Language of document : ECLI:EU:C:2013:703

A BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (nyolcadik tanács)

2013. október 10.(*)

„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 30. cikke – Az uniós jog végrehajtása – Hiány – A Bíróság hatáskörének nyilvánvaló hiánya”

A C‑488/12., C‑489/12., C‑490/12., C‑491/12. és C‑526/12. sz. egyesített ügyekben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmek tárgyában, amelyeket a Debreceni Munkaügyi Bíróság (Magyarország) a Bírósághoz 2012. október 31‑én és november 20‑án érkezett, 2012. október 2‑i és 29‑i határozataival terjesztett elő az előtte

Nagy Sándor (C‑488/12)

és

a Hajdú‑Bihar Megyei Kormányhivatal

között,

Böszörményi Lajos Tiborné (C‑489/12),

Gálóczhi‑Tömösváry Róbert (C‑490/12),

Szabadosné Bay Magdolna Margit (C‑491/12)

és

a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal

között, valamint

Ványai Józsefné (C‑526/12)

és

Nagyrábé Község Polgármesteri Hivatala

között folyamatban lévő eljárásokban,

A BÍRÓSÁG (nyolcadik tanács),

tagjai: E. Jarašiūnas tanácselnök, A. Ó Caoimh (előadó) és C. Toader bírák,

főtanácsnok: N. Jääskinen,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint a Bíróság az eljárási szabályzata 53. cikkének (2) bekezdése alapján, indokolt végzéssel határoz,

meghozta a következő

Végzést

1        Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 30. cikkének értelmezésére vonatkoznak.

2        E kérelmeket a Nagy S. és a Hajdú‑Bihar Megyei Kormányhivatal, a Gálóczhi‑Tömösváry R., Böszörményi L. T., Szabadosné Bay M. M. és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal, valamint a Ványai J. és Nagyrábé Község Polgármesteri Hivatala közötti, felmentésről szóló határozatokkal kapcsolatos jogvita keretében terjesztették elő.

 A magyar jog

3        A kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény 2010. július 6. és 2011. május 31. között hatályos szövege (a továbbiakban: Ktjt.) 8. §‑a (1) bekezdésének b) pontja az alábbiakat mondta ki:

„A kormánytisztviselői jogviszonyt

a) a kormánytisztviselő lemondással,

b) a munkáltató felmentéssel

indokolás nélkül megszüntetheti.”

4        A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 2011. január 1‑je és április 8. között hatályos szövege (a továbbiakban: Ktv.) 17. §‑ának (1) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezett:

„A közszolgálati jogviszonyt a munkáltató felmentéssel indokolás nélkül megszüntetheti.”

 Az alapeljárások és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

5        Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmekből kitűnik, hogy Ványai J. kivételével, akit egy magyar polgármesteri hivatal foglalkoztatott, az alapeljárás felperesei kormánytisztviselők voltak.

6        Az alapeljárások alperesei, munkáltatói jogkörüket gyakorolva, a 2010. augusztus 27. és 2011. május 10. közti időszakban a Ktjt. 8. §‑a (1) bekezdésének b) pontjára, illetve – Ványai J. esetében – a Ktv. 17. §‑ának (1) bekezdésére hivatkozva, indokolás nélküli felmentéssel megszüntették az alapeljárás felpereseivel fennálló jogviszonyaikat.

7        Az alapeljárások felperesei ezen, felmentésükről szóló határozatok ellen keresetet indítottak a Debreceni Munkaügyi Bíróság előtt annak érdekében, hogy a bíróság megállapítsa a munkáltatójukkal fennálló jogviszony megszüntetésének jogellenességét. E felperesek egy része a korábbi munkakörében való továbbfoglalkoztatását továbbá különböző összegű anyagi követelések teljesítését kérte, míg a többiek tizenkét havi átlagkeresetnek megfelelő átalány‑kártérítés, valamint az elmaradt illetmény megfizetésére kérték kötelezni az alapeljárások alpereseit.

8        A C‑488/12., C‑489/12., C‑490/12. és C‑491/12. sz. ügyekben előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelmekből kitűnik, hogy az Alkotmánybíróság 8/2011. (II. 18.) AB határozatával (Magyar Közlöny 2011/14. sz.) 2011. május 31‑i hatállyal alkotmányellenesnek minősítette a Ktjt. 8. §‑ának (1) bekezdését. Az alkotmányellenesség megállapításának egyik oka a hatékony jogorvoslathoz való alapjog korlátozása volt.

9        Az Alkotmánybíróság elutasította a kérdést előterjesztő bíróság e törvény 8. §‑a (1) bekezdésének a C‑488/12., C‑489/12., C‑490/12. és C‑491/12. sz. ügyek alapjául szolgáló helyzetekre történő alkalmazásának kizárására irányuló indítványát, és kiemelte, hogy a 8/2011. (II. 18.) AB határozatában e rendelkezést a jövőre nézve semmisítette meg, és konkrét ügyekben nem tiltotta meg annak alkalmazását. Ebből kifolyólag az Alkotmánybíróság szerint az említett 8. § (1) bekezdése alkalmazható a 2011. május 31. előtti felmentésekből eredő jogvitákra.

10      A C‑526/12. sz. ügy alapjául szolgáló jogvitát illetően az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kiderül, hogy az Alkotmánybíróság a 29/2011. (IV. 7.) AB határozatában a Ktv. 17. §‑ának (1) bekezdését 2011. április 8‑i hatállyal szintén alkotmányellenesnek nyilvánította.

11      A C‑526/12. sz. ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy e 17. § (1) bekezdése főszabály szerint alkalmazandó Ványai J. helyzetére, mivel az érintett felmentésére 2011. április 6‑án került sor.

12      A kérdést előterjesztő bíróság szerint a Charta 30. és 51. cikkének egymásra tekintettel történő értelmezéséből következik, hogy e 30. cikk az alkalmazhatóság szempontjából közvetlen hatállyal bír.

13      Ilyen körülmények között a Debreceni Munkaügyi Bíróság felfüggesztette az eljárását, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

„1)      [A Charta] 30. cikke értelmezhető‑e oly módon, hogy az csupán a jogtalan, megalapozatlan (unjustified) elbocsátásokkal szembeni jogorvoslati lehetőséget kívánja biztosítani?

2)      [E rendelkezés] jelenti‑e azt, hogy a munkáltató az elbocsátás során köteles annak indokait írásban közölni a munkavállalóval, az elbocsátás nem történhet indokolatlanul (unjustified)?

3)      Az indokok közlésének mellőzése eredményezi‑e önmagában az intézkedés jogellenességét, vagy esetleges munkaügyi vita során a munkáltató az okokat utólag megjelölheti‑e?”

 A Bíróság hatásköréről

14      A kérdéseket előterjesztő bíróság annak megállapítása érdekében, hogy alkalmaznia kell‑e az alapjogviták esetén a Ktjt. 8. §‑a (1) bekezdése b) pontjának, illetve – Ványai J. esetében – a Ktv. 17. cikke (1) bekezdésének rendelkezéseit, lényegében a Charta 30. cikkének értelmezését kéri a Bíróságtól.

15      A Charta 51. cikkének (1) bekezdése szerint a Charta rendelkezéseinek a tagállamok csak annyiban címzettjei, amennyiben az Unió jogát hajtják végre. Az EUSZ 6. cikk (1) bekezdése, akárcsak a Charta 51. cikkének (2) bekezdése, világossá teszi, hogy ez utóbbi rendelkezései semmilyen módon nem terjesztik ki az Uniónak a Szerződésekben meghatározott hatásköreit.

16      Jelen esetben meg kell jegyezni, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozatok semmilyen olyan elemet nem tartalmaznak, amely alapján megállapítható lenne, hogy az alapjogviták a Chartán kívüli uniós jogszabályok értelmezését vagy alkalmazását is érintenék. E határozatok ugyanis, hasonlóan egyébként a Bíróságnak előterjesztett írásbeli észrevételekhez, egyáltalán nem bizonyítják, hogy az alapeljárások az uniós jogot a Charta 51. cikkének (1) bekezdése alapján végrehajtó nemzeti szabályozásra vonatkoznának.

17      Márpedig amennyiben valamely jogi helyzet nem tartozik az uniós jog alkalmazási körébe, a Bíróság annak elbírálására nem rendelkezik hatáskörrel, a Charta esetleg hivatkozott rendelkezései pedig önmagukban nem alapozhatják meg e hatáskört (lásd a C‑617/10. sz. Åkerberg Fransson‑ügyben 2013. február 26‑án hozott ítélet [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 22. pontját, valamint a C‑14/13. sz. Cholakova‑ügyben 2013. június 6‑án hozott végzés 30. pontját).

18      Következésképpen a Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdések megválaszolására (lásd különösen, analógia útján, a C‑457/09. sz. Chartry‑ügyben 2011. március 1‑jén hozott végzés [EBHT 2011., I‑819. o.] 25–27. pontját, valamint a fent hivatkozott Cholakova‑ügyben hozott végzés 32. és 33. pontját).

19      E körülmények között az eljárási szabályzat 53. cikkének (2) bekezdése alapján meg kell állapítani, hogy a Bíróság nyilvánvalóan nem rendelkezik hatáskörrel a Debreceni Munkaügyi Bíróság által feltett kérdések megválaszolására.

 A költségekről

20      Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nyolcadik tanács) a következőképpen határozott:

Az Európai Unió Bírósága nyilvánvalóan nem rendelkezik hatáskörrel a Debreceni Munkaügyi Bíróság (Magyarország) által feltett kérdések megválaszolására.

Aláírások


* Az eljárás nyelve: magyar.