Language of document : ECLI:EU:F:2011:155

A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE (teljes ülés)

2011. szeptember 27.

F‑55/08. DEP. sz. ügy

Carlo De Nicola

kontra

Európai Beruházási Bank (EBB)

„Közszolgálat – Eljárás – Költségek megállapítása – Megtérítendő költségek – Szükségszerűen felmerült költségek – Az intézmény által az ügyvédjének fizetett munkadíj – A pervesztes felperesnek e munkadíj viselésére vonatkozó kötelezettsége – Az egyenlő bánásmód elve – Hatékony bírói jogvédelem – Feltételek”

Tárgy:      A Közszolgálati Törvényszék F‑55/08. sz., De Nicola kontra EBB ügyben 2009. november 30‑án hozott ítélete (amely ellen fellebbezést nyújtottak be az Európai Unió Törvényszéke előtt, T‑37/10. P. sz. ügy) alapján benyújtott, költségek megállapítása iránti kérelem.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék az F‑55/08. sz., De Nicola kontra EBB ügyben az Európai Beruházási Bank részére megtérítendő költségek összegét 6000 euróban határozza meg.

Összefoglaló

1.      Eljárás – Költségek – Megállapítás – Megtérítendő költségek – A feleknél szükségszerűen felmerült költségek – Intézmény által az ügyvédjének fizetett díj – Megtérítési feltételek

(A Bíróság alapokmánya, 19. cikk, első bekezdés)

2.      Eljárás – Költségek – Megállapítás – Figyelembe veendő elemek

(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk; a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 91. cikk, b) pont)

1.      Abban az esetben, ha a felperest az intézmény részéről felmerült költségek egészének vagy egy részének viselésére kötelezik, az intézménynek – amennyiben az ügyvédjének fizetett munkadíjat meg kívánja téríteni – bizonyítania kell, hogy ez a munkadíj az eljárással kapcsolatban „szükségszerűen felmerült költségnek” minősül. Ebben a tekintetben az intézmény az ügyvéd igénybevételének szükséges jellegét különösen azzal bizonyíthatná, hogy a gazdasági helyzettel kapcsolatos és átmeneti okokból, amelyek többek között az intézmény bíróság előtti képviseletében szokás szerint eljáró jogi szolgálatnál az adott időpont jelentkező túlzott munkateherhez vagy személyi állományában az előre nem látott hiányzásokhoz kapcsolódnak, kénytelen volt ügyvéd közreműködését igénybe venni. Ugyanez vonatkozik arra az intézményre is, amely olyan felperessel kerül szembe, aki jelentős terjedelmű és/vagy jelentős számú keresetet terjesztett elő, és amely arra a megállapításra jut, hogy ügyvéd igénybevétele nélkül az említett keresetek intézése aránytalan mértékben venné igénybe a szervezeti egységei erőforrásait.

Ezzel szemben az intézmény nem igényelheti az ügyvédjének fizetett munkadíj egészben vagy részben való megtérítését abban az esetben, ha csupán annak kifejtésére szorítkozik, hogy költségvetési vagy szervezeti okokból úgy döntött, hogy mentesíti a jogi szolgálatát a közszolgálati peres eljárások intézése alól. Ugyanis jóllehet az intézmény jogosult így dönteni, e döntésének következményeit nem lehet a költségek révén az alkalmazottakra terhelni, ellenkező esetben fennállna annak a veszélye, hogy megsértik az igazságszolgáltatás igénybevételéhez való jog egyenlőségének elvét egyrészt azon intézmény személyi állománya, amelynek jogi szolgálata biztosítja az uniós bíróságok előtti képviseletet, másrészt azon intézmények személyi állománya között, amely rendszeresen ügyvédet vesz igénybe.

(lásd a 37–39. pontot)

2.      Az uniós bíróságnak kell meghatározni azt az összeget, amelynek erejéig a költségek viselésére kötelezett féllel az ügyvédi munkadíjat meg lehet téríttetni. A költségek megállapítására irányuló kérelem elbírálásakor nem kell figyelembe vennie sem az ügyvédek munkadíját meghatározó nemzeti díjszabást, sem az érintett fél által meghatalmazottaival vagy tanácsadóival e tekintetben kötött megállapodást.

Az uniós jogbeli díjszabásra vonatkozó rendelkezések hiányában az uniós bíróságnak szabadon kell mérlegelnie az adott ügy körülményeit, figyelembe véve a jogvita tárgyát és jellegét, az uniós jog szempontjából vett jelentőségét, valamint az ügy összetettségét, az ügyben közreműködő meghatalmazottak vagy tanácsadók által a peres eljárással összefüggésben végzett munka mennyiségét, valamint a jogvita által a felek számára képviselt gazdasági érdeket. A bíróságnak a megtérítendő munkadíjak összegének rögzítése során úgyszintén figyelembe kell vennie a költségek viselésére kötelezett fél teljesítőképességét, annak érdekében, hogy ne sérüljön aránytalanul e félnek az alapjogi charta 47. cikkében rögzített hatékony jogorvoslathoz való joga. Végül az érintett intézmény ügyvédje munkadíja megtérítendő összegének értékelése során nem lehet elvonatkoztatni az intézmény szervezeti egységei által – még a Közszolgálati Törvényszékhez fordulás előtt – elvégzett munkától.

Ugyanis, amennyiben a kereset elfogadhatóságát attól teszik függővé, hogy panaszt terjesszenek elő, és azt a kinevezésre jogosult hatóság elutasítsa, az intézmény szervezeti egységei főszabály szerint már az előtt részt vesznek a jogviták intézésében, hogy azok a Közszolgálati Törvényszék elé kerülnének. Ebből az következik, hogy azokban az ügyekben, amelyekben valamely intézmény ügyvédet vett igénybe, a munkaórák összegét, amelyek az eljárással kapcsolatban objektíve szükségszerűnek tűnhetnek, főszabály szerint úgy kell értékelni, hogy az azon óraszám harmada, mint amelyre ennek az ügyvédnek akkor lett volna szüksége, ha nem tudott volna az intézmény jogi szolgálata által korábban elvégzett munkára támaszkodni.

Ezt az arányt mindamellett magasabb szinten is meg lehetne állapítani, többek között abban az esetben, ha valamely nagyszámú és nyilvánvalóan visszaélésszerű keresetet előterjesztő felperessel szemben álló intézmény abba a helyzetbe kerül, hogy ezen jogviták intézését, a pert megelőző eljárást is beleértve, egészben vagy részben ügyvédre kell bíznia, hogy elkerülje a jogi szolgálata erőforrásainak aránytalan mértékű mozgósítását.

(lásd a 40–43. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑182/00. DEP. sz., Pannella kontra Parlament ügyben 2002. szeptember 9‑én hozott végzésének 28. és 29. pontja.