Language of document : ECLI:EU:F:2011:40

A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE

(harmadik tanács)

2011. április 13.

F‑73/09. sz. ügy

Viktor Sukup

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Díjazás és támogatások – Eltartott gyermek után járó támogatás – Iskoláztatási támogatás – Visszaható hatállyal történő megállapítás”

Tárgy: Az EK 236. cikk és az EAK 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben V. Sukup lényegében azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg a Bizottság azon határozatát, amelyben az azt közölte a felperessel, hogy nem nyújtható részére visszamenőlegesen eltartott gyermek után járó támogatás és iskoláztatási támogatás.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A felperes köteles viselni az összes költséget.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Kereset – Sérelmet okozó aktus – Objektíve végleges határozatnak tekinthető jogi aktus

(Személyzeti szabályzat, 90. cikk, (1) bekezdés)

2.      Tisztviselők – Díjazás – Családi támogatások – Eltartott gyermek után járó támogatás és iskoláztatási támogatás – Visszamenőleges kifizetés – Megengedhetőség

(Személyzeti szabályzat, VII. melléklet, 2. és 3. cikk)

3.      Tisztviselők – Díjazás – Családi támogatások – Eltartott gyermek után járó támogatás és iskoláztatási támogatás – Visszamenőleges kifizetés azt követően, hogy a szóban forgó időszak vonatkozásában a tisztviselő jogait egy korábbi elutasító határozat alapján állapították meg – Kizártság

(Személyzeti szabályzat, VII. melléklet, 2. és 3. cikk)

4.      Tisztviselők – Az adminisztráció aktusai – Visszaható hatály – Feltételek

5.      Tisztviselők – Kereset – A személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdése szerinti kérelem – A támogatások visszamenőleges kifizetése iránti kérelem – Ésszerű határidő betartása

(Személyzeti szabályzat, 90. cikk, (1) bekezdés)

1.      Jóllehet az adminisztráció által a tisztviselő kérelme alapján elfoglalt elutasító álláspontot – arra vonatkozóan, hogy volna‑e lehetőség a támogatás visszamenőleges kifizetésére annak kérelmezése esetén – csak később kell határozatba foglalni, ezt az álláspontot úgy kell tekinteni, hogy az a támogatás visszamenőleges kifizetésének elvi megtagadását rögzíti. Emiatt megállapítható, hogy ez az álláspont az említett tisztviselőnek sérelmet okoz, anélkül hogy egyebekben szükség volna annak meghatározására, hogy a tisztviselő kérelmét a személyzeti szabályzat 90. cikke (1) bekezdésének értelmében vett kérelemnek vagy puszta információkérésnek kell‑e tekinteni.

(lásd a 42. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 17/78. sz., Deshormes kontra Bizottság ügyben 1979. február 1‑jén hozott ítéletének 9–12. pontja.

2.      Még ha nem is szerepel kifejezetten a személyzeti szabályzatban az eltartott gyermek után járó támogatás és az iskoláztatási támogatás visszamenőleges kifizetésének lehetősége, a személyzeti szabályzat egyetlen rendelkezéséből sem tűnik ki, hogy az a tisztviselő, akinek a helyzete megfelel a szóban forgó támogatások igénybevételére a személyzeti szabályzatban előírt feltételeknek, ne kérelmezhetné ezen támogatásoknak a már elmúlt időszakok vonatkozásában történő kifizetését, és az sem, hogy az adminisztráció elutasíthatná ezt a kérelmet mindössze azzal az indoklással, hogy az visszamenőleges jellegű. Az ilyen kifizetés ugyanis csupán az abban az időpontban keletkezett jogok következményeinek levonására korlátozódik, amikor a tisztviselő helyzete a személyzeti szabályzatban előírt feltételeknek megfelelt, ami azon időpont előtt is történhetett, hogy a tisztviselő a szóban forgó támogatások kifizetése iránti kérelmét benyújtotta. Ennélfogva a személyzeti szabályzat elvileg nem zárja ki a visszamenőleges kifizetés lehetőségét.

(lásd az 59. pontot)

3.      A személyzeti szabályzat kifejezetten nem rendelkezik arról, hogy a tisztviselő jogosult az eltartott gyermek után járó támogatás és az iskoláztatási támogatás visszamenőleges kifizetésére, ha a szóban forgó időszak vonatkozásában a jogait egy korábbi elutasító határozat alapján állapították meg.

Ennélfogva, ha az adminisztráció az eltartott gyermek után járó támogatás vagy az iskoláztatási támogatás nyújtását megtagadó határozatot hoz, a hatályosságának időtartamára ez a határozat rögzíti a tisztviselő jogait. Ebben az esetben nem lehet kifizetni a tisztviselőnek az azon elmúlt időszakoknak megfelelő támogatásokat, amely időszakok vonatkozásában a jogait ez a határozat rögzítette.

(lásd a 64. és 65. pontot)

4.      Az a határozat, amelyet gyakorlati okok miatt nem lehet a tisztviselő szolgálatba lépésének napján meghozni, szükségszerűen visszaható hatállyal rendelkezik annak érdekében, hogy a tisztviselő hivatali státuszát a szolgálatba lépésének időpontjától rögzítsék.

Az ilyen visszaható hatály – amely egyáltalán nem sérti a tisztviselő által korábban szerzett jogokat – nem jogellenes, ha a határozat meghozatalára és közlésére a tisztviselő szolgálatba lépésétől számítottan kellően rövid idő alatt kerül sor ahhoz, hogy az említett gyakorlati megfontolások által igazoltnak tűnjön.

(lásd a 70. és 71. pontot)

5.      Azon tisztviselőt, aki nem hivatkozott arra, hogy számára fel nem róható okokból olyan rendkívüli helyzetbe került, amely megakadályozta abban, hogy ésszerű határidőn belül benyújtsa a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdése szerinti kérelmet a támogatások iránti jogai érvényesítése vagy legalább megóvása érdekében, nem lehet úgy tekinteni, hogy a kérelmét ésszerű határidőn belül benyújtotta, ha az az időszak, amely egyrészt azon időpont, amikor az érintett abban a helyzetben volt, hogy az adminisztrációt a nehéz helyzetéről tájékoztassa, másrészt azon időpont között telt el, amikor az érintett tájékoztatta az adminisztrációt a helyzetéről, meghaladja az e kérelem elkészítéséhez és az adminisztrációhoz való benyújtásához szükséges időt.

Tekintettel arra, hogy az említett kérelmet ésszerű határidőben nem nyújtották be, semmiképpen nem lehet az adminisztrációnak felróni, hogy a szóban forgó támogatások visszamenőleges kifizetését nemcsak a tisztviselő szolgálatba lépésétől, hanem a fent említett nehéz helyzet fennállásának megállapításától is megtagadta.

(lásd a 83–85. pontot)

Hivatkozás:

Az Elsőfokú Bíróság T‑70/98. sz., Hilden kontra Bizottság ügyben 2002. április 29‑én hozott végzésének 42. pontja.