A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE

(harmadik tanács)

2011. szeptember 28.

F‑26/10. sz. ügy

AZ

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Előléptetés – 2009. évi előléptetési időszak – Harmadik nyelven történő munkavégzés képessége – Fegyelmi eljárás folyamatban léte – Az előléptetési időszakból való kizárás”

Tárgy:      Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben AZ az őt a 2009. évi előléptetési időszakból kizáró bizottsági határozat megsemmisítését kéri.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A Közszolgálati Törvényszék a felperest kötelezi az összes költség viselésére.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Kereset – Előzetes közigazgatási panasz – Elutasító határozat – A vitatott aktus indokolásának megváltoztatása

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

2.      Tisztviselők – Elvek – Védelemhez való jog

3.      Tisztviselők – Előléptetés – Feltételek – A harmadik nyelven történő munkavégzésre való képesség bizonyítása

(Személyzeti szabályzat, 45. cikk, (2) bekezdés)

4.      Tisztviselők – Kereset – Kártérítési kereset – Jogalapok – Az adminisztráció által hozott, a rendelkezésre álló határidő alatt meg nem támadott határozat jogellenessége – Elfogadhatatlanság

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

1.      A jogorvoslatoknak a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikkében foglalt rendszerében és tekintettel az e cikkekben szabályozott, pert megelőző eljárás során bekövetkezett változásokra előfordulhat, hogy a panasz elutasításakor az adminisztráció kiegészíti vagy módosítja azon indokokat, amelyek alapján a vitatott jogi aktust elfogadta.

(lásd a 38. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑377/08. P. sz., Bizottság kontra Birkhoff ügyben 2009. december 9‑én hozott ítéletének 55–60. pontja.

2.      A védelemhez való jog megsértésére alapított jogalapra nem lehet hivatkozni bármely, sérelmet okozó aktussal, vagyis olyan aktussal szemben, amelynek kötelező joghatása közvetlenül és egyénileg érinti a tisztviselő érdekeit, és jelentős mértékben módosítja jogi helyzetét. E tekintetben ésszerűtlen terhet róna az adminisztrációra, ha arra köteleznék, hogy minden alkalmazottat meghallgasson a nekik sérelmet okozó aktus elfogadását megelőzően.

Az a tény ugyanis, hogy eljárásjogi szempontból valamely határozat sérelmet okozó aktusnak minősül, nem teszi lehetővé, hogy abból automatikusan, az érintett ellen megindított eljárás jellegére tekintet nélkül le lehessen vonni azt a következtetést, hogy a kinevezésre jogosult hatóság köteles megfelelően meghallgatni az érintettet az ilyen határozat elfogadása előtt.

Így tehát a védelemhez való jog megsértésére alapított jogalapra csak akkor lehet hasznosan hivatkozni, ha egyrészt a megtámadott határozatot az érintettel szemben indított eljárás végén hozzák, másrészt pedig e határozat súlyos következményekkel járhat e személy helyzetére.

(lásd a 49–51. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C‑111/02. P. sz., Parlament kontra Reynolds ügyben 2004. április 29‑én hozott ítéletének 57. pontja.

3.      A harmadik nyelven történő munkavégzésre való képesség bizonyítására vonatkozó feltétel olyan objektív feltétel, amelyet a tisztviselőnek mindenképpen teljesítenie kell az előléptetéshez. Ezenkívül az a körülmény, hogy e tisztviselőnek szándéka ellenére nem volt lehetősége a nyelvi teszt teljesítésére, önmagában nem járhat azzal a következménnyel, hogy ne alkalmazzák rá a harmadik nyelven történő munkavégzésre való képesség bizonyítására vonatkozó feltételt.

(lásd a 68. pontot)

4.      Ha a tisztviselő a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikkében írt határidőkön belül nem indította meg a neki állítólagosan sérelmet okozó jogi aktus megsemmisítése iránti keresetet, nem orvosolhatja e mulasztást – a maga számára új keresetindítási határidőt kialakítva – az e jogi aktussal okozott kár megtérítése iránti kérelemmel.

(lásd a 85. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑547/93. sz., Lopes kontra Bíróság ügyben 1996. február 29‑én hozott ítéletének 174. pontja.