Language of document : ECLI:EU:C:2012:147

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2012. március 15.(*)

„Védjegyek – 2008/95/EK irányelv – Kizáró, illetve törlési okok – Szóösszetételből, valamint e szavak kezdőbetűivel azonos betűsorból álló kifejezések – Megkülönböztető képesség – Leíró jelleg – Értékelési szempontok”

A C‑90/11. és C‑91/11. sz. egyesített ügyekben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmek tárgyában, amelyeket a Bundespatentgericht (Németország) a Bírósághoz 2011. február 25‑én érkezett, 2011. január 11‑i határozataival terjesztett elő ez előtte

az Alfred Strigl - Deutsches Patent- und Markenamt (C‑90/11),

a Securvita Gesellschaft zur Entwicklung alternativer Versicherungskonzepte mbH (C‑91/11)

és

az Öko-Invest Verlagsgesellschaft mbH

között folyamatban lévő eljárásokban,

A BÍRÓSÁG (harmadik tanács)

tagjai: K. Lenaerts tanácselnök, R. Silva de Lapuerta (előadó), Juhász E., G. Arestis és T. von Danwitz bírák,

főtanácsnok: N. Jääskinen,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

–        a Securvita Gesellschaft zur Entwicklung alternativer Versicherungskonzepte mbH képviseletében J. Nabert Rechtsanwalt,

–        az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: G. Palatiello avvocato dello Stato,

–        a lengyel kormány képviseletében M. Szpunar, meghatalmazotti minőségben,

–        az Európai Bizottság képviseletében T. van Rijn és F. Bulst, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2012. január 26‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2008. október 22‑i 2008/95/EK európai parlamenti és tanács irányelv (HL L 299., 25. o., a továbbiakban: irányelv) 3. cikke (1) bekezdése b) és c) pontjának értelmezésére irányulnak.

2        E kérelmeket két eljárás keretében terjesztették elő, melyek közül az elsőt A. Strigl nyújtotta be a Deutsches Patent- und Markenamt (német szabadalmi és védjegyhivatal, a továbbiakban: Hivatal) előtt, míg a másik felei a Securvita Gesellschaft zur Entwicklung alternativer Versicherungskonzepte mbH (a továbbiakban: Securvita) és az Öko-Invest Verlagsgesellschaft mbH (a továbbiakban: Öko-Invest), és amelyek tárgya az első eljárásban a „Multi Markets Fund MMF” kifejezés, a második eljárásban a „NAI – Der Natur-Aktien-Index” kifejezés szóvédjegyekként történő lajstromozása.

 Jogi háttér

 Az uniós jog

3        Az irányelv „Kizáró, illetve törlési okok” című 3. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

„(1)      A megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, illetve a védjegy törlésének van helye, ha a megjelölés:

a)      nem képezheti védjegy részét;

b)      nem alkalmas a megkülönböztetésre;

c)      kizárólag olyan jelekből vagy adatokból áll, amelyeket a forgalomban az áru vagy a szolgáltatás fajtája, minősége, mennyisége, rendeltetése, értéke, földrajzi származása, előállítási vagy teljesítési ideje, illetve egyéb jellemzője feltüntetésére használhatnak;

[...]”

 A nemzeti jog

4        A védjegyek és egyéb megkülönböztető megjelölések oltalmáról szóló 1994. október 25‑i törvény (Gesetz über den Schutz von Marken und sonstigen Kennzeichen, BGBl. 1994 I, 3082. o., a továbbiakban: MarkenG) 8. §‑a (2) bekezdésének 1. és 2. pontja előírja:

„A megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha a megjelölés

(1)      az érintett áruk vagy szolgáltatások tekintetében nem alkalmas a megkülönböztetésre;

(2)      kizárólag olyan jelekből vagy adatokból áll, amelyeket a forgalomban az áru vagy a szolgáltatás fajtája, minősége, mennyisége, rendeltetése, értéke, földrajzi származása, előállítási vagy teljesítési ideje, illetve egyéb jellemzője feltüntetésére használhatnak; […]”

 Az alapeljárások és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

 A C‑90/11. sz. ügy

5        A „Multi Markets Fund MMF” szóvédjegy lajstromozása iránti kérelmet A. Strigl nyújtotta be 2008‑ban a Hivatalhoz a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 36. osztályba tartozó szolgáltatások tekintetében, amelyek a következő leírásnak felelnek meg: „biztosítások (biztosítási tanácsadás, biztosítások értékesítése és biztosítási ügynöki tevékenység); biztosítási tanácsadás; bankügyletek (bankok és hitelintézetek által nyújtott szolgáltatások, pénzügyi tanácsadás, befektetések, vagyonkezelés, pénzügyletek); ingatlanügyletek (ingatlan‑ és házkezelés, ingatlanügynökségek); pénzügyi és vagyonkezelési tanácsadás”.

6        2008. május 23‑i és szeptember 11‑i határozataival a Hivatal a lajstromozási kérelmet a MarkenG 8. §‑a (2) bekezdésének 1. és 2. pontja alapján elutasította.

7        A „Multi Markets Fund” szószerkezet tekintetében a Hivatal úgy vélte, hogy az egy különböző pénzügyi piacokba befektető alapot jelöl.

8        Ami az „MMF” betűsort illeti, a Hivatal úgy vélte különösen, hogy azt a közönség, amennyiben nem ismeri e betűsor jelentését, a „Multi Markets Fund” megjelölés három szóelemének nyilvánvaló rövidítéseként értelmezi, mivel az említett rövidítés közvetlenül a három szó után következik, és megismétli azok kezdőbetűit.

9        A Hivatal elismerve azt, hogy elszigetelten vizsgálva lehetne más értelmet adni az „MMF” betűsornak, mindazonáltal úgy ítélte meg, hogy e lehetőség nyilvánvalóan csökken a védjegy többi elemének és azon szolgáltatásoknak a figyelembevételét követően, amelyek tekintetében a megjelölés lajstromozását kérték.

10      Ezen elutasító határozattal szemben A. Strigl keresetet nyújtott be a Bundespatentgericht (szövetségi szabadalmi bíróság) előtt. E bíróság álláspontja szerint a bejelentett védjegyhez több jelentés is társítható a pénzügyi területen, és nem hozható kifejezetten kapcsolatba egy meghatározott pénzügyi szolgáltatással. Az „MMF” elem ugyanis számos rövidítésnek megfelelhet, ami elegendő azon elmélet elvetéséhez, mely szerint e kifejezés alkalmas a leíró jellegű használatra.

11      E körülményekre tekintettel a Bundespatentgericht felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:

„Alkalmazni kell‑e [az irányelv] 3. cikke (1) bekezdésének b) és/vagy c) pontjában szereplő kizáró okokat olyan szómegjelölésre is, amely egy leíró jellegű szószerkezet és egy nem leíró jellegű betűsor összetételéből áll, ha a közönség azért érzékeli a betűsort a leíró jellegű szavak rövidítéseként, mert azok kezdőbetűit tükrözi, és a védjegy összességében tekintve ezáltal egymást kölcsönösen magyarázó, leíró jellegű adatokból, illetve rövidítésekből álló összetételként értelmezhető?”

 A C‑91/11. sz. ügy

12      A „NAI – Der Natur‑Aktien‑Index” szóvédjegyet 2001. június 25‑én lajstromozta a Deutsches Patent‑ und Markenamt a Securvita javára a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 36. osztályba tartozó szolgáltatások tekintetében.

13      2007. július 18‑án az Öko Invest arra hivatkozva kérte az említett védjegy törlését, hogy a „NAI” betűsort a pénzügyi ágazatban a „Natur‑Aktien‑Index” szószerkezet rövidítéseként használják. Állítása szerint e szószerkezet – amely közvetlenül az „NAI” betűsor után szerepel – leíró jellegű megjelölést alkot. A szószerkezet egyszerű rövidítéseként érzékelt betűsor maga is csupán leíró jellegű adatnak tekinthető. Az Öko‑Invest szerint az érintett vásárlóközönség érti, hogy e megjelölés a bejelentett védjeggyel érintett szolgáltatásokat írja le, mivel ezen utóbbiak olyan indextípusra utalnak, amely környezetkímélő termelést folytató vállalkozások részvényeit jelöli.

14      2008. május 28‑i határozatával a Deutsches Patent‑ und Markenamt helyt adott az említett védjegy törlése iránti kérelemnek. Kijelentette e határozat alátámasztásául, hogy a MarkenG 8. §‑a (2) bekezdésének 1. pontjában szereplő kizáró okkal ellentétes e védjegy lajstromozása, mivel e védjegy – összességében tekintve – tisztán leíró jellegű adatok összetételére korlátozódik, amelyet egy rövidítés előz meg.

15      A Hivatal szerint a szószerkezet előtt található „NAI” betűsor rövidítés, amelyet a vásárlóközönség ekként is érzékel. Ez egyrészt abból következik, hogy a szószerkezet egyes szavainak kezdőbetűi megegyeznek a „NAI” betűsorral, másrészt abból, hogy az említett betűsor után elhelyezkedő gondolatjel még inkább megerősíti azt a képzetet, hogy rövidítésről van szó.

16      A Securvita e határozattal szemben keresetet indított a Bundespatentgericht előtt, amelyben azt állította, hogy a bejelentett védjeggyel szemben nem állnak fenn törlési okok.

17      E körülményekre tekintettel a Bundespatentgericht felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:

„Alkalmazni kell‑e [az irányelv] 3. cikke (1) bekezdésének b) és/vagy c) pontjában szereplő kizáró okokat olyan szómegjelölésre is, amely egy – önmagában vizsgálva – nem leíró jellegű betűsor és egy leíró jellegű szóösszetétel egymás mellé helyezéséből áll, ha a közönség azért érzékeli a betűsort a leíró jellegű szavak rövidítéseként, mert azok kezdőbetűit tükrözi, és az összetett védjegy ezáltal egymást kölcsönösen magyarázó, leíró jellegű adatokból, illetve rövidítésekből álló összetételként értelmezhető?”

 A Bíróság előtti eljárás

18      A Bíróság elnöke 2011. május 26‑i végzésével az írásbeli és a szóbeli szakasz lefolytatása, valamint az ítélet meghozatala céljából elrendelte a két ügy egyesítését.

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

 Előzetes megjegyzések

19      Tekintettel arra, hogy az irányelv 3. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjában foglalt kizáró, illetve törlési okok azonosak a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK tanácsi rendelet (HL L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjában foglalt kizáró okokkal, amely rendelet helyébe lépett a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet, a Bíróság e rendeletekre vonatkozó ítélkezési gyakorlata alkalmazható az irányelv alapügy tárgyát képező rendelkezései tekintetében.

20      Mivel a kérdést előterjesztő bíróság – akár együttesen, akár vagylagosan – az irányelv 3. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjában foglalt kizáró vagy törlési okokra hivatkozott, emlékeztetni kell arra mindenekelőtt, hogy noha természetesen az irányelv 3. cikkének (1) bekezdése által említett valamennyi kizáró ok független a többitől, és külön vizsgálatot igényel, nyilvánvaló azonban az átfedés az említett rendelkezés b) és d) pontjában szereplő kizáró okok alkalmazási köre között (lásd ebben az értelemben a C‑363/99. sz. Koninklijke KPN Nederland ügyben 2004. február 12‑én hozott ítélet [EBHT 2004., .‑1619. o.] 85. pontját).

21      Így azon megjelölés, amely azon áruk vagy szolgáltatások vonatkozásában, amelyekre védjegyként való lajstromozását kérelmezték, az irányelv 3. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében leíró jellegű, ebből adódóan szükségszerűen nem alkalmas a megkülönböztetésre az említett irányelv 1. cikke b) pontjának értelmében ezen áruk és szolgáltatások tekintetében (lásd a fent hivatkozott Koninklijke KPN Nederland ügyben hozott ítélet 86. pontját és a Agencja Wydawnicza Technopol kontra OHIM ügyben 2011. március 10‑én hozott ítélet [EBHT 2011., I‑1541. o.] 33. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

22      Továbbá a fenti kizáró okokat a mindegyikük mögött meghúzódó közérdek tükrében kell értelmezni. A valamennyi kizáró ok vizsgálata során figyelembe vett közérdek eltérő megítéléseket jeleníthet meg – sőt kell megjelenítenie – a szóban forgó kizáró ok tekintetében (lásd a C‑456/01. P. és C‑457/01. P. sz., Henkel kontra OHIM egyesített ügyekben 2004. augusztus 29‑én hozott ítélet [EBHT 2004., I‑5089. o.] 45. és 46. pontját, valamint a C‑329/02. P., SAT.1 kontra OHIM ügyben 2004. szeptember 16‑án hozott ítélet [EBHT 2004., I‑8317. o.] 25. pontját).

23      A több elemből álló kifejezésekkel kapcsolatban a Bíróság megállapította, hogy azok leíró jellege vizsgálható részenként, az egyes kifejezések tekintetében elkülönítve, azonban mindenképpen értékelni kell az alkotóelemek által alkotott egész védjegyre nézve is (lásd a C-273/05.P. sz., OHIM kontra Celltech R&D ügyben 2007. április 19-én hozott ítélet [EBHT 2007., I‑2883. o.] 76. és 79. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

24      A kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdéseket e megállapítások fényében kell megvizsgálni.

 Az alapügyek tárgyát képező szószerkezetekről

25      Az alapügyek tárgyát képező védjegyekben szereplő két főbb szószerkezettel, azaz a „Multi Markets Fund” és a „Der Natur-Aktien-Index” szószerkezettel kapcsolatban a kérdést előterjesztő bíróság rámutat, hogy azok egyrészt különböző piacokba befektető alapot, másrészt környezetkímélő termelést folytató vállalkozások részvényeit tömörítő tőzsde indexét jelölik.

26      A nemzeti bíróság szerint e szószerkezeteket önmagukban úgy kell tekinteni, mint amelyek az irányelv 3. cikke (1) bekezdése c) pontjának értelmében leíró jellegűek a kínált pénzügyi szolgáltatások jellemzői tekintetében, mivel azok a forgalomban szolgáltatások egy típusát, valamint azok bizonyos jellemzőit jelölik.

 Az alapügyek tárgyát képező betűsorokról

27      Az alapügyek tárgyát képező betűsorok tekintetében a nemzeti bíróság úgy véli, hogy az „MMF” és „NAI” megjelölések, elszigetelten vizsgálva, nem leíró jellegűek az irányelv 3. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében.

28      Az említett betűsorok önmagukban ugyanis nem alkalmasak az irányelv említett rendelkezése értelmében az érintett szolgáltatások jellemzőinek feltüntetésére.

 Az igényelt védjegyek összességükben értékelve

29      A kérdést előterjesztő bíróság kérdéseivel arra keres választ, hogy az irányelv 3. cikke (1) bekezdésének b) és/vagy c) pontjában foglalt kizáró okok alkalmazandók‑e az olyan szóvédjegyre, amely egy leíró jellegű szószerkezet és egy nem leíró jellegű betűsor összetételéből áll, és megismétli az említett szószerkezetet alkotó szavak kezdőbetűit.

30      E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az irányelv 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja a megkülönböztető képességgel nem rendelkező védjegyek lajstromozásának megakadályozását célozza, mivel egyedül a megkülönböztető képesség révén tudja a védjegy azon alapvető rendeltetését betölteni, hogy biztosítsa a fogyasztó vagy a végső felhasználó számára a védjeggyel megjelölt áru vagy szolgáltatás származását, lehetővé téve számukra, hogy az összetévesztés lehetősége nélkül megkülönböztethessék azokat más eredetű áruktól vagy szolgáltatásoktól (lásd a C‑299/99. sz. Philips‑ügyben 2002. június 18‑án hozott ítélet [EBHT 2002., I‑5475. o.] 30. pontját és a fent hivatkozott SAT.1 kontra OHIM ügyben hozott ítélet 23. pontját).

31      Ami az irányelv 3. cikke (1) bekezdésének c) pontját illeti, az e rendelkezés mögött meghúzódó közérdek annak biztosításából áll, hogy a közösségi védjegybejelentéssel érintett áruk vagy szolgáltatások egy vagy több jellemzőjét leíró megjelöléseket az ilyen árukat vagy szolgáltatásokat kínáló összes gazdasági szereplő szabadon használhassa (lásd a fent hivatkozott Agencja Wydawnicza Technopol kontra OHIM ügyben hozott ítélet 37. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

32      A jelen esetben meg kell állapítani, hogy az alapügyek tárgyát képező három nagybetű, vagyis az „MMF” és „NAI” azon szószerkezetek kezdőbetűit jeleníti meg, amelyek előtt, illetve után áll. Így a szószerkezet és betűsor mindkét esetben a közöttük fennálló kapcsolat kölcsönös nyilvánvalóvá tételét és kiemelését célozza. Mindkét betűsor célja a szószerkezet közönség által történő észlelésének elősegítése, használatának egyszerűsítése és megjegyezhetőségének megkönnyítése.

33      E vonatkozásban az, hogy a betűsor megelőzi vagy követi a szószerkezetet, nem bír jelentőséggel.

34      Ami a „NAI – Der Natur-Aktien-Index” szóösszetételt illeti, meg kell jegyezni továbbá, hogy a „NAI” betűsort kötőjel követi, amely a szószerkezethez kapcsolja. E kötőjel jellegénél fogva, amint az az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből következik, erősíti azon együttes benyomást, mely alapján az azt követő szószerkezet egyszerű rövidítéséről van szó. Egyébiránt és amint azt a nemzeti bíróság megállapítja, ezen értékelést nem kérdőjelezi meg az, hogy a „NAI” rövidítés nem tartalmazza az utána következő szintagmában található „Der” határozott névelő kezdőbetűjét, mert a „Der” névelő járulékosnak tekinthető azon főnevekhez képest, amelyek kezdőbetűit a szóban forgó betűsor megismétli.

35      Ezenkívül egyetlen többletelem sem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy a szószerkezetből és betűsorból álló összetétel szokatlan jellegű lenne, vagy önálló jelentése lenne, amely az érintett közönség képzetében megkülönböztetné a fellebbező szolgáltatásait mások szolgáltatásaitól (lásd ebben az értelemben a C‑304/06. P. sz., Eurohypo kontra OHIM ügyben 2008. május 8‑án hozott ítélet [EBHT 2008., I‑3297. o.] 69. pontját).

36      Épp ellenkezőleg: egy betűsornak mint rövidítésnek egy szószerkezethez szokatlan jellegű változtatás nélkül való illesztése olyan kifejezést eredményezhet, amely kizárólag olyan megjelölésekből vagy jelzésekből áll, amelyek a forgalomban az érintett termékek vagy szolgáltatások jellemzőinek jelölésére szolgálhatnak (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Koninklijke KPN Nederland ügyben hozott ítélet 98. pontját).

37      Egyébiránt, ha az alapügyek tárgyát képező betűsorokat, amint azt a kérdést előterjesztő bíróság sugallja, úgy is fogja fel az érintett vásárlóközönség, mint azon szószerkezetek rövidítését, amelyekhez kapcsolódnak, az említett betűsorok az összességében a védjegyet alkotó valamennyi elemhez képest nem válhatnak hangsúlyossá, még akkor sem, ha azokat úgy lehet tekinteni, hogy önmagukban is rendelkeznek megkülönböztető képességgel.

38      Ezzel szemben, amint azt a főtanácsnok megjegyezte indítványának 56. pontjában, a szószerkezetet alkotó szavak kezdőbetűit megismétlő betűsor a szószerkezethez viszonyítva mindössze járulékos pozíciót foglal el. Amint azt a kérdést előterjesztő bíróság javasolja, mindkét érintett betűsor, noha elszigetelten tekintve nem leíró jellegű, lehet leíró jellegű a szóban forgó védjegyen belül azon, önmagában leíró jellegű fő kifejezés mellett, amelynek rövidítéseként azt észlelik.

39      Ebből az következik, hogy ha az érintett vásárlóközönség az alapügyek tárgyát képező védjegyeket összességükben úgy érzékeli, hogy információkat nyújtanak az általuk leírt pénzügyi szolgáltatások jellemzőit illetően, akkor azokat úgy kell tekinteni, hogy az irányelv 3. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében leíró jellegűek, ennélfogva szükségszerűen nem alkalmasak a megkülönböztetésre az érintett szolgáltatások tekintetében az irányelv 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Koninklijke KPN Nederland ügyben hozott ítélet 86. pontját).

40      Az előterjesztett kérdésekre tehát azt a választ kell adni, hogy az irányelv 3. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontját akként kell értelmezni, hogy azt alkalmazni kell az olyan szómegjelölésre, amely egy leíró jellegű szóösszetétel és egy önmagában nem leíró jellegű betűsor egymás mellé helyezéséből áll, ha a vásárlóközönség azért érzékeli e betűsort a leíró jellegű szavak rövidítéseként, mert azok kezdőbetűit tükrözi, és a szóban forgó védjegy összességében tekintve így leíró jellegű adatokból, illetve rövidítésekből álló összetételként értelmezhető, ennélfogva nem alkalmas a megkülönböztetésre.

 A költségekről

41      Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

A védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2008. október 22‑i 2008/95/EK európai parlamenti és tanács irányelv 3. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontját akként kell értelmezni, hogy azt alkalmazni kell az olyan szómegjelölésre, amely egy leíró jellegű szóösszetétel és egy önmagában nem leíró jellegű betűsor egymás mellé helyezéséből áll, ha a vásárlóközönség azért érzékeli e betűsort a leíró jellegű szavak rövidítéseként, mert azok kezdőbetűit tükrözi, és a szóban forgó védjegy összességében tekintve így leíró jellegű adatokból, illetve rövidítésekből álló összetételként értelmezhető, ennélfogva nem alkalmas a megkülönböztetésre.

Aláírások


* Az eljárás nyelve: német.