Language of document : ECLI:EU:F:2012:24

AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE

(harmadik tanács)

2012. február 29.

F‑100/10. sz. ügy

AM

kontra

Európai Parlament

„Közszolgálat – Tisztviselők – Szociális biztonság – Baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosítás –A személyzeti szabályzat 73. cikke – Agyi érkatasztrófa baleseti eredete elismerésének megtagadása – Orvosi bizottság – A kollegialitás elve”

Tárgy: Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke értelmében alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben AM elsősorban egyrészt a 2009. november 12‑i határozat megsemmisítését kéri, amelyben a Parlament megtagadta, hogy a 2006. március 5‑én őt ért agyéri katasztrófát az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzata 73. cikkének értelmében vett balesetként ismerje el, másrészt a Parlament arra kötelezését kéri, hogy fizessen meg számára 25 000 euró kártérítést az őt ért vagyoni kár és 50 000 euró kártérítést az őt ért nem vagyoni kár jogcímén.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. AM viseli az összes költséget.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Szociális biztonság – Baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosítás – Orvosszakértői vizsgálat – Az orvosi bizottság mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok – Indokolási kötelezettség – Terjedelem

(Személyzeti szabályzat, 73. cikk; a baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosításra vonatkozó szabályzat, 23. cikk)

2.      Tisztviselők – Szociális biztonság – Baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosítás – Orvosszakértői vizsgálat – A jelentés aláírásának az orvosi bizottság egyik tagja általi megtagadása – Alaki hiba – Hiány – Feltételek

(Személyzeti szabályzat, 73. cikk; a baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosításra vonatkozó szabályzat, 23. cikk)

1.      Az orvosi bizottságnak az Unió tisztviselőinek baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosítására vonatkozó közös szabályozás 23. cikke szerinti azon feladata, hogy orvosi kérdések teljesen tárgyilagos és független értékelését adja, megköveteli, hogy egyrészt e bizottság rendelkezzen minden olyan adattal, amely számára hasznos lehet, másrészt a bizottság teljes értékelési szabadsággal rendelkezzen. Az orvosi bizottság tényleges orvosi értékelését véglegesnek kell tekinteni, amennyiben azt szabályszerű feltételek között állították ki. Az uniós bíróságnak kizárólag annak vizsgálatára van hatásköre, hogy egyrészt szabályszerű volt‑e az említett bizottság felállítása és működése, másrészt szabályszerű‑e a véleménye, különösen abból a szempontból, hogy tartalmaz‑e a vélemény alapjául szolgáló megfontolások értékelését lehetővé tévő indokolást, illetve érthető összefüggést teremt‑e a benne szereplő orvosi megállapítások és az abból levont következtetések között.

Tekintettel a bíróság által végzendő felülvizsgálat korlátozott jellegére, az orvosi bizottság által elkövetett nyilvánvaló mérlegelési hibára alapított kifogás nem lehet eredményes. E felülvizsgálatnak közvetlenül az orvosi bizottság munkájának azon jellegére kell vonatkoznia, amely szerint az nem a felek közti jogvita eldöntésére, hanem orvosi megállapításokra irányul.

Amikor az orvosi bizottság véleményét olyan összetett orvosi kérdésekben kérik ki, amelyek többek között valamely bonyolult diagnózisra vagy az érdekelt betegsége és valamely intézménynél végzett szakmai tevékenysége közötti okozati összefüggésre vonatkoznak, e bizottság véleményében többek között köteles megjelölni, hogy az akta mely anyagaira támaszkodott, és jelentős eltérés esetén pontosítani azokat az okokat, amelyek miatt eltér az érdekelt számára kedvezőbb bizonyos korábbi releváns orvosi jelentésektől.

(lásd a 65., 66., 68., 85. és 110. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 2/87. sz., Biedermann kontra Számvevőszék ügyben 1988. január 19‑én hozott ítéletének 16. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑300/97. Sz., Latino kontra Bizottság ügyben 1999. december 15‑én hozott ítéletének 41. pontja; T‑27/98. sz., Nardone kontra Bizottság ügyben 1999. december 15‑én hozott ítéletének 30., 68. és 87. pontja; T‑84/98. sz., C kontra Tanács ügyben 2000. június 16‑án hozott ítéletének 43. pontja; T‑47/97. sz., Plug kontra Bizottság ügyben 2000. június 27‑én hozott ítéletének 117. pontja; T‑145/01. sz., Latino kontra Bizottság ügyben 2003. február 26‑án hozott ítéletének 47. pontja.

a Közszolgálati Törvényszék F‑79/09. sz., AE kontra Bizottság ügyben 2010. szeptember 14‑én hozott ítéletének 64., 65., 84. és 89. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; F‑53/09. sz., J kontra Bizottság ügyben 2011. május 11‑én hozott ítéletének 102. és 104. pontja.

2.      Az orvosi bizottság tagjai többségének egyetértésével elhatározhatja a bizottság munkájának lezárását, és a bizottság jelentése nem alaki hibás azon tényből kifolyólag, hogy a bizottság tagjainak egyike annak aláírását megtagadta, mivel nyilvánvaló, hogy az aláírástól tartózkodó bizottsági tagnak lehetősége volt arra, hogy álláspontját a többi taggal ismertesse.

(lásd a 73. és 78. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 277/84. sz., Jänsch kontra Bizottság ügyben 1987. december 10‑én hozott ítéletének 14. pontja; fent hivatkozott Biedermann kontra Számvevőszék ügyben hozott ítéletének 10. és 16. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑62/96. sz., De Corte kontra Bizottság ügyben 1998. január 29‑én hozott ítéletének 81. pontja; T‑20/00. sz., Camacho‑Fernandes ügyben 2000. november 15‑én hozott ítéletének 31. és 32. pontja.