Language of document : ECLI:EU:C:2012:54

PEDRO CRUZ VILLALÓN

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2012. február 2.(1)

C‑514/10. sz. ügy

Wolf Naturprodukte GmbH

kontra

SEWAR spol. s r. o.

(A Nejvyšší soud České republiky [Cseh Köztársaság] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„A határozatok végrehajtása polgári és kereskedelmi ügyekben – A 44/2001/EK rendelet időbeli hatálya – 66. cikk – A végrehajtás szerinti állam Európai Unióhoz való csatlakozását megelőzően másik tagállamban hozott határozat végrehajtására vonatkozó kötelezettség”






I –    Bevezetés

1.        A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet(2) – függetlenül annak 2002. március 1‑jei hatálybalépésétől(3) ‑ a 66. cikkében annak ratione temporis meghatározásával foglalkozik, hogy a rendelet hivatkozott rendelkezéseit mely eljárások, és adott esetben mely bírósági határozatok vonatkozásában kell alkalmazni –, amint a rendelet címe is jelzi – a joghatóság megállapítása, valamint a releváns határozatok elismerése és végrehajtása során.

2.        Ausztriában hozott bírósági határozat Cseh Köztársaságban történő végrehajtása iránti kérelemmel kapcsolatban a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy a hivatkozott rendelkezés helyes értelmezése szerint a rendelet előírásainak alkalmazásához elegendő‑e az (vagy sem), ha a határozathozatal időpontjában a rendelet kizárólag a határozatot hozó bíróság helye szerinti államban volt hatályban, függetlenül tehát a rendelet helyzetétől a végrehajtás szerinti államban.

3.        E tekintetben, amint a következőkben kifejtem, a felvetett kérdés gyakorlati szempontból – amely ugyanakkor az ügy alapvető jelentőségét adja – arról szól, hogy a hivatkozott 66. cikk rendelkezései miként alkalmazandók azon tagállamok területén, amelyek a rendelet hatálybalépését követően csatlakoztak az Unióhoz, amely kérdéssel kifejezetten nem foglalkozik az említett rendelet.

II – Jogi háttér

A –    Az uniós jog: a 44/2001 rendelet

4.        A 44/2001 rendelet (5) preambulumbekezdése szerint:

„A tagállamok a Szerződés 293. cikkének negyedik franciabekezdése alapján eljárva 1968. szeptember 27–én megkötötték a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló Brüsszeli Egyezményt, amelyet az új tagállamok csatlakozási egyezményei módosítottak (a továbbiakban: a »Brüsszeli Egyezmény«). A tagállamok és az EFTA államok 1988. szeptember 16‑án megkötötték a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló Luganói Egyezményt, amely az 1968‑as Brüsszeli Egyezménnyel párhuzamos egyezmény. Ezen egyezmények felülvizsgálatát elvégezték, és a Tanács jóváhagyta a felülvizsgált szövegek tartalmát. Az említett felülvizsgálat során elért eredmények folyamatosságát biztosítani kell.”

5.        A rendelet (19) preambulumbekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:

„Biztosítani kell a Brüsszeli Egyezmény és [a] […] rendelet közötti folytonosságot, ennek érdekében átmeneti rendelkezéseket kell megállapítani. Ugyanez a folytonossági követelmény vonatkozik a Brüsszeli Egyezménynek az Európai Közösségek Bírósága általi értelmezésére is, és az e rendelet hatályba lépésekor folyamatban lévő ügyekben is az 1971‑es Jegyzőkönyvet kell alkalmazni.”

6.        A fenti (19) preambulumbekezdésben hivatkozott átmeneti rendelkezéseket a 44/2001 rendelet 66. cikke tartalmazza, amelynek értelmében:

„(1)      E rendelet kizárólag a hatálybalépését követően indított eljárásokra, és alaki követelményeknek megfelelően elkészített vagy közokiratként nyilvántartásba vett okiratokra alkalmazható.

(2)      Ha azonban a származási tagállamban folyó eljárást e rendelet hatálybalépését megelőzően indították, a hatálybalépést követően hozott határozatot a III. fejezetnek megfelelően kell elismerni és végrehajtani,

a)      amennyiben a származási tagállamban folyó eljárást a Brüsszeli Egyezménynek vagy a Luganói Egyezménynek mind a származási tagállamban, mind a címzett tagállamban történő hatálybalépését követően indították;

b)      minden más esetben, ha a joghatóság a II. fejezet vagy a származási tagállam és a címzett tagállam között megkötött, az eljárás megindításának időpontjában hatályos egyezmény szabályaival összhangban lévő szabályokon alapul.”

7.        A 44/2001 rendelet 76. cikke kimondja, hogy „ez a rendelet 2002. március 1‑jén lép hatályba”.

B –    A nemzeti szabályozás

8.        A Zákon č. 97/1963 Sb. o mezinárodním právu soukromém a procesním (a nemzetközi magánjogról és annak eljárási szabályairól szóló 97/1963. sz. törvény, a továbbiakban: ZMPS) 37. cikkének (1) bekezdése szerint „a cseh bíróságok a vagyonjogi jogvitákban akkor rendelkeznek joghatósággal, ha joghatóságuk a cseh jogszabályok értelmében fennáll”.

9.        A ZMPS 63. cikke kimondja, hogy „valamely külföldi állam igazságszolgáltatási szervei által az 1. cikkben felsorolt ügyekben hozott határozatok […] a Cseh Köztársaság területén annyiban hatályosak, amennyiben azok a hatáskörrel rendelkező külföldi hatóságok által tanúsított jogi kötőerővel bírnak, és amennyiben azokat a csehszlovák hatóságok elismerték”.

10.      Ugyanezen törvény 64. cikke értelmében „a külföldi határozat nem ismerhető el, illetve nem hajtható végre, ha:

[…]

c)      a felet, akivel szemben a határozat elismerését kérik, a külföldi hatóság eljárása során megfosztották az eljárásban történő megfelelő részvétel lehetőségétől, különösen, ha az idézést vagy a keresetlevelet, illetve az alperes viszontkeresetét részére személy szerint nem kézbesítették;

d)      a határozat elismerése a cseh közrendbe ütközik;

e)      nem biztosítanak viszonosságot; nem szükséges a viszonosság fennállása, amennyiben a külföldi bírósági határozat nem cseh állampolgár vagy cseh jogi személy ellen irányul”.

III – Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

11.      2003. április 15‑én hozott ítéletével a Landesgericht für Zivilrechtssachen Graz (polgári ügyekben eljáró grazi regionális bíróság; Ausztria) a SEWAR spol. s r. o. társaságot bizonyos összegek Wolf Naturprodukte GmbH részére történő megfizetésére kötelezte.

12.      2007. május 21‑én a Wolf Naturprodukte GmbH kérelmet terjesztett elő az Okresní soud v Znojmě (znojmói kerületi bíróság, Cseh Köztársaság) előtt, amelyben a hivatkozott, osztrák bíróság által hozott ítéletnek a Cseh Köztársaság területén történő végrehajthatóvá nyilvánítását, és a végrehajtás adós vagyontárgyaira történő elrendelését kérte. Kérelme indokolásában a Wolf Naturprodukte GmbH a 44/2001 rendelet rendelkezéseire hivatkozott.

13.      Az Okresní soud v Znojmě 2007. október 25‑i határozatával elutasította a felperes kérelmét, mivel álláspontja szerint a 44/2001 rendelet 66. cikkének (1) és (2) bekezdésében foglaltak a jelen ügyben ratione temporis nem alkalmazhatók. A ZMPS alapján az Okresní soud arra a következtetésre jutott, hogy az osztrák ítélet nem felel meg a Cseh Köztársaság területén történő elismeréséhez és végrehajtásához szükséges feltételeknek. Egyrészt mulasztási ítéletről volt szó, és az eljárás adataiból arra lehetett következtetni, hogy a kötelezett felet megfosztották az osztrák bíróság előtti eljárásban történő megfelelő részvétel lehetőségétől (a keresetlevelet 2003. április 15‑én kézbesítették az adósnak, és ugyanezen a napon született a jogerős határozat). Másrészt nem teljesül a viszonosság fennállásának követelménye a határozatok elismerése és végrehajtása vonatkozásában a Cseh Köztársaság és az Osztrák Köztársaság között.

14.      A Wolf Naturprodukte GmbH a határozat ellen fellebbezést nyújtott be. 2008. június 30‑i határozatával a Krajský soud v Brně (brnói regionális bíróság) elutasította a fellebbezést, és helybenhagyta az első fokon hozott határozatot.

15.      A végrehajtást kérő fél felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a Nejvyšší soud České republiky (a Cseh Köztársaság legfelsőbb bírósága) előtt, azt állítva, hogy a 44/2001 rendelet 66. cikkét akként kell értelmezni, hogy annak alkalmazása szempontjából a releváns időpont a rendelet általános hatálybalépésének napja, nem pedig az a nap, amelyen az az adott tagállamban hatályba lépett.

16.      Tekintettel arra, hogy a hivatkozott 66. cikk megfogalmazása nem teszi lehetővé a 44/2001 rendelet időbeli hatályának egyértelmű megállapítását, a Nejvyšší soud az eljárás felfüggesztéséről, és előzetes döntéshozatali eljárás keretében az alábbi kérdés Bíróság elé terjesztéséről határozott:

„Úgy kell‑e értelmezni a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet 66. cikkének (2) bekezdését, hogy e rendelet akkor alkalmazható, ha a határozathozatal időpontjában a rendelet mind a határozatot hozó bíróság helye szerinti államban, mind abban az államban hatályban volt, amelyben a fél az említett határozat elismerését és végrehajtását kérelmezi?”

IV – A Bíróság előtti eljárás

17.      Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet a Bíróság Hivatalában 2010. november 2‑án vették nyilvántartásba.

18.      A Cseh Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Bizottság írásbeli észrevételeket terjesztett elő.

V –    Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés vizsgálata

A –    A 66. cikk jelentéséről és tartalmáról, valamint a megfogalmazott kérdés alkalmazási köréről

19.      A kérdést előterjesztő bíróság által megfogalmazott, az előzőekben ismertetett kérdés álláspontom szerint előzetesen bizonyos pontosításokra szorul.

20.      Először, fontos kiemelni, hogy függetlenül attól, amit a kérdés valójában előrevet, különösen a 66. cikk (2) bekezdésével, pontosabban azon „területi” vetülettel kapcsolatban, amelyet a rendelet ezen átmeneti rendelkezésének „hatálybalépés” kifejezése magában hordoz, kétségtelen, amint látni fogjuk, hogy e „hatálybalépésnek” nem lehet eltérő hatálya a rendelkezés két bekezdésében. Következésképpen álláspontom szerint a kérdést a 66. cikk egészére kell vetíteni anélkül, hogy a bekezdései között bármely különbséget tennék.

21.      Másodszor, alapvető jelentőségű megérteni e rendelkezés értelmét és felépítését, végeredményben „szerkezetét” a 44/2001 rendeleten belül.

22.      A 66. cikk – lévén átmeneti rendelkezés – kizárólag a jogbiztonság célját hivatott megvalósítani. Figyelembe véve ezen kívül a rendelet tényleges tárgyát (a joghatóság, a bírósági határozatok elismerése és végrehajtása), rendkívül fontos azon konkrét eljárások és bírósági határozatok ratione temporis meghatározása, amelyekre a rendelkezéseit alkalmazni kell.

23.      E célból az uniós jogalkotó az említett rendelkezés (1) bekezdésében szabályt, a (2) bekezdésben pedig kivételt állapít meg. A szabály, egyszerűen fogalmazva, a rendelet rendelkezéseinek alkalmazását írja elő a hatálybalépését követően indított eljárások vonatkozásában. Ez azt jelenti, és ez fontos, hogy ebben az esetben a rendeletet az eljárás minden szakaszában, úgy a joghatóság, mint a vonatkozó határozatok elismerése és végrehajtása tekintetében alkalmazni kell.

24.      A későbbiekben kifejtendő megfontolásaim sérelme nélkül, a kivétel a rendelet rendelkezéseinek alkalmazása az annak hatálybalépésekor már megindult, azonban még le nem zárult eljárások esetében van, vagyis – és ez a rendelkezésből kifejezetten kitűnik – azon eljárások vonatkozásában, amelyekben bírósági határozatot az említett hatálybalépést követően hoznak Ezekben az esetekben a 44/2001 rendelet kizárólag e határozatok elismerése és végrehajtása vonatkozásában alkalmazandó, logikus módon azon rendelkezések megkérdőjelezése nélkül, amelyek annak idején a határozathozatalt megalapozó bírósági joghatóságot meghatározták. E kivétel számos esetre vonatkozik, ahogy az a fent idézett 66. cikk (2) bekezdésének szövegéből kitűnik. Ezek részletezésének szükségessége nélkül, és függetlenül a későbbiekben tett pontosítástól, egyértelmű, hogy mint szabály alóli kivételeket, ezeket az eseteket szűken kell értelmezni, anélkül – és ezt már most előre kell bocsátani –, hogy végső soron kiterjesztő értelmezéseknek adnánk teret, amint azt Németország képviselője javasolta.

25.      A fentiek ismeretében tehát a „hatálybalépés” jelentése kapcsán „területi” szempontból a 44/2001 rendelet hatálybalépésének időpontjában a legkisebb kétség sem merül fel: a rendelet, mint az uniós jog bármely aktusa, kifejezett eltérő rendelkezés hiányában az Unió területén lép hatályba anélkül, hogy szükséges lenne ehhez bármit hozzátenni. Ugyanakkor az Unióhoz a későbbiekben csatlakozott államok területén a rendelet csak az említett csatlakozás időpontjában lép hatályba.(4)

26.      Ez azt jelenti, hogy 44/2001 rendelet hatálybalépésének időpontjában, 2002‑ben, a legcsekélyebb értelemben sem volt kérdéses, hogy elegendő‑e, ha a rendelet csak abban az államban lépett hatályba, amelyikben a határozat született. Azért, mert a tagállamok a rendelkezés szempontjából azonos helyzetben vannak.(5)

27.      E tekintetben ki kell emelni, hogy megítélésem szerint mindenfajta érvelés, amely a hivatkozott 66. cikk, valamint a Brüsszeli és Luganói Egyezmény korábbi vonatkozó rendelkezései közötti ellentétből kíván következtetéseket levonni, erősen megkérdőjelezhető(6).

28.      Tehát az a kérdés, hogy az Unió két évvel későbbi, első bővítése következtében előállt jogi helyzetben a 66. cikkben hivatkozott „hatálybalépés” vonatkozásában lehetséges‑e megkülönböztetést alkalmazni az Unió egyes tagállamai (és így az Unió egyes állampolgárai) között, nagyrészt és gyakorlati szempontból ahhoz a kérdéshez vezet, hogy ki lehet‑e zárni az új tagállamokat (és az érintett állampolgárokat) valamely átmeneti rendelkezés, a 66. cikk alkalmazásából, amely a jogbiztonsághoz, és ezáltal a jogállamisághoz közvetlenül kapcsolódó célokat kíván megvalósítani.

29.      Mindenekelőtt, a leírt feltevés olyan eljárást feltételezne, amelyet az átmeneti rendelkezés „statikus” értelmezésének lehetne minősíteni, és amely kizárólag azon államoknak (és az érintett állampolgároknak) kedvezne, amelyek a rendelet hatálybalépésekor már az Unióhoz tartoztak. Ez azonban problémákat vet fel.

30.      Azon feltevés elfogadása – amint a jelen ügyben történik –, mely szerint az új tagállamoknak nem csak azokat a határozatokat kell végrehajtaniuk, amelyeket az Unióhoz való csatlakozásukat megelőzően indult eljárásokban hoztak, amelyet a 66. cikk (1) bekezdése kizár, hanem azokat is, amelyeket a rendelet hatálybalépése előtt hoztak, amelyet a (2) bekezdésben foglalt kivétel szintén kizár, e tagállamok (és az Unió érintett állampolgárai) kizárását jelenti az átmeneti rendelkezés lényegéből.

31.      Ily módon, és az alábbiakban kifejtendő okok miatt, álláspontom szerint a jogbiztonság és a jogorvoslathoz való jog elve (az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke), amelyek a 66. cikket ihlették, összességében kizárják a kérdést előterjesztő bíróság által kérdés formájában megfogalmazott feltevést, vagyis, hogy amennyiben a határozathozatal időpontjában a rendelet a határozathozatal helye szerinti államban hatályban volt, ez elegendő ahhoz, hogy a határozatot végre kelljen hajtani valamely olyan tagállamban, amelyben a rendelet nem volt hatályban sem az eljárás megindításának, sem a határozat meghozatalának időpontjában(7).

B –    A 66. cikk átmeneti rendelkezésként, továbbá tartalma alapján kizárólag „dinamikusan” értelmezhető

32.      A rendelet 66. cikke átmeneti rendelkezés, amelynek szerepe e rendelet természeténél fogva és a tartalma alapján nem szűnhet meg az Egyezményről a rendeletre történő, úgymond átmenet során, 2002‑ben, ahogy az a rendelkezés „statikus” („pillanatképszerű”) értelmezéséből következhetne. Éppen ellenkezőleg, a szabályozott terület jellegzetességei miatt olyan átmeneti rendelkezésről van szó, amely működőképesnek bizonyul minden alkalommal, amikor új tagállamok csatlakoznak, ugyanúgy, mint azon tagállamok (és állampolgárok) esetében, amelyek 2002‑ben már az Unióhoz tartoztak. Az előzőekben próbáltam kifejteni, hogy álláspontom szerint a jelen ügyben kérdésként megfogalmazott feltevés a 44/2001 rendelet 66. cikkében foglalt rendelkezések „feloldásával” egyenértékű azon államok (és állampolgáraik) vonatkozásában, amelyek a rendelet hatálybalépését követően csatlakoztak az Unióhoz. Ebben az értelemben az átmeneti rendelkezés „dinamikus” értelmezésének szükségességéről beszélhetünk.

33.      A 44/2001 rendelet rendszertani és teleologikus értelmezése – másként nem is lehetne – ugyanezt a megközelítést támasztja alá. A 44/2001 rendelet, amelyet a belső piac megfelelő működéséhez szükséges eszköznek tekintenek, az ítéletek tagállamok közötti elismerésének és végrehajtásának megkönnyítését és egyszerűbbé tételét célozza; a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott „határozatok szabad mozgása”(8) céljának elérését pedig az segítené elő, ha – amint a német kormány javasolja – lehetővé válna azon ítéletek elismerése, amelyeket akkor hoztak, amikor a rendelet a származási tagállamban hatályban volt, azonban a későbbiekben érintett államban még nem. Álláspontom szerint azonban ez a megoldás nem lehetséges, mivel a szabad mozgás fenti céljának megvalósítása nem veszélyeztetheti a felperes és az alperes érdekeinek egyensúlyát az eljárás során.

34.      Amint kezdettől hangsúlyoztam, a 44/2001 rendelet két nagy anyagi jogi részből áll, amelyek ugyanakkor egységet alkotnak: egyrészt a polgári és kereskedelmi ügyekben fennálló joghatóság Unión belüli „megosztására” vonatkozó rendelkezések, másrészt a határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó rendelkezések. Az anyagi jogi rendelkezések két csoportja között szoros összefüggés áll fenn: a rendelet figyelmes olvasása során nyilvánvalóvá válik, hogy a közösségi jogalkotó szándéka nem arra irányult, hogy az egyiket a másik nélkül alkalmazzák, mivel egységnek tekintette azokat.

35.      A 66. cikk (1) bekezdése a fentiek egyértelmű kifejeződése. Az eljárás megindításának időpontját a rendelet alkalmazhatóságának megállapítása szempontjából általános referencia‑időpontként meghatározva a 66. cikk (1) bekezdése biztosítja, hogy a végrehajtandó határozatot a rendelet joghatóságra vonatkozó szabályainak megfelelően fogadták el.

36.      A 66. cikk (2) bekezdése bizonyos fokig szintén ezt az elgondolást támasztja alá. Bár, amint jeleztem, a (2) bekezdés alaki értelemben kivételt jelent az (1) bekezdésben megfogalmazott általános szabály alól, bizonyos, hogy anyagi jogi értelemben, és ebből a szempontból kivételes jellege jelentős mértékben csökkent. Továbbá az említett (2) bekezdés a rendelet elismerésről és végrehajtásról szóló rendelkezései alkalmazásának lehetőségét szabályozza abban az esetben, amikor az eljárás megindítására a rendelet hatálybalépését megelőzően, az ítélet meghozatalára pedig azt követően került sor, bizonyos olyan feltételek fennállása esetén, amelyek főszabály szerint visszavezethetnek ahhoz a tényhez, hogy azon tagállam bíróságainak joghatóságát, ahol a határozatot hozták, éppen a rendelet, illetve ugyanilyen, vagy hasonló tartalmú, mindkét tagállamot kötelező nemzetközi egyezmény rendelkezései alapján állapították meg.

37.      A 44/2001 rendelet e két alapvető tárgya (joghatóság és elismerés) közötti kapcsolat annak szükségességéből ered, hogy a bírósági határozatok szabad mozgása a felek érdekeinek egyensúlyát biztosító rendszeren belül valósuljon meg. A túlzott leegyszerűsítés veszélye nélkül kijelenthető, hogy a rendelet joghatóságra vonatkozó rendelkezéseinek célja alapvetően az alperes érdekeinek védelme (aki csak kivételes esetben perelhető a lakóhelye szerintitől eltérő államban), míg a bírósági határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó rendelkezések különösen a felperest védik (aki egy másik tagállamban az ítélet gyors, biztonságos és hatékony végrehajtást valósíthatja meg)(9).

38.      A Bíróság kifejezetten hivatkozott e két rész között fennálló szoros kapcsolatra az 2006. február 7‑i 1/03. sz. véleményben(10), amelynek 163. pontja kimondja, hogy „a rendelet 33. cikkének (1) bekezdésében előírt egyszerűsített elismerési és végrehajtási rendszert – miszerint az egyik tagállamban hozott határozatot a többi tagállamban külön eljárás nélkül el kell ismerni, és amely főszabály szerint ugyanezen rendelet 35. cikkének (3) bekezdése alkalmazásával azt eredményezi, hogy a származási tagállam bíróságának joghatósága nem vizsgálható felül – a tagállamok közötti kölcsönös bizalom, különösen a megkeresett állam bíróságának a származási állam bírósága iránti bizalma indokolja, figyelemmel különösen a rendelet II. fejezetében előírt közvetlen joghatósági szabályokra”.

39.      A jelen ügy körülményei azt mutatják, hogy azon értelmezés, amely szerint a rendelet abban az esetben alkalmazandó, amikor az eljárást a rendelet hatálybalépését követően indították meg a származási tagállamban, azonban még mielőtt hatályba lépett volna abban az államban, ahol később az ügyben hozott ítélet végrehajtását kérik, szakadást eredményezhet a rendelet két tárgya közötti kapcsolatban, következésképpen a felperes és az alperes fél érdekei közötti egyensúly felbomlását okozhatja, amely eredményt megítélésem szerint az uniós jogalkotó igyekezett elkerülni.

40.      Előrebocsátom, hogy a szóban forgó eljárás nem tartozik a 66. cikk (2) bekezdésében szabályozott egyik esetkörbe sem. Egyrészt a Cseh Köztársaság sem a Brüsszeli Egyezményben, sem a Luganói Egyezményben, sem egyéb olyan egyezményben nem volt részes fél, amely összekötné Ausztriával e tekintetben; másrészt az osztrák bíróság joghatóságának megállapítása érdekében alkalmazott szabályok nem pusztán a rendelet „II. fejezet[ének] […] szabály[ai]” voltak, amint azt a 66. cikk (2) bekezdésének b) pontja előírja. Továbbá nem a II. fejezetben (pontosabban a 2–7. szakaszban) közvetlenül és anyagi jogilag irányadó rendelkezéseket alkalmazták, hanem a 4. cikk által hivatkozott nemzeti szabályokat, amelyek alkalmazására abban az esetben kerül sor, ha az alperes nem valamely tagállamban lakik. Ez azt feltételezi, hogy – amint kifejtettem – az alperes nem támaszkodhatott a rendelet által előírt védelmi mechanizmusokra (például a megfelelő időben történő értesítés kötelezettségére).

41.      Fentiek alapján és felidézve az érvelésünket, a fent megjelölt megoldás alapvető problémája, hogy az olyan államban honos alperes, amely nem volt az Unió tagja az eljárás megindításának időpontjában, a rendelet alkalmazása szempontjából úgy tekintendő, mintha egy harmadik államban rendelkezne lakóhellyel. Ez azt jelenti, hogy bár a rendeletet kell alkalmazni, az alperesi vállalkozás eljárásjogi szempontból gyengébb jogi helyzetben volt, mintha egy tagállamban lett volna honos.

42.      Egyrészt, az osztrák bíróság joghatóságának megállapítása nem a 44/2001 rendelet 3. cikke(11) alapján történt, és arra nem az említett rendeletben közvetlenül és anyagi jogi szempontból előírt joghatósági rendelkezésekkel összhangban került sor, amelyek értelmében az általános szabály az alperes lakóhelye szerinti bíróság(12). Mivel abban az időpontban az alperes nem valamely tagállamban rendelkezett székhellyel, a bíróság joghatóságának megállapítására – a rendelet 4. cikkével(13) összhangban – azon tagállam jogszabályainak alkalmazásával került sor, ahol a keresetet benyújtották (a joghatóságról szóló osztrák törvények).

43.      Másrészt ugyancsak nem lennének alkalmazhatók a védelemhez való bizonyos jogok, amelyekre az alperes hivatkozhatott volna, ha olyan államban rendelkezik székhellyel, amely ebben az időpontban már csatlakozott az Európai Unióhoz. Ez a helyzet azokkal a jogokkal, amelyeket a 44/2001 rendelet 26. cikke szabályoz, amelynek értelmében „amennyiben a valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező alperes ellen másik tagállam bíróságán indítanak peres eljárást, és az alperes a bíróság előtt nem jelenik meg, a bíróság hivatalból megállapítja joghatóságának hiányát, kivéve, ha e rendelet rendelkezései alapján joghatósággal rendelkezik” [(1) bekezdés]; az említett bíróság továbbá „mindaddig felfüggeszti az eljárást, amíg meg nem bizonyosodik arról, hogy az alperes a védelméről történő gondoskodáshoz megfelelő időben kézhez vehette az eljárást megindító iratot vagy azzal egyenértékű iratot, illetve valamennyi szükséges intézkedést megtették ennek érdekében” [(2) bekezdés].

44.      A jelen ügyben éppen az a probléma, hogy az alperes vállalkozás vélelmezhetően nem vehetett részt az eljárásban az eljárás megindításáról szóló, megfelelő időben történő értesítés elmaradása miatt(14). Ilyen körülmények között nem lenne logikus, ha a 44/2001 rendelet alkalmazásával az ítélet elismerését lehetne kérni, mivel ez felborítaná a felek érdekei közötti egyensúlyt, és a rendelet két alapvető tárgya közötti összefüggést.

45.      A fentiek mind azt erősítik meg, rendszertani és az elérni kívánt célt vizsgáló szempontból is, hogy a rendelet egyetlen helyes értelmezése, amely összhangban áll a jogbiztonsággal és az eljárás garanciáival, az, amely a 44/2001 rendelet 66. cikkének két bekezdésében foglalt átmeneti rendelkezés teljesen elvi jellegének dinamikus kiterjesztését javasolja minden olyan tagállam területére is, amelyek a hivatkozott rendelet hatálybalépését követően csatlakoztak az Unióhoz.

46.      Az általam javasolt megközelítés szükségszerű és azonnali következményekkel jár a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdésre adandó válasz tartalmára nézve. A 44/2001 rendelet a Cseh Köztársaságban csak a 66. cikkben és két bekezdésében meghatározott feltételek fennállása esetén alkalmazandó, pontosabban mondva, ugyanazon elv szerint, amelyet a rendelkezés már hatálybalépésének időpontjában is tartalmazott. Ez annak kijelentéséhez vezet, hogy valamely ítélet 44/2001 rendelet szerinti végrehajtására irányuló kérelem esetén ahhoz, hogy a rendeletre eredményesen lehessen hivatkozni, szükséges, hogy a rendelet hatályban legyen a határozatot hozó bíróság helye szerinti tagállamban és a végrehajtás szerinti tagállamban is.

VI – Végkövetkeztetések

47.      Következésképpen azt javaslom a Bíróságnak, hogy a következő választ adja a Nejvyšší soud České republiky (Cseh Köztársaság) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre:

„A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet 66. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a rendelet alkalmazhatóságához szükséges, hogy a rendelet az eljárás megindításának időpontjában, vagy ennek hiányában – feltéve, ha a hivatkozott cikk (2) bekezdésében foglalt feltételek teljesülnek – abban az időpontban, amikor a bírósági határozatot meghozzák, hatályban legyen a határozatot hozó bíróság helye szerinti államban, és abban az államban is, amelyben valamelyik fél az említett határozat elismerését vagy végrehajtását kéri.”


1 – Eredeti nyelv: spanyol.


2 – HL L 12., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 42. o; a továbbiakban: 44/2001 rendelet vagy rendelet.


3–      A rendelet 76. cikke.


4 – A Csatlakozási Szerződés nem ír elő semmilyen különös szabályt a 44/2001 rendelet vonatkozásában, aminek következtében azt kell megállapítani, hogy a rendelet 2004. május 1‑jétől alkalmazandó a Cseh Köztársaságban, a rendeletben foglaltak szerint.


5 ‑ E megközelítésen álláspontom szerint nem változtat a dán ügy egyedisége. E tekintetben lásd Peers, S., Justice and Home Affairs Law, Oxford EU law library, 3rd edition, 8.2.5. sz., 619. o.


6 – A [Spanyol Királyság és a Portugál Köztársaság csatlakozásáról szóló, 1989. május 26‑i egyezménnyel (HL L 285., 1. o.) módosított] Brüsszeli Egyezmény 54. cikke és az 1988. szeptember 16‑i Luganói Egyezmény 54. cikke kifejezetten kizárta az Egyezmény „kettős hatálybalépésének” lehetőségét a származási országban, és abban az államban, amelyben a határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó rendelkezések alkalmazását kérik. Teljes mértékben logikus az ilyen jellegű rendelkezés beillesztése valamely nemzetközi jogi normába, amely esetében a viszonosság központi szerepet játszik (aminek eredményeként a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló egyezménynek a Közösség nevében történő aláírásáról szóló, 2007. október 15‑i 2007/712/EK tanácsi határozat [HL L 339., 1. o.] 63. cikkébe is beillesztették).


7 – Ez egyébként a szinte egyhangú álláspont a jogtudományban, főként a németben, amely különös figyelmet tanúsít e kérdés iránt. Ebben az értelemben hivatkozni kell többek között az alábbi forrásokra: Kropholler, J. és von Hein, J., Europäisches Zivilprozeβrecht: Kommentar zu EuGVO, Lugano-Übereinkommen 2007, EuVTVO, EuMVVO und EuGFVO, 2011., 709–717. o; Becker, M., „Anerkennung deutscher Urteile in der Tschechischen Republik”, Balancing of interests. Liber Amicorum Peter Hay, Verlag Rect. Und Wirtschaft GngH, Frankfurt am Main, 2005., 26. o.; Hess, B., „Die intertemporale Andwendung des europäischen Zivilprozessrechts in den EU-Beitrittsstaaten”, IPRax 2004., Heft 4, 375. o.; valamint Becker, M. és Müller, K., „Intertemporale Urteilsanerkennung und Art. 66 EuGVO”, IPRax 2006., FET 5, 436. o.


8 A rendelet (6) preambulumbekezdése értelmében.


9–      A jogtudományban lásd Kropholler, J., i. m. Lásd továbbá a Brüsszeli Egyezménnyel összefüggésben a 125/79. sz. Denilauler‑ügyben 1980. május 21‑én hozott ítélet (EBHT 1980., 1553. o.) 13. pontját („éppen az alperest az alapeljárásban megillető biztosítékokra tekintettel, az Egyezmény rendkívül megengedőnek mutatkozik a III. címben, az elismerés és a végrehajtás vonatkozásában.”).


10–      EBHT 1996., I‑1145. o. A kérelem tárgya az Európai Közösségnek a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, a Luganói Egyezmény felváltására szánt új Egyezmény megkötésére vonatkozó kizárólagos vagy megosztott hatásköre.


11 – E rendelkezés kimondja, hogy: „(1) Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállam bíróságai előtt kizárólag e fejezet 2–7. szakaszában megállapított rendelkezések alapján perelhető. (2) Különösen az I. mellékletben megállapított nemzeti joghatósági szabályokat nem lehet alkalmazni ezekre a személyekre”.


12 – A fenti elv alátámasztására lásd a C‑168/08. sz. Hadadi‑ügyben 2009. július 16‑án hozott ítéletet (EBHT 2009., I‑6871. o.) a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. november 27‑i 2201/2003/EK tanácsi rendelettel (HL L 338., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 243. o.) összefüggésben, amelynek 30. pontjából kitűnik, hogy az említett rendeletnek valamely másik tagállamban hozott, házasságot felbontó ítélet elismerése vonatkozásában történő alkalmazása szempontjából irreleváns, hogy mely rendelkezéseken alapult a határozatot hozó bíróság joghatósága, amennyiben az a 2201/2003 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének alkalmazása alapján megállapítható volt.


13–      Az említett cikk (1) bekezdése szerint: „ha az alperes nem rendelkezik lakóhellyel valamely tagállamban, valamennyi tagállam bíróságainak joghatóságát a 22. és 23. cikk alapján az adott tagállam joga határozza meg”.


14 – A bíróság előtt meg nem jelenő alperes jogai „kettős ellenőrzésének” rendszeréről a 44/2001 rendeletben lásd a C‑283/05. sz. ASML‑ügyben 2006. december 14‑én hozott ítélet (EBHT 2006., I‑12041. o.) 29. és azt követő pontjait, továbbá Léger főtanácsnok erre az ügyre vonatkozó, 2006. szeptember 28‑i indítványának 112. pontját. Hasonlóan emlékeztetni kell arra, hogy a 44/2001 rendelet 35. cikkének (3) bekezdésével összhangban a megkeresett bíróság nem vizsgálhatja felül a származási tagállam bíróságának joghatóságát. Ez a rendelkezés is azon a vélelmen alapul, hogy amennyiben a rendeletet alkalmazzák, annak az az oka, hogy a korábbiakban alkalmazták a rendelet joghatóságra vonatkozó szabályait. Ebben az értelemben lásd Becker, M. és Müller, K., i. m., 432. o.