Language of document : ECLI:EU:F:2010:159

A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE

(második tanács)

2010. december 9.

F‑87/08. sz. ügy

Gisela Schuerings

kontra

Európai Képzési Alapítvány (ETF)

„Közszolgálat – Az Európai Képzési Alapítvány személyi állománya – Ideiglenes alkalmazott – Határozatlan időre szóló szerződés – Elbocsátás – Az érvényes indokolás követelménye – Az álláshely megszüntetése – Gondoskodási kötelezettség – Újrabeosztás”

Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben G. Schuerings lényegében az ETF 2007. október 23‑i, a felperes munkaszerződését 2008. augusztus 31‑i hatállyal megszüntető határozatának megsemmisítését, valamint az ETF‑nek az okozott vagyoni és nem vagyoni károk megtérítésére való kötelezését kéri.


Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a felperes elbocsátásáról szóló 2007. október 23‑i határozatot megsemmisíti. A Közszolgálati Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja. A Közszolgálati Törvényszék az Európai Képzési Alapítványt kötelezi a költségek viselésére.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Kereset – Jogalapok

2.      Tisztviselők – Ideiglenes alkalmazottak – Határozatlan időre szóló szerződés megszüntetése – Az Unió valamely ügynöksége tevékenységi körének szűkítése – Az érintett alkalmazott újrabeosztására való lehetőség megvizsgálására vonatkozó kötelezettség

3.       Tisztviselők – Az intézmények szerződésen kívüli felelőssége – Jogellenes elbocsátással okozott kár – Nem vagyoni kár megtérítése – Feltételek

1.      Az a körülmény, hogy a gondos ügyintézés elve nem biztosít jogosultságot magánszemélyek számára, kivéve, amikor ezen elv valamely különös jogosultság kifejeződésének minősül, nem eredményezi az ezen elv megsértésére vonatkozó valamely jogalap vagy a jogalap valamely részének elfogadhatatlanságát, ami a jogalap vagy a jogalap egy részének alátámasztására felhozott érvek megvizsgálásának mellőzésével járna. Ugyanis csupán ezen érvek érdemi vizsgálata során határozható meg, hogy az adminisztráció esetleg megsértett‑e valamely olyan különös jogosultságot, amely a gondos ügyintézés elvének kifejeződése.

(lásd a 39. pontot)

2.      Az Unió valamely ügynöksége tevékenységi körének szűkítése a határozatlan időre szóló szerződéssel rendelkező alkalmazott elbocsátásának érvényes indokának minősülhet, azzal a feltétellel azonban, hogy az említett ügynökség nem rendelkezik olyan álláshellyel, amelyre az érintett alkalmazottat újra be lehetne osztani. Kizárólag ez utóbbi esetben indokolható az elbocsátás az ügynökség tevékenységi körének szűkítésével.

E tekintetben közömbös, hogy a belső szabályok valamely álláshely megüresedése esetére speciális kiválasztási eljárást írnak elő az intézményen belüli áthelyezés céljából. Az adminisztrációnak mindig lehetősége van arra, hogy mielőtt az álláshely intézményen belüli áthelyezéssel történő betöltése céljából meghirdetné az állást, hivatalból, a szolgálat érdekében történő újrabeosztáshoz folyamodjon, és ezzel nem sérti meg az egyenlő bánásmód elvét, mivel az adminisztráció kezdeményezésére újrabeosztott alkalmazottak nincsenek összehasonlítható helyzetben azon alkalmazottakkal, akik intézményen belüli áthelyezésüket kérték. Ugyancsak közömbös az a körülmény, hogy kísérő intézkedések elfogadására került sor. Ugyanis, noha azok elfogadása vitathatatlanul hozzájárul az ügynökséget terhelő gondoskodási kötelezettség tiszteletben tartásához, e körülmény nem mentesíti a hatáskörrel rendelkező hatóságot azon követelmény alól, hogy elbocsátásról szóló határozatait érvényes indokokra alapozza.

Ebből következik, hogy mielőtt valamely ügynökség elbocsátaná a határozatlan időre szóló szerződéssel rendelkező valamely alkalmazottját azon az alapon, hogy az ezen alkalmazott által ellátott feladatok megszűntek vagy más szervezeti egységhez kerültek, az érintett ügynökség köteles megvizsgálni, hogy az érdekeltet nem lehet‑e újrabeosztani egy másik, már létező vagy többek között az érintett ügynökséghez kerülő új hatáskörök miatt hamarosan létrehozandó állásba.

Ennek vizsgálata során az adminisztrációnak mérlegelnie kell a létező vagy hamarosan létrehozandó állás betöltésére legalkalmasabb személy felvételéhez fűződő szolgálati érdeket, és azon alkalmazott érdekét, akinek elbocsátását tervezi. Ennek elvégzésekor az adminisztrációnak mérlegelési jogköre keretében különböző szempontokat kell figyelembe vennie, köztük az alkalmazott végzettségét és képességeit az álláshoz kapcsolódó követelményekre tekintettel, azt a körülményt, hogy az érintett alkalmazott szerződése pontosítja‑e, hogy az alkalmazottat meghatározott munkakör betöltésére vették fel, az alkalmazott értékelő jelentéseit, valamint életkorát, szolgálati éveinek számát, és azon évek számát, amelyben nyugdíjjárulékot kell fizetnie ahhoz, hogy nyugdíjjogosultságát érvényesíthesse.

(lásd az 59–63. pontot)

Hivatkozás:

a Közszolgálati Törvényszék F‑55/06. sz., De Albuquerque kontra Bizottság ügyben 2007. január 25‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑1‑35. o. és II‑A‑1‑183. o.) 93. és 94. pontja; F‑74/06. sz., Longinidis kontra Cedefop ügyben 2008. április 24‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2008., I‑A‑1‑125. o. és II‑A‑1‑655. o.) 138. pontja.

3.      Bár természeténél fogva minden elbocsátás az elutasítás érzését, frusztrációt vagy a jövőt illetően bizonytalanság érzését válthatja ki az elbocsátott tisztviselőből vagy alkalmazottból, az a tény, hogy az uniós bíróság megállapítja az elbocsátás jogellenességét, nem eredményez automatikusan nem vagyoni kártérítésre való jogosultságot. Ugyanis csupán sajátos körülmények között állapítható meg, hogy a munkáltató magatartása lelkileg nagyobb hatással járt az alkalmazottra, mint amelyet az elbocsátott személy rendszerint érez, különösen amikor a munkáltató az említett alkalmazott képességeire vagy magatartására vonatkozó olyan indokokat hozott fel, amelyek az alkalmazottat sérthetik.

(lásd a 73. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑223/99. sz., Dejaiffe kontra OHIM ügyben 2000. december 12‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2000., I‑A‑277. o. és II‑1267. o.) 91. pontja.