Language of document : ECLI:EU:C:2013:350

ELEANOR SHARPSTON

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2013. május 30.(1)

C‑50/12. P. sz. ügy

Kendrion NV

kontra

Európai Bizottság

„Fellebbezés – Verseny – Kartell – A műanyag ipari zsákok ágazata – Bírságok – Az ésszerű határidőn belül lefolytatott tisztességes eljáráshoz való alapvető jog Törvényszék általi megsértése”





 Előszó

1.        2011. november 16‑án a Törvényszék három külön ítéletet hirdetett ki,(2) amelyekben a COMP/38354 – „ipari zsákok”‑ügyben hozott bizottsági határozat(3) megsemmisítésére irányuló, különböző kérelmeket utasított el. E határozatban a Bizottság megállapította az EK 81. cikk (jelenleg EUMSZ 101. cikk) súlyos és hosszú időn át tartó megsértését, és ezért számos leányvállalattal és anyavállalataikkal szemben nagy összegű bírságokat szabott ki. E jelen ügy a Törvényszék ezen ítéleteivel szembeni fellebbezések egyike.(4)

2.        E fellebbezések azon túl, hogy új versenyjogi kérdéseket vetnek fel, olyan kifogásokat tartalmaznak, amelyek szerint a Törvényszék elmulasztotta az ésszerű időn belüli ítélethozatalt az elé terjesztett keresetek ügyében. Ezen okból egyértelmű, hogy a Bíróságra az a feladat hárul, hogy e fellebbezéseket mielőbb megvizsgálja. Az e követelménynek való megfelelés érdekében, tiszteletben tartva annak szükségét, hogy a fordításra kellő idő legyen, a következőképpen osztottam fel a három indítványban tárgyalt kérdéseket.

3.        A fő jogszabályi rendelkezések, a kartell és a bizottsági határozathoz vezető eljárás, illetve a kiszabott bírságok leírásával együtt a Gascogne Sack Deutschland ügyben ismertetett indítványom(5) 6–34. pontjában található. Mivel némileg eltérő kérdések merülnek fel az egyes fellebbezésekben azon körülményeket illetően, amelyek között az anyavállalatok felelősek a 100%‑os tulajdonukban álló leányvállalatok magatartásáért, e kérdést mindhárom indítványban vizsgálom. Az azon kifogás által felvetett kérdésekre (különösen a túlzott késedelem megállapítására szolgáló kritériumra, és az ilyen késedelem esetén alkalmazható jogorvoslatokra) vonatkozó elemzésem, amely szerint a Törvényszék nem határozott ésszerű határidőn belül, a Groupe Gascogne ügyben ismertetett indítvány 70–150. pontjában található.(6) Az egyes fellebbezők által (például) a Törvényszék ítélete indokolásának megfelelő mivoltát illetően felhozott részletes érvek vizsgálatát természetesen az adott fellebbezéssel kapcsolatos indítvány tartalmazza.(7)

 Bevezetés

4.        A Kendrion NV (a továbbiakban: Kendrion) és korábbi leányvállalata, a Fardem Packaging BV (a továbbiakban: Fardem) 2 abból a 25 vállalkozásból, amely a határozat címzettje volt. A Kendrion (akkoriban Schuttersveld néven) 1995. június 8‑án vásárolta meg a Fardemet, és vált annak 100%‑os tulajdonosává. 2003‑ban a Fardem elhagyta a Kendrion csoportot, mivel a Fardem munkavállalói megvásárolták.

5.        A Fardem elismerte részvételét a kartellben. A Kendrion tagadta, hogy meghatározó befolyást vagy ellenőrzést gyakorolt volna a Fardem magatartása felett. A Bizottság nem fogadta el a Kendrion érveit. A Bizottság megállapította a Kendrion egyetemleges felelősségét leányvállalata 1995. június 8. és 2002. június 26. közötti tevékenységéért.

6.        A jelen fellebbezésben felvetett kérdés a vállalkozás fogalmát érinti a versenyszabályok alkalmazásában, és különösen azt az elvet, amely szerint az anyavállalatok felelősek a 100%‑os tulajdonukban álló leányvállalataik által elkövetett jogsértésekért.(8) A vállalkozás kiléte jelentős következményekkel jár a kiszabott bírságok összegének meghatározása tekintetében, figyelemmel különösen az 1/2003 rendelet(9) 23. cikkének (2) bekezdésében rögzített, a forgalom 10%‑ának megfelelő felső határ (a továbbiakban: a 10%‑os felső határ) alkalmazása tekintetében. E rendelkezés alkalmazása nehéz kérdéseket vet fel, amennyiben a jogsértést elkövető vállalkozás nem ugyanabban a formában létezik a bírság felső határa kiszámításának időpontjában.

7.        Az a kérdés is felmerült, hogy volt‑e indokolatlan késedelem az ítélethozatalban a Törvényszék előtt lefolytatott eljárás során.

 A határozat

 Bevezetés

8.        Az EUMSZ 101. cikk megsértéséért felelősnek talált vállalkozást e szóban forgó vállalkozást képviselő egy vagy több jogi személy azonosításával kell meghatározni. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a leányvállalat magatartása betudható anyavállalatának, amennyiben a leányvállalat nem önállóan dönt az üzletpolitikájáról. Ilyen körülmények között az anyavállalat és a leányvállalat az EUMSZ 101. cikk alkalmazásában egységes vállalkozást alkot. A Bizottság anélkül címezhet bírságokat kiszabó határozatot az anyavállalatnak, hogy bizonyítania kellene a jogsértésben való személyes részvételét. Amennyiben az anyavállalat a leányvállalat 100%‑os tulajdonosa, vélelem szól amellett, hogy meghatározó befolyást képes gyakorolni leányvállalatára, és megdönthető vélelem szól amellett, hogy ténylegesen ilyen befolyást gyakorol (a továbbiakban: a meghatározó befolyás vélelme).

 A vállalkozás azonosítása

9.        A határozat (577)–(583) preambulumbekezdésében a Bizottság rögzítette az általa a határozat címzettjeinek azonosítása érdekében alkalmazott elveket. Miután felidézte az általam fent leírt vélelmeket, a Bizottság az (582) preambulumbekezdésben kifejtette, hogy amennyiben egy vállalkozás megsérti az EUMSZ 101. cikket, majd ezt követően a versenykorlátozó magatartást ténylegesen gyakorló leányvállalatot elidegeníti, maga pedig visszavonul az érintett piacról, a volt anyavállalat továbbra is felelősségre vonható a szóban forgó jogsértésért.(10)

10.      Az (584) preambulumbekezdés rögzítette, hogy a Bizottság e megközelítést esetről esetre a kartellben érintett valamennyi vállalkozásra alkalmazta. Ennek során különbséget tett azon anyavállalatok között, amelyek jogsértésben való részvétele egyértelmű volt, és azon anyavállalatok között, amelyek azért voltak a határozat címzettjei, mert egyetemlegesen felelősnek tekintették őket leányvállalataik magatartásáért.

 A bírságok

11.      A határozat a Fardemmel szemben kiszabott bírság kiindulási összegét 20 millió euróban határozta meg.(11) A Bizottság ezt követően 200%‑os emelést alkalmazott ezen összegre, tükrözve azt a hosszú, 20 éves és 5 hónapos (1982. január 6‑ától 2002. június 26‑áig tartó) időszakot, amely alatt a Fardem részt vett a kartellben, így ezen emelés 40 millió euró összeget eredményezett. Ezt az összeget a 20 millió euróhoz adva 60 millió euró az eredmény.(12)

12.      A (782) preambulumbekezdés a következőket írja elő:

„Több olyan társaság esetében, amelyek felelősségét anyavállalati minőségben állapították meg, figyelembe kell venni felelősségük korlátozott időtartamát […]:

–        Kendrion N. V. (figyelemmel a Fardem Packagingra): 1995. június 8. és 2002. június 26. között, vagyis 7 éves időtartamig”.

13.      A vitatott határozat kifejezetten nem tartalmazza, hogy mi volt a Kendrionnal szemben kiszabott bírság kiindulási összege. Ugyanakkor hallgatólagosan kiderül, hogy az 20 millió euró volt (vagyis a Fardemmel szemben kiszabott bírság kiindulási összege), és hogy e kiindulási összeget a Fardemmel szemben kiszabott bírság tekintetében fennálló egyetemleges felelőssége miatt tudták be a Kendrionnak.(13) A Bizottság ezt követően 70%‑os emelést alkalmazott a 20 millió eurós összegre, tükrözve azt a hétéves időtartamot, amelynek során a Fardem a Kendrion tulajdonában volt, és ez 14 millió euró összeget eredményezett.(14) Ezt hozzáadva a 20 millió euró kiindulási összeghez 34 millió euró az eredmény, vagyis a Kendrionnal szemben kiszabott bírság összege.(15)

14.      A határozat ezt követő preambulumbekezdései kifejtették, hogy milyen módon alkalmazták az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdésében előírt 10%‑os felső határt(16):

„814      A 10%‑os plafon tekintetében, ha „a »vállalkozást«, azaz a büntetett jogsértésért felelős gazdasági egységet több címzett alkotja, ismét csak a határozat elfogadásának időpontjában, […] a felső határ a vállalkozás, azaz minden alkotóeleme együttes forgalma alapján számítható. Ha azonban a gazdasági egység később felbomlott, a határozat minden egyes címzettjének joga van ahhoz, hogy egyedileg alkalmazzák rá a szóban forgó plafont.

[…]

820      A Fardem Packaging 2003‑ban elhagyta a Kendrion csoportot, amely a jogsértésért felelős gazdasági egységet alkotta. A Fardem Packaging BV világméretű forgalmát kell tehát alapul venni a Fardem Packaging BV‑vel szemben kiszabott bírság határának számításánál. A Fardem Packaging BV világméretű forgalma 2004‑ben, az e határozatot megelőző utolsó teljes évben 22 036 136 euró volt. A Fardem Packaging BV‑vel szemben kiszabott bírság tehát nem haladhatja meg a 2,20 millió euró összeget.”

Mivel a Kendrion világméretű forgalma magasabb volt azon összegnél, amely esetében a vele szemben kiszabott bírságot csökkenteni kellett volna, e bírságot nem csökkentették, és az így 34 millió euró maradt.

15.      A határozat (879) preambulumbekezdése kimondja:

„Következésképpen a 17. rendelet és az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdése alapján kiszabandó bírságok a következők szerint alakulnak:

[…]

Kendrion NV 34 millió euró. Ebből az összegből a Fardem Packaging BV egyetemlegesen felelős 2,20 millió euró összegért;

[…]”

16.      A határozat 2. cikkének d) pontjában a kiszabott bírságok a következők: „Kendrion NV 34 millió euró. Ebből az összegből a Fardem BV Packaging egyetemlegesen felelős 2,20 millió euró összegért”.

 A megtámadott ítélet összefoglalása

17.      Az elsőfokú eljárásban(17) a Kendrion azt kérte, hogy a Törvényszék:

–        részben vagy egészben semmisítse meg a neki címzett határozatot;

–        semmisítse meg vagy csökkentse a vele szemben kiszabott bírságot;

–        kötelezze a Bizottságot az eljárás költségeinek viselésére.

18.      A Törvényszék előtti tárgyaláson a Kendrion úgy érvelt, hogy az eljárás hossza túlzott volt. A Törvényszék elutasította ezt az érvet mint hatástalant. Álláspontja szerint hatásköre csak a határozatra terjedt ki, amelyet az elfogadás időpontjában a Bizottság rendelkezésére álló tények és körülmények alapján kell értékelni. Megállapította, hogy a Törvényszék előtti eljárás tartama nincs hatással a határozat jogszerűségére.

19.      A Törvényszék előtt hivatkozott első jogalapjában a Kendrion azt állította, hogy a határozat rendelkező része nincs összhangban az indokolásával, ezzel megsértve az EUMSZ 101. és 296. cikket,(18) valamint az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdését. Második jogalapjában a Kendrion előadta, hogy a Bizottság tévedett, amikor a Kendriont és a Fardemet egy gazdasági egységnek tekintette. Harmadik jogalapjában a Kendrion előadta, hogy a Bizottság megsértett bizonyos általános jogelveket – mint az egyenlő bánásmód elvét, és azon kötelezettségét, hogy nyújtson megfelelő indokolást határozatához – azáltal, hogy megállapította a Kendrion felelősségét egy olyan jogsértésért, amelyet 100%‑os tulajdonában álló leányvállalata, a Fardem követett el.

20.      A negyedik–nyolcadik jogalap a bírságot érintette. Negyedik jogalapjával a Kendrion azt állította, hogy a vele szemben a határozat alapján kiszabott bírság nem lehet magasabb, mint a Fardemmel szemben kiszabott bírság. Ötödik jogalapjában a Kendrion előadta, hogy eltérő bánásmódban részesült más olyan anyavállalatokhoz képest, amelyeknek megállapították az egyetemleges felelősségét a leányvállalataik által elkövetett jogsértések miatt, valamint, hogy a Bizottság ezáltal megsértette az egyenlő bánásmód elvét.

21.      A hatodik jogalap tekintetében a Kendrion két dolgot adott elő. Először úgy érvelt, hogy a 60 millió euró összegű bírság kiszabása a Fardemmel szemben nem állt összhangban a jog általános elveivel: egy ilyen bírság többek között aránytalan, mivel a Fardem éves forgalma 20 millió euró volt, valamint a határozat indokolása is hiányos volt. Másodszor, ha a T‑51/06. sz. ügyben(19) lefolytatott eljárás (ennek során kifogásolta a Fardem a határozatot) eredményeként az e társasággal szemben kiszabott bírságot csökkenteni kellett, abból az következik, hogy a Kendrionnal szemben kiszabott bírság kiindulási összegét is csökkenteni kell.

22.      Hetedik jogalapjával a Kendrion több érvre hivatkozott, amelyek szerint nincs precedens arra, hogy ilyen bírságot szabjanak ki egy olyan anyavállalattal szemben, amely maga nem vett részt a jogsértésében. Nyolcadik jogalapjában a Kendrion előadta, hogy a Bizottság megsértette a saját 1998. évi bírságkiszabási iránymutatását.(20)

23.      A Törvényszék teljes egészében elutasította a Kendrion keresetét.

 Fellebbezési jogalapok

24.      A Kendrion négy fellebbezési jogalapot terjeszt elő, amelyeket a következők szerint lehet összefoglalni.

25.      Először, a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a Bizottság megfelelően indokolta azon döntését, mely szerint a Kendrionnal szemben a Kendrion korábbi leányvállalatával, a Fardemmel szemben kiszabottnál magasabb bírságot szab ki.

26.      Másodszor, annak eldöntésénél, hogy meg kell‑e állapítani a Kendrion egyetemleges felelősségét a Fardemmel szemben kiszabott bírság tekintetében, a Törvényszék i. tévesen alkalmazta a jogot, amikor elmulasztotta megvizsgálni az elsődleges bizonyítékokat; ii. eljárási hibákat követett el, különösen a bizonyítási teher megoszlásával kapcsolatban; és iii. nyilvánvalóan tévesen értelmezte a tényeket, és helytelenül értékelte a bizonyítékokat. Emellett a Törvényszék hiányosan indokolta álláspontját, és nem tért ki megfelelőképpen a Kendrion által előterjesztett érvekre.

27.      A Kendrion harmadik jogalapja három részre oszlik. Először előadja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a Kendrionnal szemben, noha az nem vett részt a jogsértésben, magasabb bírságot kell kiszabni, mint amelyet korábbi leányvállalatával szemben szabtak ki. Másodszor, e megállapítással a Törvényszék megsértette az egyenlő bánásmód elvét, mivel a Kendrion az egyetlen olyan, a határozat címzettjeként megjelölt anyavállalat, amellyel szemben magasabb bírságot szabtak ki, mint leányvállalatával szemben. Harmadszor, a Törvényszék indokolása ellentmondásos és hiányos annyiban, amennyiben megállapítja a Kendrion egyetemes felelősségét a Fardemmel szemben kiszabott bírság tekintetében. E bírság 2,2 millió eurónak felel meg. Ugyanakkor a Bíróság 34 millió euró összegű bírságot szabott ki a Kendrionnal szemben.

28.      Negyedik fellebbezési jogalapjával a Kendrion úgy érvel, hogy a Törvényszék tévesen állapította meg azt, hogy a Törvényszék előtti eljárás túlzott tartamára vonatkozó érve hatástalan. Amikor így döntött, a Törvényszék egyértelműen arra az álláspontra helyezkedett, hogy nincs hatásköre ítéletet hozni a saját eljárásában felmerülő szabálytalanságokkal kapcsolatban. Emellett, még ha Törvényszéknek nincs is hatásköre arra, hogy csökkentse a bírságot, amennyiben az előtte folyó eljárásban a döntéshozatal túlságosan elhúzódott, a Bíróság mindenképpen köteles dönteni erről a jogbiztonság szempontjából jelentős kérdésről, és levonni az abból eredő megfelelő következtetéseket.

29.      Második fellebbezési jogalapjával a Kendrion lényegileg azt kifogásolja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a Kendrion és a Fardem egy vállalkozást alkottak az EUMSZ 101. cikk alkalmazásában. Amennyiben a Kendrion fellebbezésének ezen az alapon helyt adnak, akkor ebből az következik, hogy (a kiszabott bírságra vonatkozó) első és harmadik jogalapja is szükségszerűen helyt kap. Ezért először a Kendrion második jogalapját vizsgálom meg.

 Második fellebbezési jogalap: a vállalkozás meghatározása az EUMSZ 101. cikk alkalmazásában

 A felek érveinek összefoglalása

 A Kendrion fellebbezése

30.      A Kendrion öt fő pontra hivatkozik azon általános érve alátámasztása érdekében, amely szerint nem alkot egy vállalkozást a Fardemmel.

31.      Először, a Törvényszék eljárási hibákat követett el, valamint tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította a Kendrion egyetemleges felelősségét a Fardemmel szemben kiszabott bírság megfizetése tekintetében, mivel elmulasztotta valamennyi bizonyíték megvizsgálását. A Törvényszék különösen tévesen értelmezte a tényeket, és amikor megvizsgálta a bizonyítékokat, akkor helytelenül értelmezte azokat. Emellett a Törvényszék nem nyújtott elegendő indokolást a megállapításait illetően, és nem vizsgálta meg kellő módon a Kendrion érveit.

32.      Másodszor, a megtámadott ítélet 53. pontjában a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a Kendriont terheli a bizonyítási teher az arra utaló további tényezők megcáfolását illetően, hogy meghatározó befolyást gyakorolt a Fardem üzletpolitikájára. Ehelyett a Bizottságnak kellett volna bizonyítania, hogy i. a további tényezők egyáltalán fennálltak, és ii. azok alátámasztották, hogy a Kendrion meghatározó befolyást gyakorolt.

33.      Harmadszor, a Törvényszék tévedett, amikor azt állapította meg, hogy a Kendrionnak nem sikerült megcáfolnia egyet sem a Bizottság által annak bizonyítása érdekében hivatkozott négy további tényező közül, hogy a Kendrion ténylegesen meghatározó befolyást gyakorolt a Fardem üzletpolitikájára.

34.      Negyedszer, a jelen ügy egyedülálló, mivel egy a versenykorlátozó magatartásban részt nem vevő anyavállalattal szemben magasabb bírságot szabtak ki, mint amelyet a jogsértést elkövető leányvállalatával szemben állapítottak meg. Ilyen körülmények között a határozat indokolását különösen szigorú vizsgálatnak kell alávetni. A Törvényszék elmulasztott ilyen szigorú követelményeket érvényesíteni a határozat értékelése során. Ezért tévesen alkalmazta a jogot, és mindenképpen elmulasztott kellő indokolást adni ítéletében.

35.      Ötödször, másodlagosan, amennyiben a Bíróság úgy ítéli meg, hogy a Bizottság által hivatkozott további tényezők elégségesek, felmerül a kérdés, hogy a Törvényszék helyesen értékelte‑e az elé terjesztett ellentétes bizonyítékokat. A Törvényszék figyelmen kívül hagyta az előterjesztett bizonyítékokat, és elmulasztotta megfelelően megvizsgálni a Kendrion által az elsőfokú eljárásban felajánlott bizonyítékokat. E bizonyítékok fényében a Törvényszék helyesen nem állapíthatta volna meg, hogy a Bizottság bebizonyította, hogy a Kendrion és a Fardem egy gazdasági egységet képez. Mindenesetre a Törvényszék tévesen tudta be a Fardem jogsértése miatti felelősséget a Kendrionnak.

 A Bizottság válasza

36.      A Bizottság úgy véli, hogy a második fellebbezési jogalap részben elfogadhatatlan, részben pedig megalapozatlan.

37.      Amikor a Kendrionnak tudta be a felelősséget a Fardem által elkövetett jogsértésért, a Bizottság kizárólag arra a tényre támaszkodott, hogy a Fardem a Kendrion 100%‑os tulajdonában lévő leányvállalat volt a tényállás idején, valamint a meghatározó befolyás vélelmére. Noha a határozat négy további tényezőre is utalt, e tényezőket nem tekintette döntő jelentőségűnek.

38.      A Kendrion azzal kapcsolatos előadása, hogy kit terhel a bizonyítási teher, hatástalan. Csak a Törvényszéknek van hatásköre a tények értékelésére. A Kendrion azon állítása, amely szerint a Törvényszék tévesen értékelte a négy további tényezőt, ezért elfogadhatatlan.

 Értékelés

39.      E fellebbezési jogalap a vállalkozás versenyjogi fogalmával, valamint az egység fennállásának bizonyításához szükséges bizonyítékokkal kapcsolatos, amennyiben az anyavállalat a leányvállalat 100%‑os tulajdonosa.

40.      Az EUMSZ 101. cikk értelmében tilos minden olyan vállalkozások közötti megállapodás, vállalkozások társulásai által hozott döntés és összehangolt magatartás, amely hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre, és amelynek célja vagy hatása a belső piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása. A „vállalkozás” kifejezés értelmét a Szerződés nem határozza meg, de az központi jelentőségű annak eldöntése szempontjából, hogy alkalmazni kell‑e az uniós versenyszabályokat, valamint a jogsértésért való felelősség meghatározásának módját illetően. A jelen ügyben felmerült kérdés az utóbbi kitételt érinti. Mi alkotja a versenyszabályok megsértéséért felelős vállalkozást, és hogy kell meghatározni a megfizetendő bírságot?

41.      A Bíróság több alkalommal megvizsgálta a felelős vállalkozás fogalmát. Az ítélkezési gyakorlat fejlődött azóta, hogy a Kendrion a jelen ügyben benyújtotta megsemmisítés iránti keresetét a Törvényszékhez.(21) A Bíróságnak a „vállalkozás” kifejezésre vonatkozó értelmezése ellentmondásos.(22) Mindazonáltal az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a vállalkozás fogalma kiterjed valamennyi gazdasági tevékenységet végző jogalanyra, függetlenül annak jogállásától és finanszírozásának módjától. E fogalmat úgy kell értelmezni, hogy az gazdasági egységet jelent, még akkor is, ha jogi szempontból ez az egység több természetes vagy jogi személyből áll. Ha ilyen gazdasági egység sérti meg a versenyszabályokat, a személyes felelősség elve szerint neki kell felelnie ezért a jogsértésért. Konkrétan az anyavállalatnak lehet betudni a leányvállalat magatartását, ha a leányvállalat – jóllehet külön jogi személyiséggel rendelkezik – nem önállóan határozza meg saját magatartását a piacon, hanem lényegében azokat az utasításokat követi, amelyeket az anyavállalat ad a számára, különös tekintettel az említett két jogi személy közötti gazdasági, szervezeti és jogi kapcsolatokra. Hasonló esetben, mivel az anyavállalat és leányvállalata ugyanazon gazdasági egység részét képezi, és ily módon az EUMSZ 101. cikk alkalmazásában egyetlen vállalkozást alkot, a Bizottság kibocsáthat olyan határozatot, amely az anyavállalatra szab ki bírságot, anélkül hogy bizonyítania kellene az utóbbinak a jogsértésben való személyes részvételét.(23)

42.      Amennyiben az anyavállalat a versenyjog szabályait sértő magatartást folytató leányvállalatban 100%‑os részesedéssel rendelkezik, a Bíróság álláspontja szerint egyrészről ezen anyavállalat meghatározó befolyást gyakorolhat az említett leányvállalat magatartására, másrészről pedig fennáll azon megdönthető vélelem, amely szerint az említett anyavállalat ténylegesen meghatározó befolyást gyakorol leányvállalata magatartására. E körülmények között elegendő, ha a Bizottság bizonyítja, hogy valamely leányvállalatnak az anyavállalata az egyedüli tulajdonosa, ahhoz, hogy arra következtethessen, hogy ez utóbbi meghatározó befolyást gyakorol e leányvállalat üzletpolitikájára. A Bizottság ezt követően jogosult az anyavállalat egyetemleges felelősségét megállapítani a leányvállalatával szemben kiszabott bírság megfizetését illetően, kivéve, ha az anyavállalat elegendő bizonyítékot terjeszt elő annak alátámasztására, hogy a leányvállalata önálló piaci magatartást folytatott. Hangsúlyozni kell, hogy a vélelem megdönthetőnek tekintendő,(24) valamint, hogy e tekintetben a bizonyítási teher az anyavállalatot terheli.

43.      A Bizottság nem köteles kizárólag a meghatározó befolyás vélelmére támaszkodni. Úgy is dönthet, hogy más tényezőkre hivatkozik annak bizonyítása érdekében, hogy az anyavállalat ténylegesen meghatározó befolyást gyakorolt a 100%‑os tulajdonában álló leányvállalata üzletpolitikájára (úgynevezett „kettős alapú” értékelési módszer).

44.      Amennyiben a Bizottság a kettős alapú módszert választja, akkor eleve súlyosabb a megkövetelt bizonyítás szintje.(25) A Törvényszék feladata felülvizsgálata során ilyenkor annak a vizsgálata, hogy a Bizottság által végzett bizonyítás megfelel‑e ennek a szintnek. Így először a Bizottságot terheli az azon körülmények bizonyításához szükséges megfelelő szintű bizonyítékok előterjesztésének terhe, amelyekre a meghatározó befolyás bizonyítása érdekében hivatkozni kíván. Amennyiben az érintett társaság vitatja e körülményeket, rá hárul az azok megcáfolására vonatkozó bizonyítási teher.

 A Törvényszék értékelése

45.      A megtámadott ítélet 53. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy a Bizottság kettős alapra támaszkodott a határozatban.

46.      A megtámadott ítélet 53. pontjában a Törvényszék ezt követően azonosította a Bizottság által előterjesztett négy további tényezőt, és megállapította, hogy a Kendrion viseli annak bizonyítási terhét, hogy e tényezők nem támasztják alá, hogy meghatározó befolyást gyakorolt a Fardemre:

„53.      A jelen ügyben a Bizottság nem pusztán arra a tényre hivatkozott, hogy a felperes a Fardem Packaging 100%‑os tulajdonosa. A […] határozat négy további tényezőre is hivatkozik, mégpedig a 2002. január 9‑i, L.‑től származó belső emailre ((595) preambulumbekezdés), a Fardem Packagingnek küldött 1999. december 14‑i belső emailre ((596) preambulumbekezdés), a Teppema‑alcsoport találkozóján készített kézzel írt feljegyzésre, amelyben utalnak a Fardem Packaging képviselőjére ((597) preambulumbekezdés), valamint a Fardem Packaging által a felperes részére benyújtott, aktuális irányítási kérdésekről szóló jelentésre ((106) és (590) preambulumbekezdés). Ezért először meg kell vizsgálni, hogy a felperes sikeresen cáfolta‑e e négy további tényezőt.”(26)

47.      A Törvényszék a megtámadott ítélet 54–60. pontjában megvizsgálta az e négy további tényezővel kapcsolatos bizonyítékokat. A 61. pontból egyértelműen kitűnik, hogy a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a Kendrionnak csak egyet sikerült megcáfolnia a négy további tényező közül. A Törvényszék ezért megállapította, hogy a Kendrionnak nem sikerült cáfolnia a Bizottság által előterjesztett három további tényezőt, amelyek bizonyították, hogy ténylegesen meghatározó befolyást gyakorolt a Fardemre.

48.      Ezt követően a Törvényszék megvizsgálta a Kendrion által azon vélelem megdöntése érdekében előterjesztett további bizonyítékokat, amely szerint meghatározó befolyást gyakorolt a Fardemre (a megtámadott ítélet 63–68. pontja). A Törvényszék megállapította, hogy a működés szintjén nem volt kapcsolat a Kendrion és a Fardem között, nem voltak azonosak a beszállítóik és a fogyasztóik, és nem használták ugyanazokat a gyártási folyamatokat. A megtámadott ítélet 64. pontjában ugyanakkor a Törvényszék megállapította a következőket:

„E megállapítás azonban önmagában nem elegendő annak bizonyításához, hogy a Fardem Packaging a felpereshez képest önállóan járt el.”

49.      A megtámadott ítélet 65. és 67. pontjában a Törvényszék a következőket állapította meg:

„65.[…] Az éves beszámolókból vagy a Fardem Packaging viszonylagos méretéből tehát nem lehet arra következtetni, hogy e társaság önállóan járt el.

[…]

67.[…] E tekintetben ki kell jelenteni, hogy a felperes részéről a Fardem Packaging napi működésére (dagelijks beheer) vonatkozóan adott utasítások hiánya nem jelenti azt, hogy az utóbbi önállóan irányíthatta működését.”(27)

 Elemzés

50.      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Törvényszéknek az Európai Unió Bírósága eljárási szabályzata 36. cikkében és 53. cikke első bekezdésében előírt, az ítéletek indokolására vonatkozó kötelezettsége nem kötelezi a Törvényszéket, hogy olyan magyarázatot adjon, amely egyenként és kimerítően követi a felek által előadott összes érvet. A Törvényszék indokolása lehet közvetett is, amennyiben lehetővé teszi az érdekelt felek számára, hogy megismerjék a megtámadott ítélet alapjául szolgáló okokat, illetve a Bíróság számára, hogy elegendő bizonyítékkal rendelkezzen ahhoz, hogy a fellebbezés keretein belül gyakorolni tudja felülvizsgálati jogkörét.(28)

51.      A Törvényszék tényként állapította meg, hogy a Bizottság kettős alapra hivatkozva járt el. E ténymegállapítást a fellebbezésben nem vitatták. Figyelemmel e ténymegállapításra, valamint arra, hogy a Bizottság bizonyítékokat terjesztett elő mind a négy további tényező alátámasztása érdekében, a Kendriont terhelte a bizonyítási teher azok cáfolata tekintetében. A Törvényszéknek a megtámadott ítélet 53. pontjában szereplő megállapítását („Ezért először meg kell vizsgálni, hogy a felperes sikeresen cáfolta‑e e négy további tényezőt”) úgy értelmezem, hogy az ezt az álláspontot tükrözi.

52.      Ennek megfelelően nem gondolom, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a Kendriont terheli annak bizonyítási terhe, hogy a további tényezők nem támasztják alá azt, hogy ténylegesen meghatározó befolyást gyakorolt volna a Fardem üzletpolitikájára. Megvizsgálva a Kendrion által e további tényezők kapcsán előterjesztett bizonyítékokat, a Törvényszék tényként állapította meg, hogy a négyből hármat nem sikerült megcáfolni.

53.      A Kendrion által az arra vonatkozó vélelem megdöntése érdekében előterjesztett további bizonyítékok kapcsán, hogy meghatározó befolyást gyakorolt a Fardemre, különösen a Kendrion arra vonatkozó előadását illetően, hogy befektetési célból vásárolta meg a Fardemet, a Törvényszék a megtámadott ítélet 66. pontjában azt állapította meg, hogy:

„[…] a befektetési társaság által eladási céllal történő megvásárlás is szólhat a befektetési társaság és a szóban forgó leányvállalat közötti gazdasági egység fennállása mellett. Az a tény, hogy a befektetési társaság arra törekszik, hogy rövid távon javítsa a leányvállalat eredményeit, főszabály szerint azzal jár, hogy az anyavállalat kénytelen részt venni a leányvállalat tevékenységében. A hatékony és szigorú ellenőrzési rendszer jobban biztosíthatja a fokozott nyereségességét, mint a be nem avatkozás politikája”.(29)

54.      Egyetértek a Törvényszékkel. Abból a tényből, hogy egy 100%‑os tulajdonban álló leányvállalatot pénzügyi befektetésként szereztek meg, és hogy tevékenységei kívül esnek az anyavállalat rendes működésének körén, nem következhet az, hogy e két társaság nem ugyanannak a vállalkozásnak a része. Ellenkezőleg: feltételezve, hogy a befektetés célja a megtérülés, álláspontom szerint a befektetés nagyobb nyereségességének biztosítása érdekében minden anyavállalat erősen ösztönözve lenne arra, hogy meghatározó befolyást gyakoroljon leányvállalata üzletpolitikájára.

55.      Amennyiben a Kendrion a Törvényszéknek az általa előterjesztett bizonyítékok kapcsán tett ténymegállapításait kifogásolja, ez a Bíróság felülvizsgálati jogkörén kívül eső kérdéseket vet fel.(30) Ehhez hozzáteszem, hogy nem gondolom, hogy oly módon elferdítették volna a bizonyítékok egyértelmű értelmét, amelynek eredményeként a Bíróságnak felül kellene vizsgálnia e tények jogi minősítését.(31)

56.      Emellett, mivel a megtámadott ítélet ezen pontjai lehetővé teszik a Kendrion számára, hogy megismerje az ítélet alapjául szolgáló indokokat, és lehetővé teszik a Bíróság számára a bírósági felülvizsgálat gyakorlását, a megtámadott ítélet indokolása nem hiányos.

57.      Összefoglalva: nem tartom hibásnak a Törvényszék azon megállapítását, amely szerint a Fardem nem volt független gazdasági egység, és ezért a Fardem és a Kendrion egy vállalkozást alkotott.

58.      Következésképpen a második jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani. Ebből következik, hogy meg kell vizsgálni a Kendrion első és harmadik jogalapját.

 Első fellebbezési jogalap: a Kendrionnal szemben kiszabott bírság magasabb, mint a leányvállalatával szemben kiszabott bírság

59.      Első fellebbezési jogalapjával a Kendrion azt kifogásolja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, valamint hogy a megtámadott ítélet indokolása ellentmondásos és elégtelen, amennyiben elfogadta, hogy a Bizottság a jog által megkövetelt mértékben alátámasztotta azokat az indokokat, amelyek alapján magasabb bírságot szabott ki a Kendrionnal szemben, mint a Fardemmel szemben.

 A felek érveinek összefoglalása

 A Kendrion fellebbezése

60.      A Kendrion rámutat, hogy a Törvényszék maga is elismerte (a megtámadott ítélet 28. és 29. pontjában), hogy a határozat kérdéseket vet fel, és bizonyos szempontokból nem egyértelmű. A Kendrion lényegileg előadja, hogy a határozat rendelkező része (2. cikk d) pontja) nincs összhangban a preambulumbekezdésekben ismertetett indokolással. A preambulumbekezdések szerint a Kendrion mint anyavállalat egyetemlegesen felelős a leányvállalatával, a Fardemmel szemben kiszabott bírság megfizetéséért. Ugyanakkor a rendelkező rész azt mondja ki, hogy a Fardem felelős egyetemlegesen a Kendrionnal szemben kiszabott bírság( egy részé)ért. Ebből következik, hogy ha a Törvényszék helyesen alkalmazta volna azt a szokásos értelmezési elvet, amely szerint a határozat egészét preambulumbekezdései fényében kell értelmezni, azt állapította volna meg, hogy a rendelkező rész nincs összhangban a preambulumbekezdésekben található indokolással.

61.      A Kendrion úgy véli, hogy a megtámadott ítélet 23–28. pontjából (és a határozat (584), (779) és (782) preambulumbekezdéséből) az következik, hogy a Bizottság nem azért szabott ki bírságot a Kendrionnal szemben, mert részt vett a jogsértésben, hanem azért alkalmazott szankciót, mert a Kendrion anyavállalatként egyetemleges felelősséget viselt. E tekintetben a Kendrion a határozat (784) preambulumbekezdésére hivatkozik. Vitatja a megtámadott ítélet 24. pontjában szereplő megállapítást, amely szerint a (784) preambulumbekezdésből „következik”, sőt „egyértelműen következik”, hogy a Bizottság egyénileg kívánt szankciót alkalmazni a Kendrionnal szemben, és nem pusztán megállapította egyetemleges felelősségét a Fardemmel szemben kiszabott bírság tekintetében.

62.      A Kendrion előadja, hogy nincs versenyjogi alapja a leányvállalat egyetemleges felelőssége megállapításának az anyavállalatával szemben kiszabott bírság megfizetése tekintetében. Emellett a határozat azzal az abszurd eredménnyel jár, hogy a Fardem egyetemlegesen felel a Kendrionnal szemben – annak a Fardemmel szemben kiszabott bírság megfizetése tekintetében fennálló egyetemleges felelőssége alapján – kiszabott bírság megfizetéséért. A határozat rendelkező része „jogi szörnyszülött”, és nincs összhangban a preambulumbekezdésekkel.

63.      Ebből következik, hogy (ellentétben a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 29. pontjában szereplő megállapításaival) a határozat 2. cikke d) pontjának hatálya és tartalma nem érthető. Emellett e rendelkezés egyszerűen ellentétes a preambulumbekezdésekkel, különösen az (577)–(584), (587)–(599), (779), (782), (784), (814) és (820) preambulumbekezdésekkel. A megtámadott ítélet indokolása ezért elégtelen és ellentmondásos, a határozatot pedig meg kell semmisíteni.

 A Bizottság válasza

64.      A Bizottság úgy véli, hogy megalapozatlan a Kendrion azon állítása, amely szerint a határozat rendelkező része nincs összhangban a preambulumbekezdésekkel. A (879) preambulumbekezdés szó szerint megegyezik a rendelkező rész 2. cikkének d) pontjával.

65.      Nincs különbség az anyavállalat egyetemleges felelőssége és a leányvállalat egyedi felelőssége között. Mindkét társaság egyetemleges felelősséget visel, mivel a versenyszabályokat megsértő vállalkozás része.

66.      A Fardem és a Kendrion 1995. június 8. és 2002. június 26. között volt ugyanazon vállalkozás része, és mindkettő felelős az ezen időszak során elkövetett jogsértésért. A Fardemmel szemben kiszabott bírság összegét 60 millió euróban állapították meg, míg a Kendrionnal szemben kiszabott bírság összegét 34 millió euróban. A Fardemmel szemben kiszabott bírság összegét ugyanakkor a 10%‑os felső határ alkalmazása korlátozta. A Kendrionnal szemben kiszabott bírság 34 millió euró maradt, amely tekintetében a Fardem 2,2 millió euró erejéig visel egyetemleges felelősséget, ahogy az a határozat (879) preambulumbekezdésében szerepel. A Törvényszék helyesen jegyezte meg a megtámadott ítélet (28) preambulumbekezdésében, hogy a két társasággal szemben kiszabott bírság különbsége a 10%‑os felső határ alkalmazásából ered. A Fardemmel szemben kiszabott bírság egyébként 60 millió euró lett volna, és a Kendrion ebből az összegből 34 millió euró tekintetében viselt volna egyetemleges felelősséget. A megtámadott ítélet (29) preambulumbekezdésében a Törvényszék helyesen állapította meg, hogy a határozat rendelkező része következetes és érthető a határozat indokolásának fényében értelmezve.

 Értékelés

67.      Két kérdés merül fel. Először, pontosan milyen alapon szabtak ki bírságot a Kendrionnal szemben? Másodszor, hogyan kell meghatározni az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdésében szereplő, minden kiszabott bírságra alkalmazandó 10%‑os felső határt?

68.      A megtámadott ítélettel kapcsolatos vizsgálódásom során a következő alapelveket tartottam szem előtt.

69.      Először, az a kérdés, miszerint a Törvényszék ítéletének indokolása ellentmondó vagy hiányos‑e, jogkérdésnek minősül, és mint ilyet a fellebbezés keretében lehet azt felhozni.(32)

70.      Másodszor, a Bizottság határozatának értelmezése során a Törvényszéknek szem előtt kellett tartania, hogy a Bizottságnak fel kell tüntetnie a határozatai alapjául szolgáló indokokat, meg kell jelölnie a jogalapot szolgáltató tényeket, valamint az intézkedések elfogadásához vezető megfontolásokat.(33)

71.      Harmadszor, a bírságot kiszabó határozatok tekintetében az indokolás elégségesnek tekintendő, amennyiben egyértelműen és összefüggően megjelöli azokat a ténybeli és jogi megfontolásokat, amelyek alapján az érintett felekkel szemben a bírságot kiszabták, olyan módon, hogy mind az utóbbiak, mind pedig a Bíróság megismerhesse a Bizottság érvelésének lényeges elemeit.(34)

72.      Negyedszer, azt, hogy teljesítették‑e az indokolási kötelezettséget, nem csupán a megtámadott aktus szövegezésére, hanem annak összefüggéseire, valamint a kérdéses témakörre vonatkozó jogi szabályok összességére tekintettel kell megítélni.(35)

 A Kendrionnal szemben kiszabott bírság indokai

73.      A megtámadott ítélet 22–25. pontjában a Törvényszék többek között a határozat (577)–(584), (779) és (782) preambulumbekezdésére hivatkozik.(36) A Törvényszék a következő megállapításokat teszi:

„26.      A […] határozatból kitűnik, hogy a Bizottság azon tény miatt szabott ki bírságot a felperessel szemben, hogy az 1995 és 2003 között gazdasági egységet alkotott a Fardem Packaginggel. Mivel a Fardem Packaging versenykorlátozó magatartása betudható volt a felperesnek, mert mindkettő ugyanazon gazdasági egység része volt – amit a jogalapok lenti elemzése fényében kell vizsgálni –, úgy tekintették, hogy a felperes a jogsértést ugyanezen felelősségbetudás alapján követte el (lásd ebben az értelemben a C‑294/98. P. sz., Metsä‑Serla és társai kontra Bizottság ügyben 2000. november 16‑án hozott ítélet [EBHT 2000., I‑10065. o.] 28. pontját).

[…]

28.      Ezt követően, noha vitathatatlan, hogy a felperessel szemben kiszabott 34 millió euró összegű bírság a Fardem Packaginggel szemben kiszabott 2,2 millió euró összegű bírsághoz viszonyítva első látásra megkérdőjelezhetőnek tűnhet, ez nem változtat azon, hogy a határozat (814) és [(820)][(37)] preambulumbekezdése rögzíti, hogy az eltérés oka [az 1/2003 rendelet] 23. cikke (2) bekezdésében szereplő 10%‑os felső határ alkalmazása a Fardem Packaging tekintetében.

29.      Félreérthető megszövegezésétől függetlenül a határozat 2. cikke d) pontjának hatálya és tartalma tehát teljes mértékben alkalmas arra, hogy a fenti 23–28. pontban hivatkozott preambulumbekezdések alapján értelmezhető legyen. Ezért nem áll fenn ellentmondás a határozat indokolása és rendelkező része között.”(38)

74.      A megtámadott ítélet közvetlenül a határozat szövegezésén alapul. Ezért e határozatra a Törvényszék indokolásának vizsgálata keretében hivatkozom. A határozat (577)–(584) preambulumbekezdésében szereplő indokolás arra utal, hogy bírságot kell kiszabni a Fardemmel szemben, és azért a Kendrion egyetemleges felelősséget visel. Igaz, hogy a határozat indokolásában nincs minden lépés kifejezetten kifejtve. Ezért, mivel a Törvényszék egyszerűen követte e határozat indokolását, a megtámadott ítélet nem annyira átlátható, mint amilyen lehetne. Mindazonáltal ebből nem következik az, hogy az ítélet ennek eredményeként következetlen vagy érthetetlen lett.

75.      A számítás összefoglalásaként: a Fardemmel szemben kiszabott bírság összegét 20 millió euróban állapították meg. A Bizottság ezt követően erre az összegre 200%–os emelést alkalmazott, tükrözve, hogy a jogsértés időtartama meghaladta a 20 évet, és ez 40 millió eurós összeget eredményezett. A kezdeti 20 millió euró összeghez adva ez 60 millió eurót eredményezett. Végül ezen végösszegre alkalmazta a Bizottság a Fardem forgalma (22 millió euró) alapján megállapított 10%‑os felső határt (az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdése). Következésképpen a fizetendő bírságot 2,2 millió euróra csökkentette.(39)

76.      Abból a megállapításból, hogy a Kendrion egyetemlegesen felel a Fardem magatartásáért, az következik, hogy a Bizottság jogosult megállapítani a felelősséget az utóbbival szemben kiszabott bírságot illetően a (volt) anyavállalatával szemben, azon időszak vonatkozásában, amely során a két társaság egy vállalkozást alkotott.(40) A megtámadott ítéletben (és a határozatban) egyértelmű, hogy a Fardemmel szemben kiszabott bírság 20 millió euró összegű kiindulási összegét betudták a Kendrionnak. A Bizottság ezen összegre 70%‑os emelést alkalmazott (nem pedig, mint a Fardem esetében, 200%‑ot). Ez tükrözte azt a tényt, hogy a Kendrion csupán hét éven át volt a Fardem tulajdonosa, és nem a jogsértés teljes időszaka alatt. Az így kiszámított 14 millió eurót hozzáadták a kezdeti 20 millió euróhoz, ami 34 millió euró bírságösszeget eredményezett. Végül az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdését alkalmazva a Bizottság megvizsgálta, hogy szükséges‑e felső korlátot alkalmazni a Kendrionnal szemben kiszabott bírság tekintetében. Mivel a Kendrion világméretű forgalma meghaladta azt az összeget, amely a fizetendő összeg csökkentését követelte volna meg, a vele szemben kiszabott bírság összege így 34 millió euró maradt.

77.      Így elemezve, lépésenként, egyértelmű, hogy a Kendrionnal szemben kiszabott bírság összegének meghatározása összhangban állt az egyetemleges felelősség szabályaival és az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének alkalmazásával.

78.      Kétségtelen, hogy az a szövegezés, amely megállapítja a Fardem egyetemleges felelősségét 2,2 millió euró összeg erejéig a Kendrionnal szemben kiszabott 34 millió euró összegű bírság tekintetében, különösnek tűnik. Nincs tudomásom olyan esetről, amikor megállapították a leányvállalat felelősségét anyavállalata magatartásáért. Egy ilyen eredmény valóban különös lenne, mivel nincs összhangban sem a szóban forgó jogsértésért viselt személyes felelősség fogalmával, sem a meghatározó befolyás vélelmével. Az anyavállalatok felelősségét azért állapítják meg a 100%‑os tulajdonukban álló leányvállalatok által elkövetett jogsértésekért, mert úgy tekintik, hogy ellenőrzést gyakorolnak leányvállalatuk üzletpolitikája felett.(41) Az erőegyensúly (magától értetődően) eltérő, amennyiben a 100%‑os tulajdonban álló leányvállalat viszonyát vizsgáljuk anyavállalatával. Az ilyen leányvállalatról nem vélelmezhető, hogy meghatározó befolyást gyakorolt anyavállalata felett, mivel nem gyakorol ellenőrzést tulajdonrésze révén. A leányvállalat a farok, ezért nem csóválhatja a kutyát.

79.      Itt azonban a Kendrion fellebbezéséről van szó, nem a Fardeméről.

80.      Helyesen állapították meg a Kendrion felelősségét? Akár a Fardemet tekintik egyetemlegesen felelősnek a Kendrionnal szemben kiszabott bírságért, akár a Kendriont nyilvánítják egyetemlegesen felelősnek a Fardem által fizetendő bírságért, ez nincs hatással a 100%‑os tulajdonban lévő leányvállalat (Fardem) által elkövetett jogsértésekért való felelősség anyavállalatnak (Kendrion) való betudását szabályozó elvekre, amennyiben a meghatározó befolyás vélelmét nem döntötték meg. A versenyszabályok megsértése eredményezte előnyök a részvényeseknél gyűlnek fel. Ezért ésszerű az, ha a felügyeleti jogkörrel rendelkező személyek felelősségét állapítják meg a leányvállalataik által elkövetett jogellenes magatartásokért, kivéve, ha bizonyítják, hogy nem gyakorolták e jogkört. A legegyszerűbben megfogalmazva ez a Kendrion felelősségének alapja.

81.      Ezért úgy vélem, hogy a megtámadott ítélet nem alkalmazza tévesen a jogot azzal a megállapítással összefüggésben, amely a Fardem által elkövetett jogsértésért a Kendrionnak tudja be a felelősséget.

 A bírság összege

82.      A Kendrionnal és a Fardemmel szemben kiszabott bírságok elválaszthatatlanul összekapcsolódnak. A Kendrionnal szemben kiszabott bírság összege szükségképpen a Fardem tekintetében kiszámított bírság összegétől függ.(42)

83.      A megtámadott ítélet 28. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy a határozat indokolása és rendelkező része közötti látszólagos eltérés oka a 10%‑os felső határ alkalmazása volt. A felső határ alkalmazásának pontos módja határozza meg a fizetendő bírság összegét.

84.      A 10%‑os felső határ kiszámításának időpontjában a jogsértést elkövető vállalkozás nem létezett ugyanabban a formában, mivel a Fardem immár nem volt a Kendrion csoport része. Így felmerül a kérdés: mi alkotja az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének alkalmazásában a „vállalkozást”? A 10%‑os felső határt az anyavállalat világméretű forgalma alapján kell kiszámítani, vagy csak a leányvállalat forgalma releváns?

85.      A Bizottság a határozat (814) preambulumbekezdésében hivatkozik a Tokai Carbon és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítéletre.(43) Abban az ügyben, ahogy a jelen ügyben is, a jogsértést elkövető, 100%‑os tulajdonban álló leányvállalat már nem állt az anyavállalat tulajdonában, amikor kiszámították a 10%‑os felső határt. A leányvállalat és az anyavállalat ezért ebben az időpontban nem alkotott azonos vállalkozást. Ennek megfelelően a Törvényszék abban az ügyben megsemmisítette a határozatot, mivel a Bizottság olyan bírságot szabott ki a (volt) leányvállalattal szemben, amely meghaladta a kizárólagos forgalma alapján számított 10%‑os felső határt.(44)

86.      A jelen ügyben a Törvényszék nem fejti ki kifejezetten, hogy az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének alkalmazásában hogyan alkalmazta a 10%‑os felső határt a Kendrionnal szemben kiszabott bírságra. Ugyanakkor hallgatólagosan kitűnik, hogy a Törvényszék figyelembe vette, hogy a 10%‑os felső határ alkalmazásának időpontjában a Kendrion és a Fardem külön jogalanyt képeztek.(45)

87.      Számomra úgy tűnik, a Törvényszék úgy tekintette, hogy a Kendrionnak a 34 millió euró tekintetében fennálló felelőssége az e társasággal szemben alkalmazott 10%‑os felső határ alatt van. Mivel a Fardem forgalma körülbelül 20 millió euró volt a releváns időpontban, a Törvényszék úgy tekintette, hogy a Bizottság i. megkülönböztette a Kendrion és a Fardem forgalmának számadatait, és ii. a 10%‑os felső határt a Fardemre mint külön jogalanyra alkalmazta,(46) ezzel 2,2 millió euróra korlátozva felelősségét.(47)

88.      Következésképpen úgy ítélem meg, hogy a fellebbezés első jogalapja megalapozatlan.

 További kérdések

89.      A Bizottság kifejezte aggodalmát, hogy ha a 10%‑os felső határt külön alkalmazzák az egyes társaságokra, amennyiben már nem alkotnak egy vállalkozást a bírság kiszámításának időpontjában, az elkerülési lehetőségeket biztosít. Előadja, hogy amennyiben az anyavállalat és a leányvállalat nem alkotnak egy vállalkozást a 10%‑os felső határ alkalmazásának időpontjában, a felső határt csak az anyavállalat forgalma alapján kell kiszámítani, és a leányvállalat forgalmát nem lehet figyelembe venni.

90.      Amennyiben tehát a Bizottság a 10%‑os felső határt kizárólag a Fardem forgalmából vezette volna le, akkor minden olyan bírság, amely tekintetében a Kendrion anyavállalatként egyetemleges felelősséget viselne, legfeljebb 2,2 millió euró összegű lehetne. Ez arra ösztönözné a hasonló körülmények között lévő vállalkozásokat, hogy idegenítsék el leányvállalataikat azt megelőzően, hogy a Bizottság bírságot szab ki, annak érdekében, hogy elkerüljék, hogy a 10%‑os felső értéket a holding anyavállalat vállalatcsoportjához tartozó társaságok világméretű forgalma alapján számítsák ki.

91.      Noha e kérdés kifejezetten a Kendrion harmadik fellebbezési jogalapjára válaszul merült fel, itt is ugyanolyan releváns. Ezért most vizsgálom.

92.      Úgy vélem, hogy a Bizottság aggodalma nem igazolt. Amennyiben az anyavállalat egyetemlegesen felel 100%‑os tulajdonában álló leányvállalata tekintetében, a kiszabott bírsággal kapcsolatos minden felső értéket az anyavállalat forgalma alapján kell meghatározni, amennyiben mindkét társaság azonos vállalkozáshoz tartozik ebben az időpontban. Ilyen körülmények között a teljes bírságot nem a leányvállalat forgalma alapján kell kiszámítani. A leányvállalat egyszerűen egyetemlegesen felel az anyavállalata által viselt bírság egy részéért.

93.      Ha ugyanakkor a társaságok nem ugyanahhoz az egységhez tartoznak a 10%‑os felső határ alkalmazásának időpontjában, akkor álláspontom szerint különbséget kell köztük tenni, és külön kell rájuk alkalmazni a 10%‑os felső határt. Úgy vélem, hogy a Bizottság a jelen ügyben éppen ezt tette (ugyanakkor lehetséges, hogy nem ez volt a szándéka, figyelemmel mostani beadványaira).

94.      Az anyavállalattal szemben kiszabott bírság összegét nem azon összeg alapján határozzák meg, amelynek megfizetésére leányvállalata a 10%‑os felső határnak a leányvállalattal szemben kiszabott bírságra történő alkalmazását követően köteles. E két összeg meghatározása a fentiekben bemutatottaknak megfelelően két külön eljárást igényel. A Kendrionnal szemben kiszabott bírságot úgy számították ki, hogy a Fardemmel szemben kiszabott bírság alapösszegét vették alapul, amely tekintetében a Kendrion egyetemleges felelősséget viselt.(48) A 2,2 millió eurós összeg, amely tekintetében a Fardem felelős, csak saját bírsága azon összegét jelenti, amelyet a 10%‑os felső határ alkalmazását követően meg kell fizetni.

95.      A rend kedvéért megvizsgálom a harmadik fellebbezési jogalapot.

 Harmadik fellebbezési jogalap: a kiszabott bírság ellentmondásos és hiányos indokoláson alapul

96.      A Kendrion három pontot terjeszt elő harmadik fellebbezési jogalapjának alátámasztása érdekében.

 A felek érveinek összefoglalása

 A Kendrion fellebbezése

97.      A Kendrion először előadja, hogy az egyetemleges felelősség azt jelenti, hogy az anyavállalat csak a leányvállalattal szemben kiszabott bírság megfizetéséért felelős. Másodszor, a Kendrion kijelenti, hogy a Törvényszék figyelmen kívül hagyta azt, hogy a Bizottság elmulasztotta az egyenlő bánásmód elvének alkalmazását a bírságok megállapítása során. Harmadszor, a Kendrion előadja, hogy a bírságok felülvizsgálata kapcsán a Törvényszék indokolása ellentmondásos és hiányos volt.

98.      Az első és a harmadik pont átfedésben van a Kendrion első fellebbezési jogalapjával összefüggésben előterjesztett jogalapokkal. E kérdéseket már megvizsgáltam a jelen indítvány 82–88. pontjában. A továbbiakban ezért ezeket nem mérlegelem. Meg kell ugyanakkor vizsgálni a Kendrion azon állítását, amely szerint a Bizottság megsértette az egyenlő bánásmód elvét, valamint, hogy a Törvényszék ezt nem vette figyelembe.

99.      A Kendrion előadja, hogy a határozat címzettjei között ő az egyetlen olyan anyavállalat, amellyel szemben magasabb bírságot szabtak ki, mint a leányvállalatával szemben, olyan körülmények között, ahol a leányvállalat olyan jogsértést követett el, amelyben a Kendrion anyavállalatként nem vett részt. Az egyetlen másik anyavállalat, amellyel szemben magasabb bírságot szabtak ki, mint a leányvállalatával szemben, a Nordenia volt, de e társaság ténylegesen részt vett a jogsértésben.(49) Az egyenlő bánásmód elve azt követeli meg, hogy a Bizottság ugyanazt a módszert kövesse az ugyanazon jogsértésben érintett valamennyi vállalkozás bírságának meghatározásánál. A Kendrion előadja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésében szereplő 10%‑os felső határra hivatkozott az eltérő bánásmód magyarázataként. A 10%‑os felső határ magyarázatot ad az eltérő bírságösszegre, de nem ad magyarázatot az elvi eltérésre, amelyet a Bizottság a Kendrion és a többi anyavállalat között alkalmazott. Másodlagosan, amennyiben a Bizottság jogosult olyan módon meghatározni a Kendrionnal szemben kiszabott bírságot, ahogy az a határozatban szerepel, a Törvényszék indokolása ellentmondásos és hiányos.

 A Bizottság válasza

100. A Bizottság álláspontja szerint a Törvényszék helyesen állapította meg a megtámadott ítélet 109. pontjában, hogy a Bizottság ugyanazt a módszert alkalmazta a határozat valamennyi címzettjével szemben kiszabott bírság meghatározása során.

 Értékelés

101. Az egyenlő bánásmód általános elve megköveteli, hogy a hasonló helyzeteket ne kezeljék eltérő módon és az eltérő helyzeteket ne kezeljék egyenlő módon, kivéve ha az ilyen bánásmód objektíven igazolható.(50)

102. A Törvényszék a megtámadott ítéletben megállapítja, hogy:

„107.      A bírságok megállapításánál az egyenlő bánásmód elvének megfelelés megköveteli, hogy a Bizottság általában ugyanazt a számítási módszert alkalmazza az azonos jogsértésben részt vevő vállalkozások szankcionálása céljából kiszabott bírságok kiszámításánál (a T‑308/94. sz., Cascades kontra Bizottság ügyben 2002. február 28‑án hozott ítélet [EBHT 2002., II‑813. o.] 65. pontja). […]

108.      A felperes azon állítása, amely szerint a Bizottság megsértette ezeket az elveket, a következő okok miatt nem fogadható el.

109.      A […] határozatból egyértelmű, hogy a Bizottság egy és ugyanazon módszert alkalmazta a […] határozat valamennyi olyan címzettjére vonatkozó bírságok összegének meghatározásánál, amelyek felelősségét a kartellben részt vevő leányvállalat anyavállalataként állapították meg, beleértve a felperest is […]”(51)

103. A Kendrion érvelése szerint hasonló helyzetben van, mint a többi olyan anyavállalat, amely maga nem vett részt aktívan a jogsértésben, de felelősséget visel a 100%‑os tulajdonában lévő leányvállalatok által elkövetett jogsértésekért. E társaságok csak a leányvállalataikkal szemben kiszabott bírságok egy részéért felelősek. Ha a Bizottság ugyanazt a módszert alkalmazta volna a kartell kapcsán érintett valamennyi anyavállalattal szemben kiszabott bírság meghatározásánál, a Kendrionnal szemben kiszabott bírság alacsonyabb lett volna, mint a Fardemmel szemben kiszabott bírság, mivel csak a Fardemmel szemben kiszabott bírság egy részéért viselt volna egyetemleges felelősséget.

104. Úgy vélem ugyanakkor, hogy a Kendrion körülményei különlegesek voltak annyiban, hogy a 10%‑os felső határt a Fardem eladását követően számították ki. A két társaság ennélfogva ebben az időpontban nem alkotott egy vállalkozást. A többi anyavállalat és leányvállalataik esetében nem ez a helyzet.(52)

105. Az általam a fenti 82–88. pontban a 10%‑os felső határ alkalmazása kapcsán kifejtettekből az következik, hogy álláspontom szerint a Bizottságnak joga volt külön alkalmazni az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdését a két társaságra. A Kendrion nem hasonló a többi olyan anyavállalathoz, amelyek a határozat címzettjei. A Kendrion esetében a 10%‑os felső határt kétszer kellett meghatározni, külön a Kendrion forgalma és külön a Fardem forgalma alapján. A többi anyavállalat és leányvállalataik esetében a 10%‑os felső határt egyszer határozták meg, az anyavállalat csoportjának világméretű forgalma alapján.

106. A Törvényszék a megtámadott ítélet 107–109. pontjában értelmezi a határozatot, és megállapítja, hogy a Bizottság ugyanazt a bírságkiszabási módszert alkalmazta valamennyi címzett esetében. E megközelítés összhangban van az egyenlő bánásmód elvével. Azonban pontosan azért, mert a Kendrion helyzete eltér a többi anyavállalat helyzetétől, a Bizottság nem volt köteles a Kendrion és a Fardem esetében a 10%‑os felső határt a többi címzett esetében alkalmazott módszerrel megegyező módon számítani ki. A Bizottságnak a két társaságot különálló jogalanyokként kellett kezelnie a 10%‑os felső határ alkalmazásakor, mivel a Fardem már nem képezte a Kendrion‑csoport részét.

107. Ennélfogva úgy vélem, hogy Törvényszék helyesen jutott azon következtetésre, miszerint a határozat összeegyeztethető az egyenlő bánásmód elvével.

 Negyedik fellebbezési jogalap: az ésszerű időn belüli ítélethozatal elmaradása; jogbiztonság

 A megtámadott ítélet

108. Az elsőfokú tárgyalás során a Kendrion arra az érvre hivatkozott, amely szerint a Törvényszék előtti eljárás túlzottan hosszú volt. A megtámadott ítélet 18. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy ez az érv hatástalan, azon az alapon, hogy csak a határozatra terjed ki a hatásköre. Így még ha igaza is van a Kendrionnak abban, hogy túlzott mértékű késedelem állt fenn, ez önmagában nem hat ki az eljárás eredményére.

 A felek érveinek összefoglalása

 A Kendrion fellebbezése

109. A Kendrion előadja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor nem vizsgálta meg az arra vonatkozó jogalapot, hogy a Törvényszék állítólagosan nem tárgyalta ésszerű időn belül a Kendrion ügyét. Ennek megfelelően a megtámadott ítéletet hatályon kívül kell helyezni.

110. Másodlagosan a Kendrion előadja, hogy a Bíróságnak csökkentenie kell a kiszabott bírság összegét. A Kendrion rámutat, hogy a jelen fellebbezés valóban fontos számára, mivel azzal egy 34 millió euró összegű bírságot kifogásol. A Törvényszék előtt felmerült kérdések összetettek voltak, azonban a Törvényszék által az ítélet meghozatala érdekében igénybe vett időtartam (a Kendrion számítása szerint hat év és kilenc hónap) túlzott volt.(53) A Kendrion előadja, hogy a Bíróságnak a kiszabott bírságot legalább 5%‑al csökkentenie kell annak érdekében, hogy figyelembe vegye a Törvényszék előtti indokolatlanul hosszú eljárást.(54)

 A Bizottság válasza

111. A Bizottság először előadja, hogy a megtámadott ítéletet nem kell hatályon kívül helyezni ezen indokból. Másodszor, a Bizottság úgy véli, hogy nem lett volna helyénvaló, ha a Törvényszék a megsemmisítés iránti eljárásban megállapítja, hogy megsértette‑e a Charta 47. cikkét, mivel így e bíróságnak szükségképpen saját magatartását kellett volna megvizsgálnia. Szükség esetén e kérdést a Törvényszék egy másik tanácsa vizsgálhatná, külön eljárásban. Ennélfogva a Törvényszék helyesen állapította meg, hogy a Kendrion jogalapja hatástalan.

112. A Bizottság vitatja a Kendrion értékelését a Törvényszék előtti eljárás hosszát illetően, amely számítása szerint öt évig és kilenc hónapig tartott. A Bizottság előadja, hogy amennyiben a Bíróság úgy dönt, hogy a Törvényszék előtti eljárás indokolatlanul hosszú volt, az e megállapítást tartalmazó ítélet méltányos elégtételt jelent. Külön kártérítési kereset lenne a megfelelő jogorvoslat a Charta 47. cikkének megsértése alapján esetlegesen felmerült anyagi kár tekintetében. A Kendrion azon érvére válaszul, amely szerint a pergazdaságosság érdekében a kiszabott bírságot 5%‑al csökkenteni kell, a Bizottság azzal érvel, hogy a jelen ügy különbözik a Dutch Beer ügyben hozott ítélettől,(55) mivel attól az ügytől eltérően a jelen esetben nem állt fenn késedelem az eljárás közigazgatási szakaszának lebonyolításában.

 Értékelés

113. A Törvényszék hatástalannak nyilvánította a Kendrion arra vonatkozó jogalapját, hogy nem folytatta le ésszerű időn belül az eljárást.(56) E megállapítás nem érintette a Kendrion jogalapjának elfogadhatóságát. Pusztán azt jelentette, hogy a Kendrion határozat megsemmisítése iránti keresetének első fokon ezen az alapon nem lehetett helyt adni.(57)

114. Egyetértek a Törvényszék megközelítésével, a következő okok miatt.

115. Először, a határozat megsemmisítése iránti kereset eltérő, külön ügy ahhoz a kérdéshez képest, hogy megsértették‑e a Kendrionnak a Charta 47. cikke által biztosított alapvető jogait. Álláspontom szerint a Törvényszéknek, amennyiben e jog megsértését állapította volna meg olyan körülmények mellett, amelyek alapján a határozat egyébként jogszerű volt, nem lett volna lehetősége a határozat megsemmisítésére pusztán ezen eljárási szabálytalanság alapján.(58)

116. Másodszor, a Kendrion nem állítja azt, hogy a Törvényszék előtti eljárások tartama lehetetlenné tette a határozat hatékony bírósági felülvizsgálatát – például mert elvesztek a bizonyítékok, vagy a tanúk nem voltak már felkutathatók az időmúlás eredményeként. A Kendrion helyzete tehát eltér egy olyan felperesétől, amely arra hivatkozik, hogy megsértették a védelemhez való jogát, mivel a szóban forgó eljárás indokolatlanul elhúzódott.

117. Harmadszor, az ügy ésszerű időn belül való megtárgyalásának elmulasztásával kapcsolatos állítólagos eljárási szabálytalanság vizsgálata a határozatban kiszabott bírság felülvizsgálatától elkülönülő feladat. Ezért önmagában az eljárási szabálytalanság vizsgálata kívül esik a Bíróságnak a bírságot kiszabó bizottsági határozatok felülvizsgálatára vonatkozó korlátlan jogkörén.(59)

118. Ezért nem gondolom, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy döntött, hogy a Kendrion jogalapja hatástalan. Még ha helyt is adtak volna neki, a Kendrion jogalapja nem csorbította volna a határozat érvényességét.(60)

119. A Kendrion természetesen hivatkozhat e kérdésre a fellebbezésében.

120. A Kendrion 2006. február 22‑én nyújtotta be megsemmisítés iránti keresetét. Az írásbeli eljárás 2007. február 20‑án ért véget. 2010. december 3‑án a Kendriont arról tájékoztatták, hogy az ügyet kitűzték tárgyalásra. 2011. január 12‑én a Kendrion válaszolt a Törvényszék által a Törvényszék eljárási szabályzatának 64. cikke alapján a Bíróság Akzo‑ügyben hozott ítéletével kapcsolatban feltett kérdésekre. Az ügyet a Törvényszék 2011. március 9‑én tárgyalta, és abban az évben november 16‑án született ítélet. Az elsőfokú eljárás teljes tartama körülbelül öt év és kilenc hónap volt, és körülbelül négy év telt el az írásbeli eljárás vége és a tárgyalás között.

121. A Kendrion ügye szorosan kapcsolódik korábbi leányvállalata, a Fardem ügyéhez. Ugyanakkor semmi sem utal arra, hogy a Fardem ügye akadályozta volna a Kendrion tekintetében a Törvényszék előtti eljárást.

122. A Baustahlgewebe‑ügyben megállapított négy kritériumot alkalmazva egyértelmű, hogy mivel a Kendrionnal szemben a határozatban 34 millió euró összegű bírságot szabtak ki, a vállalkozás számára fontos ügyről van szó. Az is nyilvánvaló, hogy az ügy összetett kérdéseket vetett fel. Álláspontom szerint az eljárás hosszúsága nem a Kendrion magatartásának tudható be.

123. Amennyire meg tudom állapítani, a nyilvánvaló tétlen időszak (körülbelül négy év) során nem került sor aktív ügykezelésre az írásbeli eljárás vége és a tárgyalás között. A Bírósághoz nem érkezett olyan információ, amely magyarázná vagy igazolná a tétlen időszakot. Ilyen bizonyíték hiányában számomra egyértelmű, hogy a jelen ügy nem folyt le ésszerű időtartam alatt. Amint a Groupe Gascogne ügyben előterjesztett indítványomban(61) jeleztem, úgy vélem, hogy (általában véve) az eljárás e szakasza két évig is eltarthat anélkül, hogy az ügykezelést „túlzottan” hosszadalmasnak lehetne tekinteni. Ebből következik, hogy kerekítve az ügy körülbelül két évvel tartott tovább első fokon a Törvényszék előtt, mint kellett volna.

124. Ebből arra következtetek, hogy sérült a Kendrion ahhoz való alapvető joga, hogy a Törvényszék ésszerű időn belül tárgyalja az ügyét.

125. A Groupe Gascogne ügyben ismertetett indítványomban(62) kifejtettem, hogy amennyiben megállapítható a Charta 47. cikkének megsértése, e megállapítás önmagában nem szükségképpen eredményezi a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését.

126. Ezenfelül a Kendrion nem állította, hogy sérült a védelemhez való joga ezen eljárási szabálytalanság eredményeként.

127. Ezért álláspontom szerint nem kell hatályon kívül helyezni a megtámadott ítéletet.

128. A Kendrion másodlagos jogalapja, amellyel a bírság csökkentését kéri, a Bíróság által a Baustahlgewebe‑ügyben hozott ítéletben követett megközelítésen alapul,(63) nem pedig egy külön vagyoni és/vagy nem vagyoni kár megtérítése iránti igényen.

129. E jogalap fényében úgy vélem, hogy vagyoni és/vagy nem vagyoni kár megtérítése iránti igény hiányában az ítéletben szereplő olyan tartalmú megállapítás, amely szerint a Törvényszék megsértette a Charta 47. cikkét, méltányos elégtételt jelent.(64)

130. A Kendrion azt kéri, hogy a Bíróság csökkentse a megtámadott ítéletben kiszabott bírságot 5%‑kal. Ezt a számot a Törvényszék Dutch Beer ügyben hozott ítéletéből vezeti le.(65) Abban az ügyben a Bizottság elfogadta felelősségét a közigazgatási eljárás túlzott hosszúságáért. A felperes úgy érvelt, hogy ezen eljárás hossza kihatott a védelemhez való jogára, és aránytalan bírság kiszabását eredményezte, mivel a Bizottság bírságkiszabási politikája szigorúbbá vált a közigazgatási eljárás során. Ennek megfelelően azt állította, hogy a bírság összegének a Bizottság által az eljárás túlzott időtartama alapján számára már biztosított csökkentése túlságosan alacsony volt.

131. A jelen ügy megkülönböztethető a Dutch Beer ügyben hozott ítélettől. Először, a Kendrion követelése nem az eljárás Bizottság által vezetett közigazgatási szakaszát érinti, és a Kendrion nem állítja, hogy a Bizottság által kiszabott bírság ezen intézmény magatartása miatt emelkedett. Másodszor, a Kendrion a jelen ügyben azt kéri a Bíróságtól, hogy vizsgáljon felül egy az eljárás bírósági szakaszában történt eljárási szabálytalanságot. Harmadszor, a Kendrion nem állította azt, hogy a Törvényszék előtti eljárás tartama hatással volt a megtámadott ítélet alapján kiszabott bírságra (és ezt nem is tehette volna, mivel a megtámadott ítélet pusztán megerősíti a határozatot ebben a tekintetben).

132. Ennek megfelelően úgy tűnik számomra, hogy nincs olyan jogalap, amely alapján a Bíróság a Kendrionnal szemben kiszabott bírságot 5%‑kal csökkentő határozatot hozhatna. Ezenfelül, arra utaló bizonyíték hiányában, hogy a Kendrion vagyoni és/vagy nem vagyoni kárt szenvedett el (ami külön kártérítési keresetben lenne benyújtható), számomra teljesen önkényesnek tűnik az 5%‑os mérték (vagy valójában bármilyen más mérték) kiválasztása.(66)

133. Ebből következik, hogy álláspontom szerint a Bíróság nem csökkentheti a Kendrionnal szemben kiszabott bírságot.

134. Így arra a következtetésre jutottam, hogy amennyiben a Kendrion úgy véli, hogy kárt szenvedett el amiatt, hogy a Törvényszék nem döntött ésszerű időn belül az ügyéről, a Törvényszék előtt benyújtott kártérítési kereset megfelelőbb és hatékonyabb jogorvoslatot jelent a Chartának az EJEE 6. cikke (1) bekezdése és 13. cikke fényében értelmezett 47. cikkének alkalmazásában, mint a bírság szintjének csökkentése.(67) Ennélfogva azt javaslom, hogy a Bíróság állapítsa meg, hogy a Kendrion Törvényszék előtti keresetének elbírálásában túlzott késedelem következett be, és tegye egyértelművé, hogy a Kendrionnak, ha úgy kívánja, lehetősége van külön kártérítési kereset benyújtására.

 A költségekről

135. Amennyiben a Bíróság egyetért a fellebbezéssel kapcsolatban kifejtett értékelésemmel, akkor a Bíróság eljárási szabályzata 137., 138., 140. és 184. cikkének együttes olvasata alapján a Kendriont mint valamennyi fellebbezési jogalap tekintetében pervesztes felet kell kötelezni az eljárás költségeinek viselésére.

 Végkövetkeztetések

136. Következésképpen azt javaslom, hogy a Bíróság:

–        utasítsa el a fellebbezést;

–        állapítsa meg, hogy a Törvényszék nem hozott ésszerű időn belül határozatot a T‑54/06. sz., Kendrion kontra Bizottság ügyben, valamint

–        kötelezze a Kendriont az eljárás költségeinek viselésére.


1 – Eredeti nyelv: angol.


2 – A T‑54/06. sz., Kendrion kontra Bizottság ügyben, a T‑72/06. sz., Groupe Gascogne kontra Bizottság ügyben, és a T‑79/06. sz., Sachsa Verpackung GmbH kontra Bizottság ügyben 2011. november 16‑án hozott ítéletek. A három megtámadott ítélet összefoglalóját közzétették angol nyelven. Mindhárom ítélet teljes szövege francia nyelven elérhető a Bíróság honlapjáról. A Kendrion kontra Bizottság ügyben hozott ítélet teljes szövege elérhető holland nyelven is.


3 – Az EK 81. cikk alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/38354 – „ipari zsákok”‑ügy) 2005. november 30‑án hozott C(2005) 4634 végleges bizottsági határozat (a továbbiakban: határozat). Az összefoglalót közzétették a Hivatalos Lapban: HL 2007. L 282., 41. o.


4 – A C‑40/12. P. sz., Gascogne Sack Deutschland kontra Bizottság ügy, a C‑50/12. P. sz., Kendrion kontra Bizottság ügy (a jelen ügy), és a C‑58/12. P. sz., Groupe Gascogne kontra Bizottság ügy. A határozat Törvényszék előtti megtámadására, majd a Bíróság előtti fellebbezésekre vonatkozó teljes kép kedvéért lásd a Groupe Gascogne ügyben ismertetett indítványom 102. pontját.


5 – A C‑40/12. P. sz. ügy.


6 – Lásd a 4. lábjegyzetet.


7 – A három fellebbezéshez kapcsolódó indítványok ismertetésére 2013. május 30‑án kerül sor.


8 – Lásd a lenti 40–44. pontokat.


9 – A Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.), amely hatályon kívül helyezte a Szerződés 85. és 86. cikkének végrehajtásáról szóló első, 1962. február 6‑i 17. tanácsi rendeletet (HL 1962. L 13., 204. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 3. o.). A 17. rendeletet az 1/2003 rendelet 43. cikkének (1) bekezdése helyezte hatályon kívül. A Bizottság a kiszabott bírság jogalapjaként mindkét rendeletre hivatkozott a határozat 6. részében. A 17. rendelet releváns rendelkezései a 15. cikk (2) bekezdése, valamint a 17. cikk. E rendelkezések visszaköszönnek az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) és (3) bekezdésében és 31. cikkében. Ezen indítványban az 1/2003 rendelet rendelkezéseire történő hivatkozást úgy kell érteni, hogy az a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdésére és 17. cikkére is vonatkozik, mivel ezek nem változtak lényegesen az e fellebbezésben felmerülő kérdések szempontjából releváns módon.


10 – Lásd a lenti 73–81. pontot.


11 – A határozat (777) preambulumbekezdése.


12 – A határozat (779) és (781) preambulumbekezdése.


13 – A határozat (781) preambulumbekezdése.


14 – A határozat (783) preambulumbekezdése.


15 – A határozat (784) preambulumbekezdése.


16 –      A C‑413/08. P. sz., Lafarge kontra Bizottság ügyben 2010. június 17‑én hozott ítélet (EBHT 2010., I‑5361. o.) 102. pontja. A 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló 1998. évi bizottsági iránymutatás (HL 1998. C 9., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 171. o.) is világméretű forgalmat említ az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdése szerinti 10%‑os felső határra hivatkozáskor.


17 – A T‑54/06. sz. Kendrion‑ügyben hozott ítélet, hivatkozás a 2. lábjegyzetben (a továbbiakban: megtámadott ítélet).


18 – Korábban EK 253. cikk.


19 – A T‑51/06. sz., Fardem Packaging BV kontra Európai Bizottság ügyben 2011. november 16‑án hozott ítélet.


20 – Iránymutatás a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK‑szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről (HL 1998. C 9., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 171. o.) (a továbbiakban: 1998. évi bizottsági iránymutatás). Lásd a fenti 4. lábjegyzetben hivatkozott Gascogne Sack Deutschland ügyben ismertetett indítványom 21. pontját.


21 – 2006. február 22.


22 – Lásd Wouter P. J. Wils, „Antitrust compliance programmes and optimal antitrust enforcement”, Journal of Anti‑Trust Enforcement, 2013, 12. o. Vesd össze Stefan Thomas, „Guilty of a fault that one has not committed”, Journal of European Competition Law and Practice, 2012, 11. o.


23 – A C‑628/10. P. és C‑14/11. P. sz., Alliance One International és Standard Commercial Tobacco kontra Bizottság egyesített ügyekben 2012. július 19‑én hozott ítélet 42–44. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.


24 – A fenti 23. lábjegyzetben hivatkozott Alliance One ügyben hozott ítélet 46–48. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.


25 – A fenti 23. lábjegyzetben hivatkozott Alliance One ügyben hozott ítélet 49., 50. és 53. pontja.


26 –      A lábjegyzet a magyar nyelvű változatot nem érinti.


27 –      A lábjegyzet a magyar nyelvű változatot nem érinti.


28 – A fenti 23. lábjegyzetben hivatkozott Alliance One ügyben hozott ítélet 64. pontja.


29 –      A lábjegyzet a magyar nyelvű változatot nem érinti.


30 – A fenti 23. lábjegyzetben hivatkozott Alliance One ügyben hozott ítélet 84. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.


31 – A fenti 23. lábjegyzetben hivatkozott Alliance One ügyben hozott ítélet 85. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.


32 – A C‑47/07. P. sz., Masdar kontra Bizottság ügyben 2008. december 16‑án hozott ítélet (EBHT 2008., I‑9761. o.) 76. pontja.


33 – Lásd az EUMSZ 296. cikket, a 41/69. sz., ACF Chemiefarma kontra Bizottság ügyben 1970. július 15‑én hozott ítélet (EBHT 1970., 661. o.) 76. pontját, valamint a 42/84. sz., Remia és társai kontra Bizottság ügyben 1985. július 11‑én hozott ítélet (EBHT 1985., 2545. o.) 26. pontját is.


34 – A fenti 23. lábjegyzetben hivatkozott Alliance One ügyben hozott ítélet 64. pontja.


35 – A C‑403/99. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 2001. október 4‑én hozott ítélet (EBHT 2001., I‑6883. o.) 41. pontja.


36 – Lásd a fenti 8–10. pontot.


37 –      Feltételezem, hogy a határozat (815) preambulumbekezdésére hivatkozásnak a (820) preambulumbekezdésre kellene utalnia, mivel az utóbbi vonatkozik a Fardemmel szemben kiszabott bírságra.


38 –      A lábjegyzet a magyar nyelvű változatot nem érinti.


39 – Lásd a fenti 11–16. pontot.


40 – Lásd a fenti 40–44. pontot.


41 – A C‑97/08. P. sz., Akzo Nobel és társai kontra Bizottság ügyben 2009. szeptember 10‑én hozott ítélet (EBHT 2009., I‑8237. o.) (a továbbiakban: az Akzo Nobel ügyben hozott ítélet) 58–61. pontja.


42 – Lásd a fenti 13. pontot.


43 – A T‑71/03., T‑74/03., T‑87/03. és T‑91/03. sz., Tokai Carbon és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2005. június 15‑én hozott ítélet (a továbbiakban: a Tokai‑ügyben hozott ítélet). Az ítélet összefoglalóját tették közzé. A teljes szöveg német, angol és francia nyelven elérhető a Bíróság honlapján.


44 – A fenti 43. lábjegyzetben hivatkozott Tokai‑ügyben hozott ítélet 391. és 392. pontja.


45 – Lásd a megtámadott ítélet (820) preambulumbekezdését és a megtámadott ítélet 28. pontját.


46 – Ha a Fardem fellebbezéséről lenne szó, akkor a Fardemmel szemben kiszabott bírság meghatározásánál figyelembe kellene venni a jogsértés azon időszakát is (1982. január 6. és 1995. június 8. között), amely tekintetében kizárólag a Fardem volt felelős, azt megelőzően, hogy a Kendrion megszerezte a társaságot. Mivel azonban a Kendrion fellebbezéséről van szó, és e társaság egyetemlegesen felelős a Fardemmel szemben kiszabott bírságért, erre nincs szükség. Lásd a Gascogne Sack Deutschland ügyben ismertetett indítványom 81–88. pontját, amelyben megvizsgálom a 10%‑os felső határ alkalmazását olyan anyavállalat és 100%‑os tulajdonában álló leányvállalat esetében, amelyek együtt egy vállalkozást alkottak a meghatározás időpontjában, azonban a jogsértés időszaka azt megelőzően kezdődött, hogy az anyavállalat megszerezte volna a leányvállalatot, és a megszerzést követően folyatódott.


47 – Lásd a megtámadott ítélet fenti 73. pontban hivatkozott 28. és 29. pontját.


48 – Lásd a fenti 11–13. pontot.


49 – A határozat (637) preambulumbekezdése.


50 – A C‑127/07. sz., Arcelor Atlantique et Lorraine és társai ügyben 2008. december 16‑án hozott ítélet (EBHT 2008., I‑9895. o.) 23. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.


51 –      A lábjegyzet a magyar nyelvű változatot nem érinti.


52 – Bischof + Klein France SAS; FLS Smidth & Co A/s és FLS Plast AS, valamint Groupe Gascogne.


53 – A Kendrion hivatkozik a C‑185/95. P. sz., Baustahlgewebe kontra Bizottság ügyben 1998. december 17‑én hozott ítéletre (EBHT 1998., I‑8417. o.) (a továbbiakban: a Baustahlgewebe‑ügyben hozott ítélet).


54 – A Kendrion hivatkozik a T‑235/07. sz., Bavaria NV kontra Európai Bizottság ügyben 2011. június 16‑án hozott ítéletre (EBHT 2011., II‑3229. o.) (a továbbiakban: a Dutch Beer ügyben hozott ítélet).


55 – Hivatkozás a fenti 54. lábjegyzetben.


56 – A megtámadott ítélet 18. pontja.


57 – A C‑520/09. P. sz., Arkema kontra Bizottság ügyben 2011. szeptember 29‑én hozott ítélet (EBHT 2011., I‑8901. o.) 31. pontja.


58 – Lásd a lenti 117. pontot.


59 – Lásd az EUMSZ 261. cikket és az 1/2003 rendelet 31. cikkét. Lásd még a Groupe Gascogne ügyben ismertetett indítványom 131. és 132. pontját.


60 – Lásd a fenti 113. pontot.


61 – Lásd a hivatkozott indítvány 91–94. pontját.


62 – Hivatkozás a fenti 4. lábjegyzetben.


63 – A fenti 53. lábjegyzetben hivatkozott Baustahlgewebe‑ügyben hozott ítéletben a Bíróság pergazdaságossági okokból, valamint annak biztosítása érdekében, hogy azonnali és hatékony jogorvoslat álljon rendelkezésre, hatályon kívül helyezte a megtámadott ítéletet a megállapított bírság összege tekintetében, míg minden egyéb tekintetben helybenhagyta azt.


64 – Lásd a Groupe Gascogne ügyben ismertetett indítványom 148. pontját.


65 – Hivatkozás a fenti 54. lábjegyzetben.


66 – Lásd a Groupe Gascogne ügyben ismertetett indítványom 133–138. pontját.


67 – A Kendrion jelen jogalapja álláspontom szerint egyértelműen a Baustahlgewebe‑ügyben hozott ítéleten alapul; nem külön, vagyoni és/vagy nem vagyoni károk megtérítésére irányuló keresetként nyújtották be, és e Bíróságnak nem lenne hatásköre ilyen kereset elbírálására.