Language of document : ECLI:EU:F:2012:42

AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK VÉGZÉSE

(harmadik tanács)

2012. március 22.

F‑5/08. DEP. sz. ügy

Markus Brune

kontra

Európai Bizottság

„Eljárás – A költségek megállapítása – A felmerült költségek tényleges költség mivolta – Ügyvédi munkadíj – Ügyvédi hivatást gyakorló felperes”

Tárgy:      Az eljárási szabályzat 92. cikke alapján benyújtott, a megtérítendő költségek megállapítása iránti kérelem, amelyben M. Brune az eljárási szabályzat 92. cikkének 1. §‑a alapján az F‑5/08. sz., Brune kontra Bizottság ügyben a költségek megállapítását kéri.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék az F‑5/08. sz., M. Brune kontra Bizottság ügyben az M. Brune részére megtérítendő költségek összegét 11 140,05 euróban határozza meg.

Összefoglaló

1.      Eljárás – Költségek – Megtérítendő költségek – A megtéríteni kért költségek tényleges költség mivolta – Bizonyítási teher

(A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 91. cikk, b) pont)

2.      Eljárás – Költségek – Megállapítás – Figyelembe veendő elemek

(A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 91. cikk, b) pont)

3.      Eljárás – Költségek – Megállapítás – Megtérítendő költségek – A tárgyalásra utazás céljából az ügyvéd részéről felmerült utazási költségek

(A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 91. cikk, b) pont)

4.      Eljárás – Költségek – Megtérítendő költségek – A tárgyalásra utazás céljából az ügyvéd által közlekedési eszközökön töltött idő számlázása

(A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 91. cikk, b) pont)

5.      Eljárás – Költségek – Megállapítás – Megtérítendő költségek – Irodai és távközlési költségek

(A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 91. cikk, b) pont)

6.      Eljárás – Költségek – Megtérítendő költségek – A költségek megállapítására irányuló eljárásban felmerült költségek – Okafogyottság

(A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 86., 91. és 92. cikk)

1.      Amennyiben az alperes intézmény álláspontja szerint a felperes és az ügyvédje csalárd módon állapodtak meg az igényelt költségek összegének fiktív meghatározásában, erről a gyanújáról tájékoztatnia kell a hatáskörrel rendelkező nemzeti szakmai fórumokat annak érdekében, hogy azok az ügy teljes ismeretében értékelhessék e magatartásnak a vonatkozó etikai szabályokkal való összeegyeztethetőségét. Nem kétséges, hogy a felperesnek kell előterjesztenie az általa megtéríteni kért költségek tényleges költség mivoltának megállapítására alkalmas bizonyítékokat, de abból, hogy az ügyvéd benyújtotta a keresetlevelet, részt vett a tárgyaláson és különböző iratokat terjesztett elő, arra lehet következtetni, hogy a Közszolgálati Törvényszék előtti eljárás során ténylegesen elvégezte a szükséges cselekményeket és teljesítette a szükséges szolgáltatásokat. Következésképpen a felperes jogosult a Közszolgálati Törvényszéktől annak meghatározását kérni, hogy az ügyvédje által tőle igényelt költségek, mely összeg erejéig téríttethetők meg a költségek viselésére kötelezett féllel.

(lásd a 18. és 19. pontot)

Hivatkozás:

a Közszolgálati Törvényszék F‑100/05. DEP. sz., Chatziioannidou kontra Bizottság ügyben 2007. május 16‑án hozott végzésének 19. pontja; F‑14/08. DEP. sz., X kontra Parlament ügyben 2009. november 10‑én hozott végzésének 21. pontja; F‑92/09. DEP. sz., U kontra Parlament ügyben 2011. november 8‑án hozott végzésének 37. és 38. pontja.

2.      Az uniós bíróság nem arra bír hatáskörrel, hogy megszabja a felek által ügyvédeinek fizetendő munkadíjat, hanem csak arra, hogy meghatározza azt az összeget, amelynek erejéig ezen ügyvédi munkadíjakat a költségek viselésére kötelezett félnek meg kell térítenie. A díjszabásra vonatkozó uniós rendelkezések hiányában az bíróságnak kell mérlegelnie a megtérítendő munkadíjak összegét azon órák száma alapján, amelyre egy ügyvédnek objektíve szüksége lett volna az ügy ellátásához. Ennek érdekében főszabály szerint figyelembe kell venni a jogvita tárgyát és jellegét, az uniós jog szempontjából vett jelentőségét, valamint az ügy összetettségét, az ügyben közreműködő meghatalmazottak vagy tanácsadók által a peres eljárással összefüggésben végzett munka mennyiségét, valamint a jogvita által a felek számára képviselt gazdasági érdeket. A megállapított óradíj tehát abban az esetben lehet valamely különleges szaktudással rendelkező ügyvéd munkadíja, ha a jogvita az ésszerűen tájékozott fél számára különösen bonyolult jogi kérdéseket vethet fel, vagy ha a jogvitának e fél számára különös jelentősége van, ami ily módon indokolttá teszi a különleges szaktudással rendelkező ügyvéd igénybevételét. Mindazonáltal az uniós bíróságnak nem kell figyelembe vennie az ügyvédek munkadíjait meghatározó nemzeti díjszabást, sem az érintett fél és a meghatalmazottai vagy tanácsadói között e tekintetben esetleg megkötött megállapodást.

(lásd a 18., 21–23. pontot)

Hivatkozás:

a Közszolgálati Törvényszék fent hivatkozott Chatziioannidou kontra Bizottság ügyben hozott végzésének 19. pontja; F‑6/07. DEP. sz., Suvikas kontra Tanács ügyben 2009. július 1‑jén hozott végzésének 18. pontja; fent hivatkozott U kontra Parlament ügyben hozott végzésének 38. pontja.

3.      Az ügyvédi irodából a Közszolgálati Törvényszék tárgyalására való utazás miatt az ügyvéd részéről felmerült utazási költségeket meg lehet téríttetni. Tekintettel arra, hogy amennyiben az ügyvéd a saját gépkocsiját használja nehezen határozható meg, hogy az utazás mekkora költséget okoz számára – mivel ez feltételezi az üzemanyag-fogyasztásnak és a gépkocsi értékcsökkenésének figyelembevételét –, az utazási költségeket az első osztályú vonatjegy átlagos árára történő utalással is meg lehet határozni.

(lásd a 35. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑7/98. DEP., T‑208/98 DEP. és T‑109/99 DEP. sz., De Nicola kontra EBB 2004. július 8‑án hozott végzésének 40. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék fent hivatkozott Chatziioannidou kontra Bizottság ügyben hozott végzésének 30. pontja.

4.      Ami az ügyvéd által a közlekedési eszközökön töltött órák számlázását illeti, nem indokolatlan, ha a közlekedési eszközökön töltött időért az ügyvéd költségtérítést kér, még ha a tárgyalásra utazással így eltöltött időt nem is lehet a munkaórák díjai szerint számlázni.

(lásd a 36. pontot)

5.      Az ügyvéd részéről felmerült távközlési költségeket nem lehet túlzottnak tekinteni, amennyiben azok összege – az irodai munka költségeinek összegével együttesen – nem haladja meg a megtérítendő munkadíj 5%‑át.

(lásd a 38. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑79/96. DEP. és T‑260/97. DEP. sz., Camar kontra Tanács és Bizottság egyesített ügyekben 2006. január 26‑án hozott végzésének 71. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék fent hivatkozott Suvikas kontra Tanács ügyben hozott végzésének 41. pontja.

6.      Noha a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzatának a költségek vitatásáról szóló 92. cikke, az említett szabályzatnak az eljárást befejező ítéletre vagy végzésre vonatkozó 86. cikkével ellentétben, nem írja elő, hogy a költségeket megállapító végzésben határozni kell a költségek megállapítására irányuló eljárás költségeiről, meg kell állapítani, hogy ha a Közszolgálati Törvényszék az alapeljárás költségeinek vitatására irányuló eljárásban az eljárási szabályzat 92. cikke alapján benyújtott jogorvoslat keretében határozna a vitatott költségekről, és ettől elkülönülten határozna a költségek vitatása iránti eljárás keretében felmerült újabb költségekről, akkor adott esetben később ismét hozzá fordulnának az újabb költségek újabb vitatása céljából.

Ennek alapján a Közszolgálati Törvényszék feladata, hogy a megtérítendő költségek rögzítése során a költségek megállapításáról szóló végzés elfogadásának időpontjáig az ügy összes körülményét figyelembe vegye. Következésképpen a Közszolgálati Törvényszék megállapíthatja a költségek megállapítása iránti eljáráshoz kapcsolódó azon költségek összegét, amelyek az eljárási szabályzat 91. cikke értelmében szükségszerűek voltak annak elkerülése érdekében, hogy később ismét hozzá forduljanak az újabb költségek újabb vitatása céljából.

(lásd a 40. és 41. pontot)

Hivatkozás:

a Közszolgálati Törvényszék F‑55/08. DEP. sz., De Nicola kontra EBB ügyben 2011. szeptember 27‑én hozott végzésének 51. és 52. pont; fent hivatkozott U kontra Parlament ügyben hozott végzésének 63. és 64. pontja.