Language of document : ECLI:EU:F:2011:102

A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE (első tanács)

2011. július 5.

F‑73/10. sz. ügy

Angel Coedo Suárez

kontra

az Európai Unió Tanácsa

„Közszolgálat – Tisztviselők – Kártérítési kereset – A kártérítési kérelmet elutasító hallgatólagos határozatot követő, az említett kérelmet elutasító kifejezett határozat – A hallgatólagos elutasító határozattal szembeni előzetes panasz késedelme – Elfogadhatatlanság”

Tárgy:      Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó, az EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben A. Coedo Suárez azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg egyrészt a Tanács 2009. október 26‑i határozatát, amelyben az elutasította a felperes azon kár megtérítése iránti 2009. június 3‑i kérelmét, amelyet ezen intézmény állítólag neki okozott, másrészt az említett határozat elleni panaszát elutasító 2010. május 26‑i tanácsi határozatot, harmadrészt pedig azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék kötelezze a Tanácsot azon vagyoni és nem vagyoni károk megtérítésére, amelyet az a felperes szerint okozott.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék a keresetet mint elfogadhatatlant elutasítja. Az Európai Unió Tanácsa viseli az összes költséget.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Kereset – Előzetes közigazgatási panasz – Kérelmet elutasító, határidőn belül nem vitatott hallgatólagos határozat – Későbbi kifejezett határozat – Megerősítő aktus

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

2.      Tisztviselők – Kereset – Előzetes közigazgatási panasz – Határidők – Kógens jelleg – Jogvesztés – Menthető tévedés – Fogalom

(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk; személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

3.      Eljárás – Költségek – Teher – A méltányossági követelmények figyelembevétele – A pernyertes fél kötelezése a költségek viselésére

(A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 87. cikk, 2. §, és 88. cikk; személyzeti szabályzat, 90. cikk, (1) bekezdés)

1.      A valamely kérelmet elutasító hallgatólagos határozatot követő, ugyanolyan kérelem kifejezett elutasítása pusztán megerősítő aktus jellegét ölti, amely nem teheti lehetővé az érintett tisztviselőnek, hogy pert megelőző eljárást kezdeményezzen, mivel az elutasítás az ő szempontjából nem indít meg új panaszbenyújtási határidőt. Ezenkívül, bár a személyzeti szabályzat 91. cikke (3) bekezdésének második francia bekezdése értelmében a hallgatólagos határozatot követően, azonban a keresetindítási határidőn belül hozott kifejezett elutasító határozattal a határidő újrakezdődik, ez a szabály csupán a panaszt elutasító határozattal szembeni keresetindítási határidőre vonatkozik, és nem alkalmazandó a kérelmet elutasító határozattal szembeni panasz benyújtására nyitva álló határidőre. A személyzeti szabályzat 91. cikke (3) bekezdésének második francia bekezdése ugyanis a keresetindítási határidők számításának szabályaira vonatkozó különös rendelkezés, amelyet szó szerint és szigorúan kell értelmezni.

(lásd a 37. és 38. pontot)

Hivatkozás:

Az Elsőfokú Bíróság T‑200/99. sz., Martinelli kontra Bizottság ügyben 2000. november 17‑én hozott végzésének 11. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat;

A Törvényszék T‑368/09. P. sz., Sevenier kontra Bizottság ügyben 2010. július 8‑án hozott ítéletének 28–30. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑62/08. sz., Sevenier kontra Bizottság ügyben 2009. július 8‑án hozott végzésének 33–40. ; F‑59/10. sz., Barthel és társai kontra Bíróság ügyben 2011. május 10‑én hozott végzésének 25–27. pontja.

2.      A személyzeti szabályzat 90. cikkében előírt, a jogviszonyok egyértelműsége és biztonsága biztosítására, valamint az igazságszolgáltatásban bárminemű hátrányos megkülönböztetés vagy önkényes bánásmód elkerülésének céljából bevezetett határidők kógensek, és nem minősülnek a felek vagy a bíróság mérlegelési körébe tartozó jogalapnak; azok tiszteletben tartásának vizsgálata – akár hivatalból is – a bíróság feladata.

Bár elfogadott, hogy a panasz és a kereset benyújtására nyitva álló határidőkkel kapcsolatos szabályok megsértése abban az esetben nem vezethet a kereset elfogadhatatlanság miatt történő elutasításához, ha e jogsértés a tisztviselő menthető tévedésének következménye, a menthető tévedés fogalma azonban csak kivételes körülményekre vonatkozhat, különösen olyanokra, amelyek között az intézmény által tanúsított magatartás – önmagában vagy jelentős mértékben – a jóhiszemű és szokásosan tájékozott személytől megkövetelt gondosságot tanúsító jogalany menthető tévedését okozhatta.

E tekintetben az azt jelző értesítés, hogy a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdése alapján benyújtott kérelem vizsgálata folyamatban van, és az érintett intézmény szervezeti egységei nem jutottak még végleges következtetésre, nem bír joghatással, és különösen nem hosszabbítja meg a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikkében foglalt határidőket. A jogvita felei nem hosszabbíthatják meg tetszés szerint a személyzeti szabályzat 91. cikke szerinti határidőket, mivel azok kógensek, és szigorú tiszteletben tartásuk a jogviszonyok egyértelműségét és biztonságát biztosítja.

Ezenkívül a hatékony bírói jogvédelemhez való jogot egyáltalán nem érinti az eljárási határidőkre vonatkozó uniós szabályozás szigorú alkalmazása, amely a jogbiztonság követelményének, illetve annak a feltételnek felel meg, hogy az igazságszolgáltatás során ne érvényesülhessen hátrányos megkülönböztetés, sem önkényes bánásmód. Az uniós jogrendben az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikke által elismert, tisztességes eljáráshoz való jog ugyanis nem akadálya keresetindítási határidő meghatározásának.

(lásd a 34., 40., 41. és 43. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 43/64. sz., Müller kontra Tanács ügyben 1965. június 17‑én hozott ítélete; 40/71. sz., Richez‑Parise kontra Bizottság ügyben 1972. február 17‑én hozott ítéletének 8. és 9. pontja; 257/85. sz., Dufay kontra Parlament ügyben 1987. április 1‑jén hozott ítéletének 10. pontja; C‑154/99. P. sz., Politi kontra Európai Képzési Alapítvány ügyben 2000. június 29‑én hozott ítéletének 15. pontja; C‑406/01. sz., Németország kontra Parlament és Tanács ügyben, 2002. május 17‑én hozott végzésének 20. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; C‑229/05. P. sz., PKK és KNK kontra Tanács ügyben 2007. január 18‑án hozott ítéletének 101. pontja.

az Elsőfokú Bíróság T‑186/01. sz., Robert kontra Parlament ügyben 2003. április 10‑én hozott ítéletének 54. pontja; T‑14/03. sz., Di Marzio kontra Bizottság ügyben 2004. március 2‑án hozott ítéletének 40. pontja; T‑306/08. P. sz., Braun-Neumann kontra Parlament ügyben 2009. január 15‑én hozott végzésének 36. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑72/08. sz., Ketselidis kontra Bizottság ügyben 2009. június 11‑én hozott végzésének 52. pontja; F‑13/09. sz., Peláez Jimeno kontra Parlament ügyben 2010. május 12‑én hozott ítéletének 18. pontja.

3.      Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a értelmében, ha az a méltányosság alapján indokolt, a Közszolgálati Törvényszék úgy határozhat, hogy a pervesztes felet csak a költségek egy részének viselésére kötelezi, vagy e címen nem kötelezi a költségek viselésére. Emellett ugyanezen eljárási szabályzat 88. cikke értelmében a Közszolgálati Törvényszék akár a pernyertes felet is kötelezheti a költségek részbeni vagy teljes viselésére, ha az a pernyertes magatartása alapján – beleértve a kereset benyújtását megelőzően tanúsított magatartását is – indokoltnak tűnik.

Pernyertessége ellenére az intézmény költségekben való marasztalását igazolhatja különösen, ha az a pert megelőző eljárás során nem járt el gondosan, és egyrészt hagyta eltelni a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdésében előírt négy hónapos határidőt, mielőtt az érintett tisztviselő által benyújtott panaszt elutasító kifejezett határozatot hozott, másrészt pedig nem hívta fel az érdekelt figyelmét a szóban forgó határozatban arra a körülményre, hogy korábban már hallgatólagos elutasító határozatot hozott és a panasz benyújtására nyitva álló három hónapos határidő ez utóbbi határozat meghozatalakor elkezdődött.

(lásd a 45., 47. és 48. pontot)

Hivatkozás:

a Közszolgálati Törvényszék F‑27/05. sz., Le Maire kontra Bizottság ügyben 2006. június 28‑án hozott ítéletének 53. pontja; a fent hivatkozott Barthel és társai kontra Bíróság ügyben hozott végzés 33. és 34. pontja.