Language of document : ECLI:EU:F:2011:181

A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE

(második tanács)

2011. november 10.

F‑20/09. sz. ügy

Marc Juvyns

kontra

az Európai Unió Tanácsa

„Közszolgálat – Tisztviselők – Előléptetés – 2008. évi előléptetési eljárás – Az érdemek összehasonlító vizsgálata – A 2005/2006‑os értékelő jelentéseken alapuló eljárás – Az ellátott feladatokkal járó felelősség mértékének szempontja

Tárgy:      Az EK 236. cikk és az EAK 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben M. Juvyns a 2008. évi előléptetési eljárásban az AST 7 besorolási fokozatba való előléptetését mellőző tanácsi határozat megsemmisítését kéri.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. M. Juvyns maga viseli saját költségeit, valamint köteles viselni a Tanácsánál felmerült költségeket.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Kereset – Előzetes közigazgatási panasz – A panasz és a kereset összhangja – Tárgybeli és jogcímbeli azonosság – A panaszban nem szereplő, de ahhoz szorosan kapcsolódó jogalapok és érvek – Elfogadhatóság

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

2.      Tisztviselők – Előléptetés – Az érdemek összehasonlító vizsgálata – Módozatok

(Személyzeti szabályzat, 45. cikk, XIII. melléklet, 10. cikk)

3.      Tisztviselők – Előléptetés – Az érdemek összehasonlító vizsgálata – Az adminisztráció mérlegelési jogköre – Figyelembe vehető körülmények

(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)

4.      Tisztviselők – Előléptetés – Az érdemek összehasonlító vizsgálata – Figyelembe vehető körülmények

(Személyzeti szabályzat, 45. cikk)

5.      Tisztviselők – Előléptetés – Elő nem léptetett jelölt panasza – Elutasító határozat – Indokolási kötelezettség – Terjedelem

(Személyzeti szabályzat, 25. és 45. cikk)

1.      Az előzetes közigazgatási panasz és a kereset közötti összhang szabálya csak akkor alkalmazandó, ha a keresetlevél megváltoztatja a jogvitának a panaszban megjelölt tárgyát vagy annak jogcímét; a „jogcím” fogalmát tágan kell értelmezni.

Az adminisztráció aktusának megsemmisítése iránti kérelem esetén a „jogvita jogcímén” a megtámadott aktus belső jogszerűségének vagy külső jogszerűségének vitatását kell érteni.

(lásd a 41. pontot)

Hivatkozás:

a Közszolgálati Törvényszék F‑45/07. sz., Mandt kontra Parlament ügyben 2010. július 1‑jén hozott ítéletének 119. pontja.

2.      Az AST csoportba tartozó tisztviselőket illetően a személyzeti szabályzat XIII. mellékletének 10. cikke százalékos referencia‑arányszámokról rendelkezik az egyes besorolási fokozatokhoz tartozó üres álláshelyek meghatározása érdekében, amely arányszámok a különböző előmeneteli pályák szerint eltérnek. Mivel az adminisztrációnak tiszteletben kell tartania ezen arányszámokat, a kinevezésre jogosult hatóság jogszerűen járt el, amikor az AST csoportba tartozó tisztviselők érdemeinek összehasonlító vizsgálata során kizárólag az ugyanazon előmeneteli pályát követő tisztviselők érdemeit hasonlította össze.

Ezzel összefüggésben az előléptetési eljárás keretében az AST csoportba tartozó tisztviselők érdemeinek előmeneteli pályánként való összehasonlítása nem sérti a személyzeti szabályzat 45. cikkét, amely valamennyi előléptethető tisztviselő érdemeinek összehasonlító vizsgálatát írja elő, mivel a személyzeti szabályzat XIII. mellékletének 10. cikke speciális szabályként eltérést enged a személyzeti szabályzat általános rendelkezéseitől.

(lásd a 42. és 43. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C‑443/07. P. sz., Centeno Mediavilla és társai kontra Bizottság ügyben 2008. december 22‑én hozott ítéletének 107. pontja, amely helybenhagyja az Elsőfokú Bíróság T‑58/05. sz., Centeno Mediavilla és társai kontra Bizottság ügyben 2007. július 11‑én hozott ítéletének 129. pontját.

3.      Bár az értékelő jelentés az értékelés nélkülözhetetlen eleme minden olyan esetben, amikor a tisztviselő előmenetelét figyelembe veszik az előléptetésére vonatkozó határozat meghozatala során, a személyzeti szabályzat 43. cikke csupán azt írja elő, hogy legalább kétévente értékelő jelentést kell készíteni. Mivel nem teszi kötelezővé, hogy az előléptetési eljárást ugyanolyan rendszerességgel folytassák le, mint az értékelési eljárást, a személyzeti szabályzat nem zárja ki, hogy a kinevezésre jogosult hatóság anélkül döntsön az előléptetésről, hogy friss értékelő jelentés állna rendelkezésére.

Márpedig figyelembe véve, hogy sem a személyzeti szabályzat, sem az intézmények belső szabályai nem írják elő az értékelési és az előléptetési eljárások egymáshoz igazítását, és az adminisztráció széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik az előléptetési eljárás lefolytatása tekintetében, továbbá bár az adminisztrációnak arra kell törekednie, hogy az előléptetésre vonatkozó döntéshozatal során a legfrissebb értékelő jelentésekkel rendelkezzen, nem minősül jogellenességnek, ha az említett jelentések kivételesen nem állnak rendelkezésére, különösen akkor nem, ha az összes előléptethető tisztviselő ugyanolyan bánásmódban részesült.

Különösen ez a helyzet akkor, amikor az értékelő jelentés hiánya az értékelési eljárás szabályos lefolytatásának következménye.

(lásd a 45–47. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C‑68/91. sz., Moritz kontra Bizottság ügyben 1992 december 17‑én hozott ítéletének 16. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑194/99. sz., Sebastiani kontra Bizottság ügyben 2001. november 15‑én hozott ítéletének 45., 46. és 49. pontja.

4.      Tekintettel a rendelkezésre álló költségvetési álláshelyek korlátozott számára, az intézmények az előléptetési eljárásban jogszerűen vehetik figyelembe – másodlagosan – a tisztviselő által ténylegesen aktív foglalkoztatásban töltött időszakot, és a többi érdem egyenlősége esetén jogszerűen léptethetik elő először azokat a tisztviselőket, akik objektív megítélés szerint folyamatosabb teljesítményt nyújtottak, mint az érintett, és így a referencia‑időszak alatt egyértelműen nagyobb mértékben járultak hozzá a feladatellátás folyamatosságához és ezzel a szolgálat érdekének megvalósításához.

E tekintetben a tisztviselők távolléteinek az előléptetési eljárásban való figyelembevételét illetően az adminisztráció nem köteles arra, hogy a távollétek indokától függően eltérően vegye figyelembe a szabadságon töltött napok számát.

(lásd az 50. és 53. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑353/03. sz., Nielsen kontra Tanács ügyben 2005. április 13‑án hozott ítéletének 76. és 77. pontja.

5.      Bár a kinevezésre jogosult hatóság az előléptetést mellőző határozatokban nem köteles feltüntetni e határozatok indokait, az elő nem léptetett jelölt panaszát elutasító határozatban köteles az említett indokolást megadni.

Ugyanis az indokolási kötelezettséget a konkrét körülményektől függően, különösen a jogi aktus tartalma, a hivatkozott indokolás jellege, valamint a címzettnek a magyarázathoz fűződő érdeke alapján kell értékelni. Ennek megfelelően a sok személyt érintő eljárás – például az előléptetési eljárás – keretében elfogadott határozat indokolását illetően a kinevezésre jogosult hatóságtól nem lehet azt követelni, hogy az említett panaszt elutasító határozatában a panaszban felhozott kifogásokon túlmenően indokolja az előléptetést mellőző határozatát, különösen annak ismertetésével, hogy az egyes előléptethető tisztviselőknek miért voltak jelentősebb érdemeik, mint a panaszt benyújtó tisztviselőnek.

(lásd a 66. és 70. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑60/94. sz., Pierrat kontra Bíróság ügyben 1995. január 26‑án hozott ítéletének 31. és 32. pontja; T‑283/97. sz., Thinus kontra Bizottság ügyben 1999. április 27‑én hozott ítéletének 73. pontja; T‑83/03. sz., Salazar Brier kontra Bizottság ügyben 2005. október 25‑én hozott ítéletének 78. pontja; T‑422/04. sz., Lavagnoli kontra Bizottság ügyben 2006. november 23‑án hozott ítéletének 69. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F—81/07 sz., Barbin kontra Parlament ügyben 2008. október 8‑án hozott ítéletének 27. pontja.