Language of document : ECLI:EU:F:2013:185

AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE (második tanács)

2013. november 21.(*)

„Közszolgálat – Szerződéses alkalmazott – Határozatlan időre szóló szerződés –Megszüntetés – Biztonsági tanúsítványt igénylő betöltött álláshely – A nemzeti biztonsági felügyelet által megtagadott tanúsítvány – A jogorvoslati szerv által megváltoztatott határozat – A nemzeti biztonsági felügyeletnek és a jogorvoslati szervnek a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóságot nem kötő megállapításai”

Az F‑122/12. sz. ügyben,

az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján

Bruno Arguelles Arias, az Európai Unió Tanácsának volt szerződéses alkalmazottja (lakóhelye: Awans [Belgium], képviseli: J. Lecuyer ügyvéd)

felperesnek

az Európai Unió Tanácsa (képviselik: M. Bauer és A. Bisch, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

benyújtott keresete tárgyában,

A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK (második tanács),

tagjai: M. I. Rofes i Pujol elnök (előadó), R. Barents és K. Bradley bírák,

hivatalvezető: W. Hakenberg,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2013. szeptember 5‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

1        A Törvényszék hivatalához 2012. október 22‑én érkezett keresetlevelében B. Arguelles Arias lényegében az Európai Unió Tanácsának munkaszerződés megkötésére jogosult hatósága által szerződéses alkalmazotti szerződésének 2012. május 31‑i hatállyal történő megszüntetésére vonatkozó, vele 2012. január 16‑án közölt, 2012. január 12‑én hozott határozat megsemmisítését, valamint az általa előzetesen 160 181,85 euróra, illetve 25 000 euróra becsült, állítólagosan elszenvedett vagyoni és nem vagyoni károk megtérítését kéri.

 Jogi háttér

2        Az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek 3a. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1) […] a »szerződéses alkalmazottak«; az adott intézményre vonatkozó költségvetési szakaszhoz mellékelt beosztásjegyzékben nem szereplő beosztást betöltő, és teljes vagy részmunkaidőben foglalkoztatott alkalmazottak:

a)      egy intézményben fizikai vagy adminisztratív kisegítő‑szolgáltató feladatok elvégzésére,

[…]”

3        Az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek 119. cikke értelmében ezen alkalmazási feltételek ideiglenes alkalmazottak alkalmazása megszüntetésének részletes szabályaival kapcsolatos 47–50a. cikkét analógia útján a szerződéses alkalmazottakra is alkalmazni kell.

4        Az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek 47. cikke a következőt mondja ki:

„Az elhalálozás miatti megszűnés esetén kívül az ideiglenes alkalmazott alkalmazotti jogviszonya megszűnik:

[…]

c)      határozatlan időre szóló szerződés esetén:

i.      a szerződésben meghatározott felmondási idő végén; a felmondási idő szolgálati évenként nem lehet rövidebb egy hónapnál, de legalább három hónap és legfeljebb tíz hónap. [...]

[…]”

5        A Tanács 2011. június 16‑i határozatával az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzatának (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) 110. cikke, valamint az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek 79. cikkének (2) bekezdése és 85. cikkének (2) bekezdése alapján a Tanács Főtitkárságán dolgozó szerződéses alkalmazottak felvételével és szolgálatával kapcsolatos feltételekre vonatkozó általános végrehajtási rendelkezéseket (a továbbiakban: általános végrehajtási rendelkezések) fogadott el, amelyeket a többek között az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek 3a. cikke alapján felvett szerződéses alkalmazottak felvételére kell alkalmazni.

6        Az általános végrehajtási rendelkezéseknek a biztonsági tanúsítvánnyal kapcsolatos 5. cikke értelmében:

„(1)      Amennyiben a [Tanács Főtitkársága] úgy ítéli meg, hogy a szerződéses alkalmazottra bízott feladatok jellege a biztonság területén különleges óvintézkedéseket igényel, biztonsági tanúsítványra van szükség a Tanács biztonsági szabályzatának elfogadásáról szóló határozatnak megfelelően [...].

(2)      A munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság megszüntetheti a szerződést, amennyiben:

a)      az alkalmazott a biztonsági vizsgálaton való részvételt megtagadja;

b)      a vizsgálatokat követően az alkalmazott számára nem adják meg a biztonsági tanúsítványt;

c)      a biztonsági tanúsítványt az alkalmazottól megvonják.

(3)      A (2) bekezdés b) és c) pontjában előírt esetekben a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóságnak először azt kell megvizsgálnia, hogy lehetséges‑e a szerződéses alkalmazott olyan másik munkakörbe való áthelyezése, amely tekintetében nincs szükség biztonsági tanúsítványra, figyelemmel ugyanakkor a tanúsítvány hiányának okára is.

[…]”

7        Az általános végrehajtási rendelkezéseknek a besorolási csoportokkal kapcsolatos 8. cikke a következőt írja elő:

„A[z Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek] 3a. [cikke szerinti] szerződéses alkalmazottakat a [Tanács Főtitkársága] feladatköröknek a létszámtervben nem szereplő munkakörben való ellátására alkalmazza az I. besorolási csoportban fizikai vagy adminisztratív kisegítő‑szolgáltató feladatok elvégzése céljából.”

8        2011. március 31‑én a Tanács elfogadta az EU‑minősített adatok védelmét szolgáló biztonsági szabályokról szóló 2011/292/EU határozatot (HL L 141., 17. o.), amely olyan átfogó biztonsági rendszert hozott létre a minősített adatok védelmére, amely kiterjed a Tanácsra, annak Főtitkárságára (a továbbiakban: Főtitkárság) és a tagállamokra.

9        A 2011/292 határozat 2. cikke (1) bekezdésének szövege a következő:

„»EU‑minősített adat«: bármely olyan EU biztonsági minősítéssel ellátott adat és anyag, amelynek engedély nélküli hozzáférhetővé tétele különböző mértékben sértheti az Európai Unió, illetve egy vagy több tagállam érdekeit.”

10      A 2011/292 határozat 2. cikkének (2) bekezdéséből kitűnik, hogy az EU‑minősített adatok minősítési szintjei a következők: „TRÈS SECRET UE/EU TOP SECRET”, „SECRET UE/EU SECRET”, „CONFIDENTIEL UE/EU CONFIDENTIAL”, „RESTREINT UE/EU RESTRICTED”.

11      A 2011/292 határozatnak a személyzeti állomány biztonságára vonatkozó intézkedésekkel kapcsolatos 7. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1) A személyi biztonság olyan intézkedések alkalmazását jelenti, amelyek biztosítják, hogy csak azon személyek kapjanak hozzáférést az EU‑minősített adatokhoz:

–        […]

–        akik adott esetben megfelelő szintű biztonsági ellenőrzésen átestek, és

–        […]

(2)      A személyi biztonsági tanúsítvánnyal kapcsolatos eljárások célja annak meghatározása, hogy egy adott személy számára – lojalitását, szavahihetőségét és megbízhatóságát figyelembe véve – engedélyezhető‑e az EU‑minősített adatokhoz való hozzáférés.

[…]”

12      A 2011/292 határozatnak a Tanács biztonsági szervezetével kapcsolatos 15. cikke a következőt írja elő:

„[…]

(2)      A főtitkár a Főtitkárság biztonsági hatósága. E minőségében a főtitkár:

[…]

c)      EU személyi biztonsági tanúsítványt ad a Főtitkárság tisztviselői és egyéb alkalmazottai számára a 7. cikk (3) bekezdésével összhangban, mielőtt engedélyezik számukra a CONFIDENTIEL UE […] vagy ennél magasabb minősítésű adatokhoz való hozzáférést;

[…]”

13      A 2011/292 határozat I. melléklete határozza meg az e határozat 7. cikkének végrehajtására vonatkozó rendelkezéseket.

14      A 2011/292 határozat I. mellékletének a „Felhatalmazás az EU‑minősített adatokhoz való hozzáférésére” címet viselő II. címe a következőképpen rendelkezik:

„3.      Egy adott személy csak akkor kaphat felhatalmazást a CONFIDENTIEL UE […] vagy magasabb szintű minősített adatokhoz való hozzáférésre, ha:

[…]

b)      rendelkezik a megfelelő szintű személyi biztonsági [tanúsítvánnyal], vagy a nemzeti jogszabályokkal és rendelkezésekkel összhangban más módon, feladatkörénél fogva megfelelő felhatalmazást kapott; […]

[…]

4.      Az egyes tagállamok és a Főtitkárság meghatározzák szervezeti felépítésükben azokat a beosztásokat, amelyek CONFIDENTIEL UE […] vagy magasabb szintű minősített adathoz való hozzáférést tesznek szükségessé, és ezért megfelelő szintű [személyi biztonsági tanúsítványt] igényelnek.”

15      A 2011/292 határozat I. mellékletének „A személyi biztonsági tanúsítvánnyal kapcsolatos követelmények” címet viselő III. címe a következőképpen rendelkezik:

„5.      A megfelelően engedélyezett kérelem kézhezvételét követően a nemzeti biztonsági felügyeletek vagy egyéb illetékes nemzeti hatóságok felelnek azért, hogy a CONFIDENTIEL UE […] vagy magasabb szintű minősített adatokhoz való hozzáférést igénylő állampolgáraik biztonsági ellenőrzését elvégezzék. Az ellenőrzésre vonatkozó szabályoknak összhangban kell állniuk a nemzeti jogszabályokkal és rendelkezésekkel. Az ellenőrzésre vonatkozó szabályoknak összhangban kell állniuk a nemzeti jogszabályokkal és rendelkezésekkel.

[…]

A [személyzeti biztonsági tanúsítvánnyal] kapcsolatos eljárások a Főtitkárságon

17.      A Főtitkárság tisztviselői és egyéb alkalmazottai tekintetében a Főtitkárság biztonsági hatósága küldi el a kitöltött személyi biztonsági kérdőívet az érintett személy állampolgársága szerinti tagállam nemzeti biztonsági felügyeletének, és kéri, hogy végezzenek olyan minősítési szintű biztonsági vizsgálatot, amilyen szintű EU‑minősített adatokhoz az érintett személynek hozzá kell férnie

18.      Amennyiben olyan személy biztonsági ellenőrzésével kapcsolatos releváns információ jut a [Tanács] Főtitkárság[ának] tudomására, aki [az Unió] [személyzeti biztonsági tanúsítványért] folyamodott, a [Tanács] Főtitkárság[a] a vonatkozó szabályokkal és rendelkezésekkel összhangban értesíti erről az érintett nemzeti biztonsági felügyeletet.

19.      A biztonsági ellenőrzés elvégzését követően az érintett nemzeti biztonsági felügyelet a Biztonsági Bizottság által előírt egységes levelezési minta felhasználásával értesíti a Tanács Főtitkárságának biztonsági hatóságát a vizsgálat eredményéről.

a)      Amennyiben a biztonsági ellenőrzés során megállapítást nyer, hogy az adott személy lojalitását, szavahihetőségét és megbízhatóságát semmilyen ismert kedvezőtlen tény nem kérdőjelezi meg, a [Tanács] Főtitkárság[ának] kinevezésre jogosult hatósága megadhatja az érintettnek az [Unió] [személyi biztonsági tanúsítványt], és adott időpontig és meghatározott szintig engedélyezheti számára az EU‑minősített adatokhoz való hozzáférést.

b)      Amennyiben a biztonsági ellenőrzés kedvezőtlen eredménnyel jár, a Főtitkárság kinevezésre jogosult hatósága értesíti az érintett személyt, aki kérheti, hogy a kinevezésre jogosult hatóság hallgassa meg. A kinevezésre jogosult hatóság felkérheti az illetékes nemzeti biztonsági felügyeletet, hogy ha a nemzeti jogszabályok és rendelkezések alapján módjában áll, adjon további felvilágosítást. Ha az eredmény megerősítést nyer, az [Unió] [személyi biztonsági tanúsítványát] nem lehet megadni.

20.      A biztonsági ellenőrzésre és a kapott eredményekre az érintett tagállamban hatályos megfelelő jogszabályok és rendelkezések vonatkoznak, beleértve az esetleges jogorvoslattal kapcsolatos rendelkezéseket is. A Főtitkárság kinevezésre jogosult hatóságának határozata ellen a […] személyzeti [szabályzattal] és az Európai Unió egyéb alkalmazottainak alkalmazási feltételeivel összhangban lehet fellebbezni […].

[…]”

16      A 2005. május 3‑i törvénnyel (Moniteur Belge, 2005. május 27., 24993. o.) módosított, a minősítésről, a biztonsági tanúsítványokról, igazolásokról és bejelentésekről szóló, 1998. december 11‑i belga törvény (loi relative à la classification et aux habilitations, attestations et avis de sécurité) (Moniteur belge, 1999. május 7., 15752. o.; a továbbiakban: biztonsági tanúsítványokról szóló törvény) a következőképpen rendelkezik:

„[…]

12. cikk      Ezt a törvényt akkor kell alkalmazni, ha – az ország területének védelme és integritása, honvédelmi tervek, a fegyveres erők küldetéseinek teljesítése, többek között a nukleáris energia, valamint a demokratikus és alkotmányos rend fenntartása területén az állam belbiztonsága, az állam külső biztonsága és a nemzetközi kapcsolatok, az ország tudományos vagy gazdasági teljesítőképessége érdekében, illetve az állam, a külföldön tartózkodó belga állampolgárok biztonságának, vagy állami döntéshozatali szerv működésének bármely más alapvető érdeke miatt, vagy a Belgiumra nézve kötelező szerződések alapján a valamely munkakörhöz, tisztséghez vagy besorolási fokozathoz, információkhoz, dokumentumokhoz vagy adatokhoz, felszerelésekhez vagy minősített anyagokhoz való hozzáférés, helyiségekbe, épületekbe vagy területekre való bejutás szabályozása tekintetében, illetve valamely közszerződés vagy közbeszerzés odaítélésének és teljesítésének megszervezése tekintetében hatáskörrel rendelkező hatóság megköveteli biztonsági tanúsítvány meglétét.

[…]

22. cikk      A biztonsági vizsgálatot követően a biztonsági felügyelet a király által rögzített határidőn belül indokolással ellátott határozatban, a biztonsági vizsgálatot lefolytató biztonsági és titkosszolgálat által részére átadott vizsgálati jelentés alapján dönt a megkövetelt biztonsági tanúsítvány odaítéléséről.

Amennyiben a biztonsági felügyelet célszerűnek tartja a vizsgálati jelentés vizsgálatát, kéri, hogy az említett szolgáltat közölje vele a vizsgálati dosszié teljes másolatát. Azt is kérheti, hogy e szolgálat közöljön vele a vizsgálati jelentés vizsgálatához a biztonsági felügyelet által célszerűnek tartott minden információt.

A határozatot a biztonsági tisztviselő közvetítésével, a király által rögzített határidőn belül közlik azzal az akár természetes, akár jogi személlyel, aki vagy amely tekintetében biztonsági tanúsítványra van szükség.

[…]”

17      A 2005. május 3‑i törvénnyel (Moniteur belge, 2005. május 27., 24989. o.) módosított, a biztonsági tanúsítványok, igazolások és bejelentések területén jogorvoslati szerv létrehozásáról szóló, 1998. december 11‑i törvény (loi portant création d’un organe de recours en matière d’habilitations, d’attestations et d’avis de sécurité) (Moniteur belge, 1999. május 7., 15758. o.; a továbbiakban: a jogorvoslati szerv létrehozásáról szóló törvény) a következőt állapítja meg:

„[…]

4. cikk

[1].      Amennyiben a [biztonsági tanúsítványokról szóló] törvény 22. cikke értelmében megtagadják a megkövetelt biztonsági tanúsítvány megadását, […] az a személy, amely tekintetében a biztonsági tanúsítványt megkövetelték, a […] határozat közlésétől számított […] 30 napon belül fellebbezéssel fordulhat […] a jogorvoslati szervhez.

[…]

6. cikk      […]

A felperest a jogorvoslati szerv saját vagy a fellebbező kérésére meghallgatja. A felperest ügyvéd segítheti.

[…]

9. cikk      […]

A jogorvoslati szerv határozatait indokolással látja el. E határozatokat ajánlott levélben közlik a fellebbezővel, a biztonsági felügyelettel, valamint adott esetben azzal a biztonsági és titkosszolgálattal, amely a biztonsági vizsgálatot végezte, vagy amely a biztonsági vizsgálati dossziét összeállította. A határozatok közlésüktől kezdve közvetlenül végrehajthatók.

[…]

A jogorvoslati szerv határozatai ellen fellebbezésnek helye nincs.

[…]

11. cikk      Amennyiben a fellebbezés […] biztonsági tanúsítvány […] megadásának megtagadására vonatkozó határozatra irányul, a jogorvoslati szerv – ha a fellebbező vagy ügyvédje meghallgatását követően úgy véli, hogy a megtámadott határozat alátámasztására felhozott indokok nem megalapozottak és nem megfelelőek – a felügyeletet a biztonsági tanúsítvány megadására kötelezheti.

[…]

12. cikk      […]

[6]      A jogorvoslati szerv határozatai közlésüktől kezdve teljes mértékben végrehajthatók, és azok ellen fellebbezésnek helye nincs.

[7]      A jogorvoslati szerv előtti eljárásnak nincs felfüggesztő hatálya.

[…]”

 A tényállás

18      A felperest a Tanács az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek 3a. cikke alapján az I. besorolási csoport 1. besorolási fokozatának 1. fizetési fokozatában alkalmazta szerződéses alkalmazotti minőségben a 2007. október 1‑től 2010. szeptember 30‑ig tartó időszakban. A Főtitkárság személyzeti és igazgatási főigazgatósága konferenciákkal, szervezettel, infrastruktúrával foglalkozó igazgatóságának konferenciákért felelős osztályán a kézbesítői szolgálatához osztották be, az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek 80. cikkének (2) bekezdése szerinti fizikai és/vagy adminisztratív kisegítő‑szolgáltató feladatokkal megbízott alkalmazott feladatainak ellátása céljából.

19      A felperes munkaszerződésének 7. cikke akként rendelkezett, hogy „[a Tanács biztonsági szabályzatának elfogadásáról szóló,] 2001. március 19‑i [2001/264/EK] tanácsi határozatnak [HL L 101., 1. o., magyar különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 263. o.] megfelelően biztonsági vizsgálaton kell átesnie annak az alkalmazottnak, aki tevékenységeit nagyfokú bizalmasságot megkövetelő tevékenységi ágban fogja végezni”.

20      A Főtitkárságnak a – 14/09. és 91/05. sz. személyzeti közleményeket hatályon kívül helyező és azok helyébe lépő – 2009. március 11‑i 58/09. sz. személyzeti közleményéből kitűnik többek között, hogy a személyzeti és igazgatási főigazgatóság konferenciákkal, szervezettel, infrastruktúrával foglalkozó igazgatóságánál foglalkoztatott valamennyi tanácsi alkalmazott esetében előfordulhat, hogy EU‑minősített adatokhoz kell hozzáférniük, és hogy a minimális szintű biztonsági tanúsítvány, amellyel rendelkezniük kell, az bizonyos teremőrök esetében a „[secret] UE”, illetve mindenki más esetében a „[confidentiel] UE”.

21      A Tanács és a felperes ez utóbbi munkaszerződésének a 2010. október 1‑jétől 2013. szeptember 30‑ig terjedő, további hároméves időszakra történő meghosszabbításáról szóló megállapodást kötött. A biztonsági tanúsítvány iránti kérelemre irányuló eljárás megindult. A felperes 2010. december 8‑án benyújtotta a megfelelő formanyomtatványt, a kérelmet pedig másnap érvényesítették.

22      2011. május 16‑tól a felperest a személyzeti és igazgatási főigazgatóság protokoll, konferenciák igazgatóságának műveletek/technika osztályán az üléstermek szolgálatához osztották be. Az általános végrehajtási rendelkezéseknek a Tanács által 2011. június 16‑án történő elfogadását követően a felperes szerződéses alkalmazotti munkaszerződését 2011. október 1‑jén – az említett szerződés meghosszabbításáról szóló megállapodás 1. sz. módosítása értelmében – határozatlan időre meghosszabbították.

23      2011. november 17‑i levelében Belgium nemzeti biztonsági felügyeletének (autorité nationale de sécurité; a továbbiakban: ANS) elnöke arról tájékoztatta a Tanács biztonsági tisztviselőjét, hogy a felperes dossziéjának vizsgálatát követően a „secret” szintű biztonsági tanúsítvány iránti kérelmet elutasították.

24      2011. december 5‑én a Tanács biztonsági tisztviselője megbeszélésre hívta a felperest, és hivatalosan közölte vele a biztonsági tanúsítvány megtagadására vonatkozó határozatot. A Tanács által a pervezető intézkedésekre adott válaszához mellékelt dokumentumokból kitűnik, hogy a felperes aznap aláírta az ANS elnöke 2011. november 17‑i levelének másolatát „tudomásulvétel céljából”.

25      2011. december 5‑én – miután tájékoztatták az ANS határozatáról – a felperes egységvezetője is találkozott a felperessel. A Közszolgálati Törvényszék kérésére az említett egységvezető a tárgyaláson pontosította, hogy a megbeszélés célja az volt, hogy tájékoztassa a felperest arról, hogy az üléstermek szolgálatról át fogják helyezni a Justus Lipsius épület emeletein szolgálatot teljesítő kézbesítők szolgálatára, amely szolgálat esetében a megkövetelt biztonsági tanúsítvány alacsonyabb szintű. A felperes egységvezetője hozzáfűzte, hogy ezt az intézkedést – a Főtitkárságra háruló elővigyázatossági kötelezettség értelmében – azonnali hatállyal fogadták el.

26      A felperes 2011. december 8‑án fellebbezést nyújtott be a biztonsági tanúsítványok, igazolások és biztonsági bejelentések területén működő belga jogorvoslati szervhez (a továbbiakban: jogorvoslati szerv).

27      Az általános végrehajtási rendelkezések 5. cikkének (3) bekezdése alapján – amely arra kötelezi a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóságot, hogy valamely szerződés megszüntetése előtt vizsgálja meg, hogy lehetséges‑e az érintett olyan másik munkakörbe való áthelyezése, amely tekintetében nincs szükség biztonsági tanúsítványra, figyelemmel ugyanakkor a tanúsítvány hiányának okára is – a személyzeti és igazgatási főigazgatóság igazgatósági tanácsosok osztálya 2012. január 11‑én feljegyzést készített (a továbbiakban: 2012. január 11‑i feljegyzés). Ebben a feljegyzésben megállapították, hogy tekintettel az érintett profiljára, a foglalkoztatásának alapjául szolgáló kiválasztási eljárásra – azaz a szerződéses alkalmazottak kézbesítői álláshelyre való kiválasztásra –, az ANS által állított cselekményekre, valamint a Tanácsnak a biztonság területén különleges óvintézkedések megtételére irányuló kötelezettségre, lehetetlen az érintett bármilyen más munkakörbe való áthelyezése.

28      A személyi juttatások osztály vezetője 2012. január 16‑án sorra kerülő megbeszélésre hívta a felperest, és közvetlenül a felperesnek adta át a 2012. január 12‑i feljegyzést, amely a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság azon határozatáról tájékoztatja őt, hogy 2012. május 31‑i hatállyal – a 2012. február 1‑jén kezdődő négy hónapos felmondási idő végén – megszünteti a szerződését (a továbbiakban: vitatott határozat). A vitatott határozat indokolásából kitűnik, hogy az az általános végrehajtási rendelkezések 5. cikke (2) bekezdésének b) pontján alapul, amely rendelkezések előírják azt a lehetőséget a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság számára, hogy valamely alkalmazott szerződését megszüntesse, ha a biztonsági vizsgálatokat követően az alkalmazott számára nem adják meg a biztonsági tanúsítványt. Ugyanezen határozatban a felperest arra is felhívták, hogy a felmondási idő kezdete előtt vegye ki szabadságait, feladatainak ellátása alól pedig 2012. január 16‑tól felmentették.

29      A Tanács 2012. január 26‑i levelében utasította el a felperes egyrészről helyzetének az általa indított fellebbezési eljárás végéig való fenntartására, másrészt pedig arra irányuló 2012. január 17‑i kérelmét, hogy elbocsátását a jogorvoslati szerv határozatának meghozataláig ne hajtsák végre. A kérelem elutasítása különösen azon alapult először is, hogy biztonsági tanúsítvány nélkül a felperes nem maradhatott álláshelyén; másodszor azon a körülményen, hogy a jogorvoslati szerv előtti eljárás nem bírt felfüggesztő hatállyal; harmadszor az ANS határozatának indokolásaként szolgáló cselekményeken, negyedszer pedig a Tanács főtitkárára háruló azon kötelezettségen, hogy megbizonyosodjon az EU‑minősített adatokhoz való hozzáférésre feljogosított valamennyi személy lojalitásáról, szavahihetőségéről és megbízhatóságáról.

30      2012. március 8‑án a jogorvoslati szerv megváltoztatta az ANS határozatát, és ez utóbbit kötelezte, hogy a felperes számára adja meg a „secret” szintű biztonsági tanúsítványt. Az említett szerv határozatának szövege a következő:

„[…] Fellebbezésében és a tárgyaláson […] [a felperes] – a közlekedési szabálysértések miatt a [s]zabálysértési bíróság általi elmarasztalások kivételével – vitatta a határozat igazolására felhozott cselekményeket. Kijelentette, hogy soha nem marasztalták el a dossziéban szereplő cselekmények miatt, valamint hogy a közlekedési szabálysértések kivételével büntetlen előéletű. E tekintetben benyújtotta a határozatban említett különféle igazságszolgáltatási eljárások keretében készült jegyzőkönyveinek másolatait. A legsúlyosabb cselekményekre vonatkozó dossziéban […] maga a [s]zövetségi rendőrség állapítja meg az összefoglaló jegyzőkönyvben, hogy [a felperessel] szemben felhozott állítások nem igazolódtak be, valamint hogy a felperes csupán érintőleges szerepet játszott. Az említett többi jegyzőkönyvet illetően a bűnügyi nyilvántartásra hivatkozva előadta, hogy [b]üntetőbíróságon vele szemben soha nem folyt eljárás.

[…]

[A felperes] nem tagadta, hogy van némi – de csak kisebb összegű – adóssága. […].

A [j]ogorvoslati szerv mindössze annyit tud megállapítani, hogy az érintett korábbi cselekményei miatt már a rendőri szervek látókörébe került, hogy vele szemben e cselekmények miatt soha nem folyt eljárás, valamint hogy nincsenek olyan jelentős összegű adósságai, amelyek kiváltanák az érintett esetében az illetéktelen tudomásra jutás kockázatát.”

[…]

31      A 2012. március 30‑án a felperes a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján panaszt nyújtott be a vitatott határozattal szemben.

32      A Tanács 2012. május 24‑én ülést tartott a felperes panaszának és az azzal kapcsolatban megteendő további lépéseknek a vizsgálata céljából, amely ülésen a felperes és ügyvédje is jelen volt. A Tanácsnak a felperes ügyvédjéhez címzett 2012. június 11‑i leveléből kitűnik, hogy az említett ülésen megállapodtak abban, hogy a felperes ügyvédje eljuttatja a Tanácsnak a jogorvoslati szervhez benyújtott azon dokumentumok másolatát, amelyek bizonyíthatják, hogy a felperes még csak közvetve sem vett részt semmilyen módon az ANS‑nek a biztonsági tanúsítvány felperes részére való megadását megtagadó határozatában, valamint a jogorvoslati szervnek az e megtagadásra vonatkozó határozatot megsemmisítő határozatában említett cselekményekben.

33      2012. június 12‑én a felperes ügyvédje különösen az alábbiakkal válaszolt a Tanács 2012. június 11‑i levelére:

„Ellentétben korábbi meglátásommal, már nem áll módomban közölni önökkel a biztonsági tanúsítványokkal területén működő [j]ogorvoslati szervhez benyújtott dokumentumokat. Ezek a dokumentumok bizalmasak, és nem képezhetik a Tanács vizsgálatának tárgyát. Ügyfelem magánéletére vonatkoznak, a Tanács pedig […] nem jogosult azok vizsgálatára.”

34      A Tanács 2012. július 20‑i határozatával elutasította a felperes panaszát. Elsődlegesen, az elutasítás többek között főként a következőkön alapul: azon, hogy a felperes által betöltött álláshely EU‑minősített adatokhoz való hozzáférést tesz szükségessé, ami miatt biztonsági tanúsítvány nélkül nem láthatja el feladatait; a Tanács főtitkárára háruló elővigyázatossági kötelezettségen, akinek meg kell győződnie az EU‑minősített adatokhoz való hozzáférésre feljogosított valamennyi személy lojalitásáról, szavahihetőségéről és megbízhatóságáról; valamint az ANS 2011. november 17‑i határozatának indokolásaként felhozott cselekményeken. Másodlagosan a Tanács határozata emlékeztet arra, hogy a jogorvoslati szerv határozatának szövege alapján nem lehet helyreállítani a felperes és intézménye között megszűnt különös bizalmi viszonyt, mivel már az ilyen súlyú cselekményekben vállalt érintőleges szerep, valamint ezen adósságok fennállása is elég ahhoz, hogy megkérdőjelezze a feladatainak ellátásával összefüggésben a felperestől megkövetelt lojalitást, szavahihetőséget, és sebezhetőségének hiányát, valamint a feladatoknak a Főtitkárságon történő ellátásához megkövetelt erkölcsi normákat.

 A felek kereseti kérelmei

35      A felperes azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék:

–        semmisítse meg a vitatott határozatot, és szükség esetén semmisítse meg a felperes e határozattal szembeni panaszát elutasító határozatot;

–        kötelezze a Tanácsot, hogy térítse meg a felperes részére az előzetesen 160 181,85 euró összegre becsült vagyoni kárát;

–        kötelezze a Tanácsot, hogy térítse meg a felperes részére az előzetesen 25 000 euró összegre becsült nem vagyoni kárát;

–        a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

36      A Tanács azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet mint megalapozatlant;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

 Az első, a vitatott határozat megsemmisítésére, és szükség esetén a panaszt elutasító határozat megsemmisítésére irányuló kereseti kérelemről

37      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikke értelmében a személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó bármely személy által a kinevezésre jogosult hatóság valamely határozatával szemben indított kereset, vagy az ilyen személy által amiatt indított kereset, mert az említett hatóság elmulasztotta a személyzeti szabályzatban előírt valamely intézkedés meghozatalát, csak akkor elfogadható, ha az érdekelt előzőleg panaszt nyújtott be a kinevezésre jogosult hatósághoz, amely azt kifejezetten vagy hallgatólagosan, legalább részben elutasította. Az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek 117. cikke értelmében ezt az ítélkezési gyakorlatot analógia útján alkalmazni kell az alkalmazottak által a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság valamely határozatával szemben indított keresetre, vagy az általuk amiatt indított keresetre, hogy e hatóság elmulasztotta az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek által előírt valamely intézkedés elfogadását.

38      Az igazgatási panasz és annak kifejezett vagy hallgatólagos elutasítása egy összetett eljárás szerves részét képezi, és egyszerűen előfeltételt jelent a bírósághoz fordulás tekintetében. Ilyen körülmények között a kereset, még ha formailag a panasz elutasítása ellen irányul is, a bíróság szempontjából olyannak tekintendő, mint amelyet a panasszal támadott, sérelmet okozó aktus ellen nyújtottak be, kivéve abban az esetben, ha a panasz elutasításának hatálya eltér azon aktus hatályától, amellyel szemben a panaszt benyújtották. Az uniós igazságszolgáltatási fórumok már több alkalommal kimondták, hogy előfordulhat, hogy a panaszt kifejezetten elutasító határozat a tartalma alapján nem minősül a felperes által vitatott aktust megerősítő jellegűnek. Ez a helyzet, amikor a panaszt elutasító határozat új jogi vagy ténybeli elemek alapján újraértékeli a felperes helyzetét, illetve amikor módosítja vagy kiegészíti az eredeti határozatot. Ezekben az esetekben a panasz elutasítása a bírósági felülvizsgálat tárgyát képező aktus, amelyet a bíróság figyelembe vesz a vitatott határozat jogszerűségének megítélésekor, sőt az ezen utóbbi határozat helyébe lépő, sérelmet okozó aktusnak tekint (az Európai Unió Törvényszéke T‑325/09. P. sz., Adjemian és társai kontra Bizottság ügyben 2011. szeptember 21‑én hozott ítéletének 32. pontja).

39      Tekintve, hogy a személyzeti szabályzat és az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek rendszerében az érdekeltnek panasszal kell élnie az általa vitatott határozat ellen, és keresetet kell benyújtania az e panaszt elutasító határozattal szemben, az Európai Unió Bírósága a keresetet akkor tekintette elfogadhatónak – akár kizárólag a panasz tárgyát képező határozat ellen, akár kizárólag a panaszt elutasító határozat ellen, akár együttesen e két határozat ellen irányul –, ha a panaszt és a keresetet a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikkében előírt határidőkön belül nyújtották be. Mindazonáltal az eljárásgazdaságosság elvének megfelelően a bíróság dönthet úgy, hogy kifejezetten a panaszt elutasító határozattal szembeni kérelmek tárgyában nem szükséges határozni, ha azok önálló tartalommal nem bírnak, és valójában nem különíthetők el az azon határozattal szembeni kérelmektől, amely ellen a panaszt benyújtották (lásd ebben az értelemben a Bíróság 293/87. sz., Vainker kontra Parlament ügyben 1989. január 17‑én hozott ítéletének 7. és 8. pontját). Ez lehet a helyzet többek között akkor, ha a bíróság megállapítja, hogy a panaszt elutasító határozat – adott esetben azért, mert hallgatólagos – pusztán megerősíti a panasz tárgyát képező határozatot, és ennek következtében az előbbi határozat megsemmisítése semmilyen egyéb hatást nem gyakorolna az érdekelt jogi helyzetére, mint az utóbbi határozat megsemmisítése (a fent hivatkozott Adjemian és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 33. pontja).

40      A jelen ügyben a felperes határozatlan időre szóló szerződését 2012. május 31‑i hatállyal ugyanazon év januárjában szüntették meg, tekintettel az ANS által végzett vizsgálat megállapításaira, amelynek eredményei 2011 novemberében váltak ismertté. A jogorvoslati szervnek az ANS határozatát megváltoztató határozata 2012. március 8‑án kelt, a felperesnek a vitatott határozatot kifogásoló panasza pedig 2012. március 30‑án. A jelen ítélet 32. pontjából kitűnik, hogy a Tanács 2012 májusában a felperes jelenlétében megtartott ülést szervezett, és hogy ugyanazon év június 11‑én a Tanács a felperes ügyvédjét arra kérte, hogy küldjön meg részére további dokumentumokat, amit ez utóbbi megtagadott.

41      E körülmények között a panasz elutasítására vonatkozó 2012. július 20‑i határozat új jogi vagy ténybeli elemek – a jelen ügyben a jogorvoslati szerv 2012. március 8‑i határozata és a Tanács által kért dokumentumok biztosításának felperes általi megtagadása – alapján újraértékeli a felperes helyzetét. Következésképpen a panaszt elutasító határozat képezi a Közszolgálati Törvényszék általi felülvizsgálat tárgyát, amely Törvényszék a vitatott határozat jogszerűségének értékelése keretében fogja azt figyelembe venni.

42      A felperes a vitatott határozat megsemmisítésére irányuló kereseti kérelmének alátámasztására öt jogalapot hoz fel. Az első jogalap a 2011/292 határozat és az általános végrehajtási rendelkezések, továbbá a biztonsági tanúsítványokról szóló törvény és a jogorvoslati szerv létrehozásáról szóló törvény, valamint királyi végrehajtási rendeleteik megsértésén alapul. A második jogalap a sérelmet okozó aktus indokolásának hiányán alapul. A harmadik jogalapot a védelemhez való jog megsértésére, a kontradiktórius eljárás hibáira, valamint az előzetes meghallgatáshoz való jog megsértésére alapítja. A negyedik jogalap a nyilvánvaló mérlegelési hibára vonatkozik. Az ötödik jogalap az elbocsátás aránytalan jellegén és azon alapul, hogy a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság nem tartotta tiszteletben az esetleges áthelyezésnek vagy eredeti feladatai fenntartásának vizsgálatára irányuló kötelezettségét. A Közszolgálati Törvényszék a jogalapokat ebben a sorrendben fogja megvizsgálni.

 Az első, a 2011/292 határozat 7. cikkének és I. mellékletének, különösen az I. melléklet 20. pontjának, az általános végrehajtási rendelkezéseknek, valamint a biztonsági tanúsítványokról szóló törvénynek, a jogorvoslati szerv létrehozásáról szóló törvénynek és királyi végrehajtási rendeleteiknek a megsértésére alapított jogalapról

43      A felperes ezt a jogalapot két részre osztja: az első rész az egyébként jogellenes elbocsátás alapjául szolgáló jogalap hiányára vonatkozik. A második jogalap arra vonatkozik, hogy a Tanács túllépte hatáskörét azzal, hogy megkísérelte az ANS és a jogorvoslati szerv értékelését saját értékelésével felváltani.

–       A feleknek az első jogalap első részére vonatkozó érvei

44      A felperes úgy véli, hogy elbocsátása ellentétes a 2011/292 határozat 7. cikkével és I. mellékletével, és különösen I. mellékletének 20. pontjával, a biztonsági tanúsítványokról szóló törvénnyel, a jogorvoslati szerv létrehozásáról szóló törvénnyel és királyi végrehajtási rendeleteikkel, valamint az általános végrehajtási rendelkezésekkel.

45      Azt állítja, hogy mivel a jogalkotó a biztonsági tanúsítványok megadására irányuló eljárás keretében fellebbezési lehetőséget írt elő, aligha van jelentősége annak, hogy a fellebbezés nem bír felfüggesztő hatállyal. A jelen ügyben, mivel a fellebbezési eljárás keretében lehetőség volt az ANS határozatának módosítására, a Tanács nem hajthatta volna végre a vitatott határozatot anélkül, hogy megvárta volna az eljárás végét. A jelen ügyben, mivel a felperes megkapta biztonsági tanúsítványát, szerződése megszüntetésének nincs jogalapja, ekként pedig jogellenes.

46      A felperes hozzáfűzi, hogy az általános végrehajtási rendelkezések 5. cikke (2) bekezdésének b) pontja lehetővé teszi az intézmény számára azon alkalmazott szerződésének megszüntetését, akitől megtagadták a biztonsági tanúsítványt, ugyanakkor nem tartalmaz ilyen értelmű kötelezettséget, ellentétben azzal, amit a Tanács megkísérelt elhitetni.

47      A Tanács az első jogalap első részének elutasítását kéri.

–       A Közszolgálati Törvényszék álláspontja

48      A Közszolgálati Törvényszék előzetesen emlékeztet arra, hogy az eljárási szabályzat 35. cikke 1. §‑ának e) pontja alapján a keresetlevélnek tartalmaznia kell a felhozott jogalapokat, valamint a ténybeli és jogi érveket.

49      A jogbiztonság és a gondos igazságszolgáltatás biztosítása érdekében ugyanis valamely jogalap vagy kifogás elfogadhatóságához az szükséges, hogy a felperes által felhozott lényeges ténybeli vagy jogi körülmények összefüggően és érthetően kitűnjenek magából a keresetlevélből, azért, hogy az alperes felkészülhessen a védelemre, a Közszolgálati Törvényszék pedig – adott esetben további információk nélkül – hozhasson határozatot a keresetről (a Közszolgálati Törvényszék F‑18/09. sz., Merhzaoui kontra Tanács ügyben 2011. november 10‑én hozott ítéletének 42. és 43. pontja).

50      Márpedig igaz ugyan, hogy az első jogalap első részével összefüggésben a felperes azt rója fel a Tanácsnak, hogy a vitatott határozat elfogadásával megsértette a 2011/292 határozat 7. cikkét, a biztonsági tanúsítványokról szóló törvényt, a jogorvoslati szerv létrehozásáról szóló törvényt és ezek királyi végrehajtási rendeleteit, ez nem változtat azon, hogy ezeket a kifogásokat – az eljárási szabályzat 35. cikke 1. §‑ának e) pontjában előírt szabállyal ellentétben – pusztán felsorolja, azokat semmilyen érvvel nem támasztja alá. Következésképpen e kifogásokat mint elfogadhatatlanokat kell elutasítani.

51      Mivel a felperes nem jelzi, hogy a jelen ügyben milyen módon sértették meg a 2011/292 határozat I. mellékletének 20. pontjában szereplő rendelkezéseket, az említett rendelkezések állítólagos megsértésével kapcsolatos kifogást is mint elfogadhatatlant kell elutasítani. Ezen túlmenően meg kell állapítani, hogy e rendelkezéseknek mindössze annyi a céljuk, hogy meghatározzák egyrészről a tagállamok által elvégzett biztonsági vizsgálatokra, köztük az eredményekkel szemben indított esetleges keresetekre alkalmazandó jogszabályokat – azaz az érintett tagállamban hatályos jogszabályt –, másrészt pedig a Főtitkárság kinevezésre jogosult hatóságának, illetve munkaszerződés megkötésére jogosult hatóságának határozataival szemben indított keresetekre alkalmazandó jogszabályt, a jelen ügyben a személyzeti szabályzatot.

52      Az első jogalap első részének keretében tehát annak vizsgálata van hátra, hogy – a felperes által előadottaknak megfelelően – a vitatott határozatot egyfelől az általános végrehajtási rendelkezések 5. cikke (2) bekezdésének b) pontjában szereplő rendelkezések megsértésével fogadták‑e el, amely rendelkezések mindössze annak lehetőségét, nem pedig kötelezettségét írják elő, hogy a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság megszüntesse valamely alkalmazott szerződését, ha a vizsgálatokat követően az alkalmazott számára nem adják meg a biztonsági tanúsítványt, másfelől hogy annak nincs jogalapja, mivel a jogorvoslati szerv arra kötelezte az ANS‑t, hogy a felperes számára adja meg a „secret” szintű biztonsági tanúsítványt.

53      Mindenekelőtt a 2011/292 határozat 7. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, hogy a személyzeti biztonság olyan intézkedések alkalmazását jelenti, amelyek biztosítják, hogy csak azon személyek kapjanak hozzáférést az EU‑minősített adatokhoz, akiknek esetében teljesül a „szükséges ismeret” feltétele, akik megfelelő szintű uniós biztonsági ellenőrzésen átestek, és akiket tájékoztattak felelősségükről.

54      Ezután, a 2011/292 határozat 15. cikke (2) bekezdésének c) pontja értelmében a Tanács főtitkára a Főtitkárság biztonsági hatósága, ebben a minőségében pedig kiadja az EU személyzeti biztonsági tanúsítványokat a tisztviselők és egyéb alkalmazottak számára e határozat 7. cikkének (3) bekezdésével összhangban, mielőtt engedélyezik számukra a CONFIDENTIEL UE vagy ennél magasabb minősítésű adatokhoz való hozzáférést.

55      Végül, az EU‑minősített adatokhoz való hozzáférést biztosító uniós személyzeti biztonsági tanúsítványt a 2011/292 határozat A. függeléke a következőképpen határozza meg: „valamely tagállam illetékes hatóságai által elvégzett biztonsági ellenőrzést követően, e határozatnak megfelelően a Főtitkárság kinevezésre jogosult hatósága által adott felhatalmazás, amely tanúsítja, hogy egy adott személy részére – amennyiben esetében a szükséges ismeret feltétele teljesül – meghatározott […] szintig és meghatározott időpontig hozzáférés biztosítható EU‑minősített adatokhoz; a fentieknek megfelelő személy megjelölése »biztonsági ellenőrzésen átesett« személy”.

56      A fent hivatkozott rendelkezésekből tehát az következik, hogy egyedül a Tanács főtitkára jogosult dönteni az uniós személyzeti biztonsági tanúsítványnak a Főtitkárság személyzetének tagjai számára történő megadásáról vagy annak megtagadásáról.

57      Igaz az, hogy a 2011/292 határozat I. melléklete III. címének 5. pontja értelmében a nemzeti biztonsági felügyeletek vagy egyéb illetékes nemzeti hatóságok felelnek azért, hogy állampolgáraik biztonsági ellenőrzését elvégezzék, mivel ezek a hatóságok a Tanács főtitkáránál alkalmasabb helyzetben vannak arra, hogy a különböző tagállamokban hozzáférjenek az információkhoz.

58      Ez nem változtat azon, hogy a 2011/292 határozat I. melléklete III. címe 19. pontjának a) alpontja értelmében amennyiben a biztonsági ellenőrzés során megállapítást nyer, hogy az adott személy lojalitását, szavahihetőségét és megbízhatóságát semmilyen ismert kedvezőtlen tény nem kérdőjelezi meg, a Főtitkárság kinevezésre jogosult hatósága, illetve – egyéb alkalmazottak esetén – a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság – megadhatja az érintettnek az uniós személyzeti biztonsági tanúsítvány PSC‑t, és adott időpontig és meghatározott szintig engedélyezheti számára az EU‑minősített adatokhoz való hozzáférést.

59      Az előző pontban említett rendelkezés szövegéből kitűnik, hogy a Főtitkárság kinevezésre jogosult hatóságára, illetve – egyéb alkalmazottak esetén – a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóságára nézve nem kötelezőek a nemzeti hatóságok által elvégzett biztonsági ellenőrzés megállapításai, sőt még valamely jogorvoslati szerv megállapításai sem, és még akkor sem kötelesek megadni az érintett részére az uniós személyzeti biztonsági tanúsítványt, ha számára az eredmény kedvező, és továbbra is megvan a lehetőségük annak megtagadására.

60      A biztonsági ellenőrzéssel kapcsolatos eljárásnak a 2011/292 határozat 7. cikkének (2) bekezdésében meghatározott céljára figyelemmel – ami annak meghatározása, hogy egy adott személy számára, lojalitását, szavahihetőségét és megbízhatóságát figyelembe véve, engedélyezhető‑e az EU‑minősített adatokhoz való hozzáférés – a felperesre vonatkozóan az ANS által végzett vizsgálat során felmerült és a Tanáccsal a 2011. november 17‑i levélben közölt kedvezőtlen információk ismeretében a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóságban ébredhettek kételyek különösen a felperes sebezhetősége veszélyének hiányával kapcsolatban, és dönthetett úgy, hogy nem helyénvaló részére megadni azt a biztonsági tanúsítványt, amelyre szüksége van.

61      A jelen ügyben nem vitatott az, hogy a felperes a Főtitkárságnál olyan munkakört töltött be, amelyhez biztonsági tanúsítványra volt szükség. A munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság, miután az általános végrehajtási rendelkezések 5. cikkének (3) bekezdése alapján megvizsgálta, hogy lehetséges‑e a felperes olyan másik munkakörbe való áthelyezése, amely tekintetében nincs szükség biztonsági tanúsítványra, továbbá miután a 2012. január 11‑i feljegyzésből kiindulva – amelynek tartalmát a jelen ítélet 27. pontja tartalmazza – megállapította, hogy az áthelyezés nem lehetséges, az általános végrehajtási rendelkezések 5. cikke (2) bekezdése b) pontjának megsértése nélkül határozhatott az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek 47. cikke c) pontja i. alpontjának megfelelően, a felperes szerződésének a négy hónapos felmondási idő végén történő megszüntetéséről.

62      E megállapításon nem módosít a felperes azon érve, amely szerint a jogorvoslati szerv „secret” szintű biztonsági tanúsítvány felperes számára történő megadására kötelezte az ANS‑t, amely körülmény megfoszthatja jogalapjától a szerződéses alkalmazotti szerződésének megszüntetésére vonatkozó határozatot.

63      A 2011/292 határozat I. melléklete III. címe 20. pontjának szövegéből ugyanis kitűnik, hogy a biztonsági ellenőrzés és a kapott eredményekre az érintett tagállamban hatályos megfelelő jogszabályok és rendelkezések vonatkoznak, beleértve az esetleges jogorvoslattal kapcsolatos rendelkezéseket is. A belga jogban a jogorvoslati szerv létrehozásáról szóló törvény 11. cikkének első bekezdése előírja, hogy ezen utóbbi – ha a felperes vagy ügyvédje meghallgatását követően úgy véli, hogy a biztonsági tanúsítvány megtagadására vonatkozó határozat alátámasztására felhozott indokok nem megalapozottak és nem megfelelőek – a nemzeti biztonsági felügyeletet a biztonsági tanúsítvány megadására kötelezheti.

64      A jelen ügyben a „secret” szintű biztonsági tanúsítvány felperes számára történő, az ANS általi és a jogorvoslati szerv határozatát követő megadásáról a biztonsági tanúsítványokról szóló törvény alapján határoztak, és az az e törvény hatálya alá tartozó információkhoz való hozzáférésre, valamint – a tagállamoknak a 2011/292 határozat 14. cikkének (3) bekezdésében említett személyzete esetében – az EU‑minősített adatokhoz való hozzáférésre érvényes.

65      Ezzel szemben – amint az a jelen ítélet 56. és 59. pontjából kitűnik – ami a Főtitkárság személyzetének az EU‑minősített adatokhoz való hozzáférését illeti, kizárólag a kinevezésre jogosult hatóság, illetve – egyéb alkalmazottak esetében – a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság jogosult a nemzeti hatóságok által elvégzett biztonsági vizsgálat után határozni az uniós személyzeti biztonsági tanúsítvány megadásáról vagy megtagadásáról, anélkül, hogy rá nézve kötelezőek lennének az említett vizsgálat megállapításai, a jelen ügyben a jogorvoslati szerv megállapításai.

66      Következésképpen az első jogalap első részét el kell utasítani.

–       A felperesnek az első jogalap második részére vonatkozó érvei

67      A felperes azzal érvel, hogy a Tanács – a „bizalmi viszony” fogalmának alkalmazásával – megkísérli saját értékelésével felváltani az ANS és a jogorvoslati szerv értékelését. Ezzel túllépte hatáskörét. A jogorvoslati szervnek ugyanis tudomása volt az ANS által vétett hibákról, azaz arról, hogy a felperesnek nem volt tartozása, valamint hogy büntetlen előéletére vonatkozó igazolás benyújtásával igazolta az ANS megállapításainak pontatlanságát. Mivel a biztonsági tanúsítványt a felperes számára megadták, a Tanács feladata volt e határozat tiszteletben tartása.

–       A Közszolgálati Törvényszék álláspontja

68      E tekintetben meg kell állapítani egyrészről azt, hogy a biztonsági ellenőrzéssel kapcsolatos eljárás célja annak meghatározása, hogy egy adott személy számára – lojalitását, szavahihetőségét és megbízhatóságát figyelembe véve – engedélyezhető‑e az EU‑minősített adatokhoz való hozzáférés; másrészről azt, hogy az ellenőrzés kritériumainak a 2011/292 határozat I. melléklet III. címének 8. pontjában szereplő listája nem kimerítő jellegű. Ezen túlmenően a 9., illetve a 10. pont figyelembe vehető kritériumokként az érintett személy pénzügyi és egészségügyi hátterével, a házastárs, az élettárs vagy a közeli hozzátartozók személyiségével, viselkedésével és körülményeivel egészíti ki a 8. pont a–k) pontjában felsorolt kritériumokat.

69      A Közszolgálati Törvényszék megjegyzi, hogy a vitatott határozat elfogadásakor csak az ANS megállapításai álltak a Tanács rendelkezésére, valamint hogy – a felperesre vonatkozóan a biztonsági vizsgálat során feltárt kedvezőtlen információkra tekintettel, nem bizonyosodott be többek között az, hogy a felperes esetében nem áll fenn a sebezhetőség veszélye. Ennélfogva – amint az a jelen ítélet 61. pontjából kitűnik – a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság 2012 januárjában jogosult volt megtagadni az uniós személyzeti biztonsági tanúsítvány felperes számára történő megadását, és szerződésének megszüntetéséről határozni.

70      A jogorvoslati szerv 2012. március 8‑i határozatára tekintettel a Tanács a felperes panaszával összefüggésben ismételten megvizsgálta az uniós személyzeti biztonsági tanúsítvány felperes számára való megadásának lehetőségét, e célból pedig – többek között – megszervezte az ügyvédjének segítségével eljáró felperes jelenlétében megtartott 2012. május 24‑i ülést, és a felperes ügyvédjétől a jogorvoslati szervhez benyújtott dokumentumok másolatát kérte, amelyek átadásába az előbb beleegyezett, de amelyeket közlését később megtagadta azon az alapon, hogy azok bizalmasak és ügyfelének magánéletével kapcsolatosak.

71      Igaz ugyan, hogy a jogorvoslati szerv a felperes számára kedvezően változtatta meg az ANS határozatát, ez nem változtat azon, hogy a fent említett szerv által tett végleges megállapítást – azaz azt, hogy „az érintett korábbi cselekményei miatt már a rendőri szervek látókörébe került, hogy vele szemben e cselekmények miatt soha nem folyt eljárás, valamint hogy nincsenek olyan jelentős összegű adósságai, amelyek kiváltanák az érintett esetében az illetéktelen tudomásra jutás kockázatát” – az ugyanezen határozatban szereplő, kevésbé pozitív megállapításokhoz képest kell mérlegelni, amelyek szerint „[a felperes] nem tagadta, hogy van némi […] adóssága”, illetve hogy „[a] legsúlyosabb cselekményekre vonatkozó dossziéban […] maga a [s]zövetségi rendőrség állapítja meg az összefoglaló jegyzőkönyvben, hogy [a felperessel] szemben felhozott állítások nem igazolódtak be, valamint hogy a felperes csupán érintőleges szerepet játszott”.

72      A tárgyaláson nyilvánvalóvá vált, hogy azt a megállapítást, amely szerint a felperes az ANS határozatában szereplő legsúlyosabb cselekmények tekintetében „érintőleges szerepet” játszott, a Tanács akként értelmezte, hogy a felperesnek, noha pusztán érintőlegesen, de köze volt ezekhez a súlyosabb cselekményekhez, ráadásul gyanús helyekre járt, amely körülmények – a Tanácsra háruló elővigyázatossági kötelezettségre tekintettel – már önmagukban igazolják a biztonsági tanúsítvány részére történő megadásának megtagadását. A felperes azonban kijelentette, hogy az említett megállapítás azt jelzi, hogy a szövetségi rendőrség egyszerűen tanúként hallgatta meg harmadik személyekkel szemben indult eljárás keretében, valamint hogy e meghallgatások jegyzőkönyveiből egyáltalán nem tűnik ki, hogy bármilyen módon részt vett volna az eljárások tárgyát képező cselekményekben.

73      Az iratokban nem szereplő, a felperes által szolgáltatott ezen információra tekintettel a Közszolgálati Törvényszék egyrészt arról kérdezte a Tanácsot, hogy a fent hivatkozott meghallgatásoknak a jogorvoslati szervhez benyújtott jegyzőkönyveire tekintettel hajlandó lenne‑e újból megvizsgálni a vitatott határozatot, amely jegyzőkönyveket a felperesnek meg kellett volna küldenie a Tanácsnak, mivel ez utóbbi másként nem fért azokhoz hozzá. A Közszolgálati Törvényszék másrészt azt kérdezte a felperestől, hogy ezúttal kész lenne‑e arra, hogy átadja a Tanácsnak ezeket a jegyzőkönyveket, amit 2012 májusában megtagadott. A Tanács igenlően válaszolt, míg a felperes ismételten megtagadta a jegyzőkönyvek átadását, és jelezte, hogy nem érdekli a Tanácsnál meglévő egykori álláshelyére való visszahelyezés lehetősége, mivel keresete immár pusztán a vagyoni és nem vagyoni kárainak megtérítésére irányul.

74      E feltételek mellett meg kell állapítani, hogy a felperes – azaz az egyetlen személy, aki a Tanács számára biztosítani tudja a jogorvoslati szervhez benyújtott dokumentumokat – a rendelkezésére álló dokumentumokra és a felperes hozzáállására figyelemmel, a Főtitkárságnak a munkaszerződés megkötésére jogosult hatósága hatáskörein belül járt el és nem váltotta fel a jogorvoslati szervet azzal, hogy megtagadta a vitatott határozatnak a panaszt elutasító határozattal való megváltoztatását.

75      Ennélfogva az első jogalap második részét, következésképpen az első jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

 A második, a sérelmet okozó aktus indokolásának hiányára alapított jogalapról

–       A felek érvei

76      A felperes azzal érvel, hogy a vitatott határozat nem tartalmaz indokolást, és nem utal semmiféle olyan dokumentumra, amelyből megérthetné elbocsátásának okát. A Tanács ezzel nem tartotta tiszteletben a határozatainak indokolására irányuló, az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikkéből eredő kötelezettségét.

77      A Tanács a jogalap elutasítását kéri.

–       A Közszolgálati Törvényszék álláspontja

78      A sérelmet okozó határozatok indokolására irányuló kötelezettséget illetően a Közszolgálati Törvényszék emlékeztet arra, hogy az igazgatási eljárások uniós jogi garanciái közé tartozik többek között a Charta 41. cikkében rögzített, gondos ügyintézés elve, amely különösen „az igazgatási szervek azon kötelezettségét” foglalja magában, hogy „döntéseiket indokolják” (a Közszolgálati Törvényszék F‑46/11. sz., Tzirani kontra Bizottság ügyben 2013. július 11‑én hozott ítéletének 136. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

79      Ezen túlmenően, a sérelmet okozó határozatok indokolására irányuló kötelezettség az uniós jog egyik alapelve, amelytől csak kényszerítő okon alapuló megfontolásból lehet eltérni (a fent hivatkozott Tzirani kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 137. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

80      Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében egyébként az EUMSZ 296. cikk követelményei szerinti indokolásból világos és egyértelmű módon ki kell tűnnie a jogi aktus kibocsátója érvelésének (a fent hivatkozott Tzirani kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 138. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

81      A sérelmet okozó jogi aktus személyzeti szabályzat 25. cikkének második bekezdésében előírt indokolási kötelezettségének célja egyrészt az érintettnek elegendő tájékoztatás nyújtása annak eldöntéséhez, hogy a jogi aktus megalapozott‑e, vagy hogy szenved‑e esetleg az érvényességének vitatását az uniós bíróság előtt lehetővé tévő valamilyen hibában, másrészt annak lehetővé tétele, hogy a bíróság felülvizsgálhassa az aktus jogszerűségét. Az indokolást tehát főszabály szerint ugyanakkor kell közölni az érdekelttel, mint a számára sérelmet okozó aktust, a közlés hiányát nem teheti szabályossá azon tény, hogy az érdekelt az uniós bíróság előtti eljárás során megismeri a jogi aktus indokait (lásd ebben az értelemben az Európai Unió Törvényszéke T‑562/10. sz., HTTS kontra Tanács ügyben 2011. december 7‑én hozott ítéletének 32. pontját).

82      Meg kell állapítani, hogy semmilyen kényszerítő indok alapján nincs lehetőség az ideiglenes alkalmazottaknak – különösen ha határozatlan időre szóló szerződéssel rendelkeznek – az indokolatlan elbocsátás elleni védelemből történő kizárására, illetve – amennyiben szerződésük határozott időre szól – a szerződés lejárta előtt történő elbocsátásukra. Márpedig a megfelelő védelem biztosítása céljából lehetővé kell tenni egyrészt, hogy az érdekelt felek megbizonyosodhassanak jogos érdekeik tiszteletben tartásáról vagy azok megsértéséről, és mérlegelhessék a jogorvoslat lehetőségét, másrészt hogy a bíróság gyakorolhassa felülvizsgálati hatáskörét, amelyhez viszont el kell ismerni, hogy az illetékes hatóságot indokolási kötelezettség terheli (lásd ebben az értelemben a Közszolgálati Törvényszék F‑74/06. sz., Longinidis kontra Cedefop ügyben 2008. április 24‑én hozott ítéletének 49. pontját).

83      Az ítélkezési gyakorlat értelmében továbbá az indokolási kötelezettséget a konkrét körülményektől függően, különösen a jogi aktus tartalma, a hivatkozott indokolás jellege, valamint a címzettnek a magyarázathoz fűződő érdeke alapján kell értékelni. Annak megítéléséhez, hogy az indokolás kielégítő‑e, azt a megtámadott jogi aktus elfogadása körülményeinek összefüggésében is szükséges vizsgálni (a fent hivatkozott Longinidis kontra Cedefop ügyben hozott ítélet 50. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

84      A határozatlan időre szóló szerződéssel foglalkoztatott alkalmazott elbocsátása esetén különös jelentősége van annak, hogy ezen intézkedés indokolása főszabály szerint egyértelműen fel legyen tüntetve írásban, lehetőleg az említett határozat szövegében. Csak ezen határozat – amelynek jogszerűségét abban az időpontban kell megítélni, amikor azt hozták – testesíti meg ugyanis az intézmény döntését. Ugyanakkor az elbocsátással kapcsolatos indokolási kötelezettséget akkor is teljesítettnek kell tekinteni, ha az érdekeltet ezen indokokról a hivatali elöljárójával való megbeszélés során megfelelően tájékoztatták, és ha a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság határozatát röviddel az említett megbeszélések után hozták meg. A munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság adott esetben – az érdekelt által benyújtott panaszra adott válaszában – ki is egészítheti ezt az indokolási kötelezettséget. (a fent hivatkozott Longinidis kontra Cedefop ügyben hozott ítélet 51. pontja).

85      A jelen ügyben meg kell állapítani elsősorban, hogy a vitatott határozat az általános végrehajtási rendelkezések 5. cikke (2) bekezdésének b) pontjában szereplő rendelkezéseken alapul, amelyek előírják a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság számára valamely alkalmazott szerződése abban az esetben történő megszüntetésének lehetőségét, ha a vizsgálatokat követően az alkalmazott számára nem adják meg a biztonsági tanúsítványt; másodsorban, hogy a felperesnek tudomása volt az ANS által vele kapcsolatban elvégzett biztonsági vizsgálat kedvezőtlen eredményéről, mivel 2011. december 8‑án a jogorvoslati szerv előtt kifogásolta annak megállapításait; harmadsorban pedig, hogy egyrészt a felperes 2011. december 5‑én előbb a Tanács biztonsági tisztviselőjével, majd pedig egységvezetőjével találkozott, amely utóbbi tájékoztatta arról, hogy olyan álláshelyre helyezik át, amely alacsonyabb szintű biztonsági tanúsítványt igényel, és másrészt, hogy 2012. január 16‑án megbeszélése volt a személyi juttatásokkal foglalkozó egység egységvezetőjével, amely megbeszélés során ezen utóbbi átadta a felperesnek a szerződése megszüntetéséről szóló határozatot. A felperes tehát nem lehetett félreértésben azon okokat illetően, amelyek eredményeként a Főtitkárságnak a munkaszerződés megkötésére jogosult hatósága elfogadta a vitatott határozatot.

86      Ezt a megállapítást a 2012. január 17‑én a felperes által a Tanácshoz címzett levél tartalma is alátámasztja, amely levélben azt rója fel az intézménynek, hogy az nem várta meg a jogorvoslati szerv előtt folyamatban lévő eljárás lezárását szerződésének megszüntetése előtt. A Tanács e levélre a 2012. január 26‑i levelében válaszolt, amelyben cáfolta a felperes érveit.

87      Végezetül, a panaszra adott válasz – amelyben a vitatott határozatot nemcsak az ANS megállapításai tükrében, hanem egyúttal a jogorvoslati szerv határozatának figyelembevétele mellett vizsgálták felül – lehetővé tette a felperes számára, hogy felmérje az említett határozat megalapozottságát, és azt, hogy célszerű‑e keresetet indítani a Közszolgálati Törvényszék előtt.

88      A fentekből következik, hogy a második jogalap nem megalapozott.

 A harmadik, a védelemhez való jog megsértésére, a kontradiktórius eljárás hibáira, valamint az előzetes meghallgatáshoz való jog megsértésére alapított jogalapról

–       A felek érvei

89      A felperes azzal érvel, hogy megsértették a Charta 41. cikkének (2) bekezdése szerinti, meghallgatáshoz való jogát, mivel a vitatott határozat időpontja, 2012. január 12. előtt nem hallgatták meg.

90      A Tanács a jogalap elutasítását kéri. A felperest felettese ugyanis több alkalommal meghallgatta az előtt, hogy a szerződésének megszüntetésére vonatkozó határozatot közölték volna vele. A Tanács hivatkozik a felperesnek a Tanács biztonsági tisztviselőjével és saját egységvezetőjével 2011. december 5‑én, valamint a személyi juttatásokkal foglalkozó egység egységvezetőjével 2012. január 16‑án lezajlott megbeszéléseire.

–       A Közszolgálati Törvényszék álláspontja

91      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a védelemhez való jog minden olyan eljárásban történő tiszteletben tartása, amely valamely személlyel szemben indult, és e személyre nézve hátrányos intézkedéshez vezethet, az uniós jog alapelvei közé tartozik és ezt a jogot még a szóban forgó eljárásra vonatkozó szabályozás teljes hiánya esetén is biztosítani kell. Ezen elv, amely a gondos ügyintézés követelményeit elégíti ki, megköveteli, hogy az érintett személynek lehetőséget biztosítsanak arra, hogy álláspontját tárgyszerűen kifejthesse azon körülményekkel kapcsolatban, amelyeket a meghozandó határozatban ellene felhozhatnak (az Elsőfokú Bíróság T‑277/03. sz., Vlachaki kontra Bizottság ügyben 2005. március 8‑án hozott ítéletének 64. pontja).

92      A jelen ügyben a Tanács nem bizonyította – például a felperes felettesének a felperest megbeszélésre hívó levele útján –, hogy a felperest meghallgatták a vitatott határozat elfogadása előtt.

93      A felperes azonban benyújtotta az ANS 2011. november 17‑én kelt és a Tanács biztonsági tisztviselőjéhez címzett levelét, amely jelzésként szolgál arra, hogy megfelelő időben tájékoztatták az ANS határozatáról, tehát hogy lehetősége lett volna arra, hogy álláspontját a vitatott határozat elfogadását megelőzően tárgyszerűen kifejthesse.

94      Egyrészről ugyanis ebben a levélben a címzettet először is arra kérik, hogy tájékoztassa az érintettet az ANS határozatáról, másodszor, hogy tájékoztassa őt arról a lehetőségről, hogy fellebbezést nyújthat be a határozat kifogásolása céljából, valamint harmadszor arra kérik, hogy küldje meg az ANS részére a levél aláírt és dátummal ellátott másolatát. Márpedig nem vitatott, hogy erre a közlésre sor került, mivel a Tanács – a Közszolgálati Törvényszék által elrendelt pervezető intézkedésekre válaszul – csatolta a felperes által 2011. december 5‑én aláírt, fent hivatkozott, és kézírással a „pour prise de connaissance” (tudomásul vettem) megjegyzéssel ellátott levél másolatát, továbbá mivel a felperes 2011. december 8‑án benyújtotta fellebbezését a jogorvoslati szervhez.

95      Másrészről a 2011/292 határozat I. melléklete III. címe 19. pontjának b) alpontja alapján a felperes kérhette volna, hogy a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság hallgassa meg. A Tanács beadványaiban azt állítja, hogy a felperest erről a biztonsági tisztviselő tájékoztatta, amikor 2011. december 5‑én közölte vele az ANS vizsgálatának megállapításait, amit a tárgyaláson a Közszolgálati Törvényszék által feltett kérdésre adott válaszában maga az említett tisztviselő is megerősített. A felperes a Közszolgálati Törvényszék által elrendelt pervezető intézkedésekre adott írásbeli válaszában azt állította, hogy szerződésének megszüntetése előtt erre nem volt ideje, a tárgyaláson pedig jelezte, hogy – az ANS vizsgálatának megállapításaira tekintettel – a jogorvoslati szerv előtti fellebbezésre kívánt összpontosítani, mivel úgy vélte, hogy amennyiben az ANS határozatát megváltoztatják, a Tanács köteles lesz a szerződés megszüntetésére vonatkozó határozatát módosítani.

96      Ezután azt kell megvizsgálni, hogy – mivel a vitatott határozatot a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság a jogorvoslati szerv határozatára figyelemmel vizsgálta felül – a panaszt elutasító határozat elfogadása előtt tiszteletben tartották‑e a felperes védelemhez való jogát.

97      E tekintetben – amint az a jelen ítélet 32. pontjából kitűnik – a Tanácsnál ülést szerveztek az ügyvédje segítségével eljáró felperes jelenlétében a felperes panaszának és az azzal kapcsolatban megteendő további lépéseknek a vizsgálata céljából, egy 2012. február 11‑i levélben pedig lehetőséget biztosítottak a felperes számára arra, hogy átadja a Tanácsnak az ANS határozatában említett különböző igazságszolgáltatási eljárások jegyzőkönyveit, valamint a szövetségi rendőrség összefoglaló jegyzőkönyvét, amelyeket a jogorvoslati szervhez benyújtott, és amelyek bizonyíthatják, hogy – amint azt a tárgyaláson állította – pusztán tanúként hallgatták meg, ekként pedig nem vett részt személyesen az ANS által végzett vizsgálat megállapításaiban említett legsúlyosabb cselekményekben. Márpedig nem vitatott, hogy a felperes, miután először beleegyezett e dokumentumok Tanáccsal való közlésébe, később megtagadta azt.

98      A felperes 2012. március 30‑i panaszának – amelyben a vitatott határozat megsemmisítését kérte, tekintettel arra, hogy a jogorvoslati szerv 2012. március 8‑án megváltoztatta az ANS határozatát – a Tanács általi vizsgálata során a felperes által tanúsított ilyen magatartás összeegyeztethetetlennek tűnik az őt alkalmazó intézménnyel szembeni lojalitás és együttműködés alapvető kötelezettségének tiszteletben tartásával, amely kötelezettség az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek 81. cikke alapján a személyzeti szabályzatnak a szerződéses alkalmazottakra analógia útján alkalmazandó 11. cikke értelmében valamennyi tisztviselőt terhel. A lojalitás és együttműködés e kötelezettségét nemcsak a valamely alkalmazottra bízott konkrét feladatok elvégzése során kell tiszteletben tartani, hanem az kiterjed az alkalmazott és az őt alkalmazó intézmény között fennálló valamennyi kapcsolatra (lásd ebben az értelemben az Elsőfokú Bíróság T‑146/89. sz., Williams kontra Számvevőszék ügyben 1991. november 26‑án hozott ítéletének 72. pontját).

99      A Közszolgálati Törvényszék következésképpen megállapítja, hogy annak ellenére, hogy a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság és a felperes között a Tanács nem szervezett olyan ülést, amelynek kizárólag az lett volna a célja, hogy a vitatott határozat elfogadását megelőzően megismerjék a felperes szerződésének tervezett megszüntetésére vonatkozóan a felperes észrevételeit, az említett határozat elfogadását és közlését övező körülmények, valamint a Tanács által a panasz megválaszolása céljából követett eljárás – amely panasz vizsgálata során a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság a vitatott határozatot új jogi és ténybeli elemek alapján vizsgálta felül – alkalmat teremtettek a felperes számára arra, hogy ténylegesen kifejtse a terhére rótt kérdésekkel kapcsolatos álláspontját.

100    Ennélfogva a harmadik jogalapot el kell utasítani.

 A negyedik, a nyilvánvaló mérlegelési hibára alapított jogalapról

–       A felek érvei

101    E jogalap alátámasztására a felperes azzal érvel, hogy a Tanács nyilvánvaló mérlegelési hibát vétett, amikor az ANS határozata megváltoztatásának figyelmen kívül hagyásával őt elbocsátotta. A Tanácsnak a jogorvoslati szerv előtt folyamatban lévő fellebbezési eljárás végéig fenn kellett volna tartania a felperes helyzetét. A Tanács továbbá súlyos és nyilvánvaló mérlegelési hibát vétett, amikor úgy vélte, hogy az elbocsátásnak kötelezően sorra kell kerülnie, holott az általános végrehajtási rendelkezések 5. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében pusztán a Tanács rendelkezésére álló lehetőségről volt szó.

102    A Tanács a jogalap elutasítását kéri.

–       A Közszolgálati Törvényszék álláspontja

103    Az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek – az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek 119. cikke alapján a szerződéses alkalmazottakra analógia útján alkalmazandó – 47. cikkének c) pontjából az következik, hogy a határozatlan időre szóló szerződés megszüntetése a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság mérlegelési jogkörébe tartozik, amennyiben arra az e szerződésben előírt felmondási idő tiszteletben tartásával és az említett cikk rendelkezéseinek megfelelően kerül sor. A Közszolgálati Törvényszék az ehhez hasonló értékelés megalapozottságát csak akkor vizsgálhatja, ha nyilvánvaló hiba vagy hatáskörrel való visszaélés történt (lásd ebben az értelemben az Elsőfokú Bíróság T‑123/95. sz., B. kontra Parlament ügyben 1997. július 14‑én hozott ítéletének 70. pontját).

104    Ennélfogva a felperes által előterjesztett jogalapok keretében a Közszolgálati Törvényszék feladata annak vizsgálata, hogy a Tanács elkövetett‑e nyilvánvaló hibát azon tények értékelése során, amelyeket a vitatott határozat meghozatala céljából állapított meg. Márpedig az adminisztrációt megillető széles mérlegelési jogkör összefüggésében, így a jelen jogvita összefüggésében is, annak megállapításához, hogy az adminisztráció elkövetett‑e a tények mérlegelésekor olyan nyilvánvaló hibát, amely igazolja a megtámadott határozat megsemmisítését, a bizonyítékoknak, amelyeket a felperesnek kell előterjesztenie, elegendőeknek kell lenniük ahhoz, hogy a szóban forgó határozatban elfogadott tények értékelését hihetőségétől megfosszák (a Közszolgálati Törvényszék F‑17/11. sz., BB kontra Bizottság ügyben 2013. február 19‑én hozott ítéletének 60. pontja).

105    Ami a nyilvánvaló mérlegelési hiba fogalmának meghatározását illeti, amennyiben a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság mérlegelési jogkörrel rendelkezik, a Közszolgálati Törvényszék már pontosította, hogy valamely hiba akkor nyilvánvaló, amikor az könnyen észlelhető és egyértelműen kimutatható (a Közszolgálati Törvényszék F‑104/09. sz., Canga Fano kontra Tanács ügyben 2011. március 24‑én hozott ítéletének 35. pontja). E fogalommeghatározás fényében kell vizsgálni azt, hogy a vitatott határozat nyilvánvaló hibában szenved‑e.

106    A Közszolgálati Törvényszék e tekintetben elsősorban megállapítja, hogy – tekintettel az ANS által elvégzett vizsgálat megállapításaira – a felperes nem tölthette be továbbra is álláshelyét. Másodsorban, a 2012. január 11‑i feljegyzésből kitűnik – amely feljegyzés tartalmát a jelen ítélet 27. pontja tartalmazza –, hogy a felperes más álláshelyre történő áthelyezése is lehetetlennek bizonyult. Harmadsorban, a jogorvoslati szerv létrehozásáról szóló törvény 12. cikke (7) bekezdésének szövegéből kitűnik, hogy a jogorvoslati szerv előtt folyamatban lévő eljárás nem bír felfüggesztő hatállyal. Negyedsorban, mivel a Tanács főtitkárára nézve nem voltak kötelezőek az ANS által végzett vizsgálat megállapításai, a jogorvoslati szerv határozata sem volt rá nézve kötelező, amely utóbbi határozatai kizárólag a biztonsági tanúsítványokról szóló törvény alkalmazási körében kötelező erejűek és amely határozatok nem kérdőjelezhetik meg a vitatott határozat jogszerűségét. E feltételek mellett a Tanács nem vétett nyilvánvaló mérlegelési hibát, amikor úgy döntött, hogy anélkül hajtja végre a vitatott határozatot, hogy megvárná a fellebbezési eljárás végét.

107    Hozzá kell tenni, hogy az aktában szereplő dokumentumok téves értelmezésén alapul a felperes azon állítása, amely szerint a Tanács súlyos és nyilvánvaló mérlegelési hibát vétett annak megállapításakor, hogy az elbocsátás – az általános végrehajtási rendelkezések 5. cikke (2) bekezdésének b) pontja alapján – kötelező volt. Egyrészről ugyanis, a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság – mielőtt döntött a felperes szerződésének megszüntetéséről – megvizsgálta, hogy a felperest át lehet‑e helyezni más olyan munkakörbe, amely tekintetében nincs szükség uniós személyzeti biztonsági tanúsítványra. Másrészről, a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság – a jogorvoslati szerv megállapításaira figyelemmel – 2012 májusában a felperest ülésre hívta, amelyen a felperes ügyvédjének jelenlétében vett részt, és ahol lehetőséget kapott annak bizonyítására, hogy az ANS által elvégzett vizsgálat során a személyére vonatkozóan feltárt kedvezőtlen információknak nincs alapjuk.

108    Ebből következően a negyedik jogalapot is el kell utasítani.

 Az ötödik, az elbocsátás aránytalan jellegére, és arra alapított jogalapról, hogy a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság nem tartotta tiszteletben az esetleges áthelyezésnek vagy eredeti feladatok fenntartásának vizsgálatára irányuló kötelezettségét

–       A felek érvei

109    A felperes azzal érvel, hogy utolsó értékelő jelentése kiváló profilról tanúskodik, mivel ő az egyik legjobb teremőr, lévén hogy mind a tizenhárom értékelési szempont esetében „jó” vagy „nagyon jó” minősítést kapott, csakúgy mint nyelvismerete tekintetében.

110    A jogorvoslati szerv – az ANS felé a biztonsági tanúsítvány felperes számára történő megadását elrendelő – határozatára figyelemmel a Tanácsnak át kellett volna értékelnie a vitatott határozatot, mivel a felperes rendelkezik az álláshelyének megtartásához, vagy legalábbis a korábbi, kézbesítői állásába való visszahelyezéshez szükséges valamennyi garanciával, mivel ezen utóbbi álláshelyhez nincs szükség biztonsági tanúsítványra, illetve ahhoz nem is kell biztonsági eljárást lefolytatni.

111    A Tanács a jogalap elutasítását kéri.

–       A Közszolgálati Törvényszék álláspontja

112    Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a gondoskodási kötelezettség és a gondos ügyintézés elve magában foglalja többek között, hogy a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóságnak a tisztviselő vagy az alkalmazott helyzetére vonatkozó döntés meghozatalakor – még a széles mérlegelési jogkör gyakorlása keretében is – figyelembe kell vennie a döntést befolyásoló körülmények összességét; ennek során nem csupán a szolgálati érdekre, hanem az érintett tisztviselő vagy alkalmazott érdekeire is tekintettel kell lennie. Azonban pontosan az intézményeket a szolgálati érdek megítélésével kapcsolatban megillető széles mérlegelési jogkörre tekintettel az uniós bíróság felülvizsgálatának arra a kérdésre kell korlátozódnia, hogy az érintett intézmény ésszerű korlátok között maradt‑e, és mérlegelési jogkörében nem nyilvánvalóan hibásan járt‑e el (a Közszolgálati Törvényszék F‑63/11. sz., Macchia kontra Bizottság ügyben 2012. június 13‑án hozott, az Európai Unió Törvényszéke előtt T‑368/12. P. számon folyamatban lévő fellebbezés tárgyát képező ítéletének 50. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

113    A tekintetben, hogy a felperest el kellett‑e bocsátani vagy sem, a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság nemcsak a felperesnek az őt az intézményhez kötő munkaviszonyának fenntartásához fűződő nyilvánvaló érdekét, hanem a szolgálat abban tükröződő érdekét is vizsgálnia kellett, hogy az EU‑minősített adatok kezeléséért felelős Tanácsnak meg kell győződnie az általa alkalmazott személyzet lojalitásáról, szavahihetőségéről és megbízhatóságáról.

114    Ami a jelen ügyben szóban forgó érdekek közötti egyensúlyt illeti, a 2012. január 11‑i feljegyzésből kitűnik – amely feljegyzés tartalmát a jelen ítélet 27. pontja tartalmazza –, hogy az általános végrehajtási rendelkezések 5. cikkének (3) bekezdése alapján a Tanács főtitkára megvizsgálta a felperes másik munkakörbe való áthelyezésének lehetőségét. A felperest azonban – profilja, a foglalkoztatásának alapjául szolgáló kiválasztási eljárás, az ANS által elvégzett biztonsági vizsgálat eredményeképpen feltárt, rá nézve kedvezőtlen információk, valamint a Tanács főtitkárának a biztonság területén különleges óvintézkedések megtételére irányuló kötelezettsége miatt – nem helyezték át.

115    E tekintetben nem lehet helyt adni a 2012. január 11‑i feljegyzés felperes általi értelmezésének, amely szerint utolsó értékelő jelentése tükrében megfelelő profillal rendelkezik ahhoz, hogy teremőri álláshelyén vagy legalábbis korábbi, kézbesítői álláshelyén megtartsák.

116    Ami ugyanis a munkakörben való foglalkoztatás megtartásának, illetve a korábbi álláshelyébe való visszahelyezés lehetőségét illeti, a 2011/292 határozat 7. cikkének az 58/09. sz. személyzeti közleménnyel összefüggésben értelmezett (3) bekezdéséből kitűnik – amely személyzeti közlemény jelen ügyben releváns tartalmát a jelen ítélet 20. pontja tartalmazza –, hogy feladataik miatt a Főtitkárság valamennyi teremőre esetében előfordulhat, hogy „[confidentiel] UE” vagy „[secret] UE” szintű EU‑minősített adatokhoz kell hozzáférniük adatok, következésképpen biztonsági vizsgálatnak kell alávetniük magukat. Mivel a felperes nem rendelkezett biztonsági tanúsítvánnyal, nem tudta felettesei megelégedésére ellátni azokat a feladatokat, amelyek elvégzésére 2007‑ben felvették, amely feladatok a szerződésének megszüntetése előtt általa ellátottakkal azonos jellegűek voltak, amint ez utolsó értékelő jelentéséből kitűnik.

117    Ami a felperes valamely másik munkakörbe való áthelyezésének lehetőségét illeti, a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóságnak a vitatott határozat elfogadását megelőzően a felperes képesítéseire és képességeire tekintettel kellett figyelembe vennie az esetleges munkahellyel kapcsolatos követelményeket. Mivel a felperest szerződéses alkalmazottak részére kiírt, fizikai vagy adminisztratív kisegítő‑szolgáltató feladatok elvégzése céljából, az I. besorolási csoportnak megfelelő kézbesítői álláshely betöltésére irányuló kiválasztási eljárás eredményeképpen alkalmazták, csak ugyanilyen jellemzőkkel bíró munkakörbe lehetett volna áthelyezni, amely munkakörnek – az általános végrehajtási rendelkezések 8. cikke értelmében – a létszámtervben nem szereplő egyik munkakörnek kellett lennie. Márpedig az 58/09. sz. személyzeti közleményből kitűnik, hogy az ugyanezen jellemzőkkel bíró munkakörökre jellemző feladatok ellátásához a személyzetnek legalább a „[c]onfidentiel UE” szintnek megfelelő biztonsági vizsgálaton kell átesnie.

118    Nem fogadható el a felperes azon érve sem, amely szerint annak ellenére, hogy nem rendelkezik uniós személyzeti biztonsági tanúsítvánnyal, munkatársaihoz hasonlóan betölthetett volna kézbesítői álláshelyet. Igaz ugyan, hogy a Tanács a tárgyaláson jelezte, hogy a kézbesítői szolgálatnál dolgozó 120 főből – akik közül 88‑an teremőri munkakört töltenek be – hárman nem rendelkeznek biztonsági tanúsítvánnyal, ez azonban nem változtat azon, hogy a felperes egységvezetője által a tárgyaláson szolgáltatott adatok szerint e három személy – akik a Tanács főtitkára által engedélyezett mentességet élveznek – mindenkor bizonyították szavahihetőségüket, közelednek a nyugdíjkorhatárhoz, nem érzékeny területekre osztották be őket, és nem helyezhetők át. A Tanács hozzáfűzte, hogy mindenesetre a szóban forgó szolgálaton nincs olyan szerződéses alkalmazott, aki nem rendelkezik biztonsági tanúsítvánnyal.

119    Ami a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság részéről az uniós személyzeti biztonsági tanúsítvány felperes esetében való megtagadását eredményező indokok figyelembevételét illeti, elegendő megállapítani, hogy az ANS határozatának indokolásaként szolgáló cselekmények – a Tanácsra háruló elővigyázatossági kötelezettségre tekintettel – jogszerűen igazolhatták a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság félelmeit a sebezhetőség felperesnél esetlegesen felmerülő veszélyét illetően.

120    Nem elfogadható továbbá a felperes által előadott azon értelmezés sem, amely szerint az ANS által elvégzett vizsgálat során vele kapcsolatban felmerült kedvezőtlen információkat a jogorvoslati szerv érvénytelenítette volna.

121    E tekintetben ugyanis elegendő megállapítani, hogy – anélkül, hogy a Tanács birtokába került volna a meghallgatásoknak a jogorvoslati szervhez benyújtott jegyzőkönyveiről készült másolat – a jogorvoslati szerv 2012. március 8‑i határozatának indokolása nem oszlathatta el azt a bizonytalanságot, amelyet az ANS határozatában szereplő megállapítások keltettek a Tanácsban a felperes esetleges sérülékenységét illetően.

122    E feltételek mellett, jóllehet a jogorvoslati szerv az ANS‑t arra kötelezte, hogy adja meg a felperes számára a „secret” szintű biztonsági tanúsítványt, a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság a felperes munkáltatójaként vele szemben fennálló kötelezettségeinek megsértése nélkül dönthetett arról egyrészt, hogy a felperes számára nem szabad engedélyezni az EU‑minősített adatokhoz való hozzáférést, másrészt, hogy – mivel nem állt rendelkezésre olyan munkakör, amelybe át lehetett volna helyezni – szerződését meg kell szüntetni, végül pedig, hogy a jogorvoslati szerv határozatára figyelemmel el kell utasítani a vitatott határozattal szemben benyújtott panaszt.

123    Tehát az ötödik jogalapot is, következésképpen pedig a vitatott határozat megsemmisítésére, és szükség esetén a panaszt elutasító határozat megsemmisítésére irányuló első kereseti kérelem egészét el kell utasítani.

 A vagyoni és nem vagyoni kár megtérítésére irányuló második és harmadik kereseti kérelemről

 A felek érvei

124    A felperes úgy véli, hogy a vitatott határozat által neki okozott vagyoni kárt úgy lehetne megtéríteni, ha a Tanács megfizetne a részére kamatokkal növelt 160 181,85 euró összeget, ezen összegnek az eljárás során bekövetkező növekedésére vagy csökkenésére is figyelemmel.

125    A nem vagyoni kárt illetően úgy véli, hogy pusztán a vitatott határozat megsemmisítése nem elegendő kárának megtérítéséhez, és azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék kötelezze a Tanácsot 25 000 euró méltányosan megállapított összeg megfizetésére, ezen összegnek az eljárás során bekövetkező növekedésére vagy csökkenésére is figyelemmel.

126    A Tanács a kártérítési kérelem elutasítását kéri.

 A Közszolgálati Törvényszék álláspontja

127    Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében, amennyiben a felperes által hivatkozott kár alapjául a megsemmisítés iránti kérelem tárgyát képező határozat elfogadása szolgál, a megsemmisítés iránti kérelem elutasítása – főszabály szerint – a kártérítés iránti kérelem elutasítását is maga után vonja, lévén hogy e kérelmek szorosan kapcsolódnak egymáshoz (a Közszolgálati Törvényszék F‑121/10. sz., Heath kontra EKB ügyben 2011. szeptember 29‑én hozott ítéletének 129. pontja).

128    Amennyiben viszont a kár alapjául nem valamely határozat elfogadása szolgál, illetve amennyiben a megsemmisítés iránti kérelmet nem utasítják el, az adminisztráció felelőssége megállapításának az a feltétele, hogy a felperes bizonyítsa a szabálytalanság elkövetését, tényleges kár bekövetkezését, valamint a magatartás és a hivatkozott kár közötti okozati összefüggés fennállását. Mivel e feltételek mindegyikének teljesülnie kell, az, ha egy feltétel hiányzik, elegendő a kártérítési kereset elutasításához (a fent hivatkozott BB kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 82. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

129    A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a felperes által hivatkozott vagyoni és nem vagyoni károk alapjául a felperes határozatlan időre szóló szerződését megszüntető Tanács döntéshozatali magatartása szolgál. Márpedig, mivel a Közszolgálati Törvényszék anélkül utasította el a vitatott határozat megsemmisítésére irányuló kérelmet, hogy a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság döntéshozatali magatartásában szabálytalanságot állapított volna meg, a felperes kártérítési kérelmeit el kell utasítani.

130    A fentiekből következően a kereset egészét el kell utasítani.

 A költségekről

131    Az eljárási szabályzat 87. cikkének 1. §‑a értelmében, ha az említett szabályzat II. címe 8. fejezetének többi rendelkezése alapján a Közszolgálati Törvényszék másként nem határoz, a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Ugyanezen cikk 2. §‑a szerint, ha a méltányosság alapján indokolt, a Közszolgálati Törvényszék úgy határozhat, hogy a pervesztes felet csak a költségek egy részének viselésére kötelezi, vagy e címen nem kötelezi a költségek viselésére.

132    A fent ismertetett indokokból az következik, hogy a felperes pervesztes lett. A Tanács továbbá kifejezetten kérte, hogy a felperest kötelezzék a költségek viselésére. Mivel a jelen ügy körülményei nem indokolják az eljárási szabályzat 87. cikke 2. §‑ának alkalmazását, a felperesnek kell viselnie saját költségeit, és őt kell kötelezni a Tanács részéről felmerült költségeik viselésére.

A fenti indokok alapján

A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK (második tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)      B. Arguelles Arias maga viseli saját költségeit, valamint köteles viselni az Európai Unió Tanácsánál felmerült költségeket.

Rofes i Pujol

Barents

Bradley

Kihirdetve Luxembourgban, a 2013. november 21‑i nyilvános ülésen.

W. Hakenberg

 

      M. I. Rofes i Pujol

hivatalvezető

 

      elnök

A jelen határozat szövege, továbbá az Európai Unió bíróságai azon határozatainak a szövege, amelyekre ebben hivatkoztak, a www.curia.europa.eu honlapon érhető el.


* Az eljárás nyelve: francia.