelet, 20. cikk, (6) bekezdés)

9.        Európai Unió – Kizárólagos joghatóság – A belső piac működéséhez szükséges rendelkezések – Versenyjogi eljárási szabályok – Bennfoglaltság

(EUMSZ 3. cikk, (1) bekezdés, b) pont, EUMSZ 101–103. cikk és EUMSZ 105. cikk; 17. tanácsi rendelet, 14. cikk, és 1/2003 tanácsi rendelet, 20. cikk)

1.        Az eljáráshoz fűződő érdek olyan elfogadhatósági feltétel, amelynek a bíróság ügydöntő határozatáig fenn kell állnia.

Továbbá a fellebbezés során az ilyen érdek fennáll mindaddig, amíg a fellebbezés az eredményén keresztül alkalmas arra, hogy az azt benyújtó fél számára előnnyel járjon.

A versenyjogban valamely vállalkozás ahhoz fűződő érdeke, hogy az ügyvéd és az ügyfél közötti érintkezések bizalmas jellegének a vizsgálatok során bekövetkezett megsértése miatt eljárást indítson a Bizottság azon határozatával szemben, amelyben megtagadta, hogy a vállalkozás számára dokumentumokat szolgáltasson vissza és azok esetleges másolatait megsemmisítse, legalább addig tart, ameddig a Bizottság a birtokában tartja az említett dokumentumokat vagy azok másolatát. Ugyanis az ügyvéd és ügyfél közötti érintkezések bizalmas jellegének esetleges megsértése a vizsgálatok során nem akkor következik be, amikor a Bizottság érdemi határozatában valamely védett dokumentumra hivatkozik, hanem már akkor megvalósul, amikor az ilyen dokumentumot a bizottsági tisztviselő lefoglalja.

(vö. 22., 23., 25. pont)

2.        Az ügyvédek és ügyfeleik közötti érintkezések bizalmas jellegének védelme két együttes feltételtől függ. Egyrészről az ügyvédi konzultációnak az ügyfél védelemhez való jogának gyakorlásához kell kapcsolódnia, másrészről pedig azt független ügyvéddel kell folytatni, azaz olyan ügyvéddel, aki nem áll munkaviszonyban az ügyféllel.

A függetlenség követelménye magában foglalja, hogy egyáltalán nem állhat fenn munkaviszony ügyvéd és ügyfele között, olyannyira, hogy az ügyvédi titok védelme nem is terjed ki a vállalkozáson vagy cégcsoporton belül a belső ügyvéddel folytatott konzultációra.

A Bíróság az ügyvédi függetlenség fogalmát nem csak pozitív módon, azaz a szakmai etikai szabályokra, hanem negatív módon, azaz a munkaviszony hiányára hivatkozással határozta meg. A belső ügyvéd az ügyvédi kamarai tagsága és az ezzel együtt járó szakmai etikai szabályok ellenére nem élvez ugyanolyan mértékű függetlenséget munkáltatójával szemben, mint a külső ügyvédi irodában tevékenykedő ügyvéd az ügyfelével szemben. E körülmények között a belső ügyvéd nehezebben tudja kezelni a szakmai kötelességei és az ügyfele által követett célok közötti esetleges feszültséget, mint a külső ügyvéd.

A belső ügyvéd, bármilyen garanciákkal is rendelkezzék a hivatása teljesítése során, nem hasonlítható a külső ügyvédhez munkavállalói jogállása miatt, amely épp a sajátossága folytán nem engedi a belső ügyvéd számára, hogy elhatárolódjon a munkáltatója által folytatott üzletpolitikától, és így megkérdőjelezi azon képességét, hogy szakmailag függetlenül járjon el.

Ezenkívül a belső ügyvéd munkaszerződése keretében köteles lehet más feladatok elvégzésére is, amelyek kihatással lehetnek a vállalkozás üzletpolitikájára, és csak erősíthetik a munkáltatójához fűződő szoros kapcsolatát.

Ebből következik, hogy a belső ügyvéd, mind gazdasági függősége, mind pedig a munkáltatójával ápolt szoros kapcsolata miatt, nem élvez a külső ügyvédével összehasonlítható szakmai függetlenséget.

Mivel a belső ügyvéd alapvetően más helyzetben van, mint a külső ügyvéd, és így jogállásuk sem összehasonlítható, nem eredményezi az egyenlő bánásmód elvének megsértését az, ha e szakmai csoportokat az ügyvéd és ügyfél közötti érintkezés bizalmas jellegének védelme szempontjából eltérően kezelik.

Továbbá még ha feltételezzük, hogy a vállalkozás vagy cégcsoport által alkalmazott belső ügyvéddel folytatott konzultáció a tanácsadás, védelem és képviselet igénybevételéhez való jog körébe is tartozik, ez nem zárja ki, hogy belső ügyvéd közreműködése esetén a hivatásgyakorlásra vonatkozóan bizonyos megkötéseket és szabályokat alkalmazzanak anélkül, hogy ezt a védelemhez való jog megsértésének kelljen tekinteni.

Végül pedig az, hogy a Bizottság által végzett vizsgálat keretében a közlések védelme a külső ügyvéddel folytatott konzultációra szűkül, egyáltalán nem sérti a jogbiztonság elvét.

(vö. 40., 41., 44., 45., 47–49., 58., 59., 95., 106. pont)

3.        Az egyenlő bánásmód elvét, amely megköveteli, hogy hasonló helyzeteket ne kezeljenek eltérő módon, és hogy az eltérő helyzeteket ne kezeljék egyenlő módon, kivéve ha az ilyen bánásmód objektíven igazolható, az Európai Unió Alapjogi Chartájának 20. és 21. cikke szentesíti.

(vö. 54., 55. pont)

4.        A Bíróság a 155/79. sz., AM & S Europe kontra Bizottság ügyben 1982. május 18‑án hozott ítéletében a versenyjogi vizsgálati eljárásokban a közlések bizalmas jellegének védelmére vonatkozó elvvel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy ezen uniós jogterületen figyelembe kell venni azokat az elveket és fogalmakat, amelyek a tagállamok szabályozásában – különösen az ügyvédek és ügyfeleik közötti bizonyos érintkezésekre vonatkozóan – az ügyvédi titok tiszteletben tartása tekintetében közösek. E célból a Bíróság összehasonlította a különböző nemzeti jogokat. A Bíróság ezen összehasonlítás alapján elismerte, hogy – bizonyos feltételek teljesülése mellett – az ügyvéd és ügyfele közötti érintkezés bizalmas jellegét védelem illeti az uniós jogban.

Az AM & S Europe kontra Bizottság ügyben hozott ítélet kihirdetése óta eltelt évek során az Európai Unió 27 tagállamának jogrendjében nem lehet olyan uralkodó tendenciát felismerni, amely a vállalkozáson vagy cégcsoporton belül a belső ügyvéddel folytatott konzultáció bizalmas jellegének védelmére irányulna. Az Unió tagállamaiban uralkodó jogi helyzet nem alakult át olyan mértékben, amely indokolná az ítélkezési gyakorlat továbbfejlesztését és annak elismerését, hogy az ügyvédi titok védelme megilleti a belső ügyvédet is.

Ezenkívül még ha a Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló 1/2003 rendelet nagyszámú módosítást is eszközölt az uniós versenyjog eljárási szabályaiban, ezek a szabályok nem tartalmaznak olyan utalást, amelyből megállapítható lenne, hogy előírják a függetlenül eljáró ügyvéd és a munkaviszonyban álló ügyvéd azonos besorolását a közlések bizalmas jellegének védelme tekintetében, mivel ez az elv nem képezi az említett rendelet tárgyát, amely arra irányul, hogy megerősítse a Bizottság vizsgálati jogkörének terjedelmét, különösen azon dokumentumok vonatkozásában, amelyek ilyen intézkedések tárgyát képezhetik. A versenyjogi eljárási szabályok e rendeletből eredő módosítása tehát egyáltalán nem indokolja az AM & S Europe kontra Bizottság ügyben hozott ítéletben foglalt ítélkezési gyakorlat megváltoztatását.

(vö. 69., 70., 74., 76., 83., 86., 87. pont)

5.        A védelemhez való jog tiszteletben tartása minden olyan eljárásban, amely szankcióhoz – különösen bírság vagy kényszerítő bírság kiszabásához – vezethet, az uniós jog alapelvét képezi, amelyet az Unió Alapjogi Chartája 48. cikkének (2) bekezdése szentesít.

(vö. 92. pont)

6.        A Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló 17. és 1/2003 rendelet alapján fennálló bizottsági jogkör ugyanis különbözik a nemzeti szinten folytatható vizsgálatok terjedelmétől. A két eljárástípus ugyanis a különböző versenyhatóságok közötti hatáskörmegosztáson alapul. Éppen ezért az ügyvéd és ügyfél közötti érintkezés bizalmas jellegének védelmére vonatkozó szabályok változhatnak e hatáskörmegosztástól és a rá vonatkozó szabályozástól függően.

A nemzeti és az uniós versenyjogi szabályok más‑más szemszögből kezelik a korlátozó magatartásokat. Míg az EUMSZ 101. cikk és az EUMSZ 102. cikk úgy tekinti őket, mint amelyek a tagállamok közötti kereskedelem korlátozását eredményezhetik, az egyes nemzeti jogszabályok a rájuk jellemző sajátos megfontolások alapján kizárólag ebben a keretben veszik figyelembe a korlátozó magatartásokat.

E feltételek mellett azoknak a vállalkozásoknak, amelyek helyiségeiben versenyjogi vizsgálat keretében házkutatást tartanak, módjukban áll megállapítani jogaikat és kötelezettségeiket az illetékes hatóságokkal szemben, és e vállalkozások képesek meghatározni az alkalmazandó jogot például az ilyen vizsgálat során lefoglalható okiratok kezelése, és azon kérdés tekintetében is, hogy jogosan hivatkozhatnak‑e a belső ügyvéddel folytatott konzultáció bizalmas jellegének védelmére, vagy sem. A vállalkozások tehát kellőképpen el tudnak igazodni az említett hatóságok jogköre és a dokumentumok lefoglalására vonatkozó konkrét hatásköre alapján.

A jogbiztonság elve tehát nem követeli meg, hogy a fent említett két eljárástípus esetében azonos ismérveket állítsunk fel az ügyvéd és ügyfél közötti érintkezés bizalmas jellegét illetően.

(vö. 102–105. pont)

7.        A nemzeti eljárási autonómia elvének megfelelően ilyen tárgyú uniós jogszabályok hiányában minden tagállam belső jogrendjének feladata kijelölni a hatáskörrel rendelkező bíróságot, és meghatározni a bírósághoz fordulás azon eljárási szabályait, amelyek célja, hogy biztosítsák a jogalanyok uniós jogból eredő jogainak védelmét.

Erre az elvre nem lehet hivatkozni uniós intézmény által uniós szinten elfogadott szabályozás alapján hozott határozattal szemben, amely szabályozás egyébiránt nem is tartalmaz utalást a nemzeti jogra.

(vö. 113., 114. pont)

8.        Az ügyvéd és ügyfél közötti érintkezés bizalmas jellegére vonatkozó elv uniós szintű egységes alkalmazása és értelmezése elengedhetetlen ahhoz, hogy a Bizottság a kartelleljárásban a vizsgálatokat az érintett vállalkozásokkal szemben az egyenlő bánásmód feltételei között folytathassa le. Ha ez nem így lenne, akkor az uniós jog egységét veszélyeztetné a nemzeti rendelkezésekre vagy jogi fogalmakra, valamint a tagállami jogszabályokra való hivatkozás. E jogrend ilyen egységes értelmezése és alkalmazása nem függhet a vizsgálat helyszínétől és a nemzeti szabályozás esetleges sajátosságaitól.

A nemzeti jog a Bizottság európai kartellhatóságként lefolytatott vizsgálata során csak annyiban alkalmazható, amennyiben a tagállami hatóságok segítséget nyújtanak a Bizottság számára, különösen, ha arról van szó, hogy az érintett vállalkozás ellenállását közvetlen kényszer alkalmazásával megtörjék a Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló 17. rendelet 14. cikkének (6) bekezdése, illetve az 1/2003 rendelet 20. cikkének (6) bekezdése értelmében. Ezzel szemben kizárólag az uniós jog alapján határozandó meg, hogy mely iratokat és dokumentumokat vizsgálhatja és másolhatja le a Bizottság a kartelljogi vizsgálata keretében.

(vö. 115., 119. pont)

9.        A Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló 17. rendelet 14. cikkében és az 1/2003 rendelet 20. cikkében szereplő versenyjogi eljárási szabályok a belső piac működéséhez szükséges szabályok részét képezik, amelyek elfogadása az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdésének b) pontja értelmében az Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik.

Az EUMSZ 103. cikk rendelkezéseinek megfelelően az Unió feladata, hogy megalkossa az EUMSZ 101. cikkben és az EUMSZ 102. cikkben meghatározott elvek érvényre juttatását szolgáló megfelelő rendeleteket vagy irányelveket a vállalkozásokra vonatkozó versenyszabályok terén. E hatáskör célja különösen az, hogy pénzbírság vagy kényszerítő bírság előírásával biztosítsa az említett cikkekben megállapított tilalmak betartását, és meghatározza a Bizottság e rendelkezések alkalmazása terén betöltendő feladatait.

Ebben az összefüggésben az EUMSZ 105. cikk előírja, hogy a Bizottság biztosítja az EUMSZ 101. cikkben és az EUMSZ 102. cikkben megállapított elvek alkalmazását, és megvizsgálja azokat az eseteket, ahol fennáll a jogsértés gyanúja.

Következésképpen nem lehet a hatáskör‑átruházás elvére hivatkozni a Bizottság versenyjogi vizsgálati hatáskörével szemben.

(vö. 116–118., 120. pont)